1. Modern formális jog
A n y u g a t i társadalomfejlődés egyik legsajátabb t e r m é k e k é n t a m o d e r n államiság által létrehozott m o d e r n formális jog m á r a m ú l t század k ö z e p é n is érzékelhetően kettős irányú fejlődést testesített meg. Egyfelől a jog létesülése és m ű k ö d é s e kritériu-m a i n a k - azaz az é r v é n y e s s é g és t ö r v é n y e s s é g elvei-n e k - formalizálásával a h a elvei-n g s ú l y t a jogelvei-nak s z ö v e g k é elvei-n t megjelenésére, szövegben megtestesülésére helyezte. Ezzel a jogban előtérbe állította a f o r m á l i s k ö v e t e l m é n y e k teljesü-lését, s egyben elősegítette g a r a n c i á l i s jellegének érvé-nyesülését. A h a n g s ú l y n a k a szövegre történő áttevődése u g y a n a k k o r sajátos eltolódást, a jog megközelítésében és szemléletében e g y s z e r s m i n d torzulást eredményezett. Hiszen a jog élő gyakorlata, vagyis a jog n e v é b e n véghezvitt cselekvés valóságos t á r s a d a l m i súlya, jellege és hatása kiesett az érdek-lődés homlokteréből, s helyébe - demiurgosszá előléptetett kizárólagos alkotóként - a szöveg került. Az p e d i g nyilvánva-lóan n e m m a r a d h a t o t t k ö v e t k e z m é n y e k nélkül, h o g y az egy-s z e r ű egy-szövegfeldolgozáegy-sból (a jogdogmatikából) hirtelen a j o g t u d o m á n y vezető ága lett. M á r p e d i g ez következett be, h i s z e n a jog egész életét egyre i n k á b b egy f o r m a s z e r ú e n kibocsátott szöveg f ü g g v é n y é n e k , csaknem m e c h a n i k u s
kö-h Készült a Nemzetközi Jog- és Társadalomfilozófiai Társaságnak a szerző szervezésében 1987 májusában Balatonkenesén megrendezett osztrák-ma-gyar szimpóziuma bevezető előadásaként: 'Rechtskultur - Denkkultur:
Einführung zum Thema' in Rechtskultur - Denkkultur hrsg. Erhard Mock &
Csaba Varga (Stuttgart: Franz Steiner Verlag Wiesbaden 1989), 9-13. o.
[Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 35]. Első magyar válto-zatában: fogtudományi Közlöny XLIII (1988) 1, 53-55. o.
43
vetkezményériek kezdték tekinteni, miközben ú g y s z ó l v á n elfeledkeztek a jog i n t é z m é n y r e n d s z e r é n e k v o l t a k é p p e n i tár-s a d a l m i jelenlétéről étár-s ténylegetár-s hatátár-sgyakorlátár-sáról. Szigorú-an formalizálható gyakorlat m i n d e n k é p p e n kialakulhatott, egy elevenen m ű k ö d t e t ő t á r s a d a l m i közegtől elszakítva azon-b a n a jog egésze f o k o z o t t a n v é d t e l e n n é vált: n ö v e k v ő mérték-b e n képtelenné a r r a , h o g y változó kihívásokra kellő válaszo-kat adjon.
2. Totalitárius kihívások: voluntarizmus, instrumentalizálás Fenyegető k i h í v á s o k p e d i g érték a jogot, n e m is egy irányból.
A két v i l á g h á b o r ú között N é m e t o r s z á g b a n p é l d á u l a nemzeti-szocialista h a t a l o m á t v é t e l totalizáló s így az igazságszolgálta-tást is m a g a alá r e n d e l ő igénye d r á m a i a n vetette fel a jog támaszainak és érvényessége forrásainak kérdését. Vajon tet-szőleges hatalmat hordozhat m a g á n és magában a jog? Bármi legyen is konkrét parancsa, m i n d e z kötelező erején s az em-bernek eleve és feltétlen jog alá rendeltségén s e m m i t sem változtat? T u d j u k , n e m sok h ú z ó d o z á s u t á n a 30-as évek n é m e t igazságszolgáltatása m e g a d á s s a l és önfeladással követ-te a jog változásait. A z utókor kritikája ú g y véli, h o g y ebben az ellenállás-képtelenségben a t ö r v é n y i p o z i t i v i z m u s ideológiája (tehát a jognak kizárólag tételezése tényéből, egy m e r ő f o r m á -ból eredeztetése) m e g h a t á r o z ó szerepe volt.
Kiélezett h e l y z e t e k b e n h a t á r o z o t t a n e l d ö n t e n d ő kérdések ezek, amik p e r s z e — ha n e m is ily embertelenül n e h é z dilem-m a k é n t - dilem-m á s k o r és dilem-m á s u t t is felvetődnek. Sőt, esetleg dilem- megvá-laszolatlanok is m a r a d n a k .
Ilyen p é l d á u l a fejlődésben felzárkózást célzó, így a moder-nizáció p r o b l é m á j á v a l szembesülően r e f o r m p r o g r a m o k a t fel-vállaló t á r s a d a l m a k kérdése (az a b s z o l u t i z m u s o k b a n v a g y az ún. létező szocializmusok országaiban). Hiszen b á r m e n n y i r e tehertételük is, m e g t a l á l h a t ó m i n d e z e k b e n egy öröklött kész-tetés a m i n d e n k o r és m i n d e n á r o n történő b e a v a t k o z ó cselek-vésre; u g y a n a k k o r mélységes bizalmatlanság is m u n k á l ben-n ü k a s p o ben-n t á ben-n m o z g á s o k iráben-nt - s ez m i ben-n d azt s u g a l m a z z a nekik, h o g y esetleges változásokat csakis mesterséges úton, központilag e l r e n d e l v e és hierarchikusan felülről lefelé szét-sugároztatva, a z á l l a m a p p a r á t u s kényszerítő erejének
beveté-sével, jogi ú t o n intézményesítsenek. Egyidejűleg a z o n b a n m i n d e n t á r s a d a l o m számára b á r m i n e m ű szubjektív s z á n d é k -tól f ü g g e t l e n ü l is érvényes marad a társadalmi fejlődés dialek-tikájának k e m é n y ténye, mely - h o s s z ú távon - m i n d e n olyan jogreformot, a m e l y n e m egy i m m á r bekövetkezett v a g y kiví-vott t á r s a d a l m i r e f o r m o t szentesítene (vagy ilyen r e f o r m o t kívánatos cselekvési alternatívák biztosításával t á m o g a t n a ) , h a n e m jogként proklamálása p u s z t a tényével m a g a kívánna ilyen t á r s a d a l m i r e f o r m o t e r e d m é n y e z n i , kivet m a g á b ó l . A modernizációval v í v ó d ó régiók általános d i l e m m á j a ez, mely k ü l ö n ö s e n a k u t f o r m á b a n (s m i n d m á i g a d e k v á t m ó d o n m e g n e m válaszoltan) jelentkezik Kelet-Közép-Európa széles terü-letein, így s z á m u n k r a különösen i s m e r ő s e n M a g y a r o r s z á g o n is. E tájakon a p a t o l o g i k u m o t az jelenti, hogy a f o r r a d a l m i s á g köntösében előítéleteit és szociális utópiáit érvényesítő hajda-ni v o l u n t a r i z m u s öröksége, v a l a m i n t a n e m szervesült beavatkozások káros mellékhatásainak egymásra h a l m o z ó d á -sából felgyülemlő p r o b l é m á k egyre kezelhetetlenebbé válása egyaránt olyan m e g o l d á s o k r a ösztönöz, a m e l y e k b e n a volta-k é p p e n i társadalmi reformot egyre i n volta-k á b b növevolta-kvő mértévolta-kben (és természetszerűleg növekedő hatástalanságtól és hitelvesz-téstől kísérten) reformszövegek p u s z t a kibocsátása helyettesíti.
Az eredmény n e m más, mint biztos kudarc: visszavonhatatlan értékvesztése eszköznek és eszközt m o z g a t ó e s z m é n y n e k egy-aránt.
Ráadásul e g o n d n e m is ö n m a g á b a n áll. Mert egyidejűleg hasonló kihívás érheti a jogot egy múltbeli jogi k ö z ö m b ö s s é g v a g y nihilizmus örökségeként, politikai gyakorlattá kövülésé-ből a d ó d ó a n is. A p r o b l é m a gyökere tehát a jog szélsőséges i n s t r u m e n t a l i z á l á s á b a n rejlik. A létező szocializmusok társadalmi g y a k o r l a t á b a n az ebből f a k a d ó kártétel kettős síkon jelentkezik. Elsősorban és m i n d e n e k e l ő t t a jog e g y a r -c ú v á v á l á s á b a n . Abban, h o g y - a Kommunista Kiáltvány jogszemléletén n y u g o d v a - a h a t a l o m kizárólag a jog uralásá-nak hatalompolitikai jelentőségét h a j l a n d ó érzékelni, tehát ö n k é n y e é r v é n y r e juttatásának a jog u r a l á s á b a n rejlő lehetősé-gét. Tudatára é b r e d hát a h a t a l o m annak, h o g y a jogot tetszőlegesen, belátása szerint s z a b a d o n formálhatja, s m ű ködtetésében m a n i p u l á l h a t j a . A jogi közvetítés eszméje -45
tehát annak belátása, hogy a jog n e m egyszerűen a m i n d e n k o ri fensőbbség a k a r a t á n a k cicomája, h a n e m kötelékek m e g h a -tározója, mely m i n d e n résztvevőt egyaránt köt, és m i n d e n érdekeltet a jog k ö z ö s vállalkozásának formálójává és részesé-vé a v a t - még n e m i g e n fejlődik ki benne. M é g k e v é s b é alakul ki h á t benne a készség, hogy a jogot olyan helyzetben is e n g e d j e érvényre jutni vagy akár saját maga ellen érvényesít-tetni, amikor ez történetesen politikailag érintett érdekeket v a g y állami (avagy közösségi lepelbe rejtett személyi) presz-tízst korlátozna. A z instrumentalizálás u g y a n a k k o r megjele-nik a jog h a t a l m i k i ü r e s í t é s ében is. Hiszen az instrumen-talizálás éppen m i n d e n n e m ű hagyomány, múltból következés, megélt tapasztalatokkal történő rokonságtartás, folyamatos-ság elvetésében is jelentkezik, s e n n e k következtében a jog a m i n d e n k o r i h a t a l m i szándék, a csúcson é p p e n megszületett d ö n t é s egyszerű s z i n o n i m á j á v á válik. M á r p e d i g a gyakorlat-b a n m i n d m á i g e r ő s a késztetés arra, hogy (ismét a Kommunista Kiáltvány vélt jogszemléletét követve) a jogot a h a t a l o m birto-k á b a n saját célobirto-k é r d e birto-k é b e n tetszőlegesen alabirto-kítható s albirto-kal- alkal-m a z h a t ó eszközzé torzítsák - elfeledkezve arról, h o g y tollvo-nással csak s z ö v e g e k e t lehet proklamálni vagy hierarchikus szervezeteket m o z g a t n i , á m n e m lehet így k u l t ú r á t építeni, s m é g kevésbé a jogi közvetítés viszonylagos a u t o n ó m i á j á b ó l és méltóságából f a k a d ó előnyöket (a jogrend v o l t a k é p p e n i értel-m é t és civilizációs értékét) learatni.
3. Kötőerő: a jogi kultúra
Amennyiben a „jogi k u l t ú r a " n e m olyan t a r t a l m a t l a n foga-lom, amellyel ö n m a g a hiányát is alkalmasan t u d j u k jelölni, ú g y jelenkori jogrendszereink tekintetében a pozitív jog minő-ségével rendelkező szövegek kibocsátásának mezítelen ténye és az a kérdés, h o g y mindezzel m e n n y i b e n é p í t ü n k jogi kult ú r á kult , n a g y m é r kult é k b e n elszakadhakult egymáskultól. A „ j o g i k u l -t ú r a " a fen-ti ö s s z e f ü g g é s b e n nyilvánvalóan egy olyan s z ű r ő meglétét feltételezi, amelyet n e m p u s z t á n az u r a l k o d ó hata-l o m nevében és é r d e k é b e n emhata-lítenek m e g és kényszerítenek ki, d e ami képes a r r a , hogy m i n d e n irányban keretet szabjon, mértéket jelöljön, s a t á r s a d a l o m b a n e g y m á s n a k feszülő felek között közvetítsen. A „jogi k u l t ú r a " u g y a n a k k o r e g y
részterü-let sajátos kultúrájaként közvetlenül is utal a társadalom általános (érintkezési, politikai stb.) kultúrájára. A fentebbiek-ből következően fontos ezért tudatosítanunk, hogy „jogi kultúra" a tételes jogból, előírások szövegéből nem „követke-zik". A jogi kultúrának nyilvánvalóan a jogra kell támaszkod-nia, s a joggal kapcsolatban fejlődnie; a szöveg m a g á b a n mégiscsak holt objektiváció, így egy sajátos terület kultúrájá-nak nem elégséges oka, legfeljebb előfeltétele. És amint m á r az előbbiekben láttuk: ha a m o d e r n formális jog világképe a szövegként felfogott érvényes jogot helyezi központba, és minden továbbiban c s u p á n következményt, vagyis egyszerű derivátumot lát, végső soron magát a jogot teszi védtelenné.
Védtelenné nemcsak a jog emberpusztító elaljasodásával, d e a szövegbe helyezett túlzó bizalom okán tartalmi kiüresítésével (tetszőleges csodaszerként kezelésével, korlátlanul formálha-tó eszközzé tételével) s z e m b e n is.
Ma már t u d j u k (és jogszociológiai, utóbb jogelméleti irodalm u n k is a szocializirodalmus tapasztalatából kiindulva irodalmár irodalm e g f o -galmazta), hogy rövid t á v o n a jog valóban tetszés szerinti tartalommal és célra felhasználható, azonban a következmé-nyek nem lesznek immár tetszés szerintiek. A joggal való élés bármikor átfordulhat ugyan visszaélésbe, d e előbb vagy utóbb, hosszú távon ennek következményei is szükségképpen bekö-vetkeznek. Többnyire a jog, a jogászság és a jogi kultúra lezüllése, a jog építményének játékszerré válása, erkölcsi talaj-vesztése, a múltra, jelenre és jövőre egyaránt kivetülő társa-dalmi hitelvesztése lesz a visszaélés ára. Tehát a mindenkori jognak létezik egy társadalmilag adott körülmények között optimális tartalma és felhasználása (és saját elméleti nézőpon-tunkból most közömbös, h o g y ezt a jogra vonatkoztatott természetjogként, belső erkölcsiségként vagy egyszerűen a jogélet gyakorlati fogásait összegző szakmai bölcsességként rögzítjük). Ennek felismerése után viszont a jogi kultúra immár valóban nem lesz más, mint pontosan az az aktív közeg, amelyben e tartalom kialakítása s felhasználása az optimalitás keretei között bekövetkezik.
Szükséges tehát, hogy e reménykeltő kezdeményezések nyo-mán immár Magyarországon is meginduljanak a jogi kultúrát középpontba helyező kutatások, melyek sikerük esetén u g y a n
-47
akkor számos ponton megkérdőjelezhetik, sőt ú j vágányokra terelhetik jogot illető egész gondolkodásunkat. A valóságos megalapozás tekintetében bizonyára a társadalom általános politikai és érintkezési kultúrája gyakorol legszámottevőbben kívülről befolyást a jogi kultúra alakulására. Ezt példázhatja feltehetően egyfelől Ausztriának, másfelől a magyar (és erdé-lyi, vajdasági és kárpátaljai), valamint a cseh és szlovák területeknek az első és második világháború után egymástól (egymás között is) különváló fejlődése, mely - főként a geopolitikailag adott erőtérben kiosztott eltérő szerepek foly-tán - m a r k á n s eltérést mutat. A legtöbb hasznot talán mégis inkább a jogi kultúra és gondolkodási k u l t ú r a összefüggés-rendszerében történő vizsgálódástól remélhetjük. Itt a tárgy elvontabb, gondolatibb ugyan, a vizsgálódás körébe vont országok fejlődésében mutatkozó közösség, egymásrautalt-ság, politikai, jogi és kulturális befolyás mégis kiváltképpen alkalmas terepül kínálkozhat elemző m u n k á k számára.
Napjainkban H A N S KELSEN Tiszta Jogtana és a modern for-mális jog ideológiájának s intézményi berendezkedésének gondolati-logikai rekonstrukcióját célzó m á s törekvések is ú j reneszánszukat élik, bizonyára nem véletlenül. Az a n g o l -amerikai jogban, Nyugat-Európa országaiban s a szocialista múltú jogi berendezkedésekben egyaránt - részben közös okokból (mindenekelőtt a legújabb ipari f o r r a d a l o m ú j minő-ségű szabályozási szükségletéből s a részterületek túlszabá-lyozása diszfunkcióiból adódóan), de eltérő okokból is (Kelet-Közép-Európában például a változatlanul SZTÁLINÍ politikai modellre és a jog tekintetében ennek VISINSZKIJÍ megfogalmazá-sára mint a szocialista berendezkedés kizárólagos mintájára visszavezethető, makacsul továbbélő késztetések felváltásá-nak átérzett szükségétől vezérelve) - egyre növekvően a modern formális jogi hagyomány meghaladásának vagy a megszüntetve megőrzés értelmében történő továbbfejleszté-sének dilemmája lesz a kérdések kérdése, s ez mindenekelőtt az alapok és kiindulópontok tisztázását igényli. Egyidejűleg persze a j o g t u d o m á n y utolsó százéves fejlődésének leginkább látványos és újító terméke, a jogszociológia és jogantropológia éppen a m o d e r n formális jog pozitivisztikus h a g y o m á n y a ellen hatott — olyan megközelítéseket dolgozva ki,
amelyek-ben az önmagát jogként nevesítő szabályrendszer legfeljebb vizsgálódás p u s z t a tárgya (egyéb megkülönböztetetlen sza-bályrendszerek közt), de immár korántsem e n g e d v e meg, hogy saját posztulátumaival egyszersmind kritériumot is szolgáltasson e vizsgálódáshoz. Mindezek eredményeként az elmélet megújult ugyan, mégis j o g t u d o m á n y u n k kettéhasa-dása lett a végső eredmény.
Nos, a jog alapkérdéseinek a jogi kultúra spektrumából törté-nő végiggondolása hozzájárulhat egy ú j s z i n t é z i s lét-rehozásához. Ebben a jog eleve valamennyiünk közös társa-dalmi vállalkozásaként jelenik meg, melyben nem vonatkoz-tathatunk i m m á r el a működés célszerűségétől, miközben a működtetésnek az alapul szolgáló formális követelményrend-szert kielégítő módja változatlanul elengedhetetlen fogalmi összetevő. A jogi kultúrának ilyen m ó d o n van esélye arra, hogy szervező alapfogalmává váljék azon mélyen megalapozott korszerű és modern törekvéseknek, amelyek a jogban -akár rendszerelméleti megközelítésben, -akár részmagyarázat-ként - az ö n s z e r v e z ő hatást, folyamatszerűséget, érvelő társadalmi párbeszédként kibontakozást s kommunikáció út-ján történő folytonos önmegerősítést hangsúlyozzák, vagyis a jogban mindenekelőtt sajátos p r o c e d ú r a eredményeként sajátos objektivációs formát nyerő társadalmi cselekvést érzékelnek.
49