A neoabszolutizmus kora (1861–1867). A vegyes tartalmú lapok megjelenése

A magyar sajtó történetét és a térség első lapjait tanulmányozva kirajzolódnak azok a feltételek, amelyek egy-egy megyében vagy annak székhelyén segítették az első periodikumok megjelenését.²⁶³ Ezek között kell említeni a mindenkori kormány sajtópo-litikáját, a törvényes jogi keretet (erről a II. Országos sajtóviszonyok fejezetben részletesen szó esett), amely gátolta vagy segítette a hírlapok kiadását.

Szükséges volt még az adott megye, település társadalmi, gazdasági, és kulturális fejlődésének azon szintje, amelyen biztosított volt a lap előállításához szükséges szellemi és

260 Uo.

261 MOL Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Acta generalia A 39 1848/3714.

262 Ez Ellinger János egykori nyomdájában készült, amelyet ekkor már Jäger Károly vezetett.

263 E sorok írója itt nagymértékben támaszkodott egy, a témához kapcsolódó korábbi tanulmányára: László, 2010 (2). p. 203–211.

anyagi erő, pl. egy lapkiadásra alkalmas, egy kiadvány nagy példányszámban, rövid idő alatt történő előállítására alkalmas nyomda létezése.

Végül egy olyan időpont elérkezése, amikor a megyeszékhely polgársága már nem elégedhetett meg az országos lapok késéssel érkező, csak a szenzációra koncentráló helyi tudósításaival. Amikor elodázhatatlanná vált egy összefogást és nyilvánosságot követelő nemes törekvéshez (pl. a megyeszékhely áthelyezése, egy megye közigazgatási önállóságának megtartása) a közönség megnyerése, e „hírnek” minél rövidebb idő alatt minél szélesebb körhöz való eljuttatása. A vizsgált térségben az ilyen nemes cél mindig segítette az ügy holtpontról való elmozdulását. A lapkiadás elindítása és életben tartása megszállott, elkötelezett személyeket követelt, akik felismerve a sajtó erejét, áldozatot nem ismerve mindent elkövettek érte.

A Kassa-Unghvári Hirdetményi Lapot vegyes tartalmú hetilapok követték. Ez a laptípus tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy a vidéki polgárságot megnyerje a hírlapolvasás számára. A laptípus, függetlenül attól, hogy vegyes vagy társadalmi lapnak nevezték, az egész korszakot végig kísérte. Voltak közöttük hosszú és tiszavirág-életűek. A térség első vegyes tartalmú lapjainak indulási idejét vizsgálva nem hagyható figyelmen kívül e sajtótermékek időbeli szóródása, hiszen mintegy két évtized különbséggel láttak napvilágot. A Kárpátalján alapított vegyes tartalmú lapokat (Kárpáti Hírnök, Bereg, Ugocsa) a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelem jellemezte, ami a jótékonysági táncmulatságok, rendezvények céljai között is szerepelt. Felháborodásuknak adtak hangot, ha valamely közigazgatási változás önállóságukat sértette (pl. Bereg és Ung megye összevonása). Nyíregyháza és Szatmárnémeti esetében a sajtó sajátos eszközeivel harcoltak a megyeszékhely áthelyezéséért.

A vizsgálat tárgyát képező, hetenkénti periodicitással megjelenő vegyes tartalmú lapokban elsősorban az adott közigazgatási egység (megye, város, község) lakosságára vonatkozó, vagy az őket foglalkoztató kérdésekről lehetett olvasni.

Hiteles adatokat közöltek a megyéről és annak városairól, ami a helyi eseményekre, az oktatásra, a közgazdaságra és a kereskedelemre is kiterjedt. Minden praktikus, a napi életvitelhez szükséges információval (vasúti menetrend, piaci árak, tőzsdei hírek, ingat-lanpiac, a járványok, a növénybetegségek elleni védekezés, hiteles közlés a városi köz-gyűlésről) ellátták az olvasókat. Nyilvánossá tették a gazdasági és kulturális egyesületek, a pénzintézetek jegyzőkönyveit, alapszabályait. Gyakran biztosítottak helyet a tudakozó és közvetítő intézetek, biztosító társaságok közleményeinek. Tudósítottak az időjárásról, vízállásról, a piaci árakról, a tűzesetekről, amelyek a legtöbbször a tűzrendészeti szabályok fi-gyelmen kívül hagyása miatt következtek be. A szaklapok megjelenéséig azok szerepét is

igyekeztek betölteni. A család női tagjait a csarnok vagy tárca rovatban olvasható szépiroda-lommal: verssel vagy elbeszéléssel igyekeztek megnyerni, amit sokszor folytatásokban közöl-tek.

A törvényes keretről, az 1848. évi XVIII. törvénycikkről, az 1852. május 27-i oktrojált sajtótörvényről és az 1857. évi császári rendeletről, az 1860–1861-es évek kedvező sajtóvi-szonyairól az országos sajtótörténeti fejezetben már volt szó. Ezek nyomán válhatott a sajtó fontos politikai tényezővé, a politikai nyilvánosság biztosítójává az 1860-as évek közepére.

A fentiekben körvonalazott viszonyok között a térségben 1861–1863 között öt lap indult. A Kárpáti Hírnök 1861 júliusától az év decemberéig látott napvilágot Ungváron.

Ellinger János korábban említett ungvári fióknyomdájában készült, amelyet ekkor már Jäger Károly²⁶⁴ vezetett. A magyar nyelvért, és műveltségért, mint a nemzet megtartó erejéért küzdő ellenzéki hetilap mintegy fél évig töltötte be hivatását. Alapítója, szerkesztője és kiadója Mészáros Károly,²⁶⁵ aki vezércikkeiben a nemzetgazdaság hanyatlásának okát a magyar nyelv és a nemzeti öntudat elvesztésében látta. Véleménye szerint ehhez nagymértékben hozzájárult az Ung megyei magyar községeknek az orosz és oláh [román] görög katolikus püspök-ségekhez csatolása. A magyar lakosság az idegen nyelven folyó szertartás befolyása alá került. A lap magyar nyelvért folytatott küzdeleméhez Széchenyi Istvánnak a Magyar Tudo-mányos Akadémiához címzett 1858. november 6-án kelt levelét is közzé tette, amelyben tiltakozott „a tudományok magyar nyelven való művelésére” történő utalásnak az Akadémia alapszabályából való törlése ellen. A lapszerkesztő egy görög katolikus magyar püspökség (e körül hírlapi vita is kialakult, az ellenvélemények is helyet kaptak az újságban), magyar színház, magyar kisdedóvók és iskolák felállításában látta a kiutat.

A lap hangsúlyozta a magyar nemzeti önállóságért, a szabadságért folytatott küzdelem fontosságát, s e sajtóharcban politikai jelképekhez folyamodott, pl. több írást szentelt a magyar szabadságharcnak, a Martinovics-féle összeesküvésnek, Martinuzzi (Fráter) György

„életharcainak.” Máskor a világeseményekről szóló krónikák között, mint a nagyvilág köz-pontjáról olvashatunk hazánkról, ahol a művelt világ legszentebb érdekeiért harcolnak. Az országos politikáról való véleménynyilvánítást azzal vetette el a kandallónál elmélkedő

264 Jäger Károly 1853 júliusától 1861. jún. 30-ig a sárospataki főiskolai nyomdát bérelte, ezt követően költözhetett Ungvárra. In: Takács B., 1978. p. 65–67.

265 Mészáros Károly, (hajdú-doroghi) (1821–1890) ügyvéd, volt császári királyi törvényszéki ülnök, újságíró, politikus, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc résztvevője. A kárpátaljai ukránok (ruszinok) és a görög keleti egyháztörténet jeles kutatója, az első választott kárpátaljai magyar parlamenti képviselő, számos ungi hírlap megalapítója és szerkesztője. In: Szinnyei, 1902. 8. köt. 1168–1169. h.; Csorba, 1974.

Notradamus,²⁶⁶ mert az ország honvédői (Deákok, Eötvösök stb.) ezt törvényes keretek között úgyis megteszik. Ennek ellenére a hazára ború nehezedett – írta Mészáros Károly, mert Bécs Magyarország minden jogát megtagadta. A Kárpáti Hírnök mintegy fél éves fennállása alatt hitelesen tárta az olvasók elé a haza és Ung megye magyar lakosságának a hatalommal szemben folytatott reménytelen küzdelmét.

A Szatmári Értesítőt (1861–1862) Ábrai Károly²⁶⁷ indította el 1861-ben,²⁶⁸ Börkey Imre²⁶⁹ felelős szerkesztésében és kiadásában. A nyomdai munkálatokat Debrecen város officinájában végezték.²⁷⁰ A hetenként megjelenő, a vegyes tartalmú és hirdetési lap határán álló orgánum fennmaradását biztosította, hogy a Szatmármegyei Gazdasági Egylet, a Nőegylet közlönye, a Nagy- és Felsőbányai, Nagy-Károlyi, Szinyér-Váraljai és a Fehérgyarmati Tudakozó Intézetek híradójaként is megjelenhetett.²⁷¹ Ez gazdasági, kereskedelmi jelleget kölcsönzött a lapnak, ami Börkey biztosító ügynöki szemléletéből fakadhatott, de egy „tőkeerős” állandó előfizetői tábort is biztosított. Az olvasók az említett egyesületek munkájába, közéleti tevékenységébe is betekintést nyerhettek. A szerkesztők felhívást tettek közzé és ismertették a Szatmárban 1862-ben megrendezett nagyszabású gazdasági kiállítást. A pénzintézetek történetéhez nyújtott adalékot a felállítandó Szatmár megyei takarékpénztár alapszabályának tervezete. Ezek mellett csekély számban közérdeklődésre számot tartó cikkek is olvashatók, pl. Egy utazó szatmári látogatásainak tapasztalatai, vagy Börkey Imre tollából A cselédrendszer, az üzleti rendszer. Gyene Károly, akit 1865-ben Szatmár-németi jobboldali parlamenti képviselőjévé választottak,²⁷² a Szatmár-Németi Felsőbb Protestáns Nőnövelde ügyében közzétett nyilatkozatában hozta az olvasók tudomására, hogy az alig egy hónapja nyílt intézetben az oktatást végző gimnáziumi tanárok fizetésére nem maradt anyagi fedezet, ezért mindannyian ingyen végezték munkájukat.

266 Turner Ferenc (1814–1888) orvos. 1837-től Ung vármegye járási orvosa, honvéd törzsorvos, ezredes orvos.

Verseket, novellákat írt. A Denevér c. élclap szerkesztője. In: http://www.tankonyvtar.hu.

267 Ábrai Károly (1830–1912) tanár, szerkesztő, író. Családi neve 1871 előtt Figura. Első írásait Julius álnéven publikálta. Az Életképek állandó munkatársa 1846-tól. 1853-tól élt Szatmáron In: Szinnyei, 1891. 1. köt. 27–29.

h. 268 A hetenkénti periodicitás és az 1862. jún. 28. 1. évf. 28. sz. alapján indulása 1861. december elejére datálható.

Az 1861. évben való alapítást támasztja alá Ferenczy János is. In: Ferenczy, [1907.] p. 154.

269 Börkey Imre a Szatmári Értesítő, a Tárogató, a Nyír és a Tiszavidék szerkesztője. 1869 végén a Haza életbiztosító-társaság ügynöke. In: Szinnyei, 1891. 1. köt. 1310. h.; Gulyás, 1941. 3. köt. 1171. h.; Ferenczy, [1907.] p. 154.

270 Arra vonatkozóan, hogy a nyomtatás miért nem a szatmári Kovács nyomdában történt, a későbbiekben tárgyalt Tárogatónál található utalás: technikailag nem volt megfelelő.

271 A lap 1861. évi első, az 1862. évre is átmenő évfolyamának csak az 1862. évi, június 28-tól július 26-ig megjelent számai lelhetők fel a magyar és határon túli közgyűjteményekben, ezért az elemzés során csak az 1862. évben megjelent számokra lehetett hagyatkozni.

272 Ferencz, [1907.] p. 27.

A másik szatmári lap az 1862 januárjában indult Tárogató (1862–1866) a Szatmári Értesítőnél is érdekeltséggel bíró Börkey Imre kiadó és felelős szerkesztő mellett Ábrai Károly lapvezér, valamint Zombori Gedő²⁷³ főmunkatárs és Kovács Márton nyomdász²⁷⁴ nevéhez kötődött. Az előfizetési felhívás szabadkozással kezdődött. Ha a lap pár hétig a rendes időnél valamivel később jelenik meg, az abból adódik, hogy új betűszedőjük és betűik még nem érkeztek meg. A szerkesztő ígérete szerint a technikai akadály elhárulása után az előállításban valamint a szétküldésben nem lesz fennakadás.²⁷⁵ A Tárogató honszeretetéről biztosította olvasóit és vegyes tartalmú lapként akart a megye társalgóterme lenni.

Belbecsűnek, „ízlésfinomítónak, s erkölcsi irányúnak” minősítette szépirodalmi írásait. Az említett elbeszélések bestseller típusú történeteket dolgoztak fel (pl. Zombory Gedő: Két próba. Történeti beszély). A versek a hazaszeretetről, a szabadságról vagy a szerelemről szóltak (pl. Kállay István: A rab álma).

A szatmáriaknak a neoabszolutizmus éveiben ilyen nemzeti érzelmű lapra volt igényük, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy a Szatmári Értesítő megszűnése után (1862 decembere) még 1866 szeptemberéig szolgálta az olvasóközönséget. Vezér-cikkeiben a közvéleményt foglalkoztató kérdéseknek biztosított helyet. Sokat, de nem mindent vesztettünk – jegyezte meg az 1863. évi első szám új évi köszöntője. Kérték a megyeszékhely Nagykárolyból Szatmárra helyezését, a szatmári törvényszék visszaállítását.

Többször írtak a szatmári vasútról: Beszedics Vilmos azért vetette el a vasút tervét, mert megítélése szerint nem lenne rá igény, sem személyszállításra (utas nélkül), sem termékszállításra (ipar hiányában) nem tudnák azt kihasználni. Egy másik szerző a vasúttól a kereskedelem fellendülését várta és kiépítésének mielőbbi megszervezését sürgetette. A szatmári gőzmalom létesítésének a terve is felvetődött a lap hasábjain. A cikkíró komoly számításokkal és érvekkel bizonyította annak gazdaságosságát. „Elmélkedés a Szatmár me-gyei, s egész hazánkbeli román érdekek felett” című írás a magyar nyelvért és a magyar nemzet fennmaradásáért folytatandó küzdelemre buzdított. Írtak a Szatmár városi kövezetvám²⁷⁶ bevezetéséről, amely indulatokat gerjesztett a lap olvasóiban. Vajnai Károly,

273Zombory Gedő (1836-?) református pap, 1861-től református főgimnáziumi tanár. Ábrai Károllyal szerkesz-tette a Tárogató című lapot, majd a Szatmári Közlönyt. Megalapította a Kölcsey-társaságot. In: Szinnyei, 1914.

14. köt. 1898–1899. h.

274 Ez 1856-tól az első nyomda Szatmáron, amelyet Kovács Márton apósától, Fuchs Ignác újvidéki nyomdatulaj-donostól örökölt. Ez 1882-ig volt a tulajdonában.

In: http://typographia.oszk.hu/html_clavis/hun/presslek.php?azon=5643; Kovács Márton a Szatmári Értesítő és a Tárogató nyomtatásában is részt vett. Ez utóbbinál társszerkesztőként és kiadóként is közreműködött.

275 E közlemény, és egy lelőhelyadat alapján, miszerint a Tárogató 1862. első évfolyamából csak a 2. szám maradt fent, még az sem zárható ki, hogy a lap két szám megjelenése után egészen 1863 januárjáig szüneteltette megjelenését.

276 Ezt a város útburkolatának igénybevételéért vetették ki, ami országszerte a fejlődés jele volt.

„Értsük meg egymást” címen megjelent cikkével próbálta meggyőzni a Szatmár megyei birtokosokat, akik a kövezetvám bevezetése miatt elutasították a megyeszékhely áthelyezését.

A szerző a cél elérése érdekében összefogásra kérte olvasóit. A „Társadalom” című írásban az újságíró arra a kérdésre kereste a választ, mit tesz a társadalom a magyarságért, tesz-e annyit, mint más nemzet az övéiért. Igazságszolgáltatásunk rovatcím alatt a keresetlevél beadásától a végzésig, az ítélet kihirdetéséig tekintették át az ügyintézés kronológiáját, utalva annak lassúságára. Tudósítottak a Szatmárnémeti Református Gimnázium udvarán 1863. május 5-én rendezett Kölcsey ünnepélyről (az elhangzott beszédek teljes szövegével). A Szatmári Értesítő megszűnése után a gazdasági egyesület, a vidéki és városi nőegylet, továbbá a Szamos-Tiszahát közlönyeként is megjelent.

A Tárogató 1862-ben való folyamatos megjelenése, a megjelenés szüneteltetésének kizárása esetén felvetődhet a kérdés, hogyan élhetett egymás mellett Szatmárban egy évig (1862.) az előzőekben ismertetett két lap? Más-más olvasói réteghez szóltak. A tudakozó intézettel összekapcsolt Szatmári Értesítő a kereskedők, gazdálkodók, továbbá azok számára nyújtott információt, akik képesek voltak pénzt áldozni biztosításra, akiket érdekelhetett a banki szféra (takarékpénztár). A Tárogató korának társadalmi problémáira utaló írásaival és irodalmi rovatával a közéletből kiszorított polgári középosztály számára biztosított szellemi találkozóhelyet. Az üzleti élethez kötődő Szatmári Értesítőt a felelős szerkesztő laptulajdonos számtalan – elsősorban anyagi nehézség árán – jelentette meg, miközben a Tárogatónál is szerkesztői és kiadói feladatokat látott el (a rendelkezésre álló második szám szerint). A fennmaradás reményében az Értesítő második, (augusztustól–decemberig terjedő) évfolyamához csökkentett előfizetési díjjal toborzott előfizetőket, ami mellett 1862 decemberében még tartalmi bővítést is ígért – ennek ellenére az olvasóközönség mégis a Tárogatót választotta. A két lap majdnem azonos szellemi irányítói, munkatársai miatt egyesítésük sem zárható ki. Ezt feltételezi Ferenczy János is, aki szerint Ábrai Károly 1862-ben a Szatmári Értesítőt Tárogató címen átalakította társadalmi, vegyes tartalmú lappá.²⁷⁷

Ungváron a Kárpáti Hirnök folytatásaként 1863. május 2-tól Bánóczy Ferenc²⁷⁸ lapkiadó-tulajdonos alapításában és szerkesztésében jelent meg a vizsgált térség negyedik lapja, a Felvidék (1863–1864).²⁷⁹ A vegyes tartalmú hetilap a megyei gazdasági egylet, a borászati társulat és a megyei takarékpénztár hivatalos közlönyének szerepét is betöltötte.

277 In: Ferenczy, [1907.] p. 154. Ennek ellentmondanak az Szatmári Értesítő tartalmi bővítést ígérő dec. 22-ig megjelent számai, amire a főszövegben is történt utalás.

278 Bánóczy Ferenc (1829–1886) Ung megye aljegyzője, majd főjegyzője. A Pesti Napló és számos fővárosi lap rendes levelezője. In: Szinnyei, 1891. 1. köt. 530–531. h.

279 1864. okt. 29-től december végéig szüneteltette megjelenését. 1865. jan. 1-től 1866. júl. 12-ig Kassán szerkesztették és adták ki. In: Busa, 1996. p. 36.; László, 2002. p. 79.

Programcikkében a magyar nyelv művelése mellett annak az idegen ajkúakkal való megkedveltetését tűzte ki célul. A gazdászatot, a kereskedelmet és az iparfejlesztést helyezte a lap középpontjába.²⁸⁰ Valójában a neoabszolutizmus időszakában, a Felvidéken veszélyez-tetett magyar nyelv és nemzeti eszme védelmezése hívta életre a lapot. Az orgánum azoknak az Ung és szomszéd megyéiben élőknek a találkozóhelyévé vált, akik a társadalmi, gazdasági és irodalmi előrehaladás ügyén nemcsak gondolkodtak, de gondolataikat közölni is szerették volna. Volt, aki írásaival, mások előfizetéssel segítették annak megjelenését. Olyan közéleti személyek látták el értekezésekkel a lapot, mint Matolay Viktor (ügyvéd), Wicmándy Ödön, Tomor Ferenc (főgimnáziumi tanár) és Lehoczky Tivadar (régész, történész, néprajzkutató).

Szinte minden megyében voltak tudósítói, akik a legfontosabb eseményekről tájékoztatták az olvasókat – ezért is válhatott közkedveltté.²⁸¹ Megjelenésének rövid szüneteltetését követően a szerkesztőség és a kiadó Kassára költözött, amit azzal indokoltak, hogy a lap központjának ott kell lennie, „ahol a vasúti közlekedés, kereskedés, s iparfejlesztés tekintetében is a legna-gyobb szükség van egy magyar közlönyre.”²⁸²

Kovács Márton lap- és nyomdatulajdonos kiadásában 1867 januárjában látott napvilágot ötödik lapként a Szatmári Közlöny (1867–1868), ami a Tárogatót tekintette előzményének. A lap előfizetési felhívására csupán egy érdeklődő jelentkezett, az is Pestről.

A kiadó szerint ez a megye, a város lakóinak saját terményei, üzletei iránti közömbösségét tükrözte.²⁸³ Ez akkor történt, amikor a megye és Szatmár városa sem rendelkezett helyi orgánummal. A kiegyezés hatására kedvezően változó sajtóviszonyok is hozzájárultak a lap 1868 decemberéig tartó megjelenéséhez, majd Szamos címen való újraindításához.

A Felvidékkel és a Szatmári Közlönnyel a Felső-Tiszavidék lapkiadásának egy viszonylag nehéz időszaka zárult le. A rövid életű vegyes tartalmú lapok helyét újabbak vették át, amik az augusztusban visszaállított sajtótörvénynek köszönhetően szélesebb tartalommal jelen-hettek meg. A közönség megszerette, és nem akarta azokat nélkülözni, és az sem zavarta őket, ha megkedvelt újságjuk fenntartásához az előfizetési díjak mellett a vármegye és az állam is hozzájárult.

280 Az új évben. In: Felvidék, 1865. jan. 1. 1. sz. p. 1.

281 Tahi Endre: Szemelvények az „Ung” 50 éves múltjából. In: Ung. 1912. dec. 25. 51. sz. p. 17.

282 A „Felvidék” t. előfizetőihez. In: Felvidék, 1864. okt. 29. 44. sz. p. 1.

283 Kovács Márton: Felhívás. In: Szatmári Közlöny, 1867. jan. 12. 1. sz. p. 1.

III.2.3. Lapalapítások a kiegyezést követő években (1867–1879)