LEMORZSOLÓDÁS A SZAKKÉPZÉSBEN

A lemorzsolódás mint probléma Észtországban is leginkább a szakképzésben jelentke-zik. Az észt kormány emiatt az iskolai lemorzsolódás csökkentését évek óta prioritás-ként kezeli (Estonian Ministry… 2009). Az oktatáspolitika egyik deklarált célja ugyan a szakképzési részvétel emelése, de eddig nem jártak sok sikerrel: az általános iskolából kikerülők csupán 27%-a választotta 2011-ben a szakképzést, a fiatalok jelentős többsé-ge (70%-a) gimnáziumba került, s a maradék 3% nem folytatta iskolai tanulmányait.

A középfokú szakképzés változatlanul rossz hírnévnek örvend – hazánkhoz hasonló-an ide is inkább az általános iskolábhasonló-an gyenge thasonló-anulmányi eredményeket elérő fiata-lok kerülnek.

A szakképzés relatív népszerűtlenségének számos oka van, sokan kulturális ma-gyarázatokkal érvelnek. Mások inkább azt hangsúlyozzák, hogy az EU-átlagtól eltérő-en Észtországban a közoktatásban ISCED 3 vagy 4 szintet elérő 20–34 évesek nagyobb arányban (70,8%) foglalkoztatottak, mint azok, akik a szakképzésben jutottak el ha-sonló szintig (67,3%). (Ugyanezen arányok az EU-27 átlagában: 73,5% és 79,1%.)

Közvetlenül az általános iskolából érkezők körében tehát kevésbé kedvelt a szak-képzés. A szakképző iskolákban tanulók átlagéletkorának utóbbi években megfigyel-hető folyamatos emelkedése (öt év alatt több mint két évvel) viszont arra utal, hogy egyre későbbi életkorra tolódik ki a szakmatanulás kezdete (lásd 1. táblázat).

Részben a szakképzésben megfigyelhető nagy arányú lemorzsolódás csökkenté-se érdekében két új képzési formát is bevezettek a szakképzésben. Az egyik abból a nemzetközi kutatások által is igazolt megfigyelésből (és sok helyen már megjelenő gyakorlat sikerességéből) indult ki, hogy a veszélyeztetett, tanulási és egyéb problé-mákkal küzdő diákokat könnyebb bent tartani az oktatásban, ha a közismereti tárgyak helyett a szakmai gyakorlatra fektetik a hangsúlyt, illetve ha a fiatalok minél korábban manuális tevékenységet folytathatnak. Ez vezetett a kizárólag szakképző évfolyamok-ból álló szakképzés megjelenéséhez. Ide a diákok az általános iskola után nyernek felvételt, de – ellentétben a hagyományos középfokú szakképzéssel – csak szakmai tárgyakat tanulnak. Vannak olyanok is, akik úgy kerülnek ide, hogy „menet közben”

váltanak, azaz elkezdik a „normál” szakiskolai képzést, s csak azután kerülnek át erre a képzésre, miután kiderül, hogy nem tudnak eleget tenni a közismereti tárgyak köve-telményeinek.

1. táblázat: Diákok száma, átlagéletkora és intézmények száma a szakképzésben, 2007/2008–2013/2014 (fő, db, év)

TANÉV DIÁKOK SZÁMA INTÉZMÉNYEK SZÁMA DIÁKOK ÁTLAGÉLETKORA

2007/2008 27 381 53 20,9

2008/2009 27 239 51 21,1

2009/2010 28 363 51 21,2

2010/2011 28 012 51 21,6

2011/2012 27 046 50 22,1

2012/2013 26 172 48 22,6

2013/2014 25 699 47 23,2

Forrás: Eesti Hariduse Infosüsteem (EHIS)

A másik képzési formát olyan fiatalok választhatják, akik szeretnének továbbtanul-ni és szakmai bizonyítványt szereztovábbtanul-ni, de továbbtanul-nincs meg az általános iskolai végzettségük.

Ezek a képzések ugyan megjelentek az észt oktatási rendszerben, de csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: az érdeklődés messze alulmúlta a várako-zásokat, hiszen a két szakképzéstípusba összesen alig 1000 diák jár (lásd Melléklet 4. táblázat). Ez ugyanakkor nem vette kedvét a törvényalkotóknak: a 2013-ban elfoga-dott új szakképzési törvény⁵ értelmében 2013 és 2015 között fokozatosan egyre több, alapfokú végzettséghez nem kötött szakot vezetnek be 22 éven felüliek számára. A ko-rábbi tanulmányok és kompetenciák elismerése és validációja pedig a második esély típusú programok keretében történik.

A szakképzésen belül ily módon jelenleg négyféle típus különböztethető meg:

1. Általános iskolai képzésre épülő, középfokú szakképzés (felső középfok):

a diákok alapfokú tanulmányaik befejezését követően folytatják itt tanulmá-nyaikat. További egy év után érettségit szerezhetnek, amellyel a felsőoktatás-ba is felvételt nyerhetnek.

2. Posztszekunder szakképzés (érettségi vagy befejezett középfokú szakképzés után).

3. Általános iskolai képzésre épülő szakképzés közismereti tárgyak nélkül.

4. Általános iskolai végzettséghez nem kötött szakképzés.

A szakképzésben Észtországban is szignifikánsan magasabb a fiúk aránya. Azon-ban különbséget kell tenni szakképzéstípusok között. A négyféle típus közül a legna-gyobb tanuló létszámú középfokú szakképzésben nagyjából kétszer annyi a fiú, mint a lány. A posztszekunder szakképzésben viszont fordítottak az arányok: 60% és 40%

a nemek megoszlása a lányok javára. Jóval kisebb számban tanulnak lányok a másik két szakképzéstípusban. A lemorzsolódottak számára létrehozott általános iskolai végzettséghez nem kötött képzésben szinte csak fiúkat találni.

Magas aránya miatt a lemorzsolódás jelentős probléma a szakképzésben.

A 2004/2005-ös és a 2010/2011-es tanév közötti időszakban évente nagyjából a diá-kok egyötöde hagyta félbe tanulmányait, és ez az arány mind a mai napig változatlan.

A lemorzsolódottak mindössze kb. 10%-a fejezi be később a szakképzést, többségében olyanok, akik a posztszekunder szakképzésből morzsolódtak le.

További negatívum, hogy sok a nem megfelelően képzett szakoktató, illetve hogy a diákok számára kevés a külső szakmai gyakorlat – csupán a képzés egynegyede – és ennek fele is iskolai tanműhelyekben folyik. A vállalatok nem érdekeltek abban, hogy képezzék a fiatalokat, egyelőre hiányzik az ehhez szükséges „kultúra” az or-szágban, illetve valószínűleg alacsony az ehhez szükséges állami támogatás összege.

A nem megfelelően megoldott külső szakmai gyakorlattal az oktatáspolitika is tisz-tában van, és az EU is „erőlteti” a változtatásokat, egyelőre azonban csak tervezik a probléma megoldását. Főleg a tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára len-ne fontos, hogy már a szakképzés alatt is munkahelyi tapasztalatra tegyelen-nek szert (learning by doing).

5 Szakképzési törvény (Vocational Educational Institutions Act, 2013) https://www.riigiteataja.ee/en/eli/ee/Riigikogu/act/504022014002/consolide

LEMORZSOLÓDÁST CSÖKKENTŐ INTÉZKEDÉSEK, PROJEKTEK ÉLETHOSSZIG TARTÓ PÁLYAORIENTÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK

A különböző elnevezésű pályaorientációs szolgáltatások 90 éves múltra tekintenek vissza Észtországban. Az utóbbi években használják a nemzetközileg is elfogadott terminust (élethosszig tartó pályaorientációs szolgáltatások). A pályaorientációs rend-szer kialakításának indoklása is megegyezik a nemzetközi (pl. európai uniós) szóhasz-nálattal: az élethosszig tartó tanulás fogalmára építve a szakképzési kínálatnak figye-lembe kell vennie a változó gazdasági környezet kívánalmait.

A szolgáltatás három fő elemből áll: életpálya-oktatás (career education), pályain-formáció (career information) és pályaválasztási tanácsadás (career counselling).

Élethosszig tartó pályaorientációs szolgáltatások:

• életpálya-oktatás: növeli a fiatalok öntudatosságát, segíti őket abban, hogy job-ban átlássák a képzési és munkalehetőségek struktúráját, illetve hogy a megfe-lelő készségek és képességek birtokában lépjenek a munkaerőpiacra;

• pályainformáció: segít abban, hogy a fiatalok jól strukturált információkhoz jussanak a szakképzési lehetőségekről, a munkaerőpiacról, a létező szakmák-ról és a közöttük lévő kapcsolatokszakmák-ról;

• pályaválasztási tanácsadás: a fiatalok támogatása annak érdekében, hogy a nekik megfelelő pályát válasszák.

A pályaválasztási tanácsadás képzési követelményeit 2001-ben fogadták el, és 2005-ben módosították, párhuzamosan a pályainformációs szakértés képzési köve-telményeinek rögzítésével. Mindemellett Észtországban egyelőre nem létezik pályao-rientációs akkreditált alapképzés, jelenleg különböző, rövidebb-hosszabb ideig tartó továbbképzések vannak. A gyakorló szakemberek többsége pszichológusi háttérrel rendelkezik (vagy az ifjúsági munka, szociális munka, illetve tanárképzés során sajátí-tott el pszichológiai ismereteket).

Az életpálya-oktatás két szektorhoz – oktatási és foglalkoztatási – tartozik. Előbbi komplexebb, szélesebb társadalmi csoportokat érint (elméletileg az összes 7–26 éves fiatal számára jelent segítséget; a szolgáltatásokat többféle intézménytípus nyújtja), utóbbi célcsoportját munkanélküliek képezik.

2008-ban indították el a tanácsadó rendszer (Educational Counselling System) kiépítését, állami és ESZA-forrásból. Ugyanebben az évben az Oktatási és Tudomá-nyos Minisztérium (MoER),⁶ illetve a Szociális Minisztérium (MoSA)⁷ megállapodást írt alá. Ebben célul tűzték ki az életpálya-tanácsadás színvonalának emelését, többek közt a módszertan és a továbbképzések fejlesztésével, illetve a szolgáltatások és a célkö zönség bővítésével. Legfőbb partnerük e munkában az Innove Alapítvány keretei között működő Pályaorientációs Központ (National Resource Centre for Guidance, NRCG).

6 MoER: Ministry of Education and Research (Oktatási és Tudományos Minisztérium) 7 MoSA: Ministry of Social Affairs (Szociális Minisztérium)

Létrehozták emellett a Nemzeti Életpálya-tanácsadási Fórumot, amelyben az érintettek (stakeholderek) széles rétegei képviseltetik magukat, úgymint a gyakor-lati szakemberek, a kliensek, a munkáltatók megbízottjai, valamint az oktatási és a mun kaerő-piaci szektor intézményei. Az életpálya-tanácsadó szolgáltatások finan-szírozása állami és önkormányzati feladat, emellett jelentős EU-s forrást (LLP, ESZA)⁸ is bevonnak.

Az Innove Alapítvány részeként működő Pályaorientációs Központ a különböző megyei szintű központokat fogja össze, és módszertani intézmény is egyben, tehát a fiatalok számára közvetlenül nem elérhető (ők nem az alapítvány központját kere-sik fel, hanem a megyékben található partnerközpontokat). Az Innove Alapítványnak 24 partnere van a 15 megyében, de minden megyében található legalább egy. Két háló-zat létezik: az egyiknek 17 karrierközpontja van, a másiknak pedig 18 központja a sajá-tos nevelési igényűek (SNI) számára (mivel ezek néha egy központon belül találhatók, emiatt csak 24 az összlétszámuk). A központok civil szervezetek, iskolák, és olyan is van közöttük, amelyet városi önkormányzat működtet. 2009 óta minden központnak együttműködési megállapodása van az Innove Alapítvánnyal. Ez 2014. szeptember 1-jétől megváltozik, mindegyikük az alapítvány részegysége lesz, azaz beolvadnak annak Pályaorientációs Központjába. Célcsoportjuk az összes fiatal (ez az észt definí-ció szerint a 7–26 éves korosztály). Ezen belül kiemelt főcsoportok: az általános iskola harmadik szintjén tanulók (utolsó 3 év), illetve a szakképző iskolák és gimnáziumok középfokú tanulmányaik befejezése előtt álló tanulói. (Különlegességként megjegy-zendő, hogy még az óvodákban is van „pályainformáció”!)

Mi indokolta ezt a centralizációt? 2006-ban és 2011-ben országos felmérést vé-geztek. Mindkét vizsgálat problémaként állapította meg, hogy az országban a pálya-orientáció nagyon széttöredezett, sok kis központból áll, amelyek munkája nem összehangolt, minőségük eltérő. További negatívumként fogalmazódott meg, hogy a szolgáltatások projekt alapúak, ami egyben azt is jelenti, hogy a jövőjük nincs bizto-sítva egy-egy projekt befejeztével. A központosítást tehát elsősorban a fenntartható-ság, illetve a központok munkájának hatékonysága/jobb minősége érdekében vezetik be, annak reményében, hogy ezáltal a munkatársak megfelelő kompetenciák birtoká-ba kerülnek, és egységes magas szintű módszertant alkalmaznak.

Az intézkedés fogadtatása nem egyhangú, de alapvetően pozitív a központok hoz-záállása, ugyanis a jelenlegi helyzet hátrányaival – melyeket az említett két vizsgálat problémaként megfogalmazott –tisztában vannak. Mivel az átszervezés nagy változást jelent, a munkatársakban sok még a bizonytalanság: nem látják pontosan a további működés részleteit, és benne személyes érintettségüket.

Negatív vélemények is megfogalmazódtak arról, hogy az Innove Alapítványnak nincs átfogó képe (nincsenek megfelelő statisztikái) a jelenleg működő partnerköz-pontokról, így nem tudják pontosan, mely iskolák működtetnek helyben szolgálta-tást. A központok szakemberei ugyan kilátogatnak az iskolákba, ez azonban mindig a központ és az iskola közötti megállapodás függvénye, de ezek mértékéről

sincse-8 LLP: Lifelong Learning Programme – Az egész életen át tartó tanulás programja; ESZA: Európai Szociális Alap

nek pontos adatok.⁹ Az iskolalátogatások nem túl gyakoriak, ezért ezen is változtatni szeretnének az új rendszer beindulásakor, amelytől a tanácsadások hozzáférhetősé - gé nek növelését is várják. Az Európai Bizottság felé vállalást tettek, hogy 2016-ig min-den általános iskolás legalább egyszer iskolai évei során egyéni tanácsadásban vesz részt (ez tehát egy indikátor náluk), sőt 2017-ig kétszer. Mivel minden diák nem elérhe-tő, így ez az indikátor csak átlagként értendő. A megvalósítandó cél feltehetően az lesz, hogy minden diák tudomást szerezzen az igénybe vehető szolgáltatás lehetőségéről.

A központoknak legalább heti 20 órában nyitva kell lenniük, hogy bárki betérhessen hozzájuk.

A minisztérium vállalta továbbá azt is, hogy a központok a lemorzsolódottakat is elérik. De ez egyelőre csak írásbeli ígéret, a megvalósítás módját még most dolgozzák ki. A tervek szerint az ifjúsági központokon keresztül jutnak majd el a fiatalokhoz, hi-szen itt található meg a legtöbb korosztály és a legkülönbözőbb problémával rendelke-ző fiatal. Vannak utcai szociális munkásaik is, akik a pályaorientációs központokhoz irányítják a fiatalokat. Mivel azonban nem a központok hatáskörébe tartozik a fiatalok elérése, hanem azt közvetett módon az ifjúsági központok bevonásával végzik – ame-lyek nem érdekeltek az ügy sikerében – ezért itt elég szerény az indikátor: 100 fő, majd 200 fő, a 2020-as periódus végéig pedig 300 fő.

Jelenleg megközelítőleg 50 fő dolgozik a karrierközpontokban és 170 fő az SNI-s diákokkal foglalkozó intézményekben. A szakemberek közül sokan csak részidőben dolgoznak, ezért főállású munkaerőre kivetítve az összlétszám kevesebb mint 100 fő.

Ezenkívül a foglalkoztatási irodák személyzete 40 fő. Itt jelentős változás lesz, mert 2017-től ezek az irodák a munkavállaló felnőttek számára is elérhetővé válnak. A mun-kamegosztást úgy képzelik el, hogy a karrierközpontok inkább oktatásügyi, a foglal-koztatási irodák pedig munkaügyi problémák esetén nyújtanak segítséget.

A szolgáltatások hatékonyságát és a velük való elégedettséget rendszeresen, 4-5 évente átfogó vizsgálattal mérik (a következő felmérés 2015-ben lesz). Ez arra irányul, hogy hányan ismerik a különböző álláskereső portálokat, a központokat és azok saját portálját, illetve hányan vették igénybe a központ szolgáltatásait (beleszámítva a cso-portos tanácsadást is). Az ügyfelek központokkal való elégedettségét is nézik: egyéni tanácsadás (ezzel nagyon elégedettek); csoportos tanácsadás; központok „reakciói-deje” egy-egy megkeresésre; nyitva tartás; központ elérhetősége stb. A tanácsadókat évente (is) megkérdezik arról, hogy mennyire elégedettek az Innove Alapítványtól kapott módszertani segítséggel, mennyire aktívak, illetve milyen továbbképzéseken vettek részt.

A jelenlegi oktatáspolitika számára – mint már említettem – a pedagógusok bér-emelése prioritást élvez. Korábban azonos forrásból fizették mind a tanárokat, mind a pedagógiai munkát segítő szakembereket. Mostantól ugyanezt az összeget csak a pedagógusok bérére fordítják, a pszichológusok és karrier-tanácsadók bérét más forrásból teremtik elő (jelenleg ESZA-forrásból, a jövőben pedig vegyesen: részben ESZA, részben kormányzat).

9 Az iskolalátogatás általában csupán azt jelenti, hogy bemutatják a központot, tájékoztatják a diákokat, hogy milyen szolgáltatások vannak náluk, illetve hogy milyen egyéni segítséget vehetnek igénybe, ha szükségét látják.

A minisztérium együttműködésben a közoktatási és szakképzési intézményekkel kidolgozta az életpálya-oktatás (career education) alapjait, amely a tanterv része, és szabadon választott tantárgy keretében oktatják. A tényleges megvalósítás az igaz-gatók és a tanárok hatáskörébe tartozik, az Innove Alapítvány ehhez a módszertani segítséget nyújtotta, beleértve a szakemberek továbbképzését is. Kapcsolatot tartanak továbbá a munkaügyi hivatalokkal, illetve a felsőoktatási intézményekkel (utóbbiak-ban szintén találhatók életpálya-tanácsadó központok).

Szakemberi vagy stakeholder-hálózat létrehozása, fenntartása is a feladatuk közé tartozik. Ez háromszintű: 1. európai szint (a szakértők képviselik Észtországot pl.

a Euroguidance-ben); 2. nemzeti szint (2009 óta működik a Nemzeti Életpálya-tanács-adási Fórum, ahol a tanácsadók konzultálhatnak a szakértőkkel. A fórumban megta-lálható érintettek: három minisztérium képviselői, munkaadók, intézmények, hallga-tói önkormányzatok, tanácsadók képviselői. Évente minimum négyszer találkoznak, előtte megállapodnak a fő témákban); 3. régiós szint (régiós központok).

Azoknál az önkormányzatoknál, ahova kevesebb mint 350 diák tartozik, a pszicho-lógiai és SNI-s segítségnyújtás csak a régiós központokon keresztül lesz elérhető. Ezek-nek a kisiskoláknak nincs anyagi keretük arra, hogy teljes állású pszichológust, tanács-adót foglalkoztassanak. Elméletileg a helyi önkormányzatnak megmarad a választás lehetősége, de az anyagiak miatt valószínűsíthető (sokuknak már az iskolák fenntartá-sa is problémát okoz), hogy inkább a régiós központok segítségét fogják kérni. Válasz-taniuk azonban mindenképpen kell: az életpálya-tanácsadás új rendszere szerint az általános iskoláknak ugyanis ma már kötelező a tanácsadói szolgáltatásnyújtás. Ehhez azonban a településeknek nem szükséges karrier-tanácsadót alkalmazniuk, de kell hogy legyen minimum egy ember, aki ilyen feladatot ellát, informálja a diákokat a to-vábbtanulási lehetőségekről és a szakmai nyílt napokról. A 7–9. évfolyamos diákoknak lehetővé kell tenni továbbá, hogy karrier-tanácsadóhoz fordulhassanak, amennyiben ezt igénylik.