Az olvasóközönség

azonos elveket vall az Egyetértés újságírójával, s amennyiben kollégái is magukévá tudnák tenni ezt az álláspontot, kiküszöbölhetnék a tévedéseket – írta.⁶¹⁸ Kmethy szerint, ha a lapszerkesztő nem ismeri az olvasóközönség szellemi és anyagi érdekeit, a vidék földrajzi, társadalmi és anyagi viszonyait, lehetetlen célszerű és keresett lapot szerkeszteni.⁶¹⁹

Több mint harminc évvel később, 1912-ben a Huszadik Század körkérdést intézett vezető újságírókhoz az újságíró-etikáról. A válaszadók között volt Ady Endre is, aki a következőt mondta: „Az új sajtó és az új tömeg-literatúra szükségessé tett és kifejlesztett egyfajta hírlapírói, illetve írói képességet: készen, könnyen, ügyesen, megejtően írni a kiadóhivatal, s a legnagyobb számú, s legkisebb értelmességű publikum számára. Ezek az írók, hírlapírók. Még mindig megmaradnak azonban a régi, kissé komikus, de majdnem félisteni konceptusban a vezetők vagy vezetni akarók, akiknek egész nevükkel, testükkel harcba kell menniük hirdetett igazukért.”⁶²⁰ A hirdetett igazáért harcba szálló újságíró lehetett a térségben: Kmethy István, Janka Sándor és Inczédy Lajos.

tudja, mi történik szűkebb környezetében és hazájában. A térség szűk polgári és hivatalnoki rétegének az említett tájékozottság megszerzéséhez megyéje valamely vegyes tartalmú lapja mellett egy országos lap híranyagát is ismernie kellett. Az időszaki hírlapok híreit a 100 és 1000 holddal rendelkező középbirtokosok és az ezt meghaladó földbirtokkal rendelkező arisztokrácia sem nélkülözhette. Anyagi helyzetük az újságok előfizetését is lehetővé tette. A párttagok és szimpatizánsok politikai tájékozottságukat az országos pártlapokból szerezhették meg. A szolgabírók számára elengedhetetlen volt a munkájukhoz szükséges országos és helyi rendeletek, törvények ismerete, amit félhivatalos és hivatalos országos és megyei lapokból, közlönyökből szerezhettek meg. A foglalkozási szaklapok ismerete az adott területeken dolgozó szakértelmiség számára volt fontos. A vállalkozók, kereskedők, az ingatlanügynökök munkájához nélkülözhetetlenek voltak a napi hírek, gabonaárak, tőzsde-árjegyzékek, eladó-bérbeadó ingatlan-hirdetések.

Az előzőeken túl a sajtó a művelődés és a szórakozás szerepét is betöltötte. Térségünkben ezt a vegyes tartalmú, később társadalmi lapok segítették, mivel a helyi irodalmi és társasági lapok nem találtak kellő fogadtatásra. Az olvasók speciális igényeik kielégítéséhez a fővárosban megjelent divat, irodalmi és családi lapokhoz fordulhattak: pl. Vasárnapi Újság.

Az Ungvári Közlöny laptulajdonos szerkesztője, mivel a lap fennmaradását alapítása után néhány héttel (1867) még nem látta biztosítottnak, a város polgáraitól kért segítséget.⁶²¹ Az előfizetési felhívásában megcélzott rétegek és annak kapcsán újabb csoportok megnevezése azt is mutatta, hogy kikben látta lapja potenciális olvasóit. A művelt iparos és kereskedő osztálytól a saját tájékozódásuk biztosítása mellett azért várta a hetilap előfizetését, mert ahhoz az általuk fenntartott boltokban, műhelyekben, fogadókban, korcsmákban újabb olvasók is hozzájuthattak. Ismerve a lakosság művelődési viszonyait, a megvalósítás formájára is rámutatott: az oda betérő embereknek egy olvasni tudó ember vasárnaponként felolvasná a lapot. A szerényebb anyagi körülmények között elő iparos segédeknek és a mes-tereknek azt tanácsolta, hogy többen összefogva fizessék elő, és olvassák a lap példányait. A céh elöljáróktól és céh tagoktól a város polgárságát tömörítő olvasóegylet megalakításához várt segítséget, amiben a kereskedelmi egységekhez, műhelyekhez hasonlóan az újságolvasás újabb színterét látta. Javasolta még a céheknek a céhtagok lakóhely szerinti szakaszokra osztását, aminek eredményeként a csoportba tartózók együtt olvasták és fizették volna elő az orgánumot.⁶²²

621 Elképzelhető, hogy az általa leírtak a polgárosultabb városokban már gyakorlattá váltak. A felhívás konkrét hatásáról nem áll rendelkezésre adat, ám a sajtóorgánum 60 évfolyama mégis annak eredményességét bizonyítja.

622 Néhány szó az olvasóhoz. In: Ungvári Közlöny, 1867. szept. 22. 13. sz. p. 1

A lapok előfizetőiről és azok számáról viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. A szerkesztők és laptulajdonosok az újságolvasók megnyerése érdekében a hírlap mutat-ványszámát, annak megismertetése érdekében elküldték a lehetséges olvasóknak.⁶²³ A szerkesztők többsége arra kérte a címzetteket, ha nem akarják lapjukat megrendelni, azt küldjék vissza – ebből következtettek a nyomtatandó példányszámra. A Szatmári Értesítő az ajándékpéldányokkal megcélzott potenciális olvasóktól minden elkötelezettség nélkül azok megtartását kérte. Az előfizetők gyűjtését a lapkiadók tiszteletpéldánnyal honorálták.

Bizonyos foglalkozási csoportok számára kedvezményes előfizetési lehetőséget biztosítottak.

Az Ung és a Görög Katolikus Szemle az Amerikába kivándorolt ruszinok számára is lehetővé tette az előfizetést (feltehetően az óhazával való kapcsolattartás segítése érdekében).

A Kárpáti Hírnök 1861-ben 600 lelkes előfizetőről írt. A Tárogatót 1863-ban alig több mint 300 példányban állították elő. A kiadótulajdonosok mindent megtettek a lap megjelenéséért.

Janka Sándor 1874-ben 500 példányban készíttette a Bereget, amelyből 400 példányt küldött szét. Egy évvel később a lap előfizetési felhívásában ama bizakodásának adott hangot, misze-rint akad annyi felvilágosult és a közügyek iránt érdeklődő egyén, amennyi vállalata fennmaradásához szükséges. Az Ugocsa mutatványszámát minden újságolvasó emberhez, közjegyzőhöz, lelkészhez, iskolákhoz és községi elöljárósághoz elküldték. Ritkán, de az is előfordult, hogy egy újonnan megjelent lap ajándék példányát nemcsak visszaküldte a címzett, de ahhoz még durva kommentárt is fűzött, a szóban forgó esetben versbe foglalva. Az elutasítás okaként Nagyszőllős város közéletét jelölte meg, ami véleménye szerint gátolta a haladást. A szerkesztőtől a rombolás megállítását kérte, amit véleménye szerint majd önként követ az összetartás.⁶²⁴ Az Ébredjünk című lapnak 1891-ben 150 előfizetője volt és fennmaradásához legalább 300-ra lett volna szüksége.⁶²⁵ A Nyírvidék napilappá válásakor, 1917 januárjában 1500 példányban készült.⁶²⁶ Az Ungvári Közlönyt 1915 júliusában, napi lappá válása után 2600–3000 példányban nyomtatták.⁶²⁷ Feltételezhető, hogy ennél magasabb példányszámban egyetlen újság sem jelent meg a térségben.

Az előfizetők és az olvasók számának megítélésénél feltétlenül érdemes visszalapozni az első fejezetben leírtakra, ahol a térség népessége, és az egy lakóházra eső polgári egyének viszonylag magas száma került vizsgálatra. Egy előfizető mögött még legalább két-három

623 A Szatmári Hírlap 1904-ben arról tájékoztatott, hogy a lap kiadóhivatala kérésre akár nyolc napig is küld mutatványszámot. In: Szatmári Hírlap, 1904. jan. 15. 11. sz. p. 3.

624 Hírek. Curiosum. Válasz az „Ugocsa” költeményre, amit közönség-aláírással küldtek be. In: Ugocsa, 1885.

júl. 12. 2. sz. p. 3. Nem tudható, hogy az olvasó konkrétan mire gondolt.

625 Ne tévesszük szem elől a közérdeket. In: Ébredjünk, 1891. jan. 4. 1. sz. p. 1.

626 Margócsy, 1986. p. 75.

627 Új Közlöny, 1928. dec. 25. p. 10. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez az első világháború idejére esett.

hírlapolvasó feltételezhető, a kiskorú gyermekekkel nem is számolva. A vegyes tartalmú lapok felhívást tettek közzé előfizetők gyűjtésére. Az Ébredjünk és a Szatmár című lap pl. hat egyszerre beküldött előfizetést tiszteletpéldánnyal jutalmazott. Jogosan feltételezhető, hogy a szakegyesületekhez tartozó lapok előfizető-olvasói tábora biztosított volt. Ennek ellenére az Ungmegyei Tanügy 1883-ban arról panaszkodott, hogy lapjukat 400-an hordatják, de van, aki három év alatt sem fizetett érte, s hogy a jövőben csak azoknak küldik, akik befizetik az előfizetési díjat.⁶²⁸ A Lisztok című folyóiratnak megjelenése utolsó évében 25 előfizetője volt.

A szerkesztő bevallása szerint nemhogy a szerkesztés nem fizetődött ki, de a kiadás is csak az orosz szó pártfogóinak a segítségével jöhetett létre.⁶²⁹ Az 1897 májusában indult Nauka 800 példányban jelent meg.⁶³⁰ A Gazdák Lapját a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai és az Északkelet vármegyei Szövetkezetek szövetségéhez tartozó szövetkezetek díjmentesen kapták (ami képtelenségnek tűnik, bár az egyesületi tagdíjakból is fedezhették a költségeket).

A legtöbb vegyes tartalmú hetilap a tanítóknak és jegyzőknek fél áron ajánlotta előfizetésre lapját. Az Ébredjünk című lap a jegyzőknek, tanítóknak, írnokoknak és nyugdíjasoknak 25%-os kedvezményt adott.⁶³¹ A Görög Katolikus Szemle a kántortanítóknak és a kiadó Szent Bazil Társulat tagjainak az előfizetési díjból 50%-os kedvezményt biztosított.⁶³² A Nyírvidék a törvényhatósági bizottság valamennyi tagját szerette volna megnyerni a lap előfizetőjének, amit a hírlap megismertetésével, mutatványszámok ajándékozásával kívántak elérni. A Felvidéki Sion díjcsökkentést biztosított a segédlelkészeknek, növendékpapoknak és éneklelkészeknek – azoknak, akik feltételezésük szerint szerény anyagi tehetségük miatt nem tudták azt előfizetni.⁶³³ A vizsgált hírlapok egyesületi, társasági vagy hivatalos közlönyként való megjelenése – amire korábban már történt utalás – szintén bővítette azok olvasótáborát.

A Nyírvidék 1891-ben elismerte, hogy „a közönség támogatásának és becsületes törekvéseiknek köszönhetik, hogy a Nyírvidék a vidéki hírlapirodalom történetében nem mindennapi sikereket ért el.”⁶³⁴

Janka Sándor, a Bereg felelős szerkesztője szerint a lap folyamatos megjelenéséért való áldozatvállalás szükségességét csak egy szűk értelmiségi réteg látta. Az 1879-ben újraindult újság előfizetési felhívásában kétségbeesve bírálta a lap lehetséges olvasóit: „Nem bírjuk elképzelni, hogy egy ilyen kiterjedésű megyében ne akadna 2–300 ember, ki évenként megyei

628 Figyelmeztetés. In: Ungmegyei Tanügy, 1883. dec. 31. 12. sz. p. 96.

629 Böör, 1943. p. 49.

630 Mayer, 1977. p. 74.

631 Előfizetési felhívás. In: Ébredjünk, 1883. dec. 6. 95. sz. p. 1.

632 Görög Katholikus Szemle, 1899. dec. 24. msz. p. 1.

633 Előfizetési felhívás. In: Felvidéki Sion, 1890. dec. 30. 36. sz. p. 288.

634 Nyírvidék, 1891. jan. 4. 1. sz. p. 1.

közművelődési célra négy forintot meg ne vonhatna magától.”⁶³⁵ Janka szerint nem a cél fontosságának nem ismerése vagy rosszakarat játszott közre az előfizetési díjak befizetésének elmulasztásában, mint inkább a feledékenység. Ennek kiküszöbölésére előfizetési ívek szétküldését tervezték. Az 1860-as, 1880-as években a vizsgált lapok előfizetési díja egész évre házhoz vagy postán küldve négy forinttól hét forintig terjedt. Kedvezőtlenebb volt a számonkénti megvásárolás, a Tárogatót pl. 1862-ben nyolc újkoronáért, az Ugocsát 1885-ben 12 koronáért kínálták. A búza egységára 1868-ban alsó-ausztriai mérő szerint négy forint. 70 korona. A Kelet 1900-ban a görög katolikus lelkészeket és tanítókat szerette volna előfizetőnek megnyerni, mert számukra a Kelet-et és a Néppárt-ot együtt egész évre négy forintért hirdették, ugyanannyiért, mint a Kelet-et önállóan.⁶³⁶ A Szatmári Hírlapot 1902-ben és 1903-ban egész évre helyben, házhoz szállítva 12 koronáért, vidékre 16 koronáért fizethették elő. A Nyírvidéket 1914-ben 10 korona éves díjon lehetett előfizetni. Ugyanebben az évben a Pesti Hírlap előfizetési díja az októbertől decemberig terjedő negyedévre 8 korona, egy hóra két korona 80 fillér volt.⁶³⁷ A Téli Esték című havi lapot a duplájára növekedett nyomdai költség miatt 1910-ben két korona helyett négy korona előfizetési áron hirdették. A lap előfizetői három koronáért juthattak hozzá a Magyar Földmívelő számaihoz november 1-ig, a Téli Esték következő évfolyamának újra indulásáig.⁶³⁸

A lapokhoz az előfizetés és az egyes lapszámok megvásárolása mellett más módon is hozzá lehetett jutni. A neoabszolutizmus időszakában pl. a Nagykárolyban, Szatmáron és a Bányán működő kaszinókban is olvashatták azokat.⁶³⁹ A nyíregyházi kaszinó olvasói asztala a századforduló idején gazdagon meg volt rakva lapokkal; ezzel és könyvtárával szolgálta a közművelődést.⁶⁴⁰ A Kaszinó Könyvtárába a XIX. század végén számos országos folyóirat, helyi és országos hírlap járt.⁶⁴¹ A kaszinó az időszaki lapok olyan kínálatát nyújtotta, amihez az olvasók többsége saját erejéből nem tudott volna hozzá jutni. Az Ungvári Közlöny szerkesztője által előbb említett nyilvános helyek (olvasóegyletek, kávézók, fogadók, borbélyműhelyek, boltok, kocsmák) is szóba jöhettek a hírlapolvasás színtereiként.

Az analfabetizmus miatt az olvasásból kizárt személyek helyzetét csekély mértékben javította a hallgatás, vagyis felolvasás útján való „olvasás” lehetősége.

635 Janka Sándor, Kóródi Sándor: A lap olvasóihoz. In: Bereg, 1879. ápr. 22. 16. sz. p. 1. A legszegényebb művelt ember is áldozhat negyedévenként egy forintot vagy naponként körülbelül egy koronát ilyen közművelődési célokra (ti. a lap megvásárolására) – olvasható ugyanitt.

636 Vagyis a Néppárt lapot ajándékba kapták. In: Kelet, 1900. jan. 4. 1. sz. p. 3.

637 Nyírvidék, 1914. okt. 11. 82. sz. p. 6.

638 Bodnár Gáspár: Olvassuk el! In: Téli Esték, 1909. dec. 19. 8. sz. p. 1.

639 Domahidy, [1907.] p. 529.

640 Kálnay, 1899. p. 185.

641 Vietórisz, 1896. p. 77.

Arra vonatkozóan, hogy a térség lakossága milyen országos periodikumokhoz jutott hozzá, elvétve találhatók adatok. Az Ugocsai Központi Könyvnyomdában pl. 1902-ben a Bu-dapesti Hirlap és Pesti Hirlap számait naponta meg lehetett vásárolni.⁶⁴² Szatmárnémeti város területén 1911-ben utcai árusítás útján az Északkelet, a Nap, a Budapest, a Kis Ujság, az Ej-nye be jó, az Est, a FrissÚjság, az Új Lap, a Népszava és a Sport Hírlap számaihoz juthattak hozzá az érdeklődők.⁶⁴³ A periodikumok tartalma arra is rávilágít, mi foglalkoztatta a lap olvasóit: párbaj, választások.