Az ingyenes médiamegjelenés sok szervezet számára gyakran a közfigyelemkeltés egyetlen elérhető módja, főképp azoknál, akik közvetlen talajmunkát végeznek áldozatokkal, ahogyan a menhelyek is.
Ha szerencsénk van, a helyi és országos sajtó már tudja, hogy bizonyos ügyekben hasznos, ha meghallgatnak bennünket. Ha nem ez a helyzet, nekünk kell tudatnunk a sajtóval az álláspontunkat.
Az újságírókat rendszeresen és aktívan kell tájékoztatnunk. Ez jó információs anyagokat kíván, amelyek rövidek és pontosak, valamint friss statisztikákat és összeállított dossziékat. A rendszeres sajtótájékoztatók aktuális eseményekről tudósítsanak. Hasznos lehet külön sajtólistát készíteni a helyi, regionális és országos címzettekről, mint újságok, televíziós csatornák, rádiók, helyi szervezetek, valamint egyéni újságírók. A listát állandóan frissítsük!
9.3.1. Akadályok
Aki próbálta már bármire felhívni a sajtó figyelmét, tapasztalhatta, hogy egy újsághír vagy sajtótájékoztató – bármilyen fontos is legyen a téma – nem különösebben vonzó a sajtó számára. A sajtó általában valamilyen aktualitást vagy szenzációt keres egy-egy hírrel kapcsolatban.
Természetesen nem célszerű ölbe tett kézzel várnunk, amíg olyan tragédia történik, amely túlmutat a nyilvánosság általános tapasztalatán a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, és ezért vonzó a sajtó számára. Egy lehetséges stratégia, hogy nyomon követjük a napi sajtót, és amikor valamilyen releváns sajtóhír megjelenik, azonnal sajtóközleményt adunk ki az eseménnyel kapcsolatban.
9.3.2. Jó gyakorlatok
A hosszú távú kampányok mindig hatékonyabbak, mint a rövidebbek, ugyanakkor a hosszabb kampányok nem szükségszerűen drágábbak. Számos lehetőségek létezik ilyen kampányokra. Íme néhány példa: egyes nemzetközi napok a nők jogairól és a nők elleni erőszakról emlékeznek meg.
Ebben a kontextusban sokkal valószínűbb, hogy idézni fogják a sajtóközleményünket, mivel a sajtónak így megvan az „aktualitás” a nagyobb témán belül. Ilyen nemzetközi napok és évfordulók például a Nemzetközi Nőnap (március 8), az Emberi Jogok Nemzetközi Napja (december 10.), a Nemzetközi HIV/AIDS nap (december 1.), a Mindenszentek (november 1.), amelyekről mint a nyomtatott, mind az elektronikus sajtó hajlandó tudósítani. A magyarországi NANE Egyesület tapasztalatai szerint, ahogy ezek a napok évről évre visszatérnek, az újságírók mindenáron szeretnék új szemszögből bemutatni a szokásos jelenséget. Hasznos lehet kikeresni minden ilyen napot a naptárból, és kijelölni egy határidőt úgy egy héttel előtte, amikor kiküldjük a közleményünket a sajtónak az adott nap és a családon belüli erőszak kapcsolatáról, így idézhetnek minket, amikor az adott évfordulón vagy ünnepnapon megjelennek a sajtóhírek.
E nemzetközi ünnepek mellett megteremthetjük saját, külön ünnepnapjainkat is, mint például a menhely alapításának évfordulóját. Ilyen esetben is igaz, hogy könnyebb felkelteni a média figyelmét, ha nemcsak egy sajtóközleményt adunk ki, hanem külön eseményt is szervezünk.
A Néma Tanúk Kiállítás
A magyarországi NANE Egyesület 1998-ban bocsátotta útjára a Néma Tanúk projektet a 16 Akciónap keretén belül. (A 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen eseménysorozatot világszerte nyilvános eseményekkel ünneplik a nőszervezetek minden évben.) A kiállítás ötlete a hasonló nevű Egyesült Államokbeli kampánytól származik (eredeti neve Silent Witness Project), és lényege, hogy ember nagyságú vörös női sziluetteket mutat, melyeknek a mellkasán pajzs alakú felirat ismerteti egy családon belüli erőszak során meggyilkolt nő igaz történetét, így:
2003. október 24. Heves Név nélküli lány
(élt 17 évet) Volt barátja az utcán pillangókéssel leszúrta.
Az Egyesület kapcsolatba lépett az eredeti szervezőkkel, akik rengeteg forrásanyagot és bátorítást adtak. Az első tizenöt magyar figurát az Egyesület maga készíttette adományokból és aktivisták munkájával. Mivel a figurák a különböző szabadtéri események alatt lassan tönkrementek, az eredeti kiállítás mérete fokozatosan csökkent.
2002-ben az OSI-NWP (Open Society Network Women’s Program) 16 napos médiakampányának finanszírozását arra használták, hogy egy negyven figurából álló Néma Tanúk Kiállítást csináltassanak, amely majdnem megfelel a Magyarországon évente családon belüli erőszakban meggyilkolt nők számának. Ez akkoriban meglehetősen szokatlan módja volt a pénzadományok felhasználásának (más országokban a pályázók általában tévéreklámokat vagy óriásplakátokat finanszíroztak). Mindazonáltal mivel a magyar média körülményeit tekintve még a maximális támogatási összeg is viszonylag kevés volt, és mivel a magyar médiavállalkozásokra (azaz a televíziókra vagy az óriásplakát-felületeket értékesítő hirdető cégekre) nem jellemző, hogy túlságosan szeretnének jótékonykodni, az Egyesület stratégiája azon alapult, hogy olyan eseményt
A projekt beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és olyan típusú és mértékű ingyenes médiaérdeklődést hozott, amely egyébként nem lett volna elérhető az OSI-NWP által nyújtott támogatásból: az első felvonulás után, amely 2003 novemberében zajlott le, minden esti híradó beszámolt a kiállításról, interjúkat mutatott be a résztvevőkkel és túlélőkkel, és másnapi számában pedig minden napilap beszámolt az eseményről, továbbá néhány bővebben is foglalkozott a témával a következő hétvégén. A Néma Tanúk eseményként való használata, valamint a tény, hogy igen erősen vizuális anyagról van szó, jó taktikának bizonyult. Az azóta szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy ez a hatás nehezen múlik el: ebben az évben [2003] újra használtuk a Tanúkat a Nemzetközi Nőnap alkalmából, és ismét csak jelentős volt a médiaérdeklődés. A projekt hasznosságáról másokat is sikerült meggyőznünk: több külföldi civil szervezet, amelynek tagjai látták a kiállításunkat nemzetközi fórumokon (például a budapesti Európai Ifjúsági Központban), vagy amely az OSI beszámolói alapján értesült róla, átvette az ötletet. Ma már több civil szervezet rendezi meg saját Néma Tanúk Kiállítását a kelet-közép-európai régióban.
Idézetek a kiállítás látogatóitól:
Budapesten egy nő ötéves fiával nézegette a figurákat, és olvasgatta a történetüket. Egyszer csak azt mondta a fiának: „Nézd, én is közöttük lehetnék.” Egy középkorú nő: „Maguk valami fontos dolgot csinálnak itt. Én is ilyen helyzetben voltam húsz éve. Senkinek nem beszélhettem róla. De most már látom, hogy szerencsés voltam. Élek és jól vagyok.”