Ellenséget támasztott az Úr Salamonra.
Isten lehajolt az emberhez, és szövetséget kötött Salamonnal. A király egyoldalúan fölrúgta ezt a szövetséget. Az élő Isten házával szemben, az Olajfák hegyén a moábiták és ammoniták bálványainak épített templomot. A népet odacsábította, hogy paráználkodjon a pogányokkal. A bálványimádás olyan mint a paráznaság, amiben az ember elfordul Teremtőjétől. Jahve megparancsolta, hogy ne csinálj magadnak faragott isteneket. „Szájuk van, de nem szólnak, szemeik vannak, de nem látnak, lábaik vannak, de nem jár
nak.” (Zsoltárok 115, 5.) Ne imádd és ne tiszteld azokat. (II. Mózes 20, 4-5.) Isten és a megváltott ember között erős közösség legyen. Az Úr világosan megmondta, hogy tartsd meg az igét és akkor megáldalak. Ha pedig nem hallgatsz Teremtődre, akkor legyél átkozott. (V. Mózes 28, 15.) Mielőtt az ítélet elkezdődnék, Isten figyelmeztette Salamont: „Elszakadtál tőlem. Nincs szükségem reád, én is elfordulok tőled és az országot szolgádnak adom. Csak a Juda nemzetsége marad fiadnak.” Az ítélet hamar bekövetkezett. Az edo- mita Hadád szövetkezett ellene. O Egyiptomba emigrált, a fáraó feleséget és helyet adott neki a palotában. Mikor meghallotta, hogy Dávid király és Joáb fővezére meghaltak, akkor visszatért hazájába. Közös volt Izrael és Edom határa. Villongások folytak a zsidók és edomiták között. Hadád nyugtalaní
totta, tövisként szúrta Salamon királyt. A gyenge és kicsi sorvasztotta az erő
set. Állandóan keserítette Salamont. A történetnek az a mélypontja, hogy Sa
lamon hallotta Isten figyelmeztetését, de nem tért meg. Mikor az Úr Dávidot, az édesapját fenyegette, hogy bűnös vagy, akkor Dávid bűnbánattal meg
alázkodott. Salamon közönyösen fogadta Isten figyelmeztetését és folytatta a bálványozást. Rosszul döntött. Áldás helyett az átkot vette magára, erő he
lyett félt, béke helyett háborút, megmaradás helyett pusztulást választott.
Isten új szövetséget kötött velünk Jézus Krisztusban, aki Őt vissza
utasítja, annak a számára nincs mentség.
11.23-39.
C sa p á s o k s o r o z a ta
Ezt mondja az Úr: íme elszakasztom ezt az országot Salamon kezéből.
A bajok egymás után következtek. Először az edomita Hadád fordult szembe Salamonnal. Nem az Úr gyermeke volt, hanem talán olyan bálvá
nyozó, mint mások. Fogalma sincs arról, hogy ő az Isten eszköze. Gonosz erők arra kényszerittették, hogy gyöngítse, támadja a zsidók királyát. A kö
vetkező ellenség Rézon. Rablócsapat élén Damaszkuszba vonul, és a város királya lett. O sem Isten gyermeke, hanem csak eszköze, hogy büntesse Sa
lamont. Gyűlölte, fosztogatta a zsidó népet és keserítette a király életét. A harmadik „tövis” Jeroboám (= sokasodjál). Ez a kicsi tövis szintén fájdalma
san szúr. Jeroboám Salamonnak megbízható, fiatal, ügyes, szorgalmas, hű
séges szolgája volt. Isten arra választotta, hogy szembekerüljön Salamonnal és családjával. Nem önmagát tornászta föl, hanem Ahija próféta hirdette neki Isten döntését, hogy a zsidók királya lesz. Ahija neve először itt fordult elő a Szentírásban. Miután Jeroboám ruháját tizenkét felé hasította, ezt mondta néki, hogy uralkodni fogsz Izrael tíz nemzetségén. Ha pedig engedelmes
kedsz Isten törvényének, akkor áldás lesz rajtad és megerősödsz. Miért sza
kadtak sorozatos csapások Salamonra? A történelmet sokféle emberi szem
pontból magyarázzák, pedig világosan megmondta az Úr: „Salamon, ha előt
tem jársz, akkor megerősítlek, ha elszakadsz tőlem, akkor kigyomlállak.” (I.
9, 6-7.) Salamon megvetette az igét, Isten megvetette választottját. Nagy ba
jában a bálványai sem jönnek segítségére. Időt kapott a megtérésre, mint a thiatirabeli gyülekezet, de nem tért meg. (Jelenések 2, 21.) Ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!
11.40-43.
A l k o n y o d i k
Igyekezett Salamon megölni Jeroboámot, ezért fölkelvén Jeroboám futott az egyiptombeli királyhoz.
Dávid 40 évig uralkodott, fia, Salamon is 40 évet. Élete utolsó sza
kaszában vége az aranykorszaknak. Már nem kezdeményez, mert belefá
radt. Fő gondja, hogy a lázadókat, trónkövetelőket megfékezze. Nem a
maga bűne, hanem az emberek ellen harcol. A megoldást nem Istennél keresi, hanem saját maga csinálná. A lázadók ellen fordul, hogy megölje őket. Salamon csodálatos templomot, csillogó palotákat, állami hivatalo
kat épített, ragyogóan megszervezte országának kormányzását, világhírű lett, ám képtelen arra, hogy parányi ellenségeit megsemmisítse. Miért tehetetlen? Mert az ellenségeit Isten támasztotta. Jeroboámnak sem könnyű egy ideig. Saját királya elől Egyiptomba menekül. Salamon hely
zete nehezül. Dávid az Istentől kérte szabadítását, Salamon az önerejével próbál segíteni magán. (Zsoltárok 70, 2.) Isten nélkül nincs megoldás.
Salamon „elaludt.” Ez bibliai kifejezés. Azt jelenti, hogy meghalt.
Kedves énekünk: „Siessetek hamar lejár, kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.” Hamar lejár. Az életünk olyan, mint a sóhajtás, mint a kiöntött víz. Koldusnak és király
nak ez a sorsa. Elalusznak. Amikor Jézus elindult Lázár sírjához, azt mondta róla, hogy elaludt, „elmegyek, hogy felköltsem őt.” (János 11,
11. Jézus az élet, Aki az utolsó napon feltámaszt, hogy számot adjunk cselekedeteinkről. Halál után nincs újrakezdés, nincs lehetőség a megté
résre. Most van az üdvösség napja!
12. 1-15.
A z u t ó d
Tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak.
Salamon trónját 41 éves fia, Roboám örökölte 17 éven át. Isten akara
tából Zsidóországban az uralkodói pálca apáról fiúra szállt. (I. Krónika 17, 12, 27.) A nép ünnepelte Salamon fiát, ahogy mondani szokás: „meghalt a király, éljen a király!” Az élet kereke tovább forog új emberekkel, új politi
kai helyzettel és szokásokkal. Korszakváltás történt. Zsidóország északi terü
letén, Sikemben gyűltek össze. A város régi hagyományos, történelmi hely, ahol Ábrahám imádta Istent, ahová Jozsuét temették, ahol Abiméleket ki
rállyá koronázták. (I. Mózes 12, 6., Józsué 24, 32., Bírák 9, 1-8.) Genius loci, a hely szelleme áradt, de a siker nem a helytől, hanem Istentől függ.
A királlyá koronázás jeles ünnep. Az uralkodó és a nép várakozásokkal teli. Azonnal követséget menesztenek az új királyhoz, hogy enyhítse az adót.
Adófizetés minden országban kényes kérdés. Roboám mellett még ott van
nak a régiek, de már a fiatal tanácsadók is. Véleményüket kérdezi. Az egyén
nek, közösségeknek, országoknak megmaradása jó és sok tanácsostól függ.
(Példabeszédek 11, 14.) A király három nap múlva válaszol. Az öregek alá
zatra intik, hogy teljesítse a nép kívánságát, csökkentse az adót. A vezető nemcsak uralkodik, nemcsak dicsőségben sütkérezik, hanem szolgál. Egy versszakban háromszor is előfordul a szolgálat. Nép a királynak, király a népnek szolgál, így halad előre az ország. A fiatalok heveskednek, lenézik az idősebbeket. Az öregekkel szemben azt tanácsolják, hogy a király ne hagyja magát, hanem mutassa ki erejét, mert nagyobb az apjánál. Kisujja is vasta
gabb atyjának derekánál. Ha Salamon ostorral kormányozta a népet, akkor a fia skorpiókkal veri őket. Roboám úgy képzeli, hogy a nép van érette, és nem ő a népért. Felelőtlenül döntött. Sorsát megpecsételte. Uralkodását nem az imádsággal, hanem fenyegetéssel kezdte.
Az eseményeket Isten által értjük. „Az Úr fordította így a dolgokat.”
A nagy Isten így határozott a pici bűnös emberről.
12. 16-24.
M egh ason lott ország
Nincs nekünk örökségünk az Isai fiában. Elment azért Izrael az ő hajlékaiba.
Észak és dél között a szakadás gyökerei régi időkbe nyúlnak vissza.
Zsidóország északi és déli része között sohasem volt teljes egység. A ke
gyes zsidók Júdeába települtek át, hogy közelebb húzódjanak a temp
lomhoz. (II. Krónika 11, 16.) A lázadó Absolon és Séba északon tobo
roztak embereket Dávid ellen maguk mellé. Az emberiséget nehéz össze
tartani. Voltak és lesznek szakadások. 1378-tól egyszerre két pápa, VI.
Orbán és VII. Kelemen volt az egyház feje. Amikor a török erő 1526-ban porrá zúzta a magyar sereget, akkor két királya lett az országnak: Sza- polyai János Erdélyben uralkodott, Ferdinánd pedig Nyugat-Magyaror- szágon. Ritkán békességben, sűrűbben háborúságban éltek egymással.
Szakadásokat az ördög szít az emberek között. A háborúskodás oka a bűn. Jézus arra tanít, hogy a keresztyének ne uralkodjanak egymáson, hanem segítsenek. Aki nagy akar lenni, az szolgáljon. A történelmet azonban nem az ördög, hanem Isten tartja kezében. Az Úrtól lett, hogy Zsidóország ketté
szakadjon. így büntetett az elődök vétke miatt. Roboám adószedőket küldött Jeruzsálemből északra, akiket megköveztek. A király riadót fúj, harcra indul, hogy megvédje igazát. Döntsenek a fegyverek. Fölvonul saját népe ellen. A kérdéseket azonban nem lehet háborúval megoldani. Isten figyelmeztet, hogy ne harcoljanak, forduljanak vissza. Érdekes, hogy az a Roboám, aki megve
tette az öregek tanácsát, most engedelmeskedik az Úr beszédének. Békesség csak abban a szívben, országban, világrészen lehet, ahol Isten az Úr.
12.25-33.
L e jtő n
Jeroboám csináltatott két arany borjút, és e dolog nagy bűnnek lett az okozója.
Sikem nagy múltú hely. Roboám Jeruzsálemben uralkodott Juda nem
zetsége fölött, Jeroboám pedig Sikemben tíz zsidó nemzetségen. Ez a város lett a királyi székhely. Jeroboám az Úrtól kapta méltóságát (I. 11, 31.), és bi
zonytalan az elhívatásában. Nem elég megtérni, Isten nevében kezdeni, ha
nem az Úrban is kell maradni. (János 15, 4.) Biztosítani akarja királyságát.
Fél, hogy a nép majd a déli országrészhez pártol, ha Jeruzsálemben mutatnak be áldozatot az istentiszteleten. Megtanácskozta főembereivel és azután nagy bűnre adta magát. Mint Áron a Sinai-hegy lábánál, ő is aranyborjút öntetett.
Kettőt. Az egyiket Bételben, a másikat Dánban állította föl és meghirdette:
„Imhol a te isteneid ó Izrael.” Nincs szükség a jeruzsálemi templomra. A ki
rály nem egyedül csúszik a kárhozat felé, hanem magával ránt másokat is.
A vezetők propagandájával manipulálható a nép. A hitetlen, naív ember bármilyen irányba terelhető mint a birkanyáj. Örülnek a borjúis
teneknek, igézi őket az arany sápadt fénye. Jeroboám a bálvány kultusz
hoz papokat szerez, de nem a Lévi fiai közül, ahogy Isten rendelte, ha
nem az aljanépből. Ezek pénzért, önmutogatásért mindenre képesek.
Nem az Úr hívta el őket, hanem a Sátán. Vallási iparosok. Az igaz pász
tor a nyáját félti, a béres pedig fizetését.
Az USA-ban az 1966-os vietnámi háborús tüntetésnél rácsodálkoz
tam egy férfire. „Uram, délelőtt a háború mellett, délután meg ellene tüntetett?” Közönyösen válaszolt: „Délelőtt 10 dollárt, délután 9 dollárt fizettek érte. Valamiből élni kell.” Istent csúfolja az, aki a vallásból üzle
tet csinál.
Jeroboám ünnepeket is rendezett, de nem III. Mózes 23, 24. szerint a he
tedik hónapban, hanem a nyolcadikban, saját tervei alapján. így lett kará
csonyból Jézus születése helyett fenyőfa ünnep, húsvétból Jézus föltámadása helyett locsolkodás, pünkösdből a Szentlélek dicsőítése helyett népünknek kiskirály választás. Jeroboám áldozatokat mutatott be az ördögnek.
A bűnért fizetni kell. Egy részeg öklével beverte házuk ablakát, és az üveg összevagdalta ereit. Mentő vitte el. Két hétig feküdt a kórházban.
Drága volt az orvosi kezelés, a mentő és a munkából való kiesés.
A bűn sokba kerül. Mélybe jutott Isten választott népe. Igen harag
szik Isten a bál vány ozókra! Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, aki elveszíti, megtalálja azt.
13.1-10. Igaz beszéd
Isten embere jö tt Judából Bételbe az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
Bétel magyarul azt jelenti, hogy Isten háza. De csak a város neve volt
„Isten háza”, mert ott Jeroboám király aranyborjút csináltatott. Az ördögnek förtelmes bálványozást rendeztek. A nép kiélte magát a vad orgiában. Isten gyűlölte azt. Felelőségre vonta Jeroboámot. „Én ültettelek trónra, én adtam neked Izrael tíz törzsét, te pedig az aranyborjúkat dicséred. Alja papokat hív
tál össze, áldozat helyett tömjéneztél, szentség helyett mocsokba mártóztál.”
Az ilyen magatartást napjainkban értékvesztésnek mondják, ahol a semmit tartják fontosnak, az értékeset pedig nullának. A bűn az első, a szent Isten az utolsó.
Az Úr prófétát küldött Bételbe. Neve, származása, családja, vagyona ismeretlen, csak a lényeget jegyezték föl róla, hogy Isten embere. Isten
hez tartozó égi követ. Szemben áll Jeroboámmal és a lezüllött néppel.
Nem egy kellemes üzenetet hozott, amit szívesen várnának tőle, hanem ítéletet. „Oltár, megölik rajtad a tömjénező papokat.” Ez a prófécia is be
teljesült. (II. Királyok 23, 5. 16.) Jeroboám ráordít. „Fogjátok meg!” El
lentmond az Istennek. Abban a pillanatban kinyújtott karja elszáradt, és az oltár meghasadt. Megváltónk mondta, hogyha az igehirdetők elhall
gatnak, akkor a kövek fognak kiáltani. (Lukács 19, 40.)
Új csoda történt. A dühös király lecsendesült és gyógyulásért esede
zik annál, akit meg akart ölni. „Próféta, könyörögj érettem a te Istened
nél, mert az én bálványaim tehetetlenek.” A próféta imádkozik, a király meggyógyul, mert irgalmas az Úr. Jeroboám palotájába hívja Isten em
berét, hogy megvendégelje, és borravalóval kifizesse. Isten embere visz- szautasítja ezt a kínálatot, mert az ő gazdája nem egy földi király, hanem az égben lakozó Hatalom. Őt nem az anyagiak, a jó összeköttetések és a hiúság ösztönzik, hanem az Úrnak való engedelmesség.
Mi keresztyének nem magunknak élünk, hanem az Úrnak!
13.11-22.
H am is b eszéd
Lakozott Bételben egy vén próféta és elment az Isten embere után.
Akkor mondta neki: Gyere haza velem és egyél kenyeret.
Isten embere - miután küldetését befejezte - hazaindult. Mindent úgy mondott és cselekedett, ahogy Gazdája parancsolta. Bétel városában erről a csodáról és prédikációról beszélnek. Híre eljut az öreg prófétához is, aki szamarat nyergeltet, utána siet, és egy cserfa alatt rátalál Isten em
berére. Visszahívja Bételbe. A fiatal próféta tiltakozott, hogy az Úr mást parancsolt neki, de az öreg meggyőzte, hogy ő is próféta. A fiatal nem vette észre a hamis beszédet, és visszafordult enni és inni.
Miért csinálta ezt az öreg? Tisztázatlan előttünk. Talán az Isten em
berének prédikációja és csodája átmelegítette a szívét? Talán sajnálta, hogy nem ő volt a küldött? Talán a siker fényében kívánt sütkérezni? Az biztos, hogy nem az Úr küldte. Hazugságot prédikál az, akit nem az Úr küldött, aki nem az Úr szavát hirdeti, még ha prófétának is tartja magát, és hitegeti a hallgatóit. Jeremiás próféta korában is voltak sokan akik hit
ték a hamis beszédet, de az Úr szavát nem. (Jeremiás 7, 8.) Sokan jönnek Jézus nevében, de ne higgyetek minden léleknek. (Máté 24, 4-5.) Isten gyermekei a Szentlélek által felismerik a hamis beszédet, mint pl. Nehe- miás vagy az apostolok. (Nehemiás 6, 12., Cselekedetek 8, 21.)
Amikor a teológiára az Úr elhívása folytán beiratkoztam, egy tekintélyes keresztyén vissza akart fordítani Isten nevében. Egy másik keresztyén éppen ezzel az igével bátorított, hogy vigyázz, engedelmeskedj az Úrnak.
A fiatal próféta nem ismerte föl a hamis beszédet és visszafordult.
Miért? Talán szerette volna elmondani a csodákat, amelyeket cseleke
dett? Talán jólesett az otthon nyugalma és az étel? Az öreg próféta által most az Úr szólt hozzá: „Mivel hogy engedetlen voltál Isten parancsá
nak, ezért meghalsz.” A Szentlélek bizonyossá tesz bennünket Isten aka
rata felől. Jobb az engedelmesség egy falat kenyérnél, vagy a kosok kö- vérjénél. (I. Sámuel 11,22.)
13.23-34.
H a lá l a z o r s z á g ú to n
Az Isten embere engedetlen volt az Úr szájának, ezért adta az Úr őt az oroszlánnak.
Krisztusunk születése előtt kb. 900 évvel Isten embere érkezett Bé- telbe. Szólt és cselekedett az Úr parancsa szerint egy ideig. Bátran pré
dikált a gonosz Jeroboámnak, csodát művelt és étlen-szomjan hazain
dult, ahogy Isten parancsolta neki. Egy öreg próféta sietett utána, meg
hívta otthonába, etette-itatta, azután halálba küldte társát. Alig távolodott a fiatal, amikor oroszlán támadt reá és széttépte. Szamarát nem bántotta.
Mi történt ezzel a fiatallal egy jól sikerült prédikáció és csoda után? A rendkívüli eset érdekli a lelkészt, az a orvost, rendőrséget, bírót és a közvé
leményt. Nem vigyázott magára? Kiéhezett oroszlán rontott reá? Valóban Is
ten akarta így bűnei miatt? Az eseményeknek minden oka és célja a történe
lem Ura. Csak Isten által érthetünk annyit, amennyit. Itt le van írva, hogy a fiatal próféta félig teljesítette az Úr parancsát. Hirdette az ítéletet, aztán elfo
gadta a vendéglátást, ami meg volt tiltva neki. Élet és halál mezsgyéjén já runk: vagy az élet Istennel, vagy a halál Isten nélkül. A megtartott ige meg
tart bennünket, aki megveti az igét, az megsemmisül, akár hívő, akár hitetlen.
Jeroboám király élte világát, mintha semmi nem történt volna. Szólt hozzá az Úr, meggyógyította betegségéből, megdöbbent a próféta halálán, de nem tért meg. Jézus számtalan csodát tett az idők teljességében, a hitetlen, lelki vak zsidók mégis jelt kívántak tőle. Látván vakok, hallván süketek voltak. Nem ismerték föl Isten akaratát. (Máté 12, 38-39.)
Az Úr kiirtotta Jeroboámot családjával együtt, pedig nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. (Ezékiel 18, 23.) A Bibli
ában 365-ször fordul elő a megtérés szó. Jézus első prédikációjának első mondata ez volt: „Térjetek meg!”
14. 1-12.