Ünnepeljetek pászkát az Úrnak, amint meg van írva e szövetség könyvében.
Jósiás királynak a Bibliából olvastak föl, ami nagy fordulatot jelen
tett az életében. Teljes szívvel, lélekkel borult le az Úr előtt. Csak teljes szívvel érdemes és kell Jézust követni. Jósiásnak az ország szervezésére is volt képessége. Hitte azt, amit hirdetett és meggyőződésből cseleke
dett. A bírák kora óta, sem előtte, sem utána nem volt ilyen áldott király, aki szerette és szolgálta az Urat. Az embereket különféle szempontból értékeljük, hogy pl. legerősebb, leggazdagabb, legmagasabb, legügye
sebb. Jósiás a legistenfélőbb volt Dávid után az uralkodók sorában. Az Úr törvénye szerint nagy tisztogatásba kezdett. (V. Mózes 16, 1. 8.) Ki
pusztította a bálványokat, az oltárokat, titokfejtőket és a sátán papjait.
Teráf volt a kisebb-nagyobb méretű házi bálvány. Tisztogatás után húsvétot ünnepeltek. Most Krisztus előtt 620 táján nem otthon, csalá
donként, hanem közösen a templomban gyűltek össze, és a juhok ezreit
vágták le áldozatul és fogyasztásra. Páska vagy peszakh átkelést jelent.
Elkészítésével évenként az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztek.
Mózesnek rendelte Isten, hogy hibátlan bárányt vágjanak le, vérével hintsék meg lakásuk ajtófélfáját, hogy elkerülje az öldöklő angyal. A bá
rány húsát megsütötték és elfogyasztották. Ótestámentumban bárány szenvedett a bűnösért, az Újtestamentumban szenvedő, megáldozott Jé
zusunk engesztelte ki a haragvó Istent. Jeruzsálemben a bárányok egy részét családoknak osztották el áldozatra, vagy étkezésre. Hangszerek, muzsikák, dicsérő énekek hangja szállott az ég felé. Öröm ragyogott az arcokon. A babiloni fogság előtt ez a húsvét volt az utolsó nagy ünnep.
Az Úr haragja mégsem szűnt meg Juda ellen. Isten nélkül és az Ő bosz- szantására is lehet ünnepelni egyedül és közösségben. Jósiás húsvétja kedves az Úrnak.
Mivel Jósiás szíve szerint megtért, ezért nyugalmat ígért neki az Úr.
A tragédia mégis bekövetkezett. Mi történt? Nékó egyiptomi fáraó ez
után vonult fel Asszíria ellen. Jósiás seregével útjába állott. Nékó Isten nevében igyekezett a békességre. „Nem ellened, hanem az országom el
lenségével hadakozom.” „Ne tusakodj Isten ellen... hogy el ne veszessen téged.” A makacs Jósiás megütközött Egyiptommal és meghalt, Jeremiás próféta is elsiratta. (II. Krónika 35, 21.25.)
Miért bonyolódott értelmetlen háborúba? Lehet találgatni, hogy sú
lyos katonai és politikai hibát követett el. A fáraó a hanyatló Asszíria szövetségese volt, Jósiás meg Babilont akarta védeni Asszíriával szem
ben. Az egyiptomiak lenyilazták Jósiást. (Kr. e. 608). A babiloni király megverte Egyiptomot. (Jeremiás 46, 2.) Babilon annyira megerősödött, hogy rövid idő múlva bevonult Jeruzsálembe, tehát katonailag Jósiásnak Egyiptomot kellett volna segíteni. A fölvázolt kérdések labirintusában és zavaros helyzetben csak az világos előttünk, hogy az Úr búsult haragja nem szűnt meg Juda ellen. Világos az is, hogy Jósiás nem hallgatott az igére, amit most a fáraó hirdetett. Tanulság az is, hogy az elmúlt évek győzelmei nem garantálják a jövendő sikereit. Ne csak az eredményes múltra emlékezzünk, hanem minden pillanatban közösségünk legyen Jé
zussal!
23. 3 1 -3 7 .
Eg y m á st k ö v e t ő t e s t v ér ek
Joakház gonoszul cselekedett... Joákim gonoszul cselekedett...
Jósiás király tragikus halála után a föld népe kisebbik fiát, Joakházt választotta meg. Más néven Sallum. Szokás mondani, hogy „meghalt a király, éljen a király”. Elment az apa, jöjjön az új. Joakház 23 évesen kezdte és három hónapot kapott Istentől Jeruzsálemben. Nem az a fáj
dalmas, hogy csak három hónapot, hanem ezalatt olyan gonoszságokat cselekedett, mint az elődei. Csalással szerzett pénzt az építkezésekhez, ingyen dolgoztatott a szegényekkel, állandóan nyerészkedett és dicseke
dett, sőt ártatlan vért is ontott. Úgy élt, mint aki soha nem hallott a Bibli
áról. (Jeremiás 22, 11-17.) Istennek az volt a szándéka vele, hogy vilá
gosság legyen, az ige jó illatát árassza, ő pedig sötétségben járt és hulla
szagot árasztott. Nem az élő forrásokhoz terelgette nyáját, hanem pos- hadt vízzel, romlott kenyérrel fertőzte meg őket. Jeremiás próféta fi
gyelmeztette, hogy legyen igazságos az árvákhoz, mert ha megveti a tör
vényt, akkor az Úr is megveti őt. (Jeremiás 22, 1,11.) Isten előre szólt az özönvízről Noé idejében, Ninive pusztulását hirdette Jónás, Jézus megté
résre hívta Jeruzsálemet, mert ha nem, akkor kő kövön nem maradhat.
Aki több talentumot kapott, attól többet vár Isten. Vezető ember sokakért felelős. Miután Nékó fáraó kigyógyult a babiloniaktól kapott sebeiből, bevonult Jeruzsálembe. Joakházt elcsapta, bilincsben magával hurcolta Egyiptomba. Ott halt meg.
Jeruzsálemet Nékó fáraó úgy kormányozta, hogy Jósiás kisebbik fia Joakház után, 25 éves bátyját, Eliákimot nevezte ki a trónra. Azért csi
nált rendet, mert így könnyebben és gyorsabban hajtotta be az ezüst és arany „kárpótlást”. A győztesek jóvátételt követelnek maguknak. A veszteseket adó fizetésére kötelezik. A fáraó Eliákim nevét Joákimra változtatta. Az ókorban szokás volt a névváltoztatás. Babilonban Dániel nevét Baltazárra cserélték. Az USA-ban Böszörményi István Steven Bes- semer lett. Az a cél, hogy minél hamarabb beolvadjanak az idegen kö
zösségbe és azonosuljanak az új ország lakosaival. A mennyországban Isten új nevet ád a győzteseknek. Ezzel is jobban hasonlítunk Megvál
tónkhoz. Jézus követőit keresztyéneknek hívják. Krisztiánusz = keresz
tyén azt fejezi ki, hogy Krisztus követője, és hit által Krisztus él a szívé
ben. Keresztyén szó hatszor olvasható a Bibliában. Először Cselekedetek 11, 26: „A tanítványokat először Antiokiában nevezték keresztyének
nek.” Joákim gonosz úton járt. Nem törődött azzal, hogy a viharfelhők egyre sötétebben tornyosultak Jeruzsálem egén. Hogyan fog számot adni annak, Aki van, Aki volt és Aki eljövendő?
2 4 . 1 -7 .
A z Ú r b e s z é d e s z e r in t
Ráküldte az Úr a káldeusok seregeit, hogy elvesse őt a maga orcája elől.
Izrael többé nem lavírozhatott keleti és nyugati országok között. Jo- ákimot azért tette oda Egyiptom fáraója, hogy Judea ezüstjét és aranyát be
szolgáltassa kincstárába. „Királynak” és népnek két lehetősége maradt:
vagy fizetnek, hogy mentsék az életüket, vagy leölik őket és elrabolják a megmaradt értékeket. Az istenfélő Jósiás fia, Joákim 25 évesen kezdte és 11 éven át uralkodott. Olyan gonosz volt, mint apja kivételével az elődei.
Ez a vallástalan, világias, nyerészkedő, önző férfi, önszántából népének hajójával együtt gyorsan sodródott a zátony, a végpusztulás felé.
A babiloniak kiverték Egyiptomot. Juda megszabadult az egyik el
lenségtől és már itt a másik. Három esztendeig fizette és szolgálta Babi
lont, az új hódítókat. Lazán kezelt vazallus ország volt, mert Nabuko- donozort lekötötték az amonitákkal, egyiptomiakkal és barbárokkal ví
vott háborúk. Egyiptom bujtogatására Jeruzsálem kicsúszott Babilon markából, de az Isten kezéből nem. Mikor Babilon kivonult Jeruzsálem
ből, az Úr rájuk küldte Káldeát, Szíriát, Moábot, Ammont, azután ismét Babilont, mint a darazsakat. Járványok, szegénység, létbizonytalanság, halál sorvasztotta el az országot.
Megint ez a kérdés: miért? A sors keze, véletlen, politikai hiba, ter
mészeti csapás miatt? A kelet és nyugat ütköző pontján lévő országnak ez a sorsa? Ki-ki saját szájíze szerint magyarázhat. Az ige teológusa Is
ten Szentlelke által kutat. Ebben a rövid hét verses szakaszban négyszer fordul elő, hogy mindez „az Úr akarata, az Úr beszéde szerint történt.”
Mert az Úr határozottan kérte: „térjetek meg már és ne járjatok idegen
istenek után... de nem hallgattatok rám.” Menj és szólj ismét Jeremiás, hátha megtérnek és elfordul tőlük haragom? (Jeremiás 25, 1-7.)
A második parancsolatban meg van írva, hogy „ne csinálj magadnak fa
ragott képet és semmi hasonlót azokhoz... Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkeit a fiákban harmad és negyedíziglen...” (II. Mózes 20, 4-5.) Sa- mária és Júdea népe megtaposta a törvény, kinevette, kicsúfolta, sőt megölte a prófétákat. Nem kértek és nem is kaptak bocsánatot. Joákim elaludt az ő atyáival. Egyiptom többé nem vonult Jeruzsálem ellen, mert Júdea és Sa- mária Babilon karmai között vérzett. Krisztus tanítványait azzal biztatja Is
ten, hogyha mi hitetlenkedünk is, Ő hü marad. (II. Timotheus 2, 13.) 24. 8 -1 7 .
A z á r n y é k k ir á ly
Elhurcolta egész Jeruzsálemet, a fö ld szegény népén kívül senki sem maradt, elhurcolta Joákint is.
Joákin, más néven Jekoniás kis szürke ember volt. (Jeremiás 28, 4.) Ti
zennyolc évesen lett pünkösdi király, három hónapig. Fizette Baál papjait, népszerű volt a lakosság előtt, de az Úr gyűlölte bűnei miatt. Babilónia kirá
lya ismét táborba szállott Jeruzsálem ellen. A zsidóknak semmi esélye nincs a védekezésre. Joákin megadta magát. Családjával, fejedelmeivel, hadnagya
ival együtt föltétel nélkül meghódolt az ellenségnek. Békét ajánlott a pogá- nyoknak. Olyan ez, mint amikor az egyház fölkínálja magát az államnak, amikor a keresztyének megalkusznak a hitetlenekkel. Mi ebben a bűn, ha meg van írva, hogy „nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől”? (Róma 13, 1.) Jeremiás az Úr igaz prófétáival együtt sürgette, hogy hajtsátok fejeteket Babilon jármába. (Jeremiás 27, 1-11.) Csak a hamis próféták ösztönöztek az ellenállásra. Joakinnak miért bűne, hogy letette a fegyvert és kinyitotta Jeru
zsálem kapuit az ellenség előtt? Bűn az, amikor az egyház megalkuszik azzal a világgal, ami Isten akaratával, illetve engedélyével működik? Az a bűn, hogy Joákin és családja, udvartartása nemcsak Jeruzsálem kapuit nyitotta meg, hanem a szívét is Babilon előtt. A világi hatalmasságot elfogadta, de Is
tent nem, Aki azt kérte, hogy „adjad fiam a te szívedet nékem, és a te szeme
id az én útjaimat megőrizzék.” (Példabeszédek 23, 26.) Izrael népe békülni
kívánt Babilonnal, Isten nélkül. A világ fiai sem fogadták be Joákint. Hitet
len emberek nem fogadják maguk közé a hívőt.
Nabukodonozor rátört a városra, összeszedte a templom maradék kin
cseit és arannyal, ezüsttel, hengerekkel, oszlopokkal, gyertyatartókkal, rab
láncra fűzött királyi családdal és a lakossággal együtt vonult hazájába. A világ csak látszatra fogadja be a keresztyéneket és sohasem azonosul vele.
Krisztus által van békességünk Istennel és a keresztyénekkel. „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kéme miáltalunk, Krisztusért ké
rünk, béküljetek meg az Istennel.” (II. Korinthus 5, 20.) 2 4 . 1 8 -2 0 .
S ed ék iá s
Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Juciéval míg csak el nem vetette őket az ő orcája elől.
Először Nékó egyiptomi fáraó, azután Nabukodonozor babiloni király fosztotta ki Zsidóországot. Előbb Samáriát, azután Júdeát semmisítették meg. Jeruzsálemben egy ideig ámyékkirályok vegetáltak. Hol az egyipto
miak, hol a babiloniak trónoltak Jeruzsálemben, és hol Egyiptom, hol Ba
bilon sanyargatta Isten népét. Joákint családjával, főemberekkel, meste
rekkel, harcosokkal hurcolták el idegen földre. Nabukodonozor Natániát nevezte ki Jeruzsálembe, aki Sedékiás fiainak és Joákin letűnt uralkodók
nak nagybátyja volt. Megbízott benne. Natániát a nép is elfogadta. Okos és ravasz győztesek a kontinuitás, a folyamatosság látszatát keltik, hogy „tör
vényesen” kiszívják a legyőzőitek vérét. Natánia nevét Sedékiásra változ
tatta, újabb fordítás szerint Cidkija, 25 évesen kezdte hivatalát és 11 éven át végezhette megbízatását Jeruzsálemben. Vészterhes korszakban éppen olyan gonosz volt, mint az elődei. Gőgösen fogadta Jeremiást, az Úr szol
gáját. Engedte, akarta, hogy bebörtönözzék az Úr követét, aki az uralkodó és a nép javára lett volna. Nem fogadta el Isten utasítását, de hűséget eskü
dött Nabukodonozor királynak, aztán pártot ütött ellene. Isten megtérésre hívó követeit kigúnyolták és megölték. (II. Krónika 36, 11-20.) Héber fér
fiakat és lányokat adtak el rabszolgaságra. (Jeremiás 34, 11.) Isten kérte a királyt, fejedelmeit és a népet, hogy nyakukat hajtsák Babilon 70 évig tartó jármába, és megtartja őket, megkegyelmez nekik. A választott nép a sátán
hamis prófétáinak hazugságait fogadta el, és elzárkózott az Úr követeinek igaz beszédeitől. (Jeremiás 27, 12-13.)
Isten hiába kérte őket, mégis belerohantak a veszedelembe. Akkor szólt az Úr: „Mivel megvetettétek eskümet, ezért Babilonba száműzlek benneteket, hogy magatokba szálljatok, bűneiteket megbánjátok és megtér
jetek.” (Ezékiel 17, 19.) Sedékiás félt szembekerülni a főemberekkel, de nem félt az Istentől. Bizonytalankodott. Titokban többször magához hívat
ta Jeremiást. „Mondd, mi lesz velünk? Élet vagy halál?” Jeremiás meg
erősítette az Úr kijelentését: „Babilonnak adlak titeket. Menj ki Nabuko- donozorhoz és életben maradsz!” (Jeremiás 37, 6-12.) Sedékiás Egyiptom segítségére számított. Almokat kergettek. Azt remélték, hogy megszaba
dulnak az Úr büntetésétől. Isten megkeményítette szívüket, mint a fáraóét Egyiptomban Mózes idejében. Vége a kegyelmi időnek! Az Úr kitöltötte haragjának poharát. Ha győzni akarsz, akkor alázd meg magadat Isten előtt, Aki „a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (I. Péter 5, 5.) Sedékiást behálózta az ördög és halálba vonszolta Juda népét is. Amikor vak vezeti a világtalant, mind a ketten verembe esnek.
(Lukács 6, 39.) De miért halnátok meg? Isten „azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen.” (Ezékiel 18, 32.)
25. 1 -2 1 .
B a b ilo n i fo g sá g
Feljött Nabukodonozor Babilon királya Jeruzsálem ellen, ostromtornyokat építettek és betöretett a város. Elfogták a királyt, fia it levágták, Sedékiás szemeit megvakították és láncokban vitték el.
Salamontól Sedékiás királyig a 25 uralkodó közül alig volt öt, aki félte az Urat. Sedékiást 21 éves korában Babilon nevezte ki Jeruzsálem vazallus királyának. Egyiptom sugallatára elpártolt tőle. Megesküdött, hogy hű szol
gája lesz Babilonnak, de fölrúgta az egyességet és megszegte az Istennek adott esküjét is. Nabukodonozor ismét feljött Jeruzsálem ellen és többé nem volt irgalom. Bevált haditechnikát alkalmazott. Sáncokkal, tornyokkal vette körül a várost. Se ki, se be. Az ostrom decemberben kezdődött, júniusra el
fogyott az élelem. Másfél év múlva betörték a város kapuját (Kr. e. 586). Be
teljesedett az ítélet. Sedékiás családjával, főembereivel, harcosaival mene
kült a szenvedéstől. Az ember szexben, szeszben, kábítószerben, pénzhaj
szában, munkában, politikában, tévében vagy öngyilkosságban keresi a meg
oldást. Az első emberpár, Adám és Éva, bokor mögé bújt, Jónás próféta a tengerben próbált eltűnni. A világ végén barlangokba rejtőznének és azért könyörögnek az emberek, hogy a hegyek omoljanak rájuk és takarják el őket az ítélő Bárány Jézus elől. (Jelenések 6, 16.)
Sedékiás menekülne a haragvó Isten elől. Az Úr büntetése bárhol utoléri a vétkest. Jerikó mezején a káldeusok elfogták a királyt. Riblába, a főhadiszállásra hurcolták.-Fiait saját szeme előtt kaszabolták le, Sedé
kiás szemeit valószínűleg tüzes vassal égették ki. A templom papjait, a sereg vitézeit úgy vágták le, mint az állatokat. Az ítélet Jeruzsálemben folytatódott. Nabuzáradán babiloni fővezér Jeruzsálemben összeszedte a templom és a királyi palota maradék kincseit, elvitte, azután felgyújtotta a templomot, palotát és a város épületeit. (Debrecenben 1944 őszén a kistemplomba lovakat kötöttek be az orosz katonák, és lelövöldözték a csillárokat.) A maradék lakosságot megbilincselték és elhajtották. Élve hagyták a szegényeket, hogy megműveljék a földet és gyümölcsösöket.
(II. Krónika 36, 11-20.) A természet, az állatok, együtt szenvedtek az emberrel. Füst gomolygott a szent város fölött. Éjjel és nappal halálhör- gés, jajkiáltás, sikoly összevegyült egymással. A holttestek fölött dögke
selyűk kóvályogtak, vagy fenevadak marcangolták szét őket.
Izrael történetének ez a legsötétebb, legmélyebb pontja. Hova lett a templom dicsősége? Mivé lettek a bálványok? Miért késik Egyiptom se
gítsége? Hol van most az Isten? Ez itt már nem kérdés, mert Isten szólt, a vá
lasztott nép pedig dacolt vele és ellentmondott. Templom és szent város pusztulása azt jelképezi, hogy vége van Izraelnek. De Isten a halott csontokat is képes föltámasztani. Majd 70 év után visszahozza Sión foglyait. (Ezékiel 37, 1-4.) Többé nem kérdés, hogy miért történt, ki a hibás? Isten az élet és az áldás, nélküle halál és átok. Izrael a bűnei miatt jutott ide. A sátánnal cimbo
ráit, aki emberölő volt kezdettől fogva. Bünbánattal hívd segítségül Megvál
tónkat és megmenekülsz. (Cselekedetek 16, 31.)
2 5 . 2 2 -2 6 .
K ü lső é s b e lső ro m lá s
Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának.
Izrael nemzetté válásának története Mózessel és a Tízparancsolattal kezdődött. Isten hívta el és formálta ezt a népet az O dicsőségére és az emberiség javára. A Tízparancsolat lényege ez: „Én vagyok az Úr a te Istened.” Én tanácsollak téged, hogy mit szólj és mit cselekedj. Én gon
doskodom rólad. Én mutatom meg hatalmamat és dicsőségemet, ezért csak engem tisztelj, engem imádj. Izrael meggyalázta az Úr parancsát, és leborulva imádta a semmit, az emberi ésszel kigondolt ördögisteneket.
Ezért jutottak babiloni fogságra! Egy ideig Babilon az Úr eszköze volt, aztán legyőzték őket a perzsák.
Nabukodonozor a régi, neki kényelmes módszerrel intézte Izrael sor
sát. Gedáliás zsidó férfit nevezte ki tiszttartónak Mispába. Ezt a várost Asa király építette. (I. Királyok 15, 22.) Gedáliás nem a Dávid házából való, de Babilon bízott benne, és a zsidó lakosság elfogadta. Mispa nem az ország fővárosa. Babilon azért normál izálta a körülményeket, hogy a maradék dolgozó zsidók által hasznot húzzon az országból. Azzal „csön- desítette őket”, hogy „az Úr rendelte ezt a büntetést... mert nem hallgat
tatok az Ő szavára.” (Jeremiás 40, 2-3.)
Gedáliás tisztelte Jeremiás prófétát. Elfogadta tőle Isten szavát, hogy hajtsátok fejeteket Babilon jármába. (Jeremiás 40, 7. 43.) Szó szerint ugyanezt prédikálta Ésaiás, a kor másik nagy prófétája: „Maradjatok veszteg és ne fussatok Egyiptomba”. (Ésaiás 30, 15.) Ismáel és csapata másként látta a dolgot. Feljöttek, orvul megölték Gedáliást, munkatársait és azokat, akik Babilon királyát szolgálták. Tovább romlott a szerencsét
len ország helyzete. Miért merészkedett ilyen gyalázatra Ismáel? Hiú
ságból? Mert Gedáliás nem a Dávid családjából származott, mint ő Ismáel? Személyes bosszúvágy fütötte? Meggondolatlanul cselekedett?
Hazafiként szerepelt a kollaboránsokkal szemben? Még mindig Egyip
tom segítségében reménykedett, mert odamenekült a gyilkosság után?
Jeremiás 40, 14-ben olvassuk, hogy az ammoniták bérelték föl. Az biz
tos, hogy nem az Isten indította föl vérontásra és újabb tragédiát okozott.
Johanán Káreának fia utána ment Ismaelnek, és kiszabadította honfitár
sait Ismáel rabságából. ísmáel nyolc emberével az ammonitákhoz me
nekült. Az ammoniták Lót atya és leánya vérfertőzéséből származtak. (I.
Mózes 19, 38.)
Mit csináljanak azok, akik megmenekültek Ismáeltől? Féltek vissza
térni Mispába, nehogy a Káldeusok bosszút álljanak rajtuk. Őket is csá
bította Egyiptom, hogy ott jó lesz. Jeremiás által megkérdezték az Urat, és megígérték, hogy csak azt cselekszik, amit Isten tanácsol. Az Úr azt válaszolta, hogy maradjanak otthon. A tétovázók kételkedtek és hazug
sággal vádolták Jeremiást. Ezután elindultak Egyiptomba oda, ahol rab
szolgák voltak, ahol számtalanszor becsapták, kifosztották őket. Oda, ahonnan soha nem kaptak segítséget, csak ígéretet. „Az eb visszatért sa
ját okádására, a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.” (II. Péter 2, 22.) Oda az új „hazába”, ahol bálványok és boldogság csábította őket.
Jeremiást is magukkal hurcolták. Az Úr megítélte Egyiptomot és az am- monitákat is! Isten gyermekei a babiloni dráma után sem az Úr oltalmát keresték, hanem a pogányok segítségét- Az Úr elveszti a hitetleneket és megsegíti azokat, akik hozzá fordulnak. „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk 8, 35.)
2 5 . 2 7 -3 0 .
A z ö rö k k é v a ló k e q yelem
Kivette Juda királyát a fogházból és kegyesen beszélt vele Babilóniában.
A Királyok könyvét a babiloni fogság idején írták. Reménység nél
kül fejeződik be. Nincs remény ott, ahol nincs Isten. A könyv utolsó lap
jain bepillantunk oda, ahová Nabukodonozor rabláncon hurcolta Sedéki- ást, az utolsó zsidó királyt családjával, vezéreivel és a lakosság színe-ja- vával. Mind két szemét megvakította, hogy véglegesen kioltsa belőle az
jain bepillantunk oda, ahová Nabukodonozor rabláncon hurcolta Sedéki- ást, az utolsó zsidó királyt családjával, vezéreivel és a lakosság színe-ja- vával. Mind két szemét megvakította, hogy véglegesen kioltsa belőle az