Általános megjegyzések.
A szociális mozgalom „előzményei", mint láttuk, a kapitalista kultúrájú, különböző országokban sok közös vo
nást mutatnak. Ezen nincs mit csodálkoznunk. Mert ebben az egyformaságban nem egyéb jut kifejezésre, mint a ható okok egyformasága: a kapitálizmus egyszerre megszázszo- rozódott erővel tör előre, a régi gazdasági rendet szétrom
bolja, a tömegeket letiporja és ugyanakkor tisztán reflek- torikus, ösztönszerü ellenmozgalmakra inditja. Ám a szo
ciális mozgalom későbbi folyamának, — mint majd ki fogom mutatni, — ismét meg van az irányzata, hogy visszatérjen ehhez az egységhez és lényegében való össz
hangzáshoz. Megint csak hasonló természetű okokból: a kapitálista gazdasági rendszer olyannyira áthatja a tár
sadalom testének minden porcikáját, hogy a társadalom
nak népről-népre folyton egységesebbé kell alakulnia.
De közbe esik egy korszak, amikor a szociális moz
galom korántsem egységesen, hanem nemzetenként változó formában jelentkezik. Ez megint könnyen érthető: az a
168
korszak ez, mikor a sajátos népiélek a maga sajátos mód
ján próbálja megoldani az elébe állitott problémát, hogy a kapitálizmust vagy elfogadja, vagy legyőzze; amikor tehát a vér, a történelmi hagyományok, politikai alkotmány, gaz
dasági sajátosság külömbözősége érvényesül és a külöm- böző nemzeteket más-más utakon vezeti, amelyek közelebbi
I vagy távolabbi pontokon megint a nagy országúira vezetnek.
A hegeli szép páthosz nyelvén szólva: „Az államok és népek . . . a világszellemnek ebben a folyamatában az ö sajátos, meghatározott elvükön állanak fönn, amely alkot
mányukban és egész berendezettségükben fejeződik ki és valósul meg s ők ennek tudatára jutva és érdekében dol
gozva, egyszersmind öntudatlan eszközei és tagjai ama benső folyamatnak, amelyben ezek az alakulatok elenyész
nek, maga a szellem pedig előkésziti és megszerzi az át
menetet legközelebbi magasabb fokozatára".
Ha ki akarjuk elégiteni rendszerező értelmünket, úgy a külömböző országok szociális mozgalmából ki fogjuk vá
lasztani a különösen jellemző vonásokat és azokat képze
tünkben egy különös, nemzeli „tipus4í-sá egyesitjük. Ilyen
formán a szociális mozgalomnak, azt hiszem, elég élesen és ellentétesen elkülönülő, háromféle „típusát" lehet meg- külömböztetni: az angolt, franciát és németet.
Az angol típus a politikai, vagy éppen a szociálisz- tikus munkásmozgalom visszavonulása és kizárólag a
f szakszervezetek és szövetkezetek felkarolása által fejlődött ki; a francia típusban a régi stilíi forradalmi gondolat igyekszik kifejezésre jutni; végül a német típus marxista szellemmel áthatott, törvényes-parlamentáris munkásmoz
galomban domborodik ki. Hogy ezek alatt mit értek, a részletes tárgyalás fogja megmagyarázni.
v
169
I. Az angol típus.
Angliában a szociális mozgalom menete az 1880-as évek közepéig alapvonalaiban a következő: a kapitalista gazdasági rend fundamentumainak időnkénti meg-meg- renditését végül az 1830-as és 1840-es évek nagystílű chár- tista-mozgalmában felváltotta a tervszerű előnyomulás a fennálló társadalmi rend védőbástyái ellen. A chártista- mozgalomban az angol munkásság átélte — mint Webb asszony mondja — ,ar „heroikus korszakát". De a forra
dalmi felbuzdulások elaludtak. A proletáriátus elvesztette kedvét a politikai harchoz és a kapitalista-rendnél jobb rendben nem hitt.\Az 1850. évtől az angol munkásmozga
lom józanabb, nyugodtabb, alkalmi politika stádiumába lé
pett. A polgári szociálreformerek örömére letett a munkás
ság minden szociálista rögeszméjéről, sőt lemond még önállá munkáspárt alakításáról is és támogatja a wigheket vagy a torykat. A meglevő kapitalista gazdasági rendet elismeri és I arra igyekszik, hogy a fennálló gazdasági rend keretében!
javítsa helyzetét.
Ez sikerül is neki nagy mértékben. A munkásosztály jóléte emelkedik, a törvényhozás az ő érdekében lényegesen átalakul; a munkásvédelem megkezdődik síb. A régi engesz- l telhetetlen gyűlölködést a tőke és munka között fölváltja a jogosult követeléseknek méltányló, kölcsönös elismerése a két ] párt által; a szociális mozgalom rátér a „szociális béke"' útjára.
Ez átalakulásban, melyen a szociális mozgalom An
gliában a tizenkilencedik század közepén átmegy, bennün
ket első sorban az a körülmény érdekel, hogy az angol mun
kásság eme lemondásából teremtődik meg és alakul ki két
160
olyan intézmény, amelyek ma minden munkásmozgalom szilárd tartalmát alkotják, s amelyek nélkül modern szociá
lis mozgalmat egyáltalában nem is képzelhetünk: a szak- szervezetek és szövetkezetek. Nem szükséges e helyütt a szakszervezeti mozgalom mibenlétét előadnom, amelyet már egy külön műben igyekeztem ismertetni: csak azon ponto
kat akarom kiemelni, amelyekben megnyilvánul Anglia al
kotó munkája a szociális mozgalomnak ezen a területén.
Egyszersmind meg fogjuk látni, hogy amit az angol munká
sok elsőben megállapítottak, azok ma minden modern szak- szervezeti politikának önként értetődő alapelvei, tehát volta
képpen ezeknek köszönhető a szakszervezeti munkásmozga
lom kifejlődése.
Az első szakegyesület, amely az uj kor szellemében ala
kult, az Egyesült Gépgyári-munkások Szakegyesülete volt 1851-ben. Ez első sorban „Trade“ Unión volt, a szónak igazi értelmében, a meghatározott szakmához tartozó munká
sok egyesülése; ezzel egyszer s mindenkorra (elvben) véget vetettek ama kalandos kísérleteknek, hogy valamely ország, vagy kerület összes munkásságát egyetlen, közös szervezetbe egyesítsék. Az uj szakegyesület azután megállapította az egyesitett szaktársak célszerű tagozódásának alaptételeit is:
a központi szövetség eszméjén alapult ez, amely az egész országot felölelte és helyi szervezetek és fiókpénztárak által, amelyek benne egyesültek, országszerte képviselve volt. Az uj egyesület végre a szakszervezetek mindkét funkcióját ügyesen tudta egyesíteni: segítő és harcos egylet volt egy
szerre. Szabályszerű dijak szedése által gondoskodott nem
csak arról, hogy tagjai betegség, haláleset stb. válságos ide
jén segélydijat kapjanak, hanem arról is, hogy munkabe
szüntetés esetén, (amelyet a modern szakszervezetek
spéci-161
fikus fegyverének tartottak) a sztrájkpénztár szükséges se
gítséget tudjon nyújtani.
Az angol munkások azonban megteremtették a mo
dern bérszerződés formáját is, az úgynevezett kollel^fiv nmm- kaszerződést. A döntőbírósági eljárás különböző nemein ke
resztül, nagy kerülő utakon eljutottak végre ahhoz az eszmé
hez, hogy a munkafeltételeket a munkaadók és munkások szervezetei között békés egyes§ég utján, hosszabb időtartamra, szerződésileg szabályozzák, tehát eljutottak arra, amit Né
metországban közös árszabálynak (Tarifgemeinschaft) nevez
nek. Az angol Trade-Uniónok keserves történetét kell ismer
nünk, hogy meg tudjuk érteni, milyen nagy csel5itóetet je
lent a kollektív munkaszerződés ma oly világos, szinte ön
ként értetődő formájának kidolgozása, amelyet számtalan balfogás mindegyre akadályozott: Végül az angol munkások voltak azok, akik a szakszervezeteket külsőkép is tekintély
hez és befplyásho^juttatták^ akik jogot küzdöttek ki a szak- szervezeteknek az államban és ezeket a szervezeteket szapo
rították, erősítették. 1874-ben, amikor a szakszervezeti moz
galom minden más országban még gyermekcipőit hordta, a sheffieldi kongresszuson már csaknem egy millió jól szerve
zett munkás volt küldöttek által képviselve.
A munkás-szakszervezetek párját képezi a fogyasztási szövetkezetek kifejlődése, amelyeknek modern típusát szin
tén Anglia teremtette meg. A szociális történet egy mérföld
kövét jelentette, mikor az 1844. esztendő egyik sötét, decem
beri estéjén Rochdale városkában a Toad-Streeten meg
nyílt az „A liid W a y v e r s S h o p“, mikor a rochdali utcasu- hancok gunykacaja, a kiváncsi kereskedők csúfolódása és a járókelők közömbös megjegyzései közt egy mellékutca föld
szintes raktárának ablaktábláit óvatosan kinyitották és a
Sombart: A szocializmus és a szociális mozgalom. 11