A kanonokok jövedelmi viszonyai

A kanonokok a közös jövedelmekből nem egyenlő mértékben, hanem meghatározott kulcsok szerint részesedtek. A 36 tagból álló székeskáptalan tagsága mellett 9 oltárigazgató, a sublector, succentor – akik sok esetben a kanonokok közül kerültek ki – és a világi officiális részesült a nem javadalomként élvezett, osztatlan bevételekből. Több tényező ugyanakkor kizárhatta a kanonokokat a jövedelmekből. Győrben például nem jutott az adott évben jövedelemhez az, aki nem teljesítette rezideálási kötelezettségét (vagyis nem helyben lakott), illetve az, aki az őszi vetést követően jutott kanonikátushoz. Nem részesült továbbá a

511 VO no 136. (215–217.)

512 A káptalan és a prépost ellentétére: VO no 137. (218–219.); a káptalannak okozott sérelmek: VO no 138.

(220–221.), VOSuppl no 230. (406–407.), VÉL C/1 (cap.) Veszprém eccl. et capit. 42. (DF 201321.). A prépost pártját fogta ekkor Gatalóci Mátyás püspök is: VOSuppl no 231. (407–409.), és VOSuppl no 232. (409–410.)

513 A jogot végzett Apáti Lukács 1449-ben lett fehérvári főesperes (1462-től egri prépost.)

514 Péter somogyi főesperes 1448. februárjában egy örvényesi telket cserélt el a tihanyi apáttal: ZO II. no 268.

(534–536.) Ismeretlen okból hiányzik az ügyvédet fogadó kanonokok felsorolásából.

515 VO no 154. (246–248.)

516 Nem ismert a segesdi főesperes személye 1454 – Miklós: VÉL C/1 (epp.) Miscellanea 53. (DF 200495), ekkor már néhai – és 1474 között. Kornis Mihály 1473–1484 között viselte a méltóságot, miután éppen a búcsúengedély idején a nagyprépost volt (1469–1473). Javadalmától a birtokkezelésben elkövetett visszaélések miatt utóbb megfosztották: VOSuppl no 249. (428–429.), VOSuppl no 250. (429–430.), VOSuppl no 252. (432–

433.)

517 1464-ban Porch Gergely – VO no 148. (233–235.) – 1489-ben Vetési Gergely viselte a főesperesi hivatalt:

VO no 184. (285–287.).

518 Az örsi prépost Újfalusi András volt 1463–1479 között.

125

bortizedből az, aki Nagyboldogasszony napján még nem volt a káptalan tagja, illetve elesett a gabona- és bortizedtől az is, aki Szent György napkor nem vett részt a közös szentmisén. Ezen túlmenően a nagyobb vétséget elkövetőket is büntethette a testület a javadalomból történő kizárással. A helyben lakási kötelezettség alól felmentést élveztek az igazoltan távollévők, vagyis akik egyetemi tanulmányokat folytattak vagy a káptalan képviseletében máshol tartózkodtak.⁵¹⁹

Az esztergomi székeskáptalan esetében a birtokok tekintélyes része javadalomként az egyes stallumokhoz volt kapcsolva, azokat javadalomként élvezték, s emellett osztották fel a közös jövedelmeket. Az esztergomi nagyprépost és lektor saját falvakkal rendelkezett, előbbi kettővel, utóbbi eggyel. Az egyes javadalmakat, az esztergomi szóhasználat szerint prédiumokat vagy prédiális birtokokat a kanonokok igényelhették. ⁵²⁰ A veszprémi kanonoki testület esetében a számadáskönyv adatai alapján az esztergominál nagyobb súlyú maradt a birtokokból származó közös jövedelmek felosztása. Ennek ellenére bizonyos, elsősorban dignitárius kanonoki stallumokhoz önálló javadalmak voltak kapcsolva.

1511-ben az éneklőkanonoki javadalomra vonatkozó vizsgálat folytatását rendelte el Nágocsi Gáspár kántorkanonok kérésére Beriszló Péter a veszprémi püspökség helynök-kormányzója, a fehérvári káptalan prépostja, a következő évtől a veszprémi egyházmegye püspöke.⁵²¹ A 12 tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyv szerint a veszprémi kántornak több helyen voltak önálló jövedelmei. Tized illette meg gabonából, mézből és borból Tagyon,⁵²² Zánka és Monoszló zalai településeken, illetve a tizedek negyedének a fele – vagyis a tizednegyedből a plébánosi fél-tizednegyed mellett a kanonokoknak járó fele rész egésze – tartozott a járandósága közé Henye, Diszel, (Gyula-) Keszi, Gulács, Tomaj, (Badacsony-) Örs, Kerekikál, Rendes, Köves- és Sóstókál településeken. Az éneklőkanonoknak háza és kertje volt Veszprém kanonoki városrészében, továbbá rétjei feküdtek a székváros szomszédságában Jutas és Kádárta területén, illetve szőlőket birtokolt Veszprém Berkenyemál és Szőlős nevű promontóriumain. Ezen kívül dupla kanonoki részt élvezett a nagyberényi és a merenyei káptalani jövedelmekből, illetve a Karácsony, Húsvét és Szent Mihály napján járó ajándékokból.

519 Bedy, 1938. 38., Szk XII. Nágocsi Gáspár 1500-ban a pápai udvarban képviselte a káptalant a zalai tizedekkel kapcsolatos perben. Sajnálatos módon ebből az évből hiányoznak a számadáskönyv jövedelem felosztási adatai. Nágocsi azonban biztosan élvezte ekkor is a stalluma után járó bevételeket, ugyanis a hiányos adatok szerint Bakonykés tizednegyedeit egyenesen római költségeire utalták ki számára kanonoktársai, Kisberény tizedét, negyedét és kilencedét pedig egy társával közösen bérelte. Ha távolléte miatt kizárták volna a jövedelem felosztásból, e két jövedelem egyikét sem élvezhette volna. Szk 62–63.

520 RCS 23–24.

521 VO no 212. (328–335.)

522 Ugyanezt erősíti meg az 1524. évi püspöki urbárium adata: Urbárium 43.

126

Papkesziben a 16. századi rovásadó-összeírások szerint az őrkanonoknak és az olvasókanonoknak is voltak jobbágyai. Utóbbi Papkeszihez hasonlóan ugyancsak 1 jobbággyal bírt Vámoson is.⁵²³ Vámoson az egyik tanú szerint 1511-ben az éneklőkanonok is bírt 12 hold földet.⁵²⁴

A nagyprépostot a közös jövedelmekből – a malombérletből származó gabonából, a bor- és gabonatizedből – járó hatod mellett a Peremarton környéki tizedekből illette dupla rész. A nagypréposti javadalomhoz tartozott mág az 1488. évi adójegyzék szerint Ősi négy jobbágya, illetve néhány jobbágy (Király-) Szentistvánon.⁵²⁵ 1433-ban a káptalan és a bakonybéli bencések mellett a nagyprépost is birtokosa volt Vászolynak.⁵²⁶ A malomjövedelmekből négyen (nagyprépost, olvasó-, éneklő- és őrkanonok), a többi tizedből hatan (az előbbiek és a dékán, illetve a veszprémi officiális) kaptak dupla porciót.⁵²⁷ Láthattuk továbbá, hogy az egyes kanonokok saját vagyonra is szert tehettek, ezek azonban nem javadalmukhoz, hanem személyükhöz kapcsolódtak.

A készpénzbeli jövedelmekből a számadáskönyvben mindössze három maradt fenn, ezek azonban arról is tájékoztatnak, hogy a két divisor munkájáért együttesen az összegek ötvened részét, fejenként tehát egy-egy százalékot kapott kanonoki javadalmán túl.⁵²⁸ A veszprémi tizedkerület gabona- és borjövedelmeiből a veszprémi tiszttartó különbözőféleképpen részesült, de általában egy kanonoki résznek felénél, kétharmadánál többet nem kapott.⁵²⁹ Az officialis más káptalani jövedelemből a számadáskönyv alapján nem részesült.

A főesperesek jövedelmeit a kerületükben lévő plébániák száma is befolyásolta. A plébánosoktól szedett cathedraticum, amelynek összege évi egy forintot tett ki (1498. évi 53.

tc.), jelentősen megnövelte a rendelkezésükre álló javadalom értékét. Pécsi példák alapján ez esperesi kerületenként 40–90 plébániát, tehát ugyanennyi forintot jelentett. Ehhez járultak még a főespereseknek a joghatóságuk alapján a perekből származó bevételeik.⁵³⁰

523 Pákay, 1942. 127. (Papkeszi) és 152. (Vámos).

524524

VO no 212. (334–335.)

525 Solymosi, 1984a. 185. Érdekes, hogy már a hamis 1082-es összeírás is 5 préposti jobbágyot említett Ősiben.

DHA no 81. (237.)

526 VÉL C/1 (cap.) Vászoly 18A. (DF 201261)

527 Szk. XIII.

528 Lásd például Szk 36.

529 1495–1506 között például, kisebb számítási hibákkal ugyan, de a gabona- és bortizedek alapján, a kilencedekkel és a negyedekkel csökentett kanonoki részt (simpla) kapta. 1507-től ugyan ez a számítási mód megváltozni látszik, de a tiszttartó jövedelmét nagyságrendi változás nem éri. Az officialis neve mellett általában a dupla kifejezés szerepel, amely akkor válik értelmezhetővé, ha jövedelmének összegét összevetjük a például az olvasókanonok duplájából részesülő sublector jövedelmével. Ezek megegyeznek. Ez alapján feltételezhető, hogy a második szimpla, vagyis a dupla nagysága nem egyezett a szimpláéval, annak általában kétharmada lehetett – és ezt csak a tizedekből számították, a kilencedekből és negyedekből nem.

530 Fedeles, 2005. 155.

127

A jövedelemfelosztásból származó bevételek összesítése mellett az egyes javadalmak értéke a pápai udvarhoz benyújtott kérvények (supplicationes) és a lefizetésről szóló nyugták (annatae) alapján is rekonstruálható.

Stallum Érték

531 Időpont Személy Forrás

nagyprépost 60 m 1417-11-29 Liptói Miklós Suppl. I/3.

250 ft 1440-03-26 Szentvidi Bálint Suppl. II/677.

250 ft 1440-09-15 Debrentei Tamás Suppl. II/696.

38 m 1446-04-03

éneklőkanonok 100 m 1424-12-21 Elwed-i János Suppl. I/701.

80 m 1424-12-23 Kutasi László Suppl. I/702.

somogyi főesperes 100 ft 1418-07-12 Ötveni Domonkos Suppl. I/116.

26 m 1420-04-20 Ötveni Domonkos Suppl. I/276.

zalai főesperes 130 ft 1418-11-20 Himházi László Suppl. I/151.

130 ft 1419-05-26 Himházi László Suppl. I/171.

130 ft 1421-02-23 Himházi László Suppl. I/340.

172 ft⁵³² 1424-05-17 Sebesi Imre Suppl. I/742.

150 ft 1440-03-26 Tatai Bálint Suppl. II/677.

Suppl. II/678.

120 ft 1440-04-08 Tatai Bálint Annatae 116.

örsi prépost 8 m 1418-01-07 Vasvári László Suppl. I/24.

8 m 1418-07-18 Agóci Elek Suppl. I/124.

200 ft 1480-02-09 Turoni Kelemen Annatae 168.

budai főesperes 50 m 1419-05-17 Dubnicai János Suppl. I/168.

kanonok 17 m 1419-05-17 Dubnicai János Suppl. I/168.

42 ft 1421-02-23 Mátyás fia László Suppl. I/339.

52 ft 1423-11-27 Kálmáncsehi Miklós Suppl. I/696.

12 m 1423-12-21 Fehérvári Márk Suppl. I/700.

50 ft 1439-01-02 Somodori György Suppl. II/602.

50 ft 1440-03-26 Tatai Bálint Suppl. II/678.

50 ft 1440-03-26 1440-04-08

Nagybesenyői Pál Suppl. II/676.

Annatae 117.

40 ft 1440-04-13 Karmacsi Kelemen Suppl. II/681.

531 d = dukát, ft = forint, m = márka. A 14. században használatos márka 4 forintnak, a római Curiában használt márka értéke 5,75 aranyforintnak feleltethető meg. Fedeles, 2005. 153.

532 Kanonikátussal együttesen számított érték.

128

Látható, hogy a legértékesebb javadalomnak a nagypréposti számított átlagosan 250 forintos értékével. A többi stallum értéke ennél alacsonyabb volt, de még az egyszerű mesterkanonoki stallum is minimálisan évi 40, átlagosan pedig 50 forintos jövedelmet jelentett viselője számára a pápai udvar kimutatása szerint. A curiai adminisztráció a biztosan befolyó jövedelmekre számítva a stallumok értékét inkább alulbecsülte, s a javadalmat felkérő személynek is az alacsonyabb taksa befizetése volt érdeke. A tényleges jövedelmek ennél tehát valamivel nagyobbak voltak.⁵³³ Gyarapították ezt a természetben befolyó, időjárási és egyéb természeti tényezők változásának kitett jövedelmek, a hiteleshelyi tevékenység során elnyert díjak, a bírságokból befolyó tételek, illetve az oltárigazgatóságok saját jövedelmei.

Összehasonlításképpen néhány hazai nagypréposti stallum jövedelmei a következőképp alakultak:⁵³⁴

Káptalan Eger Esztergom Pécs Buda Fehérvár Veszprém Várad Győr Kalocsa Bács Zágráb Csanád Vác Bosznia Szerém

Érték

(Ft) 480 400 300 300 300 250 250 240 200 100 100 160 160 70 70

Mályusz Elemér számításai alapján más megközelítésből is körülbelül hasonló eredményre lehet jutni. Szerinte a kanonokok fejenkénti átlagjövedelme szerinte évi 150 forint volt.⁵³⁵ A káptalan jövedelmi viszonyait mutatja, hogy ellentétben más egyházi testületekkel, sem az 1498. évi dekrétum 20. cikkelye szerint, sem három évtizeddel később nem terhelték azt katonaállítási kötelezettséggel. 1528-ban a püspökök és a töröktől közvetlenül fenyegetett káptalanok, mint a váradi, az erdélyi, a pécsi és a bácsi mellett az esztergomi, egri és győri kanonokok, illetve a fehérvári, dömösi és titeli prépostok is már saját bandériumokat állítottak ki. A veszprémi káptalan ezek alapján nem számíthatott olyan tehetősnek, hogy saját jogon bandériumot lett volna képes felszerelni.⁵³⁶

Ha a számadáskönyv végén található, összegszerűen nem ismert oltárjavadalmakat is hozzászámítjuk az egyes kanonokok jövedelméhez, tekintélyes summát kaphatnánk. A

533 Ez nem áll messze Cevins kimutatásától, aki az átlagos magyarországi kanonoki jövedelmeket a 15. század végén 70–80 forintra becsülte. Cevins, 2003. 104.

534 Fedeles, 2005. 154. A nagypréposti jövedelmek a 14. században a táblázat adataiban szereplők felét tehették ki, 100–300 forint körül mozoghattak. Cevins, 2003. 100. A leggazdagabb külföldi javadalom a yorki káptalant irányító dékáné volt 720 forinttal.

535 Mályusz, 1971. 85.

536 CJH 606–607., illetve ETE I. no 430. (423.)

129

veszprémi káptalan esetében ugyanis, ellentétben a már említett esztergomi helyzettel, ahol a káptalan birtokait javadalomként élvezték az egyes magisterek, az oltárjavadalmakat csatolták hozzá az egyes kanonoki stallumokhoz.⁵³⁷

A káptalani tagokat kényelmes életre jogosították fel az elmondottak alapján őket megillető bevételek, annál is inkább, mivel a stallumok jó része sine cura, vagyis lelkipásztori kötelezettség nélküli tisztség volt. Míg a 12–13. században a kanonokok még gyakran szűkölködtek, a középkor végén ez már nem mondható el. A birtokgyarapodással és a népességnövekedéssel párhuzamosan ugyanis a kanonoki testületek létszáma nem nőtt, vagy nem jelentős mértékben, a rendelkezésre álló erőforrások tehát nem oszlottak meg lényegesen több kézben, mint korábban. Ezekkel ki-ki személyisége, tanultsága alapján rendelkezhetett.

A hazai kanonoki testületek esetében jellemző javadalomhalmozás ugyancsak az egyes kanonokok gondtalan életét támasztja alá. Feltételezhető az is, hogy a középkor végére minden kanonok rendelkezhetett házzal a testület székvárosában. Hazai analógiák alapján az igényesebbek könyveket gyűjthettek és fiatal növendékeket ösztönözhettek külföldi tanulmányok folytatására. A módosabbak oltárokat, kápolnákat emelhettek Isten dicsőségére és a maguk lelki üdvéért, vagy zarándoklaton vehettek részt. A hazai „jogtudó értelmiség”

számára is – mások mellett – a káptalanok szolgáltatták az utánpótlást. A műveltebbek szellemi igényeik kielégítésére, irodalmi szimpozionok tartására a humanista ifj. Vitéz János veszprémi püspök vezetésével működő Sodalitas Danubiana mintájára a veszprémi Koma-kút környékén gyűlhettek egybe, ahol egyaránt hódolhattak Bacchus és a múzsák tiszteletének. A más irányú érdeklődést mutatók saját és családjuk vagyonát gyarapították rokonaik társadalmi mobilitását elősegítendő.

A teljes veszprémi középkori kanonoki névsor összeállítása az újabb hazai egyházi középréteg vizsgálatokkal eredményezhet majd összevethető eredményeket. A most elkészült gazdaságtörténeti vizsgálat biztos hátteret jelenthet ahhoz, hogy a kanonokok életkörülményeit megismerjük. A káptalani vagyon felhasználását éppen ezért a káptalan tagságának prozopográfiai vizsgálata hivatott majd a későbbiekben kideríteni.

537 Gutheil, 1940. 10.

130 8. Adattár

A veszprémi székeskáptalan középkori birtokai

Az alábbiakban következik a veszprémi székeskáptalan középkori birtokainak adattára. A birtoklista összeállítása során a káptalani magánlevéltári iratokról készült elenchuskötetet vettem alapul.⁵³⁸ Ez a vaskos segédlet az iratokat az egyes birtokok esetében újra kezdődő sorszámokkal látta el, s tételenként pár soros latin nyelvű regesztákat tartalmaz. Az elenchus azonban jóval több a fizikailag fennmaradt oklevelek regesztáinál. Összeállítói – több kéz írása váltakozik a köteten belül – óriási munkát végeztek, mivel a kérdéses dokumentumot az egy adott oklevélben szereplő valamennyi településnél felvették. Így például az 1082-re keltezett Szent László-féle összeírást a benne szereplő valamennyi birtok és erdő, azaz több mint hetven település neve alatt megemlítették. Az eredeti irat kivételével valamennyi esetben utalással látták el a regesztát arra vonatkozóan, milyen jelzet alatt kellene keresni az eredetit.

Az elenchus készítői tehát nem pusztán levéltári segédletet készítettek, hanem sok esetben a történészi munkát jelentő értékelést is elvégezték azzal, hogy az egyes dokumentumokat mely birtok címszava alá sorolták be. További könnyebbséget jelent az elenchus mai használójának az, hogy Lukcsics József 1903-as darabszintű ellenőrzése során a margón kereszttel megjelölte a fizikailag létező, vagyis az eredeti okleveleket. A középkori okleveleket érintő 20. századi országos léptékű levéltári rendezés során ezek kaptak aztán DF numerust is. Így állhat elő az az ellentmondásos helyzet, hogy egyes településeknél bár több regeszta is szerepel az elenchusban, modern DF numerussal nem rendelkeznek, mivel az irat ténylegesen más jelzet alatt maradt fenn fizikai valójában. (Az alábbiakban *-gal jelöltem a csak regesztában, tehát fizikailag nem létező dokumentumokat.)

A birtokok ábécé-rendben követik egymást, a vármegyei beosztásra sorrendjükben nem voltam tekintettel, mivel a birtokok zöme Somogy, Veszprém és Zala megye területén volt, illetve a zalai Balaton-felvidék Veszprém megyéhez kapcsolása folytán a megyei beosztás csak keveredést okozott volna. A visszakereshetőség megkönnyítése végett sorszámmal láttam el a településeket. Ezután következik a birtok vagy részbirtok neve, illetve egykori és mai megyei beosztása. A főesperességeket külön nem jelelöltem, mivel azok néhány kivétellel – Fadd, Nagygyimót – a főesperesség nevét adó megye nevével egyeztek meg. (A Fejér megyeiek a fehérvári főesperességbe tartoztak.) A címsort a birtoknak vagy birtokrésznek a

538 VÉL C/1. Elenchus II. A kötet összeállítására 1780 körül, a magánlevéltár első modernkori rendezése alkalmával került sor. A kéziratos segédletkötet szerves folytatását képezi az az Elenchus III. kötet, amelyben már sorszámozás nélkül, az 1850-es évekig találhatók az 1780 után keletkezett birtokjogi iratok regesztái.

131

források alapján megragadható káptalani tulajdonlásának évszáma zárja. A települések patrocíniumát csak lényeges esetben jeleztem, ahogy nem vettem fel az adattárba a pápai tizedjegyzékben szereplő jövedelmeket és dézsmaösszegeket sem. A birtoklistában külön sorszámmal nem láttam el azon birtokokat, amelyek esetében a káptalani levéltár elenchusa alapján eddig kanonoki birtokrészt tételeztek fel. Ezeknél értelemszerűen a birtoklás évét sem jelöltem.

Az egyes birtokok leírása elején számba vettem a 1082-re keltezett hamis, valójában 1317–

1327 között készített összeírásban szereplő adatokat ha voltak ilyenek, illetve a birtok káptalani tulajdonba kerülésével kapcsolatos dokumentumokat. Ezek általában a 14. század első harmadával végződnek. Második, nem kronologikus egységként egyrészt a későbbiekben bekövetkező birtokjogi változásokat – újabb adományok, adásvételek stb. –, illetve a középkor végi adatokat összegeztem, így a káptalani számadáskönyv, továbbá Veszprém megye 1488. évi adóösszeírásának és az 1530–1540-es évek dikális összeírásainak adatait.

Nem vettem figyelembe a köztes időszak jellemzően peres dokumentumait, amelyek általában a település kanonoki birtoklását nem befolyásolták. A források jellege ugyanis 14. századtól megváltozott. A kialakult káptalani birtokokról szinte csak hatalmaskodási ügyek, vagyis birtokviták kapcsán maradtak források a korszakvégi összeírásokat leszámítva. A káptalan birtokjogát ezek nem befolyásolták, legfeljebb annak mértékére vagyis a vitatott telkek, szőlők számára voltak hatással.

Az adatgyűjtésben kiindulásul a levéltári elenchus regesztái szolgáltak. Ezek alapján nagy bizonyossággal el lehetett már dönteni, hogy a birtokjog szempontjából releváns és ez által a leírások első vagy második tematikus egységébe tartozó információkat, vagy az itt most tárgyalásra nem kerülő apróbb birtokkorrekciókat, birtokvitákat tartalmazzák-e. Ezt követte a forráskiadásokban megtalálható oklevelek vagy ezek híján az eredeti dokumentumok áttekintése és értékelése. Hangsúlyozni szeretném, hogy más birtokosok levéltárai most nem kerültek a vizsgálat homlokterébe, ahogy ezek feldolgozásai, az egyes települések monográfiái, falutörténetei sem. Ezek esetleg árnyalhatják az alábbiakban megfogalmazott állításokat, azonban a szúrópróbaszerű ellenőrzések alapján – Berhida, Peremarton, Siófok, Essegvár – lényegesen talán nem befolyásolják. Mindesetre ezen összehasonlítás elvégzése a későbbi kutatás feladata lesz.

1. Ábrahám (egykor Zala, ma Veszprém m.) 1217–

A mai Ábrahámhegy területén lévő egykori Szentábrahám faluban 1217-ben adományozott az uralkodó három szolgálónépet a veszprémi Szent Mihály székesegyháznak kárpótlásul az

132

általa a keresztes hadjárat költségeinek fedezése céljából elvitt Gizella koronáért.⁵³⁹ A későbbiekben a káptalan helybeli birtokjoga a török hódításig csorbítatlan maradt. A 13–14.

század fordulóján a püspök és a káptalan helybeli egyházi nemeseiről tudósítanak az oklevelek.⁵⁴⁰ 1329-ben a szomszédos Rendes nemeseivel felmerült határperben sor került a káptalan ábrahámi és a nemesek rendesi birtokának határainak elválasztására.⁵⁴¹ A kanonokok további adományokban részesültek a településen 1448-ban és 1521-ben.⁵⁴²

A számadáskönyv adatsorai szerint gabonából tizednegyed, borból pedig kilenced illette a testületet Ábrahámban.⁵⁴³ Az adóösszeírások alapján a káptalannak 1534-ben 10, 1536-ban 7 telke volt a faluban.⁵⁴⁴

Álcs (Alchy) (Somogy m.) —

Közelebbről nem azonosítható település Somogy megyében, Lengyeltóti környékén.⁵⁴⁵ A veszprémi káptalannak birtoka a források szerint itt nem volt ugyan, azonban a településről járó tizedek – ellenben más Somogy megyei települések dézsmájával, amelyek a pannonhalmi monostorhoz tartoztak – a pápai kirendelt bíró ítélete értelmében megillették.⁵⁴⁶

2. Alsóörs (egykor Zala, ma Veszprém m.) 1131/1275–

A 13. század folyamán két településre bomló egykori Zala megyei Örs falu első említése 1131-ből származik.⁵⁴⁷ Sem ekkor, sem egy évszázaddal később, 1245-ben⁵⁴⁸ nem dönthető még el, melyik későbbi Örs nevű település volt érintett az okleveles forrásokban.

539 VO no 12. (35–36.) Az adomány bővített, hamis változata 1222-ből származik: VO no 13. (36–38.), kritikája RA I. 386. Utóbbi átírása 1276-ból: VO no 38. (69.) 1327-ben gimesi Magyar Pál, a zalai királyi földek visszavételével megbízott királyi kiküldött ellenében Sándor országbíró pedig már az 1217-es és az 1222-es oklevelek alapján a káptalannak ítélte többek között Ábrahám birtokot, amely ítéletet 1330-ban erősített meg az uralkodó: ZO I. no 180. (248–253.) 1338-ban – ZO I. no 228. (332–334.) – és 1383-ban – VR 787. – újból megerősítették az 1327-es ítéletet.

540 Péter püspök 1285-ben a király által a kanonokoknak adományozott négy ábrahámi udvarnokot fogadott oltalma alá: HO IV. no 47. (69.) 1307-ben és 1309-ben a káptalan hadakozó jobbágyai közé sorolt egy-egy ábrahámi nemes jobbágyot: 1307: ZO I. no 92. (126–127.), 1309: HO IV. no 91. (117–118.)

541 ZO I. no 171. (238–239.)

542 1448: HO IV. no 280. (392–395.), 1521: VÉL C/1. (cap.) Ábrahám 17. (DF 201610) és Ábrahám 18. (DF 201615)

543 Szk 10. A településről származó borokat ragadott el Essegvári „nagy” Ferenc 1394-ben Billegén: ZsO I.

3691.

544 Pákay, 1984. 234.

545 Csánki II. 586. A későbbiekben szerinte köznemesek lakták a neve alapján kezdetben szolgálónépek lakta falut. Hasonló nevű település volt található Bihar, Heves, Komárom és Krassó megyékben is.

546 MREV I/XCVI. (83–86.)

547 Fila kanonok Örs Örs falubeli szolgálóit, házait és szőleit a veszprémi Szent Mihály monostornak (káptalannak?) hagyta: DHA no 157. (424.), VO no 4. (27–28.)

548 Örsi jobbágyok állnak a káptalan szolgálatába: VÉL C/1 (cap.) Felsőörs 3. (DF 200644)

133

Az 1082-re keltezett hamis összeírásban ugyan megkülönböztetés nélkül, de már két Örs szerepel,⁵⁴⁹ s már egyértelműen Alsóörsre vonatkozó adomány, vásárlás vagy csere több is történt a 13. század végétől.⁵⁵⁰ A településen fekvő birtokok uralkodói eredetűek lehettek, mivel az 1320-as évekből több oklevélben maradt nyoma a káptalan azon törekvésének, hogy az egykori királyi és királynéi birtokokat felkutató uralkodói megbízottakkal szemben megvédelmezzék birtokaikat.⁵⁵¹ Biztosan uralkodói, pontosabban királynéi volt a káptalan alsóörsi birtokainak azon része, amelyhez 1318-ban jutott vásárlás révén.⁵⁵²

A terület elsőrangú bortermő vidék volt a középkorban is. A kanonokok kárára elkövetett hatalmaskodásokról fennmaradt kárbecslések forintosított összegei,⁵⁵³ illetve a székesegyházi oltárokra vonatkozó alsóörsi szőlőadományok ezt jól példázzák.⁵⁵⁴

549 DHA no 81. (237.), VO no 3. (23.) Egyikben harangozók és szőlőművesek éltek és nagy erdeje, illetve közös földje volt itt az egyháznak, a másikban (in alio Wrsy) 1 ekealja földje, 8 szőleje volt, illetve kondicionárius

549 DHA no 81. (237.), VO no 3. (23.) Egyikben harangozók és szőlőművesek éltek és nagy erdeje, illetve közös földje volt itt az egyháznak, a másikban (in alio Wrsy) 1 ekealja földje, 8 szőleje volt, illetve kondicionárius

In document A veszprémi káptalan a középkorban. A veszprémi székeskáptalan középkori birtokai (Pldal 124-0)