A menhelyeken végzett munka céljai olyan alapvető elvekben gyökereznek, amelyek a menhelyen végzett munka összes aspektusát meghatározzák. Ezek az elvek a következők:
3.3.1. Feminista megközelítés
A nők elleni férfierőszak a nők és férfiak között fennálló, történelmileg egyenlőtlen hatalmi viszony leképeződése, valamint a társadalomban és a közéletben meglévő társadalmi nemi kapcsolatok tükröződése. Így a kérdést elsősorban társadalmi és politikai problémaként kell kezelnünk. A női
menhelyeknek politikai funkciót kell betölteniük: tudatosságot kell teremtenie a társadalmi, történelmi, kulturális és politikai rendszerrel kapcsolatban, amely elősegíti a férfiak által elkövetett nők elleni erőszakot. A menhelyen dolgozóknak arra kell törekedniük, hogy hangot adjanak a nőknek és gyerekeknek, hogy felemeljék szavukat az erőszak ellen. Ezen túl az elkövetőket a társadalomnak is felelőssé kell tennie cselekedeteikért. A menhelyeken élő feminista elveknek azt az üzenetet kell sugározniuk, hogyan a nők és a gyerekek képesek megszabadulni az erőszaktól.
3.3.2. Nők segítenek nőknek
A bántalmazott nők attól szenvednek, hogy férfipartnerük az uralma alatt tartja és bántalmazza őket.
Ezért fontos, hogy megértő női segítőtől kapjanak segítséget és támogatást. A bántalmazott nők gyakran attól is szenvednek, hogy elgyengültek, és elveszítették hitüket saját képességeikben és erejükben. Így a menhely egyfajta modellként is szolgálhat a nőknek, hogy megtapasztalják saját erejüket, és képességeiket az aktív és öntudatos életre. Ez a menhely felépítésében is tükröződik, ahol a nők nemcsak az alapvető dolgokban segédkeznek, hanem a ház mindennapi feladataiban is részt vállalnak. Ez segít újragondolniuk és legyőzniük a sztereotip társadalmi nemi szerepeket. Ez az alapelv más támogató nőszervezetre is alkalmazható.
3.3.3. Női érdekképviselet
Az erőszak elleni fellépés azt jelenti, hogy szilárd erkölcsi állásfoglalást kell tennünk, és a nők elleni erőszak minden formáját el kell ítélnünk. Ebben mottónk lehet „Az erőszakra nincs mentség”
mondat. Ha semlegesek maradunk a történtekkel kapcsolatban, azzal elfogadjuk az erőszakot. A menhelyre érkező nőknek nem kell bizonyítaniuk, hogy valóban bántalmazták őket. Fontos, hogy elhiggyük, amit mondanak, és előítéletek nélkül kezeljük őket.
Az áldozatoknak szószólóra van szükségük, aki mellettük áll és minden lépésükben támogatja őket.
Az érdekképviselet és szolidaritás elengedhetetlen fontosságú része a menhelyen dolgozók munkájának. A nők melletti érdekképviselet egyben azon üzenet hangoztatását is magában foglalja,
erőszak bármely formájával szemben, az azt jelenti, hogy elítéljük az erőszakos cselekményeket, de az elkövetőt mint embert nem.
3.3.4. Csapatmunka és hierarchia
A női menhelyek eredetüket a 1960-as és 1970-es évek nőjogi mozgalmaira vezetik vissza, amelynek jelszavai az egyenlőség és a diszkrimináció eltörlése voltak az élet minden területén. A menhely felépítésének szintén ezeket a célokat kell tükröznie azáltal, hogy demokratikus elvek szerint, a hatalmat megosztva és a kizárólagosan hierarchikus és bürokratikus struktúrákat kerülve működik. Az alkalmazottak sok menhelyeken csapatmunkában dolgoznak, megosztva maguk között a vezetés feladatait és felelősségét. Még ha az otthonnak van is valamiféle vezetője, fontos, hogy a munka teamben történjen, a menhely dolgozóit minden döntésbe bevonják, és lehetővé tegyék számukra, hogy közreműködjenek a szolgáltatás javításában.
Az ilyen felépítés biztosítja, hogy az emberek közötti interakciók és kapcsolatok nem a hatalom fentről lefelé delegálásából fakadnak, hanem abból, hogy a tagok valóban képesek a szolidaritás és egyenlőség légkörében együtt élni és dolgozni.
3.3.5. Részvétel és demokratikus felépítés
További fontos alapelv a demokratikus felépítés és annak lehetősége, hogy az menhelyen élő nők vehessenek a menhely életének különböző aspektusaiban. A dolgozók minden menhelyeken rendszeres csoporttalálkozókat szerveznek, amelyek a részvétel alapját képezik az ott lakó nők számára. Fontos, hogy a menhely ne válhasson olyan hellyé, ahol a nők életét felülről irányítják és kontrollálják, ezért a bentlakó nőket az összes operatív folyamatba bele kell vennünk. A bántalmazó hatalmát nem válthatja fel az intézet hatalma. A menhelyen dolgozók figyelmét hívjuk fel arra, hogy megfontoltan kezeljék a hatalom kérdését, és a házszabályokat úgy tartassák be a lakókkal, hogy iránymutatást nyújtsanak számukra anélkül, hogy túlságosan korlátoznák a nők személyes szabadságát.
3.3.6. Önrendelkezési jog
Fontos tiszteletben tartanunk a nő azon jogát, hogy maga dönthessen az élete kérdéseiről. (Lásd a 3.1.2. ‘Belső megerősítés’ című részt.) A rokonok, barátok és az ellátórendszer dolgozói gyakran megpróbálják megmondani a nőnek, mit tegyen. Néhányan úgy gondolják, hogy külön kellene válnia az elkövetőtől, míg mások azt mondják, hogy inkább adjon neki még egy esélyt. Sajnos gyakran megesik, hogy amikor a nő nem követi a tanácsukat, a segítő szakemberek csalódnak vagy dühösek lesznek. Az efféle tanács azonban csak még nagyobb nyomást jelenthet a nő számára, és általában egyáltalán nem is bizonyul jó vagy hasznos tanácsnak. A nőnek meg kell értenie, hogy az életét érintő kérdésekben csupán ő dönthet, és döntését tiszteletben fogják tartani. A beavatkozás célja nem a párkapcsolat, hanem az erőszak felszámolása. Ebben a nő önrendelkezési joga fontos alapelv. Az, hogy a nő mennyi ideig akar a menhelyeken maradni, illetve hogy külön akar-e válni az elkövetőtől vagy sem, csakis az ő döntése lehet.
3.3.7. Titoktartás és anonimitás
A nő jogainak és integritásának védelme érdekében fontos, hogy el tudja dönteni, milyen információkat ad ki magáról. Ezért a menhely vagy a krízisközpont részéről nem adható ki információ a nő beleegyezése nélkül. Kivétel csupán akkor tehető, amikor a nő vagy a gyerekek élete veszélyben forog. Ilyen esetek például a nő öngyilkossági kísérlete, akut veszély az erőszakos partner részéről, vagy a nő által elkövetett gyerekbántalmazás. Biztosítanunk kell a menhelyhez forduló nők számára a jogot arra, hogy kilétük felfedése nélkül támogatást és tanácsadást kapjanak.
3.3.8. Huszonnégy órás elérhetőség, időkorlát nélküli tartózkodás
Az a nő, akinek menekülnie kell partnerétől, azonnali támogatást és védelmet igényel. Képesnek kell lennie a menhelyet bármely nap, a nap bármely órájában elérni. Ezért a menhelyeken legalább egy alkalmazottnak mindig ügyeletben kell lennie, aki fogadni tudja a nőt. Ha több mint egy menhely van egy városban, legalább az egyiknek bármely időpontban fogadnia kell a nőket és
3.3.9. Sokszínűség
A nők sokszínűségét nemcsak tiszteletben kell tartani, hanem értékként kell kezelnünk, amelyet külön hangsúlyozni kell. Sok női menhelyeken vannak olyan munkatársak, akik maguk is a társadalom sokszínűségét tükrözik. Ezek a munkatársak extra kulturális vagy nyelvi segítséget is jelenthetnek, valamint elősegíthetik a marginalizált nők specifikus hátterének megértését.
3.3.10. Számonkérhetőség
A menhely felelősséggel tartozik a nőknek és gyerekeknek, a szervezetnek és tagjainak, valamint általában a társadalomnak, és így számonkérhetőnek kell lennie. A menhely működése, tevékenysége és gazdálkodása legyen világos és átlátható.
3.3.11. A szolgáltatás színvonalával kapcsolatos elvek
Az elvek teljes megvalósításának előfeltétele a szakszerűség. A munkatársakat megfelelően be kell tanítani és megfizetni. Szintén gondoskodni kell a továbbképzésükről és ellenőrzésükről. A munkatársak számát a nők és gyerekek számához kell igazítani oly módon, hogy biztosítva legyen a szükséges támogatás és szolgáltatások, valamint hogy megfeleljenek a mindenkori követelményeknek. Néhány menhely önkéntesek munkájától és támogatásától függ. Az önkénteseket megfelelően ki kell képezni. A forrásokat gazdaságosan és hatékonyan kell kezelni. A minőség színvonalát rendszeresen ellenőrizni kell.
3.3.12. A felépítésre és finanszírozásra vonatkozó elvek
A menhelyeket civil, nem állami, non-profit és pártoktól független nőszervezeteknek kell működtetnie. (Erről lásd a 2. fejezetet és a ‘Nemzetközi dokumentumok’ című részt.) A női menhelyeknek megfelelő állami finanszírozásra van szükségük, mivel a menedékhely és támogatás biztosítása bántalmazott nőknek és gyerekeiknek fontos funkció a társadalom egésze számára.
3.3.13. Ingyenes szolgáltatás
A bántalmazott nőknek és gyerekeiknek szóló támogató szolgáltatások legyenek ingyenesek, főképp azoknak a nőknek, akiknek kevés a jövedelmük vagy egyáltalán nem rendelkeznek jövedelemmel.
Csak ezzel biztosíthatjuk, hogy a nők és gyerekeik anyagi helyzetüktől függetlenül menedékhelyhez juthassanak.
Negyedik fejezet: Menhelyalapítás és finanszírozás
A női menhely több mint biztonságos szállás. Olyan hely, ahol a nők és gyerekek, akiket férjük, barátjuk vagy apjuk bántalmazott, megtapasztalhatják a női szolidaritást és az erőszakmentes életet.
Olyan hely, ahol védelmezik őket és biztonságban vannak. Az előző fejezetben felvázolt célok megvalósításához nem csupán működési elvek szükségesek, az infrastruktúrának is meg kell felelnie bizonyos követelményeknek, hogy új lehetőségeket teremtsen e nőknek és gyerekeknek. A fejezet első része a menhely alapításával foglalkozik. Az első lépésekhez afféle kézikönyvként használható.
Leírja a fő feladatokat az alapgondolat kiötlésétől egészen a menhely megnyitásig. A második rész a finanszírozással foglalkozik: ajánlásokat és segítséget ad az állami támogatások és a privát adományok megszerzéséhez.