A beszéd kiművelése egy ember részére technikai feladat; egy nemzet ré-szére a szellemi fejlődés nélkülözhetetlen eszköze.
Fischer Sándor114
A beszéd- és értelemgyakorlatok elnevezésű tantárgy látszólag nem tartozik az ol-vasástanításhoz, ez azonban nem így van: nagyon is fontos, alapozó tantárgy volt, 1869 és 1963 között szerepelt a tantervekben. Úgy tűnik, hogy elődeink — első-sorban PESTALOZZI nyomán — többet tudtak a kiegyensúlyozott tanításról és az in-tegráció elvéről, mint mi. A beszéd- és értelemgyakorlatokhoz sok tévhit kapcsoló-dik, ma is emlegetik, de csak pontatlan ismeretek élnek róla a köztudatban. Már csak ezért is fel kell idézni tartalmát.
„Népiskoláinknak többé nem gépies ismeretiskoláknak, hanem oly tanintéze-teknek kell lenniök, melyek a közlött ismereteken kívül azon értelmi-fejlettséget is megadják a nép gyermekeinek, melyet a haladás e korszakában a nép helyzete a közjólét érdekében jogosan követel. Népiskoláinknak ezen az alapon kell megkez-deni az új építkezést.”115 Ezek a sorok NAGY LÁSZLÓ vezérkönyvének bevezetésé-ből vannak, s arra utalnak, hogy a demokratikus társadalomban biztosítani kell a nép számára a jogosan megkövetelt értelemfejlesztést. Az 1869-es tantervben első helyen szerepel a beszéd- és értelemgyakorlatok, célja a következő: „E tantárgy ta-nításával az a cél, hogy az iskolába járni kezdő kis gyermekek a tanításra előkészít-tessenek és a logikai rendben való szabatos beszédre szoktattassanak.” A gyerme-ket „bátorságra, rendre és tevékenységre szoktatja” a dolgok vizsgálatával, a gon-dolkodás fejlesztésével és a tapasztalások mondatba foglalásával. Eljárása: „a kér-dezősködés útján kiokoskodott fogalmakat folyó beszédbe foglaltatni és rendben előadatni”. A tanító „öntudatosan” vezeti a foglalkozásokat, a gyermek pedig „ész-revétlenül” tanulja meg a dolgokat. A tantárgy kétéves volt, az osztott iskolában heti három-három órát kapott. Az első iskolaév anyaga a közvetlen környezettel — a szülői házzal, az iskolával — foglalkozik, a második iskolaév anyaga a távolabbi környezet ismertetése. A környezetről folyó társalgások során elsősorban a nyelv és a gondolkodás fejlesztése folyik, de az erkölcsi-érzelmi nevelésről sem szabad megfeledkezni, erre a célra iktatták be a verseket és az elbeszéléseket.
A beszéd- és értelemgyakorlatok előkészítő tantárgy volt, sokrétű feladattal:
megkönnyítette a kisgyereknek az iskolai élethez való alkalmazkodását, fejlesztette nyelvi képességeit, végső soron pedig a nyelvtan és a retorika tanítását készítette elő. Magában hordta a fejlesztő tantárgy nagy problémáját: nem volt tananyaga,
114 FISCHER SÁNDOR (1966) A beszéd művészete. Budapest, Gondolat Kiadó, 6.
115 NAGY LÁSZLÓ (1869) Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításában. Budapest. Bevezetés. (Nagy László elsősorban népiskolai nyelvtankönyveiről volt ismert, a pszichológus Nagy László édesapja volt.)
letőleg a beszélgetések tárgyát a környezet dolgai képezték. Ezért mindig vita volt tartalmáról egyrészt, másrészt — összetett és indirekt módszerű volta miatt — a ta-nítók nemigen tudtak mit kezdeni vele. Az is gond lehetett, hogy a tata-nítóknak nem volt rálátásuk az anyanyelvfejlesztés egész rendszerére, valószínűleg nem érzékel-ték, hogy egy egyszerű felosztás vagy részekre bontás a nyelvtant és a retorikai ér-velést készíti elő, a mozaikok nem álltak össze egésszé. Éppen ezért a beszéd- és értelemgyakorlatok körül állandóan viták voltak. Az 1877-es tanterv nem változta-tott rajta, de az 1905-ös tantervben kikerült az anyanyelvi tárgyak köréből, feladata a természettudományos tárgyak előkészítése lett. 1925-ben mégis visszahelyezték az anyanyelvi tárgyak közé, 1950 után óraszámát fokozatosan csökkentették — más-más néven ugyan —, de egészen 1963-ig létezett, amikor is megszüntették, s helyét a környezetismeret foglalta el. Ezzel a lépéssel csökkentették az anyanyelvi órák számát, a környezetismeret ugyanis a felső tagozat reáltárgyait készítette elő.
Szegényítették az anyanyelvi képzést, tulajdonképpen az olvasástanítás alól ki-emelték az alapozást.
Honnan ered a beszéd- és értelemgyakorlatok nevű tárgy?116
A beszéd- és értelemgyakorlatok egyidős a szemléltetéssel, előfutárai BACON, COMENIUS, ROUSSEAU, BASEDOW, ROCHOW és mindenek fölött PESTALOZZI. A nagy pedagógus az Anyák könyvében (1805) tárgyalja a módszeres szemléltetést, követői pedig külön tárggyá tették az iskolában. COMENIUS kivételével mindenütt a nyelvoktatást szolgálta. A német GRASSMANN tevékenységétől kezdve a népiskola első két évében külön tantárgy lett, középpontjában a nyelvfejlesztéssel. GRASS
-MANN vezérkönyve volt NAGY LÁSZLÓ 1862-es vezérkönyvének a forrása. Ezután a fejlődés két irányban haladt tovább: az egyik irányzat a reális képzés szolgálatába állította a tárgyat, a másik a reális képzést összekapcsolta a valláserkölcsi képzés-sel. Az egyik irányzat DIESTERWEG nyomán haladt, a kortársak által is „természe-tesnek” nevezett utat képviselte; a másikhoz HERBART követői tartoztak, a „tudo-mányos” herbartiánus pedagógusok.117
A tárgynak többféle elnevezése is volt, az irányzatoktól függően. Az Anschau-ungsunterricht név szemléltető oktatást jelent, a diesterwegi irányzat a Denk- und Sprechübungen ’értelem- és beszédgyakorlatok’ nevet vitte be a köztudatba, a
116 A beszéd- és értelemgyakorlatok ismertetésében a következő művekre támaszkodom elsősorban: BÁRÁNY I G-NÁC (1866) Tanítók könyve. Budapest; ERDŐDI JÁNOS (1880) A nyelvoktatás módszertana, Budapest;
GYERTYÁNFFY ISTVÁN – KISS ÁRON (1882) A népiskola módszertana. Budapest; DREISZIGER FERENC (1909) Lakóhelyi ismeretek, Budapest. (Ez utóbbi könyvcímen látszik, hogy a szerző az 1905-ös tanterv álláspontját képviseli.) DROZDY GYULA (1930) Elméleti fejtegetések, gyakorlati tanítások a népiskola tárgyainak köréből.
Budapest; DROZDY GYULA – (PADÁNYI)FRANK ANTAL (1931) Neveléstan, tanítástan, módszertan. Budapest;
BIHARI JÁNOS – HEGEDŰS FERENCNÉ (1965) Az anyanyelvi tárgyak tanításának módszertana. Budapest.
117 FRIEDRICH ADOLF WILHELM DIESTERWEG (1790–1866) és JOHANN FRIEDRICH HERBART (1776–1841) a 19.
századi pedagógia kiemelkedő egyéniségei voltak, vö. BÁBOSIK ZOLTÁN (2004) Diesterweg és Herbart peda-gógiájának összevetése. Új Pedagógiai Szemle LV. 2. sz. 113–116.
herbartiánusok a Gesinnungsunterricht ’érzületi oktatás’ megjelölést használták, az óvodában egyszerűen társalgásnak nevezték. Az angliai pedagógia az object lessons elnevezést használta.
GRASER Elementarschule für’s Leben (1817) című művében azt az elvet han-goztatta, hogy „neveljünk az életnek”. Először a közeli viszonyokat, a családot is-merteti, majd a község, a járás, a tartomány bemutatása következik. Egyre táguló ismeretkörökben veszi fel a tudnivalókat. DIESTERWEG Der Unterricht in der Kleinkinderschule (1827) című könyvében nyolc ismeretkörre osztja be az anyagot:
„Az első gyakorlatban megismerteti az iskolában lévő tárgyakat és pedig a) ezek elnevezése és leírása; b) ezek összehasonlítása által és c) megszemlélteti a szabá-lyos testeket. A második gyakorlatban ismerteti a természetrajz elemeit és a szül ő-földet és pedig: a) a házi állatokat; b) az emberi testet; c) a kerti növényeket; d) a házat; e) a lakóhelyet és f) az elemeket. A harmadik gyakorlat tartalmazza a rajzo-lási és írási előgyakorlatokat. A negyedik gyakorlatnál fellépteti az olvasást. Az ötödik gyakorlatban megkezdi a számolást. A hatodik gyakorlat az emlékező tehet-séget fejlesztő gyakorlatokat foglalja magába. A hetedik gyakorlatban megkezdi az éneket és végre a nyolcadikban függelékül felsorolja a tanítás céljának el őmozdítá-sára szolgáló eszközöket.”118 DIESTERWEG a beszéd- és értelemgyakorlatokat a népiskolai tárgyak előkészítésének tekintette.
A herbartiánusok összekapcsolták a beszéd- és értelemgyakorlatokat az erköl-csi-esztétikai neveléssel. ZILLER a lipcsei gyakorlóiskola számára készített tanterv-ben hét Grimm-mesét választott ki a szemléltető oktatás alapjául, és a mesékben előforduló egyes szavakhoz kötötte a tárgyoktatást, a természetrajzi és a földrajzi ismereteket. A második osztály anyagát Robinson története képezte. A mesék be-emelése korszakalkotó újítás volt, nálunk is éreztette a hatását, s találkozott nemze-ti törekvéseinkkel (l. az olvasmányokról szóló fejezetben).
A Jacotot–Vogel-féle olvasástanítási módszer követői (l. 84.) nem iktattak be-széd- és értelemgyakorlatokat a tananyagba, így KARL KEHR módszertana sem is-mer önálló szemléleti oktatást.119
Hazánkban már a 19. század első felében is voltak törekvések a beszéd- és érte-lemgyakorlatok bevezetésére. 1846-ban jelent meg DENZEL és WRAGE nyomán VERESS LÁSZLÓ munkája: „Vezérlés a szemléltető oktatásra, kérdések és feleletek-ben, mely szerint a növendékek a mindennapi élethez tartozó tárgyakkal közelebb-ről megismertetnek, zsenge elméjökben a képzelő és gondolkodó tehetség ébreszte-tik s szívökbe a keresztyéni főerények első magvai oltatnak.”
A sárospataki főiskolán az 1850-es években elindult egy mozgalom, mely a népiskolai tankönyvek reformját tűzte ki célul. E mozgalom keretében írta meg
118 ERDŐDI (1880) A nyelvoktatás módszertana. Budapest, 37–38.
119 KEHR,KARL (1879) Geschichte des Methodik des deutschen Volksschulunterrichts. Gotha; KEHR,KARL (1880) Die Praxis der Volksschule. Gotha.
ÁRVAI JÓZSEF 1862-ben Beszéd- és értelemgyakorlatok a szemléltetés alapján cí-mű könyvét a német OTTO nyomán. A szakirodalom tanúsága szerint a tantárgy be-széd- és értelemgyakorlatok elnevezése is ÁRVAItól származik, a német Denk- und Sprechübungen fordítása.
NAGY LÁSZLÓ vezérkönyve GRASSMANN után született, szintén 1862-ben jelent meg: „Beszéd- és értelemgyakorlatok a helv. hitv. népiskolák kezdő osztályai szá-mára, tanítóknak vezérkönyvül”. Ezt dolgozta át az 1869-es tanterv szellemében:
„Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításában. A népiskolák első és második osztálya számára. Pest, 1869 (az 1881-es kiadást használom). „Az értelem és beszéd képzését a gyermek szemléleti látókörébe eső elemi ismeretek közlésé-vel, a szív és erkölcs nevelésével kívánta összekötni s ez által alapjává tenni min-den erre következő oktatásnak” — írja az előszóban.
„Egy hatéves gyermek már nagyon sokat tud. Tud egy nyelvet, melyen amit előtte beszélnek, megérti. S melyen, amit akar, ő is kifejezi. Ismer egy csomó min-denféle tárgyat, érez, emlékezik, ítél. Mindezt azonban nagyon hiányosan. A nyelv törvényeit csak sejtelemszerűleg használja, szavakban, kifejezésekben szegény, is-meretei csak töredékek, érzései futólagos benyomásokon alapulnak, s lelkét hosz-szabb ideig egy tárgy sem köti le.”120 Ezért lélektani hiba volna azonnal a tantár-gyak tanításába fogni, előzetesen a gyermek „értelmét, s ami ezzel elválhatlan kap-csolatban áll, beszédképességét” kell fejleszteni.
„A szellemi életet a szemlélet, vizsgálódás, gondolkodás és beszéd teszik” — ír-ja NAGY LÁSZLÓ, majd megfogalmazza a teendőket: „1. A gyermek esetlegesen szerzett, de még tökéletlen szemléleteit, képzeleteit kiigazítani, kiegészíteni, ren-dezni, világosságra, öntudatra hozni, a meglevőket bővíteni, s a gyermeket a hiány-zó, de a későbbi oktatásra szükségképp megkívánható szemléleteknek, fogalmak-nak és ismereteknek birtokába juttatni; 2. a gyermeket figyelemre, pontos vizsgáló-dásra szoktatni; 3. gondolkozásra ébreszteni, ösztönözni; 4. szóbőségét növelni; 5.
őt világos és nyelvtanilag helyes kifejezésre szoktatni; 6. fogékonyságát az igazra, szépre, jóra szívében ébresztgetni.”
NAGY LÁSZLÓ kettős célt fogalmaz meg: „Egyfelől, hogy abban, amennyire a tárgyak természete engedi, legyen fokozati emelkedés; másfelől, hogy az egészből a gyermek egy kis összeállított képét, s lehető öntudatos ismeretét nyerje azon kis hazának, hol ő született, ahol nyeri az első benyomásokat, hol növekszik és él;
hogy minden, ami az ő kis világában szemébe tűnik, nagyobb élénkséget költsön lelkében, hogy otthonos legyen honában. Ez okból van itt-ott megállapodási pont felvéve: iskola, szülei ház, helység, helység határa, ég, eléje bocsátva mindezeknek az iskolai élethez szoktató beszélgetések”. Azt írja, hogy egyetlen külföldi művet sem követ, mert nekünk a mi helyzetünkből kell kiindulnunk. A fejlettebb
120 GYERTYÁNFFY ISTVÁN – KISS ÁRON (1882) A népiskola módszertana. Budapest, 54.
gokban az anyagot adják, a metódust a tanítóra bízzák, nálunk — írja NAGY L ÁSZ-LÓ — mindkettőt adni kell.
A vezérkönyv tartalma a következő: Az első év anyagát az első három szakasz adja. Első szakasz: Szoktatások. Előkészítések. A gyermek fogadása, a bizalom felkeltése közös játékok segítségével, fegyelmi szoktatások, a szólásra ébresztés és bátorítás, az iskolai rend és a kötelességek „öntudatra hozása”, az írást előkészítő gyakorlatok (a kéz tornáztatása, az irányok megtanítása, rajzolási gyakorlatok, a hallás és a figyelem fejlesztése, a helyes kéz- és testtartás megszokása, a hangozta-tási gyakorlatok) tartoznak ide. ERDŐDI JÁNOS módszertana külön egységként tár-gyalja a beszédfejlesztést előkészítő beszéd- és értelemgyakorlatok címen. Minden korabeli vezérkönyv ezt a szakaszt a szülői ház és az iskola közötti átmenetnek te-kinti. NAGY LÁSZLÓ figyelmeztet arra, hogy az íráshoz és az olvasáshoz csak en-nek a szakasznak a befejezése után szabad hozzákezdeni. Második szakasz: Az is-kolában levő tárgyak, az iskola és az iskolai élet. Az anyag felépítése a logikus gondolkodás menetét követi: az iskolai tárgyak megnevezése, száma, közös név alá hozása; helye; részeinek megnevezése és szemléltetése; szemléltetése színükre, alakjukra, „terjedtségökre”, anyagukra nézve; használatuk; végül összefüggő leírá-suk, melynek célja a folyamatos beszédre szoktatás. A második szakasz végén kap helyet az iskolában lévő tárgyak összehasonlítása és megkülönböztetése, valamint a tanítóról és a tanítványról való beszélgetés. Harmadik szakasz: A szüléi ház, házi állatok, családi élet. Itt található a háznak, a sokféle állatnak az ismertetése, vala-mint a családi és a rokonsági viszonyok tisztázása. A második évben kerül sorra a Negyedik szakasz. A helység és lakosai, polgári élet. Itt van szó a különféle foglal-kozásokról. Ötödik szakasz. A helység és határa, egybekötve a földrajzi el őfogal-makkal, a növény- és ásványismerettel. Hatodik szakasz. A természet körébe eső némely jelenségek. Az ég, idő, Isten.
A tematikából látható, hogy a tartalom kettős: egyrészt mindennapi ismereteket ad, és előkészíti a közismereti tárgyakat, másrészt nyelvi és logikai előkészítést tar-talmaz, a gondolkodási (érvelési) alapműveletekkel foglalkozik, olyanokkal, mint analízis-szintézis, faj- és nemfogalom, felosztás és osztályozás, egész-rész viszo-nyok, részekre bontás, összehasonlítás: hasonlóságok és különbségek megállapítá-sa, tulajdonságok.121 Nem szabad azt gondolni, hogy valamiféle kemény logikai képzést valósítottak meg, ezeket az ismereteket játékosan vitték közel a gyerekek-hez, ahogy ők mondták: „észrevétlenül”. A szakbizottsági és a tantervi utasításnak
121 Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek igen fontos gondolkodási műveletek. Amerikában újabban fog-lalkoznak fejlesztésükkel, vö. ZWIERS,JEFF (2004) Developing academic thinking skills in grades 6–12. A handbook of multiple intelligence activities. Newark, Delaware, International Reading Association. A könyv fejezetei a következők: analizálás, összehasonlítás, kategorizálás és osztályozás, az ok és az okozat felismeré-se, problémamegoldás, meggyőzés, beleélés, szintetizálás, interpretálás, értékelés, kommunikálás, alkalmazás, l. 378.
megfelelően NAGY LÁSZLÓ ügyel az erkölcsi és az érzelmi élet fejlesztésére is, a beszélgetésekbe kis elbeszéléseket és versikéket sző.
A módszerre vonatkozólag NAGY LÁSZLÓ hangsúlyozza, hogy csakis szemlél-tetéssel történhet; a vezérkönyv csak irányadó, a tanítónak önállóan kell dolgoznia, a helyi viszonyokhoz, az aktuális eseményekhez, az évszakokhoz igazodva. Arra is figyelmeztet, hogy a tárgy nem lecketanulás, hanem beszélgetés, a feleletek gépies betanultatása — kivéve a verseket — ellenkezik a tárgy természetével: „A dologra vezető kérdéseknél nem szükséges, hogy a gyermek mindig egész mondatokban adja a feleletet, de a kihozott eredmény előadásánál az egész mondatokban felelte-tés szabályul tekintessék. Az egész mondatokban felelés kényszeríti a tanulót, hogy éberebben figyeljen tanítója kérdéseire, s egészében kövesse gondolatával tanuló-társai feleletét. Ez segíti elő nagymértékben a beszédbeli előadás folyékonyságát és gyakorlottságát.” NAGY LÁSZLÓ hangsúlyozza, hogy a tanító szeretetteljes hang-nemben beszéljen, kerülje a szigorú, iskolai hangmodort, de a leereszkedő tréfálko-zást is. A Vezérkönyv háromféle betűtípussal van szedve: az apró betűs szöveg a tanítónak szánt tanácsokat tartalmazza, a közepes betűvel szedett részekben a mód-szerbeli utasítás van, a nagy betűs részek a megtanulandó szövegeket tartalmazzák.
A GYERTYÁNFFY ISTVÁN — KISS ÁRON-féle módszertan122 a beszéd- és érte-lemgyakorlatok tárgyalásakor NAGY LÁSZLÓ vezérkönyvét veszi alapul, de — az időközben megjelent bírálatok hatására — javított változatban. NAGY LÁSZLÓ ve-zérkönyvében az elbeszélések és a versek németből vannak fordítva, gyenge szín-vonalúak. Helyettük a módszertan az időközben összegyűjtött és az olvasóköny-vekben már sikeresen alkalmazott hazai népköltészeti alkotásokat ajánlja, terjedel-mes listát is közöl (l. az olvasmányok bemutatásánál). A vezérkönyv anyagát elfo-gadja, de beosztását nem, ugyanis minden anyagrészben vannak könnyebb és nehe-zebb részek, ezért a hat téma könnyebb részeit elsőben, nehezebb részeit második-ban javasolja tanítani. Így két koncentrikus körben rendeződik el az anyag. A nép-iskola módszertana a beszéd- és értelemgyakorlatokat az első két iskolai év igazi középpontjának tartja.
A beszéd- és értelemgyakorlatok nem okozott volna annyi gondot, ha helyesen értelmezték volna NAGY LÁSZLÓ irányelveit. Ez a tárgy sok készülést, eredeti ötle-teket, gondos szemléltetést, jó kedélyt és igazi társalgási tehetséget, szellemességet kívánt a tanítótól. Minden bizonnyal az történt, hogy vagy előképzettség, vagy ké-szülési idő hiányában fantáziátlanul utánozták a vezérkönyv sablonjait, így a tan-tárgy megmerevedett, mechanikussá vált. Erről szól egy akkoriban híressé vált anekdota, melyet EMBER JÁNOS írt le mikszáthos stílusú könyvében, Az apró em-berek tudományában.123 A szemelvény címe A kutya részei, ekképp kezdődik:
122 GYERTYÁNFFY ISTVÁN – KISS ÁRON (1882) A népiskola módszertana. Budapest.
123 EMBER JÁNOS (1902) Az apró emberek tudománya. Budapest, 20.
„Bemegyek az egyik iskolába. Hallgatom az új tantárgyból a tanítást. A tanító a táblára akaszt egy képet. Valami szegletes fejű német vagy anglius állat vagyon rápingálva. Alig ismernék a csúnya férgire, ha nem hallanám a tanító kérdését:
— Melyek a kutya részei? És a gyermek feleletét, hogy:
— A kutya részei: a feje, a nyaka, a törzse, a négy lába és a farka.
Olyan sajátságos hanghordozással mondja ezt a gyerek, hogy rögtön szembeötlik, hogy preparálva van.
Nagyobb bizonyság részéért én is teszek fel egy kérdést:
— Melyek a hernyónak a részei?
— A hernyónak a részei: a feje, a nyaka, a törzse, a négy lába és a farka.
Hiába rázza a fejét a tanító. A gyerek nem hagyja magát. Tudja ő, amit tud.”
A mechanikus tanítás valóban kimerülhetett a részeknek és a részek részeinek az ismertetésében (minden bizonnyal ezt gúnyolja ki NAGY LAJOS Képtelen termé-szetrajz című írásában).124 EMBER JÁNOS Az apró emberek tudománya című köny-vében példát ad a helyes szemléltetésre és az érdekes társalgásra. Eljárásának lé-nyege beépült az 1905-ös tantervbe. Megjegyzem, én is sok, „A kutya részei”-féle órát láttam alsó tagozatos óralátogatásaim során, a tanítóság szereti a biztonságos sablont, sokszor még lírai költemények bevezetéseként is természetrajzi ismertetést tartottak (l. 491).
A fentebbi kutya-hernyó példa valójában igazságtalan, mert szélsőséges eset, hasonló ahhoz, amikor a hangos olvasást ellenzők arra hivatkoztak, hogy a gyerek hangosan felolvasott valamit, és nem értette (ez vissza-visszatérő példája az ameri-kai és egyéb országokbeli globálisolvasás-híveknek, l. 101.). A beszéd- és értelem-gyakorlatok jó, szükséges tárgy volt, a mai oktatás nagyon érzi a hiányát.
A beszéd- és értelemgyakorlatok fejlesztésén sokan fáradoztak, az új törekvések a herbartiánus pedagógia szellemében fogantak. A népnevelők budapesti egyesüle-te pályázatot hirdeegyesüle-tett egy új vezérkönyv írására. A pályázatot PERES SÁNDOR
nyerte meg, könyvének címe: A beszéd- és értelemgyakorlatok. Vezérkönyv gya-nánt. Losonczon, 1887, 128 oldal. PERES SÁNDOR a korabeli módszertan kívánal-mai szerint két koncentrikus körre osztja fel a tananyagot, s az érzelmi és erkölcsi nevelés céljából sok mese, népdal, mondóka, versike tanítását javasolja, ám ezt az irodalmi anyagot már tiszta forrásból meríti, elsősorban RADÓ VILMOS olvasó-könyveiből (l. az olvasmányokról szóló fejezetben). PERES SÁNDORnak a
124 NAGY LAJOS (1980) Képtelen természetrajz és más karcolatok. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. A kutya című karcolatot 1919-ben írta: „A kutya háziállat. Három főrészből áll, úgymint: fej, törzs és végtagok. Ha ezen részek bármelyikét a kutyából elvesszük, akkor a kutya elromlik, és többé sem nem szalad, sem nem ugat, egyáltalán nem működik tovább.” Stb. 16–19.
re vonatkozó fejtegetése mai szemmel nézve is érdekes. Azt kifogásolja a korabeli gyakorlatban, hogy az állandó kérdések és feleletek nem biztosítják a folyamatos beszéd kialakítását: „…a folyton vezető, rángató kérdésekre adandó szaggatott fe-leletek folyékony beszédre csak első fokú gyakorlatok s egymagukban elégtele-nek”. Hiányolja a cselekedtetést: „Legyen a tanító PESTALOZZI és FRÖBEL tanítvá-nya, azaz kapcsolja össze a szemléletet a tettel, az alkalmazást a belátással. Így pl.
a padot ne csak szemléltesse, hanem készíttesse agyagból, vágassa ki papírból, vég-re rajzoltassa.” Felhívja a figyelmet a beszédszervek javítására: „A hibás beszédet, hebegést, dadogást, selypítést lassan, fokozatosan, nagy türelemmel sokszor ismét-lődő, de nem huzamosan tartó gyakorlás által kell javítanunk. Ügyeljünk, hogy a lélegzetvétel mély legyen s rendes időben, ne a szótagok között történjék; szemlél-tessük a rosszul ejtett hangok helyes kiejtésének módját, a száj-, fog-, nyelvtartást s erre utasítsunk gyakran, de nem huzamosan; biztassunk, bátorítsunk, de ne siettes-sünk, ne gúnyolódjunk és ijesztgessünk. Ne tűrjük meg se az egyhangú, se az ének-lő beszédet. […] A beszédet nagyon szaggatottá tevő sok kérdés s a nem teljes mondatban kívánt felelés lehetetlenné teszi úgy a beszédképesség fejlődését, vala-mint a hangsúlyos beszédmodor megszokását is.”
A beszéd- és értelemgyakorlatok ügyes kivitelezésére ad példát PÉTERFY S
A beszéd- és értelemgyakorlatok ügyes kivitelezésére ad példát PÉTERFY S