A magyarság textilmûvészetének, azon belül is a faliszõnyegszövésnek több olyan csomó-pontja van, amely igen nagy jelentõséggel bír kultúránk színesítésében, örökségünk átadá-sának fontosságában. Mivel igen sokrétû, számtalan alkotóval és egyedi alkotással bíró, kü-lönbözõ stílusirányzatokban megnyilvánuló alkotói tevékenységrõl van szó, tanulmányom-ban egy terület bemutatására törekszem, mely erdélyi népi szövõnõk munkásságán keresztül mutatja be a székely festékes szõtteseket, és azt, hogy ezen keresztül miként találhatunk utat az idõ olykor átláthatatlan szövetéhez.
Maga a kézi szövés, bár Magyarországon az elõzõ században egyre inkább elterjedõ ipa-rosodás következtében kezdett feledésbe merülni, ritkán alkalmazott idõtöltéssé válni, a szom-szédos Erdélyben elevenen élõ szokás, melyet ma is sokan ûznek. A hagyományos szõnye-geket szövõ nõk legtöbbször nem lépnek túl a megszokott, népi ábrázolásokon, ám találunk olyanokat, akik továbbgondolták a tradicionális
tendenciákat. Két egyéni alkotóról is szó lesz, akik valamilyen szinteken megtestesítik a ességet, bár elsõ ránézésre úgy tûnik, hogy a népi-tõl meglehetõsen eltérõ szõtteseket készítettek.
Kasza Anna és Kozma Erzsébet alkotó munkás-ságán keresztül mutatom be a szõttesekkel ösz-szefüggésbe hozható, több szinten is megmutat-kozó idõértelmezési lehetõségeket, akik pályájuk során szintén leszõttek festékeseket, de aztán mû-vészi lényük másfelé vitte õket.
A festékes szõttesek elnevezése a festõanyag-ok használatára utal, melyekkel egyedi színt ölte-nek a fonalak, enélkül ugyanis egyszínûek, szür-kék, fehérek lennének az alkotások.1A korai idõk-ben növényi származékokkal és kézzel festettek
1 http://lakberendezes.hu/eletmod/szekely-szonyegek-festekesek/ (2017.06.14) 1. kép – burjánokkal festett fonalak
minden textíliát, csak az iparosodással kezdtek elterjedni az eleinte élénkebb színû, azonban kevésbé színtartó vegyi festékek.
A székely festékesek egyéb elnevezése még erdélyi festékes, burjános, rakottas, agga-tott;2székely kecse, kecséske, paraszt festékes, tarkás festékes, aggatásos.3A burjános szó is utal arra, hogy az imént említett hozzáértéssel festették a szálakat, hiszen a burján a növé-nyi festékek összefoglaló neve, melyek elkészítése aprólékos, odafigyelést igénylõ munka volt.4(1. kép.)5
A
SZÖVÉS ÕSISÉGE ÉS HAGYOMÁNYAMaga a szövés mint technika az egyik legõsibb struktúraépítési mód, melyben az alkotó em-ber elméje leképezõdik. Az olyan struktúrák, melyek a természetben nem fellehetõk, nem megfigyelhetõk, vagyis az ember késõbbi munkájának az eredményei, nagy valószínûséggel köthetõk a szövés, a textilmûvesség különbözõ technikáihoz.6A szõttesek múltja így az õs-idõkbe nyúlik vissza, a legõsibb tevékenységek közé, melyet az ember uralni és irányítani tudott, s az egyik legjobb példa a struktúrák szabályos szervezõdésére. Már az anyag felépí-tése is mint elemi szálak kapcsolatából álló fonal, láttatja a struktúra apró elemeibõl való szabályos szervezõdést. Az ember tehát fölismerte, hogy a kisebb egységekbõl, azok variá-lásával rendszerek építhetõk, melyek kielégítik szükségleteiket.7Az említett õsiséget bizo-nyítja az is, hogy a szövés technikájának ismerete a világ minden részén fellelhetõ, s az alap-elv változatlan, kortól és helytõl függetlenül. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a szövés idõtálló vagy éppen idõtlen, az idõ által kikezdhetetlen technika.
2–3. kép – tradicionális székely festékesek
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
2 http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11430/ (2017.06.14)
3 VERESPéter, Székely festékesek a Haáz Rezsõ Múzeum Képtárában, http://www.hrmuzeum.ro/szekely-festeke-sek (2017.06.14)
4 http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11430/ (2017.06.14)
5 http://szekelyhon.ro/magazin/ujraszott-szekely-festekesek-a-toldalagi-palotaban (2017.06.14)
6 BÉRCZISzaniszló, Szimmetria és struktúraépítés, Bp., Tankönyvkiadó, 1990, 49.
7 BÉRCZI, i. m.,13.
A székely festékesek (2–3. kép)8õsisége olyannyira szó szerinti, hogy eredetük homályba vész – Erdélytõl keletre mindenhol találkozhatunk hasonló szõttesekkel, azonban csak az er-délyi maradt meg olyan visszafogottnak, egyszerûnek és letisztultnak, mint amilyen a korai századokban is volt.9A hasonlóságok egyébként a technika korlátozottságából erednek, me-lyek a népi szõtteseknél még nem olyan újító erejûek, mint némely modern alkotásnál. A nép mûvészetében jelen lévõ alkotások sokszor bizonyos szabályoknak vannak megfeleltetve – ez fõként akkor igaz, ha a motívumrendszerre gondolunk, de ez megtestesülhet pusztán a szõt-tesek kialakításában. A már említett két alkotó, Kasza Anna és Kozma Erzsébet több szinten is újdonságot vittek a szövés évezredes hagyományába. Ezen a ponton merül fel a tradíció vál-toztathatósága, mely izgalmas, de nagy körültekintést igénylõ kérdés. Valójában a népmûvé-szetben és minden hagyományban benne van a folytonos változás, azonban ez roppant lassú, alig észrevehetõ, s emiatt nehezebb átlátni az összefüggéseket, egymáshoz csatolni távoli, kü-lönállónak tûnõ részeket. Azonban „az alakítás, az újítás szelleme benne van az idõben”,10 s emiatt van az, hogy a tradicionális kereteken belül is használnak fel új mintákat. Paraszti kultúrákra jellemzõ, hogy sikeresen integrálnak különálló motívumokat is saját mûvészetük-be oly módon, hogy addig alakítják, formálják azt, míg az teljesen mûvészetük-be nem illeszkedik az addi-gi mintakincsbe. „A népi kultúra sajátos törvénye, hogy míg ép, van integráló ereje.”11A ha-gyomány nem egy konkrétan meghatározott dolog, mely idõben változatlan, rendíthetetlen.
Valójában mindig ideiglenes állapotok vannak rögzítve, s ezt látjuk a jelenben is. Ez idõrõl-idõre, vagyis inkább folyamatosan változik és alakul az alkotó egyéniségek által – hiszen ez a lét törvénye is, a folytonos változás, módosulás, felcserélõdés, metamorfózis. Az idõ tehát beleszól a népmûvészetbe is, hiszen nincs örök, nem alkothatunk végérvényes dolgokat, mert azt a jövõ embere a saját ízlése szerint dolgozza fel és dolgozza tovább.
Székely festékesek készítése már a 19. század második felében is ritkaság számba ment, így, ha találkozunk eggyel, a múltba visszatekintve szemlélõdhetünk eleink keze munkájá-ban. Ezek a fennmaradt alkotások népmûvészetünk azon legõsibb rétegéhez tartoznak, me-lyek tudatos értékmentés nélkül mára feledésbe merültek volna – s ez által hidat alkotnak múlt és jövõ között. Az újabb szövéseken hagyomány és megõrzés már együtt van jelen az újí-tással, újraalkotással.12Nem feledhetjük azt sem, hogy a hagyomány õrzõi és továbbvivõi mindig egyének. Ezek a mûvészek ismerik a régit, de ezzel szemben felfedeznek valami újat, mely lassan közösségivé válik, elterjedésével pedig beépül a hagyományba. A „közkincssze-rû népi tudás […] bizonyos tehetséges egyénekrehagyományozódik, õk viszik tovább, de úgy, hogy sajátos egyéniségüket is hozzáadják az öröklött hagyományhoz.”13Régi és új egye-sül, õsi technikák fonódnak össze jelen korunk alkotóinak világával, egyéniségével, mi pe-dig az õ sajátos szûrõjükön keresztül kapunk vissza egy szeletet a múltból.
18 http://lakberendezes.hu/eletmod/szekely-szonyegek-festekesek/ Hozzáférés: 2015.12.18
19 VERES, i. m.
10 NAGYOlga, Szõnyegbe zárt álmok: Két erdélyi szövõasszony mûvészi pályája, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 1997, 121.
11 Uo.
12 http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11430/ (2017.06.14)
13 NAGYOlga, i. m.,12.
Még egy szinten hozzákapcsolhatjuk a szõnyegeket az idõbeliséghez, mivel az, hogy hol használták, milyen funkciót töltöttek be, az idõvel változott. Újonnan asztalterítõként, ágytakaróként, falvédõként díszelgett a lakásokban, hiszen, a földre terítve, szõnyegként alig néhány évig bírta volna. Az új szõttes né-hány tíz év múlva, vagy, ha valóban nagy becs-ben tartották és vigyáztak rá, száz év múlva kez-dett csak elhasználódni, szétjönni – ekkor ló-pokróc lett belõle. Mikor már ennek sem felelt meg, lábtörlõként még hasznát vették egy kis ideig. (4. kép.)14Meghatározott idõpontokban megrendezett eseményekhez szintén kapcsolha-tó a székely festékes, mint a bérmálkozás, eskü-võ vagy a keresztelõ. Ilyenkor a „bútorok ünne-pi takarói lehettek.”15
4. kép – székely festékes hagyományos környezetében
A
SZÖVÉS MINT MUNKAFOLYAMATKétfajta szövési módot különböztetünk meg, a csomózott technikát, mely során pászmás, bolyhos felületû textiliát kapunk, és a kelim vagy kilim szövést, mely sima, egységes felüle-tû szövetet ad. A textíliák felépítése a legtöbb esetben szimmetrikusan létrehozott, bár a csomózott szõnyegek terén ebben lehet eltérés, jelen esetben ez nem mérvadó, mivel az erdélyi festékesek fõként kelim technikával készültek. Ez a technika a függõleges felve-tõ szál (vagy láncfonal, nyüstfonal) és a közé vezetett vetülékfonal (azaz keresztszál, leszö-võszál) összefonódásából áll.16
A szövet elkészítése belefonódik az idõbeliségbe, hiszen meglehetõsen hosszadalmas, idõigényes tevékenységrõl van szó. Saját szövõnõi tapasztalataimból merítve úgy gondo-lom, hogy a szõttesek értékét emeli, hogy mennyi ideig készült, hiszen gyakorlott szövõk esetében valószínûleg mérete miatt készült hosszabb ideig, vagy pedig azért, mert olyan gazdagon díszített, aprólékosan kidolgozott volt. Értékük miatt oly nagy becsben tartották
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
14 https://www.mozaweb.hu/Lecke-HON-A_Fold_amelyen_elunk_6-Agrol_agra_szajrol_szajra-104933 (2017.06.14)
15 VERES, i. m.
16 Enza MILANESI, A szõnyeg: Stílustörténeti kalauz az ókortól napjainkig, Bp., Officina Nova Kiadó, 1995, 17–19.
az erdélyi festékes szõtteseket, olyannyira vigyáztak rájuk, hogy akár 150–200 évig is hasz-nálhattak egy-egy darabot.17
A hagyományos, népi jellegû alkotásokra jellemzõ volt, hogy két részbõl (szélbõl) szõt-ték össze, mivel az akkori szövõszékek szélessége csupán 70–80 cm volt, a szõtteseknek pedig kétszer ilyen szélesnek kellett lenniük, hogy rendeltetésük szerint funkcionálja-nak.18Nem kevés idõt vett igénybe az sem, hogy középen a mintát tökéletes pontosság-gal illesszék egymáshoz, ami az évek során összegyûjtött tapasztalattal teljesedett ki iga-zán. A két fél a festékeseken mindig egyforma, azaz tükörszimmetrikus, mely fontos szem-pont számunkra, hiszen a szimmetria maga is közvetít felénk bizonyos gondolatokat:
nyugalmat, kötelmet fejez ki, rendet és törvényt, formai szigort és kényszert. Nem vélet-len, hogy a legtöbb középület és templom tükörszimmetrikus. Isten vagy Krisztus is rend-szerint szembõl, szimmetrikusan van ábrázolva, ez által válik az örökkévaló igazság szim-bólumává. A szimmetriából kilépõ elemek, kimozdulások a rendezettség, harmónia, a tö-kéletesség megszûnését eredményezik – ám a szépség nem ettõl függõ fogalom, nem csak az lehet szép, ami szimmetrikus. Mozgást, oldódást, önkényességet és elõreláthatatlansá-got közvetít, tehát az életerõ, a játék és a szabadság szimbólumaként is értelmezhetjük.19 A szimmetria tehát erõsen kötõdik a rend, rendezettség fogalmához; emlékeztet minket minden szabályosan ismétlõdõ, ciklikus dologra, körforgásra, mint az évszakok váltakozá-sa, napok, hónapok, évek múláváltakozá-sa, az emberi élet lassú telése – ez egyfajta megnyugvást, biztonságot jelent az ember számára. Ha szabályosság, rend, rendszerezettség vesz körül minket, az harmóniát és az erõk dinamikus egyensúlyát sugallja.20Azzal, hogy a tradicio-nális erdélyi festékeseken alapvetõen szimmetrikus motívumokkal találkozhatunk, továb-bá az esetek nagy részében a kompozíció is szimmetrikus, közvetíti számunkra azt a gon-dolatot, érzést, hogy rend van körülöttünk, az idõ a megszokott medrében folyik, minden úgy van, ahogyan eddig. A paraszti kultúrában nem csoda, hogy ezekre a biztonságot köz-vetítõ fogalmakra támaszkodtak. A késõbbiekben, az általam kiemelt két alkotó munka-folyamatának és alkotásainak ábrázolása során láthatjuk, hogy egyéniségük kifejezésére már nem elég a hagyományos kereteken belül maradniuk, ki kell lépniük a népinek tekin-tett szabályos rendszerbõl, amely bizonyos szinteken mégis megtart valamit a tradícióból.
Ilyen a geometrikusság, az alakok szimmetrikus komponáltsága, az egyszerûség, a színek használatában való határtalan visszafogottság.
A szövés folyamatának idõigényessége nem meglepõ dolog, ám ennek eredményét, magát a létrehozott alkotást is meg kell vizsgálnunk. Az elkészült mû a legtöbb esetben valamilyen gondolatnak a megszületése, megformálása, mondhatni okozata, mely az idõ-vel szorosan egybefonódva jön létre. Az alkotó munkafolyamat során készítõje legtöbbször egy elõre megfogalmazott ötletet valósít meg, dolgoz ki, elõre meghatározott rend és sza-bályosság szerint. A hagyományos festékesekre ez teljes mértékben igaz; gyakran
megren-17 http://bozsy48.blog.hu/2014/02/17/_s_a_lelkem_szo_mint_osztovata_szekely_festekesek (2017.06.18)
18 http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11430/ (2017.06.14)
19 Dagobert FREY, A mûvészeti szimmetria problémájáról= Hermann WEYL, Szimmetria, Bp., Gondolat Kiadó, 1982, 27.
20 BÉRCZI,i. m., 31.
delésre szõtték õket, s a szövõ asszonyok nemigen tér(het)tek el a normától.21Nem min-denki engedelmeskedett így az elvártaknak. Kasza Anna, saját bevallása szerint, szövés közben alakította szõttesét, vagy, ahogy õ mondta, inkább a szövés formálta önmagát.
„[…] amikor nekifogok szõni, akkor a szövéssel rajzolom. Szövés közben festem és alakí-tom. Elõször elõrajzoltam a figurákat, most már ez sem szükséges. Mert rájöttem, hogy úgyis hiába, én elõrajzolom, s szövés közben jön egy új gondolatom, s akkor úgyis megmá-sítom.”22Másik kiemelt alkotóm, Kozma Erzsébet pedig mindenáron újítani akart, még akkor is, mikor egy témát szõtt le újra, vagy megrendelésre dolgozott – valami kis apró változtatást mindegyik újraszövésén felfedezhettünk.23Tehát egy korábbi esemény impul-zusaként a jelenben formálódó dolog manifesztálódik, mely majd csak a jövõben mutatja meg önmagát, kész állapotában.
E
MLÉKEK TÁRAAz emlékek lenyomataként, egy összesûrített idõszak kézzel fogható szimbólumaként is tekinthetünk a szõttesekre. Ezen a szálon továbbhaladva az alkotó személyes, szubjek-tív élményein túl magába foglalja adott kor, idõszak kollekszubjek-tív mûvészi tudatát, hiszen az egyéni alkotók személye és az általuk létrehozott mûvek alakították ki egy bizonyos korszak késõbb összefoglalt és megfogalmazott tulajdonságait. Vagyis minden stílusirány-zat és korstílus nem csak alkotások, hanem alkotók gyûjteménye, az õ életük, az anyagi világban töltött idejük kifejezõdése, képpé, hanggá, vagy éppen textillé redukálása. Fon-tos az is, hogy az alkotó folyamat során milyen más benyomások érik a népmûvészt, a szö-võt, milyen jellegû tapasztalatokat gyûjt, hiszen ezeket is beleszövi a munkába. A végsõ alkotás tehát egyfajta gyûjtemény, az elmúlt idõk összegyûjtött és színekké, alakokká le-képezett „múzeuma”.
„Ahol élõ a népmûvészet, ott […] kombinációs, variációs lehetõségek vannak.”24A va-riálás, egységnyi elem kombinálása a népmûvészet egyik jellemzõ és lényeges tulajdonsága.
Egy motívum egymás utánisága, egyfajta ritmus, melyet a gyakoriság váltakozása hoz lét-re. A ritmus pedig mindenütt jelen van: gondoljunk csak a cirkadián ritmusra, a Hold pá-lyája miatti ár-apályra, az évszakok váltakozására, a zenében és a versekben fellelhetõ ritmi-kusságra, a szívdobogásra. Ugyanígy megtalálható a népmûvészetben. Ha megfigyeljük Koz-ma Erzsébet szõtteseit, máris letisztul elõttünk a gondolat valódisága.25A ritmus az idõben jelen lévõ, abban kifejezõdõ, ennek ellenére képileg is megjeleníthetõ. Fõként a hagyomá-nyos, népi jellegû festékes szõttesekre jellemzõ, hogy kis számú elembõl építkeznek, megha-tározott rendezõelvek alapján – azaz struktúrákat építenek az alkotórészek ismétlésével.
Ezek kapcsolódások által egyre nagyobb teret foglalnak magukba, melyek végül szabályos
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
21 NAGY, i. m.,141.
22 NAGY, i. m.,68.
23 NAGY, i. m.,136–137.
24 NAGY, i. m.,33.
25 NAGY, i. m.,132.
vagy szabálytalan szerkezetet, egy Egészt hoznak létre.26Ez, a kész alkotás kompozícióját tekintve egyedi, ám az imént említett, népi eredetû festékes szõnyegeken megjelenõ egy-ségnyi elemeket könnyûszerrel fel lehet sorolni. Ezek a szarufa, a hal motívum, a csillag vagy villás rózsa (5. kép),27a farkasfog, a kísérõ szerepû mesterke, a fecskefarkas motívum.
Újabb keletû szõtteseken más min-ták is megjelennek, s az újító szelle-mû egyéni alkotók, mint Kasza Anna és az imént említett Kozma Erzsébet, bár egyre inkább elrugaszkodnak a né-pies mintakincstõl, a kompozícióba öntött ritmikusság az õ alkotásaikon is élõvé, „megfoghatóvá” válik.
C
IKLIKUSSÁG,
IRREVERZIBILITÁSAz idõt és az idõ múlását általában kétféleképpen írják le, melyek az elõre haladó, lineáris, vagyis irreverzibilis, valamint az önmagába visszatérõ, a körforgásban részt vevõ, ciklikus idõtípus.28Kiemelten vizsgált alkotóim alkotó tevékenysége megfeleltethetõ szimbolikusan egy-egy idõtípusnak. Kasza Anna soha nem szõtt le két egyforma szõnyeget, mivel úgy érez-te, sok felfedeznivalója van még, kísérletezni akart. (6. kép.)29Munkássága ily módon be-lesimul az
idõbeliség-be, mely egyenletesen hömpölyög a maga út-ján, mindig elõre, line-árisan. Õ tehát az irre-verzibilitás képviselõje.
26 BÉRCZI, i. m., 1990.
27 http://gittegylet.com/2012/07/25/indianok-szonyegek-es-fotok-a-neprajzi-muzeumban/ Hozzáférés:
2015.12.18
28 ÉRDIPéter, Teremtett valóság, Világosság, 1982. június, 329–335.
29 NAGY, i. m.,199.
5. kép – a csillag villás rózsa motívum sok festékesen felfedezhetõ
6. kép – Kasza Anna egyedi, modern szõttese
Kozma Erzsébet szokása, mely szerint megrendelésre többször is leszõtte egy-egy alkotá-sát, de mindig némi változtatással, szintén illeszkedik az idõbeliségbe, a ciklikusságba, melyet nem csak a természetben figyelhetünk meg, hanem saját életünkben is: a napok egymásutá-niságába olvadó cselekedeteink, szokásaink, berögzõdéseink szüntelen áradata folyton ugyanazt a lemezt játsszák. Ezt tekinthetjük akár egyéni, akár kollektív szinten. Saját mikro univerzumunk számtalan ilyen permanensen jelenlévõ dolgot tartalmaz, s kollektívvá avan-zsálja az, hogy mások életében ezek a dolgok ugyanúgy jelen vannak, majd az utánunk kö-vetkezõ emberekében is, és így tovább. Errõl szól a hagyományok átörökítése is: folytonos is-métlés idõrõl idõre, generációról generációra. Maga a tanulási folyamat ugyan lineáris, az idõ-ben irreverzibilisen haladó, az átadás viszont ciklikusan ismétlõdõ jelenség. Kozma Erzsébetet a múlt hagyományai térítik új útjára a saját jelenében, ez határozza meg, hogy milyen úton fog haladni a jövõben. Mikor újraszõtt egy-egy szõnyeget, alkotó lénye már új élményeket, ta-pasztalatokat ölelt fel, s ennek következtében új keretbe is foglalta a témát – újak voltak a körülmények, mivel az idõ sokat változtatott rajtuk. Ez jelenik meg a Kádár Kata sorozaton (7–8–9. kép),30mely talán a legszebb példája az idõ szõttesekbe való beleszövõdésének.31
7–8–9. kép – Kozma Erzsébet Kádár Kata sorozata
M
OTÍVUMOKON KERESZTÜL MEGJELENÕ IDÕÉRTELMEZÉSEKVégezetül a szõnyegeken fellelhetõ mintavilágról szólnék pár szót, az említett két egyéni al-kotó munkáira némileg nagyobb hangsúlyt fektetve. Az erdélyi festékeseken ugyan csupán kevés motívumot alkalmaznak a népi szövõk, ezek közül az egyik legjelentõsebb a villás csil-lag jelkép, melyet némely területeken rózsának is neveznek, ám valójában a Nap szimbólu-ma, mely hozzáköthetõ az idõbeliséghez oly módon, hogy általa határozzuk meg a nap órá-it, hogy éppen nappal vagy éjszaka van-e. A népi alkotásokon szintén gyakran felfedezhetõ a fecskefarok és a fecske szimbóluma, ami köthetõ lesz a késõbbi gólya motívumhoz, melyet Kozma Erzsébet alkalmazott szívesen. Mindkét madár a költözõ madarak típusába tartozik, évrõl évre elvándorolnak, majd visszatérnek, s ezáltal az idõ ciklikusságát testesítik meg.
AZ I D Õ A L A K Z A T A I É S I D Õ T A P A S Z T A L A T A M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y O K B A N
30 NAGY, i. m.,221–223.
Kasza Anna szõtteseinek leghangsúlyosabb része az alakok jelenléte, ami a hagyományos erdélyi festékesek mintakincsében ritkán jelenik meg, inkább az újabb szõnyegeken találkoz-hatunk vele. Alakjai azonban olyan cselekvéseket végeznek, melyek az év egy bizonyos sza-kához, meghatározott
idõpont-jához kötõdnek, így szolgáltat-va jó példát az idõbeliség meg-jelenítésére. Legfontosabbak az Aratók, a Szénagyûjtõk, a Fát fû-részelnekés a Rönkhasítók elne-vezésû szõttesek, de ide sorol-ható még a Horgászok, a Fürdõ-zõkés a Tavaszelnevezésûek is.32 (10. kép)33
10. kép – Kasza Anna három szõttese:
Aratók, Szénagyûjtõk, Rönkhasítók
Kozma Erzsébet elõször csíkozott szõnyegeket készített, de idõvel eljutott az alakosokig.
Ám ezek is olyan alakosok, melyek végtelenül stilizáltak és geometrikusak. A stilizálásról és a geometrikus stílusról állítják, hogy „a szõnyegeknek egyfajta közvetlen egyszerûséget, esetenként primitív jelleget kölcsönöz, s elkészítésük az esetek legnagyobb részében egysze-rû munkaszervezést igényel”,34ám véleményem szerint ez nem írható le ennyivel, mert ez a fajta letisztulás valójában kiragadja az idõbõl a világnak azt a kis szeletét, amelyet az al-kotó megfigyel, s idõtlenné teszi azt. Kozma Erzsébet az alal-kotó folyamaton keresztül szûri meg a világot, melyet aztán a saját maga által kidolgozott, aprólékos, idõigényes munkával
Ám ezek is olyan alakosok, melyek végtelenül stilizáltak és geometrikusak. A stilizálásról és a geometrikus stílusról állítják, hogy „a szõnyegeknek egyfajta közvetlen egyszerûséget, esetenként primitív jelleget kölcsönöz, s elkészítésük az esetek legnagyobb részében egysze-rû munkaszervezést igényel”,34ám véleményem szerint ez nem írható le ennyivel, mert ez a fajta letisztulás valójában kiragadja az idõbõl a világnak azt a kis szeletét, amelyet az al-kotó megfigyel, s idõtlenné teszi azt. Kozma Erzsébet az alal-kotó folyamaton keresztül szûri meg a világot, melyet aztán a saját maga által kidolgozott, aprólékos, idõigényes munkával