Lapalapítások 1907-től az első világháború kitöréséig

(1906) Nagybányához kötődött, mindkét városban ezek voltak az első színművészeti orgánumok.

III.2.7. Lapalapítások 1907-től az első világháború kitöréséig

hasonlóan az ipari vállalkozók, a munkaadók érdekeit védte a szervezkedő ipari munkásokkal szemben. Az építőiparosok szövetsége az orgánum segítségével próbálta a sztrájkolókat jobb belátásra bírni⁵¹¹ és a közvéleményt „hitelesen” tájékoztatni az eseményekről, a mozgalom elfojtásáról. Több számon keresztül támadta a Függetlenségi és 48-as Pártot és Kelemen Samut, a párt helyi országgyűlési képviselőjét.⁵¹² Azért döntött a kéthetenkénti megjelenés mellett, mert így kaució nélkül is hozzászólhatott politikai kérdésekhez (hetenkénti megjelenésnél kaucióra lett volna szükség).⁵¹³

Az előzőekben ismertetett lapok programjához kapcsolódott a Közérdek (1908–

1919). Simkó Aladár (az előbb tárgyalt Iparosok Lapja szerkesztője) laptulajdonos-szerkesztő 1908 januárjában indította Nagykárolyban e társadalmi hetilapot, mely mintegy az előzőek folytatásaként a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság érdekeinek szolgálata mellett a Nagykárolyi Építőiparosok Szövetsége hivatalos közlönyének szerepét is betöltötte. Simkó a Közérdek-kel a magyar ipar és kereskedelem Bécstől való függetlenedéséhez akart hozzájárulni.⁵¹⁴ Emellett arra is rámutatott, hogy Nagykároly akkor egyetlen olyan lappal sem rendelkezett, ami a polgárság és „az általa képviselt intézmények javainak előmozdítására”⁵¹⁵ törekedett volna. Az orgánum a társadalmi osztályok között keletkezett űrt kívánta betölteni, ezzel is segítve a város társadalmának összefogását.⁵¹⁶

A Nagybányai Hírlap (1908–1919) társadalmi, szépirodalmi hetilap a Nagybányai Ipartestület, a bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztályának hivatalos közlönye szerepét is betöltötte. Az előző évi munkássztrájkok tanulságait levonva határozta meg a lap programját. Az iparosok, kereskedők, az őstermelés és a vidék érdekeit kívánta védeni a munkásosztály szociális problémáinak figyelemmel kísérése mellett.⁵¹⁷

A Piszkei Lajos szerkesztésében megindított Tiszapolgár és Vidéke (1908–1911) hetilap a magyar közművelődés ügyének előmozdítása mellett az előzőekhez hasonlóan a község és vidéke társadalmi, gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeinek védelméről sem feledkezett meg.⁵¹⁸

511 K-i: A munkásokhoz. In: Iparos lap, 1907. márc. 30. 1. sz. p. 2–3.; Kondor Sándor, ifj.: Munkások ébredjetek.

In: Szabadság. 1907. nov. 10. 31. sz. p. 2.

512 Készülődés november 24-re. In: Szabadság, 1907. nov. 10. 31. sz. p. 2.; Polonyi Albert: Ferdítés. In: Uo. dec.

1. 34. sz. p. 2.; Sürgöny. In: Uo. dec. 8. 35. sz. p. 2.

513 Előfizetőinkhez. In: Szabadság , 1907. dec. 25. 36. sz. p. 3.

514 Simkó Aladár: Beköszöntő. In: Közérdek, 1908. jan. 18. 1. sz. p. 2.

515 Előfizetési felhívás. In: Uo. p. 1.

516 Uo.

517 Előfizetési felhívás. In: Nagybányai Hírlap, 1908. jan. 19. 1. sz. p. 1.

518 Tiszapolgár és Vidéke, 1908. máj. 3. 1. sz. p. 1.

Az iparosokhoz, kereskedőkhöz hasonlóan a fentiekben ismertetett érdekvédelmi céllal alapították a mezőgazdasági szaklap szerepét is betöltő Szatmári Gazdát (1909–1919).

A korábban tárgyalt Gazdák Lapja 1902-ben önállósodott a Szamostól, és ekkor elsősorban hivatalos közlönyként jelent meg. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület azért indította meg a Szatmári Gazdát, mert nem rendelkezett a gazdaközönség szervezett egészének irányításával készült szaklappal. Elsősorban mezőgazdasági, köz- és nemzetgazdasági problémákkal foglalkozott, de a vármegye és a város gazdasági fejlődését érintő eseményeket is figyelemmel kísérte.⁵¹⁹ A gazdaközönség szervezettségére utaló megjegyzés, továbbá a gazdák szervezkedésével kapcsolatos cikk⁵²⁰ az agrárszocialista mozgalmak ellen való szerveződésre enged következtetni.

III.2.7.2. Politikai (társadalmi) lapok

A vegyes tartalmú, magukat ekkor társadalmi hetilapnak nevező orgánumok a korábbi évekhez hasonlóan szűkebb közigazgatási területre koncentrálódtak. Az 1910. évi választások közeledtével egy részük politikai állásfoglalásra kényszerült. A Határszéli Újság (1908–

1919) a politikai lapok számát gyarapította, függetlenségi és 48-as eszméket vallott, és a nemzeti egybeforrás gondolatát hirdette. Hat év múlva, 1914-ben arról panaszkodott, hogy a lap addigi irányát az ellenzéki érzelmű közönség megbuktatta.⁵²¹

Az Északkelet (1909–1914) júliusban indult Szatmárnémetiben, és 1910-től a helyi Függetlenségi és 48-as Párt közlönye szerepét is betöltötte. Az Északkeleti Újság (1909–

1919) Nagykárolyhoz kötődött, és pártoktól függetlennek vallotta magát. Főszerkesztője, majd felelős szerkesztője Vetzák Ede⁵²². A Fehérgyarmati Hírlap (1909–1912), társadalmi, gazdasági és szépirodalmi hetilap ugyancsak az év végén indult, és 1910-ben 48-as függetlenségi és pártonkívüli lapként segítette a parlamenti választásokat. A Mátészalka (1909–1915) félig-meddig radikálisnak számító lapnak kitűnő szépirodalmi rovata és jelentős vidéki riportjai, tudósításai voltak.⁵²³

519 Böszörményi Emil: Beköszöntő. In: Szatmári Gazda, 1909. jan. 2. 1. sz. p. 1. A Gazdák Lapja csak 1908. nov.

27-ig jelezte alcímében, hogy a fent említett gazdasági egyesületnek is hivatalos közlönye.

520 Meskó Pál: A gazdák szervezkedése. In: Szatmári Gazda, 1909. szept. 4. 36. sz. p. 2–3. A Magyar Gazdaszövetség irányítása mellett biztosítja a magyar gazdák, főleg a földművelő kisgazdák jogos kívánságainak megvalósítását.

521 1914-ben Földesi Gyula laptulajdonos nyomdász lett a szerkesztő. Itt mégis a velük ellentétes, nem 48-as eszméket vallókra gondolhatott. Előfizetési felhívás. In: Határszéli Újság, 1908. jún. 1. 1. sz. p. 1.; Szilánkok. In:

Uo. 1914. 2. sz. p. 1.

522 Vetzák Ede (1877-?) ügyvéd és bankigazgató. In: gulyaspal.mtak.hu. 23115. cédula

523 Nyéki, 1992. p. 286.

A Tiszapolgári Újság (1909–1910) politikai iránya a szűkös pártkereteken felülemelkedve nemzeti alapon nyugodott.⁵²⁴ A Nyírbátor és Vidéke (1909–1914) a település első orgánuma, aminek az első világháború augusztus 20-án szakította meg életútját.

A parlamenti választások hatására 1910-ben a korábbi évekhez képest több politikai lapot alapítottak, de azok rövid életűnek bizonyultak. A 48-as Szabolcsi Hírlap (1910) Inczédy Lajos szerkesztésében a Szabolcsmegyei 48-as és Függetlenségi Párt hivatalos napilapjaként látott napvilágot májustól augusztusig. A januárban indult és két évfolyamot élt Beregvármegye (1910–1911) Tisza István és a Nemzeti Munkapárt politikáját támogatta. A Nyíregyházán megjelent Igazság (1910–1912) a Polgári Radikális Párt eszmeisége mellett foglalt állást, és 1912 júniusában szűnt meg. Az Új Szatmár (1912) radikális nézeteket képviselt, és 1912-ben egyetlen politikai lapként indult, márciustól decemberig jelent meg.

Márciustól júniusig jelent meg független újságként a Szatmári Hétfő (1913). A város közigazgatási politikájával foglalkozó orgánum főszerkesztője Tanódy Endre⁵²⁵ volt. Ezt két hónap múlva, 1913 szeptemberében a Szatmári Est (1913–1914) követte Nagy Vince⁵²⁶ szerkesztésében, ami ellenzéki lapként indult, és 1914 januárjától a Szatmárvármegyei Függetlenségi és 48-as Párt hivatalos orgánumaként jelent meg. Az első világháború kitörése miatt kialakult kényszerhelyzet miatt megszűntetett lap Szatmár közönségének a 48-as eszmék mellett való kitartását bizonyította.

III.2.7.3. Újabb társadalmi lapok

A rövid életű politikai orgánumokat rövid életű társadalmi lapok követték. A Bereg-megyei Hétfői Újság (1911), a Mátészalkai Kis-Lap (1911–1912), a Nyírbátori Hírlap (1911) mellett a Kisvárdai Friss Újság (1911–1912) később, (1912. júliustól) Szabolcsi Újság (1912–1916) hat éven át jelent meg.

1912-ben hét új időszaki lap látott napvilágot – öttel kevesebb, mint az előző évben. A vegyes tartalmúak az összes orgánum több mint felét foglalták el. A viszonylag rövid életű Beregi Hírlap (1912–1920), független politikai és társadalmi hetilap; a társadalmi és közgazdasági alcímet viselő Ugocsamegye (1912–1914); a Fehérgyarmat (1912–1914) mellett jelent meg a nyolc évet élt Szabolcsi Hírlap (1912–1919). Ez utóbbi, a „hivatásos

524 Előre. In: Tiszapolgári Újság, 1909. okt. 10. 1. sz. p. 1.

525 Tanódy Endre (1881-?) ügyvéd. In: Szinnyei, 1909. 13. köt. 1289. h.

526 Nagy Vince (1886–1965) Szatmárnémetiben született, 1912-től szülővárosában ügyvéd, majd politikus.

Károlyi Mihály kormányában miniszterelnökségi államtitkár. In: Markó, 2005. p. 217.;

wikipedia.org/wiki/Nagy_Vince

őrszem” szerepét is magára vállalva teljesen független, üzleti szempontoktól távol álló sajtóorgánumként látott napvilágot.⁵²⁷

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilapként indult júniusban A Vármegye (1913–1917) Nagykárolyban. A Szatmár Vármegyei Jegyzői Egyesület kiadásában látott napvilágot, és az egyesület hivatalos közlönye szerepét is betöltötte. Egyebek mellett a vármegyei élet minden mozzanatáról, a községeket, jegyzőket érintő dolgokról kívánt szólni.

A Nyírség (1913) vegyes tartalmú, alcíme szerint, társadalmi hetilap májustól szeptemberig jelent meg Nyírbátorban. A valláserkölcsi eszmékhez való ragaszkodás mellett kiemelte a nemzeti érzés, a nemzeti nyelv ápolásának fontosságát.⁵²⁸

A társadalmi hetilapként indult Erdőd és Vidéke (1914), többek között a járási főszolgabírói hivatal működését kívánta segíteni. A Mátészalkai Újság (1914) társadalmi hetilap, a járási jegyzői egylet hivatalos lapja szerepét is betöltötte. Megjelenésüket néhány hónap után, augusztus elején, illetőleg július végén, a világháború szakította félbe.

III.2.7.4. Szak- és szakmai lapok

Az 1900-as évek közepétől az első világháború kitöréséig terjedő években az általános, vegyes tartalmú lapalapítások között egyre nagyobb teret foglaltak el a szak- és művészeti orgánumok. Egy ritka történelmi folyóirat, az Ung megyei Századok (1910–1911) gazdagította az újonnan alapított sajtótermékek palettáját. Az Országos Levéltárral kötött előnyös megállapodást értelmében az Ung megyei mohácsi vész előtti okleveleket elsőrangú szakemberek feldolgozásában közölhették. A lap munkatársai között Gálocsy Zoltán vármegyei levéltáros, Kártffy Ödön országos allevéltárnok, tanárok, ügyvédek találhatók.

Előfizetőiknek, akiket név szerint is felsoroltak, azt ígérték, hogy nemességi ügyben bármely levéltárban eljárnak helyettük. A folyóirat irányelveket nyújtott a történetíráshoz, egyebek között helyi témájú forrásokat, könyvismertetéseket, családkutatást segítő útmutatásokat közölt konkrét családok példáján keresztül. Sajnálatos, hogy 1911-ben, valószínűleg előfizetők hiányában, megszűnt.

Térségünk újabb pedagógiai folyóirata a Dudinszky István⁵²⁹ laptulajdonos által szerkesztett, görög katolikus érdekeltségű, Ungváron kiadott Magyar Tanítójelölt (1908–1913), a

527 In: Szabolcsi Hírlap, 1912. dec. 18. 1. sz. p. 1.

528 B.: Beköszöntő. In: Nyírség, 1913. máj. 1. 1. sz. p. 1.

529 Dudinszky István (1866-?) görög katolikus tanítóképző igazgató. In: Gulyás, 1941. 6. köt. 332–333. h.

képzőintézetek hallgatóinak orgánumaként a tanító- és óvóképzést támogatta. A hallgatók gyakorlati munkáját segítő és tantárgy-pedagógiai tanulmányokat tett közzé.⁵³⁰

A Görög Katholikus Népiskola (1913–1914) a Munkácsegyházmegyei Görög Katolikus Kántortanító Egyesület kiadásában és annak közlönyeként látott napvilágot 1913 januárjában. A folyóirat szerkesztését, amiért Melles Gyula⁵³¹ felelt, Egreczky Emil és Karpinecz Emánuel⁵³² főmunkatársak segítették. A programcikk szerint a szaklap elindítását a kárpátaljai megyék nagyszámú ruszin lakossága, annak sajátos felekezeti viszonyai és önálló kultúrája tette szükségessé. Az orgánum segítségével az országos sajtó által terjesztett és a közvéleményben élő téveszmét (miszerint ők nem tartottak lépést az idővel, megmaradtak réginek, konzervatívnak, keletinek) szerették volna eloszlatni, és bebizonyítani, hogy „a munkácsi egyházmegye tanítóságáról, annak kultúrájáról táplált balhiedelemnek nincs alapja.”⁵³³ A szaklapot az egyesület tagjai tagsági díj ellenében kapták. A cikkek és tanulmányok arra is rámutattak, hogy a tanítóknak számtalan nehézséggel kellett megküzdeni a magyar nyelv tanítása során. A „miért ne engedjük iskoláinkat államosítani” kérdésre a cikkíró válasza, az egyházi iskolák a békés társadalmi élet és a nemzeti egység biztosítékai.⁵³⁴ Számos pedagógiai módszertani kérdésről írtak, osztották meg tapasztalataikat, de az országos jogszabályokról is tájékoztattak. A lap arról panaszkodott, hogy az egyházmegye 413 tanítója közül cikkíróként csak tizenháromra lehet számítani – egy év után valószínűleg ez vezetett annak 1914 júniusában bekövetkezett megszűnéséhez.⁵³⁵

Az Élet Világossága (1911–1913) vallási tartalmú lap a Szabolcs megyei Bujhoz kötődött, és a Református Egyháztanács kiadásában jelent meg. A szintén református Egyházi Híradó (1912–1944) alapításának második évében, 1912-ben tette át megjelenési helyét Székesfehérvárról Szatmárra, és ott jelent meg a második világháború végéig.

A Magyar Varrógépkereskedők Országos Közlönye (1911–1912) magyar és német nyelven készült Nyíregyházán, majd két év után megszűnt. A Nagybányához kötődő rövid életű Magyar Bélyegújság (1908–1909) a magyar bélyeggyűjtőktől remélt támogatást.

530 Minay Lajos: A népnevelési egyesület célja és szervezésének módja. In: Magyar Tanítójelölt, 1909. szept. 1.

sz. p. 7–15.; Volosin Ágoston: A természettudományok tanítása a valláserkölcsi nevelés szolgálatában. In: Uo.

1911/1912. szept. 1. sz. p. 6–7. stb.

531 Melles Gyula (1867-?) görög katolikus áldozópap, tanítóképző igazgató. In: Gulyás, 1999. 18. köt. 790. h.

532 Karpinecz Emánuel nevelésügyi lapokban jelentek meg írásai. In: Gulyás, 1995. 16. köt. 316. h.; Egreczky Emilről nem található adat.

533 Karpinecz Emánuel: A kibontott zászló. In: Görög Katholikus Népiskola, 1913. febr. 2. sz. p. 1.

534 Görög Katholikus Népiskola, 1913. máj. 5. sz. p. 141–144.; jún. 6. sz. p. 172–177.

535 Tölgyesi Lajos: Tarlózás. In: Görög Katholikus Népiskola, 1913. jún. 6. sz. p. 189.

III.2.7.5. Irodalmi, művészeti lapok

A Haladást (1911) társadalmi és szépirodalmi hetilapként adták ki Nagykállóban, és hét száma látott napvilágot. A szépirodalmi, művészeti és tudományos alcímen Nyíregyházán kiadott Hónapot (1911–1912), Nyíregyháza fiatal szépíróinak, gondolkodóinak friss művészeti eszményeket felvállaló lapját, Vertse K. Andor⁵³⁶ szerkesztette. Leffler Béla⁵³⁷ Adyról; Bosnyák Béla⁵³⁸ Nyíregyháza jövőjéről; a később főispán, majd miniszterelnök Kállay Miklós a Salome legendakörről írt dolgozatot. A női munkatársaknak is publikálási lehetőséget biztosító orgánumban versek, elbeszélések és fővárosi színházi bemutatókról készített beszámolók is megjelentek. A folyóirat szépírói H. Nagy Jenőt,⁵³⁹ a debreceni Csokonai Kör illusztris tagját tekintették példaképüknek.⁵⁴⁰ A Haladás és a Hónap (1912 márciusában jelent meg utoljára). Rövid életük, továbbá az a tény, hogy elindításuk előtt 19 évig nem rendelkezett a térség helyi irodalmi lappal (az Irodalom az 1892. évhez kötődött), illetve azt megelőzően is csak tiszavirág-életű próbálkozások voltak – arra lehet következtetni, hogy azoknak sem a kiadása, sem a fogadtatása nem volt megfelelő a Felső-Tiszavidéken. Ennek ellenére az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az olvasók irodalmi igényeinek kielégítésére a vegyes tartalmú, később társadalmi hetilapokon kívül, az országos folyóiratokat nem is említve, számos más orgánum is vállalkozott: pl. Téli Esték, Magyar Földmívelő.

A Téli Esték (1887–1914) mellett térségünkben újabb társasági lapok jelentek meg, Szatmárban és Nagykárolyban a Polgárok Lapja. A nagykárolyi orgánum 1909-ben indult, februártól májusig élt, az iparosok, kereskedők és kisbirtokosok érdekeit védte, és politikai kérdésekkel nem foglalkozott.⁵⁴¹ A Szatmárhoz kötődő közérdekű havi lap 1909 és 1910 között jelent meg, és a Polgári Asztaltársaság kiadásában látott napvilágot. Programcikke szerint a polgárság politikai pártszempontok nélkül akarta itt kifejezésre juttatni a város közügyeiről alkotott véleményét.⁵⁴² A társasági lapok körét bővítette a tiszalöki Zsúr-lap (1911–1912), ami elsősorban a nőkhöz szólt, szándékai szerint szórakoztatva nevelt és tanított.⁵⁴³

536 Vertse K. Andor (1890–1962) hivatalnok, lapszerkesztő, újságíró. In: Katona, 1994. p. 84.

537 Leffler Béla (1887–1936) tanár, műfordító. In: Katona, 1994. p. 78–79.

538 Bosnyák Béla (1889–1912) joghallgató, szakíró. In. Katona, 1994. p. 82.

539 Nagy Jenő, H. (1889-?) törvényszéki jegyző. In: Gulyás, 2002. 19. köt. 159. h.; Asztalos – Lakner – Szabó, 2005. névmutatója

540 Margócsy, 1993. p. 64–65.

541 Zászlóbontás. In: Polgárok Lapja, 1909. febr. 28. 1. sz. p. 1.

542 Polgárok Lapja, 1909. márc. 15. 1. sz. p. 1.; 2. sz. p. 1.

543 Harsányi Sári: Levél a Zsúr-lap munkatársaihoz. In: Zsúr-Lap, 1911. márc. 1. 1. sz. p. 1.

Emléklapok címen egy alkalmi színházi lapot adtak ki a nagybányai Lendvay Színház 1910. november 5-i avatási ünnepélyére.⁵⁴⁴ Az ungvári Színház (1911), az Ungvári Színházi Újság (1913) és a nagybányai Színházi Hét (1911) mellett említést érdemel még térségünk első mozgószínházi lapja, amit Mozi címen 1912-ben alapítottak Ungváron. (Hat száma maradt fenn.) Moziműsor és filmek ismertetése mellett alkalmanként a humornak, a művészetnek és társadalmi-gazdasági kérdéseknek is helyet biztosítottak az alcímében élclap jelzővel is illetett orgánumban.

III.2.8. A világháború évei

In document László Gézáné A történelmi Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung vármegyék sajtótörténete 1845-t (Pldal 129-136)