A nemzetiség és az anyanyelv - Az idõ alakzatai és idõtapasztalat

A vizsgált korszak elsõ népszámlálásának felvételi ívén, 1850-ben szerepelt a nemzetiségre vonatkozó kérdés is.²⁹Az erre adott válaszok összesítésének eredménye azonban már a ko-rabeli statisztikusok véleménye szerint „az akkori viszonyoknál fogva különös hitelre alig tarthat igényt.”³⁰Dányi leírja, hogy a népszámlálás feldolgozását követõen az osztrák sta-tisztikusok igyekeztek korrigálni az adatokat, többek között a magyarok számát kívánták különbözõ módszerekkel megnövelni, melyet az összeírás során – a szerzõ szerint szándéko-san – alulszámláltak.³¹

1857-ben kikerült a kérdések közül a nemzetiség, ám a hivatalos kiadványokban még-is publikálták ezt az adatot még-is. Egy korabeli osztrák statmég-isztikus, Carl Czoernig „az 1850. évi

AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N

25 Népszámlálás 1870,18.

26 1879. L. tc. http://1000ev.hu/index.php?a=3&param=5880 (Hozzáférés: 2017. 06. 20.)

27 A magyar népszámlálások elõkészítése és publikációi… i. m., 105. Természetesen a honosság, majd állampolgár-ság kérdése nem utal közvetlenül a nemzetiségi összetételre, hiszen magyar honosállampolgár-ságú, állampolgárállampolgár-ságú volt a legtöbb Magyarországon élõ lakos a törvény értelmében, de a nem túl régen (5 év megszakítatlan Magyar-országon lakás után szerezhette meg valaki a magyar állampolgárságot) az országba érkezett bevándorlók esetén még nyomon követhetõ e rovat segítségével, hogy honnan származnak. (1879. L. tc. 8. §)

28 Uo.,106.

29 „A nemzetiségi bevallás, amelyrõl az utasítás annyit mondott, hogy egyetlen szóval kell megjelölni »akár tartozik a többséghez, akár nem«. A kiskorú gyermekeknél szülõik nemzetiségét vették alapul. Hangsú-lyozni kell, hogy nem az anyanyelvet tudakolták, hanem a nemzeti hovatartozást.” A népszámlálást fel-dolgozó kötet szerzõi szerint valószínû, hogy a körzetek munkálatainak irányítói befolyást gyakoroltak a lakosokra a nemzetiségi rovat kitöltésénél. (Az 1850. évi erdélyi népszámlálás,8–9.)

30 Idézi DÁNYI, i. m.,58.

31 Uo.

népszámlálásból kiindulva, annak nemzetiségi eredményei és az 1851–1857. évi népmoz-galmi statisztikák alapján határozta meg a különféle nemzetiségek számát.”³²Az így kapott adatok azonban nem megbízhatók, hiszen már a kiindulópont sem volt megfelelõ, ráadá-sul a népmozgalmi statisztikák nem tükrözik az etnikai összetételt, így ezek nem is alkalma-sak a nemzetiségek számának meghatározására.³³

Az elsõ népszámlálás esetében, melyet már a magyar szervek bonyolítottak le, komoly vita elõzte meg a döntést, hogy szerepeljen-e a kérdések között a nemzetiségi hovatarto-zás. Az 1869 márciusában a népszámlálás ügyében tartott bizottsági ülés jegyzõkönyvében a következõket olvashatjuk: „A bizottság nem mulaszthatja el aggodalmait fejezni ki e ro-vatok (nyelv vagy nemzetiség) betöltése iránt, s […] leghelyesebbnek látná ha […] a nyel-vi kérdést ezen népszámlálás alkalmával mellõzné. […] utóvégre is mindenkinek szabad akaratára kell hagyni, minek vallja magát, mire nézve a nemzetiség címû rovatot lehetne ugyan használni, hanem szigorúan felülõrködni az összeírásnál, […] hogy a számláló meg-magyarázván ugyan a kérdést, de se egyik, se másik irányban nyomást az egyes nemze-tiségûekre ne gyakoroljon.”³⁴Végül a nemzetiség kimaradt a népszámlálás kérdéskörébõl, a fentiek mellett arra hivatkozva, hogy az egyidejû osztrák népszámlálás során sem tették fel ezt a kérdést.³⁵

A következõ cenzus elõkészítésénél, 1880-ban ismét felmerült a nemzetiség ügye: „Va-jon kerüljük-e újra a kérdést, mert megoldása nehézségekkel jár, mint kerültük 1870-ben?”³⁶Az ekkor kibontakozó vita nem pusztán statisztikai megalapozottságú volt, az ér-vek mögött megbújt a korabeli nemzetfogalmak³⁷közti különbség, a nemzetállamok kialakulásának folyamata és ennek ideológiai háttere, valamint a szociáldarwinista ta-nokkal megjelenõ új típusú beszédmód is.³⁸A nemzetiséget érintõ diskurzus nemcsak a magyar népszámlálások kapcsán bírt nagy jelentõséggel, hanem a Nemzetközi Statisz-tikai Kongresszusokon is többször visszatérõ vitapont volt. 1872-ben végül úgy döntöt-tek, hogy az anyanyelv az a kategória, amely a leginkább alkalmas a nemzetiségi összetétel felmérésére, hiszen míg a nemzetiségre vonatkozó konkrét kérdést nem tudták pontosan

32 VARGAE., i. m.,7; DÁNYI, i. m., 64.

33 Uo.

34 Népszámlálás 1870, 8.

35 THIRRING, Az 1869-1980. évi népszámlálások…, i. m.,5; Népszámlálás 1870,3.

36 Népszámlálás 1891,4.

37 1860-ban a londoni Nemzetközi Statisztikai Kongresszuson a résztvevõk igyekeztek egy mindenki számá-ra elfogadható nemzetiség-definíciót megalkotni, ez azonban a német és fszámá-rancia véleménykülönbség mi-att nem járt sikerrel. A franciák szerint a „nemzet az állam »természetes határai« között élõ népességet foglalja magába”, míg a németek szerint „a nemzet olyan kulturális közösség, amelynek határai nem es-nek egybe az állam határaival.” PAKOTLevente, Az 1880-as népszámlálás: A hivatalos nemzetiségi statiszti-ka intézményesülésének kezdetei a dualizmus kori Magyarországon = Nemzeti látószögek a 19. századi Magyar-országon: a 19. századi magyar nemzetépítõ diskurzusok,szerk. ALBERTRéka, CZOCHGábor, ERDÕSIPéter, Bp., ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudomány és Historiográfia Tanszék, 2010, 335–376, 340.

38 A különbözõ demográfiai-politikai vitákról, amelyek az 1880-as népszámlálás kérdésköre kapcsán ki-bontakoztak, ld. bõvebben: PAKOT, i. m.;a politikai beszéd átalakulását, a nacionalizmus politikai nyel-veit illetõen ld.: TAKÁTSJózsef, Modern magyar politikai eszmetörténet,Bp., Osiris, 2007, 62–74.

és egyértelmûen meghatározni az eltérõ megközelítésû nemzetfogalmak miatt, így ez a kategória félreérthetõvé válhatott volna, addig a saját nyelvére vonatkozó kérdést mindenki könnyen megválaszolhatta.³⁹ Az 1880-as magyar népszámlálás eredményeit közreadó kötetben is egyértelmûen elutasítják a nemzetiségre való közvetlen kérdést:

„a nemzetiség mint szellemi momentum, megszámlálás alapját nem képezheti, annak meg-határozása egyéni jog.”⁴⁰

Keleti Károly, a Statisztikai Hivatal vezetõje is megfelelõ módszernek tartotta a nemze-tiség és az anyanyelv egymással való megfeleltetését. Egyrészt tartott attól, hogy a tudomá-nyosan nehezen körülírható nemzetiség-fogalmat – ha sikerülne is egzakt definíciót alkotni – az alacsonyabb mûveltségû emberek nem értenék meg, így az adatok megbízhatatlanok len-nének. Másrészt Keleti úgy vélte, hogy a politikai értelemben vett nemzet tagja minden ma-gyar állampolgár, hiszen ekkor már a honosítási törvény hivatalos támpontot adott arra vo-natkozóan, hogy ki tekinthetõ a magyar nemzet tagjának. Erre adott válasza a tanulmányunk címében szereplõ idézet, mely szerint minden honpolgár magyar.⁴¹Végül Keleti fontos érv-ként jelöli meg azt is, hogy a lakosság nemzetiség szerinti megoszlását (melynek megismeré-sére a nyelv kérdése szolgálhat) a politikai döntések meghozatala érdekében is fontos ismer-ni. Ilyen például a népiskolákban való oktatás, melyet a törvény értelmében minden növen-déknek az anyanyelvén kell kapnia, „amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike”.⁴²Végül a kérdés így szerepelt a számlálólapon: „Mi az anyanyelve? (azon kívül mely hazai nyelvet beszéli még?)”⁴³

Ezzel a döntéssel azonban nem mindenki értett egyet, több kritika is érte ezt az eljárást.

Az egyik legfontosabb ellenvetés éppen a – statisztikai megbízhatatlanság miatt elvetett – érzelmi megnyilatkozás, a saját döntés hiánya volt, mely megjelenhetett volna a nemzeti-ségi hovatartozást konkrét kérdéssel tudakoló pont esetén. Az ellenzõk szerint éppen azt a lehetõséget vették el a nem magyar anyanyelvûektõl, hogy az általuk beszélt nyelvtõl esetleg eltérõen, magyarnak vallhassák magukat. Példaként hozták fel Széchenyi Istvánt és Batthyány Lajost, akiknek szintén nem a magyar volt az anyanyelvük, mégis bizonyo-san magyarnak vallották volna magukat egy ilyen esetben.⁴⁴Szintén ellenérvként hozták fel azt, hogy a népszámlás szerepe nem a múlt leírása, hanem a jelenlegi állapotok visz-szatükrözése, így nem azt kellene rögzíteni, hogy valaki kisgyermek korában milyen nyel-vet sajátított el, hiszen a népszámláláskor használt nyelve különbözhet ettõl.⁴⁵ Mindemel-lett megjelenik egy olyan irányú aggodalom is, mely szerint ez a módszer alul fogja szám-lálni a magyarokat, amely elkerülése ebben az idõszakban – mikor a magyarok megfelelõ

AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N

39 A kongresszus azonban nem határozta meg, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó kérdést pontosan milyen formában tegyék fel a népszámlálás során. PAKOT, i. m.,341.

40 Népszámlálás 1881,X.

41 Népszámlálás 1881,X.; PAKOT, i. m., 345–346.

42 1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában. http://1000ev.hu/index.php?a=3&param

=5360 (Hozzáférés: 2017. 06. 20.); PAKOT, i.m. 350.

43 Népszámlálás 1881,XXI.

44 PAKOT, i. m.,356.

45 Uo.,357.

számaránya többek között a dualista rendszer legitimációját is jelenti – alapvetõ fontosságú lenne.⁴⁶A már említett Kõrösy József, a Fõvárosi Statisztikai Hivatal igazgatója is az anya-nyelv kérdõpontja ellen érvelt, szerinte akármennyire közel áll is az anyaanya-nyelv fogalma a nemzetiségéhez, a kettõ mégsem azonos. Ezt pedig különösen nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni a korabeli Magyarországon, ahol a különbözõ nemzedékekhez tartozók már különbözõ nemzetiségûnek vallanák magukat a korabeli sikeres asszimilációs folyamatok-nak köszönhetõen. Ennek a felszínre kerülését akadályozza meg a rosszul megválasztott kérdés Kõrösy szerint, hiszen így nem kaphatott teret a személyes döntés által felvállalt identitásváltás a nemzetiségi hovatartozást illetõen.⁴⁷

A fentiekkel ellentétben, Keletivel egyetértésben az anyanyelv kérdõpontja mellett ér-velt Hunfalvy János is, aki az 1880-as népszámlálást elõkészítõ bizottság tagja volt. Véle-ménye szerint a nemzetiségi hovatartozás alapja és legfontosabb ismertetõje a nyelv, hiszen ez az az eszköz, melyen egy ember gondolkodni, érezni képes, így az adott nyelvre épül az egyén érzelem- és gondolatvilága is, mely alapvetõen meghatározó, míg például a vallás könnyebben lecserélhetõ.⁴⁸

A vitában megjelenõ definícióközpontú megközelítés, a kétfajta nemzetfogalom meg-jelenése, a nemzetállamok kialakulása, amely elvezet az államalkotó nemzet elvéhez, ma-gában hordozza azt a megközelítést is – melyet Keleti tanulmányunk címéül választott idé-zete is jól mutat –, mely szerint minden állampolgár az adott államalkotó nemzet tagja le-het, így részesülve az állampolgári jogokból. Így tehát, amíg a nemzetiség ilyen formában választható kategóriának is tekinthetõ, a különbözõ etnikumú polgárok dönthetnek az „ál-lamhoz tartozásukról”, addig az anyanyelvét senki nem választhatja meg, ez a születéskor determinált jellemzõjévé válik. A magyar elit e gondolatmenetében – melyet a statisztikai szempontú vitákban is megjelenni láthattunk – a francia nemzetfogalom elemeit fogadták el: „[…] a magyar a vezetõ nemzet, amely a békés fejlõdés lehetõségét biztosítja az itt élõ más ajkú népek számára is.”⁴⁹Ez a megközelítés a nemzet és a faj fogalmának kettõsségén alapul és az 1870-es években elterjedõ nacionáldarwinista nézeteket tükrözi, mely a már idézett kétféle nemzetfogalomnál tovább lép, hiszen míg az utóbbiak szerint a nemzet le-het politikai közösség, valamint nyelvi-kulturális közösség, az ekkor erõteljessé váló faj fo-galma azonban ennél jóval egyértelmûbb. A faj mint az egyén veleszületett gondolata el-vezet a születéskor elsajátított anyanyelvvel mérhetõ etnikum elvéhez. „E nacionáldar-winista szótár az 1870-es évektõl kezdve gyorsan szétterjedt a magyar politikai nyelvben;

azok is használták, akik érzelemmentesen, tudományos tényként kezelték érveit, s azok is, akik rémültesnek találták.”⁵⁰

Láthatjuk tehát, hogy az 1880-as évben megszületett döntés az anyanyelv kérdõpont-ját illetõen nemcsak a magyar gyakorlatban jelent meg, hanem a nemzetközi statisztikai

46 Uo., 357, 359.

47 Uo.,360–361.

48 Uo.,362. Hunfalvy tanulmányának címe: Az emberfajta, nemzet és nemzetiség fogalmairól,mely szintén utal a korabeli szociáldarwinista gondolatokra, tanokra.

49 TAKÁTS, i. m.,72.

50 Uo.,69.

kongresszusok által is elfogadott alapelvvé vált. Az elhatározás hátterében a tudományos érveken túl – megbízhatóság, a kategória egyértelmûsége – politikai megfontolások is áll-tak – az anyanyelv használatának biztosítása az oktatásban és a mindennapi ügyintézés-ben⁵¹–, valamint megfigyelhetõ az átalakuló politikai beszédmód és a nemzetállam fogal-ma megjelenésének hatása is. Így vált tehát az anyanyelv az etnikai hovatartozás mércéjé-vé és maradt meg egészen 1941-ig.

Az 1890-es népszámlálás bevezetõjében már teljesen fedi egymást a nemzetiség és az anyanyelv kategóriája: „A fõkülönbségek egyike a magyar és osztrák számlálás között[…]

a nemzetiségi rovat, amott a családban rendszerint beszélt nyelv, nálunk az anyanyelv tuda-koltatván.”⁵²A kötet a késõbbiekben is kiáll a választott módszer mellett és további érve-ket sorol fel amellett, hogy az anyanyelv kérdését fontos a többi pont között tartani. „Ma-gyarországon egyébiránt a már egyszer alkalmazott és helyesnek bizonyult módszertõl, ne-vezetesen az anyanyelv s az egyéb beszélt hazai nyelvek kérdésétõl azért sem volna tanácsos eltérni, mert az 1879. évi XVIII. t.-cz., mely a magyar nyelv köteles oktatását a népisko-lákban elrendelte, immár közel 10 évi hatására nézve csak ugy lesz megbírálható, ha a nyel-vi s az azokon alapuló nemzetiségi nyel-viszonyok is azon módon vétetnek számba, mint a hogy az idézett törvény érvénye elõtti állapot fölvétetett.”⁵³

Ahogy a népszámlálások történetérõl szóló bevezetõben ismertettük, 1900-tól kezdve az eredményeket közreadó kötetek nem tartalmaznak indoklást a kérdéskörökre vonatko-zóan, hiszen ekkor már egy megszilárdult, egységesedett kérdéssorral rendelkezett a Statisz-tikai Hivatal, mely országos szinten több évtizedes múltra tekintett vissza, valamint illesz-kedett a nemzetközi tendenciákba is, megfelelve így az idõben és térben való összehason-líthatóság kritériumainak.⁵⁴

Kovács Alajos, a Statisztikai Hivatal késõbbi elnöke 1941-es tanulmányának egyik fejezetében⁵⁵így ír a kérdésrõl: „A magyar statisztika a nemzetiségek számának megál-lapítására 1880 óta az anyanyelvet használja, mint a nemzetiség legfõbb ismertetõjelét.

Kétségtelen, hogy az anyanyelv nem mindenben fedi a nemzetiség fogalmát, de mint-hogy […] bizonyos szubjektív elemet is visz a fogalomba – »az a nyelv, amelyet

magáé-AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N

51 A már idézett népiskolai törvény mellett gondoljunk a szintén 1868-as nemzetiségi törvényre is. 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúsítás tárgyában. http://1000ev.hu/index.php?a=3&param

=5366 (Hozzáférés: 2015. december 15.) A törvény elsõ mondata szintén jól tükrözi a nemzet fogalmá-nak átalakulását, anfogalmá-nak a nemzetállam gondolatához való idomulását. „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztha-tatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetõsége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükséges-sé teszik;” 1868. XLIV. tc.

52 Népszámlálás 1891, I., 4. (Kiemelés Gy. R.)

53 Uo.

54 Ld. 19–22. jegyzet.

55 A fejezet címe: A népesség anyanyelv (nemzetiség) szerint. Itt is látható a két kategória teljes egysé-gesülése.

nak vall és legjobban és legszívesebben beszél« – mindenesetre igen közel áll a nemzeti-ség fogalmához.”⁵⁶

Végül a második világháborút megelõzõ bécsi döntések következtében Magyarország-hoz visszacsatolt területek ismét felszínre Magyarország-hozták a nemzetiség kérdését. A nemzetiség azon-ban ebben a történelmi helyzetben más fogalmat takart, mint az 1880-azon-ban definiálni pró-bált, anyanyelvvel azonosított kategória. Ezt jól tükrözi az 1941-es népszámlálás vonatko-zó kérdése is: „Nemzetisége (minden befolyástól mentes és anyanyelvére való tekintet nélkül megjelölendõ az a nemzetiség, amelyhez tartozónak a megszámlált egyén érzi és vallja ma-gát)”.⁵⁷Sem az ideiglenes eredményeket tartalmazó, még a háború ideje alatt elkészített kötetek,⁵⁸sem a késõbbi hivatalos feldolgozások⁵⁹nem tartalmaztak külön indoklást a nem-zetiség kérdésének újbóli megjelenését illetõen. Az anyanyelvre vonatkozó kérdés 1941-ben is részét képezte a népszámlálás pontjainak.⁶⁰

Thirring Lajos statisztikus így indokolta a nemzetiségi kérdés megjelenését az 1941-es népszámlálás felvételi ívein: „A magyar népszámlálások az anyanyelv és a nyelvismeret egy-mást kiegészítõ rendszeres és következetes kérdezésével s az ezen a kettõs alapon nyert vá-laszok szinte túlságosan részletesen kiépített feldolgozásával s ezenfelül az adatoknak igen bõ tartalmi és területi részletezésben való közreadásával nemzetközi tekintetben is csaknem egyedül álltak. Minthogy az átmenetileg megnagyobbodott országterületen az etnikai nép-összetétel jóval kevertebbé vált, mint volt a meglehetõsen egyszínû, ú.n. trianoni Magyar-országon, az anyanyelvi és nyelvismereti jellemzõkön kívül – miniszterelnöki döntés értel-mében és a minél teljesebb objektivitásra való törekvés jegyében s egyes külföldi példák figyelembevételével – ezúttal a nemzetiség bejegyzésére is külön /új/ kérdõpont szolgált.”⁶¹

Ö

SSZEGZÉS

Összefoglalásképp néhány szempontot szeretnénk kiemelni azzal kapcsolatban, hogy meny-nyiben befolyásolhatták az összeírók a nemzetiségre vonatkozó adatokat. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy nem választ kívánunk adni a kérdésre – hiszen pontosan valószínûleg lehetetlen rekonstruálni, hogy a népszámlálások eredményei mennyire fedték a valóságot,

56 KOVÁCS,i. m.,40–41.

57 A magyar népszámlálások elõkészítése és publikációi… i. m.,108. (Kiemelés Gy. R.)

58 1941. évi népszámlálás: A népesség anyanyelv szerint, községenkint és törvényhatóságonkint: (Ideiglenes ered-mények),kiad. a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal, Bp, 1943; 1941. évi népszámlálás: A népesség nem-zetiség szerint, községenkint és törvényhatóságonkint: (Ideiglenes eredmények),kiad. a M. kir. Központi Sta-tisztikai Hivatal, Bp., 1944.

59 Népszámlálás 1941. A nemzetiségi és anyanyelvi adatokat közreadó 3/a kötetben mindössze a nemzetiségi adatok hiányosságára tesznek utalást, valamint megadják a nemzetiség, a vallás és a nyelvismeretre vonat-kozó kérdések pontos leírását. Népszámlálás, 1941, 3/a Anyanyelv, nemzetiség, nyelvismeret,Bp., KSH–MOL, 1983, 9–11.

60 A magyar népszámlálások elõkészítése és publikációi… i. m., 96.

61 THIRRINGLajos, Az 1941. évi népszámlálás: A népszámlálás története és jellemzése, Történeti Statisztikai Kötetek, kiad. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, MOL, Bp., 1981, 39.

vagy milyen mértékben tértek el valójában a korabeli lakosság jellemzõitõl –, mindössze az eddig bemutatott tényeket rendezzük zárásként az általunk feltett kérdés köré.

Az 1850-es évek népszámlálásait illetõen a magyarok tartottak a saját arányuk szán-dékos alulszámlálásától, hiszen a munkálatokat az osztrák hivatal végezte a birodalom ka-tonáinak közremûködésével. Ahogy láttuk, az 1850-es és 1857-es népszámlálásnak több alapvetõ problémája is volt a végrehajtás gyakorlatlanságából és a fogalmak meghatározá-sának pontatlanságából adódóan. Az alulszámlálás a teljes lakosságot érintette 1850-ben, amit az osztrák statisztikusok a népszámlálást követõen rögtön megkíséreltek korrigálni, növelve például a magyarok számarányát is. 1857-ben végül nem is kérdezték sem a nem-zetiséget, sem az anyanyelvet, az összeíráskor a hangsúly a néhány évvel korábbi hibák és pontatlanságok kijavításán volt. A kiegyezést követõ elsõ magyar statisztikusok által le-bonyolított összeírás elsõdleges céljai között szintén a lehetõ legszakszerûbb népesség-ösz-szeírás szerepelt, így a problémásnak tûnõ nemzetiség (és anyanyelv) kérdését 1869-ben ismét mellõzték. 1880-ban hosszú politikai és statisztikai szempontokat is felvonultató vi-ta után döntöttek amellett, hogy a kevésbé befolyásolhatónak és bizonyvi-talannak tekin-tett, nemzetközileg is elfogadott anyanyelv kérdõpontot választják az ország etnikai össze-tételének mérésére alkalmas tényezõnek. A vita során felmerült érvek és ellenérvek kö-zött érezhetõ volt, hogy míg néhányan az asszimiláció pozitív hatásait tükrözõ folyamat bemutatását várták az anyanyelv kérdésétõl, addig mások éppen a magyarság számának alulbecslését jósolták a nemzetiségre vonatkozó konkrét kérdés elhagyása révén. Mind-emellett természetesen a különbözõ nemzetiségek a magyar hatóságok által a saját számuk alábecslésétõl tartottak, míg azokon a területeken, ahol az összeírásban részt vettek a kü-lönbözõ etnikumokhoz tartozók is, illetve jelentõs többséget alkottak, ott a nemzetiségre vonatkozó kérdésre adott válasz ilyen irányú befolyásolásától tartottak a magyar statiszti-kai szolgálat tagjai.⁶²Az eddigiek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a vizsgált népszám-lálások közül az 1880 elõttiek még fõként az alapvetõ technikai és végrehajtási problémák elhárítására fókuszáltak, így az 1850-es összeírás kivételével kerülték is a további nehéz-ségekkel járó nemzetiségi kérdés beiktatását a pontok közé. Ezt követõen 1880-ban, mi-kor már gyami-korlottabbá, szakszerûbbé vált a népszámlálások lebonyolítása, igyekeztek a le-hetõ legmegfelelõbb kérdést megtalálni, ami tükrözi az ország nemzetiségi összetételét, és erre az anyanyelvet találták a legalkalmasabbnak – holott a jeles statisztikusok közül töb-ben a magyarok számának alábecsülését jósolták ettõl a döntéstõl. 1880-tól 1941-ig így mindegyik népszámlálásnál magától értetõdõen már az anyanyelv kérdése szerepelt,

an-AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N

62 „A nemzetiség meghatározása elsõ sorban és megtámadhatatlanul egyéni jog s csak az egyén által old-ható meg. Még pedig nem is oldold-ható meg máskép, mint egyéni bevallás által. S itt csakis két eset kép-zelhetõ s kétféle válasz várható. Vagy a míveltség azon alantas színvonalán áll az illetõ, hogy a nemzeti-ségrõl fogalma sincs s akkor egyszerûen a törzset mondja be, melyhez tartozik s tótnak, oláhnak, szerb-nek, stb. vallja magát; vagy tud a törzs és nemzetiség, nemzetiség és nemzet közt különbséget tenni s akkor egyszerûen magyarnak vallja magát, mely eredetileg ez vagy amaz törzshöz tartozik. Kivételt itt az egyes törzsek csak azon félintelligentiájú malkontensei fognak tenni, kik külön nemzetiségi aspirácziók

In document Az idõ alakzatai és idõtapasztalat (Pldal 95-113)