Ezt mondja Izrael Istene: veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom még az ebét is, és kihányom maradékait, mint a ganéjt.
Jeroboámot Isten ültette Samária királyi trónjára. Hálátlan volt az Úr iránt, mert aranyborjúkat csináltatott, és arra buzdította a zsidókat, hogy boruljanak le a bálványok előtt. Isten megharagudott reá, és a fia halálo
san megbetegedett. Miért a betegség? A bűn, a szenvedés, a halál együtt járnak. A gyermek szülei miatt szenvedett. A prófétától kérdezik a jö
vendőt, szeretnék megtudni gyermekük sorsát.
Bajban, a halál közelében kicsivé törpül az ember, és eszünkbe ju t a hatalmas Isten. Hátha segítene? Jeroboám király felesége nem a bünbo- csánatért megy a prófétához. Álruhába öltözött azért, hogy megőrizze ki
rályi méltóságát. Társadalmunkban „természetes dolog” a képmutatás.
Nem az vagyok belül, ami kívülről látszik. Politikában és bűnözésben alapvető szempont becsapni a másikat, mert „ez a siker titka.” A szíveket és gondolatokat vizsgáló Istent nem lehet becsapni. A keresztyének a Szentlélek által ismerik föl az igazságot és hamisságot, mint például Si
mon mágusban. (Csel. 8, 18-21.) Isten elől nem bújhatunk el.
Vezetőket, nagy embereket dicsérni szokás még az igehirdetőknek is. Az
„időszerű prédikátorok” a történelem folyamán igyekeztek a vezetők szájíze szerint beszélni. Az igazságos Isten előtt minden ember egyenlő, még a ki
rály és a koldus is. Az öreg Ahija prófétának Isten megmutatta a jelent és a jövendőt. így szólt az álruhás királynőhöz: „Én az Úr megáldottalak érte
lemmel, anyagiakkal és királysággal, te pedig bálványimádó lettél. Hátad mögé vetettél. Megcsúfoltad a világ Teremtőjét, Akitől függ a mindenség sorsa és a tied is, ezért kipusztítom családodat, fiad pedig meghal.”
így történt. A királyfi meghalt. Isten lesújtott azokra, akik a bűnnek adták magukat. Légy buzgóságos azért és térj meg! Fordulj vissza!
14. 13-20.
J e r o b o á m h a lá la
Megveri az Úr Izraelt és szétszórja őket a folyóvízen túl, mivelhogy Aserákat csináltak maguknak.
Jeroboám Zsidóország északi felében tíz törzs fölött uralkodott. El
hagyta az élő Istent, bálványozó lett, sőt alattvalóit is bűnre csábította.
Vak vezette a világtalant. Másokat is magával rántott a bűnre. Isten meg
elégelte gonoszságát, és azzal büntette, hogy fia belehalt a betegségébe, majd kiirtotta Jeroboám király maradékát. Jeroboám és felesége dacoltak az Úrral. Megtérhettek volna bűneikből. Jézus hívogatja a vétkeseket.
Jónás prófétálására megtért Ninive város. Király és lakosság böjtölve esedezett bocsánatért, és az Úr megkegyelmezett a városnak. (Jónás 3,
10.) Jeroboám kemény maradt az Úr előtt, ezért a fia meghalt. Abban a pillanatban, amikor felesége hazatért Silóból, Ahija prófétától.
Jeroboám 22 évig uralkodott. Sajnos ritka az olyan vezető, aki Isten dicsőségére, családja és nemzete javára él. A többség önző módon saját hasznát lesi, Isten és emberek megcsúfolására. Életünk határát kimérte az Úr és az ítélet napján számon kér. Aki több talentumot, nagyobb po
zíciót és feladatot nyert, attól többet vár az Úr és az ember. Jeroboám el
aludt. Mindnyájan meghalunk. Jézus föltámadott a halálból és dicsőség
re viszi azokat, akik a nevében hittek. (I. Thesszalonika 4, 14.) „írott könyvet előadnak, minden titkok benne vannak... Drága Jézus, ne feledd el, értem jöttél kegyelmeddel. El ne ejts a rossz sereggel... Kegyes Jézus el ne hagyj, örök nyugodalmat adj.” (Ének a XII. századból.)
14. 21-31.
Z s id ó k ir á ly o k
Júda is gonoszul cselekedett, mert építettek magoknak magaslatokat és faragott képeket.
Zsidóország északi részében tíz nemzetség fölött Jeroboám, déli fe
lében Júda két nemzetisége fölött Roboám uralkodott, aki 41 éves fővel kezdte. A történetíró időrendben állítja párhuzamba a két testvér-ország eseményeit. Roboám 17 évig, Jeroboám 22 évig uralkodott. Mindketten
rosszul. Mivel rontották el? Mindketten gonoszak voltak az Ur előtt és állandóan hadakoztak egymással. Mi volt a bűnük? A pogányok, Baál papok, vezetők és köznép talán dicsérték őket, hogy jól csinálják, mert haladó szelleműek, akik már nem hiszik az égben lakó láthatatlan Istent, hanem csak saját magukat meg műveiket dicsérik, amit tapinthatnak, amit elfogad az emberi ész. Az ország népe gyönyörködött a férfi és nő prostituáltakban, a kánaánita szobrokban, a vallási keveredésben. Isten pedig utálta ezeket. Kánaán visszafoglalása előtt Józsuának megparan
csolta, hogy pusztítsák ki a pogányokat bálványaikkal együtt. Nem így történt, mert a győzők átvették a legyőzőitek istenkéit. A nép örült az is
tenkéknek, megelégedett bűnös vezetőivel, és azt mondták, hogy így a jó. Igyekszünk megnyerni a közvéleményt, mint a farizeusok Jézus korá
ban. Isten haragudott a bálványozókra és az Úr az igaz bíró. Önmagához viszonyít bennünket.
A bálványozás mellett folyt a civil háború. Állandó hadakozás dúlt a két királyság között, ami lekötötte erejüket. A belső romlás közepette jött a külső ellenség. Az egyiptomi fáraó serege fölvonult Jeruzsálem vá
rosa ellen, és kirabolta a templomot. Nem törődött azzal, hogy Roboám apja Salamon király Egyiptomból hozott magának sok feleséget. Kifosz
totta az Úr házát és királyi palotát.
Kölcsey Ferenc írta magyar Himnuszunkban: „Jaj, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben S elsújtád villámidat dörgő fellegekben.” Isten ar
ra int bennünket, hogy ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a go
noszt jóval győzd meg. (Róma 12, 21.) 15. 1-8.
A b ija J u d e á b a n
Abija já rt az ö atyjának minden bűneiben.
Hadakozás volt Abija és Jeroboám között.
A krónikás azzal folytatja Izrael történetét, hogy az északi (Samária) és déli (Juda) királyainak uralkodási időpontját párhuzamba állítja egy
mással. Samária királyának, Jeroboámnak tizennyolcadik esztendejében Abija kezdett uralkodni Judában. Dávid király dédunokája, Salamon unokája, Roboám fia volt, aki három évet kapott Istentől a cselekvésre.
Kereste az Urat, bízott benne, és az Úr irgalmas volt hozzá a szent életű ősatyáért, Dávidért. Isten csak Jézus Krisztusért irgalmas hozzánk, Aki test szerint Dávid házából született, lélek szerint onnan felülről jött hoz
zánk.
Hadakozás folyt Abija és Jeroboám, dél és észak királya között.
Együtt, egymásért is élhettek volna, hiszen ugyanahhoz a népcsoporthoz, valláshoz, Istenhez tartoztak, de az ördög szembeállította őket. A megha- sonlás, a testvér háború nagyon gyakori és mindig az ördög munkája.
Judából 400.000 Samáriából 800.000-en vonultak egymás ellen. A hábo
rúskodás emberi életekbe és sok pénzbe kerül. Az utolsó nagy ütközet előtt Abija király vádolta az északi testvért, hogy haszontalan, gonosz emberek gyűltek mellé, elűzte a lévitákat, akiket az Úr rendelt papi szol
gálatra. Bálványozok lettek. De velünk az Isten! Ne harcoljatok az Úr el
len. Isten győzelemre vitte a déli királyt, elfoglalták Bételt, és többé Jeroboám nem volt képes Judára támadni. (II. Krónika 13.) Isten irgal
mas volt Judához, amint ígérte a tízparancsolatban, hogy irgalmas lesz ezerízíglen. (II. Mózes 20, 5.) Sajnos Abija hűtlenné vált az Úrhoz, és követte atyáinak bűneit. Ne csak a szorongatás idején keressük az Urat, hanem naponként. Ezt mondja az Első és Utolsó, Aki halott volt és él:
„Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” (Jelenések 2, 10.)
15. 9-24.
A s a J u d e á b a n
Asa azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt.
De a magaslatokat nem rontották le.
Asa király édesanyjának neve Maaka, Abisálom leánya, aki való
színűleg az előtte lévő királynak, Abijának testvére. Úgy látszik, hogy alig tanult istenfélelmet a szülői háznál. Negyven éven át uralkodott Jú
deábán. Más, mint az előtte lévő királyok, mert sok kedves dolgot csele
kedett az Úr szemei előtt. Obed próféta az Úr félelmére intette, hogy bá
torságban lakozhasson a földön. Elfogadta, magáévá tette Isten üzenetét.
Asa összetörte Izrael bálványait. A templom és olajfák hegye közötti völgyben megsemmisítette, bemocskolta a bálványokat. Nem kímélte a
sodomita férfi és nő paráznákat, hanem kiirtotta őket. Nem a „másság”
elfogadása, a tolerancia volt a vezérelve, hanem radikálisan ítél a gono
szok fölött. Isten azt parancsolja nekünk, hogy tisztítsak meg szívünket az igaz Isten imádására. Asa meghagyja a pogány magaslatok egy részét, de az Úrnak kíván szolgálni. Szent edényekkel gazdagítja a templomot, ezért az Úr irgalmas hozzá és nyugalmat adott 35 éven át az országnak.
(II. Krónika 15, 15-19.) Zerah szerecsen király fölvonul ellene. Az ost
rom nehéz napjaiban Asa az Úrhoz kiáltott: „Segíts meg Istenem az óriá
si erővel szemben, mert benned bízunk! Szolgáid vagyunk.” Meghallgat
ta Isten az imádságát, és legyőzte a szerecseneket.
Ezután ismét föllángolt a testvérháború a két ország között. Az észa
ki király, Baása vonult dél ellen. Asa a szír Benhadádhoz fordul segítsé
gért. Az Úr és a király házából kivett ezüsttel és arannyal fizeti a költsé
geket. Pogányokkal szövetkezik a saját népe ellen, mint a Korinthusban lakó keresztyének római bíróság előtt pereskedtek egymással. (I. Korin- thus 6, 1-2.) Hívő a hitetlennel szövetkezett saját testvére ellen. „Két ve
szekedő között a harmadik örül”. Benhadád jó hasznot húz a zsidó test
vérháborúból. Asa pogányok segítségével leveri a testvéreit. Hanáni pró
féta szemére hányja, hogy nem az Úrban, hanem Szíriában bízott: „Bo
londul cselekedtél, ezért fogsz háborúskodni egy életen át.” Asa válaszul börtönbe záratja Isten prófétáját. (II. Krónika 16, 8-10.) Pál apostol írja Timótheusnak, hogy az igehirdetőnek szenvednie is kell. (II. Timótheus 4, 5.) Asa súlyos betegségében sem kereste az Urat. így halt meg. Izrael!
Istennek népe! Te az Úrban bízzál. (Példabeszédek 3, 5.) 15. 25-34.
N á d á b é s B a á s a I z r a e lb e n
Hadakozás volt Asa és Baása között mindéltig.
Jeroboám halála után Nádáb fia lett a király Samáriában. Rövid, két esztendős uralkodását a történetíró így jellemzi: gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt és járt az apjának bűnös útján. Dávid király Istentől kér
te, hogy az Úr mutassa meg neki az élet útját. (Zsoltárok 25, 4.) Nádáb nem forgatta a Zsoltárok könyvét, az ősök szent iratait. Nem kutatta Is
ten akaratát, hanem ment saját feje után a bűnnek útján.
Baása pártot ütött Nádáb ellen. Gibethonnál megütköztek egymással, Nádábot megölik és Baása foglalja el Izrael trónját. Hozzáfogott a „tisz
togatáshoz.” Úgy hányta ki Jeroboám egész háza népét, mint a ganéjt, azokkal együtt akik aranyborjúkat öntöttek és bűnre csábították Izraelt.
Ez a tisztogatás az Úr beszéde szerint történt. (14, 10.) Ha a gonosz em
ber nem bánkódik bűnei miatt a Krisztus keresztje alatt, akkor nincs szá
mára bűnbocsánat, hanem csak a biztos ítélet földön és mennyben.
Baása Thirsában trónolt 24 esztendeig. Szüntelen hadakozás folyt észak és dél között. Szomorú korszak a nemzet életében, amikor „önfia vágja sebét,” amikor hazafi pusztítja saját fajtáját, amikor testvér harcol a testvér ellen, amikor egy család, egyház, egy nemzet önmagával meg- hasonlik. A sötét, viharos, gyilkos korszak azért szakadt Izraelre, mert Asa, dél királya, Baása észak királya szívében Isten Lelke helyett ördögi indulatok uralkodtak. Kérdésük volt, hogy ki az erősebb, a gazdagabb, a híresebb? Baása nem tanult Jeroboám és Nádáb tragédiájából. A róka nem lép bele ugyanabba a csapdába. Mondják, hogy tanuljunk a történe
lem hibáiból, nehogy ismétlődjenek a tragédiák. Ennek a mondatnak nincs értelme, mert a történelemben ugyanazok a bűnök ismétlődnek.
Jézus szólt a tanítványokhoz, hogy aki nagy akar lenni köztetek, le
gyen a ti szolgátok. Azért jött az embernek Fia, hogy „szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért.” (Máté 20, 26-28.)
16. 1-7.
L e s zá m o lá s
Mivel téged fölemeltelek a porból, te pedig a Jeroboám útján jársz íme én elvetem Baása maradékait.
Isten azért emelte föl a porból Baását, hogy az Urat dicsérje és a vá
lasztott népet szolgálja. Az egyház és állam vezetőinek szent kötelessége, hogy az élő Isten akarata szerint cselekedjenek a nép javára. A haszontalan uralkodót előbb-utóbb eltörli az Isten. Leszámolt Baásával is, aki vétkezett és vétekre csábított. Mielőtt az Úr kitöltené haragjának poharát, előbb fi
gyelmezteti a bűnöst. Jéhu próféta Hanáni fia volt. Élete ismeretlen előt
tünk. Csak az bizonyos, hogy valamilyen módon szólt hozzá az Úr, tudta, hogy mit prédikáljon és bátorsága volt mindezt elmondani a királynak. Ti
tok, hogy kik voltak a szponzorai akik támogatták? Az a lényeges, hogy nem úszott együtt a bűn piszkos árjával, nem ő találta ki, hogy kihez men
jen milyen üzenettel, de tudta, hogy Isten eszköze, és a Szentlélek szól ál
tala. (Máté 10, 19-20.) Isten először Juda királyához, Asához küldte, azu
tán Izrael királyához Baásához. Jéhu próféta nem az egyik vagy másik or
szágrészhez, vagy politikai irányzathoz tartozott, nem azok irányították, hanem Isten, Akinek a királysága határtalan. Jéhu Isten üzenetét prédikál
ta: „Az Úr megbüntet téged, Baása király, maradékaiddal, egész házad né
pével együtt, mert bűneid miatt haragszik reád. Megölted az elődödet és Nádáb király életéért életeddel fizetsz.
A büntetést Isten szabja ki és különféle eszközökkel hajtja végre.
Megmondta, hogy a bűnös halálnak halálával fog meghalni. (Ezékiel 3, 18.) Isten szent Báránya ártatlanul szenvedett a bűnösökért és az O ki
hullott vére árán bocsánatot nyernek azok, akik hiszik és követik Jézust.
16. 8-22.
Kis k irá ly o k .
Zimri megölte Baása egész házát és uralkodott hét napig.
Az egész Izrael Omrit választotta királynak.
Akkor kétfelé hasonlóit a nép, egyik része Tibnit tette királlyá.
Az északi és a déli Zsidóország története egymással párhuzamban folyta
tódik tovább. Baása halála után a fia, Ela kormányozott északon Thirsa váro
sában két esztendeig. Nincs szó arról, hogy Isten, a nép, vagy önmaga válasz
tottja volt. Ebben a korszakban önjelöltek sokasága próbált trónra kapasz
kodni. Arról sincs adat, hogy ünnepélyesen beiktatták, hanem csak ennyi az életrajza, hogy két évig viselte a koronát. Szerette a szeszesitalt. A királyi pa
lota gondviselőjének házánál berúgott. Az alkohollal bátorította vagy nyug
tatta magát. Isten utálja a részegest, mert az ilyen ember csapás a családon, egyházon, társadalomban és az ország élén. Zimri, a szekeres katonaság cso
port főnöke kileste Ela gyöngéjét és amikor jól lerészegedett, akkor rontott rá Thirsában és megölte, hogy uralkodhasson helyette hét napig. Életünk olyan mint a lehelet, napjaink mint a futó árnyék. (Zsoltárok 144,4.)
Mit csinált Zimri a „pünkösdi királyság” alatt? Első dolga volt, hogy kipusztítsa Ela és Baása királyok közeli és távoli rokonságát. A politikai
tisztogatást mindenütt azért csinálják, hogy ne legyen vetélytárs, hanem
„biztosítsák” magukat. A teológiai magyarázatot a 13. versben találjuk:
Zimri akár tudta, akár nem, az Úr döntése alapján irtotta ki elődeinek ro
konságát, amit Jéhu megprófétált.
A katonai puccs után sincs nyugalom Samáriában. A bűn bűnt szül.
A nép nem áll oda a véreskezü Zimri mellé, hanem ellenkirályt választ, akit Omrinak neveznek. Omri sereggel vonul be Thirsába. Zimri rádöb
ben, hogy elveszett. Keserűen magára gyújtja a királyi palotát. Az ön- gyilkosság a teljes csőd végállomása. Az követi el, aki már se Istentől, se embertől nem remél segítséget. A tíz parancsolatban Isten megtiltotta, hogy ölj, se magadat, se másokat, mert az bűn. Akik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el. (Máté 26, 52.) A keresztyén nem a halálba, ha
nem Krisztushoz menekül. (Zsoltárok 71, 5.) A meghasonlott Zsidóor
szág tovább szakadozik a valószínűleg négy éven át tartó testvérháború
val, mert Omri és Tibni egyenlő pozícióban küzdöttek egymással.
A világ zűrzavarában, az egyházak közötti meghasonlásbán, a ke
resztyének közötti békétlenségben egyedül Isten képes rendet tartani. Fel
adatainkat ne magunktól találjuk ki, hanem az Úrtól kérjünk tanácsot, és engedelmesen kövessük azt. Ne csak az uralkodásra, múló dicsőségre tö
rekedjünk, hanem vállaljuk a névtelen szolgálatot, Krisztusért, egyházá
ért és népünkért.
16. 23-34.
O m ri és A kh áb Sa m á r iá b a n
Gonoszul cselekedett Omri és elaludt. Akháb pedig, a fia uralkodott Samáriában, oltárt emelt a Boáinak és csinált Aserát is.
Omri volt Izrael seregének fővezére Samáriában. (I. 16, 16.) A pol
gárháború zivataros éveiben magas rangú katonatisztet választottak ki
rálynak. Beszéljenek a fegyverek és döntsék el „az igazságot” ! Omri ősei talán Szíriából származtak. Ebben az időben Zsidóország északi felén Sikem, Béthel, Tirsa, Samária tekintélyes városok voltak. Omri Tirsában lakott 12 éven át. Megvásárolta Samária hegyeit, és régi tulajdonosáról Samáriának nevezte, Sámár azt jelenti, hogy „vigyáz, őriz”. A várost ma
gaslaton, felvonulási út közelében építették, és könnyebben ellenállt az ostromnak. Romjait kiásták, mai neve Sebaste.
Isten közösségben kíván lenni veled és népével. Ne légy közönyös, hanem keressed az Urat. Omri gonoszabb volt az elődeinél. Hiúság je l
lemezte és az, hogy az emberek által csinált istenkékben bízott. Bálvány azt jelenti, hogy hiábavalóság, semmiség. (Zsoltárok 115, 5.) Isten meg
haragudott rá, mert az Úr gyűlöli a bálványimádást, a hamissággal szer
zett kincseket és gyűlöli azt is, hogy a gazdagok még inkább gazdagodni kívánnak. Mikeás próféta az Úr haragjával fenyegette azokat akik Omri és Akháb tanácsain járnak. (Mikeás 6, 16.)
Omri halála után fia, Akháb következett (Kr. e. 874-853). Omrinál is gonoszabb. Astarte papjának kéjenc, piperköc leányát, Jézabelt vette fe
leségül, aki gyűlölte az Úr prófétáit. Jézabel megölette Isten küldötteit.
Férje, Akháb átvette a szidonbeliek útálatosságait. Oltárt épített Baál fér
fi istennek és Astarte női bálvány szobornak. Gyermekeket áldozott fel az ördögnek. Akháb idejében újra építik Jerikót emberélet árán. Betelje
sült az a prófécia, hogy átkozott, aki fölépíti Jerikót. (Józsué 6. 26.) A Kőműves Kelemen című magyar balladában a feleséget falazzák az épü
letbe, hogy ne dőljön le a fal. Az anyaszentegyház nem emberekre, se dogmákra, vagy szervezetre, hanem a kőszikla Jézusra épült és örökre megmarad. (V. Mózes 32, 4.)
17.1-16.