Horváth Júlia
(Fejér Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Székesfehérvár) 1990-ben a Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadásában egy reprezentatív al
bumjelent meg, a Székesfehérvár Anno... Alcíme: Pillanatképek egy város életétől.
A könyv Demeter Zsófia történészés Gelencsér Ferenc fotóművész munkája -az 1860-as évek közepétől -az 1938-ig terjedő időszakban készült felvételekből közöl gazdag válogatást. A Déli Vasút építésétől a Szent István jubileumi évig terjedő hét évtized alatt a város arculata nagyot változott. A belvárost körülvevő csatornák beboltozasaval új utak nyíltak meg, új városnegyedek, házsorok, villák és paloták épültek.
A kötetben látható több mint 230 reprodukció eredetijének jelentős része a Szent István Király Múzeum gyűjteményeiben van. A múzeum még nem teljesen rendezett fotóanyaga döntő többségében fehérvári vonatkozású: városképhez, történeti eseményhez vagy helybéli polgárhoz kapcsolódik. A felvételek készítői is elsősorban itteni hivatásos vagy amatőr fényképészek.
Az 1873-ban alakult Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet gyűjteményébe először 1881-ben kerültek fotók. Ebben az évben Nagylókon ásatás folyt, melynek anyagi fedezetét Zichy Nep. János gróf bizto
sította. Zichy a leleteket, a róluk készült rajzokkal és fényképekkel együtt az egyletnek adományozta.
Az első fehérvári fényképész, aki a múzeum legértékesebb műtárgyairól felvételeket készített Pete Gyula volt. A mester 1910-ben nyitotta meg műtermét.
1912-től folyamatosan kerültek gyűjteményünkbe a város műemlékeit és köz
épületeit megörökítő képei.
Az I. világháború után hirtelen megnőtt a múzeumnak ajándékozott fotók száma. Rajtuk a híres fehérvári huszárok, bevonuló, szabadságos és leszerelő katonák egyaránt láthatók csoportosan, egyedül vagy családjuk körében. Sok a harctéren készült felvétel is. Ebben az időben gazdagodott a gyűjtemény az 1848/
49-es szabadságharcban résztvevő, a megtorlást itthon túlélő, vagy emigrációba kényszerült honvédek fényképeivel.
Már haláluk után, a húszas években kerültek a múzeumba a fehérvári mesterek által készített legkorábbi városfotók. 1865 körül nyitott műtermet Pribék Antal, Schmidt Vilmos és fényképezett Klökner Péter. Pribék Antal a hetvenes években, még a nagyszabású építkezések megindulása előtti időszakban örökítette meg a város utcáit, tereit, így képei felbecsülhetetlen értékű történeti források. Klökner 137
Péter könyv- és papírkereskedő volt. Kiadásában jelent meg a „Székesfehérvár"
című hetilap. Üzletében saját kiadású térképet és képeslapokat is lehetett vásárolni.
A céget 1983-tól Klökner József vette át, aki édesapja fényképfelvételeit a múzeumnak ajándékozta.
Száznál is több Prohászka Ottokárról készült fényképet és 75 üvegnegatívot őrzünk. A portrékban szegény gyűjtemény jelentős részén a megyéspüspök látható.
Megörökítették gyermek- és gimnazista korában, írás, olvasás és misézés közben, püspökké szentelésén, a szószéken, dolgozószobájában és utolsó nyilvános szereplésén. Évtizedeken át minden említésre méltó eseményen megjelent.
Felvételek készültek a ravatalánál, a temetésén, az emlékének szentelt templom építésének minden fázisánál, majd hamvainak nagy pompával történt odaszállí-tásánál.
A húszas években folyamatosan gazdagodott a gyűjtemény a hivatásos fehér
vári fényképészek munkáival. Tóth Károly, Virág Sándor, Szigeti Jakab és Fekete Zoltán városfotóival. Az Aranybulla kiadásának 700. évfordulójára állított emlékmű és az annak alapzatába helyezett okmány fényképe a tervező, Havranek Lajos szobrászművész ajándéka.
A harmincas évek a fényképészet virágkora. Székesfehérvár kettős jubileumra készült. 1938. Szent István király halálának 900. és a város török megszállás alóli felszabadulásának 150. évfordulója. A tudatos városrendezési és városfejlesztési koncepció jegyében új vízmű, strandfürdő, korcsolya- és teniszpálya épült, elkészült az ország első fedett sportcsarnoka. A belváros maradandó értékű emlékművekkel és köztéri szobrokkal gazdagodott. Helyreállították a régi épü
leteket, restaurálták a műemlékeket.
A gyűjteményünkben található fotókon a változások lépésről-lépésre nyomon követhetőek. A fényképészek megörökítették a Szent Anna kápolna és a székes
egyház helyreállítás előtti állapotát, a munka folyamatát és eredményét. Többszáz felvétel készült a bazilikában folyó ásatásról: a kultuszminiszter első kapa-váságáról, feltárt épületrészekről, faragványokról, a kibontott sírokról; az épülő kőtárról és mauzóleumról, Aba Nóvák Vilmos freskójáról.
Újjáépült a Városháza is. Kotsis Iván építész a régi épülettömb egyes részeiről, többek között a feltárt börtönről készített 19 képpel gazdagította a gyűjteményt.
1935-ben Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város országos fotópályázatot hirdetett. Eredményeként 72 kép örökíti meg a megye és a város legszebb tájait, hegyeit, vizeit, utcáit, tereit. 1937-ben a mohácsi kiállításra készült több mint 30 fehérvári fénykép. Ezeket az országos fotópályázaton díjat nyert 18 művel együtt a város idegenforgalmi bizottsága letétként a múzeumban helyezte el.
A Múzeumegyesület díszgyűléséről, jubileumi kiállításáról és az Országzászló felavatásáról készült fotókat a múzeum megvásárolta. Az 1938-as év eseményeit megörökítő képeket a város helyezte letétbe. Ezeken a Szent István év ünnepi megnyitása, Pacelli bíboros fogadása, a Szent Jobb megérkezése, királyaink földi maradványainak közös sírba helyezése, az ünnepi országgyűlés, vitézzé avatás, számtalan emlékmű és szobor leleplezése látható.
1938-ban tíz fényképészmester dolgozott a városban, többségük 2-3 segédet és tanoncot foglalkoztatott. A már említetteken kívül a Hege család tagjai által készített felvételek is megtalálhatók gyűjteményünkben.
Hege Károly Fehérváron tanulta a mesterség alapjait, azután Berlinben, Bécsben és Budapesten tökéletesítette tudását, pasztell- és képfestészetet tanult. 1929-ben nyitotta meg műtermét. Az ő tanítványa, később segédje volt Hege László. Három évi bécsi gyakorlat után, 1937-ben a grafikai és kísérleti intézetben jeles ered
ménnyel tett vizsgát művészeti és fényképészeti technikából, optikából valamint reprodukálási művészetből. 1938-ban önálló műtermet rendezett be. ő készített először Fehérváron báli riport felvételeket. Rendszeresen dolgozott a helyi és budapesti lapoknak.
A korszak legreprezentatívabb mestere, Tóth Károly Temesvárott született, de iskoláit már Fehérváron végezte. 1910-ben az akkor tizenöt éves fűszeresinast elküldték a fényképészhez a családról készült képekért. Mindaz, amit akkor a műteremben látott, annyira megragadta, hogy pályát változtatott. Elszegődött tanoncnak Pete Gyulához. Mint segéd, előbb Nagykőrösön dolgozott, majd első asszisztens volt a Strelisky műteremben. Az I. világháború után - Grósz Józseffel társulva - Székesfehérváron műtermet nyitott. Grósz néhány év múlva önállósította magát, felköltözött Pestre, ahol a húszas évek végén megalapította a később nagy hírnévre szert tett Mosoly Albuma céget.
Tóth Károly kiváló fényképészeket nevelt, tanítványa volt Inkey Tibor is. Inkey, aki 1922-ben szerződött hozzá inasnak és további három évig segédje volt, könyvében (Egy fényképész visszaemlékezései, Pelikán kiadó, 1993*) nagy elismeréssel ír mesteréről.
Tóth Károly művészi értékű portrékat, brómolaj-átnyomással tájképeket és hangulatfelvételeket készített. Fehérvárnak talán nincs is olyan része, amit ne örökített volna meg. 1930-ban a székesegyház tornyából és repülőgépről fény
képezte a várost.
1935-től bajonettzáras „Makina" géppel dolgozott. Ebben az időben készített egyórás expozíciós idővel felvételeket a cisztercita templom fafaragásairól.
1930-ban megjelent a Székesfehérvári Kalauz, s azt követően még másik három városba invitáló kiadvány Tóth Károly felvételeivel. Az 1838. augusztus 18-i országgyűlés alkalmából a Dunántúli Hétfői Újság Szent István év Székes
fehérvárott címmel mellékletet adott ki, fotóriportot közölt a város kettős jubileumi ünnepségeiről. Az eseményekről és a hét évig tartó előkészületekről közel 120 kép számolt be. A felvételek legnagyobb része Tóth Károly munkája.
Kiállításra küldött képeiért először 1928-ban Budapesten, a III. Országos Képzőművészeti Tárlaton kapott „Nagy Aranyérmet". Első önálló kiállításán
-1993-ban, Fehérváron a megyeházán portrékat mutatott be. Tizenkét világ
kiállításon vett részt képeivel, többek között Angliában, Japánban, Francia
országban.
1944 októberében műtermét bombatalálat érte, s csak a következő év szeptem
berében tudott újra üzletet nyitni. A közbeeső majdnem egy év alatt bejárta és fényképezte a romokban heverő várost.
Az általa készített felvételek jelentős részét múzeumunk őrzi.
139
1987-ben az adattárunk Molnár Tibor jóvoltából 1250 amatőr képpel és negatívval gazdagodott. Molnár Tibor Fehérváron töltötte gyermekkorát. A műegyetemen terveire kiírt pályázat első díját nyerte el, s ezután a mérnöki hivatal hazahívta. Ettől kezdve 26 éven át itt dolgozott. Sokáig városi főmérnök volt, azután 12 esztendeig a Fejér Megyei Tervezőiroda munkatársa.
Közben szenvedélyesen fényképezett, minden változást megörökített, a felvételeket mérnöki pontossággal dokumentálta és rendszerezte. Regiszteres füzetében 250 téma szerepel. A negatívok zacskókba rendezve egy több rekeszes fadobozban, a képek időrend és tematika szerinti csoportosításban füzetekbe ragasztva. A harmincas évek építkezései miatt lebontott épületek, a még le nem fedett csatornák, a már és még nem látható szobrok, emléktáblák, a negyvenes évek rendezett utcái és tervei, a világháború pusztításai és a romokból újjáépülő város szinte minden mozzanata látható ezeken a képeken. Mindezt gondosan megírt tanulmány teszi teljessé: „Molnár Tibor építész, volt városi főmérnök emlékei az 1910-1980 közötti évek Székesfehérvárára."