Hajdú József
(Postamúzeum, Budapest)
A Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány sajátos helyzetben van az itt megjelent országos-, megyei-, vagy városi múzeumokhoz képest. 1990-ben az addig egységes Magyar Posta három, önálló vállalattá vált szét: Magyar Posta Vállalat, Magyar Távközlési Rt. és Műsorszóró Vállalat, mai nevén Antenna Hungária. A közel évszázados közös múlt addig összegyűlt emlékeit azonban nem lehetett - és történetileg is hiba lett volna - szétdarabolni. Ezért a Postamúzeum és a Bélyegmúzeum a három fent említett vállalat múzeumi alapítványaként, továbbra is országos gyűjtőkörű szakmúzeumként működik.
A Postamúzeum központi kiállítóhelye az Andrássy út elején álló, egykori Saxlehner-palota első emeletén található. Az eredeti formájában pompázó főúri lakosztályba 1972-ben került a Postamúzeum.
E mellett az ország különböző pontjain működnek kiállítóhelyei. Nagy-vázsonyban a Balaton-felvidék posta- és távközléstörténete: Balatonszemesen a postaszállítás eszközei: az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tömörkényi épületében a századforduló postája: Hollókőn pedig Nógrád megye postatörténete került bemutatásra.
A két legfrisebben létrehozott filiale pedig a budapesti Uri u. 49. sz. alatt megtekinthető un. Telefónia Múzeum és a diósdi Rádió- és Televíziómúzeum. Az előbbi különlegessége, hogy egy eredeti funkciójában meghagyott, működő, régi telefonközpont köré épült: az utóbbié pedig az, hogy az első URH rádióadó termében lett berendezve.
Mindezek ellenére a Postamúzeum tárgyi és dokumentációs emlékei egységes gyűjteményt képeznek. Nyilvántartásuk, raktározásuk az Andrássy úti központban történik.
A Postamúzeum fotógyújteménye nem képez külön egységet, hanem mint a kép- és ábrázolásgyűjtemény része festményekkel, grafikákkal, stb. együtt szerepel a nyilvántartásban.
A képek ill. albumok száma néhány ezerre tehető. Pontos adat nem áll ren
delkezésünkre, mivel az anyag feldolgozása csak néhány évvel ezelőtt kezdődött meg, és még sok a feldolgozatlan kép. Én magam kb. egy évvel ezelőtt kap
csolódtam be ebbe a munkába és legfőbb feladatomnak a rendszerezésen és 91
állagmegóváson túl azt tekintem, hogy a képanyag fotótörténészek, muzeológusok és minden érdeklődő körében ismertté váljon.
A gyűjteményben nem találhatóak képek a fényképezés első évtizedeiből: nem található a gyűjteményben sem dagerrotípia, sem egyéb más, a korai évekre jellemző technikákkal készült kép.
Annál gazdagabb azonban a századforduló előtti és utáni évtizedekből származó anyag.
Az akkor világszínvonalon működő M.Kir. Posta a legnevesebb hazai fény
képészekkel dolgoztatott. Külön ki kell emelni Erdélyi Mór és Klösz György nevét, akiknek munkái az e korból fennmaradt gyűjtemény legszínvonalasabb és szám
szerűleg is a legnagyobb részét képezik.
Klösz Györgytől hat darab albumot őriz a múzeum, amelyek mind képanya
gukat, mint megjelenésüket tekintve méltó helyen állnak a Klösz-életműben.
A „Budapesti Távbeszélőhálózat" vagy a kétkötetes „Távbeszélőtörténeti Fotók" c. albumok nemcsak a szakirányú kutatóknak felbecsülhetetlen értékűek, hanem újabb adalékok Budapest várostörténetéhez is. Az elmúlt években sokak által megismert budapesti városképeinek méltó kiegészítői ezek a fotók a Klösztől megszokott magas technikai színvonalon.
„Újabban épült vidéki posta- és távirdaépületek" a címe annak a nagyformá
tumú, és kb. 20 kg súlyú albumnak, amelynek 12 fotója közül hármat Klösz György, kilencet pedig a kor másik nagy fényképésze, Erdélyi Mór készített. Az albumban külső és belső épületfotók találhatók, Szeged, Nagyvárad, Kolozsvár, Pécs, Zágráb és Nagyszeben postapalotáiról, mint a város fontos középületeiről.
„Magyar Királyi Postaházak" címmel albumsorozat indult, amely 1912-1925 között készült Erdélyi Mór felvételeiből. A sorozat darabjai egységes, de a korábban említett albumoknál szerényebb külsővel és minden valószínűség szerint nagyobb példányszámban készültek. Az egyes albumokat sorszámmal látták el, éppúgy, mint ahogyan az oldalak is számozottak és magyarázó szöveggel vannak ellátva. A sorozat minden darabja egy-egy postai vagy távközlési létesítményt mu
tat be, 12-16 képben. Ennek a kornak legfontosabb szakmatörténeti dokumentuma ez a sorozat, ezért néhány albumcímet külön megemlítek.
A „Magyar Kir. Posta Kísérleti Állomása" című album annak az intézménynek a rövid bemutatására vállalkozik, amely kutatásaival nagyban hozzájárult a posta sikereihez.
Ugyanilyen fontos intézmény volt a M.Kir. Posta Műszerész Tanonciskolája, amelynek feladata a speciálisan szakképzett munkaerőutánpótlás biztosítása volt.
A képek alapján átfogó képet kapunk az iskoláról, hiszen a műhely, vagy a tanterem bemutatása mellett jutott egy-egy felvétel a tornateremre és a mosdóra éppúgy, mint a „tanoncháló"-ra.
Szintén a sorozathoz tartoznak a nagyforgalmú pályaudvari postahivatalokat egyenként bemutató albumok. A Keleti pályaudvar mellett lévő 72-es postahivatalt bemutató albumban igazi érdekesség pl. a korabeli levélzsákmosó, szárító, és -mángorlógép. De ugyanígy megörökítésre érdemesnek találtatott a felvételi csarnok mellett az „altiszti- és szolga ruhatár" is.
A posta járműveit bemutató albumban pedig úgy áll a felsorakoztatott autók között az elektromotorral hajtott automobil, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Az említett fényképészek munkáin kívül található még felvétel Mindszenty Bélától és Kerny Istvántól, hogy csak az ismertebbeket említsem. Mindszenty a pozsonyi postapalotát fényképezte 1915-ben, míg Kerny ugyanekkor a déli hadszíntéren fényképezett, mint a posta szolgálatában álló, távíróvonalakat építő postatiszt.
A két világháború közötti időszak krónikásai a már említett Kísérleti Intézet műszaki fényképészei voltak, akiknek a személyéről szinte semmit nem tudunk.
Ha nem is a kor legkiválóbb fényképészei voltak ők, amit hátrahagytak, az korrekt, színvonalasan dolgozó szakfényképészeket sejtet.
A 45 utáni képek sorát a háborús károkat dokumentáló felvételek nyitják.
Ezután következik az az anyag, amit az MTI munkatársai készítettek 1957-1980 között, megrendelésre. Ezek száma a legnagyobb a gyűjtemény egészét tekintve. A felvételek negatívjai az MTI archívumában találhatók. A riporterek megjelentek a kiemelt új létesítmények alapkő-letételénél, ünnepélyes átadásán, és a fontosabb postai megmozdulásokon, rendezvényeken. Műszaki fényképészeik járták az országot, és megörökítették az új postahivatalokat, telefonközpontokat, és a televíziózás beindulásával nagy számban megjelenő adótornyokat. Az MTI, kiemelt helyzeténél fogva nagyon jó technikai háttérrel rendelkezett, és már nagyon korán - jóval a színes fényképezés tömeges elterjedése előtt - színesben készítette el a megrendelő által kért felvételeket. A képeket nézve találhatunk bennük kifogásolni valót, de ezzel együtt mégis nagyon fontos és egyedülálló dokumentumai ennek az időszaknak.
1980 körül az MTI-vel ez a fajta kapcsolat megszűnt, a múzeumi gyűjteménybe ettől kezdve nem érkezett automatikusan postatörténeti fotódokumentáció. Ettől az időponttól kezdve a fotógyűjtemény gyarapítása aprólékos gyűjtőmunkát igényel, amit nagymértékben nehezít, hogy pl. a tervezésben és beruházásban résztvevő vállalatok egyre népesebb táborával egyre nehezebb a kapcsolattartás.
Nem szóltam még a portrékról, csoportképekről és az ezeket tartalmazó albumokról, amelyek minden időszakot végigkísérnek, és az adott korra jellemző felfogásban készültek. Itt is található néhány igazán szép darab, mint pl. az, amelyet „Nagyságos alsószatai Petheő János kir. tanácsos úrnak a temesvári posta-és távírda-, igazgatósági kerület - igazgatójának állami szolgálatának 25., igazgatói minőségben Temesvárott eltöltött szolgálatának 10. évfordulója alkalmából ajánlva" az igazgatóság személyzete készíttetett. Az album 39 lapból áll, és oldalanként 4-8 darab portrét tartalmaz. A nagyformátumú, díszes album súlya
15 kg.
Ismertetésem végére hagytam azt az üveglemezekkel teli kis faládát, ami ugyan nem most került elő, de nem is igazán volt a figyelem középpontjában. A ládika az 1960-as évek közepén került a múzeumba, és mintegy nyolcvan darab, 18x24 cm-es üveglemezt tartalmaz. A lemezek kb. 1/3-ról megállapítható, hogy Klösz György felvételei, hiszen ezeknek a felvételeknek a szignóval ellátott korabeli pozitívjai megtalálhatóak a gyűjteményben, de az is elképzelhető, hogy az összes 93
negatív tőle származik. Az üveglemezek állapota erősen változó. A kollekciónak több mint a fele teljesen ép, de bőven akad közöttük törött, penészes, vagy éppen olyan lemez is, amelyiken a fényérzékeny réteg levált a hordozóról. Az anyag megmentése megkezdődött.
A gyűjtemény ismertetésénél Bocskai Sándor: Képek és albumok a budapesti Postamúzeumban c. cikkére támaszkodom, ami a Fotóművészet 19921/2. számában jelent meg, valamint a Postaépítészet Magyarországon című Távközlési Könyv
kiadó gondozásában megjelent könyv anyagára.