hét európai országban
OKTATÁSSTATISZTIKAI ADATOK
Óvodai programban 104 530 fő (a 4 éves korosztály 87%-a, az 5 éves korosztály 93%-a), míg az iskolai előkészítő évfolyamon 25 025 gyermek (92%) tanult. Az elmúlt években dinamikusan nőtt a kora gyermekkori oktatásban és nevelésben részt vevő gyermekek aránya, ami egyrészt az óvodai és iskolai előkészítő oktatás fejlesztését célzó átfogó nemzeti programnak (Pre-school and Pre-primary Education Development Program-me 2011–2013) köszönhető, Program-melynek keretében komoly infrastrukturális beruházáso-kat hajtottak végre országszerte, másrészt annak, hogy a finanszírozás közoktatásban már korábban meghonosodott elvét („student basket”) az óvodákban is bevezették.
A litván oktatási adatok szerint a 2012/2013-as tanévben összesen 579 000 beirat-kozott tanuló/hallgató volt. A közoktatásban 373 874 fő vett részt. 44 737 fiatal tanult a szakképzésben – túlnyomó többségük ISCED 3A szinten. 45 685 fő járt főiskolára, 113 780 pedig egyetemre. Az elmúlt években képzési programtól függetlenül
folya-matosan csökkent a tanulói/hallgatói létszám. A természetes népességfogyáson túl a magas kivándorlás is hozzájárul e csökkenő tendenciához (lásd 2. táblázat). Ez alól a tendencia alól egyedül a gimnáziumi és gimnáziumi előkészítő képzést biztosító in-tézménytípusok jelentenek kivételt. A gimnáziumok esetében stagnálásról, az előké-szítő esetében azonban jelentős növekedésről beszélhetünk az elmúlt pár év tükrében (lásd 3. táblázat). Hasonló a helyzet, ha az intézmények számát vizsgáljuk meg, az el-múlt három évben másfélszeresére nőtt a gimnáziumi előkészítő intézmények száma.
A szakképzésben szintén csökkennek a létszámok. Szakképzésre túlnyomó több-ségben az általános vagy felső középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok jelentkez-nek. Az elmúlt években azonban a mérleg elmozdult a felső középfokú végzettséggel rendelkezők előnyére.
3. táblázat: Az iskolák száma és a tanulók létszáma intézménytípus szerinti megoszlása, 2010/2011–2012/2013 (db és fő)
INTÉZMÉNYTÍPUS
ISKOLÁK SZÁMA TANULÓK LÉTSZÁMA 2010/2011 2011/2012 2012/2013 2010/2011 2011/2012 2012/2013 Állami és magán intézmények 1 321 1 390 1 242 415 873 392 922 373 874
Általános iskolák – óvodák 103 95 86 8 044 7 418 6 840
Elemi iskola (alapfok) 86 87 82 19 285 18 384 16 772
Általános iskola (alsó középfok) 496 473 424 114 316 94 818 88 665
Ifjúsági iskolák 18 18 15 1 438 1 277 1 184
Gimnáziumi előkészítő intézmények – 38 67 – 24 716 39 812
Középiskolák 285 251 218 129 649 102 527 74 878
Gimnáziumok 212 229 236 124 925 127 799 128 027
Képzőművészeti gimnázium 4 4 4 2 114 2 099 2 091
Konzervatórium 4 3 3 685 479 456
Gyermekszocializációs központok 8 6 6 203 137 117
Speciális iskolák 62 62 60 4 027 3 864 4 083
Szanatóriumi iskolák 9 11 7 354 297 –
Felnőttképző intézmények 34 32 34 10 833 9 107 10 949
Forrás: Litván Statisztikai Hivatal
LEMORZSOLÓDÁS ÉS KORAI ISKOLAELHAGYÁS
Mielőtt rátérnék a konkrét lemorzsolódási adatok ismertetésére, fontos tisztázni, hogy a litván oktatásszakértők, oktatáspolitikusok mit értenek a lemorzsolódás alatt. Kü-lönböző meghatározások léteznek. Lemorzsolódottnak számít az:
1. aki még tanköteles korú, de már nem rendelkezik tanulói jogviszonnyal, 2. aki ugyan elvégezte az általános iskolát, de nem szerezte meg az alapfokú
végzettséget,
3. aki folytatja tanulmányait a tanköteles kor után is – felső középfokon –, de azt végzettség nélkül hagyja abba,
4. aki beiratkozik egy adott oktatási programra – felsőfokon –, de vagy otthagy-ja a képzést, vagy nem teljesíti a záróvizsgát.
A lemorzsolódás problémáját az országban elsősorban a 16 év alatti, tanköteles korú diákok körében igyekeznek megoldani, a policy dokumentumokban korai lemorzsolódónak nevezik ezt a célcsoportot. A lemorzsolódás mellett használatos ter-mészetesen a korai iskolaelhagyás nemzetközileg elfogadott fogalma (Early School Leaving, ESL) is. Nem mindig egyértelmű azonban, hogy egy-egy statisztikai adat, policy-dokumentum, intézkedés melyik célcsoportra vonatkozik, sok esetben ugyan-is egymásnak megfeleltetve, felváltva használják a két egyébként nem azonos fo galmat.
Litvánia már most teljesítette a 2020-ra előírt európai uniós célértéket, a korai iskolaelhagyók aránya 2012-ben csupán 6,5% volt (lásd 2. ábra). Ez a kedvező ered-mény ráadásul az EU-átlaghoz képest magasabb végzettségi szinttel párosul. 2013-ban a 20–24 éves korosztály 90%-a, míg a 25–60 éves korosztály 93%-a rendelkezett leg-alább középfokú végzettséggel (az EU 28 tagországában 81,1%, illetve 75,2%).
A NEMIS-rendszer3 adatai szerint a 2012/2013-as tanévben a 8–18 év közötti kor-osztályból összesen 16 737 diák nem iratkozott be oktatási intézménybe, illetve hiány-zott igazolatlanul a tanórák több mint feléről. A 7–16 éves tanköteles korú gyerekek közül 14 407 fiatal nem vett részt a közoktatásban, ami 4,6%-nak felel meg. Mindössze 0,6% volt azoknak az aránya, akiket nem találtak a rendszerben, tehát ők azok, akiket lemorzsolódóknak lehet tekinteni (lásd 3. ábra, 4. táblázat). (A témakörrel kapcsola-tos NEMIS adatokat lásd még 5. táblázat, illetve Melléklet 1–2. táblázat.)
3 A NEMIS-ről bővebben e tanulmány Jelzőrendszerek című fejezetében írunk.
2. ábra: A korai iskolaelhagyók aránya Litvániában és az EU-ban, 2003–2013 (%)
18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
EU-27 EU célérték 2020 Litvánia
2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat
4. táblázat: A képzésből kimaradó tanulói létszámadatok a 7–16 éves korosztályban (kivéve kivándorlók), 2009/2010–2013/2014 (fő, ezer fő, %)
TANÉV
KÉPZÉSBŐL KIMARADÓK SZÁMA A 7–16 ÉVES KOROSZTÁLYBAN (FŐ)
7–16 ÉVES KOROSZTÁLY (EZER FŐ)
KIMARADÓK ARÁNYA A 7–16 ÉVES KOROSZTÁLYBAN (%)
2009/2010 9035 373,8 2,4
2010/2011 6709 350,4 1,9
2011/2012 5178 329,1 1,6
2012/2013 3446 314,5 1,1
2013/2014 3445 301,3 1,1
Forrás: Statistics Lithuania (NEMIS)
5. táblázat: A képzésből kimaradó tanulói létszámadatok a 11–16 éves korosztályban (kivéve kivándorlók), 2009/2010–2013/2014 (fő, ezer fő, %)
TANÉV
A KÉPZÉSBŐL KIMARADÓK SZÁMA A 11–16 ÉVES KOROSZTÁLYBAN (FŐ)
11–16 ÉVES KOROSZTÁLY (EZER FŐ)
KIMARADÓK ARÁNYA A 11–16 ÉVES KOROSZTÁLYBAN (%)
2009/2010 5277 244,2 2,2
2010/2011 3869 228,4 1,7
2011/2012 2873 214,9 1,3
2012/2013 1743 205,1 0,8
2013/2014 1812 194,2 0,9
Forrás: Statistics Lithuania (NEMIS)
3. ábra: Az oktatásban nem részesülő tanulók száma a 7–16 éves korosztályban, 2009/2010–2012/2013 (fő)
2009/2010 2010/2011 2011/2012 2012/2013
12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0
Elhagyta az országot Nem találták Mentális vagy egyéb okból kifolyóan
Forrás: Statistics Lithuania (NEMIS)
A szakképzésben – a nemzetközi trendeknek megfelelően – magasabb a lemorzso-lódó tanulók aránya (lásd 6–7. táblázat). Az adatokból azonban messzemenő követ-keztetéseket nem lehet levonni, a már fentebb említett rendszerszintű probléma miatt, miszerint arra vonatkozóan nincsenek pontos adatok, hogy mekkora azoknak a tanu-lóknak, hallgatóknak az aránya, akik a képzés befejezése előtt elhagyták az országot (közülük sokan azért, hogy külföldön folytassák tanulmányaikat).
6. táblázat: A szakképzésből lemorzsolódó tanulók adatai (ISCED 2, 3, 4), 2009/2010–2010/2011 és 2012/2013 (fő, %)
TANÉV
LEMORZSOLÓDÓK SZÁMA (FŐ)
LEMORZSOLÓDÓK (%)
2009/2010 7130 14,7
2010/2011 8281 16,5
2012/2013 7731 15,7
Forrás: Statistics Lithuania (NEMIS)
7. táblázat: A szakképzésből lemorzsolódó tanulók adatai (ISCED 3A, 3C), 2012/2013 (%)
TANÉV
LEMORZSOLÓDÓK ISCED 3A SZINTEN (%)
LEMORZSOLÓDÓK ISCED 3C SZINTEN (%)
2012/2013 13 20
Forrás: Statistics Lithuania (NEMIS)
Egy 2013-as kutatás4 a korai iskolaelhagyás és lemorzsolódás lehetséges okait vizsgálta, kifejezetten a szakképzésben részt vevő tanulókra koncentrálva. A vizsgált jelenség hátterében a már jól ismert okokat figyelhetjük meg: a motiváció alacsony szintje, melyet egyfelől az eredményez, hogy a felső középfokú szakképző programok szakképző évfolyama a tankötelezettségi korhatár után kezdődik, másfelől az általá-nos képzésből nem megfelelő felkészültséggel, tudással érkező diákok sikertelenség érzete. További rizikófaktor a lemorzsolódásra a hátrányos családi háttér, számos tanuló pedig anyagi nehézségek miatt szakítja meg tanulmányait, és lép be inkább a munkaerőpiacra.
A kutatás részben rávilágított arra is, hogy verseny folyik a szakiskolák és középis-kolák között a diákokért. Ha megnézzük a különböző programokra beiratkozott tanu-lói adatokat, láthatjuk, hogy a szakképzés, főleg az érettségit nem adó szakképző prog-ramok, nem örvendenek túl nagy népszerűségnek, úgy tűnik, hogy a kutatás során megállapított „visszacsábítás” valóban sikeres stratégia lehet a középiskolák számára.
4 Early leaving from vocational education and training in Lithuania
https://www.kpmpc.lt/refernet/wp-content/uploads/2012/12/ESL-Article-final.pdf
INTÉZKEDÉSEK, PROGRAMOK ÉS INTÉZMÉNYEK A LEMORZSOLÓDÁS CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN JELZŐRENDSZEREK
A korai iskolaelhagyás és lemorzsolódás csökkentésében vitathatatlanul fontos szerep jut a stabil és megbízható adatokra támaszkodó jelzőrendszernek. A litván oktatási törvény értelmében helyi szinten az önkormányzati hatóságok és az oktatási intézmé-nyek kötelesek minden 16 év alatti gyermeket nyilvántartani a tanulói regiszterben.
A regiszter tartalmazza a diákok személyes adatait (a tanuló nevét, nemét, nemzetiségét, bejelentett lakhelyét, személyi igazolványának számát, az esetleges sajátos nevelési igényeket, továbbá azt is, hogy a diák melyik oktatási intézmény tanulója, hányadik évfolyamon milyen képzési típusban vesz részt). Az adatokat a nemzeti szintű Oktatás-informatikai Központ adatbázisában, az EMIS-ben5 aggregálják. A központ feladata az adatgyűjtés koordinálása, az adatbázisok folyamatos fejlesztése, ad hoc elemzések és statisztikai riportok készítése az Oktatási és Tudományos Minisztérium megrendelé-sére. A központ feladata továbbá, hogy minisztériumi megrendelésre különböző indi-kátorokat készítsen. Összesen 80 regionális és 59 nemzeti szintű indikátor van, a lemor-zsolódás, korai iskolaelhagyás azonban ezek között nem szerepel. Erre vonatkozó kimutatásokat, elemzéseket csak egyéni kérés alapján készítenek a központ munkatársai.
Kifejezetten a lemorzsolódók, oktatási rendszerbe nem belépők nyilvántartására hozták létre viszont a NEMIS-rendszert,6 amely összekapcsolható az EMIS adatbázisával, ezáltal lehetővé válik egyéni szinten visszakeresni az oktatási rendszerből kimaradó tanulókat. A rendszer egyfelől nyomon követi azokat a 16 év alatti gyermekeket, akik nem jelennek meg a tanulói adatbázisban, másfelől azokat, akik ugyan regisztrálva vannak, de egy hónapon belül a tanórák legalább feléről igazolatlanul hiányoztak.
Évente kétszer, októberben és februárban frissítik az adatbázist.
Az oktatásban nem részesülő tanköteles korú fiatalokat három kategóriába sorol-ják attól függően, hogy mi áll a kimaradás hátterében. Az első (és ez a leggyakoribb) eset az, amikor a fiatal elhagyta az országot. Állhat továbbá a kimaradás hátterében valamilyen mentális vagy egyéb ok (ez utóbbi nincs részletesen meghatározva). Végül a harmadik kategóriába azok a tanulók kerülnek, akiket „nem találnak” meg a rend-szerben. Ebbe a kategóriába sorolhatók azok a fiatalok, akik iskola- vagy lakhelyváltás következtében elvesztek a rendszerben, de – és ez mutatja a 2012 óta működő rendszer egyik legnagyobb hiányosságát – a tényleges lemorzsolódók is.
Jelzőrendszerként működnek továbbá az intézményi vagy önkormányzati szintű gyermekjóléti bizottságok (Child Welfare Commissions). Az iskolai bizottságok fel-adata nyomon követni a tanulók fejlődését, tanulmányaik előrehaladását, esetleges magatartási gondjait. Szakmai és módszertani segítséget nyújtanak továbbá az intéz-ményben dolgozó pedagógusoknak. Igazolatlan távollét esetén azonnal felveszik a szülővel a kapcsolatot – lehetőség szerint telefonon. Ha a hiányzás hosszabb távon fennáll, akkor vagy személyesen felkeresik a gyermeket lakhelyén, vagy behívják a
szü-5 Education Management Information System (EMIS)
6 Children not attending school and school leavers Education Management Information System (NEMIS)
lőt és tanulót az iskolába, ahol egy pszichológus vagy szociálpedagógus jelenlétében próbálják megbeszélni a hiányzás okát. Amennyiben többszöri próbálkozás esetén sem járnak sikerrel, akkor az iskola értesíti az önkormányzati felelősöket. A bizottsá-gok az egész folyamat során szakmai segítséget kapnak a Nemzeti Gyógypedagógiai és Pszichológiai Központtól. Nagy hátránya a rendszernek, hogy a bizottságok tagjai (iskolavezetők, pedagógusok, pszichológus vagy szociálpszichológus szakemberek) önkéntes alapon, juttatások nélkül látják el a feladatukat, így gyakran hiányzik belő-lük a megfelelő motiváció. További problémát jelent, hogy sok szülő nem hajlandó az együttműködésre, amelyre a bizottságok – megfelelő jogkörök hiányában – egyéb-ként nem is kötelezhetik őket.