OKTATÁSI ADATOK

A 2012/2013-as tanévben az észt oktatás összesen 231 923 beiratkozott diákot/hallga-tót számlált. Ebből 140 945 fő vett részt a közoktatásban, 26 172 fő a szakképzésben és 64 806 fő a felsőoktatásban.

A három évnél fiatalabb gyerekek 19%-a járt bölcsődébe, a 3–6 éves korúak 92%-a pedig óvodába – utóbbi adat enyhe emelkedést jelent a 2008-as 88%-hoz képest.

Az általános iskolások létszáma 2011-ig erősen csökkent, azóta enyhén emelkedik (lásd 1. ábra). Ez leginkább az alsó évfolyamoknak köszönhető, ahol öt év óta folya-matosan nő a beiratkozottak száma: az első három évfolyamon a 2009/2010-es tanév-ben fordult pozitív irányba a trend. 2013-ban közel másfél ezerrel töbtanév-ben voltak, mint egy évvel korábban, és négyezerrel többen, mint öt évvel korábban. Az előrejelzések szerint ez a tendencia fennmarad a következő években, s ezáltal megjósolható, hogy a felsőbb évfolyamokra, illetve később a középiskolákra is továbbgyűrűzik.

3 Lásd az Élethosszig tartó pályaorientációs szolgáltatások című fejezetet.

Középfokon egyelőre még nem ez a helyzet, a gimnáziumban tanulók száma évek óta folyamatosan csökken, 2013-ban az előző évvel összehasonlítva majdnem 2000-rel, a nyolc évvel korábbihoz képest több mint 15 000-rel (lásd 1. ábra), s ezzel párhuza-mosan az intézmények száma is: 2008-ban 566 intézmény volt, 2012-ben pedig 32-vel kevesebb.

A pedagógusok létszáma 2009 óta 500 fővel csökkent, azonban a tanárok élet-korának növekedése miatt az 50 év fölöttiek körében nőtt a számuk (ez csak ebben a korcsoportban volt megfigyelhető). A gimnáziumokéhoz hasonló a tendencia az esti vagy távoktatásban részt vevő diákok esetében is, ők a 2012/2013-as tanévben 2000-rel voltak kevesebben, mint három évvel korábban.

A szakképzésben részt vevők száma az első évfolyamon 2010 óta stagnál, a tanulók számában összességében viszont – a 2009/2010-es tanév óta – itt is folyamatos csök-kenés tapasztalható, ez azonban csak a felső középfokú szakiskolai (általános iskolai végzettséghez kötött) képzésre igaz; az érdeklődés a középfok utáni szakképzés iránt ugyanis évek óta nő (lásd 2. ábra).

1. ábra: Észt általános iskolai és gimnáziumi létszámadatok, 2005/2006–2013/2014 (fő)

Általános iskola (1–9. évfolyam) Gimnázium

160 000 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0

2005/2006 2006/2007 2007/2008 2008/2009 2009/2010 2010/2011 2011/2012 2012/2013 2013/2014

Forrás: Eesti Hariduse Infosüsteem (EHIS)

KITÉRŐ

Az orosz ajkú kisebbség iskolai teljesítményének összehasonlítása két balti államban Észtország – Lettország

A Szovjetunióhoz csatolás mindkét országban (illetve akkoriban: SZSZK) nagy mig­

rációhoz vezetett: oroszokat, ukránokat, fehéroroszokat telepítettek be közvetlenül a II. világháború után, de e népcsoportok beáramlása az erőltetett iparosítás ered­

ményeként a következő évtizedeket is jellemezte. A folyamat eredményeként az ész­

tek aránya az 1934­es 88%­ról 1989­re 62%­ra, a letteké pedig az 1935­ös 77%­ról 1989­re 52%­ra csökkent.

Észtországban a két nemzetiség jobban elkülönül egymástól, mint Lettországban.

Így például 2000­ben a házasságok mindössze 4%­a köttetett észtek és oroszok kö­

zött (Statistics Estonia 2010), míg 2009­ben ez az arány a lettek és nem lettek között 21% volt (Central Statistical Bureau of Latvia 2010). A két ország közötti különbség nemcsak a társadalmi érintkezés szintjén mutatkozik meg: Észtországban nagyobb a különbség a munkanélküliségi arányokban vagy a keresetekben észtek és oroszok, mint Lettországban lettek és oroszok között. Észtország orosz nyelvű iskoláiban a diákok átlagosan alacsonyabb társadalmi hátterűek, mint az észt nyelvű iskolákban.

Ez a fajta különbség Lettországban jóval kisebb.

Felső középfokon mindkét országban a diákok kb. kétharmada gimnáziumban tanul, a szakképzésnek kisebb a jelentősége. Az oktatás nyelve alapján három közép­

iskolát különböztetnek meg: észt/lett nyelvű, orosz nyelvű, illetve vegyes iskolákat, 2. ábra: Észt szakképzési létszámadatok, 2007/2008–2013/2014 (fő)

Szakiskola (felső középfok)

Összes tanuló Felső középfokra épülő szakképzés

2007/2008 2008/2009 2009/2010 2010/2011 2011/2012 2012/2013 2013/2014

30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 0

Forrás: Eesti Hariduse Infosüsteem (EHIS)

megoszlásuk Észtországban és Lettországban: többségi/vagy államnyelvi (83% és 67%); orosz nyelvű (13% és 24%); vegyes iskolák (4% és 9%). Hozzá kell tenni, hogy mindkét országban reformot vezettek be, amelynek értelmében (felmenő rendszer­

ben) az orosz nyelvi iskolákban is a tanórák minimum 60%­át a többségi nyelven kell tartani. A reformot Lettországban kezdték el korábban (a 2006/2007­es tanévben), és nagy vitát váltott ki, illetve feszültséget eredményezett a két népcsoport között.

1963 és 1991 között – Lettországgal ellentétben – Észtországban más volt a ma­

tematika oktatása az észt és az orosz iskolákban. Utóbbiakban a tanárok szovjet tan­

könyveket használtak. A kilencvenes évek második felében új alaptantervet fogadtak el, az átállás (beleértve a tankönyvek fordítását) nehezebben ment az orosz intézmé­

nyekben.

Kristina Lindemann (2013) a diákok 2006­os PISA­felmérésben elért matematika pontszámait összehasonlítva, arra a következtetésre jutott, hogy amíg Észtország­

ban egyrészt az orosz anyanyelvű diákok rosszabbul teljesítettek észt iskolatársaiknál, másrészt azok az orosz anyanyelvű diákok, akik észt nyelvű iskolákba jártak, szig­

nifikánsan magasabb pontszámot értek el az orosz nyelvű iskolába járó társaiknál, addig Lettországban nem voltak ilyen különbségek sem a két népcsoport, sem az iskolatípusok között.

LEMORZSOLÓDÁS, KORAI ISKOLAELHAGYÁS

Korábban az oktatáspolitika figyelme elsősorban az alapfokú lemorzsolódásra irá-nyult. Így az oktatási tárca 2004-es Oktatásfejlesztési jelentése az észt oktatás egyik legsúlyosabb problémájának az alapfokú oktatásból végzettség nélkül kilépők magas arányát tartotta, és a lemorzsolódás csökkentése érdekében számos intézkedés beve-zetését tervezték: pl. az osztálylétszámok, valamint a tananyag csökkentése, bukások megszüntetése, szociális támogatások bevezetése (Ministry of Education… 2004).

Az utóbbi időkben e téren változás tapasztalható: egyre inkább a középfokú okta-táson (és főleg a szakképzésen) belüli lemorzsolódás kerül reflektorfénybe. Mindez nem meglepő, két ok miatt sem. Az egyik az Európai Unióban pár éve egyre nagyobb figyelmet kapó új indikátor, az ESL (vagyis a korai iskolaelhagyási ráta), amely az uniós előírásokra mindig is alaposan odafigyelő országban természetesen alapvető fontossá-gú. A másik magában az észt oktatásban rejlik: az utóbbi években olyan nagy arányban (bőven 1% alá; lásd Melléklet 1–3. táblázat) csökkent az oktatásból alapfokú végzett-ség nélkül kikerülők aránya, hogy a lemorzsolódás ezen a szinten gyakorlatilag meg-szűntnek tekinthető. Ezzel szemben töretlenül magas (20% körüli) a lemorzsolódás a szakképzésben (lásd Melléklet 4–8. táblázat). Emiatt a szakképzésnek a tanulmány-ban külön alfejezetet szentelünk.

Megemlítendő, hogy a lemorzsolódás az esti tagozaton és a távoktatásban (part time studies) jelenti a legnagyobb problémát. Ennek részben az az oka, hogy ha egy diák kiesik a nappali képzésből, és átmegy pár hónapra pl. esti tagozatra, de rövid idő után azt is abbahagyja, akkor már nem a nappalisok statisztikáját rontja, hanem a

fel-nőtt tagozatosokét. Leginkább a tanév elején és a vége előtt (főleg júniusban) magasak a lemorzsolódási arányok.

Észtország 2020-ig 9,5%-ra tervezi csökkenteni a korai iskolaelhagyók arányát (ESL-arányt), vagyis az ország az európai uniós elvárásoknál fél százalékkal alacso-nyabb értéket vállalt. Ez a legutóbbi évek adatait figyelembe véve, teljesíthetőnek tű-nik (lásd 3. ábra). A korai iskolaelhagyók aránya Észtországban 2007-ben jelentősen, egy százalékkal megemelkedett, majd a korábbi évek hagyományait követve, néhány évig, egész pontosan 2009-ig lényegében stagnált (minimálisan csökkent), de még a legmagasabb mért értékkor is az európai uniós átlag alatt maradt. 2009 és 2010 között a ráta látványosan, másfél százalékot zuhant, és azóta évről évre csökken, 2013-ban pe-dig már alulról súrolta az összuniós célkitűzést, a bűvös 10%-os határértéket, és majd-nem elérte az ország vállalását. Kritikus elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a 2010-es erős csökkenés a gazdasági válsággal is összefüggésbe hozható:

a GDP visszaesését követően ugyanis a munkanélküliségi ráta a 2008-as 5,5%-ról két év alatt 16,9%-ra emelkedett (lásd 4. ábra).⁴

4 A válság következtében erősen romlanak a munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyek, emiatt sokan „kény-szerből választják” az iskolában maradást.

3. ábra: A korai iskolaelhagyók aránya Észtországban, Magyarországon és az EU-ban, 2003–2013 (%)

18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

EU-28 Észtország Magyarország

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Forrás: Eurostat

Más országokhoz hasonlóan Észtországban is végeztek lemorzsolódással kapcso-latos különböző vizsgálatokat. Egy nemzetközi projekt keretében folytatott kutatás szerint a lemorzsolódás egyrészt a rossz magaviseletet követő kizárás eredménye, másrészt „egyéb” okokkal magyarázható. Utóbbiak közé tartozik a tankötelezettségi kor betöltése (itt a kutatók külön felhívják a figyelmet az évismétlésre mint meghatá-rozó tényezőre), valamint a korai házasság és/vagy a gyerekvállalás.

Egy másik kutatás – amelyet a minisztérium rendelt meg és a szakképzésben igye-kezett feltárni a lemorzsolódás okait – külön érdekessége, hogy az ilyenkor szokásos kérdőíves vizsgálat helyett a kvalitatív megközelítésre fektették a hangsúlyt (RAKE–

CPD 2012). Lemorzsolódott, lemorzsolódás által veszélyeztetett fiatalokkal, illetve intézmények képviselőivel (igazgatókkal, iskolai pszichológusokkal, szociálpedagó-gusokkal) készítettek interjúkat. A vizsgálat a lemorzsolódás legfőbb okaiként az aláb-biakat azonosította:

• nem megfelelő szakma választása (a diákok nem rendelkeznek megfelelő in-formációval a tanulási, valamint a munkaerő-piaci elhelyezkedési lehetősé-gekről);

• gazdasági tényezők: a szakképzés vagy túl nagy terhet ró a családra, vagy a korai pénzkeresés lehetősége miatt a fiatal az iskolapad helyett inkább el-megy dolgozni;

• érdeklődés hiánya (a diákot nem érdekli a tananyag, az iskola, a tanárok);

• elavult pedagógiai módszerek.

4. ábra: A GDP reálnövekedése, ill. a munkanélküliségi ráta változása Észtországban, 2006–2012 (%)

GDP reálnövekedés (%) Munkanélküliségi ráta (%)

2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Forrás: Statistical Office of Estonia 15

5

–5

–15

13,8

10,1 7,5 –4,2 5,5 –14,1 10,23,2

12,5

16,9 8,3

3,3

5,9 4,7

0

In document IsKolaI hátrányoK, (Pldal 164-170)