Kit gyaláztál? A te elbizakodásodért az én karikámat orrodba vetem, és visszaviszlek az úton, amelyen jöttél.
Igen nagy Asszír sereg vonult föl Jeruzsálem ostromára. Kívül kb.
300.000 támadó, zsákmányra éhes katona, belül kb. 20.000 védő fegyve
res. A királyt és a népet gyűrűbe szorították. Lehetetlenség kitömi.
Egyetlen nyitott út maradt: fölfelé! Kitárult az ég kapuja, a dicsőséges Úr hallotta Senakherib gyalázkodását, de hallotta Ezékiás imáját is. Isten uralkodik égen és földön, személyek és népek fölött, még Asszírián is!
Esaiás próféta által üzen, hogy látta Ezékiás alázatát és Senakherib gőg
jét. Látja, hallja az istentelenek dicsekedését, akik gyalázni merik az élő Istent és megváltott népét. A sátán és a neki szolgáló ember istennek képzeli magát. Az égben lakó tűri, neveti és egy ideig kegyelmes hozzá, hátha megtér. Nem késik az ítélettel, hanem a bűnös megtérésére vár. (II.
Péter 3, 9.) Isten sokféle módon beszélhet hozzánk. Ezékiáshoz Esaiás próféta által üzent. Akik az Úr követeit látják és hallják, azok Istent lát
ják és hallják. (Lukács 10, 16.)
Senakherib biztos önmagában és dicsekedik hősi tetteivel. Neki ez- idáig minden sikerült. A dicsőséges múlt egyáltalán nem garancia sike
res jövendőre. Isten máskép látja a múltat, jelent és jövendőt, mint Asz- szíria. Az O eszköze volt ez a pogány haderő Samária megszállására, Jú- dea városainak kifosztására, foglyok elhurcolására, új lakosok betelepí
tésére, de most befejezi küldetését és ítéletet tart fölötte. Az Úr végezte el, hogy kőhalommá döntsön városokat, kipusztítson embereket, elpusz
títsa vagy fogságra hurcolja a lakosságot. „Mivel gőgösen kicsúfoltál engem, ezért karikámat orrodba vetem.” Zabolámat vetem a szádba és
visszadoblak oda, ahonnan jöttél. Tanuld meg, hogy nem az ember ural
kodik Isten fölött, hanem az Isten uralkodik az emberen. A pogányokon is! Ezékiás elhitte, befogadta az igét. „Istennel győzedelmet nyerünk, O tapodja meg ellenségeinket.” (Zsoltárok 60, 14.)
1 9 .2 9 - 3 7 .
A z ig e b e te lje s ü l
Jeruzsálemből fo g származni a maradék és a megszabadult a Sión hegyéről. A seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt.
Isten elítélte a káromkodó, gőgös Asszíriát, kegyelmet hirdetett a bűnbánó Jeruzsálemnek. Mindkettő beteljesedett. Júdea fölött a kegye
lem. Gyarapodtak. Első évben a hulladékból táplálkoztak, második év
ben magától termett a föld, harmadik évben vetettek és arattak. Olyan is
teni jelek voltak ezek mint Gedeon bírónak a nedves és száraz gyapjú.
(Bírák 6, 37-40.) Mennyei kijelentés által a jövendőről föllebbent a fá
tyol. Csak Isten gyermekei hallják az ígéreteket és látják a csodákat.
Csak azok, akiket megérintett a Szentlélek. Mindennapi kenyerünk, ru
házkodásunk, testi lelki gyógyulásunk, sikereink, mind az Úr szereteté- nek jelei. Ezékiás hitt és beteljesült az ígéret. Isten megítélte a nagyszájú ellenséget és megvédte Jeruzsálemet. Rendkívüli volt a szabadítása és a büntetése. Azon az éjszakán öldöklő angyalok kardja levágott 185.000 pogányt. Pestisjárvány dühöngött a táborban. Reggelre holttestek soka
sága feküdt szanaszét. Otthonról is nyugtalanító hírek jöttek. Senakherib visszafordulni kényszerült. Semmivé lett az Úr perzselő haragjában. Ni- nivében lakott, ahol Jónás prédikált. Óriási város. Ma Iraknak nevezik és a Tigris folyó keleti partján fekszik. Az istentelenség fészke volt Asszur- banipal haláláig. (626). Babilon a világ erkölcstelenségeinek jelképe.
Méregpoharából itatott népeket. A föld kereskedői tobzódásából és csa
lásaiból gazdagodtak meg. Krisztus visszajövetelekor megsemmisül. (Je
lenések 18, 10.) Isten megbüntette Babilont, 612-ben lerombolták.
Senakherib talán még 20 évig élt. Gondolni sem lehetett arra, hogy visszatérjen Jeruzsálem kifosztására. A büntetés otthon érte utol. Az ő pogány istenének templomában rátörtek a fiai és megölték az apjukat. Is
ten haragja elől nem futhatunk el se keletre, se nyugatra, se a csillagok
közé, se a föld mélyébe. „Ha a mennybe hágok föl, ott vagy, ha a seolba vetnék ágyat, ott is jelen vagy.” (Zsoltárok 139,7.) „Mindig velem Uram, mindig velem!”
20. 1-11.
E z é k iá s m e g g y ó g y u lt
O Uram, emlékezzél meg róla, hogy Te előtted tökéletes szívvel jártam.
Ezékiás király 40 év körül lehetett, amikor halálosan megbetegedett.
Egyik baj jön a másik után. Megszabadult Asszíriától és most legyőzte a kór. Mikor és miért történt? A kérdésre nincs válasz, csak a lényeget ol
vassuk, hogy halálos beteg. Az az igazság, hogy mindenki meghal, király és koldus egyaránt. Helyzetünkről és a világról való gondolkodásunk változó. Más a nézőpontja a szerelmesnek, annak akit kitüntettek, a na
gyon gazdagnak és nagyon szegénynek, sikeresnek és reménytelennek.
Más az, ha valaki temet vagy haldoklik, vagy győzött.
Esaiás próféta az Úr nevében látogatta meg Jeruzsálem királyát.
„Rendelkezz a házadról, mert meghalsz.” Orvosi dilemma, hogy mennyi mondható meg a betegnek? Illetlenség, vagy szabad a halálról beszélni, arról, hogy itt hagyod a családot, házat, munkádat, embereket és virágo
kat? Isten őszintén figyelmeztette az első embert Adámot, Noé barátait az özönvíz előtt, Mózest Kánaán határában, Péter tanítványt és Ezékiás királyt is. Hosszú élet az Isten áldása. Egy görög filozófus szerint semmi a halál, mert míg én vagyok, addig nincs, mikor eljött a halál, én már nem vagyok. A Biblia szerint halálunk pillanatában változás történik.
Lelkünk kiszáll a testből, mint ahogy Jézus az Atya kezébe adta lelkét a keresztfán. Testünk elromol, elporlad, elenyészik. Hogyan készüljünk a halálra? Bűnbánattal és azzal a reménységgel, hogy Jézusért bocsánatot nyertünk. Amennyire lehet, rendezzük el a dolgainkat. Édesapám elosz
totta vagyonkáját, múzeumba küldte irodalmi hagyatékát, kijelölte teme
tési textusát és az igehirdetőt. Pál apostol örömmel várta elköltözését:
„Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.” (Filippi 1, 21.) Nyere
ség, mert Jézussal leszünk dicsőségben.
Ezékiás megszomorodott. Falnak fordulva imádkozott a gyógyulásáért.
Nem érdekelte palotája, kincsei, családja, főemberei. Semmivé foszlott
előtte a világ. A halál közelében senki, semmi nem marad nekünk csak Is
ten. Amikor István vértanút főpapság és zsidó nép megkövezte, szíve utol
só dobbanásában, elhomályosuló szemeivel is Jézust látta mennyei dicső
ségben. (Cselekedetek 7, 56.) Minden más kihull a kezünkből és az éle
tünkből, csak Krisztusba kapaszkodunk mint Ezékiás: „Uram, emlékezzél meg rólam.” Életünkről és halálunkról a szuverén Isten dönt, Aki: „öl és elevenít, sírba visz és visszahoz.” (I. Sámuel 2, 6.) Velünk van az életben, a halálban és azon túl is. Dönt a sorsunkról. Meghallgatta Ezékiás imáját, és talpra állította. Isten gyógyíthat orvossal és orvos nélkül, gyógyszerrel és gyógyszer nélkül. De minden esetben O cselekszik. Ezékiásnak meg
ígérte, hogy három nap múlva fölmehet az Úr házába. Most pedig hozza
nak szárazfugét, helyezzék a kelevényre gyógyszer gyanánt. És még egy erősítő jelet kap: a nap árnyéka 10 fokkal visszamegy a napórán. A közé
pen álló vessző mutatta az időt. Isten különféle jelekkel erősíti hitünket.
Egy keresztyén fiú olyan keresztyén lányba volt szerelmes, aki dohányzott.
„Uram, csak akkor veszem feleségül, ha fölhagy a cigarettával.” Mikor legközelebb találkoztak, a lány azzal kezdte, hogy nem dohányzik többé.
Az ördög is mutat jeleket mint az egyiptomi varázslók Mózes idején.
A világ vége felé égi jelekkel (ufó) hiteget, hogy becsapja az embereket.
(Jelenések 13, 13.) A Szentlélek által világosan felismerjük az isteni és ördögi cselekményeket. Egyik szép evangéliumi énekünk így kezdődik:
„Keresztnek népe fel! A Golgotán a jel!”
20. 12- 21.
A d i c s e k e d ő
Ezékiás megmutatta neki az egész kincsesházát.
Ezékiás a Dávid sarja volt. Messze kiviláglott a sötét, gonosz kirá
lyok sorából. Tisztelte az Urat, Aki csodálatosan kimentette az óriási Asszír világhatalom mérges fullánkjától, csodálatosan meggyógyította halálos betegségéből. Sajnos Ezékiás eldicsekedett önmagával. A hívők életében is előjöhetnek sebezhető pontok. Állandó kísértés a dicsekedés, hogy vagyok valaki. Baladán, Babilónia királya látogatóba elküldte fiát Jeruzsálembe. Zsidóknál és keleti uralkodóknál szokás volt a betegláto
gatás. (II. Királyok 8, 29.) Ajándékokat, néha kísérő levelet vittek ma
gukkal. Nem is annyira humánus szándékkal tették, hanem inkább puha
tolóztak. Valószínűleg Baladán, Asszíria-ellenes szövetségre igyekezett volna rávenni Júdát.
Betegnek és felgyógyultnak jólesik az együttérzés. Ezékiás azzal fogadta látogatóit, hogy szervezete győzött a betegségén. Kísértette a hiúság. Eldi
csekedett magával, kincseivel és az építkezéseivel. Mindent megmutatott a babiloni küldöttségnek. Hallgatott a templomról, hallgatott az Úr csodálatos gyógyításáról. Szégyellte Izrael Istenét? Erejét bizonygatta a küldöttség előtt?
Oda is elvezette a babiloniakat, ami nem tartozott rájuk. - Te is szoktál di
csekedni? Magaddal, körülményeiddel, sikereiddel? Esaiás próféta vagy a király embereitől hallott a babiloni küldöttségről, vagy az Isten jelentette ki néki. Azonnal Isten üzenetével ment a palotába. Világosabban látta a jöven
dőt, mint a király. A Szentlélek által értelmezhetjük a jelent, és jobban láthat
juk a jövendőt, mint a képzett politológusok. Ésaiás megmondta a királynak, hogy amivel dicsekedett, azokat elrabolja Babilon. A szülők hajtogatják, hogy gyermekeikért dolgoznak, mert szeretnék, hogy könnyebb sorsuk le
gyen mint nekik volt. Szokatlan Ezékiásnak a megjegyzése, akit nem a gyer
mekei és unokái jövője izgat, hanem azt kívánja, hogy békesség, hűség le
gyen az ő napjaiban. Az ő országlása alatt épült, erősödött Júda. Halastavat, és vízvezetéket készíttetett. Dolgait pedig megírták Júda királyainak krónikás könyvében.
Mivel és kivel dicsekszel? A tudós és gyakorlati képességekkel meg
áldott zseniális Pál apostol írja, hogy nekem „ne legyen másban dicseke- désem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” „Aki dicseke
dik, az Úrban dicsekedjék.” (Galata 6, 14., I. Korinthus 1,31.) 21. 1-18.
M a n a sse
Manasse gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt, mert újra megépítette a magaslatokat.
Istenfélő szülőknek gonosz fia volt. Követhette volna Ezékiás apja példáját, aki tisztelte az Urat. Manasse neve azt jelenti, hogy szilárd, hű, de nem az ég és fold Istenéhez, hanem az ördögökhöz. 12 éves korában ülhetett a trónra. Keleten hamarabb érnek a gyermekek. Tanácsadók is
segítették. 55 éven át kormányozott (Kr. e. 695-641). A történetíró nem
csak azzal jellemzi, hogy utálatos volt az Úr előtt, hanem azzal is, hogy az egyik leggonoszabb államférfi. Az ő idejében Asszíria és Babilon, két nagy hatalom ütközött egymásnak. Izrael a kettő között lavírozott. Való
színűleg politikai megfontolásból és az asszonyok óhajára visszaállította az ördög kultuszát, amiről Isten megparancsolta, hogy tilos. (V. Mózes 4, 19.) A magaslatokon újraépítette az oltárokat, a templomba is vitetett bálványokat a Baál és Astarte, a férfi és a nő lélektelen szobrok tisztele
tére. Áldoztak az ördögöknek. Isten háza olyan lett mint a latrok barlang
ja. (Máté 21, 13. 2.) „Vagyok, Aki Vagyok” szabadította meg rabszolga népét Egyiptomból, adta nékik Kánaán földét, Ezékiás apja idejében, csodálatosan megvédte Jeruzsálemet Asszíria ostromától, apját vissza
hozta a halálból, Manasse mégis hálátlan volt és bálványozott. Tűzön vitte át fiait, ördöngösöket és halottidézőket fizetett, a bűn fertőjébe rán
totta Júda lakosait, sok ártatlan vért ontott, gyilkoltatta az Úr prófétáit, és gonoszabb volt a pogányoknál. A könnyelmű, felelőtlen nép vakon követte bűnös vezetőjét.
Az Úrnak ebben a szörnyűséges időben is voltak prófétái. Sofóniás fájdalmasan kiáltotta el Isten haragját azoknak, akik az ég seregei előtt hajlongtak: „elveszítek, mindent elveszítek!” (Sofóniás 1, 2.) Ugyanígy fenyegetett Jeremiás és Ezékiel próféta: „Kitörlöm Jeruzsálemet, mint egy tálat,” vagyis kipusztítom. Akik hallják ezt, azoknak megcsendül mind a két füle. (Jeremiás 19, 15.) De nem akarták meghallani. Iszonya
tos csapás zúdult Jeruzsálemre. Manasset láncra verve hajtották Babi
lonba, ahol nagy könnyhullatással könyörgött Istenhez bocsánatért. (II.
Krónika 33, 11-13.) Isten szíve megesett rajta és hazatérhetett. Első dol
ga volt, hogy a templomból kihordássá a bálványokat. Megparancsolta, hogy az igaz Istent kötelesek tisztelni. Nem Dávid sírjába, hanem háza kertjébe temették el. „Az Úr, az Úr irgalmas Isten... megbocsát hamissá
got, vétket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül.” (II. Mózes 34, 6.)
2 1 . 1 9 -2 6 . A m o n
Amon gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt és elhagyta az Urat.
Az északi országrész elpusztult. Miután Asszíria kifosztotta Samári- át, pogányok települtek oda. Délen, Júdeábán 22 évesen Amon lett a ki
rály két évig. Fölkészítették rá a papok és a nevelői? Gyarapította az or
szágot? A nemzet hivatalnoka magáért, családjáért dolgozik és felelős a rábízottakért. Csak Isten segítségével vagyunk képesek elvégezni fel
adatunkat. Amon gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt. Azon az úton járt, mint az apja és nem úgy mint Dávid őse, aki így fohászkodott:
„Uram, mutasd meg nékem utadat, ösvényeidre taníts meg engem.”
(Zsoltárok 25, 4.) Amon ment saját feje után és a bűnös szívének indula
tai hajtották? A főemberek vagy a nép befolyásolták? Vérébe szívódott a bűn mérge? Miért gyalázta meg Istenét, miért nem követte az Urat?
Falusi lakást vásároltunk. Beköltözésünk előtt a régi bútorokat, szer
számokat elvitték, csak egy nagy Jézus-kép árválkodott a falon. Nem volt szükségük rá. Nem kellett az Úr. Egyszer müértő látogatott hozzánk.
Meglátta a képet. „Tudják-e, hogy milyen óriási az értéke?”
Amon tisztelte a semmi bálványokat. Áldozott az értéktelen, halott fának, kőnek vagy érc szobornak, de nem volt szüksége a megtartó, segí
tő, hatalmas Istenre. Manapság divatos mondás, hogy: „imádom”. Nem az élő Istent imádom, hanem a szórakozást, sportot, bélyeggyűjtést, szá
mítógépet, színésznőt vagy az ínyenc falatot. Isten parancsa, hogy csak Öt, az Urat imádd! Pártot ütöttek Amon ellen, megölték a szolgái. Nem Dávid ősatya mellé, hanem saját sírjába temették. Itt várja Jézus Krisz
tust, aki feltámaszt bennünket és ítéletet mond rólunk. Isten szólongat:
Én népem, keresztyén gyülekezet! „Mit kíván az Úr a te Istened tőled?
Csak azt, hogy féljed az Urat,... minden Ő útjain járj és szeresd Öt... a te Istenedet teljes szívedből...” (V. Mózes 10, 12.) Jézus önmagát adta éret
tünk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyá
hoz, hanem ha énáltalam.” (János 14, 6.)
Jósiás király elküldte az íródeákot az Úr házához mondván:
számláljátok meg a begy ült pénzt.
Jeruzsálem trónját Kr. e. 638-ban Jósiás foglalta el. Neve azt jelenti:
„az Úr oltalmaz”. Kezdte 8 évesesen és 31 év után befejezte. Jellemzője, hogy nem a gonoszok társaságába vegyült, hanem az Úr kedvére igyeke
zett. Isten megígérte, hogy ezer íziglen cselekszik irgalmasságot azokkal, akik Öt szeretik és parancsolatait megtartják. (II. Mózes 20, 6.) Péter apostol pünkösd napján azt prédikálta, hogy néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek. (Cselekedetek 2, 39.) A történelem folyamán láttuk, hogy gonosz apát istenfélő gyermekkel áldott meg az Úr, ám fordítva is történt, hogy istenfélő családban gonosz gyermekek nőttek fel. Amon ki
rály bűnös uralkodó volt, Jósiás fia pedig félte az Urat. Amikor egymás
sal találkozunk, megkérdezzük: „Hogy vagy?” Ilyenkor a családi, az egészségi, a munkatársi állapotokról adunk választ. És hogy vagy az Úr
ral? Közösségben élsz Krisztussal?
Jósiás súlyos társadalmi és külpolitikai helyzetben vette át a kor
mányzást. Országában lezüllött az erkölcsi és vallási élet. Külpolitikában változtak az erőviszonyok. Asszíria hatalma gyöngült, Babilon erősö
dött. Izrael hol Asszíriához, hol Babilonhoz, hol Egyiptomhoz orientáló
dott. A világhatalmak azért harcolnak, hogy vezetésükkel egy kormány, egy nyelv, egy gazdasági rendszer, egy féle vallás legyen. Az antikrisz- tus mindig szemben áll Krisztus egyházával, hogy elpusztítsa. Zavaros bel- és külpolitikai helyzetben Jósiás templomrenováláshoz kezdett.
Mindig vannak óvatosak, fukarok, akik szerint templomújítás „éppen most nem időszerű”. „Majd máskor!” Jósiásnak és a népnek fontos a templom. Isten népének szüksége van „szent helyre, magaslatra”. Már Kain és Ábel áldozatot mutattak be az Úrnak. Ábrahám, Jákob és az is
tenfélő ősatyák oltárokat építettek. Mózes szent sátort készített. Salamon király idejében épült Jeruzsálemben templom. Magyarország első kirá
lya, István elrendelte, hogy minden tíz falucska templomot építsen. Az 1800-as évek utóján az USA-ba kivándorolt magyaroknak még nem volt saját lakásuk, de már templomokat emeltek, mert fontos volt számukra
22. 1-7. T e m p lo m ú jítá s
az Úrral való közösség. A templomban különösképpen jelen van Isten.
Pál apostol hasonlata szerint a keresztyének olyanok mint a templom, mert Krisztus él bennük. (I. Korinthus 3, 16.) A templomépítéshez pénz
re van szükség. Nagy gyűjtést rendeztek Jósiás idejében és az adomá
nyokat tisztán kezelték. Arra költötték, amire adták. Nem volt korrupció.
A munkásokat becsületesen fizették, mert méltó a munkás az ö bérére.
Isten előtt utálatosak azok, akik visszatartják a megérdemelt járandósá
got. (Máté 10, 10., Jakab 5, 4.)
22. 8 - 1 3 .
M e g ta lá ltá k a B ib liá t!
Mikor hallotta a király a törvény könyvének beszédeit, megszaggatta az ő ruháit.
Jósiás király uralkodása kezdetén templomot renováltak. Munka közben Hilkia főpap megtalálta a törvénykönyvet, vagyis az addig elké
szült Szentírást, Mózes törvényeinek egy részét. Isten parancsolta Mó
zesnek, hogy írja le azt, amit mond neki. Az igét olvasni kellett. Kérdés, hogy ki és miért dugta el? Félénk, megalkuvó templomszolgák? A bál
ványozó papok? Hogyan bukkantak reá? Véletlenül? Szándékosan keres
ték? A munkások találták meg?
A teljes Biblia (= könyvek) két fejezetre oszlik: Ó- és Új-Testámen- tum (= szövetség, hagyaték). Összesen 66 könyvet foglaltak egybe. Az Ö-Testámentum lényege az, hogy Isten szövetséget kötött a zsidó néppel és megjövendölte Krisztus eljövetelét. Az Új-Testámentum lényege az, hogy Isten Krisztus által, zsidókkal és pogányokkal szövetséget kötött, akik a Jézus nevében hisznek. A teljes Szentírást Szentlélek ihlette, írói az Úr beszédét rögzítették. (Jeremiás 36, 1-2., II. Timótheus 3, 16.) A Biblia nem avult dísztárgy a könyvespolcon, nem egy muzeális darab, nem egy könyv a sok között, hanem az egyetlen, az élő Istennek élő be
széde. Van-e Bibliád? Olvasod?
Hilkia főpap megtalálja a Bibliát, továbbadja az író deáknak, aki el
viszi Jósiáshoz. Felolvasnak belőle. Mikor meghallja a király, magára és a népre vonatkoztatja. Megszaggatja palástját. A Bibliát lehet közönyö
sen, vagy ellenállással forgatni. A bibliakritikusok saját véleményüknek,
tudományos vagy filozófiai tételeknek vetik alá a Bibliát, és emberi módszerekkel analizálják Istent. Lehet dogmákat, tantételeket, tudomá
nyos állításokat „igazolni” és tagadni a Bibliával. Állandó kísértés, hogy politikai, ideológiai, társadalmi áramlatokkal „egyeztessék” a Bibliát.
Lehet bírálni, mellőzni, átalakítani, amikor: „így szól az Úr” helyett ke
resztyén hagyományokat, keresztyén értékeket, a karácsony vagy húsvét üzenetét prédikálják, és nem az Úr, hanem „az egyház hallatja szavát.”
A keresztyén teológia nem bírálhatja a Szentírást, mint Isten igéjét, nem az a feladata, hogy kiszűrje mennyi a valódi és mennyi a betoldás, hanem köteles alávetni magát Isten igéjének. Jósiás nem vitatkozik, nem magyarázkodik, nem a legmodernebb, fölvilágosult gondolatokkal fo
gadja a Bibliát, hanem úgy, mint az élő Isten élő szavát, ami személye
sen hozzá és a néphez szól. Nem a Bibliát igazítja emberi gondolatok
hoz, hanem megalázkodik és magát igazítja a Bibliához. A Szentírás olyan tükör, ami mutatja, hogy nagy baj történt, a választott nép meg
csúfolta és elhagyta Istenét, ezért az Úr haragjának tüze föltámadt Juda ellen. Még a templomrenoválás is abbamaradt, mert a szív bűnbánata, megtérése fontosabb az építkezésnél. Judára nagy büntetés vár! De a Biblia nemcsak azt mutatja, hogy milyen mocskos az ember gondolata, milyen gonoszak az ország vezetői és lakossága, hanem azt is, hogy éret
tünk dobog Istennek szerető szíve. A Golgota keresztjén ez a szív meg
szakadt érettünk, mert Isten úgy szerette a bűnöst, hogy meghalt érette.
Aki Jézust hittel fogadja, az elnyerte a bűnbocsánatot.
22.14-20.
E z t m o n d ja a z Ú r !
Ezt mondja az Úr: íme én veszedelmet hozok e helyre, mert elhagytak engem és idegen isteneknek áldoztak.
Jósiás király uralkodásakor Kr. e. 621-ben megoszlott a vélemény a gyöngülő Asszíriáról, erősödő Babilonról és a virágzó Egyiptomról. A pénzgyüjtést, templomrenoválást és a Bibliát is különbözőképen fogad
ták. A lelki és anyagi építkezésekről megoszlanak a vélemények. Állít
ták. A lelki és anyagi építkezésekről megoszlanak a vélemények. Állít