2. A Tiszta Jogtan pokoljárása
Saját korában m á r klasszikus m ű , s z á z a d u n k m i n d e n bi-z o n n y a l legnagyobb s leginkább á t ü t ő erejű jogelméleti vállal-k o z á s a .
Kortársai m i n d e n e k e l ő t t i r á n y z a t k é n t k o m m e n t á l t á k vagy vitatták. Valóban, a filozófiai g o n d o l k o d á s b a n m á i g g y ű r ű z ő h a t á s ú , a s z á z a d f o r d u l ó t ó l felvirágzott ún. bécsi iskola leszár-m a z o t t j a volt ez, s e g y b e n egy leszár-m á s i k iskola, a jogbölcseleti g o n d o l k o d á s t a két v i l á g h á b o r ú k ö z t ú j utakra terelő bécsi és b r ü n n i k e z d e m é n y e z é s e k a l a p k ő s z e r ű m o n u m e n t u m a .
M á r és még, M a g y a r o r s z á g e k k o r i b a n - mint s z á m o s egyéb tekintetben is - p a r t n e r lehetett a z ilyesfajta p r o d u k t u m o k a t folyamatosan vizsgáztató kritikai megalapozásban, végiggon-d o l á s b a n és ú j r a g o n végiggon-d o l á s b a n . H i s z e n a jogfilozófia és a jog-szociológia elméleti f u n d a m e n t u m á t keresték: a p u s z t á n ideo-l o g i k u s n a k b i z o n y u ideo-l ó m a g y a r á z a t o k ideo-lehántása és végsőnek r e m é l t lebontása v o l t az itt f e l i s m e r t kérdés. K ö z é p E u r ó p á -ról l é v é n szó, t e r m é s z e t s z e r ű l e g m i n d e z KANTÍ n y o m d o k o k o n , újKAisrriánus filozófiai és m ó d s z e r t a n i k é r d é s f e l t e v é s e -ket s válaszokat l a t o l g a t v a h a l a d t . A d o t t volt h á t b i z o n y o s bölcseleti inspirációk és intellektuális p a r a d i g m á k n e m csekély f o k ú közössége á m e k k o r i b a n senki s e m e g y m e g h a t á -r o z o t t filozófiai t a n vagy v i l á g k é p s p e c i f i k u m a i t ke-reste b e n n e , hanem i n k á b b az é p p e n legfejlettebbnek és
legigé-* Készült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bibó István Szakkollégiumá-ban zajló munka keretében 'Bevezetés' gyanánt in Hans Kelsen Tiszta jogtan Bibó István fordításában [1934] szerk. Varga Csaba (Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bibó István Szakkollégium 1988), ix-xiv. o.
[Jogfilozófiák].
nyesebbnek érzett filozófiai módszertantól felkínált lehető-ségeket kutatta.
Fél évszázad eltelte után, napjainkban a régi vetélytárs, a nyugati civilizációnak a kontinentálistól elágazó szakmai ha-gyományokat követő jogi berendezkedése, az angol-amerikai jogi kultúra is felfedezte magáénak. Habár az előbbinek németes, tehát túlságosan elméletieskedő bölcselkedési stílu-sa és elvontsága e tengerentúli gyakorlatias kultúrától re-ménytelenül és változhatatlanul idegen maradt, az iránta m e g n y ü v á n u l ó érdeklődés mégis bensőségessé vált, s ez a sajátként felfedezés örömét, sőt egy iránta megnyilatkozó felelősségvállalás feltámadását m u t a t j a . Ebben az újjászüle-tésben immár nyoma sincs az egykor a kaliforniai egyetemen menedéket nyerő emigráns professzor iránt megnyilvánuló inkább emberi, semmint szakmai együttérzésnek. Egyre in-kább a probléma lesz az, ami leköt, és a vizsgálódás javasolt módszere ejti hallgatóságát rabul ebben a bár meglehetősen szkeptikus, empirikus konkrétságot előnyben részesítő és javíthatatlanul pragmatizmusra hajló, á m elméleti kérdésfel-tevések iránt mégis fogékony angol nyelvű kultúrában.
Saját honi tájainkon eközben - legalábbis a háború végét s az azt követő négy évtized uralkodóként megélt irányait emlé-kezetbe idézve - az ortodoxiák merevsége és nyomorúsága tombolt. És az elhatárolódás mosolytalan időszakában, m i d ő n a hatalmat totalizáló SZTÁLINÍ törekvéseknek elébe m e n ő
VISINSZKIJÍ normativizmus gúnyájában rendezkedett be n á l u n k a MARxizmus, janicsárjai a Tiszta Jogtan ideológiamentes tisz-taságigényében csakis az imperializmus cselét, trójai falovát látták. A neoKANTianizmust is mint olyant (hazai együtt- és utángondolóival együtt) egy teoretizáló ráolvasásokból képze-letben szőni remélt történelemnek a szemétdombjára hányták.
A KELSEN munkásságában foglalt s u t ó b b önálló m ű v e k b e n hasonlóképpen megjelenő MARxizmus-kritikát ellenoffenzívá-val verték szét. Később persze, egy ellenoffenzívá-valamelyest konszolidál-tabb időszakban egy bírálandó szemléleti típus megtestesítő-jévé avatták, és mint a jogtudományban a s z o c i o l o g i k u s megközelítéssel szembeszegülő p o z i t i v i z m u s szélsősé-ges megnyilvánulását bírálták. Valójában mindvégig saját türelmetlenségüket és elméletileg egyre kevésbé fogékony és
51
e g y r e kevésbé n y i t o t t k i z á r ó l a g o s s á g - i g é n y ü k e t testálták rá, m i k ö z b e n ú g y t á m a d t á k , m i n t h a é p p e n a Tiszta Jogtan tört v o l n a az e g y e t e m e s j o g t u d o m á n y e g y e d ü l l e h e t s é g e s u n i v e r z a l i s z t i k u s t a n á n a k b a b é r j a i r a . A kritika p e r s z e így n e m is t ű z h e t t e célul a m e g é r t é s t . A n é l k ü l v e t e t t e hát el, h o g y ezzel m a g a jottányit is g y a r a p o d o t t v o l n a : a kiütés e g y s z e r ű lelkű g y ö n y ö r é n túl t e h á t az elméleti m e g h a l a d á s intellektuális többletével nem g a z d a g í t o t t a , d e n e m is tisztel-te m e g ö n m a g á t . Persze, h a e m b e r i d o l g o k b a n m i n d e n t v i s z o n y l a g o s s á t e s z ü n k , ez v é g ü l féktelenül félelmetes di-m e n z i ó k a t ölthet. H i s z e n esetlegesen di-még t ú l z ó b b di- megszorí-t á s o k s z e m s z ö g é b ő l egy m é g o l y okmegszorí-talan k o r l á megszorí-t o z á s is akár t ö r ő d é s n e k , g y a n ú r a okot a d ó liberális k i s i k l á s n a k tűnhet.
És k ü l ö n ö s e n e g y m o s z k o v i t a g o n d o l k o d á s m ó d számára, m e l y n é l az a n y a o r s z á g b a n t ú l e u r ó p a i n a k b i z o n y u l v á n -m é g az alapkultúra ihletése is e l -m a r a d t , vagy legfeljebb felületi lehetett, n e m é r e z h e t t é k s z ü k s é g e s n e k a Tiszta Jogtan szöv e g s z e r ű t a n u l m á n y o z á s á t s e m . Elégségesnek b i z o n y u l h a -t o -t -t há-t, hogy a n e v e -t min-t c í m k é -t in effigi m á g l y á r a vessék, m i k ö z b e n a m ű m a g a - i s m e r e t l e n m a r a d v á n - m é g a n n y i t a n u l s á g g a l s e m járhatott, h o g y a k á r ö s z t ö n z é s ü l szolgáljon e g y (akkor és ott ö n n ö n k a l o d á j u k b a és t u d a t l a n s á g u k b a zárt f e l k e n t e k sajátjaként) l e g h a l a d ó b b n a k hirdetett j o g t u d o m á n y f o g a l m i t i s z t á z á s á h o z , vagy l e g a l á b b a t i s z t a s á g e s z m é n y m i n t p u s z t á n t e o r e t i k u s k ö v e t e l m é n y t u d a t o s í t á s á h o z . 2. A legyen szférája: érvényesség és törvényesség
H a b á r a filozófia módszertani m e g f o n t o l á s a i n a k n e m sajátja a g y o r s évülés, a neoKANTianizmus, mely a Tiszta Jogtan elméle-ti m e g a l a p o z á s á b a n szerepet játszhatott, ma m á r senkit sem b ű v ö l el. N o h a történelmileg kétségkívül ez volt a forrás, mely szerzőjét a l é t és l e g y e n s z f é r á i n a k következetes elhatáro-lására és m i n d e n f é l e m ó d s z e r v e g y ü l é s ( s z i n k r e t i z m u s ) kerülésére ösztökélhette - m i n d e z ma m á r c s u p á n elméleti v é g e r e d m é n y é t tekintve é r d e k e s a reánk h a g y o m á n y o z o t t m ű b e n , mely történetesen p o n t o s a n e m ó d s z e r t a n i belátás t e r m é k e . H i s z e n t u d n u n k kell: n o h a a „nem t u d j á k , de teszik"
MARXÍ a f o r i z m á j á n a k mélyebb igazságát b i z o n y í t v a KELSEN
m i n d v é g i g a Sein és Sollen t a r t o m á n y a i n a k - m i n d e n eddigi
MARxizmus által kihívó fölénnyel visszautasított - szétválaszt-hatóságával bajlódott, eközben m o d e r n formális jogi beren-d e z k e beren-d é s ü n k b e n a jognak éppen ö n m a g a felépüléséről és működéséről adott képe félelmetes következetességű teoreti-k u s reteoreti-konstruteoreti-kcióját valósította meg.
Miben is rejlik hát az az újdonság, amire é p p e n KELSEN m ű v e lehet az adekvát válasz? A jog ismert fejlődéstörténe-tének öt évezredéből néhány utóbbi évszázad sajátos fejlemé-nyéről van itt szó: a m o d e r n á l l a m i s á g szervezési szükségleteitől meghatározottan általa létrehozott m o d e r n f o r -m á l i s j o g ról, -mint egészében ú j intéz-ményi berendezkedés kialakulásáról.1 Hiszen emlékeznünk kell rá, hogy az európai abszolutizmusokban kifejlődött bürokratikus állam hozott először létre kiterjedt szabályrendszereket, melyek fokozato-san leválva a jogi minőségnek szervesen a társadalom általá-nos fejlődésébe ágyazódó (pontosabban: a „régi, jó" szokásá-ban gyökerező2) hagyományos hordozóiról, eredményül hozták a jog p o z i t i v i t á s á t , azaz a jogot tetszés szerint tételezhető (mert csupán meghatározott szerv meghatározott eljárásához kötődő, tartalmában viszont éppen ezért szabadon alakítható) szöveggé tették. Ilyen módon a jogi tételezés kritériuma a f o r m á l i s é r v é n y e s s é g lett (azaz annak megállapítható-sága, vajon a jogi szövegként történő szövegkibocsátás megfe-lelő szervtől megfemegfe-lelő eljárásban eredt-e); annak kritériuma pedig, hogy egy jogi tételezéssel végzett művelet a jog körén belül maradhat-e, a f o r m á l i s t ö r v é n y e s s é g (vagyis az előzetesen létrehozott érvényes jogi tételezésből a jogban foglalt elveknek megfelelő következés). A formalizálás ezért kettős hatással járt: a jogi tartalmakat a múltba szervesülés kötelékeiből (a mindenkori jogalkotás függvényévé téve) ki-szabadította, a jogi folyamatokat pedig (ezentúl i m m á r jog alkalmazásának neveztetvén) logikaira emlékeztető keretek közé szorította. Olyan kritériumok, eszmények és szakmai hivatásgyakorlást irányító ideológiák formálódtak hát,
ame-1 Vö. a szerzőtől 'Modern államiság és modern formális jog' Állam és Igazgatás XXXÏÏ (1982) 5, 418—424. o.
2 Lásd Fritz Kern 'Law' in Fritz Kern Kingship and Law in the Middle Ages trans.
S. B. Chrimes ['Recht und Verfassung im Mittelalter' Historische Zeitschrift 1919] (Oxford: Blackwell 1968), 149-180. o.
Ivek a z életviszonyok egyre szélesebb köreit m a g a alá rendelő m o d e r n formális j o g r a jellemző, i m m á r tömegessé vált intéz-m é n y r e n d s z e r t és intéz-m ű k ö d é s t e g y ö n n ö n t ö r v é n y e i szerint m o z g ó , a társadalmi gyakorlatban folytonosan ú j r a t e r m e l ő d ő r e n d s z e r r é avatták.
N o s , különféle filozófiai m e g f o n t o l á s o k b ó l k i i n d u l v a szá-m o s irányzat tett kísérletet az u t ó b b i h a r szá-m a d f é l é v s z á z a d b a n a r r a , h o g y ezt a m o l o c h h á v á l t a n önnön t ö r v é n y é t élő s i m m á r az egész t á r s a d a l m a t m a g a alá rendelő k é p z ő d m é n y t m a g y a r á z z a . H a b á r a joghoz b e l ü l r ő l és k í v ü l r ő l közelítő v i z s g á l ó d á s o k (a „ p o z i t i v i z m u s " és a „ s z o c i o l o g i z m u s " címk é i v e l ellátott i r á n y z a t o címk címk é n t ) e g y m á s t ó l h a m a r címk ü l ö n v á l -tak, a h h o z e g y i k ü k s e m jutott el, h o g y a jognak r e n d s z e r b e l i felépüléséről és m ű k ö d é s é r ő l m a g a a jog által szolgáltatott k é p e t r e k o n s t r u á l j á k . Az u t ó k o r bölcsességével i m m á r mi m a g u n k h o z z á t e h e t j ü k : nem is j u t h a t t a k el, h i s z e n m é g a jogpozitivista k u t a t á s o k is egy ö n m a g á b a n m e g á l l ó és elég-s é g e elég-s t u d o m á n y o elég-s m a g y a r á z a t igényével l é p t e k fel, elég-s ez ó h a t a t l a n u l k ö v e t k e z e t l e n s é g b e hajszolta őket, m i k ö z b e n u g y a n e z egymást k i z á r ó bár e g y a r á n t realisztikus m e g -f o n t o l á s o k közötti k o m p r o m i s s z u m kereséséhez is vezetett.
N e h é z volna m e g m o n d a n u n k , v a j o n inkább t ö r t é n e l m i vé-letlen volt-e v a g y a KANTÍ m e g a l a p o z á s b ó l f a k a d ó szükség-s z e r ű szükség-s é g , hogy é p p e n az u t ó b b m a j d Tiszükség-szta J o g t a n k é n t i s m e r t t é váló KELSENÍ g o n d o l a t ö r v é n találkozott e l s ő k é n t két, a k k o r i b a n feltétlenül tisztelt k ö v e t e l m é n y : e g y f e l ő l az eldo-l o g i a s u eldo-l t n o r m a t í v r e n d s z e r eldo-l é n y e g é t kifejező Soeldo-leldo-len (vagyis a S e m k é n t m e g h a t á r o z o t t léttel s z e m b e s z e g e z e t t l e g y e n ) kü-l ö n v á kü-l a s z t á s á n a k i g é n y e , másfekü-lőkü-l p e d i g a m ó d s z e r t a n i tisz-t a s á g egyidejű követisz-telése. Ez a ketisz-ttisz-tős siker v o l tisz-t az, ami
K E L S E N vállalkozását lehetővé tette.
A Tiszta Jogtan elméleti kísérlet a n n a k ö s s z e f ü g g ő leírására, h o g y a jogrendszer felépülésére és m ű k ö d é s é r e n é z v e mit is jelentenek a j o g n a k ö n m a g á r a i r á n y u l ó tételezései. Egyszer-s m i n d elméleti kíEgyszer-sérlet annak körülhatároláEgyszer-sára, h o g y milyen szemléleti és f o g a l m i keretben kell is mozognia a jogra irányu-ló jogon belüli d i s k u r z u s a i n k n a k a h h o z , hogy g y a k o r l a t á b a n f e n n t a r t v a továbbra is építhessük és m ű k ö d t e t h e s s ü k a jogot o l y a n módon, h o g y m i n d e k ö z b e n h ű e k m a r a d j u n k a jognak 54
ö n m a g a számára s z a b o t t kritériumaihoz, e s z m é n y e i h e z és szakmai ideológiájához. Honni soit qui mal y pense - így tanítja az angol t é r d s z a l a g r e n d . N y i l v á n v a l ó a n m a g a ítélne ö n m a g a felett, ki saját kérdésfeltevéseit kívánná a máséban v i s z o n t l á t -ni, és KELSEN s z á n d é k á b a n egyebet keresne, mint t á r s a d a l m i világunk sajátszerű k ü l ö n ö s s é g é n e k k o m o l y a n vételét és ön-nön értéktételezése s z e r i n t i megméretését.
3. Mai rekonstrukciónk: a jog mint dinamizált statikum
A m o d e r n formális jog meglehetősen kései jelenség a jogfejlő-dés történetében, u g y a n a k k o r e d d i g n e m ismert h a l l a t l a n élességgel m u t a t rá n é h á n y jegyre, a m i a jognak e d d i g is, m i n d e n korban elemi fogalmi összetevője volt. R ö v i d e n , a j o g t á r s a d a l m i jellegére g o n d o l u n k . Arra, hogy t á r s a d a l -mi v a l ó s á g u n k n a k o l y a n része a jog, amely b á r m e n n y i r e kapcsolódik is a v a l ó s á g fizikálisan érzékelhető e l e m e i h e z , ilyen m i v o l t á b a n s e m k r i t é r i u m s z e r ű e n , s e m a d e k v á t a n n e m r a g a d h a t ó m e g . Mai rendszerelméleti, makroszociológiai, va-lamint dialektikai, retorikai és a r g u m e n t á c i ó t a n i i r á n y z a t o k egyre erőteljesebben h í v j á k fel a figyelmet arra, hogy t á r s a d a l -mi l é t ü n k leginkább k o m m u n i k a t í v f o l y a m a t k é n t (annak közegeként s egyidejűleg termékeként) m a g y a r á z h a t ó : t á r s a d a l m i mivoltunk és gyakorlatunk j e l e n t é s e k c s e r é j é n alapszik, és azzal, h o g y normatív v á r a k o z á s o k r a h i v a t k o -zik, m a g a is n o r m a t í v várakozásokat közvetít. M á s k é n t kife-jezve: arról v a n szó, h o g y társadalmi l é t ü n k m i n d e n ízében f o l y a m a t s z e r ű , v a g y i s állandó k ö l c s ö n k a p c s o l a t o k o n és azokon keresztül t ö r t é n ő ö n ú j r a t e r m e l ő d é s e n alapul. Folya-m a t s z e r ű létét és sajátosan társadalFolya-mi létének jelentéstulajdo-nításban m e g r a g a d h a t ó voltát leginkább a k o m m u n i k a t í v gyakorlat fejezi ki. A t á r s a d a l o m m i n d e n k o r i f o r m á l ó d á s a és alakulása a k o m m u n i k a t í v gyakorlatban zajló jelentéscsere tényeitől f ü g g , mely jelentéscserében u g y a n a k k o r - b á r eltérő szinteken, v o n a t k o z á s b a n és terjedelemben - az egész d a l o m részt vesz. ( M i n d e z t így is f o g a l m a z h a t n á n k : a társa-dalmat n ö v e k v ő intézményesedéssel é p p e n az e g y e d e k n e k a m i n d e n k o r i ö s s z t á r s a d a l m i k o m m u n i k a t í v g y a k o r l a t b a n tör-ténő részvétele hozza létre.) A gyakorlat eredményétől t ö r t é n ő f ü g g é s m a g y a r á z z a , h o g y a m e g h a t á r o z á s s az előrelátás
lehetőségei bizonytalanok, a folyamatszerűség ténye pedig azt, hogy a jelentések cseréjében folytonos kiválasztódás megy végbe. Vagyis o l y a n állandósult mozgás zajlik, amely megsza-kítatlanul ilyen vagy olyan irányban megerősít vagy gyengít éppen alakuló trendeket. Az állandóan zajló, mindenkori eredményében mégis időleges összegeződés soha-be-nem-fejezettséget jelent. Ezzel egyidejűleg a z o n b a n jelenti azt is, hogy minden folyvást alakulóban van, és ezért a társadalom önmagának m i n d e n pillanatában egyszersmind eredője és eredménye.3
Nos, ilyen és hasonló megfontolások figyelembevételével érthetjük meg csupán, hogy miként is emelkedik ki a sajátosan jogi a pusztán fizikális hordozókból. Hiszen egy jelhalmazból, egy kapcsolatból vagy cselekvésből azáltal lesz csupán „érvé-nyes jog", „jogviszony" vagy „jogi aktus", h o g y a társadalmi kommunikációban sajátos jelentést ruháznak rá: sajátos dis-kurzus tárgyává teszik. Éppen e felismerésből a d ó d n a k kérdé-seink: miből is következik ez a jelentés? H o n n a n is veszi e diskurzus a kezdetét? Mi alkotja határait? És mi mentén szerveződik voltaképpen az a gondolati művelet, amit az előbbiekben logikaira emlékeztetőnek neveztünk? Nos, ezen és hasonló kérdések végiggondolását, levezetését és rendszer-ré épülő magyarázatát kísérli meg a Tiszta Jogtan. Habár a címkézések gyakorlatában a Tiszta Jogtant normativizmusként szoktuk elkönyvelni, valójában korántsem az, noha a norma szerepét meghatározónak tekinti. Hiszen n e m a jog társadal-mi jelenségvilágát, gyakorlati létét és tényleges életét kívánja normákból k n n d u l ó a n megmagyarázni. Célja lényegesen sze-rényebb: c s u p á n annyi, hogy formális összefüggéseiben felvá-zolja azt a formális összefüggésrendszert, a m i t a jogász a jog nevében specifikus (mert formalizált pozíciókban végzett) értelmezések és hivatkozások révén specifikus (mert norma-tív) hálóként a társadalomra, a társadalom életének különféle
3 Vö. a szerzőtől 'Autopoiesis és a jog jogalkalmazói-gyakorlati újratermelé-se' Jogtudományi Közlöny XLIII (1988) 5, 264-268. o. és in Varga Csaba Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról [1995] (Budapest: Osiris 1999), függelék VII., 358. és köv. o. [Osiris könyvtár: Jog], valamint - későbbi összegzésként - A bírói ténymegállapítási folyamat természete (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1992) 269 o., passim.
vonatkozásaira ('releváns'-nak m o n d v a , és ezért előzetesen már elvontan és formálisan rögzített következményeket egyút-tal rájuk alkalmazva) rávetít. N e m valóságot ír le tehát, h a n e m mesterségesen támasztott fiktív világot: a normákét. C s u p á n előfeltételezi hát, m i n t h a puszta létük folytán a normák -azáltal, hogy érvényesként kibocsáttattak, s a jogrend törvényes m ű k ö d é s e során jogi folyamatok alapjaivá válnak -mozgást indíthatnának el, és ö n m a g u k b a n meghatározóvá válhatnának; pontosan úgy, ahogyan ezt bármiféle normatéte-lezés (gyakran magában a szövegszerű megformálásban is kifejezetten) a jóhiszemű rekonstrukció számára egyértelmű-en előfeltételezi.
Mai t u d á s u n k megkívánja már, hogy a n n a k elképzelését, miszerint pusztán normákra hagyatkozhatnánk, némileg meg-haladjuk. Pontosabb kifejtésben: annyiban történik előrelépés, hogy mai ismeretünk a normát m á r egy önmagában holt objektivációnak tekinti, ugyanakkor élővé tétele érdekében viszont feloldja a kommunikációs folyamatban. Egyszersmind kimutatja persze a normatív folyamatnak önmagát folytono-san megújító önszervező jellegét is. A hierarchikus levezetés látszata s ideologikus igénye mögött látni engedi hát a jogi okfejtést megalapozó hivatkozások cirkuláris visszacsatoló-dását s a gyakorlati jogéletben (mint kölcsönös és körbeforgó hivatkozások révén egymásra épülő folyamatban) e hivatko-zások egymást erősítővé válását, a hivatkozott jelentéstartal-m a k n a k pedig végső soron a jelentéstartal-m i n d e n k o r i várakozásokhoz alkalmazkodó összegeződését. És végezetül, a különféle em-beri magatartások, gesztusok és nyelvi kommunikációk ka-valkádjában a jogi minőség keresését n e m korlátozza arra, hogy csupán különböző formális pozíciókból történő formali-zált megnyüatkozásokat próbáljon jogiként azonosítani, ha-nem tud atosítja, hogy különféle eltérő szintek és módok eltérő - bár egyaránt szükséges - mértékben járulhatnak hozzá a jog közös társadalmi vállalkozásához. Egy ilyen felfogás számára - miután sikerrel d i n a m i z á l t a p o n t o s a n azt, amiben ko-rábbi magyarázatok még a m o z d u l a t l a n u l nyugvó alapot keresték - a jog többé n e m a norma logikai szinonimája v a g y következménye (mint annak ö n m a g á b a n befejezett, statikus vonatkozása), h a n e m az egész társadalom k ö z ö s v á l l a l
-57
k o z á s a egy önmagát szüntelenül újratermelő gyakorlat -azaz az (ilyen vagy olyan irányban, tekintetben) inkább vagy kevésbé jogivá sűrűsödés, valamint a jogivá válás és a jogiból kiválás - ö r ö k ö s h u l l á m z á s á b a n . Egyben lehetünk csu-pán biztosak: élő emberi gyakorlatunk mindenkor újjá fogja képezni a jogot (újjáképezve folytonosságát s megújulását egyaránt), miközben újra fogja képezni az ezen újratermelési folyamat mederbe tereléséhez és értékeléséhez szükséges mértékeket s kritériumrendszert egyaránt.4
Mint mondottuk, a normativitást nyelvi objektivációk hor-dozzák. Éppen ezért a jogi folyamatokat hordozó emberi gyakorlat hullámzása sem parttalan: m e d r é t a jogi okfejtési folyamatokban testet öltő hivatkozások szerkezete, a hivatko-zott norma útkijelölőként és meghatározóként történő elisme-rése, valamint a normából a d ó d ó logikai következés feltétele-zése adja meg. Joggal t ű n ő d h e t ü n k hát: m i n t h a-jelenségek világa ez, vagy sem? Valóságos világ tehát ez, vagy lehetséges, avagy posztuláltan fiktív? Á m abban mégis biztosak lehe-tünk, hogy bármiképpen írjuk is le a jog tényeit, nem tekinthe-tünk el attól, hogy normatív összefüggéseket csakis normák-ból származtathatunk: ez az egyetlen lehetséges alap. Annak pontosbító kérdésére viszont, hogy m i k é p p e n is áll elő ez a felállás és m ű k ö d é s a m o d e r n formális jognak nevezett beren-dezkedésből, éppen KELSEN tiszta jogtani m ű v e adja meg a választ.
A Tiszta Jogtan valóban tanként jelenik m e g azért, hogy a
„mi a jog és milyen a jog?"5 kérdésére lehetőség szerint
„tiszta", vagyis jogon kívüli nézőpontokat a jogra lehetőleg rá nem erőltető válaszokat adjon. Az általa feltett kérdések körében ugyanakkor KELSEN mai t u d á s u n k szerint is nagy-mértékben érzékeny és n e m csekély nagy-mértékben következetes válaszokat adott. A megismerés előrehaladtával nyilvánvaló-an tovább gyarapodhat t u d á s u n k a jogi berendezkedés egé-széről mint társadalmi intézményről, s ennek filozófiai jellem-zésében és ontológiai rekonstrukciójában hasonlóképpen
elő-4 Vö. a szerzőtől Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról, különösen 6: A jogi gondolkodás paradigmái, 265-281. o.
5Kelsen, 1/1. fej., l . o .
rehaladhatunk. Mégis ú g y kell vélekednünk: a „ m e g k ü l ö n -böztetetten jogi"6 sajátszerűségének leírásában - vagyis a jogtól megszabott keretek tisztázásában, a jog vállalkozásának saját játékszabályai szerinti gondolati újraépítésében
-KELSEN és m ű v e nélkül n e m m o z d u l h a t u n k .
•Philip Selznick 'The Sociology of Law' in International Encyclopedia of the Social Sciences 9, ed. David L. Sills (New York: Macmillan & The Free Press 1968), 51. és köv. o. kifejezése.
59