A vizsgált versekben a metaforikus szemantikai konstrukciók egy részének hátterében az EM
-BER NÖVÉNYfogalmi metafora áll. Az egyes szövegbeli elõfordulások különbözõ kidolgo-zottságú metaforikus nyelvi kifejezéseiben minden esetben megfigyelhetõ az életszakasz és a nem profilálódása. Fiatal életkorú elhunyt esetében jellemzõ a specifikusabb virágos növény, valamint a virágszál megjelenése. Az életkor nyelvi konstruálásának ilyen fajtájá-ra leginkább fiatal elhunytakról szóló szövegek példái szolgálnak, ezeknek az elõfordulások-nak a leírása így tovább árnyalható. Az életkor függvényében bimbó vagy már kinyílt virág-gal rendelkezõ növény profilálódik. Az életszakasznak tehát igen nagy fokú specifikációjá-ra kínál lehetõséget ez a jelentésképzési eljárás, a gspecifikációjá-rammatikai konstrukció nagy mértékû kidolgozottsága azonban nem szükségszerû. A (10a–c) példákban olyan különbözõ kidol-gozottságú kifejezések szerepelnek, amelyek hátterében az EMBER NÖVÉNYfogalmi metafora áll. A (10a)-ban a kis virág pusztulása a metaforikusan cselekvõként megjelenõ halál cse-lekvésének a következménye. A (10b)-ben ennél specifikusabb növény kerül elõtérbe (lili-om),a virágos rész mellett pedig a szár is. A (10c) példában ugyancsak kidolgozott a növény fajtája (rózsa),a HALÁLpedig a virágos növény életszakaszának utolsójaként válik metafo-rikusan hozzáférhetõvé.
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
(10a) kis virág! Im leszakasztott téged a halál (FNy1: 34) (10b) halva fekszik itt egy szép liliomszál (FNy2: 259) (10c) én is rózsa voltam s el kellett hervadnom (DG: 1.29)
A kidolgozottabb szerkezetekben explicitté válhat az a referenciális tájékozódási központ, amelybõl kiindulva az elhunyt a rokonsági kapcsolatrendszer tagjaként profilálódik. Ez le-het az elhunyt szülõje, de nagyobb közösség, a család is. Az elhunyt metaforikus nyelvi konstrukciói az elhunyt aposztrofikus megszólításában (10a) és az elhunyt megnyilatkozói kiindulópontjából (10c) egyaránt megfigyelhetõk, valamint azokban a diskurzusrészletek-ben is, amelyekdiskurzusrészletek-ben az elhunyt és a család egyaránt a referenciális jelenet szereplõiként konstruálódnak meg (10b).
A fiatal elhunyt nem kizárólag virágos növényként, hanem gyümölcsként is megkonstru-álódhat, melynek során a családi kapcsolatrendszer más tagjai is növényként jelennek meg (11a). Az EMBER NÖVÉNYfogalmi metafora így nem minden esetben korlátozódik az elhunyt-ra, hanem kiterjed a szüleire is, az õ perspektívájukból válhat gyümölcsként hozzáférhetõvé.
Az ilyen kifejezésekben a rokonsági kapcsolatrendszer más tagjai is növényként jelennek meg, a gyermek és a szülõ metonimikusan rész–egész viszonyban áll. Megfigyelhetõ emellett, hogy a halál eseménye is a NÖVÉNYfogalmán keresztül, annak pusztulásával konstruálódik meg, a növényhez hasonlóan ugyancsak az életkort specifikáló igével (vö. 12a, 13b). A nö-vény dologszerû nyelvi profilálódása pedig nem minden esetben szükségszerû akkor sem, ha a halál annak elpusztulásaként jelenik meg (11b).
(11a) Egy fiatal fának elsõ gyümölcse
Hull benned a sötét zordon sírba le (DG: 1.36) (12a) Csak imént virult még élte szebb korában
S már hervadva fekszik a halotti ágyban (FNy1: 14) (12b) Mint hervadó virág künn a pusztában (DG: 2.24)
A középkorúak felett mondott versekben a fiatalokhoz hasonlóan, virágos növényként je-lenik meg az elhunyt, halála pedig ennek pusztulásával, hervadásával következik be. A (12a) és (12b) példa jelentõs mértékben hasonlít a (10b) és (10c) példához.
Noha az utóbbi két versben megjelenõ elhunytak rokonsági kapcsolatrendszerüket te-kintve a fiatalok életkori csoportjába tartoznak, a hozzájuk kapcsolódó nyelvi konstrukciók-ban sokkal inkább a fiatal felnõtt kerül elõtérbe, azaz nem a növényi fejlõdési szakasz ele-jén álló virágbimbók, hanem kifejlett növények. Láthatóvá válik tehát, hogy a közösség-ben betöltött funkció nem egy változó mentén konstruálódik meg, az életkori csoportok megközelítõleg egybeesnek a különbözõ közösségi funkciókkal (gyermek, hajadon, szülõ, nagyszülõ), ezek árnyaltabb felismerésében és meghatározásában azonban a rokonsági kap-csolatrendszer és számszerûsített életkor mellett jelentõs a nyelvi kifejezések szerepe is. A kö-zösségben nyelvi konstruálás szempontjából tehát a fiatalok életkori csoportjának periféri-kus elemeiben (idõsebb fiatalok) megfigyelhetõ növény forrástartományhoz köthetõ nyelvi konstrukciók sokkal nagyobb hasonlóságot mutatnak a középkorúakkal kapcsolatos ilyen metaforikus nyelvi kifejezésekkel, mint kategóriájuk más tagjaival. Ennek egyik példája,
hogy prototipikus fiatalok felett mondott versekben a bimbókifejezésnek, valamint a NÖ
-VÉNYforrástartománynak nincs nemre vonatkozó specifikáló jelentése, a bemutatott kate-góriák közti átmenetben, valamint a középkorúak felett mondott versekben a virágos nö-vény kizárólag nõ lehet.
Az idõsekrõl szóló versekben a virágos növénytõl eltérõen is specifikálódik a NÖVÉNY fo-galma. Az elhunyt megkonstruálódhat a FAforrástartomány, amely nemtõl függetlenül le-het virágos vagy virágtalan. A (13a) és (13b) példában egyaránt megfigyelle-hetõk azok a ter-mészeti jelenségek, amelyek valamilyen negatív hatással vannak a növényre. Emellett az is látható, hogy az idõs kort fás szárú, hosszabb élettartamú növény is hozzáférhetõvé teheti.
Az eddig vizsgált szövegekben az idõs elhunyt növényként való nyelvi konstruálása a dél-gömöri versek sajátosságának tekinthetõ.
(13a) Viharokat álló kemény tölgyfa voltam én (DG: 1.3) (13b) Mint az elvirágzott vihar tépdeste fa
Hetvenhat év után megyek a sírba ma (DG: 1.2)
1. táblázat: A NÖVÉNY forrástartomány a különbözõ életkori csoportoknál
A NÖVÉNYforrástartománnyal kapcsolatos nyelvi kifejezések életkori csoportok szerin-ti specifikálódását az 1. táblázat mutatja be. A táblázat sorai az egyes szövegcsoporto-kat, oszlopai az életkori csoportokat és a növény fogalmával kapcsolatos metaforikus ki-fejezéseket szemléltetik. Jól látható, hogy a fiatalokhoz kapcsolódó metaforikus kifeje-zések mindhárom csoportban jelen vannak, a középkorúakhoz köthetõk csak a korai felsõnyéki és a dél-gömöri szövegekben, az idõsekre vonatkozó metaforikus kifejezések pedig csak a dél-gömöri versekben. Az innen származó búcsúztatókban tehát az elhunyt bármely életszakaszában megkonstruálódhat a NÖVÉNYforrástartományon keresztül, míg a korai és kései felsõnyéki versekben életkori csoporthoz kötötten van jelen ez a jelen-tésképzési eljárás.
Ö
SSZEGZÉSA versekben az elhunyt kora konstruálódhat a pontos életkor, a rokonsági kapcsolatrend-szer révén, az elhunyt valamely fizikai tulajdonságának elõtérbe kerülésével, a TÉRvagy az IDÕfogalmán keresztül, valamint olyan metaforikus szemantikai konstrukciókban, me-lyek hátterében az EMBER NÖVÉNYfogalmi metafora áll. A különbözõ korú elhunytak fe-lett mondott szövegekrõl megállapítható, hogy mind a kontextusfüggõ kiindulópont ala-kulását illetõen, mind az egyes jelentésképzési eljárásokat tekintve megfigyelhetõk
élet-AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
FFiiaattaall KKöözzééppkkoorrúú IIddõõss
BIMBÓ VIRÁGOS NÖVÉNY FA/VIRÁGOS NÖVÉNY
FFNNyy11 x x
FFNNyy22 x D
DGG x x x
szakaszra, valamint szövegcsoportokra jellemzõ sajátosságok. Az életkort profiláló nyelvi kifejezések között megkülönböztethetõk azok, amelyek az élet és a halál fogalmához vi-szonyítva dolgozhatók fel sikeresen (TÉR, IDÕ), valamint olyanok is, amelyekben ez nem szükségszerû (életkor és rokonsági kapcsolatrendszer, fizikai jellemzõk). Az EMBER NÖ
-VÉNYfogalmi metaforához kötõdõ metaforikus konstrukciók nagy komplexitással vannak jelen; az életkor, valamint a közösségben betöltött funkció igen árnyalt nyelvi konstruá-lására kínálnak lehetõséget a szövegekben. Az elhunyt kora így tehát olyan metaforikus kifejezések révén válik hozzáférhetõvé, amelyekben az elhunyt élõ-ként, de nem cselek-võ-ként jelenik meg.
A bemutatott példákban jól látható, hogy az életkorral, életszakasszal kapcsolatos nyelvi kifejezések nem izoláltan vannak jelen, hanem együttesen tesznek hozzáférhe-tõvé az elhunyt közösségben betöltött funkciójával és életkorával kapcsolatos jelenté-seket. A szövegekben a pontos számmal kifejezett életkornál lényegesebb az elhunyt közösségben betöltött funkciója. A metaforikus-metonimikus nyelvi kifejezések révén ez specifikusabban és rugalmasabban jelenik meg, mint ahogy a statisztikai kategorizá-ción alapuló életkori csoportok szerint. A közösségben betöltött funkciók nyelvi kife-jezések alapján történõ vizsgálata emiatt indokolt lehet, tovább árnyalhatja jelen mun-ka megállapításait.
FRUZSINAKRIZSAI