Összefoglalás

megszűnésével és szerkesztőjének bocsánatkérésével végződött.⁶⁶⁸ A Nyírvidék egy évvel később újabb sajtóvitáról tudósított. Kende Sándort Máthé József a Res Nyírbátoriensis című, a Nyíregyháza lapban megjelent cikksorozatban megrágalmazta. A becsületbeli ügyet párbajban intézték el, miután Máté Józsefet héttagú becsületbíróság egyhangúlag rehabilitálta.⁶⁶⁹ A párbaj ekkoriban mindennapi dolog volt. Ezt pl. Ady Endre számos írása, esete is bizonyítja.

IV. Összegzés

mintegy annak lenyomataként jelent meg, a lapok annak szolgálatáért keltek életre. Ezzel magyarázható pl. a ruszin népcsoporthoz kötődő görög katolikus orgánumok magas száma. A térség mezőgazdasági jellegéből adódóan, a szakismeretek terjesztése érdekében számos őstermeléssel foglalkozó szaklap látott napvilágot. E szoros kapcsolat hiánya esetén leküzdhetetlen szakadék keletkezett volna a hírlapok és az olvasók között.

A későbbi vizsgálatok a lapkiadás és a nyomdai viszonyok szoros összefüggését bizonyították. Csak technikailag jól felszerelt, megfelelő kapacitással bíró nyomda mellett válhatott folyamatossá a lapkiadás. Ezt bizonyította Bereg megye példája, ahol a Bereg című lap elindítása (1874) után hat évnek kellett eltelni ahhoz, hogy 1880-ban megvalósuljanak a lapnyomtatás technikai feltételei. Szabolcsban az első orgánum megjelenése után 13 évvel, ugyancsak 1880-ban, a Piringer-Jóba nyomda megnyitása után fél évvel válhatott folyamatos-sá az újfolyamatos-ságkiadás. A kettő szoros összefüggését, kölcsönhatáfolyamatos-sát a vidéki hírlapírók kong-resszusán is leszögezték: vidéki lap helyi nyomda nélkül, vidéki nyomda helyi lap nélkül nem válhat jövedelmező vállalkozássá.

A nyomdai viszonyokhoz hasonló feltételként jelentkezett az elkötelezett, írói ambíci-ókkal rendelkező munkatársak megnyerése az orgánum számára. A lapkiadók ehhez mindig megtalálták a megfelelő személyeket.

A Felső-Tiszavidék sajtókiadásának legjellemzőbb vonása a vegyes tartalmú, később általános tartalmú társadalmi lapok túlsúlya. Minden további laptípus – kivéve az államilag finanszírozott vármegyei lapokat – egy konkrét cél megvalósítása érdekében (pl. az állami néptanítók egyesületeinek nevelésügyi folyóiratai a magyar nyelv elterjesztése érdekében), viszonylag szűk tartalommal meghatározott olvasói réteghez (az egyesület tagjai) szóltak.

Fennmaradásukat az egyesületi tagdíjak, a csekély előfizetési díjak, esetleg némi állami támogatás biztosította. A szakcikkek szerzői is elsősorban az egyesület tagjai közül kerültek ki, és számuk viszonylag csekély volt. Ezzel szemben a vegyes tartalmú lapok fölényét a változatos tartalom, a széles olvasói réteg, a gyakoribb periodicitás általi gyors megjelenés, a friss híranyag és a tollforgatók magas száma jellemezte (pl. a Nyírvidékben bárki szóhoz juthatott). Mivel a lap fennmaradását az előfizetési díjakon kívül a hirdetésekből származó bevételek is segítették, viszonylag elérhető áron juthattak hozzá az érdeklődők.

Az első világháború kitörése, a haditudósítások, a háborús hírek megjelenése a hírlapok (nem lévén akkor más hírforrás) jelentőségének és felelősségének felértékelődéséhez vezetett.

A hírlapirodalom a vizsgált polgári korban a térségben is betöltötte hármas funkcióját:

közvélemény-formálás, műveltség-közvetítés, gazdasági tényező (főként a hirdetések révén).

A sajtó a meggyőzés erejével hatott a közvéleményre. A politikai nézetek befolyásolására is alkalmas volt. A parlamenti választások előtt helyet kaptak benne a képviselők választási beszédei (a lap politikai irányától függött, hogy melyik képviselő beszédét közölte teljes terjedelmében). Ha a szükség úgy kívánta, a nyilvánosság erejével mozgósított egy nemes ügy (pl. Bereg és Ung közigazgatási egyesítésének megakadályozása, Szabolcs megye székhelyének Nagykállóból Nyíregyházára való áthelyezése), egy nemes eszme mellett (ezt már az első hírlapok alapítói is tudták).

A Nyírvidék című hetilapnál említett Kállay András-cikksorozatra is érdemes emlékezni. Az egykori főispán Szabolcs megyében cikkeivel meggyőzte, lebeszélte a parasztokat az agrárszocialista mozgalomról. Bodnár Gáspár az általa szerkesztett Magyar Földmívelővel próbálta lapja számára megnyerni a Várkonyi István által szerkesztett Földmívelő lap olvasóit.

A Magyar Földmívelő szerkesztője a falusi nép érdeklődésének, vallásosságának ismeretében ajánlott számukra az előző lapnál érdekesebb olvasmányokat, a mindennapi életben hasznosítható praktikus tanácsokat. Ezek között ismertette jogaikat és kötelességeiket, hangsúlyozva, hogy lapja a magyar földművelő nép javát és jólétét szolgálja. Ezek a sajtótermékek ugyanakkor a nehéz megélhetési viszonyok között, szegénységben és tudatlanságban élő népesség helyzetével való visszaélésre is példát szolgáltatnak.

A hírlapok rövid átfutási idővel a lehető leggyorsabban közvetítették az aktuális híreket, jeles vagy később azzá vált alkotók (pl. Krúdy Gyula) szépirodalmi közleményeivel a műveltséget, az ismereteket. Segítették a kapcsolattartást pl. az egyesületi tagok, szakmák között.

Tanítottak, neveltek (hogyan akadályozzák meg a járványok terjedését, hogyan védjék meg szőlőiket a betegségektől), gyarapították az olvasók ismereteit, segítették a mindennapi életben és a világ dolgaiban való eligazodást. A szaklapok szakismeretet közvetítettek.

A hírlap főként a hirdetések révén gazdasági tényezőként is számításba jött. Az előfizetési díjak mellett a hirdetésekből befolyt jövedelem biztosította a lap fennmaradását. A hirdetésekben közvetített információk élénkítették a kereskedelmet, a haszonszerzés lehetőségét is magukban hordozták.

A fővárosban vagy az ország más területén élők a helyi sajtóból és az országos hírlapok helyi tudósításaiból ismerhették meg a térség gazdasági életét, közlekedési viszonyait, népének életét és gondjait. Két esemény, a tiszaeszlári vérvád-per (1883) és a szatmárököritói tűzvész (1910) országos visszhangot váltott ki. A sajtó sokszor visszaélt a hatalmával. Térségünk megrázó eseményei az országos lapok számára szenzációt jelentettek, pl. az 1867. évi ungi követválasztások. A helyi lapok a főváros és az ország más területeinek fontosabb eseményei

mellett az országos politikában és a parlamentben történtekről is tudósítottak. Így bizonyos fokig az országos lapokat is megpróbálták helyettesíteni.

A térségben országos terjesztésre szánt, országos hatókörű lapok (szaklapok) is megjelentek. Visszhangjukból nagyon kevés információ derült ki.

A periodikumok cikkei a tényközlés mellett arra is rávilágítottak, hogy a térség lakói hogyan élték meg a történelem sorsforduló eseményeit, örömeiket, kudarcaikat, pl. mit tettek, ha a parlamenti választásokon nem az ő jelöltjük győzött – az 1867. évi ungi követválasztás több halálesettel végződött. (Erről az Ungvári Közlönynél lehet olvasni.) A helyi orgánumok, elsősorban a vegyes tartalmú heti vagy napilapok arra is választ adtak, hogy mi foglalkoztatta a Felső-Tiszavidék népességét a vizsgált korszakban (pl. a többször említett nyelvi kérdés).

Mai szemmel csodálkozva lehet olvasni az első világháború mellett megnyilvánuló örömtüntetésről, az akkor természetes közhangulatról.

Egyetlen olyan történelemkönyv sem létezik, amiben a helyi újságokhoz, heti- és napilapokhoz hasonló pontossággal évtizedeken keresztül nyomon követhetnénk a társadalmi, gazdasági, kulturális élet közérdeklődésre is számot tartó helyi eseményeket, az itt élők ünnep- és hétköznapjait. Az eseményekkel egyidőben keletkezett írások meglehetősen hiteles történelmi forrásoknak tekinthetők (feltétlenül vonatkozik ez a közlönyoldalakra is), aminek különös színfoltot kölcsönöz a tényeken átszűrődő korhangulat.

A dolgozatban tárgyalt sajtótermékeket eredetiben vagy mikrofilmen láthattam, kinyithattam, lapozhattam, olvashattam. Ez egy hosszabb életű hetilapnál pl. a Nyírvidéknél 2080 lapszámot is jelentett. Mégsem mondhatom, hogy a vizsgált térség sajtótermését megismertem – azt viszont igen, hogy rálátást szerzett sajtóviszonyaira.

Azzal a reménnyel zárom dolgozatomat, hogy annak kutatási eredményei, a lapkiadás helyi sajátosságainak feltárásával hozzájárulnak e vidék sajtótörténetének jobb megismerésé-hez. Az egyedi sajátosságok, eddig ismeretlen adatok bemutatásával, főként a vidéki sajtóvi-szonyok alaposabb tanulmányozásával gyarapíthatja az országos sajtótörténeti kutatások eddig elért eredményeit. Ezt a munkát befejezni nem, csak megszakítani lehet. Ösztönözve, lehetőséget kínálva új dolgozatok születésére, egyebek között egy-egy lap politikai, társadal-mi, eszmei arculatának az elemzésére, s az olvasótáborának közvetített értékrend felmérésére, a mértékadó, meghatározó szerepet játszó szerkesztők, helyi publicisták életművének feltárá-sára.

Legyen ez a dolgozat üzenet a határon túl élő magyar értelmiség számára, figyelemfelkeltés a térség gazdag sajtótörténetére, ösztönzés annak további kutatására. A digitalizálás teremthet lehetőséget a hazai közgyűjteményekben őrzött sajtótermékek

Magyarország határain túl, megjelenési, kiadási helyükön való olvasásához. A Kárpátalján és Romániában fellelhető orgánumokat ugyanilyen módon tehetnék hozzáférhetővé a magyarországi kutatók számára. Egy virtuális adatbázisban válhatnának teljessé vagy teljesebbé a térség határok által elválasztott, szétszóródott, kallódó sajtótermékei, kulturális örökségünk igazgyöngyei. A digitalizálás biztosíthatná az utókor számára fennmaradásukat.