Vágó Károlyné
(Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) A gyűjtemény kialakulásának kezdetei
Múzeumunk fotógyűjteményének első darabjait - ugyanúgy, ahogy a többi dokumentumot és tárgyat is - alapítónk és névadónk, Laczkó Dezső gyűjtötte.
Módszerét nemcsak közvetlen, de későbbi utódai is követték, minden fontosnak vagy érdekesnek tűnő papírt - így fényképet és levelezőlapot is - gondosan megőrzött és a szerzeményi naplóba bevezetett.
Laczkó Dezső nemcsak nagytudású geológus, piarista paptanár, de a város közélete iránt is érdeklődő ember volt. Kiterjedt levelezést folytatott, így maga is nagyon tekintélyes mennyiségű dokumentum anyagot közte számos fotót -gyűjtött.
Múzeumunk alapítása 1903-ban volt, így fotógyűjteményünk is nagymúltúnak tekinthető, hiszen gyűltek a többi értékes és kevésbé értékes dokumentummal együtt a fényképek is. A gyarapodás rendszerezés nélkül történt. Az alapítónkat követő igazgatók tevékenységi idején is hasonló volt a helyzet.
Nagy László maga is szívesen fényképezett, s utazásairól, például görögországi útjáról sok-sok fotóval tért vissza.
Vajkai Aurél néprajzi gyűjtőútjain szintén szívesen és rengeteget fotózott.
Éri István igazgató az évtizedek folyamán összegyűlt hatalmas mennyiségű, értékes dokumentum anyagot - természetesen köztük a fotókat is - adattárrá alakíttatta.
Új nyilvántartás és rendszerezés
A tényleges leltárkönyvi nyilvántartás 1960-ban kezdődött. Ekkor már az anyagot tematikusán csoportosították. Azóta az adattár a következő gyűjtemény
részlegekből áll: régészeti, néprajzi, cégtörténeti, műemléki, múzeumtörténeti, helytörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti és legújabbkori történeti dokumentumok gyűjteményéből. Az anyag legnagyobb része és a fotók túlnyomó többsége is ebbe az utóbbi gyűjteménybe került, de az akkori adattárosok elkép
zelése szerint jutott belőle a többi gyűjteményrészlegbe is; főként a műemléki és a múzeumtörténeti anyagba. (Elsősorban a levelezőlapok és épületfotók.) Immár beleltározva, de a dokumentumok közé keverten, mutatózás nélkül. Ennél fogva
az adattári anyag alapos ismerete kellett ahhoz, hogy hozzájusson valaki egy-egy fotóhoz.
A fényképek tárolása - tekintettel sérülékenységükre - szintén nem volt a legmegfelelőbb. Levélborítékokba csomagolva, levéltári dobozokba helyezték és salgó-polcokon tartották őket.
Jelentős változásra csak 1982-ben került sor. Ekkor kezdték meg a történész kollágák a történeti fényképtár kialakítását, s ettől kezdve elkülönítve gyűjtötték és leltározták a fotókat.
Elsőként pontosítani kellett a régi képek adatait, világossá kellett tenni meghatározásaikat.
A gyűjtés is alapvetően megváltozott, hiszen szakemberek végezték, szisz
tematikusan.
Egyfelől a hadtörténeti és politikatörténeti témájú képekre, másfelől az ipartörténettel és polgári életmódtörténettel kapcsolatos területekre irányult.
Jelentős az első világháború eseményeit bemutató fotók és levelezőlapok, valamint a szocialista építés időszakára vonatkozó különböző témájú képek száma.
A megye, ezen belül Veszprém város számottevő kis- és kézművesiparral rendelkezett. A múlt század 80-as éveitől 1948-ig tartó időszakból sok fényképet sikerült begyűjteni, amelyek részben a kihalóban lévő, továbbá a jellegzetesen városi iparosokra vonatkoznak. Történelmünknek ezek a fontos dokumentumai nemcsak egy-egy munkafolyamatot vagy szerszámokat ábrázolnak, hanem meg
mutatják azt a környezetet, (pl. a műhelyeket, műtermeket), ahol a termékeket árulták és azokat az élettereket, amelyekben ez a jellegzetes kis- és középréteg a mindennapjait élte. Az otthonok berendezéseire kevesebb, a szórakozás, műve
lődés területeire viszont már egészen gazdag információt szolgáltatnak a képek.
Az iparosok mulatságait (színjátszó körök, szüreti bál, dalárda) egyleti életét, hazafias rendezvényeken való részvételét számos fotó dokumentálja. Ezek és a mind nagyobb mennyiségben készített családi fotók az adott kornak, a divatnak, a szokásoknak, az alkalomnak megfelelő viseletről pontos tájékoztatást adnak.
A nyilvántartásban 1988-ban újabb minőségi változás történt. Ekkor kezdtük meg a régi fotók kiemelését az adattári gyűjtemények összes dokumentumai közül.
Ez egyúttal egy újabb problémát is felvet, nevezetesen a leltározást. Hiszen ezek a fényképek a történeti, múzeumtörténeti, műemléki, stb. leltárkönyvekbe már be voltak leltározva. Végül úgy döntöttünk, hogy semmiképp sem szabad átleltároz
nunk őket, hanem a leltárkönyv „megjegyzés" rovatában „áthelyezve a történeti fényképtárba" bejegyzés került, a fotón pedig maradt az eredeti leltári szám. Ez esetenként nem is egy számot és bélyegzőt jelent, hiszen az egész régi fotókon még a szerzeményi naplószám is szerepel, terjedelmükkel zavarva a régi fotók verzóját.
A különböző adattári gyűjtményekből kiemelt, valamint a már eredetileg, a múzeumba kerülésükkor fotóként beleltározott képeket most önálló, külön gyűjteményként újra csoportosítottuk. A következő gyűjteményrészlegeket alakítottuk ki:
43
1. Arckép és viselettörténet - ezen belül: esküvői fotók, portrék, gyermekfotók 2. Oktatás, művelődés - ezen belül: alsó- és középszintű oktatás, zene, dalár
dák, egyesületek, műalkotásokról készült fotók 3. Eseménytörténet
4. Fényképészek hagyatéka
5. Gazdaság - ezen belül: nagy- és kisipar, bányászat, gyárak, üzemek, keres
kedelem, mezőgazdaság, közlekedés 6. Városképek
7. Albumok
8. Levelezőlapok - magyar és külföldi városképek 9. Veszprémi levelezőlapok
10. Eseménytörténeti, politikatörténeti, frontlevelezőlapok 11. Üdvözlőlapok
12. „Egyéb" elnevezésű gyűjteményi részleg - ezen belül: tájképek, középületek belsejét, sporteseményeket, nevezetes embereket ábrázoló fotók.
Papírrestaurátorunk tanácsai alapján a tárolásnak olyan módját választottuk, aminek alkalmazása nem gyakori a közgyűjteményekben. A fotókat savmentes papírból készített borítékokba tesszük, erre írjuk a leltári számot. Kemény kartonból készült dobozokba tároljuk a nem túl vaskos csomagokba kötött borítékokat (az összekötözésre azért van szükség, hogy minél kevesebbet csúsz
káljanak és így ne törődjenek a fotók). A dobozok a korábbi gyakorlattal szemben nem nyitott salgó-polcokon vannak, hanem zárt szekrényekbe kerülnek. A nagy
méretű fotókat szintén savmentes kartonból hajtogatott tékákba helyezzük, és lemezszekrényben, fektetve tároljuk. A legnagyobb gondot a keretes képek elhelyezése jelenti. Ezeket egy fa polcon, egymás mellett, állítva tároljuk, s ez nyilvánvalóan nem a legjobb, végleges megoldás.
Ennek az új, a fotók számára megfelelőbb csomagolási módnak is megvannak a hátrányai, hiszen ezek a borítékok nem átlátszóak, a fotót ki kell venni, ha látni akarjuk. A gyakori kézbevétel különösen árt a régi képeknek.
A leggyakrabban kutatott gyűjteményrész a Veszprémet ábrázoló levelező
lapoké. A régi városképek sok esetben csak ezeken a lapokon találhatók meg a múzeumban, ezért kutatási szempontból a legértékesebbnek tekinthetők. Ezekről másolatot készítettünk. A másolatokból lapozható albumot állítottunk össze - ez a munka még nem befejezett egész - amit bárkinek nyugodtan a kezébe adhatunk.
Jól látható maga a kép és mellette a leltári szám, ennek segítségével kiválasztható az az eredeti levelezőlap, amelyikre szükség van. Dédelgetett tervünk, hogy egy
szer majd az összes veszprémi közgyűjteményben, esetleg az ismert nagyobb magángyűjteményekben fellelhető levelezőlapról, valamint városképről legyen ilyen másolatunk, a lelőhely feltüntetésével, hogy a kutatók legalább információt kapjanak arról a fotóról, amelyiknek eredetije nálunk a múzeumi gyűjteményben nincs meg.
A veszprémi levelezőlapokról készült másolatoknak még egy fontos szerepük volt. Jelentős részük nem a történeti, hanem a műemléki illetve a múzeumtörténeti adattárban volt eredetileg, s ezekre a helyekre egy-egy megfelelő másolat került,
hogy ne hiányozzon azokból az adattári egységekből sem, hisz különösen a műemléki adattárban fontos szerepük van.
A számítógépes feldolgozás
A nyilvántartás és a kereshetőség szempontjából nagy lépést jelentett, hogy 1989-ben számítógépet vásárolt a múzeum.
IBM kompatibilis 386-os 32 bites gépet választottuk, mert a mi céljainknak aránylag hosszú távon is megfelel, bővíthető, s abban az időben korszerűnek számító gép volt. Hamarosan beüzemeltük és megvettünk hozzá egy ARIADNE nevű adatbázis kezelő rendszert. Ezzel a választással kissé elébe vágtunk a minisztériumi elképzeléseknek, illetve azok megvalósításának. Mire megvásárol
ták a DATA EASE nevű nyilvántartó programot az ország múzeumai számára, mi a saját programunk segítségével már több ezer adatot gépre vittünk. Végül is ez nem okoz komoly gondot, mert mindkét adatbázis kezelő Bases alapú adatállo
mányt használ. Ezáltal az adatok egyik rendszerből a másikba átvehetők.
Mikor birtokba vehettük a gépet és a programot, ki-ki előadta a maga elkép
zelését, észrevételeit és számítógépes szakember segítségével kialakítottuk a történeti fényképtár nyilvántartására alkalmas képernyőt, sőt képernyőket, mert minden egyes fotó adatainak feldolgozásához két képernyőnyi helyre van szükség.
A leltárkönyvek és a szerzeményi naplóban szereplő adatok pontos felvitele mellett további, a fotóról leolvasható, illetve szerzett információ is számítógépre kerül.
Minden kartonon szerepelnek a következő elnevezésű mezők:
A doboz címe Fotózás ideje Belső csoport A kép címe, leírása A fotó méretei Leltári száma Leltározó Fényképész neve
Elhelyezés (itt szerepel a dobozszám, lemezszekrény, stb.) A fotós székhelye
A fotózás helyszíne Megszerzés módja Eladó, ajándékozó neve Címe
Revizió Vételára A fotó állapota
Kölcsönzés, kinek, mikor, meddig Megjegyzés
A keret mérete, anyaga A megszerzés ideje Restaurátor
A kezelés leírása Gyarapodási naplószám
45
Negatív szám
A mezők eltérő módon tölthetők ki.„A doboz címe" elnevezésű mezőbe kerül az a meghatározás, amit a különböző gyűjteményrészlegek kialakításánál válasz
tottunk. Például egy gyermek arckép esetén: arckép-viselettörténet, a „Belső csoport" elnevezésű mezőbe: gyermekfotó. Mindkét mező választékot kínál az előre meghatározott és általunk már beírt elemekből. Új elemeket bármikor bevihetünk a számítógépbe.
„A kép címe, leírása" elnevezés magáért beszél. Ide írjuk be a fotó meghatá
rozását, de az erre a célra szolgáló leltárkönyvi rubrika helyett a számítógép lehetőséget ad három gépelt oldalnyi szöveg beírására. Bár a képernyőn csak általunk meghatározott számú sor látszik, a sorok léptethetőek.
A fotó méretei. Ennél a mezőnél célszerű előre meghatározni a használt mértékegységet és a kitöltés formáját. A leltári számot tartalmazó mező számmal és betűvel tölthető ki, a tagolásra használt karaktert szintén előre meg kell határozni.
A leltározó és a fényképész nevét, a fotós székhelyét, a fotózás helyszínét s a restaurátor nevét egy billentyű lenyomásával választhatjuk ki és rögzíthetjük. Ezt úgy érhetjük el, hogy a már ismert személy és helységneveket előre felvittük a gépre. A névsor folyamatosan bővíthető.
A megjegyzések beírására szolgáló mező szintén három gépelt oldalnyi infor
máció bevitelére alkalmas. A keresés annál könnyebben megy, minél részletesebb, pontosabb egy-egy karton kitöltése. A számítógép segítségével perceken belül bármit megtudhatunk akármelyik feldolgozott képről, s azonnal, keresgélés nélkül kiemelhetjük a helyéről. A gép által nyilvántartott adatok saját elképzeléseink szerint tervezett formában kinyomtathatók. Ezt a lehetőséget kihasználva minden dobozt elláttunk a bennük tárolt fotók listájával. S ha pl. kutató számára keresünk, ő is megkaphatja az általa kért fotók kinyomtatott listáját.
Beleltározott és számítógépes nyilvántartásba vett fotóink száma 2349 db.
(Keretes és bekeretezetlen összesen). Van még kb. 200 db leltározatlan fotónk is, melyek jórészt nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem meghatározhatóak.
Gyűjteményünk nem nagy, de azon kívül, hogy neves veszprémi fényképészek képeit őrizzük - Becske és vitéz Mészáros István munkáit - sok országos hírű fényképész alkotása is megtalálható nálunk. Például: Klösz György, Divald Károly,: / Lieu de livraison: Divald és Monostory műtermében készült fotók. Uher Ödön és Kozmata Ferenc munkái.
Technikai érdekességgel is rendelkezünk. Dagerrotípiánk ugyan csak egy akad:
Balog Ádám honvédtisztet ábrázolja. De több ezer üvegnegatívunk van. Jelentős részük néprajzi tárgyú, Vajkai Aurél hagyatéka, de nagy számban található a gyűjteményben régészeti (pl. a nagydémi laráriumról), céhtörténeti (céhkorsók, pecsétek, cégládák fotói) is. Különösen értékesek a Csikasz Imre műveiről készült nagyméretű, 18x24-es üvegnegatívok vagy a vitéz Mészáros István fényképész mester hagyatékából származók.
Maga a negatívgyűjtemény (néprajzi, régészeti és vegyes anyag) sajnos nem képezi szerves részét a fényképtárnak. A leltárkönyvben sem szerepelnek a negatívok számai, emiatt sokszor feleslegesen kell reprodukciókat készíteni. De
a számítógépes nyilvántartás további tökéletesítéséhez hozzátartozik, hogy a két gyűjtemény megfelelő adatai is gépre kerüljenek.
A jövő egyébként is még rengeteg lehetőséget kínál. Programunk képes a képet magát is tárolni, megfelelően bővített memória és technikai felszerelések segít
ségével. Ehhez rendelkezünk már grafikus kártyával és a kezeléshez szükséges szoftverrel, melyek segítségével digitalizálhatók a fotók. Beolvasási módjuk különböző eszközökkel lehetséges. így pl. lapscanner, videokamera. Ez a digitali
záló program több típusú adatállományt tud kezelni. Az ARIADNE adatbázis kezelő program a beolvasott képekről készült állományt átkonvertálja. A szöveges részekkel együtt tartja nyilván a képet is egy grafikus mezőben. Lehetővé teszi, hogy a pozitív képet negatívvá, illetve a negatívot pozitívvá alakítsa. A kép egyes részei kinagyíthatok, a fotók a programmal retusálhatók, kijavíthatok. Ha pl. a digitalizálás során a kontúrok hibásak, ezen javítani tudunk. A képernyőn meg
jelenő képre ráírhatjuk; pl. ha egy fotón több személy látható, nevük, alakjuk mellett feltüntethető. A beviteli készülékről függően fekete-fehér és színes képek egyaránt tárolhatók.
Mindezen technikák alkalmazásával - reméljük a nem túl távoli jövőben - nagy lépést tehetünk értékes fotóink állagának megőrzése érdekében.
Céljaink és terveink megvalósítása nagyban függ attól, hogy milyenek lesznek az anyagi és technikai lehetőségeink. Mind a gyűjtemény gyarapítása, mind feldolgozása tekintetében.
Felhasznált irodalom:
Cs. Dax Margit: Laczkó Dezső életútja = Múzeumi Diárium Veszprém, 1990.
Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Gödöllő, 1987.
Stemlerné Balog Ilona: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fényképtára. = Történeti Múzeumi Közlemények, 1984. évi 1-2. szám
Szakács Margit: A fénykép meghatározásának néhány módszertani problémája. = A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Közleményei, 1974. 2.
Sz. Bányai Irén: A Béri Balogh Ádám múzeum archívfotó gyűjteményének történeti tanulságai = A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1975-76. Szekszárd, 1977.
Laczkó Dezső, a múzeum alapítója
47
I. Ferenc József fogadására előkészület a veszprémi vár
feljárójánál
Veszprém, Főtéri részlet Vitézi
ünnepség