LEMORZSOLÓDÁS, KORAI ISKOLAELHAGYÁS

A korai iskolaelhagyók arányát – ugyanúgy, ahogy más országokban is – az európai uniós normák szerinti, standardizált munkaerő-piaci felmérések alapján állapítják meg. Ausztriában korai iskolaelhagyónak azok a fiatalok számítanak, akik mindösz-sze általános iskolai (Hauptschule) végzettséggel rendelkeznek, vagy tanulmányaikat nem folytatták a tanköteles kor után, esetleg idő előtt fejezték be a középiskola felső tagozatát (pl. nem jutottak el az érettségiig).

Az EU használta definíció értelmében nem számítanak korai iskolaelhagyónak azok a fiatalok, akik a kérdezés időpontját megelőző négy héten részt vettek valami-lyen képzésben – még akkor sem, ha ez a képzés egyébként nem eredményez maga-sabb iskolai végzettséget (így őket egy esetleges későbbi megkeresés során már nem tekintik korai iskolaelhagyónak). Amennyiben az ilyen képzéseket nem veszik figye-lembe (tehát egy szigorúbb ESL-definíciót használnak), akkor az az ESL-ráta másfél százalékos növekedését eredményezi. Igaz, Ausztriában célszerű figyelembe venni, hogy a tankötelezettség mindössze a 15. életévig tart. Ha az iskolaelhagyók arányát nemcsak a 18–24 éves, hanem a 15–24 éves korosztályra is kiszámoljuk, akkor megálla-pítható, hogy ily módon az előbbi másfél százalék pont kiegyenlítődik (Steiner 2009).

A korai iskolaelhagyás (ESL) Ausztriában – nemzetközi összehasonlításban – in-kább alacsonynak mondható, ráadásul a 2008-as világválság óta folyamatosan csök-ken, a legutóbbi mérés szerint mindössze 7,4% (lásd 2. ábra). Az adatok fényében nem meglepő, hogy a korai iskolaelhagyás Ausztriában nem képezi jelentősebb viták

tár-2. ábra: A korai iskolaelhagyók aránya Ausztriában, Magyarországon, és az EU-átlag, 2002–2013 (%)

18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

Magyarország

EU-28 Ausztria

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

gyát, nem számít oktatáspolitikai prioritásnak. (Sarkítva úgy is lehet fogalmazni, hogy az európai uniós indikátor rossz szolgálatot tesz Ausztriának.)

A kedvező ESL-arányok ellenére a korai iskolaelhagyást mégis sokan tekintik ki-hívásnak, megoldandó problémának, főként a megfigyelhető társadalmi egyenlőt-lenségek miatt. A munkanélküli szülők gyermekei például háromszor nagyobb való-színűséggel kerülnek ki idejekorán az iskolarendszerből. Alacsony iskolai végzettségű szülők gyermekei ötször nagyobb arányban válnak korai iskolaelhagyókká, mint a magasan kvalifikált szülők gyermekei. Még kedvezőtlenebb a nem EU tagországból érkező bevándorlók helyzete: hétszer nagyobb valószínűséggel morzsolódik le a gyer-mekük, mint az Ausztriában születetteké.

Ausztriában is számos kutatást folytattak a lemorzsolódással kapcsolatban. Egy példát emelünk ki ezek közül. A Linzi Egyetemen található intézet, az IBE (Institut für Berufs- und Erwachsenenbildungsforschung) 2008-ban kérdőíves vizsgálatot végzett annak kiderítésére, hogy milyen okok vezetnek a fiatalok iskolai lemorzso-lódásához – helyesebben: melyek azok a tényezők, amelyek a lemorzsolódás esélyét növelik (BMWFJ 2011). A kutatás során 15–24 éves felső-ausztriai fiatalokat kerestek meg kérdőívükkel, köztük alacsony (legfeljebb általános iskolai) végzettségű fiatalo-kat is.⁴ Utóbbiak, a korhatárt leszámítva, a definíció szerinti korai iskolaelhagyókkal identikusak. Az eredmények alapján a felsorolt tényezők meghatározó jellegére lehet következtetni: 1. azok a fiatalok, akiknek a szülei legfeljebb általános iskolai végzett-séggel rendelkeznek, kétszer nagyobb valószínűvégzett-séggel hagyják abba korán a tanulást, mint azok, akiknek legalább az egyik szülője érettségizett; 2. a lemorzsolódottak

szig-4 Az 13szig-43 fiatalból, aki kitöltötte a kérdőívet (a válaszadók aránya mindössze 10% volt), 38szig-4-et tekintettek korai iskolaelhagyónak (29%).

Forrás: Eurostat

nifikánsan nagyobb arányban számoltak be vizsgadrukkról; 3. kisebb arányban vá-laszthattak maguknak való szakmát; 4. kevesebb anyagi támogatást kaptak szüleiktől (ami egyeseknél a továbbtanulás akadályává is vált), illetve 5. kevesebbet sportoltak.

A korai iskolaelhagyóknál a migrációs háttér, a „nem német” anyanyelv negatív ha-tása nem meglepő, annál inkább azonban a lakóhelyé. A városokban ugyanis nagyobb arányban morzsolódnak le a fiatalok, mint falun. A kézenfekvő magyarázat (miszerint a bevándorlók a városokban laknak inkább) nem állja meg a helyét, merthogy a német ajkú városlakók körében is magasabb a lemorzsolódók aránya.

A társadalmi háttér erős befolyásáról egyéb vizsgálatok is beszámolnak, úgymint a bécsi IHS (Institut für Höhere Studien) által készített, Dropoutstrategie címet viselő kutatási zárójelentés (Steiner–Wagner 2007). Egy 2006-os vizsgálatban pedig a lemor-zsolódás okaként a következőket jelölték meg a fiatalok: 1. az iskolai frusztrációt (25%);

2. azt a kívánságot, hogy minél előbb saját jövedelemre tegyenek szert (22%); 3. téves elképzeléseket a szakmáról és a képzési lehetőségekről (17%) (Dorn mayr et al. 2006).

Az Eurostatnak küldött korai iskolaelhagyási mutatók mellett Ausztriában olyan oktatási adatokat is gyűjtenek, amelyek ma már a tényleges egyéni tanulói utakat is rögzítik. A kutatóknak viszont egyelőre megoldatlan problémát jelent, hogy ezekhez hozzájussanak, mivel egyéni adatok gyűjtése Ausztriában kényes témának számít. Az adatvédelemre való hivatkozás miatt a rendelkezésre álló adatok egy jelentős részét nem elemzik, vagy ki sem adják. Annak ellenére sem, hogy közismert az iskolai teljesít-mények iskolaszintű (telephelyszintű) mérésének fontossága (Leistungskontrolle auf Schulstandortebene), ami lehetővé tenné az egyes iskolák összevetését, ily módon is növelve az iskolai eredmények iránti felelősségérzetet. Ez azonban nincs így Ausztriá-ban, az iskola nem érzi magát illetékesnek, felelősnek. Okolni lehet a körülményeket vagy a szülőket, magát az iskolát sohasem. Kritikusabb elemzők úgy vélik, hogy az iskolák mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezek – és hasonló adatok – ne ke-rüljenek nyilvánosságra. Az adatok nagyobb fokú kiaknázása elméletileg lehetséges, a politikai ellenállás miatt azonban ez nem történik meg.

Mind a korai iskolaelhagyás, mind a lemorzsolódás fogalmával szemben jelen-tős kifogások fogalmazódtak meg Ausztriában. A korai iskolaelhagyás egy könnyen megragadható, mérhető indikátor – nem véletlen a népszerűsége, bevezetését követő gyors elterjedése. Ennek ellenére sokan hivatkoznak azon veszélyre, amelyet térhó-dítása jelent. Ez különösen jól látszik olyan országok esetében (ide tartozik Ausztria is), ahol a korai iskolaelhagyók aránya alacsony, jelenleg vagy már évek óta a 2020-as európai uniós célkitűzés alatti. Ezekben az országokban könnyen terjed (és nehezen cáfolható) az a nézet, miszerint náluk jól működik az oktatás, nincsenek problémák, azaz minden mehet tovább a régi úton, a reformok tehát feleslegesek. A lemorzsolódás kifejezés sokértelmű, nemcsak nehezen definiálható, de mérése is nehézségeket okoz – nem véletlen, hogy az azt felváltani hivatott „korai iskolaelhagyás” milyen gyorsan elfogadottabbá vált. Ezek a megfontolások vezérelték Mario Steinert, aki egy 2009-es írásában egy indikátor helyett egy egész javaslatcsomagot tett le az asztalra, amely hat arányszám együttes alkalmazásának lehetőségét vetette fel (Steiner 2009).

A javaslat célcsoportjai

1. Alapfokú végzettség nélküliek aránya

2. Az oktatásból a tankötelezettség (15 éves kor) után közvetlenül kikerülők ará-nya

3. Az egyes iskolatípusokon belül az 1. és a 2. évfolyam (és/vagy az utolsó év-folyam) között a tanulólétszámban megmutatkozó veszteség (%)

4. Korai iskolaelhagyók aránya (ESL, EU-benchmark) 5. NEET-fiatalok⁵ aránya (lásd 3. ábra)

6. Alacsony kompetenciájú 15–16 éves diákok aránya (PISA, szövegértés és/vagy matematika, max. 1. szint)

A javaslat előnye

• A leírások (majdnem/teljesen) definíciók is egyben.

• Nem szerepel bennük a „lemorzsolódás” szó, amely a jelentés inflációja miatt alkalmatlan.

• Három különböző dimenziót fednek le (holisztikus szemlélet):

» végzettség és kompetencia,

» egyén és iskola(típus),

» iskolarendszer és munkaerőpiac.

(Megjegyzés: a bevezetni kívánt arányszámok megmaradtak javaslatnak, és Ausztriában is leginkább a nemzetközileg elfogadott mérőszámokat alkalmazzák:

ESL, NEET, PISA.)

5 NEET (Not in Employment, Education or Training), NEET-fiatalok: Nem foglalkoztatott, oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatalok.

3. ábra: A NEET-fiatalok aránya Ausztriában és Magyarországon összevetve az OECD-, és az EU-21 átlaggal, 2000–2011 (%)

25 20 15 10 5 0

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

OECD-átlag

Ausztria Magyarország EU-21

Forrás: Education at a Glance 2013 adatai alapján