Amikor menhelyet alapítunk, fontos észben tartanunk, hogy még a menhelynek is szüksége van valamiféle reklámra. A menhelyeken folyó munkáról azért kell a külvilágot informálnunk, hogy:
• Az érintettek megtudják, hogy léteznek női menhelyek.
• Hangsúlyozzuk az efféle szervezetek fontosságát és társadalmi hasznosságát.
• Pozitív képet alakítsunk ki a helyi közösségben.
• Fokozzuk a politikai és társadalmi közélet tudatosságát.
• Meggyőzzük a nyilvánosság fontos szereplőit, hogy támogassák a menhely céljait és tevékenységeit.
• Támogatói hálózatokat alakíthassunk ki politikai lobbizásra és megfelelő pénzügyi támogatás megszerzésére.
Amikor átfogó információs stratégiát alakítunk ki magunkról, és üzenetet fogalmazunk meg a külvilág számára, öt pontot kell figyelembe vennünk. Az első kérdés a közösségi identitás kialakítása szempontjából meghatározó:
• Kik vagyunk?
Két kérdés általánosságban foglalkozik a tevékenység eredményével:
• Kik a célcsoportok?
• Milyen módszerek a legnagyobb multiplikációs hatásúak a céljaink szempontjából?
Az utolsó két kérdés direkt módon irányul a tartalomra:
• Hogyan határozzuk meg az általunk nyújtott szolgáltatásokat?
Vagy: Mi a menhely, és mi NEM az?
• Milyen következményei lehetnek a biztonság és titoktartás szempontjaira, ha információt szolgáltatunk ki a menhelyünkről?
9.1.1. Ki küldi az üzenetet?
Először is világossá kell tennünk, hogy ki küldi az üzenetet. Mi a menhely, és milyen szolgáltatásokat nyújt? Milyen ismeretekkel rendelkeznek a menhely dolgozói és a női menhely felelős vezetői? Ezek a kérdések segíthetnek a közös identitás kialakításában. Fontos, hogy a menhely dolgozói egyetértsenek a PR tevékenység céljait és tartalmát illetően. A sikeres PR alapfeltételei a pozitív énkép („Egy női menhelyen dolgozunk, és büszkék vagyunk arra, amit csinálunk.”), valamint a megoldásközpontú megközelítés (szemben a problémaközpontú közelítéssel).
9.1.2. Célcsoportok
Ideális helyzetben tudatosan át kell gondolni, hogy a női menhelyek kit akarnak megcélozni az információval. Kihez jut el az üzenetünk? Ezek a tények jelentős mértékben befolyásolják mind a tartalmat, mind pedig a módszereket. Tanácsos úgy a menhelyen belül, mint kívül a releváns célcsoportokra összpontosítanunk a figyelmünket.
A belső kommunikáció és információáramlás címzettjei:
• A menhely dolgozói, vezetősége, a szervezet és annak tagjai;
• A menhelyeken élő nők;
• A más menhelyeken vagy nőszervezeteknél dolgozó személyek.
A belső információk tartalma: a munka minden területét lefedő friss ismeretanyag, publikációk és tanulmányok, valamint a csoportfoglalkozásokról és képzésekről szóló értesítők. A belső kommunikáció lényege a rendszeres személyes találkozás: a menhely dolgozóinak heti munkamegbeszéléseket, a menhelyeken lakó nőknek pedig rendszeres gyűléseket kell szervezni. Az irányító testület tagjait évente kétszer vagy háromszor kell információkkal ellátni. A menhely dolgozóinak és a más menhelyeken dolgozóknak képzéseken kell részt venniük, tapasztalatokat kell cserélniük, és meg kell vitatniuk olyan kampányokat és kezdeményezéseket, amelyek túlmutatnak a napi munkán.
A külső PR-nak három fő csoportot kell célba vennie:
• Szakértők és a szakértői csoportok (például társszervezetektől, intézményektől, politikai pártoktól, a parlamenttől és parlamenti/tanácsadói bizottságokból vagy képviselők);
• A társadalom és üzleti élet területéről jövő támogatók (például a férfiak által elkövetett erőszak áldozatai/túlélői, a meggyilkolt áldozatok hozzátartozói, támogatók és szponzorok);
• A sajtó és a média képviselői és fogyasztói (például riporterek, szerkesztők, az olvasók vagy rádióhallgatók).
Érdemes nemcsak a célcsoportokat felsorolni, hanem az alapvető üzenetet is megfogalmazni, amely a kiválasztott tartalom fő szervező eleme lesz. Miután felsoroltuk az összes csoportot és a lehetséges üzenetet, természetesen dönthetünk úgy, hogy ugyanaz a kommunikációs eszköz több csoport számára is hasznos, de sikeresebbek lehetünk, amennyiben ez egy tudatos folyamat eredménye.
Néhány példa:
Célcsoport: Alapüzenet:
Bántalmazott nők „Itt vagyunk, hogy segítsünk”
„Önnek joga van a biztonsághoz.”
Egyéb szolgálatok (pl. gyermekjóléti szolgálat)
„A menhely biztonságot nyújt a bántalmazott nők és gyerekek számára.”
Potenciális adományozók „Szükségünk van a támogatására, hogy biztonságos környezetet teremtsünk a bántalmazott nőknek és gyerekeknek, és öntudatra ébresszük őket.”
9.1.3. Módszerek
Mivel a menhelyek emberi és anyagi erőforrásai végesek, fontos olyan PR módszereket választanunk, amelyek a lehető legmagasabb multiplikációs faktorral rendelkeznek. Előbb azonban el kell döntenünk, hogy országos, regionális vagy helyi közönséget kívánunk az üzenetünkkel megszólítani.
Miután ezt eldöntöttük, hasznos lehet ötletbörzét tartani az adott környezetben igénybe vehető médiumokról, valamint a várható eredményességről és költségről. Az elektronikus média (rádió és televízió) a társadalom széles rétegeihez jut el, így a célcsoport anélkül jut birtokába az információnak, hogy keresnie kellene. Azonban ez az orgánum jár a legmagasabb előállítási költségekkel, és általában még a sugárzási idő is igen sokba kerül. Így ha a menhely úgy dönt, hogy ezt a lehetőséget választja, külön figyelmet kell fordítani az adománygyűjtésre, a megosztható forrásokra (például olyan reklám vagy videó-spotok használata, amelyet máshol állítottak elő, és amelyek könnyen adaptálhatók), valamint természetbeni médiatámogatás szerzésére a tévécsatornáktól és rádióadóktól. Egy másik lehetőség a „szabad média” megszerzésére fókuszálni (erről további információ található a 9.3. alfejezetben), amely nagyon hatékony lehet, de ha korábban nem használtuk ezt a lehetőséget, a hatások sokkal kevésbé kiszámíthatók, mint az adományozott vagy megvásárolt sugárzási idő esetén.
Hasznosabb lehet olyan újságírókat keresni, akik nyitottak és érdekli őket a családon belüli erőszak témája. Fontos időt szentelni arra, hogy beszéljünk velük, és elmagyarázzuk nekik a családon belüli erőszak kontextusát, különös tekintettel az erőszak áldozatokra és társadalomra gyakorolt hatásaira.
Nem fontos mindig a sajtó egészét informálnunk, de az általunk megbízhatónak tartott újságírókat érdemes releváns információkkal ellátni, és kidolgozni velük, hogyan foglalkozzanak saját médiumukban a családon belüli erőszak témájával. Egy fontos szempont, amellyel biztosan foglalkoznunk kell az, hogy hogyan interjúvolják meg az áldozatokat. A média működési elveinek ismeretében időnként fontos lehet, hogy az interjú előtt az áldozattal is beszéljünk. Ha az újságírókat érzékennyé tesszük a témával kapcsolatban, az a leghasznosabb megközelítés arra, hogy mindkét
Mindazonáltal más módszerek is léteznek, amelyek hatékonyak lehetnek. Néha csodákat tesz, ha valaki jó érzékkel össze tud kombinálni két költséghatékony módszert, amelyeknek önmagukban különböző hátulütőik vannak. Ennek egy példája a szórólapok és az internetes oldalak vegyítése. A szórólapok igen olcsón előállíthatók (azért is, mert a felület egy részét fel lehet használni az adományozók felsorolására, és jól jöhet mondjuk egy nyomda természetbeni hozzájárulása), de ahhoz, hogy nagyobb mennyiséget tudjunk előállítani belőle, rövidnek kell lennie. Az Internet mind több nő számára válik elérhetővé. Az Internet önmagában nehézkes lehet, hiszen igen aktívan kell keresni ahhoz az információt, hogy megtaláljuk. Mindazonáltal ha egy linket ad a menhely weboldalához, ahol gyakorlatilag végtelen mennyiségű információ helyezhető el, két igen költséghatékony módszert kombináltunk. Az internetes oldal működtetéséről hasznos tudni, hogy főképp az újonnan induló vállalatok folyamatosan keresnek referencia-ügyfeleket, akik számára kis költséggel vagy ingyen állítják elő a weblapot, hogy az elkészült munkát meg tudják mutatni lehetséges ügyfeleiknek. Amennyiben a menhelyeken nincs olyan dolgozó vagy aktivista, akire rá lehetne bízni egy honlap létrehozását, érdemes egy ilyen vállalkozást keresni.
• Matricák (buszokra, taxikra, tömegközlekedési eszközökre)
• Poszterek iskolák, ifjúsági szállások, kórházak, orvosok, ügyvédek, szociális szolgálatok, tanácsadóközpontok, egyházak számára
• Információs anyagok, prospektusok, szórólapok
• Honlap
• Rendszeres hírlevél
• Sajtóanyagok és újságcikkek
• Részvétel munkaközösségekben, szakértői találkozókon, konferenciákon és politikai előadásokon
• Események szervezése (adománygyűjtő összejövetel, nyilvános kiállítás, felvonulás)
• Politikai pártok, helyi szervezetek, társadalmi szervezetek, stb. meghívásainak elfogadása
• Rádió-, televízió-és sajtóinterjúk
• Együttműködés politikusokkal és egyéb döntéshozókkal
• Nyilvános megszólalások, ahol az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói a nyilvánosság előtt beszélhetnek
9.1.4. Definíciók (Mi a menhely, és mi nem?)
Jelen kézikönyv célja, hogy bizonyos alapelveket teremtsen a menhelyekkel kapcsolatban. Néhány országban azonban egyáltalán nem állnak rendelkezésre olyan szolgáltatások, amelyeket menhelyként definiálhatnánk, így ezekben az országokban a célcsoportok tagjai csak a hírekből értesülnek a segítő szervezetek létezéséről, vagy közvetett, illetve közvetlen külföldi tapasztalatok alapján. A spektrum másik végén találhatóak azok az országok, ahol magas fokú aktivitás tapasztalható, és néhány esetben szerteágazó tevékenységek jellemzik.
Akár így van, akár úgy, amikor azt tervezzük, hogy szolgáltatásainkról információval látjuk el az adott célcsoportot, fontos figyelembe venni, hogy előfordulhat, hogy szolgáltatásaink definíciója nem ugyanaz. Ennek figyelembevételével hasznos az információba azt is belevenni, hogy MI valójában a menhely és mit tud nyújtani, azonban azt is, hogy mi NEM. Amikor ezen információt kis körben mutatjuk be, használjuk ki a menhely dolgozóinak és önkénteseinek tapasztalatait, hogy megfogalmazzuk a potenciális ügyfelek legtöbb közös pontját, amellyel az ügyfelek, szolgáltatók és adományozók esetleg nincsenek tisztában (ideértve olyan objektív szempontokat is, mint a befogadás regionális korlátai, a tartózkodás maximális ideje, egészen az olyan tévhitekig, mint hogy
„a menhelyek tönkreteszik a családokat.”)
9.1.5. Akadályok (Milyen információkat ne adjunk meg?)
Az alábbi konklúziókat megtörtént események alapján vontuk le. Miután egy szórólap vagy hivatalos levél elhagyja az asztalunkat, nem tudhatjuk, hogy hol fog kikötni. Még akkor is, amikor valamit csak a menhelyen belül köröztetünk, az információs anyagok saját életre kelnek.
Ezt figyelembe véve, amennyiben a titkos cím a szolgáltatás fontos része, létfontosságú, hogy se a címet, se pedig a házról készített képeket ne használjuk semmilyen információs anyagban, de még a menhely levélpapírján sem.
jelentésünkben, feltétlenül beszéljük azt meg. Nem életszerű azt gondolni, hogy azokban az emberekben, akikhez anyagi segítségért fordulunk, és azokban az emberekben, akik elől el akarjuk rejteni a menhelyet, nincs közös vonás. Bármennyire is csábító lehet, hogy a menhelyeken rendezzünk adománygyűjtő összejövetelt, inkább válasszunk másik helyszínt. Az adományozóknak fel kell ismerniük, hogy a szigorú titoktartási kötelezettség betartásával csak a munkánkat végezzük, és támogatásuk ára nem lehet olyan esemény, amely veszélybe sodorhatja a szolgálat létét.