Pető Ernő
(Dobó István Vármúzeum, Eger)
A Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága fennhatósága alá tartozó múzeumok közül háromnak a gyűjteményeiben találhatók fotók. Ezek az egri Dobó István Vármúzeum, a gyöngyösi Mátra Múzeum és a hatvani Hatvány Lajos Múzeum.
Jóllehet ezek közül jelentősebb történeti fotógyűjteménnyel egyedül az egri Dobó István Vármúzeum bír.
A Hatvány Lajos Múzeum elsősorban városi múzeumi feladatokat betöltve nem tekintette kiemelt területnek történeti fotógyűjtemény kiépítését, lévén mú
zeumszervezési és személyi problémák miatt a múzeum más gyűjteményeinek kiépítése is rendszertelenül folyt. A gyöngyösi Mátra Múzeumban az utóbbi években a személyi feltételek megteremtésével párhuzamosan alakult ki és fejlődött a történeti fotó- és képeslapgyűjtemény. Feladatul a helytörténet képi illusztrálását; a városkép, az épületek változásának dokumentálását; a helyi félmúlt fontosabb prominenseinek, azok családjának bemutatását tartják. Különösen fontos az 1917-es tűzvész - mely a város centrumát, jelentősebb középületeit csaknem teljesen elpusztította, s a visszaépítés, a rehabilitáció csak részlegesen valósult meg - előtti állapot dokumentálása. Mindkét városban a helyi fotográfusok, a helyi fotózás története mind a mai napig kutatásra váró terület.
A megye múzeumai közül a legtöbb fotót az egri Dobó István Vármúzeum őrzi.
Gyűjteménytörténeti és múzeumszervezési okokból az itt található fotók több gyűjteményegységben találhatók. Nem képeznek egyetlen, áttekinthetően felépített gyűjteményt. Ennek elsősorban szemléleti, de ezzel összefüggően személyi okai is vannak. A fotókat más gyűjteményeknek alárendelten kiegészítő gyűjteménynek tekintették. A néprajz területén, a gyűjtőutakon mint munkafotókat használták valamilyen esemény (ünnep, lakodalom, jeles nap stb.), vagy építmény (ház, kalyiba, kemence stb.) megörökítésére, dokumentálására. A történeti vizs
gálódásokban pedig a várostörténet forrásaiként jöttek szóba. A múzeum kiállí
tásain installációs, kiegészítő, hangulatfestő szerepet kaptak a képek. Ez a szemlélet annak ellenére uralkodott, hogy a fotógyűjtemények - bár a saját intézményen belül messze nem tartoznak a legjelentősebbek közé - a hasonló nagyságrendű városok múzeumaival összehasonlítva, általában nem tűnnek szegényebbnek azoknál.
A gyűjtemény valódi súlyának felismerését nehezítették az intézménnyel szembeni külső elvárások is. Az egri múzeum, az ország egyik leglátogatottabb 85
helyeként az egri vár területén található. Az idegenforgalmi és a néhány évvel ezelőtti nemzettudati igények következtében a középkor és a kora újkor vált szinte kizárólagosan a bemutatandó korszakká. A polgárosodás fogalmának és folya
matának hivatalos újraértelmezésével az előbb vázolt nemzettudati beállítódás változásával, immár a fotótechnikát használó korszakok is a helyükre kerültek.
Végül a legprofánabb, személyi ok: általában azt tapasztalhatjuk, hogy azokban az intézményekben van jelentősebb elkülönített fotógyűjtemény s folyik tervszerű fejlesztés és kutatás, ahol a fotózás által „megfertőzött" szakember működik. Az egri múzeum szerencséje, hogy bár munkatársai érintőlegesen foglalkoztak a vizuális megörökítés ezen ágával, eközben mintegy mellékesen értékes fotó
anyagot gyűjtöttek egybe és dolgoztak fel. (1.) A város fotótörténete, régi fotó
sainak működése jórészt feltáratlan.
Mint már említettük a múzeum több gyűjteménye is tartalmaz fotókat, s ezek közül csak az egyik a kiemelten kezelt történeti fotógyűjtemény. Helyzetünket nehezíti, hogy a gyűjtemények kialakítása, illetve szétválasztása során nem lett kellő pontossággal tisztázva egy-egy egység kiterjedése, kompetenciája. Ezért néhány gyűjtemény egymásba folyik, átfedések alakultak ki, konkrét esetekben nem lehet megmondani, hogy adott fotók miért az egyik, vagy miért a másik gyűjteménybe kerültek.
Az előbbieket figyelembevéve négy nagyobb egységet különíthetünk el.
1. Fotóadattár
2. Különböző gyűjteményekben a fő profiltól eltérően kiegészítésként lévő fotók (képzőművészeti, iparművészeti, irodalomtörténeti gyűjtemények, történeti adattár)
3. Néprajzi adattár
4. Legújabbkori történeti fotódokumentációs gyűjtemény
A továbbiakban nézzük, milyen főbb elkülöníthető kiemelkedő részeket tartalmaznak a felsorolt gyűjtemények!
/ . Fotóadattár
Hivatalosan más gyűjteményeknek alárendelt, úgynevezett kiegészítő gyűj
temény. Összesen 78 800 tételt tartalmaz, ebből 8 600 diaképet. A fotóadattárat a múzeum fotósa vezeti, aki a szokásos múzeumi feladatokat látja el. Tárgyfotókat, munkafotókat készít, fotózza a kiállításokat, közreműködik a katalógusok és egyéb kiadványok elkészítésében. (2.) Ma már az így keletkezett anyag tárolására szolgál a fotóadattár.
A múzeum története során azonban viszonylag későn alakultak ki a tiszta profilú gyűjtemények. Ez a folyamat lassan, vontatottan, sőt időnként esetlegesen haladt. A különálló néprajzi és történeti fotóegyüttes felállításáig a fotóadattár szolgált valamennyi fénykép, dia és egyéb technikával készített fotódokumentum őrzésére. Ennek megfelelően az anyag igen heterogén volt és maradt. Vizs
gálódásunk során a publikációknál is nagyobb pontossággal nyomon lehet követni a múzeum mindenkori prominenseinek érdeklődését, annak változásait, hogy a néprajz és a helytörténet mikor, mely részterületei felé fordultak. így kiemelt tételszámmal szerepelnek az adattárban a néprajzi lakóháztípusok az észak-hevesi
nógrádi hosszú, emelt, faverendás palócházaktól egészen a jászok alföldi stílusú
fehér vályogépületeiig. Nagy számban találhatunk viseletekről, textíliákról, kerámiákról és egyéb népművészeti tárgyakról készült felvételeket. Általában kisebb számban szerepelnek a városi eseményekről, a mindennapokról tudósító fotók. Nagy számban találhatunk viszont protokollfotókat. (3.) Az intézmény tudatosan épített mítoszából és idegenforgalmából következően elég rendszeresen látogatták hivatalos állami vendégek, ezek emlékét őrzik a fotók és - főleg az éremgyűjteményben - egyéb reliktumok. Az utóbbi években a jelen pillanatának történeti-tudati felértékelődésével a mindennapok megörökítése fontosságának felismerésével, a felgyorsuló politikai-közéleti eseményeken túl is igyekszünk dokumentálni a város hétköznapi eseményeit, épületeit, szokásait. A fotóadattár összességében jól feldolgozott, témakör, címszó és keletkezési hely szerint mutatózott, kutatásra, illusztrálásra jól használható gyűjtemény.
2. Különböző gyűjteményekben a fő profiltól eltérően kiegészítésként lévő fotók
A képzőművészeti, iparművészeti, irodalomtörténeti gyűjteményekben és a történeti adattárban található képek, üvegnegatívok tartoznak e körbe. Közös jellemzőjük, hogy egy nagyobb egység, többnyire hagyaték részeként kerültek a múzeumba.
A képzőművészeti gyűjteményben található a múzeum művészileg leg
értékesebb fotóegyüttese a Képes György művészetét, munkásságát bemutató kollekció. A ma az Egyesült Államokban élő idős művész Eger városának adományozta munkáinak egy részét, mely Képes fotóművészi tevékenységének fontos műveit is tartalmazza. Képes György bár elsősorban festőként lett világhírű, de már pályakezdéséről foglalkoztatta a fotózásban rejlő kifejezési lehetőség.
Moholy-Nagy mellett Berlinben ismerte meg az új médiumot. Már az 1930-as években sem a fotó látványkezelő naturalizmusa, hanem az új lehetőségeket nyújtó dimenziók izgatták. A képi struktúrák megújításának lehetőségei, a nézőpont a kompozíció és a plánok kérdései foglalkoztatták. A fotográfia anyagainak és technikájának vizsgálatakor különös figyelmet szentelt a fény és az árnyék szerepének, a fénnyel történő képalkotás gyakorlati és elméleti kérdéseinek.
1937-től, immár Amerikában, a chicagói Új Bauhaus fény- és szín tanszakának vezetőjeként fénykísérleteket folytatott a fotográfia és a fényérzékeny anyagok felhasználásával. A pigmentek nélküli fénnyel és fényszínekkel történő képalakítás lehetőségeit kutatta. Használta a kamera nélküli fényképezés, a fotogram tech
nikáját. A világháborút követően a látás új dimenzióit térképezte fel a nikro- és makrofotók, az infra- és röntgenfotók segítségével. Azt a természetet mutatta be, mely a szemhez és nem a kamerához szól. Tevékenységével jelentős nemzetközi elismerést aratott, beírva nevét a világ fotótörténetébe. (4.)
Az irodalomtörténeti gyűjtemény része, sőt mintegy gerince Gárdonyi Géza hagyatéka. Az író nem készített felvételeket, de sajátos, paraszti szívóssággal igyekezett megszerezni és gyűjteni mindent, amelynek valamilyen kulturális értéket tulajdonított. így könyvtára, festmény- és szoborgyűjteménye mellett mintegy 100 db üvegnegatívot is felhalmozott. Ezek az üvegnegatívok fontos öltözködéstörténeti dokumentumok, a múlt század második felének női divat
változásait mutatják be. Divatlapokra emlékeztető pózokban, fiatal dámák
87
mutatják be alkalmi öltözéküket. Az üvegnegatívok kisebb része szobabelsőt mutat be, székek, asztalok láthatók. Sajnos, mára már több darabon a negatív levált a hordozóanyagról, így a kollekció csonkulásával, megsemmisülésével fenyeget.
További két személyhez kapcsolódóan kell még említést tenni jelentősebb fotóegyüttesről. Hevesy Sándor, Eger egykori főépítészének hagyatékában is találhatók fényképek. Ezek részint családi, részint épületfotók, melyek feltehetően dokumentációs célzattal, elképzeléseket, koncepciókat alátámasztó illusztrációs igénnyel készültek. A Hevesy munkásságát kutatók számára a tervrajzok, naplók és levelek, valamint egyéb feljegyzések mellett fontos adalékkal szolgálhatnak.
Röviden említést kell tennünk a történeti adattárban őrzött fotókról is. Ezek egykori vöröskatonák, vagy annak vélt személyek időskori fényképei. A 70-es évek végén készültek. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a fényképező szándékával ellentétben, mintegy leleplező dokumentumok. A szegénysorsú idős kisembereket látjuk, végigdolgozott élettel - néhánynál még a képen is van valamilyen szerszám - hétköznapi, egyszerű ruhájukban, láthatóan örülnek, mert fotózzák őket. Ha nem tudnánk, hogy idős vöröskatonák, néha vidéki szociofotóknak néznénk őket.
3. Néprajzi adattár
Nevéből is következően a tájegység néprajzára, ezen belül is elsősorban a szellemi néprajzra vonatkozó információkat, feldolgozásokat tartalmaz. De a gyűjtemény részét képezi mintegy 900 db eredeti fotó és reprodukció is. Az eredeti felvételek nagyobb része a századelőről származó falusi kis- és középparasztok szobáiból előkerült családi fotók. Ezek közismert módon az élet fontosabb eseményeihez kapcsolódnak (házasság, a fiú bevonulása, a gyermekek felnőtté érése stb.). Mivel ezek a képek egy-egy nagyobb kollekció részeként kerültek a gyűjteménybe, bútorokkal, textilekkel, viseletekkel együtt, nem látszott cél
szerűnek tárgytípusonként szétválasztani őket. A gyűjtemény kisebbik részét a gyűjtőutakról származó felvételek és reprodukciók alkotják. Ezek a néprajz klasszikus tárgykörén belül maradva örökítenek meg valamilyen népszokást, eseményt.
4. Legújabbkori történeti fotódokumentációs gyűjtemény
Témánk szempontjából a legfontosabb egység. Ez tartalmazza a történeti jellegű felvételeket a városképeken, a családi képeken és albumokon túl a különböző eseményfotókon át egészen az 1970-80-as évekből származó szo-ciofotókig.
A legújabbkori történeti fotódokumentációs gyűjtemény 1974-ben állítódott föl és két leltárkönyvben a legutóbbi időkig 2 895 leltározott tételt tartalmaz. Egy leltári szám alatt több fotó (album) is lehetséges.
A gyűjtemény felépítése esetleges, s fejlesztése sem mindig tematikus át
gondoltsággal történt. Ennek ellenére vannak értékesebb darabok, fontos együt
tesek, melyek több részterületet jól reprezentálnak. 17 db dagerrotípiával ren
delkezünk, mely a gyűjtemény egyedül publikált része, (3.) emellett két ferrotípiát is őrzünk (két egri polgár képe a századfordulóról). Sajnos, ezek többségének állapota a restaurálás ellenére sem kielégítő. A rézlemezekről eltűnőben vannak a képek, s mára odajutottunk, hogy az eredeti állapotot csak reprodukciókon tudjuk bemutatni.
A gyűjtemény mintegy 80 db üvegnegatívot is tartalmaz, melyek döntő többsége századelős városábrázolás, illetve szobabelsőket, enteriőröket bemutató negatív.
A városábrázolásokkal jutottunk el a gyűjtemény számarányát tekintve leg
jelentősebb típusához. Múlt század végi pozitív papírképektől, üvegnegatívokon át egészen az 1970-es évekig igen sok városábrázolás van a birtokunkban. Jóllehet ezek döntő többsége a Horthy-korszaktól a közelmúltig terjedő időszakban keletkezett, mindenképp ki kell térni néhány századfordulós felvételre, s két akkor élő és működő fényképészre.
Az egri fotózás elindítója volt Kiss József fényképész, akinek életéről ugyan keveset tudunk, de azt bizton állíthatjuk, hogy az 1890-es évek végén állandó műtermet tartott fenn Eger városában, a Káptalan utcában. Abból, hogy a fény
képezést főállásban művelte, már képet alkothatunk a megrendelők igényeiről, a fotóztatás elterjedtségéről. Legrégebbi fennmaradt képét 1897-ben készítette. Ez az egri főutcát ábrázolja; sárosan, kocsistól, járókelőstől. Azt, hogy a fényképezés mégsem lehetett mindennapos dolog, mutatja, hogy valamennyi gyalogos megállt s felénk tekintve nézi, mit csinál Kiss azzal a masinával. E felvétel a legrégebbi fennmaradt egri fotó. Bár múzeumunk őriz - elsősorban a családi képek és az albumok felvételei között - régebben készült fotókat, azonban ezek vagy külhoni területeken (Németország, Ausztria), vagy a felvidéki nagyvárosokban (Kassa, Besztercebánya, Eperjes) készültek. Sajnos, Kiss Józseftől a már említett képen kívül csak néhány városi- és személyábrázolás maradt fenn, így munkásságának egészéről, méreteiről ma még nem adhatunk végleges képet.
A városábrázolásoknál kell említést tenni a műfaj helyi klasszikusáról, Stein
häuser Ágostonról. Steinhauser Ágoston az egri felső jómódú rétegekhez tartozott, a város frekventált helyén, a Kossuth tér (a mai Dobó tér) sarkán lévő polgári lakóház emeletén lakott, s háza földszintjén ruhaüzletet és varrodát működtetett.
A helyi kör és társasági élet központi figurája volt. Egyéb tevékenységei mellett amatőr fényképészként működött. Számos üvegnegatívot készített, melynek egy része fennmaradt. (6.) Mivel megtehette, hogy nem megrendelésre dolgozott, így témaválasztása is igen szerteágazó lehetett. A fontosabb épületek, utcák^meg-örökítése mellett találunk családi fotókat, életképeket, szórakozó, mulatozó társaságot, sőt legérdekesebb felvételén egy autóbalesetet örökített meg, még a botkormányos időkből.
A gyűjteményben már számarányuknál fogva is kiemelt szerepet játszanak a személyeket ábrázoló fotók, családi fényképek, csoportképek, albumok. Ezek fontos történeti forrást is képezhetnek, túl az öltözékből levonható, társadalmi hovatartozásra vonatkozó következtetéseken, a kiegészítőkön (hajviselet, övek, tárgyak) át, egyéb járulékos elemeken keresztül még a jellemre és a gondol
kodásmódra is következtethetünk. Gondoljunk csak arra a tényre, hogy nemcsak századunk 60-as éveiben, hanem a múlt század végén is szemléleti politikai hovatartozást fejezett ki a szakáll viselete. (A Kossuth-szakáll viselői, kontra az anglomán Wekerle Sándor borotvált arca.)
A legújabbkori történeti fotódokumentációs gyűjtemény fontos elemét képezik, s értékes forrásként fognak szolgálni a kádárizmus alatt a helyi párt és gazdasági vezetők által proletkultos szellemben összeállított albumok. A fotó naturalizmusa 89
folytán nemcsak azt tükrözi, amit láttatni akarnak vele, hanem ezeken a képeken a valóság más, az összeállítók által hangsúlyozni nem kívánt dimenziói is meg
jelennek.
Végezetül a múzeum szociofotóiról kell szólnunk. Ezek az 1970-es évek második felében és a 80-as évek elején keletkeztek, s az akkori idők szociál-avantgarde felfogást követve az idős falusi-tanyasi népesség és a cigányság elesett életkörülményeit mutatják be, óhajtott művészi igénnyel.
Jegyzetek
1. Az egyetlen munka: Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori történeti gyűjteményének dagerrotípiái. In: AGRIA (Az egri múzeum évkönyve) XVI-XVII. 1978-1979.
335-371. p. Eger, 1980.
2. Mindenképp meg kell említenem a múzeum történetének két fotósát, Szederkényiné Kovács Évát és utódát Lónyainé Nagy Évát, akiknek sokat köszönhet a gyűjtemény.
3. PL: Vörosilov marsall az Egri Gótikus Palota előtt kezet fog a helyi illetékesekkel. A műfaj legszebb darabja szerintem Babrak Karmai.
4. Képes György művészete. (Kiállítási katalógus) írta és szerk.: Lengyel László. Eger, 1992.
5. Lásd bővebben Csiffáry Gergely idézett mű
6. A Steinhauser-hagyaték nagyobb része ma Pilisy Elemér egri lakos tulajdonában van.
/