Pápai Páriz Ferenc a 17–18. század irodalomtörténeti szempontból kevéssé kutatott tudó-sa. „Elhanyagoltsága” talán azzal magyarázható, hogy nem kimondottan irodalmárként ér-dekes személyiség, hanem inkább a korabeli tudományosság karteziánus „modernizálásá-ért” tett erõfeszítései miatt került az eddigiekben a figyelem középpontjába.
Pápai Páriz Ferenc Pax-sorozatának bevezetõit (Pax animae – A lélek békessége,1Pax corporis – A test békessége,2Pax aulae – Az udvar békessége,3Pax sepulcri – A sír békessé-ge,4Pax crucis – A kereszt békessége5) vizsgáltam meg abból a szempontból, hogy vajon lé-tezett-e egy alapgondolat, amelynek szoros követésével Pápai kidolgozta sorozatát, vagy az évek során a keze alól kikerülõ munkákat igazította bele a békesség-sorozat koncepciójá-ba, figyelembe véve azt, hogy mindegyik kötet önmagában megálló mûalkotás/fordítás/át-írás, mégis együttesen, megjelenésük sorrendjében, idõben és idõvel alkotnak egy egészet.
A kora újkori Erdélyben minden szükséges feltétel megvolt a könyvnyomtatás sikeres-ségéhez: elsõsorban rendkívül mûvelt szerzõk; könyvkiadók, akik a legtöbb esetben helyes érzékkel és ésszel ismerték fel a kiadásra alkalmas szövegeket; olvasótábor, gyakran a me-cénásként is mûködõ nemesek körébõl, de mint látni fogjuk Pápai Pax-sorozata kapcsán, a köznép soraiból is, hiszen ahhoz, hogy egy szöveg annyira sikeres legyen, hogy egy szûk
1 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax animae, azaz a lélek békességérõl,Kolozsvár, 1680 (RMK I. 1246).
2 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax corporis, azaz az emberi testnek belsõ nyavalyáinak okairól, fészkeirõl, s azoknak or-voslásának modgyáról való tracta. Mellyet mind élõ tudós tanítóinak szájokból, mind a régieknek tudós írások-ból, mind pedig maga sok betegek körül való tapasztalásiból summáson öszveszedett, és sok ügyefogyott szegé-nyeknek hasznokra, mennyire értelmesen, világosan magyar nyelven kiadott.Kolozsvár, 1690 (RMK I. 1387).
3 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax aulae, azaz a bölcs Salamon egynéhány válogatott reguláinak röviden való elõadása.
Rész szerint francia nyelven való írásból, rész szerint másunnan szedegettettek és magyar nyelven kiadattattak.
Kolozsvár, 1696 (RMK I. 1488).
4 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax sepulcri, azaz idvességes és igen szükséges elmélkedés arról, miképpen kellessék ember-nek mind élni, mind pedig meghalni. Német írásból szedegettetett és e kisded hordozható formában szoríttatott, az áhétatos együgyü magyar keresztyének számára.Kolozsvár, 1698 (RMK I. 1526). Pápai következetesen használja a sepulcri szóalakot a sepulchri helyett: ‘sír, koporsó’.
5 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax crucis, azaz Szent Dávid királynak és prófétának százötven soltári. Mellyek azokat a Szent Léleknek célja és értelme szerint rövideden megmagyarázó százötven könyörgésekbe, a Soltároknak rendit megtartván, béfoglaltattak: és a lélekkel és értelemmel éneklõ s könyörgõ magyar hiveknek lelki hasznokra kiadattak.
Kolozsvár, 1710 (RMK I. 1775).
évszázadon belül akár tízszer is kiadják, mindenképpen nagyobb olvasótáborra volt szük-ség, mint a fõúri támogatók, és esetleg az általuk ajándékként „szórt” könyvek olvasói.6
Monok István értekezik könyvtörténeti monográfiájában7 részletesen arról, hogy mi-lyen tényezõk befolyásolták a kora újkori nemesi, és indirekt módon minden társadalmi rend könyvkultúrájának, ízlésének változását: a nemesség jövedelmének alakulása, vala-mint a helyi papír- és könyvtermelés „szegényessége”, ami egyben azt is jelentette, hogy a fõnemesek, egyáltalán az olvasni tudók mûveltsége, könyvekkel való ellátottsága nagy mértékeben ki volt szolgáltatva az udvari környezet, az egyes mecénások ízlésének, illetve a nem túl gyakori könyvügynökök, kiadók anyagi érdekeinek. Számos esettanulmány iga-zolja, hogy legtöbb esetben a mecénások tudatosan választottak maguknak kiadandó szö-veget, illetve a mûveltség terjesztésén túl személyes érdekek miatt, tudatos imázs-alakító céllal fogadták el a hozzájuk munkájuk kiadásának anyagi támogatásáért közvetett módon, a kötetek fejlécéhez tartozó ajánlások „ígértete” révén folyamodó szerzõket, hiszen mind az ajánlás, elõszó, illetve magának a kötetnek, a mûnek az alapkoncepciója kiválóan alkal-mas volt propagandisztikus célokra.8
Érdekes jelenség a nõi mecénások nagy száma a magyar nyelvû patronátusrendszerben.9 Pesti Brigitta szerint a nõket mecénásként megjelölõ nyomtatványok nagy többségében a tu-lajdonképpeni támogató a férj volt, mégis az ajánlások ilyen formában való megfogalmazá-sa egy határozottan jelenlevõ, elsõsorban a kegyességi irodalom iránt fogékony nõi olvasó-közönségrõl tesz tanúságot. Pápai Páriz Pax-sorozata esetén is ezzel találkozunk: a Pax aulae kivételével, melyet a szerzõ II. Apafi Mihálynak ajánl, a többi négy Pax-könyv ajánlóle-velének címzettje a „Tekintetes Asszony”, annak ellenére, hogy mindenik esetben a cím-lap ajánlásában szerepel a férj neve is, esetleg férje mellett a fõúri nõi mecénás is hangsú-lyos helyet kap. Ami szintén érdekes, hogy az öt kötetbõl négy valamilyen módon kötõdik a Széki Teleki családhoz. Id. Teleki Mihályhoz és feleségéhez, vagy pedig gyermekeikhez, il-letve gyermekeik házastársához szóló ajánlásokat találunk, ami erõteljesen jelzi a Teleki csa-lád ilyetén jellegû „kultúrpolitikájának” jelenlétét.
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
6 Nyomdacímszó, V. ECSEDYJudit = Magyar Mûvelõdéstörténeti Lexikon: Középkor és kora újkor, fõszerk.
KÕSZEGHYPéter, szerk. TAMÁSZsuzsa, Bp., Balassi, VIII, 2008, 265–278. (MAMÛL VIII.)
7 MONOKIstván, A mûvelt arisztokrata. A magyarországi fõnemesség olvasmányai a XVI–XVII. században, Bp.–Eger, Kossuth Kiadó, Eszterházy Károly Fõiskola, 2012, 18–19.
8 GÁTIMagdolna, Az ajánlás beszédaktusának politikája ifj. Teleki Mihály Fejedelmi lélekcímû fordításában,
= A politika mûfajai a régi magyar irodalomban – Tudományos konferencia,Gyula, 2005. május 25–28., http://www.iti.mta.hu/Gyula/TANULMANYOK/Gati_Magdolna.pdf (hozzáférés: 2017. 06. 20.); PESTI
Brigitta, Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század elsõ felében, Bp.–Eger, Kossuth, Eszterházy Károly Fõiskola, 2013.
9 A nõi patrónák által támogatott irodalom legnagyobb része kegyességi jellegû: imádságos-, prédikációs-és elmélkedõ könyvek, posztillák, énekeskönyvek. A XVII. század elsõ felében a kegyességi olvasmányok a „szépirodalom” szerepét töltötték be a nõi olvasók körében, napi olvasmányként vették õket kézbe. Jel-lemzõen a tudományos vagy iskolai céllal készült mûvek mecénásai között alig találni nemes- vagy pol-gárasszonyokat. PESTIBrigitta, „KEGYESpatróna asszonyaink”: Nõi mecenatúra Magyarországon a XVII. szá-zad elsõ felében = GHESAURUS: Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára, szerk.
CSÖRSZRumen István,Bp., MTA ITI, 2010, 359–368.
1680–1776 között, vagyis majd egy évszázad alatt a Pax-sorozat 18 kötete jelent meg (Pax animae: 2 kiadás, Pax corporis: 11 kiadás, Pax aulæ: 1 kiadás, Pax sepulcri: 3 kiadás, Pax crucis: 1 kiadás), ebbõl 1716-ig, vagyis a szerzõ haláláig 9 kötet, ami a korabeli viszonyok kö-zött igazi sikertörténetnek számít. Vajon tematikájuk, sorozat jellegük, a megszólított olva-sóközönség, Pápai személyisége és befolyásossága, esetleg a kiadó szempontjából az anyagi nyereség „biztossága” eredményezte-e ezt a váratlan népszerûséget (azt sem szabad elfelejte-nünk, hogy a Pax-sorozat csak egy része a Pápai-életmûnek)? Merem állítani, hogy mind-ezek együttesen járultak hozzá a kötetek ritkaságszámba menõ kapósságához. Tarnai Andor10 meglátása szerint a Pax-sorozat az interkonfesszionális kegyesség és „modern” tudományos-ság, azaz az „igaz filozófia” jegyében születik, éppen azt a fajta kiegyensúlyozott tudást/böl-csességet/békét közvetíti, amelyre a bizonytalan kora újkori embernek szüksége van.
10 TARNAIAndor, Pax aulae, Irodalomtörténeti Közlemények, 72 (1968), 281.
11 A táblázatban megjelölt jelentések esetén az 1. a Pápai-féle szótár szerinti, míg a 2. a Finály-féle szótár-ban megadott.
C
Cíímm11//RRMMKK jjeellzzeett KKiiaaddááss KKiiaaddááss AAjjáánnllááss éévvee hheellyyee
PPaaxx aanniimmaaee RMK. I. 1680 Kolozsvár Címlap, ajánlás II. Apafi Mihálynak 1. ‘lélegzet, szél, levegõég, lélek, élet’ 1246
2. ‘légmozgás, szellõ, szél; lélegzet;
2.éltetõ erõ, lélek, élet’
PPaaxx ccoorrppoorriiss RMK. I. 1690 Kolozsvár Címlap, ajánlás,
1. ‘test’ 1387. Széki Teleki Mihálynak és nejének,
2. ‘test’ Veér Judithnak, ajánlás kelte 1687,
versek
RMK. I. 1695 Kolozsvár Címlap, ajánlás Bethlen Klárának,
1474. Losonczi Bánffy György
erdélyi kormányzó nejének, Nagyenyeden 1694, ezt nevezi Pápai II. kiadásnak, elöljáró beszéd, örvendezõ versek
PPaaxx aauullaaee RMK. I. 1696 Kolozsvár Címlap, ajánlás
1. ‘palota, udvar’ 1488. Széki Teleki Lászlónak és nejének
2. ‘külsõ udvar; vár, palota, Vaji Annának, Nagyenyeden 1696,
2.királyi udvar’ üdvözlõ versek, elöljáró beszéd
PPaaxx sseeppuullccrrii RMK. I. 1698 Kolozsvár Címlap, ajánlás
1. ‘koporsó, sír, temetés’ 1526. Malomvizi Kendefi János özvegyének,
2. ‘sírhely, síremlék’ Teleki Mihály lányának,
Teleki Krisztinának, elöljáró beszéd, üdvözlõ versek
PPaaxx ccrruucciiss RMK. I. 1710 Kolozsvár Címlap, ajánlás gr. Teleki Sándornak
1. ‘kereszt, akasztófa’ 1775. és feleségének gr. Bethlen Júliának,
2. ‘kereszt; kín, gyötrelem, az olvasóhoz, versek
2.szerencsétlenség, veszély’
A Pax-sorozat kiadástörténeti összefoglalója
Mind a sorozat, mind pedig az egyes kötetek címe is sokat sejtetõ. A közös paxszó meg-adja azt az alapvetõ fogalmat, amely összeköti az egyes köteteket, vagyis a béke, a csend, az élet minden terére kiterjedõ kiegyensúlyozottság, nyugalom, míg az egyes kötetcímek ennek egy-egy szeletét, dimenzióját határozzák meg.
pax = 1. Pápai Páriz Ferenc, Dictionarium Latino–Hungaricum,Szeben, 1767.
pax = ‘Békeség, Hallgatás, Tsende ség’
2. dr. Finály Henrik, A latin nyelv szótára, Bp., Franklin-Társulat, 1884.
pax = 1. ‘béke, békesség, úgy békekötés, mint békés állapot’
2. ‘csendesség, kedélyállapot’
3. ‘engedelem, beleegyezés’
4. ‘kegyelem, segély az istenek részérõl’
Ezen öt szöveg pretextusának, azaz szövegen kívüli szövegterének (ajánlás, elöljáró beszéd, bevezetõ) elemzésére vállalkozom, hiszen a szövegek dedikációja/ajánlólevele, elöljáró beszé-de, azaz pretextusa (szerzõi paratextusok: peritextusok és epitextusok) az egyetlen szöveg-tér, mely lehetõséget ad a szerzõ számára a mecénás nyilvános megszólítására, illetve a ki-advánnyal kapcsolatos mondanivaló, önreflexió megfogalmazására.12
P
AX ANIMAE1680-ban jelenik meg Kolozsváron Pápai sorozatának elsõ darabja, a Pax animae. A mû forrásául szolgáló munka, Pierre de Moulin (Molinaeus Péter, Pierre du Moulin le Filis) Traité de la paix de l’Âme et du contentment de l’Espiritcímû értekezése elõször angolul je-lent meg 1657-ben Londonban, majd 1660-ban franciául Sedanban, végül 1662-ben Amsz-terdamban. A címlap és az ajánlólevél megszólítása szerint mûvét II. Apafi Mihálynak, Erdély fejedelmének ajánlja.
A Pax animae,azaz a „lélek békességérõl”és az„elme gyönyörûségérõl”szóló könyv dedi-kációjának szabályos episztola formája van, bevezetõ formulája a salutatio, a címzett meg-szólítása: „Az Erdély országi Méltóságos Fejedelmi háznak, Isten kegyelmébõl mind mél-tóságos szüleit, mind e nemes hazát életével örvendeztetõ szép csemetéjének, Mélmél-tóságos
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
12 Philippe Lane foglalja össze azt a terminológiát, amit korábban Gérard Genette (Introduction à l’archi-texte, h. n., Seuil, 1979) összegzett és értelmezett a derridai értelemben vett „könyvön kívüli térrel”, azaz a paratextus fogalmával kapcsolatban. Genette kettõs paratextust különít el: szerzõi paratextust, ide tar-toznak: a peritextusok (a szerzõ neve, címek és alcímek, ajánlások, elõszók, megjegyzések) és az epitex-tusok (meditációk, dialógusok, levelezés, vallomások), illetve kiadói paratextust, mely magába foglal ki-adói peritextusokat (a könyvek fedele, papírborítás, fülszövegek) és epitextusokat (reklámok, katalógu-sok, a kiadással kapcsolatos megjegyzések). Jelen dolgozatban a terminológia egyszerûsítése érdekében pretextusról, a törzsszöveget megelõzõ korpuszról beszélek. A Genette-féle osztályozás értelmében a szer-zõi paratextusok körébõl, a peritextusok közül az ajánló levelekkel és az elöljáró beszédekkel foglakozom.
Philippe LANE,Periferia textului, Ias2i, Institutul European, 2007.
Grófnak, Tekintetes és Nagyságos Apafi Mihálynak, édes hazánk nagy reménségének, ke-gyelmes uramnak, Istentõl nevekedést, boldog hosszú életet, lelki, testi békességet s elméi gyönyörûséget kívánok”.13
Ezek után következik a téma felvetése: Xenophon Cyrusnak, a perzsák királyának éle-térõl írt könyvében értekezik arról, hogy vajon mi az oka annak, hogy az emberek nem hallgatnak vezetõikre, és ellenpéldaként a pásztorukat nagyon helyesen követõ állatokat hozza fel. Pápai az emberi békétlenség okát az indulatok helytelen kezelésében látja, s erre nyújt megoldást ezen könyv által: „Mind okát mind orvosságát a feljebb említett emberek között való békételenségnek és függetlenségnek leírta e gyönyörûséges könyvben, melyet Nagyságodnakajánlok, és mely szerént Nagyságodatbóldogul neveltetni és élni kívánom, a hires Molinaeus Péter.”14
Az elõkészítés után következik a mecénás méltatása, a személyes dicstoposzok kategó-riájába tartozó elocutiós eszköztár15felvonultatása: Apafi Mihály „a szép világos tûz”, mely-nek szikrája már „kisded korában fényeskedni kezdett”; a dedikáció címzésémely-nek indoklása:
ez a „tûz” már gyermekkorában is arra sarkallta a majdani fejedelmet, hogy minden talál-kozásuk alkalmával könyvet kérjen Pápaitól, valamint az ehhez kapcsolódó szerénységi to-posz: azért ajánl fordítást, mert azt bátrabban „commendálhatja”, mint a sajátját. A fordí-tás okának megjelölése a szövegen kívüli indokokról szóló, illetve a keletkezési körülmé-nyekre utaló toposszal azonosítható, melyben a szerzõ mûve megírásának és kiadásának okaira reflektálhat. Érdekes, hogy a mû elkészítésének oka ily módon a fejedelmi gyermek kérése lesz, nem pedig személyes indíttatás.
A dedikáció után következik a „Békesség Szeretõ Olvasóhoz” szóló elöljáró beszéd.
Ugyanazt a gondolatot fejti ki, amivel a dedikációt is indította, vagyis az emberi békét-lenség eluralkodásának helytelenítését, s teszi mindezt úgy, hogy reflektál mind a múlt (a nagy Római Birodalom), mind a jelen (török, Habsburg) háborúskodásaira. Maga a for-rásszöveg a paix, a béke, pontosabban a lélek és az elme békességének fogalma köré épül, Pápai elöljáró beszéde azonban ezt sokkal tovább viszi, dühös prédikátori hangnemben dor-gálja a „kegyes olvasó” révén az egész országot, sõt az emberiséget, aki csak háborúskodás-ban leli örömét. Az az igazán izgalmas ebben a bevezetõben, hogy amíg a dedikáció köve-ti a cím által beharangozott békesség-fogalom gondolatkörét, mondhatni filozofikus hang-nemben fejti ki azt, az elöljáró beszédben Pápai konkrét, aktuális politikai eseményekre reflektál: a pogányok támadásaira, a magyarok folyamatos széthúzására, az esetleges
török-13 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax animae, i. m.sztlan.
14 Uo.
15 Pesti Brigitta (PESTIBrigitta, Dedikáció és mecenatúra, i. m.) három jellegzetes elocutiós elemet mutat be a bevezetõk kapcsán: 1. a dicstoposzokat, s azok ugyancsak három csoportját: személyes (nemesi szárma-zás, hõsiesség, iskolázottság, mûveltség, szépség, forma, genus, virtus), vallással kapcsolatos (a vallás oltal-mazása, elõmenetelének támogatása és az ájtatosság), valamint a mecénási szereppel összefüggõ topo-szok (a szerzõ vagy a mû támogatása és oltalmazása, patrónusi nagylelkûség); 2. a szerénységitoposzokat:
a szerzõ érdemeinek, tevékenységének lefokozása, az esetleges méltatás, a munkából származó dicsõség szerénykedõ elutasítása; 3. az exordiumtoposzt: melyben a szerzõ mûve megírásának és kiadásának kö-rülményeit mutatja be.
ellenes liga összeállásának bukása mögötti isteni büntetõ akaratra. Majd egyetlen mozdu-lattal félresepri indulatait: „De ezek talám pennámon kívül vadnak. A mi tisztünk könyör-gés és hallgatással való várakozás…”16
P
AX CORPORISTíz év telik el a sorozat következõ kötetének megjelenéséig. 1690-ben adja ki a Pax-sorozat „egyedüli eredeti” és egyben legsikeresebb darabját, a medicina pauperum jegyé-ben születõ Pax corporist. Két, Pápai Páriz Ferenc által jegyzett variánssal ismerked-hetünk meg, ugyanis az elsõ kiadást 1695-ben követi egy „második”, melynek szerke-zetében, terjedelmében Pápai alapvetõ módosításokat eszközölt. Ez a második kötet iz-galmas információkkal szolgál mind Pápai írói önérzetérõl, mind pedig a korban bevett, jogosulatlan utánnyomás gyakorlatáról, ugyanis az 1695-ös „második” kiadás elõtt 1692-ben jelenik meg Lõcsén Brewer Sámuel kiadása az 1690-es elsõ kiadás alapján, mely ki-adást Pápai nem ismeri el sajátjaként. A „második” (harmadik) kolozsvári kiadás beve-zetõjének tanúsága szerint a lõcsei kiadvány a szerzõ beleegyezése nélkül látott napvilá-got. „A népszerû orvosi munka 1695. évi megbõvített kolozsvári kiadását (RMK. I. 1474. sz.) a szerzõ losonczi Bánffy György erdélyi kormányzóhoz intézett ajánlással látta el, mely-ben ezeket írja: »most másodszor bõvebmely-ben és szebb színmely-ben bocsátom világra (mert a’ lõcsei kiadást magaménak nem ismerem)«. A bõbeszédû címlapon azonban a szerzõ állításával ellentétben »az harmadszori kiadás szerepel«, amibõl arra következtetünk, hogy a nyomtató M. Tótfalusi Kis Miklós, szembehelyezkedve a szerzõvel, a lõcsei ki-adást is elismerte.”17
A sértett önérzet ilyetén megnyilvánulása azonban nem akadályozta meg a lõcsei nyom-dászt abban, hogy 1701-ben újra kiadja a népszerû orvosi kézikönyvet, sõt ezúttal az 1695-ös
„második” (harmadik), teljesebb kiadást veszi alapul, de elengedi a rá nézve sértõ bevezetõt.
Ez a jogtalan szöveglopás, illetve a Pax corporismindössze száz év alatti 11 kiadása igen be-szédes tény a szöveg sikerességére nézve.
Az elsõ kiadás mecénása a címlap tanúsága szerint Széki Teleki Mihály, Erdély híres/
hírhedt kancellárja és neje, Veér Judith, azonban az ajánlólevél a „Tekintetes Úri Asz-szony”-t szólítja meg, s az ajánlás kelte korábbi, mint a kiadás éve, 1687-es. A „második”
(harmadik) kiadást Pápai Bethlen Klárának, Losonczi Bánffy György, a Habsburg kézre ke-rült Erdély elsõ kormányzója nejének dedikálja Nagyenyeden, 1694-ben.
Ennek a mûnek is jól elkülöníthetõ dedikációs része (külön ajánlólevele van az elsõ és a „második” kiadásnak a mecénás személyének különbözõsége miatt) és elöljáró
be-AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
16 PÁPAIPÁRIZFerenc, Pax animae, i. m.,S6.
17 GULYÁSPál, A könyvkiadás Magyarországon a XVI–XVII. században (1527–1773), Magyar Könyvszemle, 68 (1944), 122. Ugyanakkor Gulyás Pál azt sem tartja kizártnak, hogy mivel az ajánlás 1694. augusztus 2-án kelt, a Tótfalusi-kiadású kötet pedig csak 1695-ben jött ki, hogy létezett egy 1694-es kiadás is, melynek pédányai megsemmisültek vagy lappanganak.
széde van. Az elsõ kiadás dedikációs episztolája Veér Juditnak, Széki Teleki Mihály fe-leségének szól. Tartalmilag ezt az ajánlólevelet a genus iuditialebeszédtípusába sorol-nám, mert Pápai valóságos védõbeszédet mond az orvosi mesterség védelmében, de semmiképpen sem az Isteni csoda ellenében, sok-sok példával megfûszerezve azt. Dedi-kációs jellege tulajdonképpen csak az utolsó bekezdésnek van, ahol az elõzõ kötet min-tájára az orvoslással, gyógyítással kapcsolatos, személyes jellegû dicstoposzokkal találko-zunk: a „Tekintetes Úri Asszony” az „igyefogyott árváknak jó anyja”, a betegek „dajká-ja”, Isten tanult leánya.
Ugyancsak találkozunk a szövegen kívüli indokokról szóló, illetve a keletkezési körül-ményekre utaló toposszal, melyben Pápai „a boldog emlékezetû” Tofaeus Mihályra hivat-kozik, amikor mûve megírásának okairól vall, mely szerint a megboldogult többszöri ké-résére látott neki az eddig ebben a témában magyarul még meg nem jelent könyv meg-írásához.18Itt jelenik meg az oly sokszor idézett olvasókör kijelölése: „Nem akartam én itt az ebben tudósaknak értelmét megfogni, nem is azoknak írom, hanem az házi cselédes gaz-dáknak s gazdasszonyoknak és az igyefogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor ke-zek ügyében értelmes orvos…”19
A második kiadás elõszava az elsõ gondolatmenetét folytatja, de egyben valamilyen szin-ten kapcsolódik Pápai korábban megjelent, a lélek békességérõl szóló munkájához. „Az egész-ség mint egészegész-ség az ember két részeinek, testének és lelkének oly állapatja, melyben azok-nak mindenikének akadály nélkül hasznát veheti.”20
Retorikai szempontból ez a bevezetés inkább nevezhetõ szabályos dedikációs episztolá-nak, hiszen hûen követi az elõírt részeket: megszólítás, bevezetés/a téma kijelölése: test és lé-lek egészségének kapcsolata, az Istennel való megbékélés gondolata, tárgyalás/a téma kifej-tése, summa/összegzés, és végül a kérés, illetve a kötelezõ dicstoposzok. Ez alkalommal azon-ban mecénási dicstoposzokkal találkozunk: ez a második kötet sokkal „szebb és bõvebb” lett, hála a támogató bõkezû adakozásának. Majd következnek a megszokott köszöntések és ké-rések: „Õfelsége Nagyságodat jó-egészséges hosszú élettel áldja meg, szép úri csemetékkel ékeskedõ Méltóságos Házban, és több közönséges jóra való dolgoknak elõsegéllésére tegye Nagyságodat alkalmatossá, kívánatos jó békességben.”21
Ami az elöljáró beszédet illeti, rendkívül érdekes, hogy tudtommal az elsõnek nincs ilyen pretextusa, míg a másodiknak az elöljáró beszéde tulajdonképpen az elsõ kiadás dedikációs
18 Itt szeretném megjegyezni, hogy egy kis túlzással él Pápai, amikor arra hivatkozik, hogy elõtte még sen-ki nem írt magyarul orvosi munkát, hiszen köztudott, hogy bár nem ilyen teljes, könnyen használható formában, de korábban is léteztek herbáriumok, gyógyszergyûjtemények magyar nyelven is. KABÁN An-namária, A magyar nyelvû tudományosság kezdetei= Magyarul megszólaló tudomány: Apáczai enciklopédi-ájának ösztönzése és példája a magyar tudományos nyelv és stílus megteremtésében,szerk. PÉNTEKJános, Bp.,
18 Itt szeretném megjegyezni, hogy egy kis túlzással él Pápai, amikor arra hivatkozik, hogy elõtte még sen-ki nem írt magyarul orvosi munkát, hiszen köztudott, hogy bár nem ilyen teljes, könnyen használható formában, de korábban is léteztek herbáriumok, gyógyszergyûjtemények magyar nyelven is. KABÁN An-namária, A magyar nyelvû tudományosság kezdetei= Magyarul megszólaló tudomány: Apáczai enciklopédi-ájának ösztönzése és példája a magyar tudományos nyelv és stílus megteremtésében,szerk. PÉNTEKJános, Bp.,