Ipargazdaságtani alapfogalmak

Az ipari tevékenység a természetben feltalálható és ember által újra nem termelhető anyagi javak kitermelése; valamint ezeknek a kitermelt javaknak, és a mezőgazdasági termékeknek a feldolgozása. Ezek alapján az iparon belül megkülönböztetjük a kitermelő ipart (bányászat) és a feldolgozó ipart (bányászati és mezőgazdasági termékek feldolgozása).

A kitermelő ipar fogalma alatt a természetben található anyagok kitermelését értjük. A feldolgozó ipar a már emberi munkát tartalmazó nyersanyagok és félkész termékek feldolgozására terjed ki. A kitermelőipar és a mezőgazdaság közötti határvonalat aszerint vonhatjuk meg, hogy a mezőgazdaságban az ember részt vesz az újratermelési folyamatban – tehát a nyersanyagok a termelési erőforrások rendelkezésre állása esetén emberi közreműködéssel reprodukálhatók –, a kitermelőiparban azonban nem. A feldolgozóipar és a mezőgazdaság között pedig ott vonjuk meg a határt, ahol a biológiai folyamat megszakad (pl. az állatok levágása vagy a gyapjú nyírása mezőgazdasági tevékenység, a hús feldolgozása vagy a gyapjú mosása már ipari művelet). Az ipar és a közlekedés elhatárolásában a vállalaton belüli szállítást még ipari műveletnek tekintjük, a vállalatok közötti szállítást viszont a közlekedési ágazatba soroljuk. Az ipari tevékenységet az építőipartól az különbözteti meg, hogy az ipar zömében ingóságokat gyárt és telepített jellegű.

A fentieken túlmenően az ipari tevékenység körébe tartoznak még a különféle ipari szolgáltatások (szolgáltatás alatt általában olyan tevékenységet értünk, amely szükségletet elégít ki, de eredménye nem ölt különálló tárgyi alakot; például: ipari termékek javítása, mosás, festés, vegytisztítás) is. Ez utóbbi tevékenységi kör a szélesebb értelemben vett feldolgozóipar része.

A gyakorlatban ipari tevékenységen az ipari szervezetek – a túlnyomó részben ipari tevékenységet folytató gazdasági szervezetek – tevékenységét értjük.

3.2.2.1. Az ipar termelési tényezői

A termelési tényezők a termelés azon természeti, technikai és emberi feltételei, amelyek a használati értékek létrehozásában szükségesek. Általában véges mennyiségben állnak rendelkezésre, így az ipari tevékenység konkrét tárgyát és mennyiségét jellemzően korlátozó feltételek.

Az ipari tevékenység főbb termelési tényezői:

 Természeti tényezők. Az ipar vonatkozásában elsősorban a bányakincsek és a víz játszik közvetlen szerepet. Ma már azonban termelési tényezőnek tekinthetjük az ember teljes földrajzi, természeti környezetét, amelyet az ipari tevékenység szintén igénybe vesz;

nemcsak elfogyasztás útján (mint ásványkincseket), hanem oly módon is, hogy szennyezi, károsítja azt. A környezetszennyező hatások figyelembe vételének szükségessége éppúgy korlátozó tényező lehet, mint az ásványi kincsek mennyisége és hozzáférhetősége.

 Felhalmozott termelési eszközök (tőke). Ez alatt a munkaeszközöket (gépek, berendezések), a termelés általánosabb tárgyi feltételeit biztosító építményeket, vezetékeket, hálózatokat, anyag- és termékkészleteket értjük. A felhalmozott termelési eszközök két nagy csoportja: állóeszközök és forgóeszközök, amelyek közül aktívabb, meghatározóbb szerepe az állóeszközöknek, azon belül is a technológiai folyamatokban felhasznált gépeknek, berendezéseknek van. E tényező fontosabb minőségi-mennyiségi jellemzői a gép- és berendezés-állomány tömege, kapacitásméretei, műszaki színvonala, paraméterei, minőségi állapota.

 Földterület. Az ipari tevékenységben főleg csak az üzemek telephelyéül szolgáló telekként játszik szerepet.

 Munkaerő. Ez szintén tényezőcsoport (munka), amely mennyiségileg egyrészt létszámban, másrészt munkaidőalapban (teljesíthető, illetve teljesített munkaórák, munkanapok) nyilvánul meg; minőségileg pedig műveltségben, képzettségben, szaktudásban, tapasztalatokban. Fontos jellemzője még a foglalkozási ágak, szakmák szerinti összetétele, mobilizálhatósága is.

 Kiépített, kiképzett munkahelyek. Tulajdonképpen termelési eszközök (épület, gép, felszerelés, berendezési tárgyak) határozzák meg, de külön tényezőnek tekinthetők a kiépített, kiképzett munkahelyek.

 Kutató-fejlesztő (K+F) potenciál. Külön tényezőként fogható fel a kutató-fejlesztő (K+F) potenciál. Ez ugyan alapjában véve már említett tényezőkből áll (gépek, műszerek, kutató-fejlesztő szakemberek, elméleti és szakismeretek) de sajátos funkciója, a folyó termelési tevékenységtől elkülönülő stratégiai jellege, a tudománnyal, elméleti tevékenységgel, szakirodalommal, nemzetközi kapcsolatokkal való összefüggései, (amelyek országosan, sőt, nemzetközi méretekben kiépülő, láthatatlan szálakkal egybefűzött hálózatot alkothatnak) indokolják önálló tényezőként való említését.

 Szellemi termékek, szakismeretek, szabadalmak. A K+F tényezővel összefüggő szellemi termékek, szakismeretek, szabadalmak, amelyek a licenc-, know-how-kereskedelemben adás-vétel tárgyát is képezhetik.

 Anyagok, energiák, energiahordozók. Bizonyos időtartam alatt beszerezhető, felhasználható mennyiségük („flow”-jellegű mennyiség) megkülönböztetendő a valamely időpontban rendelkezésre álló készletek mennyiségétől („stock”-jellegű adat).

 Infrastruktúra. Az ipar szempontjából külső infrastruktúraként tartjuk számon az országban meglevő közlekedési-, energetikai-, hírközlési stb. hálózatokat, amelyeket termelő-infrastruktúraként szoktak összefoglalóan nevezni. Ez mindenekelőtt állóeszközben testesül meg, de földrajzi elhelyezkedése, sajátos kapacitás-adottságai (amely az ipari termelőkapacitásokhoz képest jóval függetlenebb a munkaerő tényezőtől), többnyire elkülönített szervezethez való tartozása miatt az ipar állóeszköz-állományától különálló tényezőként veendő. (Ezzel szemben az ún. vállalatokon belüli út-, vasút-, csatorna-, hírközlőhálózat, stb. az ipari szervezetek belső termelőtényezője.)

 Szervezési-vezetési képességek, felkészültség. Tulajdonképpen a „munka”

tényezőcsoport egyik eleme, de a szervező-vezető tevékenység sajátos szerepe alapján külön említést érdemel.

A termelési tényezők egyes elemei bizonyos vonatkozásokban szorosabban összefüggenek. Így pl. a műszaki fejlődés fő hordozói: a technológiai berendezések + K+F potenciál + szakmunkások + a műszaki szakemberek.

A termelési tényezők egymással való kapcsolatának két alapvető típusa van:

 kiegészítés (komplementaritás): általában több termelési tényező együttes használata, igénybevétele szükséges az ipari tevékenységhez;

 helyettesítés (szubsztitúció): bizonyos korlátok között egyes termelési tényezők pótlólagos növelésével, felhasználásával csökkenthető egy másik termelési tényező igénybevétele, illetve pótolható annak hiánya.

3.2.2.2. Az ipari termelés sajátos vonásai

Az ipari termelés sajátos vonásai, amelyek részben az iparcikkek fentiekben említett tulajdonságaiból erednek:

Az ipar telepített jellegű tevékenység. Mivel az iparcikkek szállíthatók, az előállítás helye elkülönülhet a felhasználás helyétől. Így az ipari termelés egy-egy helyre

véglegesen (vagy hosszú időre) letelepült üzemekben, a méretgazdaságossági szempontokat figyelembe véve folyhat.

A feldolgozóiparra (a kitermelőipar kivételével) érvényes sajátságos vonás a mezőgazdasággal szemben az, hogy a föld és a természeti tényezők (éghajlat, időjárás) viszonylag kis szerepet játszanak.

Minthogy az ipari termékeket ember alkotja (ezzel szemben a mezőgazdasági termékek növények és állatok természeti jelenségek), az iparban igen nagy mértékben alkalmazható a munkamegosztás, a gyártmányok és a folyamatok részekre való felbontása alapján. Ez, valamint a termékek mozgathatósága, mobilizálhatósága teszi lehetővé az ipari tevékenységet folytató üzemek nagyfokú specializálását. Mindezek együtt okozzák azt, hogy az iparban igen szerteágazó lehetőségei vannak a gépesítésnek és az automatizálásnak.

A koncentrálhatóság, specializálhatóság, gépesíthetőség képezik az alapját annak, hogy az iparban állandóan és jelentős mértékben növelhető a munka termelékenysége, javítható a termelés gazdaságossága, gyorsan bővíthető a termelés.

3.2.2.3. Az ipari növekedés, fejlettség mérése

Az ipar fejlődését, növekedését elsősorban az ipari termelés növekedésén mérhetjük le. Az ipar fejlődését a termelés emelkedésén kívül jellemezni szoktuk az ipari foglalkoztatottság (az iparban dolgozók létszáma) növekedésével, valamint az ipari állóalapok növekedésével.

Az ipar fejlődését a nemzetgazdaság általános fejlődésével összefüggésben is meg kell vizsgálnunk. Viszonyítanunk kell az ipari termelést, illetve az iparban dolgozók létszámát az össztermeléshez, illetve az összes foglalkoztatott létszámához.

Az ipar relatív súlyát a termelésben, foglalkoztatásban az fejezi ki, hogy

az összes foglalkoztatott között mekkora az iparban foglalkoztatottak aránya, illetve

hány százalékát adja az össztermelésnek (vagy a nemzeti jövedelemnek).

Az ipari fejlettségnek egy időpontban elért szintjét többféleképpen jellemezhetjük.

Vizsgálhatjuk az ipar súlyát. Általában a fejlett ipari országokban magas az ipar részaránya mind a termelésben, mind a foglalkoztatottságban.

Az ipar fejlettségét legteljesebben az egy lakosra számított ipari termelés nagysága mutatja, az objektív nemzetközi összehasonlításra is ez a legalkalmasabb. Ezt a mutatót számíthatjuk a fontosabb termékekből naturálisan, illetve az ipari össztermelés alapján, értékben.

A naturális mutatók előnye az, hogy a természetes mértékegységben való mérés kevesebb problémával jár, mint az érték alapon történő mérés. Nagy hátrányuk viszont, hogy nem tükrözik az egész ipar fejlettségét; ha pedig sokféle termék egy lakosra eső termelését vizsgáljuk, akkor gyakran torz képet kapunk. A legfontosabb 10-15 termék alapján azonban az ipari fejlettségi szint többnyire megközelítően jól jellemezhető. Leggyakrabban a következő termékeket vizsgáljuk:

Villamosenergia. Az egy lakosra eső villamosenergia-termelés és -fogyasztás¹ egyike az ipari fejlődés legfontosabb jellemzőjének. A villamosenergia-termelés növekedésének üteme általában meghaladja az ipari termelés növekedését.

A fő energiahordozók: szén, kőolaj, földgáz kitermelése, felhasználása.

Nyersvas és acél. A gépipari termelés és ezen keresztül a beruházások valamint a gépi jellegű (tartós) fogyasztási cikkek (háztartási gépek, járművek) fejlődésének egyik legfőbb meghatározója az acéltermelés illetve -fogyasztás. A nagy ipari országok részaránya a világ acéltermelésében közel azonos a világ ipari össztermelésben való részesedésükkel.

1 A termelés és a fogyasztás mennyisége a termékek esetében eltérő lehet a külkereskedelem miatt (Termelés + import – export ± készletváltozás = Fogyasztás).

A cement termelése az építőiparral, ezen keresztül a beruházásokkal függ össze.

A gépipar és a vegyipar széles profilja miatt nehéz e területekről néhány jellemző terméket kiválasztani. Az autó-, elektronikai-, műanyag-, műtrágya- stb. ipar termelését érdemes vizsgálni.

A könnyűipar fejlettségét leginkább a fonal-, és szövet-, valamint a papír- és cipőtermelés adataival jellemzik.

Az élelmiszeripart a tej-, cukor-, hús-, sütő-, gabona- stb. ipar termelésével jellemezzük.

Az egy lakosra eső ipari termelési értéket az alábbi módon számíthatjuk ki:

ahol

Tip = az ipari össztermelés értéke Lt = a teljes lakosság száma

A nemzetközi összehasonlítás céljára különböző országok ipari termelését azonos pénznemre kell átszámítani. Világszinten ezt dollárban (USD), európai összehasonlításban pedig euróban fejezzük ki.