\ befolyással volt a múlt század természettudományi „meg

befolyással volt a múlt század természettudományi „meg­

ismerésre" támaszkodó „filozófiai" materializmusa.

Végül az „anarchistáknak" és velük rokon lelkeknek közös vonása a régebbi racionális szociálizmussal, hogy egyformán tisztelik a propaganda erejét. Ugyanazon okból, mint amazok: minthogy lényegében előttük is az a feladat, hogy a világbóldugitó igazság elterjedjen, ök is legelső sor­

ban ugyanazon propagáló eszközöket akarják használni, mint a régebbiek. Szóval írással és példával igyekeznek hatni a tömegre. „Az anarchisták . . . teljes erejüket

ta-32

naik, különösen gazdasági elveik terjesztésére szentelik."

(Tucker.) Orgánumaik a nyilvános beszéd és a sajtó.

Re ezen kívül példával is keli ~ ugy vélik — töre­

kedni a felvilágosításra. .,17 a egy nagy városban, hol ellen­

tétekben bővelkedő kultúránk sokféle jellege és törekvései meglehetősen kifejezésre jutnak, elegendő számú, különböző foglalkozású, komoly és tudatos anarchista összeállana s ezek a javak termelését és elosztását a haszonban való ré­

szesedési jog alapján rendeznék be, ha alapítanának egy bankot, mely üzemük folytatására kamatmentes pénzzel látná el őket s ők viszont folyton szaporodó tőkéjüket uj vállalatokba fektetnék, amelyekben minden résztvevő tag meggyőződhetnék ennek a rendszernek hasznos voltáról,

— mi lenne az eredmény? Nos tehát a lakosság minden ré­

tege, az értelmesek és ostobák, jók, gonoszok és kételkedők figyelme reájuk terelődnék, egyre többen állanának közé­

jük és pár év múlva mindenki a maga munkája gyümölcsét aratná, senki sem élhetne renyhén a kamatokból és az egész város, mint egy nagy méhkas, az anarchista munkások, sza­

bad és megelégedett emberek otthonává lenne." (Tucker.) Régi dal! Nap-nap után éneklik máig is különböző hang­

nemben. És mindig arról szól e nóta, hogy végre megtalál­

ták a beteg társadalom gyógyításának egyetlen helyes és csalhatatlan módját. Csakhogy a szociális csodadoktorok, ma épp ugy, mint száz évvel ezelőtt, még mindig nem tudnak meg­

egyezni abban, hogy melyik az az „egyetlen belyes“ módszer.

Rendkívül érdekes már most megfigyelni, hogy a pro­

pagandacsinál ásnak ez a lobogó vágya a szilaj tempera- mentumu emberekből, akiknek nincs türelmük várni, mi­

ként vált ki egy egészen sajátságos, kétségbeesett eljárási módot: a tett propagandáját. A propagandának ezt az „uj

33

módszerét", mint tudjuk, az orosz Necsajev ajánlotta és al- - kalmazta először, aztán Paul Brousse és mások fejtették ki és illesztették bele a rendszerbe. Brousse le is Írja ezt a módszert, „Tettekről — mondja — mindenütt beszélnek, az indifferens tömeg is kiváncsivá lesz az okaikra, az emberek érdeklődnek az uj tanok iránt és vitatkoznak rajtuk. Ha pedig az emberek egyszer már ennyire jutottak, nem nehéz őket a jó ügynek megnyerni." „Tetteik" azonban első so r-^ - bán büntettek, politikai vagy közönséges merényletek, amik valóban nagy megdöbbenést keltenek: bombát dobnak egy kávéházba, hol egész sereg ártatlan ember ül, meggyilkol­

ják Erzsébet királynét, a jóságos nagyasszonyt, aki miatt bizony soha senkinek egyetlen hajaszála se görbült meg;

minél esztelenebb a tett, annál jobb, annál többet fognak majd magáról a tettről és indítékairól beszélni minden új­

ságban, valamennyi kávéházi asztalnál, tehát annál többet tettek a propaganda érdekében. Mert csak ezt akarják vele.

A „tett propagandájáénak tehát tulajdonképpen semmi

\köze a „zsamokgyilkolásf-hoz, csak fölvilágositás a célja, csak az igazság diadalát akarja siettetni, mert csupán a a fönnebb vázolt agitáció utján, olyan bosszantó lassúsággal hóditja az meg a tömegeket. Egy utószülött, de egészen törvé­

nyes gyermeke ez a theória a délibábos racionálizmusnak, mely a természet (és ész) törvényeivel összhangzó, tehát egyetlen „helyes" társadalmi rendben hitt.

Az imént mondottami: a tett propagandájának lénye­

gében semmi köze a zsarnokgyilkoláshoz, annál kevésbbé amaz erőszakosságokhoz, amelyeknek egy-egy uj kormány­

zati rendszer elfogadtatása a céljuk. „Az erőszakosság és szerepe a történelemben" külön, még pedig igen terjedelmes fejezetet kívánna, ha kimerítőn tárgyalni akarnók. De

Sombart: A szocializmus és a szociális mozgalom.

34

annyit legalább is tudnunk kell, hogy az erőszakosság alkal­

mazása a legkülönbözőbb indító okokon alapulhat és össze­

fér a legeltérőbb világfelfogásokkal. A politikai erőszakot a legjózanabb reálpoiitikusok igen gyakran szükségesnek is­

merik el a történelemben és mellette szólnak Cromiwell épp úgy. mint Bismarck. Ennél fogva beleilleszkedik oly szocia­

lista-rendszerekbe is, amelyeket „reálista44 és „verista44 rendszerekül fogunk megismerni. Itt csak az a feladatom, hogy a racionál-idealisztikus szocializmus és az erőszakos­

ság elve közötti sajátságos viszonyt kimutassam. Láttuk, hogy a régebbi racionális szocialisták visszautasítottak min­

denféle „erőszakosságot.44 És ma is van még az anar- Ichizmusnak (amely semmi más, mint korunk racionálista (szocializmusa) számos képviselője, akik tudni sem akarnak

erőszak alkalmazásáról.

Mindamellett láttuk, hogy a teljesen figyelmen kívül hagyott utón miként lopózhatott be mégis az erőszakosság ezeknek a racionálistáknak rendszerébe. Nem hagyhatom azonban említés nélkül, hogy ez az út (a propaganda módja) nem az egyetlen, amelyen a társadalom lényegének racioná­

lista fölfogásába az erőszak, „ la force“ , beszármazhatott. Az anarchisták között ma sokan vannak, akik hirdetik, hogy az erőszakot nem csak propaganda céljából kell alkalmazni, hanem hogy általa az uj társadalmi rendet bevezessék. így Krapotkin, Bakunin, Grave és mások. Hogy illik ez össze alapelveikkel? Mert ha valaki abban a hitben él, hogy a jöven­

dőnek természeti törvényekre alapított társadalmi rendje oly tökéletes boldog állapot, amelynek tökéletességét az emberek azonnal átlátják (és igy önként elfogadják), mihelyt kellő­

leg föl vannak világosítva: — hogy követelhet az felfor­

gató, erőszakos forradalmakat?

35