A tanulmány címében szereplõ idézet1az 1880-as népszámlálást feldolgozó kötet elõszavá-ban található, melyben Keleti Károly, az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igaz-gatója2egy rövid történelmi vázlat keretében ismerteti a népszámlálás kérdéskörével kap-csolatban megvitatott szempontokat. A történeti népszámlálások fennmaradt forrásanya-ga lehetõséget biztosít a magyarországi lakosság jellemzõinek sokoldalú elemzésére, jelen tanulmány keretei között a népesség nemzetiségi összetétele képezi vizsgálatunk tárgyát.
Pontosabban azt próbáljuk meg rekonstruálni, hogy milyen módon tudakolták az 1850 és 1941 között lebonyolított népszámlálások az egyének etnikai hovatartozását. Mivel ez a kérdés különbözõ történeti okok miatt gyakran problémákat vetett fel, és emiatt több-ször kimaradt a felvételi ívekrõl, azt is fontos megvizsgálnunk, hogy milyen más kérdések-kel találkozhatunk, melyek segíthetnek a nemzetiségi összetétel megismerésében.
A vizsgálathoz elsõsorban a népszámlálások hivatalos köteteit3használtuk fel, melyekben bemutatják az összeírások kérdéssorait, az ezek összeállítása során felmerülõ szempontokat,
1 A Magyar Korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi ál-latok kimutatásával együtt, I, kiad. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Bp., Athenaeum, 1882, X.
(Továbbiakban: Népszámlálás 1881.)
2 Keleti Károly 1867 és 1892 között vezette a Statisztikai Hivatalt, amely 1867-tõl 1871-ig a Földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium Statisztikai Szakosztálya nevet viselte, majd 1871-tõl Országos Ma-gyar Királyi Statisztikai Hivatalként mûködött. (továbbiakban: Statisztikai Hivatal) LAKATOSMiklós, A Köz-ponti Statisztikai Hivatal szervezete és mûködése, 1867–2002,Statisztikai Szemle 26 (2003), 466–490, 466–467.
3 DÁNYIDezsõ, Az 1850. és 1857. évi népszámlálás,kiad. Központi Statisztikai Hivatal, Bp, 1993. – A Ma-gyar Korona Országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimu-tatásával együtt,kiad. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Athenaeum, Pest, 1871. (Továbbiakban:
Népszámlálás 1870.) – Népszámlálás 1881; A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott nép-számlálás eredményei,II, kiad. Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Bp., Pesti Könyvnyomda, 1893.
(Továbbiakban: Népszámlálás 1891.) – A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása,X kötet, ki-ad. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, Bp., Pesti Könyvnyomda, 1902–1909. (Továbbiakban: Nép-számlálás 1900.) – A Magyar Korona Országainak 1910. évi népNép-számlálása, VI. kötet, kiad. Magyar Kir. Köz-ponti Statisztikai Hivatal. Bp., Athenaeum, 1912–1920. (Továbbiakban: Népszámlálás 1910.) – Az 1920.
évi népszámlálás,VI. kötet, kiad. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Bp., Pesti Könyvnyomda, 1923–1929. (Továbbiakban: Népszámlálás 1920.) – Az 1930. évi népszámlálás,VI. kötet, kiad. Magyar Ki-rályi Központi Statisztikai Hivatal, Bp, Stephaneum Nyomda, 1932–1941. (Továbbiakban: Népszámlálás 1930.) – Az 1941. évi népszámlálás,VI. kötet, kiad. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumen-tációs Szolgálat, Bp., Magyar Országos Levéltár, 1975–1990. (Továbbiakban: Népszámlálás 1941.)
valamint az esetleges vitákat, problémákat. E választásunk oka, hogy igyekszünk minél inkább a korabeli viszonyokra, motivációkra fektetni a hangsúlyt, mintsem a késõbbi korok – adott történelmi környezete által esetleg befolyásolt – feldolgozásaira, újraér-telmezéseire. Még az egykorú adatokkal, a korabeli KSH kötetekkel dolgozva is ügyel-nünk kell azonban a kérdések megfogalmazása és a magyarázatok mögött álló motivá-ciókra, hogy minél teljesebb és tisztább képet nyerjünk a népesség megismerését célzó intézkedésekrõl.
Elsõ lépésként fontos a népszámlálások legalapvetõbb jellemzõinek rövid, átfogó bemu-tatása, hiszen a történeti környezet sokszor és nagyban befolyásolja az összeírások lehetõ-ségeit éppúgy, ahogy azok céljait is.
A
NÉPSZÁMLÁLÁSOKVizsgálatunk kijelölt kezdõpontja elõtt, 1784–1787-ben zajlott az elsõ, mindenkire kiterje-dõ, II. József nevéhez kötõdõ népszámlálás,4amely kapcsán – az összeírások átfogó törté-netét megvilágítandó – érdemes megemlítenünk néhány jellemzõt. A felvilágosult abszo-lutizmus legfontosabb törekvései között szerepelt az ország népességének megismerése, melynek alapja a mindenkire kiterjedõ népszámlálás volt. A Habsburg Birodalom örökös tartományaiban már 1777-ben lezajlott a népesség összeírása, ám a magyar területeken a nemesség és a papság adatait is tartalmazó teljes összeírás nem állt rendelkezésre. II. Jó-zsef, aki politikai, gazdasági és kulturális téren is reformokat kívánt bevezetni, e céljaihoz elengedhetetlennek tartotta a teljes magyarországi lakosság összetételének feltérképezését, így 1784-ben elrendelte a népszámlálás végrehajtását.5A házak megszámozása, valamint az összeírás érdemi része fõként az 1785. évben történt, majd 1786 és 1787 között az egész munkát felülvizsgálták, miközben igyekeztek a népesség számában bekövetkezett
változá-AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
4 Mivel ezzel a népszámlálással részletesen jelen tanulmány keretei között nem foglalkozunk, a teljesség igénye nélkül megnevezünk néhány munkát, mely a népszámlálás eredményeit adja közre, vagy azok adataira alapozva végez elemzéseket. Az elsõ magyarországi népszámlálás, 1784–1787, szerk. DÁNYI De-zsõ, DÁVIDZoltán, Bp., KSH Könyvtár–Mûvelõdési Minisztérium Levéltári Osztálya, 1960; DÁNYI
Dezsõ, Az elsõ magyar népszámlálás és elõzményei, Történeti Statisztikai Tanulmányok, Bp., 1980, 189–211; FARAGÓTamás, Az elsõ magyarországi népszámlálás fennmaradt forrásanyaga (Egy forráskiadá-si munka tanulságai),Demográfia, 53 (2010), 315–372.; ÕRIPéter, Hatalom és demográfia: II. József nép-számlálása Magyarországon,KSH NKI Történeti Demográfiai Évkönyve, Bp., 2002, 39–73; ÕRIPéter, Demográfia elméletben és gyakorlatban: II. József népszámlálása Magyarországon II, KSH NKI Történeti Demográfiai Évkönyve, Bp., 2003, 89–127; POZSGAIPéter, II. József népszámlálása Abaúj és Torna me-gyében, I,A forrásközlés, a forráskritika és a feldolgozás szempontjai,KSH NKI Történeti Demográfiai Év-könyve, Bp., 2004, 83–155.
5 DÁNYI, DÁVID, i. m.,6. Érdekesség, hogy az 1784–1787-es népszámlálást feldolgozó 1960-as kötetben Dányiék még azt írják, hogy az 1777-es osztrák összeírás nem terjedt ki a magyar területekre. 1993-ban, az 1850-es és 1857-es népszámlálást feldolgozó kötet elõszavában azonban Dányi már így ír: „Az 1777.
évi népszámlálás Magyarországra is kiterjedt”, valamint röviden ismerteti a fennmaradt forrásanyagot is.
DÁNYI,i. m.,6.
sokat is nyomon követni.6Az összeírás az osztrák gyakorlatot követte, a katonaság a civil hatóságokkal közösen vette számba a lakosságot, különös tekintettel a katonai szolgálatra alkalmas férfiak adataira.7
A nem nemes népességet az elsõ népszámlálást követõen többször összeírták, de újabb, mindenkire kiterjedõ népszámlálást csak az 1849 után kiépülõ centralista politikai vezetés irányítása alatt hajtottak végre.8Az 1850-es években két népszámlálást is tartottak Magyar-országon, mindkettõt az osztrák statisztikai hivatal irányítása alatt.9Az egymáshoz idõ-ben oly közel esõ és hasonlónak tûnõ összeírás mégis több jelentõs szempontból különbö-zött egymástól. „Az 1850. évi népszámlálás utolsó tagja annak az évszázados törekvésnek, amely az Osztrák Birodalomban és Magyarországon is »feudális-katonai jellegû népösszeírá-sok« címszóval foglalható össze. Az 1857. évi népszámlálás pedig az elsõ tagja a modern, el-sõ sorban demográfiai szempontokat szem elõtt tartó népszámlálások sorozatának.”10
Mik voltak az alapvetõ különbségek a két összeírás között? Az 1857-es népszámlálás az elsõ, amely során eszmei idõpontot alkalmaznak, a kérdéskörök fogalmait pontosabban körülírják, mint az 1850-es népszámlálás esetében, valamint szervezettségét, végrehajtását tekintve is az ’57-es népszámlálás tekinthetõ alaposabbnak.11Mindezek ellenére az össze-írások nem szolgáltak megfelelõ eredményekkel. Az 1850-es népszámlálást a katonaság közremûködésével hajtották végre, ám a mûvelet a Poroszország elleni fegyverkezés miatt megakadt és a népesség számba vétele csak 1851-ben fejezõdött be. A szervezési és végre-hajtási problémák, valamint az eszmei idõpont hiánya miatt többen is kimaradtak az ösz-szeírtak közül, nagyjából 5-6%-ra tehetõ az alulszámlálás mértéke.12A népesség összeírásá-nak hiányosságai – habár a már említett törekvések az összeírás módját, eredményességét javító változtatások hoztak pozitív változásokat az adatok megbízhatóságát illetõen –
meg-16 DÁNYI, DÁVID, i. m.,7; DÁNYI,i. m.,7., Népszámlálás 1870,1–2. Az 1850-es, 1857-es, valamint az 1869-es népszámlálási kötetek bevezetõiben még visszanyúlnak a II. József korabeli – sõt az azt megelõzõ – összeírásokhoz is a történeti bevezetõben. Az 1880-as évektõl kezdve kiindulópontként már inkább az 1869-es népszámlálás jelenik meg mint az elsõ olyan összeírás, melyet a magyar Statisztikai Hivatal bonyolított le – ahogy aztán az ezt követõ összes többi népszámlálást. A hivatal mûködésére részletesen ld.: LAKATOS, A Központi Statisztikai Hivatal szervezete és mûködése… i. m.
17 ÕRIPéter, PAKOTLevente, Census and census-like material preserved in the archives of Hungary, Slovakia and Transylvania,MPIDR Working Paper WP 2011-020, Rostock, 2011, 1–57, itt: 10.
18 NAGYMariann, Nemzetiség és vallás a Habsburg Monarchiában az 1850-es években (az 1850/51-es és az 1857-es népszámlálások)= Vallás és etnikum Közép-Európában, szerk. KUPALászló, Pécs, 2008, 102–113, itt: 102. Az elsõ népszámlálást követõen a népesség összeírásának (1804–1848: „Conscriptio ani-marum ignobilium”) adatai a nemesekre nem vonatkoztak. Az adatgyûjtés részletessége bizonyos szempontból felülmúlta az elsõ népszámlálást, a népmozgalom alakulását is nyomon követték. (Az 1850.
évi erdélyi népszámlálás, kiad. Központi Statisztikai Hivatal, Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Bp., 1994, 7.)
19 LENCSÉSÁkos, Felekezet és statisztika, Vigilia, 76 (2011), 751–757, itt: 751.
10 Népszámlálás 1850, 1857, 5.
11 Uo.,12–13.
12 „Az alulszámlálásban az összeírók gyakorlatlansága, valamint a népszámlálási utasítások tartalmi pon-tatlansága, illetve bonyolultsága is közrejátszott.” VARGAE. Árpád, Népszámlálások Erdély területén 1850 és 1910 között, 4. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/studia.pdf (Hozzáférés: 2017. 06. 20.)
figyelhetõk az 1857. évi népszámlálásnál is.13E népszámlálásokat feldolgozó kötet is figyel-meztet arra, hogy a kormegoszlásra vonatkozó adatok is problematikusak, a két összeírás
„sajátos, egymással és a következõ népszámlálásokkal is nehezen összevethetõ életkor-, il-letve korbevallási statisztikát alakított ki.”14
A kiegyezés után, még 1867-ben a felelõs magyar királyi minisztérium keretein belül megszervezték a Statisztikai Szakosztályt, mellyel egy idõben megalakult az Országos Ma-gyar Statisztikai Tanács is. Még ebben az évben elkezdték a népszámlálás megszervezését, melyet végül 1870-ben hajtottak végre, 1869. december 31-i eszmei idõponttal.15A nép-számlálás alapelveit, utasításait a Statisztikai Hivatal dolgozta ki és juttatta el a nép-számlálást végzõ bizottságokhoz, amelyek munkáját a helyi közigazgatási szervek is kötelesek voltak segíteni. Az összeírás végrehajtását a Statisztikai Hivatal az elejétõl a végéig felügyelte, hi-szen az eljárásban részt vevõ közegek még gyakorlatlanok voltak, valamint a feldolgozást is nagyban segítette, hogy a hivatal munkatársai teljesen átlátták a folyamatot. Az 1869-es népszámlálás során már a tényleges népesség16összeírása mellett döntöttek, valamint töre-kedtek arra is, hogy ahol lehet, a lakosság adatait önszámlálással gyûjtsék be, ez végül Bu-dapesten valósulhatott meg.17
Dacára a Statisztikai Hivatal erõfeszítéseinek, a népszámlálás eredményeiben már az összefoglaló kötet elkészítésekor hibák tûntek fel. Az összeírás során ugyanis a földmû-velésbõl élõk egy része a személyi szolgálatot teljesítõk kategóriájába került. Ennél még je-lentõsebb torzításhoz vezetett az, hogy a keresõk feleségei, gyermekei is ebbe a csoportba kerültek ahelyett, hogy a háztartásfõ foglalkozása szerinti besorolást kaptak volna mint el-tartottak. Mindez az adatok kritikával való kezelésére hívja fel a figyelmet, valamint arra, hogy a földmûvelésbõl élõknek nagyobb a foglalkozás szerinti megoszlásban való aránya, mint ahogy az eredmények ezt tükrözik. Országos szinten ez közel 10%-os eltérést jelen-tett, az összeírás szerint 68,4%, míg valójában 75-78% volt a földmûvelésbõl élõk aránya 1869-ben Magyarországon.18
1880-tól kezdve a népszámlálások végrehajtását, feldolgozását illetõen folyamatos pro-fesszionalizációnak lehetünk tanúi, mely folyamatot jól tükrözik az összeírások eredmé-nyeit tartalmazó összefoglalók. A Statisztikai Hivatal munkatársai egyre több kötetben
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
13 Népszámlálás 1850, 1857,8.
14 DÁNYI, i. m.,43.
15 1869-ben megalakul a Fõvárosi Statisztikai Hivatal is, melynek elsõ igazgatója Kõrösy József lett. LAKATOS, i. m.,467. A Statisztikai Hivatalról bõvebben a 2. jegyzetben.
16 1850-ben és 1857-ben a jogi népesség összeírására törekedtek, részben ez okozta az alulszámlálást, hiszen ebben az idõszakban a honosság kérdése még tisztázatlan volt. A jogi népesség pedig magában foglalta a jelen nem lévõ lakosokat is, fogalmát azonban nem határozták meg pontosan, amely komoly problé-mákat okozott az összeíráskor. Népszámlálás 1850, 1857,31. Az 1869-es népszámlálást követõen nyúj-tottak be törvényjavaslatot a magyar állampolgárság megszerzését szabályozandó. Népszámlálás 1870,4.
Ez lett az alapja az 1879. évi L. törvénycikknek, „A magyar állampolgárság megszerzésérõl és elvesztésérõl”
http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5880 (Hozzáférés: 2017. 06. 21.)
17 THIRRINGLajos, Az 1869–1980. évi népszámlálások története és jellemzõi: 1869–1910,Bp., KSH, 1983, I, 5–8; Népszámlálás 1870, 1–4.
18 THIRRING, Az 1869–1980. évi népszámlálások…, i. m., 19–20; Népszámlálás 1870,264.
adták közre az adatokat, melyeket egyre hosszabb ideig tartó feldolgozás elõzött meg.19 1880-tól kezdve a magyarországi népszámlálásokat már nemcsak az osztrák összeírásokkal hangolták össze, hanem azzal a közös európai törekvéssel is – amely a szentpétervári Nem-zetközi Statisztikai Kongresszuson született meg –, hogy a népszámlálásokat 10 évente, minden 0-val végzõdõ évben tartsák meg. A döntés célja az eredmények európai szintû összehasonlíthatósága mellett, többek között a külföldön tartózkodó állampolgárok regiszt-rációjának megkönnyítése volt, akikrõl így más országok közremûködésével, saját államuk is információt kaphatott.20
Az 1890-es kötet az utolsó, melyben a népszámlálás elõkészítésérõl és végrehajtásáról beszámolnak, 1900-tól kezdve már csak rövid elõszóval nyitnak a kiadványok.21A század-fordulótól tehát a kötetek történeti bevezetõje eltûnik, már egyre kevésbé van szükség a népszámlálások legitimizálására vagy a kérdéskörök hosszabb magyarázatára, hiszen ki-forrott elvek és módszerek mentén gyakorlott szakemberek szervezik meg és dolgozzák fel az összeírásokat – immáron saját tapasztalatok alapján. Nemcsak a történeti kiindulópont változik meg és válik 1869 origóvá a kötetek bevezetõjében, de a népességet érintõ válto-zások ívét is ettõl az évtõl mutatják be a késõbbi összeírások.22A századfordulót követõ népszámlálások kötetei már jól tükrözik a folyamatos egységesülést, valamint az adatgyûj-tés és az eredmények feldolgozásának szakszerûvé válását.
A
NEMZETISÉGGEL ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ KÉRDÉSEKA vallás
Az 1850 és 1941 között végrehajtott tíz népszámlálás mindegyikében kérdezték a feleke-zeti hovatartozást.23Ez az elsõ világháború elõtti Magyarország tekintetében azért bír nagy jelentõséggel, ha a nemzetiségi összetétellel kapcsolatban folytatunk vizsgálatot, mert a kü-lönbözõ etnikumok gyakran jellemzõen egy adott valláshoz tartoztak. „A történeti Ma-gyarországon bizonyos vallások egyik vagy másik nemzetiséggel függtek össze […]”24Így – habár teljes biztonsággal nem lehet csupán a felekezeti hovatartozás alapján meghatá-rozni egy egyén nemzetiségét, de – támpontot nyújthat ez az adat a különbözõ etnikumok beazonosításában.
19 Ld. a népszámlálási kötetek bibliográfiai adatait a 3. jegyzetben.
20 Népszámlálás 1881,IX.
21 Népszámlálás 1891,1–24; Népszámlálás 1900,III–IV.
22 Például 1900-ban és 1910-ben: „A kötet második része szintén fontos gyakorlati czélt szolgál, kimutat-ja minden egyes község 1869., 1880., 1890. és 1900. évi lélekszámát, hogy az olvasó fáradság és külön kutatás nélkül leolvashassa a három évtizedes fejlõdést vagy hanyatlást.” Népszámlálás1900, III; „A kö-tet harmadik része minden egyes község polgári lélekszámát közli az öt utolsó népszámlálás szerint, olyan formában, ahogy az 1900. évi népszámlálási I. kötet a négy utolsó népszámlálás adatait tette közzé.”
Népszámlálás1910, III–IV.
23 A magyar népszámlálások elõkészítése és publikációi 1869–1990,KSH, Bp., 1990–1995. I–III, 145.
24 Dr. KOVÁCSAlajos, Magyarország népe és népesedésének kérdése,(A Magyar Statisztikai Társaság kiadvá-nyai, 16) Bp., Stephaneum, 1941, 64.
A honosság
A honosság (késõbb állampolgárság) a felekezeti hovatartozáshoz hasonlóan nem ad vá-laszt a lakosság etnikai összetételét illetõ kérdéseinkre, az elõzõ ponttal együtt azonban adott esetben segíthet a lehetséges válaszok körének leszûkítésében, ha a népesség nemze-tiségi megoszlását kutatjuk. 1869-ben teszik fel elõször a kérdést, ekkor még csak ebben a formában: „az illetõ a községben illetékes (helybeli)-e vagy nem illetékes? (idegen)”25 Ek-kor még konkrétan az állampolgárságra nem kérdezhettek rá, hiszen a magyar állampolgár-ság megszerzésérõl és elvesztésérõl csak 1879-ben születik törvény.261880-ban és 1890-ben még a honosság kifejezés szerepel a kérdésben, majd fokozatosan megjelenik az állampol-gárság is, elõbb mint kiegészítõ, 1920-tól mint egyedüli kérdés, a honosság szó ekkor már nem szerepel a számlálólapokon.27
E kérdéskörrel összekapcsolódnak az elsõ világháborút követõ határmódosulások által életre hívott, az állandó lakhelyre vonatkozó pontot kiegészítõ kérdések, melyek 1920-ban és 1930-ban az elsõ világháborút megelõzõ és az azt követõ lakhelyre vonatkoztak. 1941-ben az 1938. március 1-je elõtti lakhelyet tudakolták.28