B. Horváth Csilla
(Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
A JPM Új- és legújabbkori gyűjteményének a dokumentumok és az iratok mellett a fényképgyűjtemény a legjelentősebb része mind szám szerint, mind minőségileg.
Pécsett a vidéki nagyvárosok viszonylatában elég későn, 1904-ben alakult meg a városi múzeum. A mai újkori osztály fényképgyűjteményének az alapjai azonban az 1891-ben alakult Mecsek Egyesülethez kapcsolódik. Ez az egyesület valójában turista egyesület volt, de vállalták a városban még nem létező, de már hiányzó múzeumi anyag létrehozását. Foglalkoztak régészeti ásatással, helyi újságok, képes levelezőlapok gyűjtésével. Egyik fő feladatuk állandó fényképgyűjtemény létre
hozása volt, kimondottan azzal a céllal, hogy a majdani múzeumnak átadják az összegyűjtött anyagot. A munka támogatására felkérték „a fényképészettel foglalkozó szakférfiakat és amatőr tagtársaikat." Segítségként Hamedli Gyula hivatásos fényképész laboratóriumát ingyen használhatták az amatőr fényképészek.
Az első évben 67 fényképet sikerült begyűjteniük. Ezek a képek főleg a Mecseket, az ott létesített kilátókat, pihenőket és a kirándulókat ábrázolták.
Az írott források alapján az egyesület kb. 250 képet adott át a múzeumnak. A felvételek ma már nem azonosíthatók, feltételezhetően a legtöbb már nincs is meg.
Hogy a fényképet az 1904-ben megalakult Múzeumi Egyesület is értéknek és fontosnak tartotta, arra bizonyíték a Múzeumi Egyesület első értesítőjében egy olvasói levélre adott válasz: „Múzeumunk legnagyobb készséggel fogad el ama
teur fényképet (mennél nagyobb formátumban), ha azok főképen érdekesebb baranyai tájkép, régészetileg érdekes épület vagy műemlék, illetőleg néprajzi tárgyra vonatkoznak."
1910-ben a múzeumi titkár dr. Szőnyi Ottó a következőket indítványozta:
„Vegye meg az egyesület 68 koronáért Wesser-Krell Nándor perspektívái inté
zetétől ama 85 drb. 13x18 cm nagyságú fényképeket, melyet az a székesegyházról és a pécsi vár falmaradványairól és ezek közelebbi és távolabbi környékéről készített." Ezenkívül felhatalmazást kért a titkár, „hogy az Egyesület költségére lefényképeztesse a Malom utcába lévő, a 19. sz. elejéről való jellegzetes polgári házakat, az izraelita hitközség lebontás alá kerülő házát a Munkácsy Mihály utcában, a belvárosi plébánia házat, a régi temető szebb síremlékeit és kápolnáját, 71
s majdan fokozatosan több pécsi emléket." Ezek közül a felvételek közül szinte mindegyik ma is a múzeum becses darabjai közé tartozik.
1910-ben és 1860-as évek végéről származó „Bayer H. (Henrik) és Weber (Xavér Ferenc) pécsi fényképészek felvételeiből 284 darabot ajándékozott Koszits Kamii, melyek viseleti és helyi történeti tekintetben jelentősek." - írta a helyi újság erről az adományról.
A város jelentős eseményeit pl. az 1888-as és az 1907-es pécsi ipari kiállítás és vásárt megörökítő felvételek is a múzeumba kerültek.
Az 1910-es évek végétől kezdve az amatőr fényképészek is egyre több jó minőségű városképet ajándékoztak a múzeumnak.
A múzeum államosítása előtti időből a fény képgyűjteményre vonatkozó adatokról a Múzeumi Értesítő számai nyújtanak némi támpontot.
Innen tudjuk, hogy a múzeum ún. régiségtárában, a néprajzi és a képző
művészeti gyűjteményben is volt fénykép.
1916-ban 778 fényképről tudunk, megoszlása a következő: régiségtár 276, néprajzi osztály 79, képzőművészeti gyűjtemény 423. Ez utóbbi 1923-ban már képzőművészeti és fényképészeti osztályként működött, s már 2002 felvételt tartalmazott.
Az 1953-ban megnyitott és ma is meglévő leltárkönyvekben a képzőművészet és az iparművészet körébe tartozó fényképek, reprodukciók és a helytörténeti gyűjtemény képei együtt szerepelnek.
1967-ben történt meg az anyag szétválasztása. Ez az anyag a mai Újkori Osztály fényképgyűjteményének az alapja.
Az archív pozitív képek száma a képzőművészeti anyagtól való szétválasz
tásakor, 1967-ben 3538 darab volt, 1993-ban 19265. Ez a szám csak a gyűjtemény szorosan vett történeti archív fényképeket tartalmazza, az adattári fotókat teljesen külön kezeljük.
A múzeumban a Néprajzi és a Képző- és Iparművészeti Osztályon is találhatók archív fotók. Az előzőben a századforduló és a 20. sz. elejéről népviseleti és faluképeket őriznek, elég kis számban. A Képzőművészeti Osztályon többszáz korabeli felvétel található a Zsolnay család és a Zsolnay gyár termékeiről.
A megyében a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum rendelkezik még fénykép
gyűjteménnyel. A 20. sz. elejétől népviseleti felvételeik, az 1920-40-es évekből városképek, eseményekről (busójárás, szüret, a fogadalmi templom alapkő letétele stb.) készült képeik vannak.
Az Újkori Osztály üveglemezeinek és eredeti negatívjainak száma 2381.
A fényképalbumaink száma több mint 80.
A 19. századból származó albumok közül a legérdekesebbek: családi albumok (31 db.) nemzeti arckép album, a helyi megyei kórházat és a Pécsi Dalárdát bemutató album valamint Irányi Dániel családi albuma.
Ezeknek az albumoknak a képeit kivétel nélkül hivatásos fényképészek készí
tették.
A 20. századi albumok közül 19 a pécsi családi album, 4 pécsi városképeket, 1 a Mecseket mutatja be, kettőből a DGT bányáit ismerhetjük meg, 1 a pécsi királyi ítélőtábla tagjait ábrázolja 1904-ből. 15 album a rendszerváltozáskor került be a
múzeumba. Ezek a városi pártbizottságok, a pártiskola és a munkásőrség életét és ünnepeit mutatják be.
Ennek a korszaknak az albumaiban egyre több az amatőr fotósok felvétele. A legrégibb album 1860-ból, a legújabb 1985-ből való.
Három darab dagerrotípiánk van. Készítőik ismeretlenek, az ábrázolt szemé
lyeket azonban ismerjük.
Az archív képek kimélése érdekében az anyag 80 %-ról már készült mai másolat. A napi munka során ezeket használjuk.
A gyűjtemény témák szerinti felosztása 1. portrék
2. csoportképek 3. események 4. városképek
5. gyárak, üzemek, üzletek 6. helyi fényképészek hagyatékai
7. társadalmi mozgalmak, egyesületek, pártok 8. oktatás, művelődés
9. első világháború
Ez a csoportosítás a gyakorlati felhasználhatóság szempontjai alapján osztja fel az anyagot. Most röviden csak a portrékról, a városképekről és a fényképészek hagyatékairól szólok.
/. PORTRÉK
A legkorábbi felvételek a gyűjteményben a portrék. Ezeknek a képeknek a nagy részéről nem tudjuk, hogy kit ábrázol, inkább csak az ábrázolt személy társadalmi hovatartozása határozható meg. Ez részben a viselet, részben a készítő fényképész személyéből következtethető ki. Ui. bizonyos társadalmi rétegek csak bizonyos fényképészeknél készíttették a képeiket.
A név szerint ismert személyekről készült portrék tudatos gyűjtése nyomán, ma már az 1860-as évek második felétől az 1930-as évekig rendelkezünk legalább egy-egy fényképpel Pécs polgárának, vezetőinek, iparosainak, kereskedőinek és a szellemi élet képviselőinek legjelentősebbéiről.
A későbbi időkből még van gyűjteni való. Azt hihetnénk, hogy közelebb az időben könnyebb a fényképek beszerzése, de ez nem így van. Egyre nagyobb a város, egyre nagyobb a fluktuáció, sokan csak rövid ideig, ameddig valamilyen funkciót betöltenek, addig laknak a városban. Az emberek eltűnnek a szem elől mielőtt a múzeum megkeresné őket.
//. VÁROSKÉPEK
A gyűjtemény jelentős része helyi épületekről, városképekről készült. Az 1860-70-es évek fordulójától kezdve ezeknek a felvételeknek a segítségével felidézhető a város arculatának változása.
A 19. századi fényképek főleg a belvárost, valamint a város fölött elhelyezkedő tettyei romokat mutatják be. Az 1870-es években Exner Gyula és fia, Károly készítették a legszebb és legjelentősebb Pécset ábrázoló felvételeket. Exner Károly
73
képei alapján ismerjük a fő utcában, a mai színház helyén állott katonai kórház 19. sz. elején készült épületét. A Nádor szálló régi épületét is ő fényképezte le. A híres máriagyüdi fogadalmi templom első fotóját is Exner Károlytól ismerjük. Az apa Exner Gyula készítette a ma ismert első látképet a városról, valamint a zsinagógáról és a vaspályáról. Tőle ismerjük a székesegyház Polláck-féle átalakítás előtti képét is. Exner Gyula képe alapján tudjuk, hogy a tettyei rom mennyivel épebben állt az 1870-es években.
A későbbiek során is főleg a belváros állt a fotósok érdeklődésének a közép
pontjában. A fő téren általában három részletre figyeltek a fotósok: a városházára, a ciszterci gimnáziumra s a tér közepén álló török Gázi Kászim pasa dzsámijára, így ezeknek az épületeknek és a környező házaknak az alakulását is leolvashatjuk a képekről. A városközpont földszintes barokk házainak eltűnését, s a helyükre emelt két-, háromemeletes ún. „paloták" megjelenését a századfordulón. Az 1910-es évektől kezdődően, de főleg az I. világháború után kitágult a várost fényképező hivatásos és amatőr fényképészek tematikája. A belváros kisebb utcáiba és a külvárosba is elmerészkedtek már. A város első futballpályájának képe is ebben az időben készült.
Az 1930-as évek végéről van egy sorozatunk, amely egy külvárosi tisztviselő
telep építését kísérte figyelemmel.
1948-ban a város egyik hivatásos fényképésze, Kozma Gizi a belváros üzleteit és tulajdonosait kapta lencsevégre. A képek elemzése során kibontakozik az akkori kirakat-kultúra, az eladók és a tulajdonosok viselete, amely más forrásból ilyen szemléletesen nem tehető meg.
Az 1960-as években a város szigeti külvárosának szanálásakor szintén akadt egy amatőr fényképész, aki megörökítette, habár elég rossz minőségű képeken, ezt a 19. század közepén épült negyedet.
Az épületek külső felvételei mellett az újonnan elkészült középületek, hivatalok általában megrendelésre készült belső felvételei is megtalálhatók a gyűjteményben.
Két példa ezek közül: a régi, 1905-ben lebontott városi tanács közgyűlési termét 1897-ben fotózták le. Egyszerű hosszú asztal, körülötte magastámlás székekkel, a falakon a városatyákat és Erzsébet királynét ábrázoló festmények láthatók. 1941-ben a mai Jelenkor irodalmi folyóirat szerkesztősége helyén megalakult az Olasz Intézet pécsi kihelyezett tagozata. Innen hat belső felvételt ismerünk, az irodákról és a nagy előadóteremről. A képekről leolvashatjuk, hogy az utána ideköltözött Jelenkor megörökölte a teljes berendezést, s ez maradt egészen a közelmúltig ott.
///. A FÉNYKÉPÉSZEK HAGYATÉKAI
Sajnos a város legismertebb és legjelentősebb fényképészének, Zelesny Károly
nak (1872-1913) /ez a működési ideje/ és két gyermekének, Ottónak és Emíliának a munkásságáról csak fényképalbumok és fényképeik alapján tudunk képet alkotni, mert 1953-ban a család utolsó fotósa, Emília halála után a képeket és az üveg
negatívokat s az üzletre vonatkozó minden iratot megsemmisítették, s hamarosan a házat is lebontották. Hárman 78 évig fényképeztek Pécsett.
A 20. században tevékenykedő hivatásos fotósok közül háromnak, az amatőrök közül kettőnek, ha nem is teljes hagyatékát sikerült eddig begyűjteni a múzeumba.
Könnyű Józseftől (1887-1969) fényképek és néhány dokumentum az iparáról, Kozma Gizitől (1903-1974) fényképek, üvegnegatívok, családi iratok és naplói, Kundelein Ilonától (1895-1987) fényképek és műtermi berendezések kerültek a gyűjteményünkbe.
Az amatőrök közül Simsa Györgytől üvegnegatívok, fényképek, városképek Pécsről az 1930-40-es évekből, Halász Béla zenepedagógus és orgonistától fényképek, negatívok és a család régi fényképei vannak a múzeum tulajdonában.
Halász saját felvételei az 1930-as évek végétől az 1960-as évek közötti időben készültek, főleg a Mecsekről. Az anyag most van feldolgozás alatt.
Könnyű József 58 évig volt fényképész Pécsett. 191 l-ben Kolozsvárról érkezett a városba. Ott a Donki fivéreknél tanulta ki a mesterséget. Önállóságához az alaptőkét az erdélyi unitáriusok között, mint vándorfényképész kereste meg.
Műtermét a város fő utcájában építette fel. Az üzlet igen változó sikerrel működött.
(Közbejött az I. világháború és az utána következő válság) 1924-26 között szüneteltette az iparát. Autófuvarozóként dolgozott ez alatt az idő alatt.
A megszerzett anyag 317 fényképből áll. A képek 1927-től, tehát a másodszor megkezdett munkássága idejétől kezdve az 50-es évek közepéig reprezentálja Könnyű munkásságát. A későbbi munkássága már csak igazolványképekre és esküvői képekre korlátozódott, s a család nem tartotta megőrzésre érdemesnek ezeket a felvételeket. Első korszakából csupán néhány képe van, pl.: az I. vh.
frontjaira menetelő pécsi katonákról és az 1920-2l-es Pécs-baranyai szerb megszállás eseményeiről, ő volt 1927-56 között a város legkedveltebb tabló
készítője. A műtermi felvételeken kívül nagyon sok társadalmi megmozdulás kedvelt fényképésze volt. Különböző bálokon, iskolai találkozókon, a város
„elitjének" esküvőin is rendszeresen fényképezett. Az 1930-as évek elején a pécsi bányák különböző aknáiról képeket készített, ezekből 15 került be a múzeumba.
Városképeiből, a város jeles iparosairól, kereskedőiről és műhelyeikről fény
képezett képeiből is egy sorozat a múzeum tulajdonában van.
Kundelein Ilona (1920-1979). ő az első olyan női fényképész, aki helyi születésű és a külvárosban nyitott műtermében dolgozott 59 évig. A szokványos műtermi felvételek mellett specialis munkája volt egész működése alatt a külvárosi iskolák csoportképeinek s különböző iskolai eseményeknek (színi előadások, évvégi ünnepélyek, betlehemi játékok stb.) megörökítése. Másik rendszeres munkája a bányavidék és a Pécs környéki németlakta falvak lakosságának hely
színen történő fényképezése.
A Zsolnay gyárhoz fűződő személyes kapcsolata (a családja több tagja ott dolgozott) és a műterem közelsége a gyárhoz lehetővé tette számára a gyár jelentős eseményeinek dokumentálását.
Jelentősek a sikondai fürdő vizének feltörése után készült félvételei. Ezek közül kettőt levelezőlapként is forgalmaztak 1935 körül. A 263 db felvétel, amely a műteremből a múzeumba került a fent felsorolt témák közül, mindegyikből tartalmaz néhányat az 1930-1960-as évek elejéig.
Kozma Gizi (1930-1953 és 1964-1974). Pécsi iparos családból származott.
Helyi fényképésznél tanulta ki a szakmát. Majd egy évig Budapesten Rozgonyi Dezsőnél volt segéd. 1930-ban nyitott önálló műtermet „Elit fotó" néven.
75
157 üvegnegatívja került a múzeumba. Ezek részben hagyományos műtermi képek, a kisebb rész (28 db a Dunántúli Nyomda és kiadó helységeiben készült a gépekről, a dolgozókról és az irodákról 1938-ban).
A pozitívok száma 652. Nagyobbik részük a saját műtermében készült kép a másik rész családi kép.
A műtermi fotóit az teszi számunkra érdekessé és értékessé, hogy a fotós minden képre ráírta, hogy kit ábrázol, mi a foglalkozása és később mi történt vele. Az ábrázolt személyek túlnyomó többsége a 30-40-es években Pécsett működött iparosok, kereskedők, értelmiségiek köréből kerültek ki. így ez a fényképanyag az ő életük kutatását segítheti.
Saját családjáról is rendszeresen készített felvételeket az 1930-as és az 1960-as évek között. A hagyatékban kb. 50 ilyen kép van. Láthatjuk a család lakását, a karácsonyi ünnepeket, eljegyzést, a család első lemezjátszóját. A budapesti, harkányi és a mecseki kirándulások alkalmával is sok felvételt készített Kozma Gizi.
Élete utolsó 10 évében rossz anyagi körülményei miatt, betegen ismét kiváltotta az ipart, gyermek fotózást folytatott, de csak bejelentések alapján dolgozott.
Ezeket a képeket halála előtt megsemmisítette, valószínűleg az egész életében mindig igényes munkát végző szakember érezte, hogy ez már nem tartozik a munkássághoz.
Természetesen a teljes gyűjtemény ismertetése, bemutatása és különböző szempontok alapján történő elemzésére ez az idő nem volt elegendő, de azt hiszem, tendenciájában látható, hogy milyen időhatárok között milyen tematikájú képekkel rendelkezik a JPM új- és legújabbkori gyűjteménye.