2. A jogi néprajz és ideológiakritikája
S z á z a d u n k tünete-e, v a g y csupán ú j t u d o m á n y o s szemléletm ó d o k f o r szemléletm á l ó d á s i k o r á n a k elkerülhetetlen g y e r szemléletm e k b e t e g s é -ge a neofita túlzásokra késztető hajlandóság? Tény, h o g y jogt u d o m á n y u n k b a n és k ü l ö n ö s e n a MARxisjogta jogi g o n d o l k o d á s -ban k ö z p o n t i helyet foglal el az, amit M A R X m o d e r n á l l a -m i s á g n a k és a -m i t a KAisrrianiz-mus -m e g ú j í t á s a i r á n y á b a n h a l a d ó g o n d o l k o d ó k m o d e r n f o r m á l i s j o g n a k n e v e z tek. Ezek a jelenségek n e m c s a k a v i z s g á l ó d á s magától é r t e t ő -d ő e n k ö z p o n t i tárgyai, -d e olyasfajta s z e r v e z ő s z e r e p e t is betöltenek, a m i a j o g t u d o m á n y i g o n d o l k o d á s irányát — kiindulópontját, kereteit és végpontját , a j o g t u d o m á n y i g o n d o l -kodást h o r d o z ó f o g a l m a k rendszerét, sőt m i n d e n n e k a való-sághoz való viszonyát is egészében m e g h a t á r o z z a . I m m á r nem igényel k ü l ö n bizonyítást, s nem is h a n g z i k ú j d o n s á g k é n t a n n a k k i m o n d á s a , h o g y megelőző é v e z r e d e k i n t é z m é n y i fejlődése a t á r s a d a l m a t a legmagasabb fokon integráló és s z e r v e -ző m o d e r n á l l a m i s á g b a n , jogfejlődése p e d i g az ezt l e g i n k á b b előreláthatóan, e g y ö n t e t ű e n és alakíthatóan biztosító m o d e r n formális jogban kulminált. Ám következik-e ebből, h o g y a m o d e r n államiságnak és m o d e r n formális jogának az e u r ó -pai fejlődés e n é h á n y évszázados, az e g y e t e m e s civilizációt d ö n t ő e n befolyásoló t e r m é k é n e k - e g y s z e r s m i n d olyan jelen-tőséget kellene t u l a j d o n í t a n u n k , hogy a m e g e l ő z ő é v e z r e d e k
* Készült TÁRKÁNY SZŰCS ERNóvel folytatott baráti diskurzusok nyomán, munkás-sága elismertetésének jogtudományi segítése jegyében. Első változatban: fog tu-dományi Közlöny XXXVI (1981) 10, 880-886. o.; idegen megjelenéseiben: 'From Legal Customs to Legal Folkways' Acta furidica Acaemia Scientianim Hungaricae 25 (1983) 3-4,454-459. o. és Tidskrift for Raetssociologie [Lund] 2 (1985) 1,39-48. o.
121
fejlődésének jelenségeiből s összefüggéseiből érdektelenként m i n d e n kiszoruljon, ami n e m ezek előképéül szolgált, n e m ezek számára készítette elő az utat? És ugyanígy: n e m csupán a MARxista t u d o m á n y o s s á g b a n vált úgyszólván további bizo-nyítást nem igénylő közhellyé annak a (funkcionális, d e intézményi feltételezettségben is jelentkező) kapcsolatnak a megállapítása, a m i államot és jogot egymás korrelátumaként, sőt egyenesen egy rendkívül összetett társadalmi komplexus két sajátos vonatkozásaként láttatja. Á m d e következik-e az állam és jog kölcsönös feltételezettsége történelmüeg kitapint-h a t ó tendenciájából s a m o d e r n formális jognak a modern államisággal való hallatlanul nagyfokú összefonódásából, hogy e kapcsolat fennállta egyszersmind a jogtudományi vizsgáló-d á s abszolút elhatárolási kritériuma? Nos, joggal gonvizsgáló-dolhat- gondolhat-juk, hogy a fejlődés alapvető útjainak, összetevőinek és moz-gatórugóinak rekonstruálásában mindezek bizonyosan kivá-lasztó jelentőséggel rendelkeznek. Szelektív hozzájárulásuk azonban feltehetően olyan kizárólagossá n e m lehet, hogy a fejlődés fő i r á n y á b a nem eső - azt megelőző, attól eltérő vagy a n n a k csupán perifériáján elhelyezkedő - jelenségek és össze-függések iránt érdektelenséget mutasson, és a jogtudományi vizsgálódásból történő kiiktatásával esetleg a jogi komplexus-n a k s e jelekomplexus-nségekkomplexus-nek és összefüggésekkomplexus-nek a m a g u k valóságos kapcsolatrendszerében, tehát kölcsönhatásukban s sajátszerű-ségükben történő feltárását akadályozza. A m ú l t n a k a jelen-hez vezető fejlődésből történő megértése - nevezetesen annak
MARXÍ igazsága, h o g y „Az e m b e r anatómiája a majom anató-miájának kulcsa"1 — a történelmi perspektíva kibontakoztatá-sára irányult, d e nem arra, hogy a történelmet csupán e p e r s p e k t í v a kibontakozására laposítsa. H a így lenne, a történettudomány nem lenne különb, mint az olyasfajta poli-tikai ideológia, m e l y a kivívott győzelem támogatása érdeké-b e n csak azzal számol, a m i érdeké-b e n elődjét v a g y szövetségesét tudja. Szolgálati szerepe a z o n b a n éppen m i n t ideológiának rendkívül körülhatárolt, egyszeri, így hát n e m tehertétele, legfeljebb járulékos tulajdonsága az, ha n e h é z z é vagy é p p e n lehetetlenné válik benne a m ú l t előrelátása.
1 Marx Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához (Budapest 1951), 31. o.
Magyarországon a jog történeti és elméleti művelése m é g nem talált ú g y egymásra, hogy M A R X és ENGELS m á r egy évszázada aktuális utópiája a történelem tudományáról m i n t
„egyetlenegy tudományról" megvalósulhatna.2 Az előbbi m é g elméletalkotás előtti feladatokkal viaskodik, az utóbbi p e d i g azzal k ü z d , hogy a MARxizmus filozófiai rendszerében m e g f o -galmazza önmagát - nagymértékben úgy, hogy a jog saját múltja sajátszerűségeiből kiinduló építkezés helyett kölcsön-zött fogalmakat és szemléletet alkalmaz e múltra. A szokás-szerű megerősítése és helyreállítása mint a z államhatalom és jogi cselekvése legitimálója; a szokásjog mint a tételes tör-vényhozás kerete; a „régi, jó jog" képében a hagyományszerű-höz történő ragaszkodás mint a jogi érvényesség elsődleges forrása - mindezek több évezredes valóságosan betöltött rende-ző szerepe csupasz ideologikus hivatkozássá látszik töpörödni a modern formális jog szerveződésének n é h á n y évszázada megett. Az állam és jog kölcsönös feltételezettsége egyetemes történelmi tendenciájában az előbbiek szerepe és valóságos m ű k ö d é s ü k , mozgásuk sajátszerűsége teoretikusan olyannyi-ra tisztázatlan, hogy voltaképpen a jog általános objektiváeió-elméletéről sem beszélhetünk; saját gondolatainkat is legfeljebb feltevésekként fogalmazhatjuk meg. N o s , a j o g i n é p -r a j z olyan időben ke-rült a magya-r jogelméleti gondolkodás érdeklődési körébe, amikor a szocialista jogelmélet még a saját intézményi berendezkedés teoretikus megalapozásával vias-kodott, s így a múlttal legfeljebb csak mint a nem szocialista kortársi irányzatok közvetlen történeti előzményével került kapcsolatba. Ez pedig gyakorlatilag a s z á z a d v é g és századelő feltételeit jelentette, azt a fordulatot, amit a polgári társadalom a szabadversenyes kapitalizmusból a monopolkapitalizmus irányában tett meg. Szocialista jogelméletünk ekkor határolta el magát a szokásjognak m a g á b a n a Szovjetunióban is egy időszakkal korábban történt elismerésétől,3 amit utóbb a jogfilozófia történeti vizsgálat eredményeként általánosítva is megfogalmazott, JOHN AusTiNnal egyetértően kijelentve, hogy
! Marx és Engels A német ideológia (Budapest 1952), 5. o.
5 Szabó Imre A szocialista jog (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1963), 225. és köv. o.
123
jogalkalmazói jogalkotás rejlik a szokásjogi jogképződés mö-gött.4 A jog M A R x i s t a meghatározásának s így állami voltának következetes érvényesítése körében került az elméleti jogi gondolkodás reflektorfényébe a jogi etnológia egész problé-maköre, hogy bármiféle belső v a g y elméletileg indokoltnak látott funkcionális kapcsolat fennálltát tagadva onnan rögtön kiutasítást is nyerjen.5
Miben is rejlik e problematika lényege? Olyan előzmények n y o m á n , amelyek Németországban a történeti jogi iskoláig, az angolszász és a kontinentális gyarmattartó hatalmaknak a primitív jogot felfedező és azt gyakorlati érdektől is vezettetve egy az etnológia s a különféle magatartástudományok határ-mezsgyéjén helyet foglaló jogi antropológia megfogalmazásá-ig, illetőleg Közép- és Kelet-Európa egyes, fejlődésükben visszamaradt részein a hivatalos állami jogtól alig érintett n é p i élő jog kimutatásáig és jogszociológiai megfogalmazásá-ig visszanyúlóan, Magyarországon a törvényhozási előkészí-tés gyakorlati megfontolásainak alárendelten a századfordu-lón, majd sajátos ideologikus felhangot kapva a 30-as és 40-es években a n é p i jogkutatás égisze alatt mozgalom indult, mely a magyarság tárgyi és szellemi néprajzának feltárásán belül a paraszti társadalom szokásrendjének felmérését és rendszeres leírását tűzte célul. Elemzése tárgyában ez a mozgalom n e m csupán a hivatalos mellett is tovább érvényesülő jogot látott, d e kutatásait olyan romantikusnak bizonyuló elképzelésekkel övezte, hogy az így összeállítható normaanyagban a magyar-ságra alkatilag jellemző, történelmileg autentikus viszony-rendszert ragadhatja meg, a m i állami törvényhozás alapjává tétele esetén a társadalom megújulását biztosító szociális reformhoz vezethetne. Nos, az ún. népi írók kapcsán a M a gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett m ű -k ö d ő -kulturális elméleti mun-ka-közösség é p p e n ezt tagadóan foglalt állást: szerintük az ilyesfajta elképzelések idealisztikusnak minősülnek; a német faji gondolat veszélyével s z e m
-4 Peschka ViLmos Jogforrás és jogalkotás (Budapest: Akadémiai Kiadó 1965), II.
fej. 2. pont.
5 Kulcsár Kálmán A jogszociológia problémái (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1960), III. fej. 3. pont és részletesebben uő 'A népi jog és a nemzeti jog' Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője IV (1961) 1-2, III-VI. pont.
124
ben egy másik, hasonlóképpen romantikus ellenideológia történelmileg egyszer már gyengének bizonyult, s mindez szerintük közrejátszhatott abban, h o g y az uralkodó politika akkoriban n e m egy p o n t o n sikeres kísérletet tehetett a népi írók mozgalmának általában és a népi jogéletkutatásnak külö-nösen a manipulálására, és ezzel saját cél- és eszközrendszeré-be való integrálására.6 Ezzel p á r h u z a m o s a n a szocialista elmé-leti jogi gondolkodás saját alapfogalmainak tisztázása során már teljes elhatárolást és kirekesztést valósított meg, tagadva a kérdéses jelenség jogi minőségét, sőt csupán az azt illető jogtudományi vizsgálódásnak az u r a l k o d ó jogpolitikai
szem-pontokkal történő összeegyeztethetőségét is.
A m e n n y i r e ez két évtized távlatából megállapítható, ideo-lógia-kritikai funkcióját mindkét értékelés betöltötte. Az i d e o l ó g i a - k r i t i k a azonban nem egy jelenség teljes össze-függésrendszerének feltárását, nem egy jelenségnek s moz-gástörvényeinek a m a g u k sajátos mivoltában történő megvi-lágítását tűzi célul, h a n e m azon t á r s a d a l m i célok és eszközök kimutatását s esetenként hamisnak bizonyuló előfeltevések bírálatát, amelyek egy meghatározott társadalmi környezet-ben a kérdéses jelenség felfogását v a g y az iránta megnyilvá-n u l ó érdeklődést é p p e megnyilvá-n ideológiává, vagyis egyébkémegnyilvá-nt zajló osztályküzdelmek folytatásának, tudatosításának fegyveré-vé avatják. Az elméleti választ t e h á t az ideológia-kritika ö n m a g á b a n nem pótolja. Az adott helyen, adott időben, a d o t t ideologikus felhanggal megnyilvánult m o z g a l o m akkori történelmi szerepétől immár elvonatkoztatva u g y a n a k -kor nyilvánvaló, h o g y a társadalmi jelenségeknek az a köre, amit a M A R x i s t a j o g t u d o m á n y jogként tart számon, az állam jogként történő cselekvésétől előfeltételezett, és így a jogi néprajz tárgyaként kutatott jelenség s e m m i k é p p e n n e m illik a kereteibe. Az is nyilvánvaló: maga a puszta tény, h o g y egy tradicionális t á r s a d a l o m b a n bizonyos szokásrendet követtek vagy követnek, ö n m a g á b a n véve m á r s e m m i k é p p e n sem elégséges érv arra nézve, hogy e szokásrend egy nemzeti társadalmat m o d e r n i z á l v a az össztársadalomba egyre mé-lyebben integráló állami jogfejlesztés alapja vagy akár
össze-6 Kortárs II (1958) 7, 9. o.
125
t e v ő j e legyen. U g y a n a k k o r a jelen tisztító távlatából egyre h a n g s ú l y o s a b b a n t ű n i k elő, h o g y n e m e g y s z e r ű e n a népi j o g k u t a t ó - m o z g a l o m zászlóbontásakor élt v a g y élő szokás-r e n d szokás-r ő l van szó, h a n e m é v s z á z a d o k h o z a d é k á szokás-r ó l - nem elenyésző részében olyan időkből, amelyek a m o d e r n állami-s á g állami-s a modern f o r m á l i állami-s jog kialakuláállami-sát megelőzték, éállami-s így a szokásrend egy fejlettebb állapotainkkal aligha összemérhe-t ő közegben összemérhe-tölösszemérhe-töösszemérhe-tösszemérhe-t be léösszemérhe-tszerű, és éppen léösszemérhe-tszerűségének a k k o r i változatlansága folytán t o v á b b h a g y o m á n y o z ó d ó funk-ciót. Végül a n é p r a j z t u d o m á n y n a k mai t u d o m á n y o s s á g u n k egészében való elhelyezkedéséből is kitetszik, h o g y az el-m ú l t n a k vagy e l el-m ú l ó b a n lévőnek feltárása el-mindenekelőtt n é p ü n k m ú l t j á n a k rekonstruálását, nemzeti identitástuda-t u n k identitástuda-taridentitástuda-talommal identitástuda-telíidentitástuda-téséidentitástuda-t szolgálja. A identitástuda-t u d o m á n y elsődleges m e g i s m e r ő funkciója azonban c s u p á n egy tevékenység dön-t ő e n dön-teoredön-tikus a l a p m e g h a dön-t á r o z á s á dön-t jelendön-ti, s e g y é b feldön-tédön-te- feltéte-lektől, megfontolásoktól stb. f ü g g ő e n korántsem zárja ki közvetlen gyakorlati felhasználását.
N é p i jogszokástól a jogi népszokásig? A cím kettőssége mindenekelőtt jelenti a terminológiai bizonytalanságot - sőt, h a az objektív eredmény szubjektív indítékai iránt érdeklő-d ü n k , az előzmények ismeretében talán joggal hozzátehetjük:
e g y b e n óvatosságot is - a jogi etnológia tárgymegjelölésével kapcsolatosan. Ugyanakkor egyfajta terminológiai javaslat-k é n t aljavaslat-kalmas lehet arra, hogy m i n d a jogi etnológia vizsgáló-d á s i tárgyának viszonylagos különállását, minvizsgáló-d p e vizsgáló-d i g fejlővizsgáló-dé- fejlődé-s é n e k fejlődé-sajátofejlődé-s dialektikáját kifejezéfejlődé-sre juttafejlődé-sfejlődé-sa. Az eltelt két évtized ugyanis a kulcskérdés tekintetében n e m hozott új elméleti felismeréseket. Újabb fejlemény nélkül lényegében a n é p r a j z t u d o m á n y is, a j o g t u d o m á n y is tette a saját dolgát:
s z a k v i z s g á l ó d á s o k folytatását anélkül, h o g y valóságos interdiszciplinaritásra, vagyis a tulajdonképpeni jogi etnoló-gia tudományos kibontakoztatására törekedett volna. A nép-rajz folytatta a paraszti társadalom szokásrendjének általános feltérképezését, és ebben a jogi igényű szokásoknak is a nép-r a j z t u d o m á n y saját szempontjaitól vezénép-relt énép-rtékelését, a jogszociológia p e d i g főként alkalmi ösztönzések hatására -n e m szű-nt m e g érdeklőd-ni a társadalmi magatartás-formálás ilyen, történelmi örökségként k a p o t t h a g y o m á n y o s formái
iránt.7 U g y a n a k k o r saját n é z ő p o n t j á b ó l talán valamelyest véd-hető, hogy a jogszociológia f i g y e l m e most m á r inkább a m o d e r n államiságban a m o d e r n f o r m á l i s jog által elérhető racionalitás t e r m é s z e t e s korlátaira, nevezetesen a z ilyen jog-gal való túlzott élés, a túlszabályozás s a jogra t ö r t é n ő túlzott h a g y a t k o z á s diszfunkcionális h a t á s á r a , hatékonyságcsökken-tő szerepére irányul, és n e m kevésbé arra, hogy a jogi jelenség s az ehhez így v a g y ú g y közel álló egyéb szférák viszonyát fogalmilag m e g h a t á r o z z a .
2. Jogszokások Tárkány Szűcs Ernő vizsgálódásában M a g y a r o r s z á g o n TÁRKÁNY SZŰCS E R N Ő az a tudós, aki életéből e d d i g közel fél é v s z á z a d o t szentelhetett ú g y s z ó l v á n megsza-kítatlanul a jogi n é p r a j z i v i z s g á l ó d á s o k n a k , és ezzel egy-személyben h o r d o z ó j a és megtestesítője a m a g y a r o r s z á g i (a Kolozsvárott m ű k ö d ő IMREH IsTVÁNnal együtt p e d i g az egész m a g y a r e t n i k u m o t illető) jogi etnológiának. TÁRKÁNY Szűcs s z a k m a i p á l y a k e z d é s e az erdélyi, m a j d az a l f ö l d i n é p i jogéletkutatás jegyében indult, s t e r e p m u n k á k és irodalmi t a n u l m á n y o k f o r m á j á b a n amaz i d ő k b e n is töretlenül tovább-haladt, amikor t u d o m á n y á n a k s t á t u s á t bizonytalanság lengte k ö r ü l , és energiái javát gyakorlati jogászként kellett k a m a t o z -tatnia. Á m - mint ipari m i n i s z t é r i u m i jogi felelős - k é n y s z e r ű b á n y a j o g i specializációját a közvetlen gyakorlati érdekeken túl e g y s z e r s m i n d arra is felhasználta, hogy a b á n y a j o g hazai történetéről és k ü l ö n ö s e n a n n a k jogszokásokban való meg-nyilvánulásairól h a z a i és külföldi t u d ó s í t á s o k b a n tudósítson.
Könyvek8 és n a g y s z á m ú m a g y a r és i d e g e n nyelvű t a n u l m á n y u t á n TÁRKÁNY Szűcs m o s t a jogi etnológia m a g y a r és egyete-m e s irodalegyete-mát egy i egyete-m p o z á n s összefoglalással, egyete-m o n d h a t ó k : a m a g y a r népet illető jogi etnológiai szintézissel gazdagította.9 7 Kulcsár Kálmán 'A jog etnológiai kutatásának problémája - m a ' Valóság XXI
(1978) 9, 1-11. o. és u ő ' A jogi népszokások kutatása és a jogszociológia' (Utószó) in Tárkány Szűcs Ernőnek az alábbiakban áttekintett könyvéhez, 833-850. o.
8 Tárkány Szűcs Ernő Mártély népi jogélete (Kolozsvár 1944] és Vásárhelyi testamentumok (Budapest 1981).
9 Tárkány Szűcs Ernő Magyar jogi népszokások (Budapest: Gondolat 1981), 903 o. [Társadalomtudományi könyvtár].
127
Kísérlet ez, nemzetközileg is csaknem páratlanul széles körű irodalmi vizsgálódás a szerzőtől és másoktól fél évszázad során végzett gyűjtések adattárakban megbúvó eredményei-nek elemzése alapján, hogy az 1700 és 1945 közötti negyed évezredre vonatkoztatva a szerző által magyar jogi népszo-kásoknak nevezett jelenségcsoportot rendszerezően feltérké-pezze, egyszersmind a jelentősebb irodalmi feldolgozások és hivatkozások elemzését adva.
Roppant tetszetős és megnyerő lehetett volna, ha a szerző egy közösség m i n d e n n a p i életének bemutatása kapcsán vá-zolhatta volna a közösség életében hagyományos szokásren-det, amely m á r a szocializációs folyamatban messzemenően biztosítja a közösség által tisztelt és követett értékek és maga-tartásminták elsajátítását, a közösségi élet olyan szabályszerű-ségét, ami spontán m ó d o n érvényesül, nagymértékben mégis önfenntartó, és a közösség életében minden lényeges viszony rendezését, a közösséghez tartozók jogainak és kötelezettsé-geinek egyensúlyát és e rend n e m csekély mérvű szilárdságát s előreláthatóságát biztosítja. Ilyen bemutatás azonban csak egy rendkívül szorosan körülhatárolt közösség a d o t t időmet-szetben érvényesülő szokásainak monografikus leírásával lenne biztosítható, vagy egy etnikumra, nemzetre kivetítve akkor, ha e szokásrendek kölcsönhatását s fejlődését különbö-z ő időmetskülönbö-zetekben is tükrökülönbö-ző monográfiák tömege, ekülönbö-zekre é p ü l ő összegző szintézisek sora, valamint mindennek történe-ti gyökerei felkutatása, az állami joghoz történelmüeg alakuló viszonyának is m i n d e n oldalú felderítése alapján mintegy ideáltípusként rajzolnánk meg egy nép s e magatartásban megnyilvánuló szokásrend képét. Nos, TÁRKÁNY Szűcs E R N Ő
monográfiája é p p e n azért úttörő, a jogi etnológia magyaror-szági történetében feltehetően mérföldkőként megörökítődő vállalkozás, mert időben és térben átfogó szintézist elsőül hoz létre. Alapvető rendező elve ily m ó d o n szükségképpen egy érzékletesen bár, mégis logikailag kialakított rendszer, mely-n e k megfelelő helyeire - személy (személy és társadalom, belépés a társadalomba, halál, személyiség és jogok), házas-ság (általában, párválasztás, kézfogó, házasházas-ságkötés), család (általában, rokonság-sógorság), tulajdon (általában, eredeti szerzés, m u n k a , árucsere, vagyon, öröklés), valamint
ellenőr-zés, konfliktus és kényszer - besorolja m i n d a z t , amit a magyar néprajzi irodalom egészéből, nyomtatott és kéziratos doku-mentumokból, másoktól vagy általa végzett gyűjtésekből megtudott. Ez a logikailag rendszerezett feldolgozás - kiegé-szítve azokkal a kitűnő mutatókkal, amelyek a gyűjtési forrá-sokban, az irodalomban, a feldolgozott tárgyakban és helysé-gekre n é z v e igazítanak el - egyszersmind valóságos kézi-könyvvé avatja. A monografikus igény és a kézikönyvszerű megjelenítés ötvözése rendkívül szerencsés, különösen azért, mert a szerzőnek feladata jellegéből a d ó d ó a n egyébként is komoly buktatókkal kellett szembenéznie. Azon alapvetően nehéz és kényes ponton túl, amit tárgyának körülhatárolása, a magyar jogi népszokásokként minősíthető jelenségek kivá-lasztása jelent, ilyeneknek számítanak bizonyos területeken a források gyér vagy éppen csupán jelzésszerű volta, az egyedi megnyilvánulásoknak a szokásszerű kifejeződéseitől való nem mindig k ö n n y ű elkülöníthetősége, s n e m utolsósorban az a belső kényszer, hogy a szerző olykor látszólag száraz, teljesen tényszerű adatokkal dolgozott, máskor viszont nem kerülhet-te el, hogy szociográfiai ihletésű szépirodalmi leírások, meg-döbbentő vagy éppen megható esetismertetések, vagy maga és mások által átélt megrendítő történések idézésével fejtse ki mondanivalóját. Ritkaság a hasonló terjedelmű rendszerező, elemző és értékelő adatközlés, mely az olvasót intellektuáli-san és érzelmileg ennyire közel tudja m a g á h o z hozni, és úgyszólván hullámvölgyek nélkül ennyire olvastatja magát.
Ezzel a hazai társadalomtudományokban oly ritka erénnyel feltehetően n e m csupán a szakmailag közvetlenül érintett két diszciplínának, a néprajztudománynak s a jogtudománynak lesz figyelmen kívül többé aligha hagyhatóan súlyos, ugyan-akkor mégis ü d e gazdagítója, d e egyszersmind sokakat vezet-het a magyar népélet megismeréséhez, a m a g y a r társadalom-és jogtörténet iránti érdeklődtársadalom-és felkelttársadalom-éséhez.
TÁRKÁNY Szűcs könyvéből mintegy hétszázötven oldal a
„magyar jogi népszokások" címen összefoglalt jelenség leg-főbb, legjellegzetesebb megnyilvánulásainak tételes kifejtése és elemzése. A válogatást és rostálást, a c s u p á n vázlatszerű kifejtést illető sokszoros szerzői szabadkozások ellenére is olyan hallatlanul sokirányúan gazdag, a mutatórendszernek 129
köszönhetően mégis k ö n n y e n azonosítható és visszakereshe-tő adattömegről van szó, h o g y e nagyszabású vállalkozással szemben nemcsak tiszteletlennek, d e egyenesen lehetetlen feladatnak tűnnék akár csak ezek ívének néhány példával történő érzékeltetése. Az olvasónak át kell olvasnia a könyvet, és újraolvasgatnia egyes fejezeteit; a jelen írás pedig n e m törekedhet másra, mint h o g y a jogi etnológia egészének h a z a i értékelése, illetőleg a jogi népszokásokként megjelölt jelenség jogelméleti értékelése kapcsán néhány gondolatot sugalljon.
Ami a j o g i n é p h a g y o m á n y o k a t általában illeti, leg-főbb sajátosságaikként TÁRKÁNY Szűcs az életteljességet, a törté-netiséget s az alkalmazkodási képességet hangsúlyozza (30. o.).
Ezek a jegyek nem egyszerűen az elemzés eredményeiként tárulnak fel, hanem már eleve figyelembe veendők ahhoz, hogy az elemzés a maga tárgyát kiválaszthassa. Messzemenően méltánylandó hát TÁRKÁNY Szűcs álláspontja, amikor a jogi néprajz tárgyának körülhatárolásában meghatározott objektív kritériumokon túl a vizsgálatot végző egyed szubjektumának, beleérzési képességének, intuitív döntésének is jelentőséget tulajdonít, és a lehetőség mértékéig óvakodik definitív megfo-galmazásoktól, meghatározások adásától, vagy ilyenekből tör-ténő kiindulástól. Voltaképpen egyszer töri csupán ezt át, amikor elkerülhetetlenül arra kényszerül, hogy vizsgálódásá-nak tárgyát s egyben címadását fogalmüag körülhatárolja.
Meghatározása kevéssé feszes, inkább tartalmi körülírásként hat: „ J o g i n é p s z o k á s on az emberi magatartást befolyáso-ló, nem az állam, az egyház vagy egyéb országos szervezet vagy hatalmat gyakorló személy által alkotott és kikényszerített, hanem a társadalom különböző kisebb-nagyobb közössége vélt vagy létezett autonómiája alapján a többség közmeggyőződé-sét kifejező, a tényleges gyakorlat folytán belülről kifejlesztett, megtartott és átörökölt, az emberi társas viszonylatokban, a személyek, az anyagi kultúra és a közügyek tárgyában (az életviszonyokban) jelentkező érdekeltségek egyeztetésére szol-gált, megtiltást, megengedést vagy megparancsolást tartalma-zó, kötelező és hagyományos eszközökkel a társadalom részé-ről kikényszerített szabályt értjük. E szabály érvényesülésének sorrendi feltételei: a kipróbáltság, az igazságos voltában való közmeggyőződés; az [...] egyén, közösség, hatóság
feszültségében a tartós f e n n m a r a d á s " (41. o.). Á m az, a m i itt körülíródik -a genus proximus (sz-abály-jelleg) és -a differenti-a specific-a (jogi tartalom) - , m á s m ó d o n is megvilágítást nyer. A jogi népszokás-oknak minősíthető jelenségek kiválasztása k a p c s á n írja, hogy a különféle s z á j h a g y o m á n y o k b a n , leírásokban és d o k u m e n t u -m o k b a n felmerhető e-mberi -magatartások „törvényszerű is-métlődését, az esetek szövődését, sűrűsödését, a szokásszerű-séget a társadalmi elismertség fokától f ü g g ő e n szabályként fogtuk fel, a jogi tartalmat p e d i g attól tettük f ü g g ő v é , hogy a kérdéses életviszonyt a tételes jog a kor szintjén, vagy az államok történetileg valaha is tették-e jogalkotásuk tárgyává"
(28. o.). A jogi n é p r a j z döntő vonatkozási pontja, egyik kiválasz-tó elve tehát m i n d e n k é p p e n a jog, az állami jog lesz. Ez a viszonyítás az, ami TÁRKÁNY Szűcs egy korábbi meghatározásá-n a k egyemeghatározásá-nesemeghatározásá-n a gerimeghatározásá-ncét alkotta: „Mimeghatározásá-ndemeghatározásá-n e g y é b (azaz meghatározásá-nem állami - V. Cs.) forrásból származó emberi m a g a t a r t á s vizsgála-ta, amelyet a társadalom valamely meghatározott közössége elismer és szokásszerűen követ, feltéve, h o g y az a fikció alkalmazásával kialakított jogterületre esik, a jogi néprajz fel-adatát képezi."1 0 Ez az, ami r o p p a n t tömören Bónis György definíciójában is megjelent, aki így fogalmazott: a „jogszokás:
jogi tartalmú v a g y jelentőségű, a kis közösségben érvényes szokás".11 TÁRKÁNY Szűcs tehát végül is sokszoros fenntartással és vonatkozási ponttá történő szublimálással k i m o n d j a , hogy a kvázijogi jelleg és jelentőség a jogi néprajz tárgyának egyik legfőbb tulajdonsága. S hogy e tárgyat miért jogi népszokásnak nevezi, feltehetően abban leli magyarázatát, h o g y ez a BóNistól elfogadott terminusnál általánosabb képzetet sugall, és főként ez jobban kifejezi TÁRKÁNY Szűcs négy évtizede tett alapvető felismerését, miszerint itt n e m valamilyen e l k ü l ö n ü l ő entitás-ról, h a n e m a z adott, organikusan egységes és összefüggő népszokásnak c s u p á n a kutató által kiemelt vonatkozásáról v a n szó: „A jogszokás ugyanolyan, mint a többi szokás: nem t u d n a k különbséget látni a szokás és jogi szokás között."12
10 Tárkány Szűcs Ernő 'Az európai jogi néprajz eredményei és feladatai' Létünk [Újvidéki, VI (1976) 3-4,101. o.
11 BÓNHS GYÖRGY in Magyar Néprajzi Lexikon II, főszerk. Ortutay Gyula (Buda-pest 1979), 685. o.
12 Tárkány Szűcs Mártély népi jogélete, 43. o.
131
A z e m e g h a t á r o z á s o k b a sűrített állásfoglalások teljességgel megerősítik a n n a k elvi igazságát, a m i t KULCSÁR K Á L M Á N két évtizeddel ezelőtt megállapított. Á m n e m szabad f i g y e l m e n
A z e m e g h a t á r o z á s o k b a sűrített állásfoglalások teljességgel megerősítik a n n a k elvi igazságát, a m i t KULCSÁR K Á L M Á N két évtizeddel ezelőtt megállapított. Á m n e m szabad f i g y e l m e n