A bántalmazott nők gyerekei speciális figyelmet igényelnek a menhelyeken való tartózkodásuk idején. Ehhez képzett munkatársakra és különlegesen kialakított gyerekszobákra van szükség. A gyerekek ellátására külön költségvetési keretet kell biztosítani.
A menhelyre bekerülő gyerekek szemtanúi és gyakran maguk is áldozatai az erőszaknak. Az átéltek mindkét esetben traumatikus élményt jelentettek számukra, ezért külön figyelmet kell szentelnünk az ő szükségleteiknek. A témában végzett kutatások szerint ezeknél a gyerekeknél sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy felnőttként maguk is az erőszak áldozataivá vagy elkövetőjévé válnak, mint azoknál a gyerekeknél, akik erőszakmentes családban nőnek fel.
A gyerekeknek nyújtott szolgáltatások céljai
Elsődleges célunk minden esetben a gyerekek testi és érzelmi biztonságának szavatolása és biztonságérzetük kialakulásának elősegítése.
A menhelyre anyjukkal együtt érkező gyerekeknek lehetnek sérüléseik és különféle betegségekben szenvedhetnek. Szükség lehet orvosi kezelésre. A biztonsági tervezés szintén fontos része a gyerekek számára nyújtott szolgáltatásoknak. A legfontosabb célok:
• A gyerekek szellemi, érzelmi egészségének és jólétének erősítése.
Ez a gyerekek számára nyújtott szolgáltatások egyik hosszú távú célja, de krízishelyzetben, amikor önpusztító viselkedésminták is megjelenhetnek, mindenképpen elsőbbséget élvezhet.
A gyerekek érzelmi és szellemi egészségéhez nyújtott támogatás segítségével biztonságuk is növelhető (lásd a „Biztonság” című részt).
• Segíteni a gyerekeknek visszanyerni és élvezni gyerekkorukat.
Azok a gyerekek, akik családon belüli erőszakot éltek meg, az átélt események hatására felnőtt szerepeket vehetnek fel, vagy szélsőségesen idegesek és feszültek lehetnek. Ha teret biztosítunk számukra a játékra, pihenésre, vagy csupán arra, hogy jól érezzék magukat, újra élvezhetik gyerekkorukat.
Ideális esetben az anyák tudnak leginkább segíteni gyerekeiknek abban, hogy begyógyuljanak az erőszak okozta sebeik. Az anyával való közös munka az egyik leghatékonyabb módja lehet annak, hogy a gyerek szükségleteit kielégítsük.
A gyerekek számára nyújtott szolgáltatások a bentlakás idején
Alapelv, hogy mindenre kiterjedő, a menhelyen élő gyerekek számára magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtsunk. A gyerekek számára nyújtott szolgáltatások között kell lennie a krízisintervenciónak, pszicho-szociális, pedagógiai, terápiás és csoportdinamikai munkának. A gyerekek, akik az erőszak szemtanúi vagy szenvedő alanyai voltak, gyakran önbizalomhiányban szenvednek, sok esetben pedig idegesek és agresszívak is. Néhány gyerek auto-agresszív (önpusztító) viselkedést is produkálhat. A legtöbb gyereknél a képességek csökkenésének és a fejlődés lelassulásának tünetei jelentkeznek. Társas készségeik is sérültek lehetnek. Szintén gyakoriak a pszichoszomatikus tünetek: alvászavarok, gyomor- és fejfájás, hányinger, ágybavizelés, emésztési rendellenességek stb.
A menhelyre költözéssel a gyerekeknek új kihívásokkal és az azokkal járó nehézségekkel kell megbirkózniuk. Amikor egy nő menhelyet keres, gyerekeinek ugyanolyan válsággal kell szembenézniük, és életük is ugyanúgy darabokra hullik. A menhelyen dolgozó szakemberek figyelemmel kísérik a gyerekek érzelmi és fizikai nehézségeit. Az egészségügyi problémák, valamit az a veszteség, düh, félelem, szomorúság, bűntudat és a különféle beilleszkedési problémák az alábbi tényezők eredményei (Peled/Davis 1995):
• Az otthon látott erőszakot követő krízis;
• Az apától és a tágabb családtól vagy barátoktól, iskolától, otthontól stb. való elszakadást követően a támogató rendszerek széthullása kapcsán kialakult normális megbirkózási viselkedésminták és;
• A menhely nyújtotta új élethelyzethez való gyors alkalmazkodás kényszere;
• A menhelyen uralkodó nehéz életfeltételek (köztük a magánélet hiánya és a többi lakó által mutatott magas érzelmi intenzitás);
• Az anyák érzelmi és/vagy fizikai hiánya saját problémáik és a családi élet újjászervezésének szükségessége által támasztott gyakorlati követelmények.
Amikor a menhelyen élő gyerekekkel dolgozunk, fontos figyelembe venni egyéniségüket és egyediségüket, egyúttal pedig szem előtt tartani közös élményeiket és esetleges szükségleteiket. A gyerekeknek közvetlenül vagy közvetve az alábbi témák kapcsán van segítségre szükségük:
krízisintervenció és folyamatos érzelmi támogatás, orvosi felügyelet, az oktatási intézményekkel való együttműködés, jogi és gyermekvédelmi szolgáltatások, valamint az anyák szülői készségeit fejlesztő munka.
Felvétel
Rendszerint a nők azok, akik a menhelyre való felvételükért jelentkeznek, a gyerekek pedig anyjukat kísérik. Fogadáskor fázisban mind a gyerek, mind az anya kezdeti felmérésére szükség van. Szintén fontos, hogy a gyereket felkészítsük a menhelyen zajló életre és az esetleg előforduló változásokra.
Ezáltal biztonságérzetet nyújthatunk számára. A kezdeti felmérés területei:
• Állapítsuk meg, milyen súlyos a helyzet, és hogy van-e igény krízisintervencióra.
• Ismerjük fel a gyerekek és anyák igényeit, hogy elkészíthessük a biztonsági tervet.
• Mérjük fel, milyen hatással volt az erőszak a gyerekekre.
• Mérjük fel a védelmi tényezőket, valamint a gyerekek és az anya védelmi, egészségügyi és biztonsági forrásait.
• A gyerekeket a következő szempontok mentén készíthetjük fel a menhelyen való életre:
o Magyarázzuk el a menhely céljait és az ott folyó tevékenységeket.
o Biztosítsuk őket arról, hogy a menhely biztonságos hely.
o Tájékoztassuk a gyerekeket a menhely házirendjéről és a titoktartás elvéről.
o A gyerek – életkorától függően – írásos megállapodás aláírásával igazolhatja a szabályok megértését.
Egyéni munka
Az egyéni segítő beszélgetés támogató környezetet biztosít a gyerek számára, és lehetővé teszi számára, hogy erőszakmentes bizalmi kapcsolatot alakítson ki egy felnőttel, ami modellként szolgálhat jövőbeli kapcsolatai számára. Ezek a foglalkozások a gyerek érzéseire (félelem, zavarodottság, magány, bűntudat, düh) és szükségleteire összpontosítanak. A tanácsadók segítenek a
nem az ő hibája. E munka fontos része a gyerek önbecsülésének megerősítése. Néhány ötlet a gyerekkel végzett segítői munkához:
• Teremtsünk biztonságos terápiás környezetet:
o Érthetően közöljük a gyerekkel, hogy nem kell beszélnie olyan dolgokról, amikről nem akar.
o Magyarázzuk el neki a titoktarással kapcsolatos kérdéseket.
• Kezdettől fogva foglalkozzunk a biztonsági tervezéssel. A gyerekek számára készített biztonsági terveknek realisztikusnak, egyszerűnek és az életkornak megfelelőnek kell lenniük. A gyerek tudatosságának erősítésére irányuló lehetséges biztonsági stratégiák a következők: (1) Hogyan kerülje el a korábbi erőszakhoz hasonló helyzeteket; (2) Hogyan telefonáljon; (3) Hogyan kérjen segítséget vészhelyzetben; (4) Milyen menekülési tervet vehet igénybe; (5) Mit tegyen abban az esetben, ha elrabolják.
A biztonsági tervet az anyával és a gyerekkel közösen kell kidolgozni, és azt el is kell próbálni velük.
• A menhely elhagyásának kérdéséről már a tanácsadási folyamat elején szót kell ejteni. A különválásról való beszélgetés és az arra való felkészítés fontos kérdés az erőszakot elszenvedett gyerekek számára.
• A gyerekeknek nem mindig van szükségük formális tanácsadásra, néha elég nekik, ha csak baráti légkörben találkoznak egy felnőttel. Ha akad valaki, akivel beszélhetnek, és aki örömmel tölt velük egy kis időt, már az is gyümölcsöző és pozitív élmény lehet a gyerekek számára.
• A gyerekekkel folytatott segítő beszélgetés és a velük végzett munka életkoruktól függően sokféle lehet. Kamaszok esetében lehetséges kidolgozni azt, hogyan érezhetik magukat újra biztonságban, és milyen további intézményekhez/szervezetekhez fordulhatnak ők vagy az anyjuk. A serdülőkel végzett munka során szót ejthetünk arról, hogyan viszonyulnak a barátságokhoz és más emberi kapcsolatokhoz, és arról, mit gondolnak a családon belüli erőszakról. Érdemes beszélgetni velük a családon belüli erőszakkal szembeni attitűdökről, a társadalmi változásról, és arról, hogy a bántalmazás bűncselekmény, és hogy senkinek sincs joga egy másik embert bántani (Mullender/Debonnaire 2000).
Csoportfoglalkozások
A csoportmunka elismerten hatékony intervenciós eszköz családon belüli erőszakot átélt gyerekek és fiatalok számára. A menhelyen tarthatunk mind formális, mind informális csoportfoglalkozásokat, melyekkel támogató és elfogadó környezetet teremthetünk, ami lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy egymást is segítsék, és hogy a kommunikációnak, és érzéseik, gondolataik és igényeik kifejezésének új és hatékony módjait sajátíthassák el.
A legtöbb gyerekcsoport célja az, hogy az alábbi témákban segítsen a gyerekeknek:
• Mi számít erőszaknak?
• Ki a felelős az erőszakért?
• Hogyan fejezhetik ki érzéseiket (köztük a dühöt)?
• Kommunikációs és egyéb képességeik fejlesztése.
• Önbecsülésük növelése.
• Társas támogató hálózatok fejlesztése.
• Biztonsági terv kidolgozása.
• Pozitív élményeket szerzése a csoportban.
A képzést, tájékoztatást és megelőzést ötvöző csoportokat minden gyerek számára elérhetővé kell tenni. Bármiféle csoportos tevékenységeknek figyelembe kel vennie a résztvevők életkorát, fejlettségi szintjét és figyelemmel kell lenniük a más kultúrájú vagy fogyatékkal élő gyerekeke igényei iránt is.
Az anyákkal végzett közös munka
A menhelyen a gyerekek számára nyújtott szolgáltatásokat nem lehet kizárólag a gyerekekkel végzett gyakorlati munkára korlátozni. Az anyákkal végzett munka éppoly fontos, hiszen ők tudják legjobban kielégíteni gyerekük igényeit. Egyes esetekben a gyerekekre specializált munkatársak dolgozhatnak csak az anyával is, és külön találkozót beszélhetnek meg az anya vagy a segítő kérésére. A cél az, hogy közvetítsük a nő felé a gyerek igényeit, félelmeit és gondjait, amikor a gyerek ezt kéri, vagy ha a helyzet ezt követeli meg (például ha erőszak fordul elő a menhelyen). Az anyákkal végzett másfajta munka a csoportmunka (női csoportfoglalkozás), ahol a gyerekek segítőinek lehetőségük nyílik megosztani a gyerekek nézőpontját a szülőkkel, nem elfeledkezve a
(szembesítő) módszerekre tekintettel a gyerekek segítőinek szerepe a gyerekek szükségleteinek közlése és azok védelmezése.
Játékterápia
A játékterápia értékes módszer lehet, amikor olyan gyerekekkel dolgozunk, akik fejlettségi vagy érzelmi szintjük miatt nem képesek érzéseiket, gondolataikat és élményeiket szavak útján kifejezni.
A játék a gyerek természetes közlési eszköze, amelyet arra használ, hogy „irányítsa az erőszakkal kapcsolatos félelmeit és aggodalmát, kifejezze érzéseit arról, mi is történt vele, és megmutassa, mit tud az emberi kapcsolatokról és mit ért meg azokból. A játékterápia lehetővé tesz a gyerek számára, hogy jelképesen fejezze ki azokat az eseményeket, amelyek félelmet és aggodalmat keltenek benne, és segít a gyereknek elindulni az ijesztő élmény megoldása és feldolgozása felé.” (Urquiza & Winn, 1994, p. 59) A játékterápiát egyaránt használhatjuk egyéni és csoportos tanácsadás során.
Művészetterápia/Kifejező művészeti terápia
A művészetterápia fontos kommunikációs, értékelési és kezelési módszer. A gyerek arra használja a különféle művészeti eszközöket, hogy kifejezze azon érzéseit és érzelmeit, amelyeket képtelen szavakkal megfogalmazni. A rajzolás, festés, szobrászkodás, versírás, színjátszás, zene vagy mesélés segíthet a gyereknek kieresztenie a benne felgyülemlett feszültségeket és aggodalmakat. Ez a módszer mind az egyéni, mind a csoportmunkának hasznára válhat.
Rekreációs és oktatási tevékenységek
Az olyan informális környezetben tartott játék- és a rekreációs foglalkozások, amelyek nem az erőszakra koncentrálnak, jó lehetőséget teremtenek arra, hogy elősegítsék a gyerekek egymás felé irányuló segítségnyújtását. E tevékenységek során lehetőséget biztosíthatunk a sportolásra, sétára, mozgásra, táncra stb. Egyes gyerekeknek külön oktatási segítségre is szükségük lehet, hogy az iskolával kapcsolatos készségeiket fejleszthessék.
Támogatás törvényi beavatkozás esetén
Egy olyan gyereknek, akinek egy bírósági eljárás során tanúskodnia kell, sokat segíthet, ha megismerteti a bírósági eljárással egy olyan szakember (pszichológus vagy szociális munkás), aki
megérti a gyereket, és fel tudja készíteni bírósági szereplésére. Javaslatok a gyerek segítségére a bírósági meghallgatás idején:
• Körülbelül egy héttel a meghallgatás előtt kísérjük el a gyereket a bíróság épületébe.
• Vigyük el abba az ülésterembe, ahol majd vallomást fog tenni és engedjük meg neki, hogy felálljon a tanúk emelvényére.
• Mondjuk el a gyereknek minden egyes személy szerepét, és azt, hol állnak vagy ülnek majd.
• Adjunk meg a gyereknek minden olyan érzelmi és tájékoztatási segítséget, ami szükséges ahhoz, hogy a lehető legnyugodtabb legyen a jogi eljárás e részével kapcsolatban.