Nemzeti jellegzetességek

1981-ben, két évvel a THATCHER kormány beiktatása után született meg a döntés 11 kisméretű átlagosan 100-200 angol hold (kb. 40-80 ha) nagyságú vállalkozási övezetek kijelöléséről. E zónák többségét gazdaságilag hanyatló városi térségekben fekvő, megüresedett ipari területeken, a működő üzleti tevékenységet és a lakóterületeket elkerülve jelölték ki. A brit övezetek gyakori jellemzője volt, hogy a területek és a meglévő épületek állami tulajdonba kerültek. A program, melynek célja az általános gazdaságfejlesztésen túl az új ipari tevékenységek meghonosítása, valamint a használatból kikerült területek és épületek termelésbe történő visszavezetése volt, 1983-ra további 13 területtel bővült.

A vállalkozási övezetekben 8 féle kedvezmény állt rendelkezésre a helyi befektetések elősegítésére és a külső beruházók bevonására (Rubin, Barry, Richards, Craig; 1992.)

 ipai és kereskedelmi ingatlanok esetében a helyi ingatlanadó alóli mentesség,

 ipari és kereskedelmi célú beruházások után teljes társasági- és személyi jövedelemadó mentesség,

 10 évre szóló mentesség a fejlesztési földadó alól (Development Land Tax),

 enyhítés bizonyos vámszabályokon, elsőbbségi kedvezmény a vámkérelmezési eljárás során,

 mentesség az ipari képzési hozzájárulás és az Ipari Képzési Tanácsnak adott kötelező információszolgáltatás alól,

 egyszerűsített tervezési rendszer – azokhoz a fejlesztésekhez, amelyek igazodnak az övezet fejlesztési tervéhez nem szükséges az „expressz tervezési engedély”,

 gyorsított adminisztráció a továbbra is engedélyköteles fejlesztése esetén,

 az állami statisztikai beszámolási kötelezettség csökkentése.

A brit vállalkozási övezetekben alkalmazott eszközökből adódik, hogy ez a modell az állásteremtés mellett az ingatlanfejlesztést részesíti előnyben. Elsődlegesen az új gazdasági aktivitás indukálása a cél és nem más területek működő aktivitásának újraelosztása.

A brit vállalkozási övezeteknek gyenge eredményei és negatív visszhangja volt a nyolcvanas évek végén így más fejlesztési eszközök (településfejlesztési hozzájárulás, településfejlesztési társaságok) kerültek előtérbe. Bár „legyengített formában”, de ma is léteznek vállalkozási övezetek – pl. Észak-Kelet Angliában három – ám a vállalkozások helyi-regionális élénkítésének ezek ma már csupán a területfejlesztési politika egyik kevésbé jelentős eszközeinek tekinthetők.

B) Az USA vállalkozási övezetei

Az amerikai vállalkozási övezet kezdeményezések JACK KEMP republikánus képviselő nevéhez fűződik, aki egyrészt 1981-ben elsőként terjesztette a szenátus elé egy állami vállalkozási

ben a kongresszus nem fogadta el a vállalkozási övezet nemzeti programját, a szövetségi államok elindították saját övezeti programjaikat. 1987-ben a kongresszus megalkotott egy jogszabályt a nemzeti vállalkozási övezetek létrehozásának lehetőségéről, azonban a Bush kabinet ekkor sem jelölt ki zónákat. A szövetségi program bár az óta is rendszeresen előkerül az elnökválasztási kampányok idején, 1993. Végéig sem sikerült egységes nemzeti vállalkozási övezet programot létrehozni.

Végül a CLINTON kormány a kilencvenes évek közepén (1994.) tudott megvalósítani egy némileg módosított szövetségi programot az ún. Feljogosított Övezetek (Empowerment Zone) és Vállalkozási Közösségek (Empowerment Community) létrehozásával. Ennek keretében a vállalkozási övezet koncepciót kisebb módosításokkal első körben szövetségi szinten hat városias és három rurális zónára valamint részen 65 városi és 30 rurális vállalkozási közösségre terjesztették ki. Ezek esetében az adókedvezményt számottevő szövetségi támogatási pénzek is kiegészítették.

Az Empowerment Zone program második körében (1997.) további 15 városi jellegű és 5 rurális vállalkozási övezetet jelöltek ki. Ezek mellett – lényegesen nagyobb számban – állami szinten továbbra is jelen vannak a vállalkozási övezetek. A mai amerikai vállalkozási övezetek azonban már jelentősen különböznek az eredeti Kemp féle modellen alapuló fejlesztési eszközöktől: munkaerő fejlesztő tréningek, kormányzati kölcsönök, az Empowerment Programban pedig 100 millió dolláros szociális programokra elkülönített szövetségi alap támogatási egészítik ki az adókedvezményeket (FOX-SHRIBMEN, 1996).

Az amerikai állami övezetekben általánosságban 5 kedvezménytípus fordul elő:

 adókedvezmények – a zónák 94%-ában,

 tőkefinanszírozás – a zónák 43%-ában

 szabályozási könnyítés –a zónák 94%-ában

 gazdaságfejlesztő programok kidolgozása/végrehajtása

 infrastruktúra és közszolgáltatások fejlesztése – az övezetek 37%-ában.

Az adókedvezmények fő típusai:

 forgalmi adó jóváírás,

 állásteremtő- és bérjóváírás

 munkáltatói jövedelemadó-jóváírás,

 eseti munkaerő alkalmazási-jóváírás,

 beruházás adó-jóváírás.

Több állami program is magában foglal speciális közösségfejlesztési célokat, melyek a helyi munkateremtést szolgálják. A kijelölt területek mérete 19-től egészen 4000 ha-ig, vagy teljes megyényi zónanagyságig terjed. Az övezetek fontos jellemzője, hogy az egyes zónákat független menedzsment irányítja.

C) Vállalkozási övezetek tapasztalatai néhány fejlődő országban

A különleges gazdasági státuszú területek kialakítása gyakran alkalmazott gazdaságfejlesztési eszközként jelenik meg a harmadik világ országaiban is. Itt azonban az övezetek létrehozásának céljai és ebből adódóan a megvalósítási formái az európai és az észak-amerikai mintáknál lényegesen sokszínűbbek és a fő hangsúlyok tekintetében is különbözőek. A klasszikus vállalkozási övezeti eszközök – adócsökkentés, dereguláció – azonban általában ezekben is megjelennek.

A speciális övezetek egyik legismertebb – és gyakran hivatkozott példája Kína, ahol először 1979-ben jelöltek ki különleges övezeteket. Kínában a vállalkozási övezetekhez hasonló Különleges Gazdasági Övezetek funkciójuk és szerepük tekintetében az amerikai és brit mintákon néhány szempontból messze túlmutatnak.

A zónákat az ország két déli tartományában jelölték ki. Ezeknek az övezeteknek eredeti célja csak az volt, hogy a korábban leszakadt országrészekkel, Tajvannal és Hongkonggal e nyitott városon keresztül alakítsanak ki intenzívebb gazdasági kapcsolatokat.

A kínai zónák fő jellemzői (LOCKETT, M. CHINA’S SPECIAL ECONOMICS ZONES.

JOURNAL OF GENERAL MANAGEMENT 1987/3.):

 a társasági adó szintje csak 15%,

 a területek és szolgáltatások kedvezményes áron állnak rendelkezésre,

 alacsony munkaadói – vállalói járulékok,

 nagyobb szabadság a munkaerő menedzsment számára,

 nulla vámszint azon behozott termékekre, melyek valamilyen exportnak képezik részét,

 egyszerűsített ki- és belépés a vállalkozások számára, könnyítések egyéb formalitásokban,

 növekvő belépési lehetőség Kína piacaira.

Ezek az övezetek elsősorban nem az ország fejlesztendő területei – fejlettségi szintjük alapján nem is szorulnak rá az állami fejlesztésre -, hanem inkább Kína kapui a világra. A kínai övezetek létrehozásának hatása nemigen hasonlítható az amerikai vagy a brit vállalkozási övezetek alig szignifikáns gazdaságélénkítő eredményességéhez. A kínai zónák valóban az ország gazdaságának motorjává váltak. Ez azonban nem az adókedvezmények eredménye, hanem annak, hogy Kína csak ezen a területen nyílott meg a világgazdaság számára.

Egy gazdasági és politikai szempontból szintén erősen zárt ország Irán is kialakította a kilencvenes évtized derekán (1995.) speciális gazdasági területeit. A 16 Szabadkereskedelmi és Speciális Gazdasági Övezet itt hangsúlyosan az országnak a világgazdaság előtt megnyíló kapuit jelentik. A kijelölt övezetek elszigetelődése az országtól azonban még számottevőbb, hiszen az ország testéből kiszakítottan hozták őket létre.

A területet a következő kedvezményekkel igyekeznek vonzóvá tenni a vállalkozások számára:

 15 év adómentesség,

 vámmentesség az import nyersanyagokra,

 nincs semmilyen szabályozás a profit és a tőke kivitelének, hazatelepítésének korlátozására,

 a külföldi tulajdon aránya a vállaltokban nincsen korlátozva- akár 100% is lehet,

 külföldieknek nem kell vízum addig, míg el nem hagyták a szigetet,

 az országban érvényesnél jóval szabadabb a munkaerő alkalmazási feltételeinek szabályozása.

Az iráni adókedvezmények valóban nagyon jelentősek. Ingatlant azonban nem vásárolhatnak, csak bérelhetnek külföldiek. Az állam bevételeinek nagy részét áldozza fel azért, hogy az övezetek az ország gazdaságának dinamikus motorjává váljanak. Mindennek ellenére a beruházás és a gazdasági aktivitás e területeken nemcsak mesze elmarad a vártnál, de a vállalkozások úgy tűnik messze nem találják meg itt számításaikat. Az övezetek iráni tanulságai arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyéb klasszikus telephely-választási szempontok – pl.

politikai biztonság, piacok elérhetősége – még az ilyen jelentős állami könnyítéséket és egyéb kedvezményeket nyújtó harmadik világ típusú zónák esetén is lényegesen fontosabbak a kedvezményeknél.

Szintén a világgazdaság előtti megnyílás helyszíne a Kubában 1996-ban megnyitott első szabad vállalkozási övezet, ahol a külföldi vállalkozások megtelepedhetnek. Abban az esetben, ha ezek a vállalatok helyi munkaerőt alkalmaznak adómentesen exportálhatnak. Engedélyezik számukra azt is, hogy termeléshez szükséges nyersanyagaikat importálják. A jogi lehetőségek megteremtése és a kedvezmények hatása azonban egyenlőre kérdéses. (SIMON J. 1996.

DESPITE US COERCION, CUBA DIPS TOE INTO CAPITALIST ZONES „CHRISTIAN SCIENCE MONITOR” 7/16.)

A Fülöp-szigeteken az 1993-ban Olongapo város melletti hatalmas felhagyott amerikai katona támaszpontot alakították át szabad kikötővé és speciális gazdasági területté. A terület

alapot teremt ahhoz, hogy az egyéb rásegítő intézkedésekkel a befektetők számára valóban preferált helyszín legyen. A kezdeti sikerek alapján úgy számolnak, hogy az ország GNP-jének minimum 10%-a termelődik majd e helyen.

Sokkal inkább területfejlesztési célokhoz kapcsolódik a Brazíliában kialakított Manaus állambeli Franca Zona, amely területén szintén jelentős állami kedvezményekkel ösztönzik a gazdasági aktivitást.

A Zona Franca eredeti elképzelések szerint 2013-ig rendelkezik az adókedvezmény privilégiumával, azonban a kongresszus a program megváltoztatására, a Manaus környéki zónák kedvezményeinek további csökkentésére törekszik.

Az amazóniai különleges övezet fontos jellemzője, hogy amíg az arany terén számottevő kedvezményeket nyújtanak, addig a könnyítések nem terjednek ki a regulációs enyhítésre, sőt a helyi cégvezetők szerint az adókedvezményekből származó előnyöket felemészti a zónán belüli fokozott bürokrácia. A szigorított szabályozás – az adókedvezmény nem a zóna minden cégére érvényes csupán a meghatározott profilú, és típusú szervezetekre – kifejezetten gátolja az innovációt, hiszen a technológia eljárásbeli újításokat engedélyeztetniük kell az illetékes kormányhivatallal, másként adómentességüket kockáztatják.

Összességében a brazil példa arra hívja fel a figyelmet, hogy az adókedvezményeken alapuló vállalkozási övezetek könnyen válhatnak a helyi adottságoktól szereplőktől idegen, kívülről történő nem innováció-barát beavatkozássá.

D) Vállalkozási övezetek a posztszocialista országokban

Fontos említést tenni arról, hogy a volt szocialista országokban – így hazánkban is – megjelennek fejlesztéspolitikai eszközként a vállalkozási övezetek. Míg az esetek többségében – pl. Oroszország, Moldovai Köztársaság – az övezeteket a külföldi tőke megtelepedési centrumainak, ezzel az adott ország gazdasági katalizátorainak szánják, addig Magyarországon a fejlődésben elmaradott, ám speciális fekvésű területek fejlesztési eszközeként alkalmazzák.

Románia társadalmi-gazdasági gondokkal küzdő monokultúrás térségeiben (pl. az egykori bányavidékeken) különleges gazdasági övezeteket hozott létre az 1999. évi XX. törvény. Azok a beruházók, akik munkanélkülieket foglalkoztatnak itt, a következő kedvezményekben részesülhetnek:

 legfeljebb 10 évre szóló társasági adó mentesség,

 vámmentesség és forgalmi adó mentesség a beruházásokra szükséges gépekre és berendezésekre,

 importált nyersanyagok és alkatrészek vámjának visszatérítése.

A kedvezmények igénybevételéhez az illetékes regionális fejlesztési ügynökség (ADR) állít ki átmeneti igazolás a beruházó vállalat dokumentumainak és üzleti tervének ismeretében, majd végleges igazolást a beruházás megvalósítása után. A Magyarországgal szomszédos határmenti megyék közül egyedül Biharban található ilyen övezet, ott viszont három is.

Lengyelországban a kormány Különleges Gazdasági Övezeteket hozott létre, melyek eszközrendszerüket tekintve hasonlók a magyarországi vállalkozási övezetekben alkalmazott gyakorlathoz (adókedvezmények), ugyanakkor a hazainál sokkal koncentráltabb területkijelölés jellemző rá.

Az övezetek a külföldi tőke figyelmét is hivatottak felkelteni, aminek egyik eleme, a Külföldi Befektetések Lengyelországi Ügynöksége (Polish Agency for Foreign Investment) tevékenysége, melynek honlapján valamennyi övezetről részletes leírás található, olyan adatokkal mint a közlekedési kapcsolatok, a közművek kiépítettsége, a térségben található bankok és iskolák, a rendelkezésre álló munkaerő nagysága, a már megtelepedett cégek, stb.

A Különleges Gazdasági Övezetek közül az elsőt 1995-ben hozták létre; számuk azóta 17-re emelkedett. Egy-egy övezet nagysága jellemzően néhány száz hektár, ami általában több területegységből adódik össze. A több mint félszáz területegység összterülete mintegy hétezer hektár. A területek kiépítettsége vegyes, vannak zöldmezős és barnamezős területek. A zöldmezős területek közművesítése részben megoldott, részben könnyen megoldható.

Az övezetekben meghatározott ideig kedvezményes adózási szabályozás érvényes:

 A legjelentősebb a társasági adókedvezmény. Az igénybe vehető összeg 10 évig 100%, azt követően 50%. Korlátlan mértékű kedvezmény azoknál a beruházásoknál vehető igénybe, ahol a beruházási érték, vagy a foglalkoztatottak száma elér egy, az övezetre meghatározott szintet. Ez a szint az egyes övezetekben 350.000-2.000.000 euró beruházási érték vagy 40-100 foglalkoztatott. A kisebb beruházásoknál korlátozott a kedvezmény mértéke.

 Abban az esetben, ha egy vállalkozás nem veszi igénybe a fenti kedvezményt, gyorsított értékcsökkenési leírást alkalmazhat.

 A kedvezmények várhatóan változni fognak az Európai Uniós csatlakozást követően.

Egyedi eset a Krakkói Különleges Gazdasági övezet, amely a technológiai park nevet viseli. A Műszaki Egyetem és a Jagelló Egyetem mellet kijelölt terület zöldmezős beruházások megvalósítására alkalmas. Tervezik egy üzleti innovációs központ kialakítását is azon KKV-k számára, akik bérelni szeretnék a helyiséget.

In document Regionális gazdaságfejlesztés és menedzsment (Pldal 125-129)