Birtokigazgatók

A káptalan gazdaságirányításának szereplői közül a dékánok után a birtokigazgatók (rectores / magistri possessionum) töltöttek be fontos szerepet. A korszak végén keletkezett számadáskönyv adatai szerint öt birtokigazgató választására került sor a július 13-án, Antiochiai Szent Margit ünnepén tartott káptalani gyűléseken. Ekkor 2-2 birtokigazgatót választottak a nagyberényi és merenyei, egyet pedig a nagygyimóti birtoktest élére. A 14.

századi adatok azonban még Merenye és Nagyberény esetében csak egyes számban szólnak

381 RCS. 14–15. , Lukcsics, 1927. 5–8.

382 Pfeiffer, 1943. 17. A 17. században lassan indult meg a káptalani birtokok visszaszerzése és a gazdálkodás megindulása. A kanonoki testület létszáma is jóval alatta maradt a középkori 36 főnek. Kezdetben 6 stallumot hoztak létre, s csak a 19. század elején alakult ki az apostoli létszámú, 12 fős káptalan.

85

róluk, feltehetően ekkor tehát még csak egyetlen birtokigazgatót választottak egy birtoktest irányítására.

A birtokigazgatók jogköre többrétű volt. A nagyberényi központ somogyi jobbágyaitól a szolgáltatásokat rögzítő dokumentum tanúsága szerint ők szedték be a cenzust. Ezen kívül joghatóságot is gyakoroltak felettük, mivel azok a birtokigazgatónak fizették elmarasztalás esetén a bírságokat.³⁸³ A káptalannak az egyes településekkel kapcsolatban folytatott birtokjogi pereskedéseiben a birtokigazgatók – legtöbbször a dékánnal együtt – képviselték a káptalant. Így történt 1338-ban, amikor a Nagyberénnyel szomszédos Ketyén a királyi kápolnaispánsággal folytatott határperben a dékán mellett Péter hantai prépost mint nagyberényi rector possessionis tett esküt.³⁸⁴ György örsi prépost a merenyei prédiumok rektora 1340-ben egy orosztonyi birtokvásárlásnál képviselte a káptalant a dékánnal együtt. A következő év elején György féltestvéreivel együtt a zalavári apát harcos jobbágyainak sorába állt.³⁸⁵ Szintén 1341-ben említették János lektort, aki a nagyberényi birtokkal szomszédos peszei határvita kapcsán képviselte birtokigazgatóként a kanonokokat Kozma dékánnal együtt.³⁸⁶

A földesuraság közvetlen érvényesítésén túl a káptalant illető tizedek (és tizednegyedek) beszedése is hatáskörükbe tartozott. 1327-ben a zalai bencésekkel több falu tizede kapcsán folytatott pereskedésben a tanúvallomások szerint a kanonokok merenyei birtokigazgatója szedte be a korábbiakban a dézsmát.³⁸⁷ 1341-ben Ákos nembeli Mikcs szlavón bán pölöskefői falujából a tized és tizednegyed ugyancsak a merenyei birtokigazgatót illette, ahogy a falu népe és papja feletti joghatóságot is hatáskörbe utalta a káptalan.³⁸⁸

Feladatuk tehát hármas volt. Birtokigazgatóként, hivatali (officium) munkaként felügyelték az egyház, a veszprémi káptalan helybeli javait. A 14. század közepétől a szomszédos terület tizedeit is ők adminisztrálták, valamint a püspök nevében delegált bírói funkciót is elláttak a környékben.³⁸⁹ A számadáskönyv adatain túl csak e néhány esetben ismert a birtokigazgatók neve.

383 VR 465.

384 VR 301.

385 VR 331., VR 334.

386 VR 342.

387 ZO I. no 154. (201–205.)

388 Ceterum tam populi, quam sacerdos sepedicte ville in judiciis ecclesiasticis seu spiritualibus predicto magistro nostro de Merene judicio adstare tenebuntur. – HO I. no 122. (184–185.)

389 Rácz, 2000. 174.

86

Év Név Birtoktest Forrás

1275–1288 Colynus veszprémi főesperes magistratus de Merene ZO I. no 154. (201–205.)

1275–1288 „rufus” Gál magistratus de Merene ZO I. no 154. (201–205.)

1338 Péter hantai prépost rector possessionis seu predii Nogberen

1341 János olvasókanonok rectore possessionum eiusdem ecclesie in Symeghiensi comitatu existentium

VR 342.

1393 János magister possessionis de

Merenye

ZsO I. 3224.

1470 Sándori Tamás és N. rectores possessionum Merenye, Garaboncz, Wylaak

VÉL C/1 (cap.) Merenye 31. (DF 201423)

A birtokigazgatók jogköréhez érdekes adalékot szolgáltat egy 1470-ben keletkezett oklevél. Ebben komári Német Egyed jobbágy (providus) kérvényére Sándori Tamás és az oklevél szakadása miatt ismeretlen nevű kanonoktársa, a veszprémi káptalan Merenye, Garabonc és Újlak birtokainak igazgatói (rectores possessionum) egy szőlőt adományoztak Merenyén Egyednek már meglévő szőleje szomszédságában.³⁹⁰ Az ingatlant a két birtokigazgató az adományozottnak és örököseinek a káptalan jogainak fenntartása mellett (salvis iuribus [dominorum] nostrorum de capitulo ecclesie Wesprimiensis) adta és több pecséttel erősítette meg (sigillis nostris, quibus utimur fecimus consignari). Az oklevél keltezési helye Merenye.

Az oklevél alján, a plikán két függőpecsét papírszalagja látszik, maguk a pecsétek azonban leszakadtak. A számadáskönyv adataiból és az oklevél megfogalmazásából tudjuk, hogy ekkor már két merenyei birtokigazgatót választott a káptalan. A felmerülő kérdés az, hogy milyen pecsétek lehettek eredetileg a privilegiális módjára kiállított oklevélen. Ha a káptalan pecsétje volt az egyik, kié lehetett a másik? Elképzelhető, hogy létezett egy birtokigazgatói közös pecsét, vagy a merenyei birtokoknak egy „uradalmi” pecsétje? Uradalmi pecsétek a káptalan 18–19. századi gyakorlatában nem léteztek, feltehetőleg tehát a középkorban sem.

Mivel két azonos rangú-jogkörű birtokigazgatót feltételezünk, így mindkettejük pecsétjének szerepelnie kellene az oklevélen. Ezért elvethető az a feltételezés, hogy a káptalan és csak helyi birtokigazgatóinak egyike pecsételte volna meg az oklevelet. Helyesebbnek tűnik az a hipotézis, hogy a két birtokigazgató pecsétjét függesztették az adományra, annál is inkább, mivel az oklevél szövegéből kitűnik, hogy a káptalan jogát az adomány nem érintette. A

390 VÉL C/1 (cap.) Merenye 31. (DF 201423)

87

szőlőadományozással kapcsolatban más, a káptalan jogainak általános sérthetetlenségét kikötő záradék mellett egyéb konkrétumok nem szerepelnek az oklevélben.³⁹¹

Így feltételezésem szerint az oklevélben foglalt szőlőadományozás voltaképpen a káptalannak az egyik helybeli jobbágyával kötött szerződése, amely a szóban forgó szőlő művelésére vonatkozhatott. A két pecsétszalagon a két birtokigazgató feltehetően családi³⁹² pecsétje függhetett, mivel a káptalan birtokjogát – amihez a káptalan beleegyezése szükségeltetett, s következésképp pecsétje is – nem érintette az adomány. Ezek alapján a birtokigazgatók jogkörébe tartozott a gondjaikra bízott jobbágyokkal kapcsolatos szerződések megkötése.

Birtokigazgatók megválasztására csak a Veszprémtől távol fekvő birtokok esetében került sor. A tevékenységükre vonatkozó meglehetősen hiányos adatok két következtetést engednek meg. Birtokjogi perekben szerepüket egyre inkább átvették a dékánok vagy a káptalan más, joghoz értő megbízottjai. Nincsen birtokigazgatóra vonatkozó adat a fentieken túl a birtoktesteket érintő egyetlen nagyobb perfolyamból sem. A saját jobbágyaikkal kötött szerződéseket, ha voltak ezeknek írásbeli változatok, akkor pedig helyben, a birtoktest központjában lévő majorságban őrizhették. Ennek meglétére utalhat az 1470-es oklevél keltezési helye. Az iratok sorsa, mint az érvényesség elvesztését követően a gazdasági jellegű iratoké általában a leselejtezés lehetett.