Oltárokkal és szőlőkkel kapcsolatos jogügyletek a 15. század második

változások nem történtek, két sajátos jellegű birtokügylet-típus megjelenése és gyakorivá válása miatt érdemes külön tárgyalni. Az egyik jellemző egy új fajta adomány, amelyet a püspök vagy a kanonokok tettek a székesegyházhoz – vagy éppen a székesegyház melletti Szent György-kápolnához – tartozó oltárok javára. A másik jelenség a kanonokok szőlővásárlása. Ez esetben legtöbbször nem mutatható ki, hogy a megszerzett szőlő a vásárlást lebonyolító kanonok vagy a káptalan tulajdonába került-e, s előbbi esetben sem nyilvánvaló, hogy az ingatlan a kanonok halálával végrendeletileg szállt-e a testületre, vagy milyen egyéb okból került az adásvételről szóló dokumentum a káptalani levéltárba.

A kápolnák és oltárok számának növekedése az egész országra jellemző a 15. században.

Ahol korábban csak néhány oltár állt a templomokban, ott Cevins kimutatásai szerint az első hullámban az 1450-es évekig ezek száma megduplázódott, majd Mátyás uralkodásának végére ismét kétszeresére nőtt. Kiragadott példák alapján a püspöki székesegyházakban 1490 körül Pécsett 24, Egerben 35, Esztergomban 21, Győrben 33 oltár volt található.²⁵⁴ Ezzel párhuzamosan hasonló tendencia figyelhető meg Veszprémben is. A veszprémi székesegyházi és a hozzákapcsolt Szent György-kápolna oltáraira vonatkozó adományok a 15. század második felétől sokasodtak meg, néhány korai előzmény azonban már az 1360-as évektől datálható. 1378-ban berényhidai és papvásári – nem lehet kizárni ebben az esetben a további források hiányát sem – adományt kapott a veszprémi székesegyház Szent János evangélista

253 Szk 265.

254 Cevins, 2003. 183. (8. táblázat). Az oltárok számának növekedése Pásztor Lajos szerint az egyéni vallásosság elmélyülésére, az Istennel való személyes, bensőséges kapcsolat iránti igényre vezethető vissza. Pásztor, 2000.

148.

57

oltára,²⁵⁵ 1404-ben pedig egy jutasi nemes tett adományt a Keresztelő Szent János és Pál apostol oltárnak egy jutasi „szerzett” malomról.²⁵⁶

Az 1460-as évektől kezdődő öt évtized az oltárok javadalomszerzésének igazi korszaka.

Elképzelhető, hogy Mátyás kedvelt püspöke, Vetési Albert (1458–1486) példája nyomán tettek többen is adományokat ekkor az oltároknak, illetve több birtokvásárlásra is sor került ekkor. 1467-ben Vetési püspök a Szent András apostol, Szent András és Benedek vértanúk, Szent Miklós és Gál hitvallók és Mária Magdolna tiszteletére alapított oltárt székesegyházában úgy, hogy az oltár igazgatóságát az őrkanonoki stallummal kötötte össze.

Az alapítást követően az oltárt Újfalusi Gál őrkanonok saját vagyonából vásárolt felsőörsi és csopaki szőleivel, szántóival, rétjeivel, hajmáskéri fél malmával és veszprémi kanonoki kőházával dotálta.²⁵⁷ 1473-ban a káptalan a székesegyház felújítási munkáira nagy gondot fordító püspöke iránti jóindulatából a Szent György-kápolnában lévő Krisztus teste, Szent Adalbert, Lőrinc, Sebestyén és Januarius vértanúk tiszteletére emelt oltárnak adományozta egykori kanonoktársuk, az elhunyt Hadadi Demeter kanonok váralján lévő házát.²⁵⁸ 1483-ban jutasi nemesek a Kornis Mihály segesdi főesperestől felvett kölcsön fejében a kanonok által emelt(!), székesegyházbeli Krisztus Teste és Mindenszentek oltárnak kötelezték magukat búza beszolgáltatásra. A következő évben, mivel az adósok vállalt kötelezettségüket nem tudták teljesíteni, a jutasi malmot, a szántókat és réteket, valamint a berényi szőlőt az oltárnak adományozták.²⁵⁹ A Szent Kereszt oltár javairól 1491 után készült leltár szerint több kanonok tett a korábbiakban adományt annak javára, így Somodari György Alsóörsön, Kornis Mihály Felsőörsön, Vámosi Albert pedig Paloznakon.²⁶⁰ 1490-ben a székesegyház Szent Péter székfoglalása, Szent Péter vértanú és Szent Miklós hitvalló oltár Albert nevű oltárigazgatója kapott a káptalantól adományt egy veszprémi házhelyre.²⁶¹ 1494-ben ismét a Krisztus teste oltár jutott adományhoz egy nemes, Kövesi Mihály jóvoltából Csopakon.²⁶² 1499-ben a Szent Mihály székesegyház főoltára javára Arácsi Imre tett adományt egy arácsi szőlőről.²⁶³ 1508-ban a Szent Ulrik oltár kapott végrendeleti alapítványt Szentmihályfalvi Antal néhai

255 VO no 205. (315–317.) Papvásáron 1368-ban a székesegyházbeli kripta Szent Imre oltárának, 1373-ban pedig ugyancsak a Szent János oltárnak tett adományt László veszprémi püspök: VO no 97. (148–150.), illetve VO no 205. (315–317.)

256 VOSuppl no 205. (369–370.)

257 VO no152. (241–245.)

258 VO no 157. (250–251.)

259 VO no 169. (267–268.), VO no 174. (273–274.)

260 VO no 190. (296–297.) A kanonokok mellett az alapító püspök jóvoltából is részesült adományban az oltár 1476-ban: VO no 165. (257–262.)

261 VO no 189. (295–296.) Nem tudjuk, hogy Albert oltárigazgató azonos-e a 16. század elejének három Albert nevű kanonokja közül – Csányi, Bácsi, esetleg Szentkirályszabadjai Albert –valamelyikkel.

262 VO no 192. (297–299.)

263 VO no 199. (308–309.)

58

kanonoktól a rajta újonnan létrehozandó Mária Mennybemenetele titulussal, s a végrendelkező adományából az oltárigazgató paloznaki és csopaki szőlőkhöz, illetve egy veszprémi házhoz jutott.²⁶⁴ Egy évtizeddel később Szent Katalin, Borbála és Dorottya oltára kapott egy 100 forintért vásárolt házat Telekesi János kanonok jóvoltából.²⁶⁵

Az oltárigazgatók és a prebendáriusok az egyházi társadalom alsó rétegének képviselői. Az oltárigazgatók a káptalan székhelyén élő klerikusok voltak, akik az oltáralapító szándékának megfelelően az alapító és rokonai lelki üdvéért végezték a liturgikus cselekményeket. A prebendáriusok szerepe pedig szorosan a káptalanhoz köthető. A kanonokok liturgikus munkájuk, a zsolozsmázás és misézés végzésére távollétük esetén helyetteseket, prebendáriusokat állítottak s számukra jövedelmeket kötöttek le. Míg azonban az oltárigazgatókat az oltáralapító vagy utódai, addig a prebendáriusokat a káptalan nevezte ki, mindkét esetben a kegyúri jog alapján.²⁶⁶

A veszprémi székesegyházban, hasonlóan más püspöki székhelyen létesült püspöki egyházakhoz, több oltár létezett.²⁶⁷ A különbség a veszprémi püspöki székhelyen élő alsópapság között a középkor végén elmosódott. Az oltárigazgatóságokat ugyanis vegyesen bírták a kanonokok és a prebendások is. Láthattuk fentebb, hogy az őrkanonoki stallummal volt összekötve a Vetési püspök által 1467-ben alapított Szent András stb. oltár, de az 1552-es jegyzék szerint is több oltárt igazgattak a kanonokok. Számos oltárhoz ugyanakkor prebendák voltak kapcsolva, tehát meghatározott jövedelemmel bírtak a kanonoki bevételekből. A számadáskönyv jövedelem-felosztással kapcsolatos adatai szerint – az ekkor még – kilenc prebendás 3 kanonoki javadalmat élvezett, vagyis egy prebenda egyharmadát tette ki a káptalani bevételekből számított szimpla kanonoki porciónak.²⁶⁸

A 15. század második felében, mint láttuk, számos oltáralapításról és dotálásról maradt fenn okleveles forrás. Annak ellenére, hogy a 15. század közepét megelőző időszakra vonatkozóan sporadikusak a forrásaink, a lexikonbéli 27 nevesített oltárból 17-ről már az 1450-es éveket megelőzően van adat, a fennmaradó 10-ből pedig 9 Vetési püspöksége alatt

264 VO no 206. (317–319.)

265 VO no 213. (336–337.)

266 Mályusz, 1971. 146–147., 161.

267 A legújabb összesítés szerint a székesegyházban és négy kápolnájában összesen 27 oltárról tudunk. Balassa–

Baranya, 2010. 138. A barokk veszprémi székesegyház bontásakor Ádám Iván kanonok által összeállított székesegyház-történet 6 kápolnát és 22 oltárt említett: Ádám, 1912. II. 259–261. (idézi: Mályusz, 1971. 147.) A 16. század közepén, a káptalani székhelytől már távol, Sopronban összeállított prebenda-jegyzék szerint 25 oltár és 3 kápolna volt Veszprémben, és további oltárok a plébániatemplomokban: Szk 326–328.

268 Szk XII–XIII. A korábbiakban láttuk, hogy az 1317-es bizonytalan szörcsöki adomány is részben a székesegyház hetes papjainak szólt. VR 85.

59

létesülhetett, s csupán 1 azt követően.²⁶⁹ A jámbor alapítványok megszaporodása a 15. század végén több tényezőnek tudható be. Vetésitől és a tanult, külföldi egyetemet járt veszprémi kanonokok alkotta humanista kör gondolatvilágától²⁷⁰ nem állhatott távol az egyházi vagyon gyarapítása, s a pályakezdő fiatal klerikusok, a káptalani utánpótlás bázisának ily módon történő ellátása. Gyakran ugyanis a mesterkanonoki stallumok vagy oltárigazgatóságok voltak hivatottak az egyetemre beiratkozottak tanulmányainak költségeit fedezni. Másik, az előzőhöz kapcsolódó tényező a kanonoki szerzett vagyon egy részének a szokások alapján a székesegyház vagy annak oltárai javára történő kanonoki végrendelkezés vagy puszta adományozás volt. Nem lehet eltekintetni azonban attól sem, hogy a korszakban már rögzült tulajdonviszonyok közepette az egyes jogügyletekről kiállított dokumentumok az oklevelek iránti jogbiztosító igény megnövekedésével párhuzamosan nagyobb eséllyel maradhattak az utókorra.²⁷¹

Az utolsó korszak másik jellemzője az oltárok dotálása mellett a szőlőkkel kapcsolatos jogügyletek nagy száma. A szőlőművelés alapvető ágazata volt a káptalani gazdálkodásnak, hiszen a bornak a liturgiában betöltött szerepe mellett annak hétköznapi fogyasztása is a mainál nagyobb mértékű volt. A középkori Európa északi részére jellemzőbb sörfogyasztás mellett, ahol azt az éghajlat lehetővé tette, a vizek fertőzöttsége miatt az országban a borfogyasztás volt elsődleges. A bor mindezek mellett a Magyar Királyság egyik elsőrangú exportcikke volt, s a belső kereskedelemben is fontos szerepet töltött be.

A szőlők a kezdetektől, a káptalani birtokszerzés valamennyi korszakában fontos szerepet töltöttek be. Már Guden 1079-es adománya is tartalmazott kanonokoknak juttatott szőlőket, s a korszakhatárnak tekintett 1082-re keltezett összeírás is több településen fekvő összesen 212 szőlőről tett említést. A Balaton környéke, ahol a káptalan birtokainak zöme feküdt, akkor is – és ma is – elsőrangú szőlőtermő vidék volt. A veszprémi székeskáptalan középkorvégi számadáskönyvének adatai alapján a befolyó jövedelmek kb. 40%-a a borokhoz kapcsolódott.

Szőlőkkel kapcsolatos jogügyeletek egy részét az oltárok esetében már számba vettük. Az oltároknak alapítványként juttatott szőlők száma mutatja, hogy ezek jellemzően a gazdálkodással inkább nem foglalkozó oltárigazgatók és javadalmasok számára elsősorban könnyen értékesíthető vagy fialtatható vagyont jelentettek.²⁷²

269 Balassa–Baranya, 2010. 138. A 10 új oltár ellentmond Mályusz következtetésének. Szerinte a 15. századi oltáralapítások a püspöki székhelyekkel szemben inkább a városi plébániatemplomokra voltak jellemzőek.

270 Ritóókné, 1996., Solymosi, 1989., Erdő, 1996. különösen 78–79.

271 Kifejezetten a prebendások vagy oltárok számára történő adományok forrása a zágrábi példa alapján a városi polgárság és kevésbé tehetős nemesek lehettek, akik a kanonokok fáradozását már nem tudták honorálni, csak a kisebb rangú egyháziak, a prebendásokét. Mályusz, 1971, 164–165.

272 A győri székeskáptalan esetében az oltárjavadalamak is jórészt szőlőkből álltak. Bedy, 1938. 218.

60

Az oltáralapítványok mellett a kanonokok is hasonló célból igyekeztek szert tenni éppen az előbbi okok miatt szőlőkre. A fennmaradt oklevelek szinte kizárólag a székváros környéki szőlővásárlásokról és adományokról szólnak. Alsóörsön 1404-ban, majd 1410-ben a káptalan helybeli jobbágyai, majd 1513-ban Borhi Balázs főesperes vásárolt szőlőket.²⁷³ Csopakon 1467–1471 között, majd 1484-ben történt szőlővásárlás.²⁷⁴ A szomszédos Paloznakon 1487-ből, 1495-1487-ből, 1506-ból és 1507-ből maradt fenn szőlőadásvételről szóló oklevél.²⁷⁵ Ezek a kanonokok magánvagyonát gyarapították, azonban többet közülük aztán az oltárigazgatóságok vagyonához csatoltak.

Az eddigiekben áttekintettük a veszprémi székeskáptalan birtokai kialakulásának történetét, illetve felvázoltuk az ezek alapján látható tendenciákat. A források alapján kirajzolódó kép tehát nem egy statikus birtokállományt, hanem egy dinamikus, folyamatosan változó, számban ugyan némiképp csökkenést mutató, de gazdasági erejében, vagyis forintokra váltható értékében ugyanakkor gyarapodó birtokhálózatot mutat. A továbbiakban megvizsgáljuk a birtokok térbeli elhelyezkedését, a földrajzi viszonyokból következő gazdasági ágakat, majd a birtokszervezet irányításában közreműködő személyeket és általuk a betöltött gazdasági hivatalokat, illetve megkíséreljük a testület középkor végi gazdasági potenciáljának meghatározását.

273 1404: ZsO II. 2950., 1410: ZsO II. 7521., 1513: VÉL C/1 (cap.) Alsóörs 31. (DF 201588)

274 1467–1471: VÉL C/1 Elenchus II. Csopak 38. (190. o.), 1484: HO V. no 242. (363–364.)

275 1487: VÉL C/1 (cap.) Paloznak 63. (DF 201496), 1495: VÉL C/1 (cap.) Paloznak 64. (DF 201520), 1506:

VÉL C/1 (cap.) Paloznak 65. (DF 201557), 1507: VÉL C/1 (cap.) Paloznak 66. (DF 201558)

61