Az ipari növekedés értelmezése, főbb folyamatai, megnyilvánulásai

A „gazdasági fejlődés” és „gazdasági növekedés” fogalmakat gyakran azonos értelemben használják. Mindegyik időbeni változásokra utal, és alapjában véve pozitív minősítést fejez ki: a gazdaság állapotának időben végbemenő módosulásai magasabb színvonalra való emelkedést eredményeznek. Helyesebb azonban e két fogalom megkülönböztetése.

A növekedés elsősorban mennyiségi változások gyűjtő fogalma: a gazdasági tevékenységnek és egyes elemeinek bővülését, kiterjedését jelenti.

A fejlődés szó átfogóbban, a gazdasági tevékenység mennyiségi és minőségi forrásait együttvéve jelöl magasabb rendű állapot fele való mozgást. A fejlődés általában – különösen hosszabb távon – feltételezi a gazdaság fő folyamatainak, elsősorban a termelésnek a növekedését. De a fejlődés megnyilvánulhat strukturális változásokban, a termékek, termelési tényezők, termelési folyamatok minőségi jellemzőiben is. A gazdaság fejlődhet úgy is, ha a növekedés átmenetileg megáll.

Mindezek az „ipari fejlődés” és ”ipari növekedés” értelmezésére is vonatkoznak. Az ipari növekedés tehát az iparfejlődés megnyilvánulásainak egyik területe; az ipari növekedési jelenségek és folyamatok egyik csoportja. Az ipari növekedés egyben az általános gazdasági fejlődés egyik jelentős összetevője is. Az ipari növekedés főbb folyamatai, megnyilvánulásai a következőkben foglalhatóak össze:

 az ipari termelésnek, ipari termékek kibocsátásának, szolgáltatások nyújtásának bőrülése, tehát az ipari tevékenység outputjának növekedése;

 az ipari tevékenységben szerepet játszó termelési tényezők bővülése;

 az iparcikk-fogyasztás (produktív és inproduktív fogyasztás) növekedése, amely egyértelműen hozzátartozik az általános gazdasági növekedéshez (adott ország ipara növekedéséhez szorosabban csak a hazai gyártású ipari termékek felhasználásának a növekedése tartozik);

 a külgazdasági kapcsolatok (külkereskedelem, kooperáció) bővülése az ipar területén.

A növekedés extenzív és intenzív vonásai

A növekedéssel kapcsolatban többféle értelemben szokták az extenzív és intenzív kifejezéseket használni. A növekedési tényezők tárgyalásánál már említést tettünk arról, hogy több tényező estében (elsősorban az alapvető termelési tényezőknél) megkülönbözethető a tényező „tömeg”-, és „hatásfok” oldala. Ebből adódik a növekedés extenzív, ill. intenzív forrásainak értelmezése:

 extenzív forrás a termelési tényezők rendelkezésre álló, ill. felhasznált összes mennyiségének, tömegének (a létszámnak, ill. munkaidőnek, a rendelkezésre álló, ill.

üzemeltetett állóeszközök mennyiségének, időalapjának, az anyag-, energiafelhasználás volumenének) változása; ezek növelése révén a termelés bővülése extenzív módon megy végbe;

 intenzív forrás a termelési tényezők felhasználása hatásfokának (például a termelékenységnek) változása.

Az extenzív és az intenzív forrás elsősorban tényezőnként külön-külön értelmezhető, számszerűsíthető. Több tényezőt összevonva, ezek együttesére nézve is beszélhetünk a növekedés extenzív, ill. intenzív forrásáról.

Az extenzív, ill. az intenzív forrás lehet negatív előjelű is (pl. létszámcsökkenés).

Ebben az esetben termelésnövekedés csak úgy mehet végbe, ha a megfelelő másik forrás pozitív előjelű alakulása túlkompenzálja a csökkentő hatást. Ezzel kapcsolatban fontos ismerni azt az összefüggést, amely szerint az ellentétes irányú, de azonos arányú relatív változások nem kompenzálhatják egymást. Vegyük például a Termelés = Létszám x Termelékenység összefüggést:

T = L x P ahol:

T = termelés L = létszám P = termelékenység Ezek időbeli változásai között hasonló azonosság áll fenn:

T1 L1 P1

= x

T0 L0 P0

Tegyük fel, hogy a létszám 10 %-kal csökken, a termelékenység 10%-kal nő. Ebben az esetben a változási arányszámok összefüggése alapján a termelés 1%-kal csökken:

T1

= 0,9 x 1,1 = 0,99 T0

Ahhoz, hogy a termelés növekedjék, a termelékenységnek 1/0,9 = 1,11… -nél nagyobb arányban kell emelkednie.

Az előbbiekkel összefügg az, hogy adott konkrét időszakban a növekedést milyen típusúnak (extenzív, vagy intenzív) minősítjük. A növekedés extenzív, illetve intenzív típusú, ha a termelés növekedésében alapvetően az extenzív, ill. az intenzív forrás játszik szerepet.

Ennek megítélése történhet:

 a nemzetgazdaság egészére, vagy ágazatonként külön,

 általánosságban, vagy tényezőnként disztingválva.

Így előfordulhat az, hogy a növekedés a munkaerő tekintetében intenzív, az állóeszközök tekintetében extenzív; hogy a mezőgazdaságban intenzív, az iparban extenzív.

A szakirodalomban – és a gazdaságpolitika megközelítésében is – leggyakoribb a munkaerő-tényező kiemelése. Ennek alapján extenzív fejlődési szakasz az az időszak, amikor a termelés bővülése nagyobbrészt a munkaerő-létszám növekedésére támaszkodva megy végbe, az intenzív szakasz pedig az, amikor a létszám már alig, vagy egyáltalán nem bővül, vagy éppenséggel csökken.

Az ipari növekedés szakaszainak jellegzetességeiként – kissé részletesebben – az alábbiakat említhetjük.

Az extenzív növekedés szakaszában:

 a termelés növekedése a munkahelyek számának jelentős mértékű a gyarapításával és/vagy a munkahelyek kihasználásának (a műszakszámnak) nagyobb arányú emelésével, a foglalkoztatott létszám erőteljes bővülésével megy végbe;

 a termelékenység emelkedése, a beruházások, képzés, műszaki fejlődés hatása mellett részben a létszám-faktorra vezethető vissza; a termelési-, és üzem-méreteknek a fő munkaerőforrások alapján való növekedése (volumen-hatás) önmagában is emelheti a termelékenységet;

 a létszám növekedés forrása túlnyomórészt az újonnan munkába lépők (fiatalok, nők) beáramlása, és az ágazatközi átáramlás (pl. mezőgazdaságból);

 a beruházások körében viszonylag nagy hányadot képvisel az új munkahelyek létesítése;

 az ágazati struktúra módosulása főleg differenciált létszámnövekedéssel párosul:

szinte minden ágazatban bővül a létszám, de eltérő a foglalkoztatás növekedésének a dinamikája.

Az előbbiekkel szemben az intenzív fejlődési szakasz jellegzetes vonásai:

 a termelés növekedése a munkaerő oldaláról nézve túlnyomórészt vagy kizárólag a munkatermelékenység emelkedéséből fakad; a termelékenység alakulásának esetleg túl kell kompenzálnia a létszám-, ill. munkaidő-csökkenés negatív hatását is;

 a termelékenység emelkedésében meghatározó szerepet játszik: a meglévő munkafolyamatokban a gépesítés, automatizálás, a régi technológiáknak kisebb munkaerő-igényűekkel való felcserélése (mindezekben rendszerint nagy súlya van a munkaerő-felszabadítási, vagy munkaerő-helyettesítési okoknak); az új termelési folyamatok létesítésekor pedig eleve alacsonyabb munkaigényű technológiák, műszaki megoldások beépítése jellemző;

 az ágazatközi munkaerő-átáramlások egyenlege negatív tendenciát vesz fel; az egyes területeken, ágazatokban jelentkező (lokális) extenzív növekedés munkaerő-forrása nagy részben iparon belüli átáramlásokból táplálkozik (munkaerő-felszabadítás technikai fejlesztéssel; visszafejlődő tevékenységekből átcsoportosuló munkaerő);

 a beruházások körében fokozottabb súlyt képvisel a meglevő termelési folyamatok (iparágak, gyártási ágak, tevékenységek) gépesítése, automatizálása, termelés- és termelékenység-növelő intenzifikálása. Új ágazat; új ipari tevékenységek kifejlesztése munkahely-létesítő beruházásokat is igényel, de ezekre nagy tőkeigényű és csekély munkaerő-igényű technológiák, műszaki megoldások alkalmazása jellemző;

 a termelési struktúra változásai lényegesen eltérő létszámdinamikával párosulnak: az ipari ágak nagyobb részében – különböző üzemekben – csökken a létszám, egyesekben stagnál, néhol esetleg növekszik.

Ellenőrző kérdések:

1.Sorolja fel a gazdasági struktúrát alkotó ágazatokat!

2. Mi a különbség a kitermelő és a feldolgozó ipar között?

3. Mik az ipari termelés sajátosságai?

Kompetenciát fejlesztő kérdések:

1. Jellemezze néhány szóban a gazdasági struktúrát alkotó ágazatokat!

2. Milyen pozitív, illetve negatív vonásai vannak az ipari termelésnek?