Szakképzett munkatársak
A gyerekgondozóknak megfelelő képesítéssel kell rendelkezniük valamely általános pszicho-szociális területen, továbbá speciális képzésen kell részt venniük a családon belüli erőszakról. A menhelyen elő gyerekekkel gyerekpszichológusok, gyerekvédelmi szakemberek, gyógypedagógusok is dolgozhatnak. A gyerekgondozókat szakmai képzettségük szintje szerint kell megfizetni. A gyerekgondozók munkáját önkéntesek is segíthetik, de ne feledjük, hogy a menhelyre való bekerüléskor a gyerekeknek éppen annyi figyelemre van szükségük, mint anyjuknak.
A bántalmazott nőkkel dolgozó munkatársak mellett a gyerekekkel külön szakembereknek is dolgozniuk kell, akik képesek felmérni a gyerekek igényeit és érdekükben cselekedni. Ők képviselik a gyerekek igényeit a menhelyen és a személyzet egészének munkájában.
Munkaerőigény
A munkatársak között főállású gyerekjogi szakemberekre is szükség van. Ők biztosítják a gyerekeknek szóló szolgáltatásokat, és gondoskodnak a továbbirányítási lehetőségek felkutatásáról is. A gyerekekkel dolgozó munkatársak kiválasztásához a következő szempontokat javasoljuk:
• Pszichológus, szociális munkás vagy pedagógus végzettség.
• A családon belüli erőszak dinamikájának és a gyermeki fejlődésnek az ismerete.
• A gyermekvédelem jogi vonatkozásainak ismerete.
• Nyitottság és igény a menhely többi tanácsadójával/terapeutájával való együttműködésre, különösképpen az anyákkal dolgozók esetében, a gyerek jólétének növelése érdekében.
• Nyitottság és igény más szakemberekkel való együttműködésre (rendőrség, nyomozók, ügyészek és bírák).
A dolgozók létszáma
Menhelyenként legalább két gyerekgondozó ajánlott annak érdekében, hogy (a) szakavatott módon elláthassák az összes fent felsorolt feladatot; (b) a gyerekek érdekében elősegítsék a tapasztalatcserét; (c) garantálják a gyerekek ellátását betegszabadság vagy szabadságolás esetén is.
Egyes menhelyeken férfi gondozók is vannak a munkatársak között. Az elgondolás az, hogy a gyerekeknek pozitív képe alakuljon ki a férfiakról, és hogy lássák, egy férfi is lehet gyengéd és szeretetteljes, és elítélheti az erőszak minden formáját. Mások viszont úgy érezhetik (például a belgiumi Liége városában működő menhelyen lakó nők), hogy nem férne össze az általuk vallott feminista felfogással – amelyen a menhely működése alapul – ha egy férfi fontos pozíciót töltene be a menhelyen élő gyerekek gondozásában.
Infrastruktúra
A szobákat és felszerelést érintő infrastrukturális követelmények között szerepel, hogy elegendő hely legyen biztosítva a gyerekek gondozásához, pihenéséhez és a számukra végzett tanácsadói munkához. A szobák között legyen:
• Játékszobá(k) sokféle felszereléssel mindenféle korú gyerek és fiatal számára
• Terápiás játékok, babák, babaházak, bábfigurák, építőkockák, labdák, homok stb.
• Játékok: társasjátékok és olyan játékok, amelyekkel a gyereknek kreatív módon kell építenie vagy problémákat megoldania; rajzolás, festés, írás stb. készletek; oktatási segédanyagok
• Tanácsadói szoba
• Multifunkciós szoba
• Szabadidős tevékenységeknek kijelölt szoba
• Kert vagy udvar, ahol a gyerekeknek és anyjuk testi és rekreációs tevékenységeket végezhetnek
• Külön szoba a serdülők számára
A szobáknak igazodniuk kell a menhelyen élő gyerekek speciális igényeihez. Ezek közül különösen fontosak: a biztonság, a szóbeli érintkezés, az egyedüllét, a kreativitás és a mozgás (önkifejezés, a feszültség kiengedése stb.). A gyerekek számára jól megvilágított, robosztus bútorzattal rendelkező szobák ajánlottak. A szobákban biztonságos játékoknak kell lenniük. A jól összeválogatott játékok elősegítik a kulturális sokszínűséget és a fogyatékkal élő gyerekek igényeit is kielégítik.
Adminisztratív és szervezeti célból a gyerekgondozóknak elkülönített, telefonnal, faxszal és számítógéppel felszerelt irodára van szükségük.
Akadályok és hátrányok
Jelenleg a valóság eléggé eltérő a fent meghatározott ajánlott színvonaltól. Európa legtöbb országában a menhelyen végzett gyerekgondozói munka túl kevés vagy éppen semmi anyagi támogatást nem kap közforrásokból (ahol a közadakozás pedig általában elterjedt). A gyerekek támogatása gyakran magánadományoktól vagy a pénzgyűjtési akcióktól függ. Ez különösen problematikus, mivel a menhelyre való bekerülés idején a gyerekek szükségletei legalább olyan fontosak és sürgetőek, mint a nőké. Akár szemtanúi, akár áldozatai az erőszaknak, valamilyen fokú trauma érte őket. Ezt erősíti még az is, hogy a gyerekeknek el kellett hagyniuk otthonukat: ruháikat, játékaikat és kisállataikat hátrahagyva kiszakadnak megszokott környezetükből (óvoda, iskola, barátok, rokonok stb.) Anyjuk csak korlátozott mértékben tudja segíteni és gondozni őket.
A gyerekgondozóknak közbe kell lépniük, foglalkozni kell a gyerekek szükségleteivel, és el kell kezdeniük a traumatikus történtek újraértékelésének folyamatát. Egy menhelyen mindenféle korú, különböző szociális és kulturális háttérrel rendelkező gyerek él. Ezekkel a gyerekekkel dolgozni azt is jelenti, hogy meg kell birkózni a magas fluktuációval és az eltérő traumatizáltsági szintekkel. Ha akár a munkatársak, akár az infrastruktúra elégtelen forrásokkal rendelkeznek, az súlyosan meggátol mindenféle fejlődést, amit a gyerekek javára lehetne fordítani a menhelyeken való tartózkodásuk alatt.
Alapelvek a gyerekekkel végzett munkában (Artemis 2001)
A bántalmazott gyerekekkel végzett munkában a gyerekek jóléte és biztonsága a legfontosabb prioritás. A menhely azért van, hogy véget vessen az erőszaknak, valamint megvédje a gyereket és kielégítse alapvető szükségleteiket. Erőszakot elszenvedett gyerekekkel dolgozni azt is jelenti, hogy felnőttekkel is kapcsolatba kell lépni, különösen azokkal, akik a gyerek jólétéért felelősek. A gyerek segítésének egyik legjobb módja az, ha az anyát segítjük, aki a nem bántalmazó, megbízható gondoskodó szülő. Meg kell beszélnünk vele, mire van szüksége a gyereknek. Szintén tudatnunk kell vele, hogy addig biztosítunk számára védelmet a további erőszaktól, ameddig igényli. Az anyát vonjuk be a létező legjobb megoldás kitalálásába és segítsük a helyzet megoldásához szükséges változások megtételében.
A gyerekekkel csak a biztonság szavatolása után lehet beszélni az erőszak aktuális kérdéseivel kapcsolatos pszichológiai munkáról. A munkánk fókuszában az álljon, a gyerek megértse: nem ő tehet az erőszakról. A gyerekkel történő párbeszéd kialakítása során fontos szempontok:
• A találkozások ismerős környezetben jöjjenek létre.
• Magyarázzuk el a gyereknek, miért jött létre a beszélgetés/terápia.
• A nem erőszakos, megbízható gondozónak engedélyt kell adnia a gyereknek arra, hogy mindenről beszéljen.
• Világosan le kell szögeznünk, hogy az erőszak nem a gyerek hibája.
• Használjunk érthető és egyszerű mondatokat és egyenes kérdéseket. Kerüljük a „Miért?”-tel kezdődőek kérdéseket, amelyek gyakran védekezést váltanak ki, vagy azt sugallják, hogy a gyerek felelős a történtekért.
• Beszéljünk a gyerekkel a „jó” és „rossz” titkokról/érintésekről.
• Adjunk neki lehetőséget arra, hogy saját szavaival/nyelvén beszélgessen az esetleges szexuális problémákról. A gyerekek néha átveszik az elkövető „csúnya” szavait.
• Használjunk rajzokat, bábokat. A gyereknek sokkal könnyebb az erőszakos eseményt nonverbális eszközök segítségével elmagyaráznia.
• Tartsunk közvetlen szemkontaktust a gyerekkel anélkül, hogy hozzáérnénk. (A nem várt testi kontaktus hasonlíthat egy erőszakos helyzethez: a gyerek egy felnőttel van, aki azt várja tőle, hogy csináljon valamit.)
• Beszélgessünk vele az érzéseiről, különösen a félelemről, a fenyegetésekről és az ambivalenciáról.
• Ne teremtsünk újabb titkokat vagy ígéreteket. A találkozó végén köszönjük meg a bizalmat és magyarázzuk el a következő lépéseket.
• A beavatkozás és segítségnyújtás során értsük meg és vegyük figyelembe a bántalma—
áldozat kapcsolat dinamikáját. A gyerekeket támogató hálózatnak (a nem bántalmazó szülő, nem bántalmazó rokonok, pszichológus, terapeuta, szociális munkás és mások) tudnia kell azt, hogy bármiféle, a gyerekre irányuló újbóli erőszakos magatartás újra traumatizálni fogja, és súlyosbítja a kárt.
• Kerüljük az erőszak normalizálását: figyeljünk az attitűdjeinkre, viselkedésünkre, sztereotip gondolkodást sugalló üzeneteinkre. Az erőszak vagy bűncselekmények minimalizálásának kerülése különösen fontos, amikor éppen azért avatkozunk be, hogy véget vessünk a gyerek bántalmazásának.
Hatodik fejezet: Vezetés, személyzet és pénzügyi adminisztráció
A menhelyek által nyújtott védelem és segítség, amelyet a családon belüli erőszaknak kitett nők és gyerekek számára szól, világosan lefektetett célokon és elveken alapul. A célok megvalósítása hatékony irányítást és szakértő szervezeti színvonalat, különlegesen képzett és mélyen elkötelezett dolgozói gárdát, valamint mindenre kiterjedő költségvetési tervezést igényel.