A racionális szocializmus
17 makkal, lehetetlen föltenni azt is, hogy természettől fogva
lenne rossz “ És Weitling felsóhajt: „Minő áldott boldogság lehetett az, amit az ember, az Isten és természet szerelmének e gyermeke, a teremtés őskorában e gyönyörűséges földi paradicsomban élvezett!“
Igen ám!, csakhogy éppen a szocialista gondolkodók azok, akik csupán nyomort és szenvedést, viszályt és harcot látnak ezen a világon: a modern kultúrának mindenütt „gya
lázatos eredményei" mutatkoznak: troubles et d ésord res. v i- ces et érin tés, g u erre s et révólu tion s, supplices et m a ssacres,
catastrophes et cálam ités. (Cabet.) Hogy lehet ez? Azt felelik rá: a balga emberek durva kezekkel nyúltak bele a társadé,- lomnak abba a remek mechanizmusába, aminőnek az Isten megteremtette, úgy hogy ma már nem működik az helyesen.
Vagyis: mindenféle mesterséges intézményekkel (minő a ma- —
^án tulaj dón és hasonlók) a társadalmi élet természetes har
móniáját (ás e^zel természetesen az egyes emberek boldogsá
gát is) elrontották.
„T he p resent im a g in a ry notions . . . a re in direct op - position to all these u n errin g and u n ch an gin g law s of n a tú ré;
and h en ce the irrationality and in sanity of the pasi and pre
sent state of the h u m á n r a e e “ (Owen). „A mai képzelt isme
retek, (amelyeket a társadalmi rendről alkotunk) egyenes el
lentétben állanak a csalhatatlan és megmásíthatatlan ter
mészeti törvényekkel és ebből ered az emberiség jelen és múlt állapotának észszerütlensége és beteg állapota.“„Si ces vices et ses m alh eurs ne son t p ás Veffet de la volon té de la N a tú ré,
il faut d on c en ch ercher la cause ailleurs. Cette cause ríest elle pás dans la m a u va ise organisation de la S ociété?"
(Cabet), „ha ezek a bűnök és bajok nem a természet akaratá
ból származnak, úgy valahol másutt kell keresnünk okukat.
Sombart: A szocializmus és a szociális mozgalom. 2
18
Nem a társadalom hibás berendezésében találjuk-e ezt az okot?“
_ Két társadalmi rend van tehát: egy „természetes", az
„ ord re n atú réi", „th e rational state of m a r is existen ce bősed on the u n errin g and u n ch an g in g law s of n atú ré" (Owen) („az emberi lét racionális állapota, mely a természet csalha
tatlan és megmásíthatatlan törvényein alapul") és egy mes
terségesen alkotott, tehát természetellenes, az „ ordre p ositif‘\
amely a történelemi egész folyamán jelentkezett és jelentkezik ma is. Tehát mindenkinek, aki csak az emberiség javát szivén viseli, arra kell törekednie, hogy a „természetes rend" vissza- állittassék jogaiba. Ehhez azonban mindenekelőtt arra van szükség, hogy kiderítsük az okokat, amelyek miatt a termé
szetes rend mindeddig meg nem valósulhatott. Ezeket az okokat az emberek tökéletlen belátásában találjuk meg. Nem a bűn űzte ki az embert a paradicsomból, vagy zárta be előtte a paradicsom kapuját, hanem a tévedés: vétlen tévedés. „ All g o vern m en ts, law s, institu tion s and cu stom s, arnong all n a - ticms have em anated fr o m th e sarne fu n d a m en tal error . . .
a re false an d w h a tever is false, is p erm a n en tly in jou riou s to m a r i‘ (Owen). „Valamennyi kormányzati rendszer, törvény, intézmény és szokás minden népnél ugyanabból az alaptéve
désből indul ki; mind hamis és ami hamis, az embernek mindenkor káros."
Tehát — ez az önként kínálkozó végkövetkeztetés — az igazságot kell keresnünk. „ T ruth, w h ich has been hitherto violen tly op posed b y w ild im aginations, can orit/y serve m á n in his onw ard p r o g r e ss" (Owen). „Csak az igazság, amely
nek eddig az ádáz elvakultság a legerőszakosabban ellene
\
szegült, vezetheti az emberiséget tovább a haladás utján."
Ezzel eljutottunk minden racionális bölcselet alapgondolaté
1 9
hoz. A legjobb szociális ren d, a m elyben az em beriség elérheti a boldogságot és tökéletességet: a m eg ism erés, a tudás p roblé—
m ája. Csak azjkell hozzá, hogy felfedezzük a természeti tör- vényeket, amelyeken a ..természetes rend" alapul. Ha egyszer fölfedeztük, akkor misem áll többé útjában annak, hogy a harmónia és boldogság uralma megkezdődhessék a földön.
Értelmünk vezet el erre az ismeretre és ez által uj, szebb életet teremt: „n 'est ce pás la n atú ré q u i a d on n é á tou s les liorn- m es . . . Vintelligence et la R aison pour org a n iser le bon-
h eur, la société et Végálité?il (Cabet.) „Nem adott-e a termé
szet minden embernek értelmi erőt és észt, hogy a boldogságot, a társadalmat és egyenlőséget szervezzük?" A dolgok kö
vetkezendő rendje épp oly „észszerű" — the rational state o f m a n 9s existen ceft (Owen); the great in stru m en t of ju stice:
rea sorí' (Godwin) — mint „természetes": az értelem vezérli az embert a természetes állapotra vissza: la société va renirel/
dans la sin cérité de sa n atúr eu (Proudhon), „a társadalom visszatér természetes, őszinte állapotába."
Most már felfoghatjuk, hogy az ész és tudás mily vég
telen nagyrabecsülésének kellett élni azokban a nemzedékek- ben. Az ész kultusza a francia forradalomban ugyanezekből a forrásokból ered, amelyeket itt a racionális szociálisták elméleteiben buzogni látunk. A tudósok, az isteni bölcseség igéinek hirdetői olybá tűnnek föl előttük, mint a mindenható ész istennőjének papjai, akiket szinte a szentek tiszteletével szeretnének övezni és rájuk akarnák bízni, ha lehetséges, a társadalom egész vezetését. Weitling következetesen kiépítette azokat az eszméket, amelyekkel minden racionálistánál talál
kozunk. Eredményei oly sajátságosak, hogy valóban érdemes őket közelebbről megismernünk. Főmüvében (G ara n tien dér H a rm o n ie u nd F reih eit) a következőket mondja e kérdésről:
2
*2 0
„Elsőben 'fölállítottam magamnak az egész müveit világ előtt kétségtelen alaptételt, hogy a filozófiának kell uralkodni. Az
után megvilágítottam a filozófia fogalmát és azt találtam, hogy minden tudomány foglalatát értjük alatta . .t. Hogy le
hetséges már most a társadalmi rend kormányzásának veze
tését a tudomány számára biztosítanunk?" Weitling azt feleli erre: pályázatokat kell hirdetni. „A beérkezett müveket az akadémiák tagjai bírálják meg és a legjobb mü (még pedig névtelen!) szerzőjére kell rábízni a kormányzásnak azt az ágát, amelyben lángelméjével a társadalomnak legtöbbet hasz
nálhat . . . “ „A társadalom kormányzását a következőleg ter
vezem: A társadalom feje a legkiválóbb filozófusokból alakí
tott Trió, vagy a hármak tanácsa, amelyet az orvostudomány
ban, a fizikában és mechanikában legkitűnőbb lángeszű tudó
sok alkotnak." „Senkinek sem szabad uralkodni a szó mai értelmében, ha azt akarjuk, hogy a bölcseség uralkodjék."
Ama (minden nyomorúság ellenére is) derűsen álmodozó kor legtöbb szociálista írójánál megtaláljuk az ilyenféle gondola
tokat. Sarkalatos tétel gyanánt hirdették, hogy a szociáis praxist a szociális tudománynak kell vezérelni és irányítani és e kettőnek együttesen kell működni. „La Science sociale est Vaccord de la raison et de la pratique sociales,t (Proud- hon). „A szociális tudomány az értelemnek a szociális; gyakor
lattal való egybehangzása."
Abban a korban csakugyan elég ok is volt arra, hogy oly sokat tartsanak az észről és tudományról. Ebben az idő
ben fedezik föl az emberi társadalmon a teremtő vagy a ter
mészet akaratából uralkodó törvényeket, amelyeket azonban a korábbi nemzedékek elvakultságukban nem tudtak fölis
merni. A hajnal hasad, fölkel a megismerés napja, ezt hirdeti ujjongva ama kor minden beszéde és írása. „T hese dark clouds
21
of mentái night are breakin g in all d ir e d io n s" (Owen). „A szellem éjszakájának sötét fellegei mindenfelé szétszakadoz
nak." „ I t is n o w o n ly . . . that m á n has discovered the cause of his pást im p e r fe d, cru de and m isera ble existen ceu (Owen).
„Csak most ismerte föl az ember eddigi tökéletlen, keserves és nyomorult helyzetének okait." „ . . . les sociétés su perieu rs á la civilisation, dönt le m éca n ism e est enfin d écou vert“ (Fou- rier). „ . . . a magasabb fokú társadalmak, amelyek mecha
nizmusa végre föl van fedezve." „L ’intelligence de la nouvelle lói a été donn ée a quélques u ns de nous dans sa plén itu de(i
(Proudhon). „Az uj törvényt néhányan közülünk egész tel
jességében megértették."
Mellesleg megjegyezhetjük: egy emberöltővel azelőtt meg éles elmék azt fedezték föl, hogy éppen a szabad ver
senyre és. magántulajdonra alapított kapitalista rendszer a dolgok „természetes rendje". Az~mgynevezatt fiziokrata- iskola^v^zLjLj^raljÁst^Mrdette. Oly nemzetgazdasági irók, minők az idősb Mirabeau, Dupont de Nemours, Quesnay.
Turgot, kétségtelennek tartották, hogy ők már fölfedezték az emberi társadalom természeti törvényeit és ezek a törvé
nyek éppen a szabad verseny rendszerében érvényesülnek.
Tehát maga a fölfedezés még nem volt valami uj dolog. A későbbi írókat ama fiziokratáktól csak a fölfedezés tar
talma választotta el, hogy tudniillik hamis az a tanítás, mintha a kapitalizmus volna az „o r d r e n atu reV \ sőt ellen
kezőleg csak egy uj, ezután teremtendő rend fogja Isten aka
rata szerint megvalósítani az észszerüség országát a föl
dön. Csak ezzel a hitvallással lettek szocialistákká azok a racionalisták, akiknek elveit az imént megismertük. Mert az az uj rend foglalja majd magában — erre nézve vala
mennyien egyetértettek — a szocialista társadalomnak
azo-22
kát az alapelemeit, amelyeket az előző fejezetben vázol
tam . . . Az „uj rend“, tehát az egyetlen „természetes rend“
részleteire nézve nagyon eltértek a vélemények és ez nagy boszuságot is okozott az „igazság" fölfedezőinek, akik ugyancsak heves kifakadásokkal illetik a másik igazság hirdetőit. Fourier megvetéssel szól a „morális izetlenkedé- sekről" (c e s fa d e u r s m o r á le s), amelyeket Owen szektája igyekezett kelendővé tenni. Weitling viszont Fourier ellen menydörög: „Átkozott ostobaság! amitől az ördög nem en
gedi megszabadulni fourieristáinkat . . . Amig ragaszkod
tok hozzá, semmi közünk egymáshoz."
Mindenikük a maga esze járása szerint alkotta meg a
„természetes" rendet, ami ennélfogva nem is volt egyéb, mint egyéniségük visszasugárzása. Oly teremtő máivész- léleknél, minő Fourier, az emberiség egyik legpompásabb költeményévé lett, viszont valóságos protestáns nevelési rendszert csinált belőle az Owen-fajtáju nyárspolgárias angol.
De ezt csak mellékesen akartuk megjegyezni. Nem tartozik a dolog lényegéhez, nem érinti a tanok szellemét, mi pedig csak ezt kutatjuk. Ám lényeges jelentőségű és a szociálista elméletnek a valóság világában való alkalmazá
sánál döntő fontosságú, hogy a racionális szocializmus a társadalom és történelem (ha ugyan ezt a szót ebben az eszmekörben egyáltalán használni lehet) lényegéről vallott felfogásából minő „taktikát" állapit meg, vagyis minő uton- módon véli, hogy eszméit megvalósithatja. Erről igy gon
dolkodik: Minthogy a társadalom ujjáteremtése a tudás, a megismerés problémája, s miután az igazságot már fölfedez
tük, a társadalom természetes föltételeit kiderítettük, ebből mindenekelőtt, — ha ugyan nem egyedül, — az következik,
23