1. A jog kétféle felfogása
M i n d e n jogot i s m e r ő k u l t ú r á b a n a jog f o g a l m i a z o n o s í t á s á t illetően b i z o n y o s kettősséggel találkozhatunk.
Tekintettel arra a k i e m e l k e d ő szerepre, a m i t a jog a t á r s a d a l mi konfliktusok m e g o l d á s á b a n , az a l a p v e t ő v i s z o n y o k r e n d e -zésében s ezzel a t á r s a d a l o m végső e g y s é g é n e k b i z t o s í t á s á b a n betölt, m i n d e n jognak (vagyis jogként ismert s z a b á l y o z ó eszköznek) v a n egy u r a l k o d ó megjelenési f o r m á j a , mely lehe-tővé teszi felismerését, azonosítását, és ilyen m ó d o n a jogra t á m a s z k o d ó k ü l ö n f é l e eljárásokban hivatkozási v a g y igazolá-si a l a p k é n t t ö r t é n ő felhasználását. Ez a megjelenéigazolá-si f o r m a elvileg és gyakorlatilag igen sokféle lehet, többnyire m é g i s vagy 1. a t á r s a d a l m i g y a k o r l a t b i z o n y o s s a j á t o s s á g o k a t m u t a t ó szokásszerúségéhez, vagy 2. a jog n e v é b e n e l j á r ó hatósági szerveknek b i z o n y o s sajátosságokat h o r d o z ó d ö n t é -seihez, a v a g y p e d i g 3. kifejezetten jogalkotásra létrehozott m e g h a t á r o z o t t s z e r v e k n e k bizonyos m ó d o n és f o r m á b a n m e g
-k Készült a Nemzetközi Jog- és Társadalomfilozófiai Társaság 1985-ben Athénban megrendezett XII. Világkongresszusa egyik szekciójának beveze-tő előadásaként: 'Law as History?' in Philosophy of Law in the History of Human Thought ed. Stavros Panou, Georg Bozonis, Demetrios Georgas, Paul Trappe (Stuttgart: Franz Steiner Verlag Wiesbaden 1988), 191-198. o. [Archiv für Rechts und Sozialphilosophie, Supplementa 2], valamint a m a g y a r -jugoszláv akadémiai jogtudományi módszertani együttműködés vitaanya-gaként: 'Le droit en tant qu'histoire' in La modernisation du droit ed. Radomir Lukic (Beograd 1990), 13-24. o. [Académie serbe des Sciences et des Arts:
Colloques scientifiques, vol. LU, Classe des Sciences sociales No 11]; további megjelenésében: 'Pravo kak isztorija' Acta Juridica Academiae Scientiarum Hungaricae XXX (1988) 1-2,240-247. o. Első magyar változatában: Világosság XXVII (1986) 1,1-6. o. és [bővítve] fogtörténelmi Szemle 1987/2, 65-73. o.
103
ejtett s z a b á l y - t é t e l e z é s é h e z kapcsolódik. A m o d e r n kortól kezdődően e u r ó p a i kultúránkban - a m o d e r n formális jog eszményét véve alapul - a jogot általában a h a r m a d i k lehető-ségként megjelölt m ó d o n azonosítjuk, s ennek megfelelően tételezett normaszövegnek, jogi intézmények ilyen normaszö-vegben meghatározott rendszerének, azaz csupasz instru-mentumnak, v é g s ő soron jogon kívüli tetszőleges célok szaba-d o n alakítható eszközének tekintjük.
Ugyanakkor n e m lehet egy pillanatra sem kétséges, hogy a jog ilyen felfogása n e m a jogi jelenségek gazdagságát kívánja korlátozni, előfordulásuk változatosságát adott formákra visz-szavezetni vagy leírásukat helyettesíteni. A legtöbb, amit célozhat, az, h o g y sajátos formai jelzésekkel és tudatosan vállalt leegyszerűsítésekkel a joghoz vezető ú t megtalálását kísérelje meg k ö n n y e b b é és biztonságosabbá tenni. N e m kérdőjelezi m e g h á t annak igazságát, hogy bármilyen formá-ban jelenjék is m e g , maga a jog és eszköz-mivolta egyaránt csak társadalmi hatásgyakorlásában mutatkozhat meg. Az a körülmény pedig, hogy a jogot m ű k ö d ő egészként fogjuk fel, a működtetésében közrejátszó munkamegosztásbeli és szak-emberképzési h a g y o m á n y o k a t , a jogot érintő közfelfogást és társadalmi mentalitásbeli örökséget, továbbá a joggal való élés társadalmilag kialakult módjait, s nem utolsósorban a jogi komplexusnak a társadalom életében betöltött tényleges sú-lyát és szerepét — mindezt szintén a jogfogalom elemévé teszi.
Van tehát egy m á s o d i k , tágabb felfogásunk is, mely a jogot valóban társadalmiságában, teljes társadalmi kapcsolatrend-szerében fogja át. A z így szemlélt jog már a t á r s a d a l o m kul-túrájának szerves és jelentékeny, bizonyos határhelyzetekben p e d i g egyenesen meghatározó fontosságú összetevője. Az ilyen jog u g y a n a k k o r maga is kultúrahordozó. Hiszen jogi k u l t ú r a k é n t része és kifejeződése a társadalom általános viselkedési, érintkezési (s mindenekelőtt: politikai) kultúrájá-nak; ugyanakkor p e d i g - mint az általános társadalmi kultúra egyik viszonylag önálló összetevője - maga is alakítja a társadalom egészének kultúráját.
A jog arculatának összetettségét valóságos természete ma-gyarázza. Hiszen tudjuk, hogy a társadalmi létben - mint különféle részjellegű komplexusokból álló összetett
komple-x u s b a n - a jog k ö z v e t í t ő szerepet vállal.1 Egyéb közvetítő komplexusoktól pedig az különbözteti meg, hogy a jogra irányuló bármiféle társadalmi célt és m o z g á s t csak a n n y i b a n jeleníthet meg, a m e n n y i b e n ezeket saját követelményrendsze-rén átszűrve specifikusan jogi célként és mozgásként m e g t u d j a fogalmazni, azaz a jog saját igényeihez alakítva m e g t u d j a jogiként jeleníteni. Saját b e t e l j e s e d é s ! r e n d s z e r e így m i n d e n n e m jogitól különállóvá, megkülönböztetetté teszi.
Fejlődése során növekvő önállósulását egyre több formális jeggyel is körülbástyázza, n y o m a t é k o s a n kifejezi. Különállása a társadalmi összkomplexusban u g y a n a k k o r csak és legfeljebb viszonylagos lehet, sőt kritikus helyzetekben átmenetileg el is enyészhet. Hiszen a társadalmi összfolyamat végső s o r o n n e m m á s , mint a m i n d e n k o r i kölcsönhatások összessége. Azaz: a társadalmi totalitásban m i n d e n összetevőnek csakis a n n y i lehet a súlya, mint amekkora a tényleges szerepjátszása. Tehát kizá-rólag konkrét m ű k ö d é s e mutathatja csak meg, h o g y a jog különállásra irányuló belső igényéből m i és milyen m é r t é k b e n lehet valóságos. Összefoglalva tehát: a jog a m i n d e n k o r i társa-dalmi egésszel kölcsönhatásban formálódik. Ez teszi lehetővé, h o g y különállása egyáltalán kifejlődjék — á m d e ez teszi kölcsön-hatását viszonylagossá s e g y s z e r s m i n d látszólagossá is.
2. fog és történelem
A jog két lehetséges felfogása közötti különbségtétel p e r d ö n t ő fontosságú, a m e n n y i b e n a jog és a t á r s a d a l m i változás össze-függéseire, a jog és a t ö r t é n e l e m kapcsolatára r á k é r d e z ü n k .
1 A LUKÁCSÍ társadalomontológia a társadalmi létet ilyen (a gazdaságtól a pénzügyig, a politikától a tudományig, a vallástól a művészetekig terjedő) komplexusokból álló komplexusnak, a közöttük szakadatlanul zajló kölcsön-hatások midenkori állapotának és eredményének tekinti. A nyelvet és a jogot nevesíti olyanként, amelynek öncélja vari, lévén közvetítő komplexusként kizárólagos célja az egyéb létkomplexusok közötti közvetítés. Atársadalmiasodás ezek sajátszerűségeinek kialakulását, így a közvetítés önálló funkcióvá válását jelenti. Lukács György A társadalmi lét ontológiájáról ford. Eörsi István, I-1H (Budapest: Gondolat 1976). Vö. a szerzőtől A jog helye Lukács György világképében (Budapest: Magvető 1981), H. rész, 107. és köv. o. [Gyorsuló Idő]. A LUHMANNÍ társadalomelméletben a strukturálódást az Ausdifferenzierung, vagyis a szociális alrendszerek fonriálódása jelzi. Niklas Luhmann Gesellschaftstheorie. Vö. Pokol Béla A szociológiaelmélet új útjai (Budapest: Akadémiai Kiadó 1988), 1,13-40. o.
[Kérdőjel],
105
H i s z e n a k ö z v e t l e n ü l eszközként (vagyis eszköz formájában, eszközre r e d u k á l t a n ) felfogott jog egészen m á s kapcsolatokat m u t a t , mint a m ű k ö d é s é b e n és gyakorlati h a t á s á b a n szemlélt jogi b e r e n d e z k e d é s , amit eleve a t á r s a d a l o m élete és kultúrája szerves a l k o t ó j á n a k tekintünk.
a) A jog mint eszköz
A jog mint c s u p a s z i n s t r u m e n t u m alakulásában a jogi szféra sajátszerűsége ú g y s z ó l v á n u r a l k o d ó szerepet játszik. A csu-p a s z e s z k ö z mikénti f o r m á l ó d á s á t társadalmi-történelmi t é n y e z ő k k ö z v e t l e n ü l n e m i g e n befolyásolják. A z a z a történel-m i összfolyatörténel-mat, a konkrét t á r s a d a l történel-m i történel-m e g b í z a t á s vagy kihí-vás s z e m p o n t j á b ó l véletlenszerű és esetleges m o z z a n a t o k is m e g h a t á r o z ó befolyást g y a k o r o l h a t n a k a b b a n a tekintetben, h o g y a jog eszköztára egy a d o t t kérdésre mivel, miként, mivé alakítva v a g y m i t kialakítva válaszol. Filozófiai nyelven kife-jezve: a t á r s a d a l m i a s o d á s n a k a t á r s a d a l o m fejlődésében nö-v e k nö-v ő térnyerése és m e g h a t á r o z ó nö-v á nö-válása m a g y a r á z z a ezt a l á t s z ó l a g o s önállóságot. A t á r s a d a l m i a s o d á s p e d i g a t á r s a d a l m i kapcsolatokban - t u d j u k - a k ö z v e t í t e t t s é g , a k ö l c s ö n h a t á s o k b a n a k ö z v e t e t t s é g előtérbe kerülését jelenti. Azt, h o g y m é g a t e r m é s z e t r e történő h a t á s b a n és a látszólag e g y s z e r ű céltételezési m ű v e l e t e k b e n is m e g s z ű n i k a közvetlenség, a z egyirányúság, és i m m á r n ö v e k v ő mérték-b e n és összetettséggel k ö z mérték-b e n s ő közvetítések ékelődnek mérték-be a korábban e g y s z e r ű folyamatokba. U g y a n a k k o r m a g a a folya-m a t is egyre i n k á b b több i r á n y ú v á és esélyűvé, s ezzel egyúttal egyre tisztábban t á r s a d a l m i l a g feltételezetté válik.
H i s z e n a többi társadalmi k o m p l e x u s is, a m i k ebben az ösz-szetett m o z g á s b a n részt vesznek, m a g u k is egyre tisztábban és h a t á r o z o t t a b b a n bontakoztatják ki viszonylagos autonómi-á j u k a t és sajautonómi-átszerűségüket. Ú g y tetszik, h o g y a z egyetemes fejlődéselmélet lelkesítő (de n a i v és u t ó p i k u s n a k bizonyult) hitével s z e m b e n a józan r e a l i z m u s álláspontja ez. A n n a k felismerése, h o g y a jog fejlődésében a z i n s t r u m e n t á l i s k o n -t i n u i -t á s az egyik legfőbb e l e m . Azaz: a m i n d e n k o r i ú j kihívásokra a d a n d ó válaszok többnyire n e m ú j eszközök létrehozásával, h a n e m (már csak a g o n d o l a t i ökonónia s az u t á n z á s , tehetetlenség és m e g s z o k á s erejénél f o g v a is)
gyak-ran a régiek átértelmezésével, ú j k o m b i n á c i ó k b a állításával, m á s u t t m á r m e g i s m e r t és bevált e s z k ö z ö k u t á n z á s á v a l v a g y átültetésével születnek m e g . Mindez n y i l v á n h i b a f o r r á s o k sokaságát h o r d o z z a m a g á b a n . M i n d e b b e n é r t e l e m s z e r ű e n az a lehetőség is b e n n e rejlik, hogy a z ü g y t ő l i d e g e n külső k ö r ü l m é n y e k is esetleg d ö n t ő befolyásra tesznek szert. Egy döntési helyzetben p é l d á u l m e g h a t á r o z ó f o n t o s s á g ú v á nőhet, h o g y a d o t t helyen és i d ő b e n milyen régi (idegen) m i n t á k b i z o n y u l t a k h o z z á f é r h e t ő n e k s m e g i s m e r h e t ő n e k - a k á r nyel-vileg, akár a k ö n y v t á r i h o z z á f é r é s é r t e l m é b e n .
Példával élve: g o n d o l j u n k csak a r r a , h o g y a s z a r v á v a l az e m b e r t halálra öklelő ökörért viselendő felelősséget m e g á l l a -pító szabály m i k é p p e n örökítődött át é v s z á z a d o k o n k e r e s z t ü l M e z o p o t á m i a k u l t ú r á i b a n - ESNUNNA törvényeitől H A M M U R Á B I
kódexén át egészen a z ószövetségi Exodus ig. H i s z e n n e m c s u p á n a z o n o s (s a távolabbi környezettől jellegzetesen eltérő) érdemi és eljárásbeli m e g o l d á s o k h a g y o m á n y o z ó d t a k át, d e az a többletrendelkezés is, amelyik a felelősséget egyetlen feltételhez kötötte, nevezetesen: vajon előzőleg h i v a t a l o s a n a gazda t u d o m á s á r a h o z t á k - e az állat öklelős természetét? Vagy g o n d o l j u n k arra, h o g y a z angol jog s z o m s z é d s á g á b a n sínylő-d ő skót jog a XVII. s z á z a sínylő-d sínylő-derekán n é h á n y évtizesínylő-d alatt tette m e g d ö n t ő lépéseit a m o d e r n n é válás ú t j á n , miközben m a g á n jogi f o g a l o m r e n d s z e r e hirtelen eltávolodott az angol h a g y o -mánytól, s véglegesen a JusznNiÁNUsztól örökölt k l a s s z i k u s minta szerint s z e r v e z ő d ö t t meg. E g y o r s váltásra n i n c s m á s m a g y a r á z a t u n k , m i n t n é h á n y olyan j o g k ö n y v léte és ismertsé-ge, a m e l y e k a XVI. s z á z a d végén s a XVII. század k ö z e p é n p r e c e d e n s a n y a g u k b a n a n g o l forrásokra és h a g y o m á n y o k r a t á m a s z k o d t a k u g y a n , kifejtésükhöz és r e n d s z e r e z é s ü k h ö z a z o n b a n a JusznNiÁNUsznál megismert f o g a l m a k h o z és m e g -különböztetésekhez f o r d u l t a k segítségért. Vagy említhetjük, h o g y a b e s z á m í t h a t ó s á g fogalmi megjelölésének a l a p j á u l az angol jogban m a is az elmeállapotok o l y a n osztályozása szol-gál, a m e l y e t két é v s z á z a d a (a m o d e r n pszichológia, pszichiátria és e l m e k ó r t a n t u d o m á n y a i n a k létrejötte előtt), e g y d ö n t ő -en teológiai ihletésű és spekulációra építő m a g y a r á z a t b ó l merí-tettek. A m o d e r n t u d o m á n y o s s á g m á r r é g m e g h a l a d t a ezeket a tanokat - e k ö r ü l m é n y a z o n b a n jottányit s e m változtatott az
107
osztályozás jogi relevanciáján, vagyis azon, h o g y jogi néző-pontból változatlanul alkalmasan rögzíti a szabályozás é r d e m e szempontjából lényegesnek tartott különböző változatokat.
Következtetésünk tehát csakis az lehet, h o g y az eszközként felfogott jognak a t ö r t é n e l e m b e n viszonylag kötetlen mozgási tere van. M i n d e n további g o n d o l k o d á s b a n k i i n d u l ó p o n t u n k eleve és csakis a z lehet, h o g y e s z k ö z é s c é l k ö z ö t t n i n c s e k v i v a l e n c i a : a d o t t társadalmi célt eltérő eszkö-zök - kialakult h a g y o m á n y o k t ó l , szokásoktól s késztetésektől f ü g g ő e n - a z o n o s h a t é k o n y s á g g a l szolgálhatnak. U g y a n a k k o r a z eszköz c s u p á n az egyik (bár rugalmas, a cselekvés általános keretét u g y a n a k k o r kijelölő) összetevője a befolyásolásnak.
Hiszen ö n m a g á b a n , n o r m a s z ö v e g k é n t szemlélve csakis olyan a b s z t r a k t u m k é n t kezelhetjük, a m e l y értelmezése konkrét gya-korlatában, t á r s a d a l m i l a g a k t u a l i z á l ó a l k a l m a z á s á b a n v á l h a t kizárólag k o n k r é t t á . Ezért h i á b a v a l ó lenne m i n d e n o l y a n kísérlet, amely a jogból k i i n d u l v a próbálná az e m b e r i történel-m e t rekonstruálni; vagy fordítva: a történeletörténel-m alakulásából igyekezne a jogra e g y é r t e l m ű következtetéseket levonni. Pár-h u z a m o s s á g o k p e r s z e k é t s é g k í v ü l fennállPár-hatnak. Például az ú n . jogi archeológia p o n t o s a n a n n y i r a (de h a d d nyomatékosít-suk: nem inkább) lehet releváns és n y o m é r t é k ű a m ú l t b a n lezajlott t ö r t é n e l m i f o l y a m a t o k mikéntjének feltárásában, m i n t a letelepedés, a m u n k a e s z k ö z ö k vagy é p p e n a hiedelmek és rituális szokások archeológiája.
Konkrét p é l d á k k a l élve: aligha m a g y a r á z h a t j u k c s u p á n gazdasági, politikai vagy általános társadalmi összefüggések-kel, hogy a n y u g a t i jogfejlődésben a közös r ó m a i h a g y o m á n y ellenére m i lehetett m e g h a t á r o z ó tényező a kontinentális és a z angolszász m i n t á k (mint kétféle fejlődési út) kialakulásában, szétválásában, eszközkénti f o r m á l ó d á s á b a n és sok évszázad o n át elkülönülő kultúrájában? Azt sem vezethetjük le p u s z -tán a történelmi fejlődésből s a különféle kihívásokból, h o g y miért és m i k é n t i n t é z m é n y e s ü l t e k szabad szerződési f o r m á k az egyik r e n d s z e r b e n - o l y a n területeken, a h o l a m á s i k rendszerben a trust, vagyis v a g y o n t á r g y a k n a k m á s o k javára szolgáló sajátos erkölcsi-jogi kötöttségű kezelése (cselekvő-képtelenek és férjes a s s z o n y o k anyagi v é d e l m é t ő l k ö z h a s z n ú alapítványok g o n d o z á s á i g terjedően) m á i g felülmúlatlan
al-kalmazkodó készségű jogi konstrukciója intézményesedett? A másik oldal felől közelítve viszont amennyiben ki-indulópont-ként a jogi szabályozást kellene tekintenünk, egy m a j d a n i jövőből visszafelé pillantva mostani k u l t ú r á n k akkori kutatója aligha olvashatná ki a történelem kemény valóságát p é l d á u l az 1936-os szovjet alkotmány szövegéből. Hiszen ismeretes, hogy a szovjet társadalomépítés jogi referenciájaként ez szol-gált alapul a SZTÁLINÍ időszaktól a Szovjetunió K o m m u n i s t a Pártjának XX. és XXII. kongresszusai által jelzett HRUSCSOVÍ
megújító törekvéseken keresztül egészen az 1977-ben bekö-vetkezett ú j alkotmányozásig. Vagy m i k é p p e n is következtet-hetne a m a j d a n i kutató a m a g y a r történelem szovjet hódoltság alatti megpróbáltatásaira például abból, hogy egyesülési jogi gyakorlatunk a szocialista alkotmányozás (1949) óta eltelt időkben (és különösen napjainkban) szigorodni látszik - holott történelmünk megélőiként éppen mi t u d h a t j u k , hogy emögött valójában kizárólag egy p u s z t á n verbális gyakorlatnak az élő jogműködés érdekében részletező szabályozásokkal biztosí-tott felváltása rejlik?
Dilemmánk akkor sem változik lényegesen, ha az eszköz-ként felfogott jogot nem normaszövegben meghatározott konk-rét megoldásként, h a n e m — mindezek általánosításával - ilyen eszközök normaszövegben történő tételezése, vagyis norma-tív rögzítése és kifejezése formájaként értelmezzük. Nos, en-nek fényében akár szokásjogról, akár bírói jogképzésről (pre-cedensjellegű vagy egyéb formáról), akár törvényhozásról (kodifikációról) vagy törvényi rendezésről (revízióról vagy konszolidációról) legyen is szó, többnyire jól körülhatárolha-tóan r á m u t a t h a t u n k egy történelmi eseménysorozatra, ami a kérdéses eljárás vagy forma típusképző jegyeit adta, s ezáltal egyszersmind ideáltípusát is szolgáltatja. Első megközelítés-ben így a szokásjog az e u r ó p a i középkorral, a precedensjog az angol jogfejlődéssel, a kódex a JUSZTINIÁNUSZÍ művel, a kodifiká-ció pedig a francia forradalom civiljogi gyümölcsével azono-sul. Közelebbi vizsgálódásnál azonban rögvest kiderül: jogo-sulatlan abszolutizálás ez - az európai civilizáció (bizonyos korokhoz egyébként tényleg határozottan kötődő) eredmé-nyeinek egyetemessé tétele, egyetemesként kivetítése. Márpe-dig megengedhetetlen ez, hiszen azt jelentené, hogy az embe-109
riség kulturális fejlődése egy-egy t e r m é k é t e t n o c e n t r i k u s a n (mert az e g y e t e m e s történelmi horizontot e u r ó p a i n é z ő p o n t -tal felváltó) egy-egy k o n k r é t k u l t ú r a h o r d o z ó r a jellemző helyi fogalmiasítással, ú n . n é p i felfogással a z o n o s í t j u k m i közben a t ö r t é n e l m i l e g k ü l ö n ö s t e g y e t e m e s s é tágítjuk. K ü -lönben is, m i h e l y t a jog t e r ü l e t é n v a l a m e l y eljárásnak v a g y f o r m á n a k a civilizációfejlődés t ö r t é n e t é b e n m u t a t k o z ó válto-zatait f e l t á r j u k , r ö g t ö n k i d e r ü l : k ü l ö n b ö z ő feltételek k ö z ö t t b á r m e l y i k ü k h a s o n l ó e r e d m é n n y e l s z o l g á l h a t j a a z o n társa-d a l m i f u n k c i ó k betöltését, a m e l y e k r e a jog e g y á l t a l á n , v a l a h a is k é p e s volt.
A kodifikáció funkcionális tipológiája e z é r t n e m k ü l ö n b ö z i k m a g a a jog tipológiájától. H a s o n l ó k é p p e n e l m o n d h a t j u k : a precedensjog angliai, amerikai, dél-afrikai, izraeli v a g y ve-gyes változataival a t á r s a d a l m i és jogi m e g ő r z é s é s / v a g y változás szolgálatát m i n d e n ü t t egyazon sikerrel vállalhatta.
És u g y a n í g y : a k ö z é p k o r i E u r ó p á b a n u r a l k o d ó szokásjognak megvolt u g y a n a m a g a szerepe a helyi sajátosságok és m e g -osztottságok f e n n t a r t á s á b a n , d e ebbe belefért az a m á s u t t inkább kodifikációs segítséggel betöltött s z e r e p , amit n á l u n k leginkább WERBŐCZY Tripartituma p é l d á z - e g y olyan helyzet, amikor az i d e g e n hódítóktól több részre szakított M a g y a r o r -szágon t ö b b é v s z á z a d o n keresztül é p p e n a nemzeti és jogegy-ség m e g ő r z é s é n e k h a t h a t ó s tényezőjéül szolgált. Mindezektől nyilván m é g távolabb esik a z az őrző és u g y a n a k k o r r e f o r m á -ló szerep, a m i t az ún. p r i m i t í v szokásjog tölthetett be a m a g a
„ f o r m á t l a n " rendszereiben.
b) A jog mint kultúra
Á m attól a pillanattól k e z d v e , hogy a jogot t á r s a d a l m i valósá-gában, a z a z m ű k ö d é s é b e n , m ű k ö d é s e előfeltételeivel és járu-lékaival egységben tekintjük, m á r eltérő következtetésre kell j u t n u n k . E k k o r a jogot m á r ú g y kell é r z é k e l n ü n k , m i n t a m i az általános t á r s a d a l m i k u l t ú r a része, k ö v e t k e z é s k é p p e n ebbe az egészében történelemtől meghatározott, á m egyszersmind tör-ténelmet f o r m á l ó k u l t ú r á b a ágyazódik. Sőt, p o n t o s a n e z e k n e k a kulturális (mentalitásbeli, felfogásbeli, magatartásbeli) gyö-kereknek s ö s s z e f ü g g é s e k n e k köszönheti, h o g y a történelem l e g d r a s z t i k u s a b b változásokra kényszerítő viharaival s z e m -110
ben is olykor m e g l e p ő erejű folyamatosságot, sőt egyenesen ellenállást tud tanúsítani. Vagyis: m í g az eszközzé csupaszí-tott jog sorsa p u s z t á n akaratelhatározás f ü g g v é n y e , hagyo-m á n n y á nehagyo-mesedése esetén a jog is önálló tényezővé, a történelem formálójává válhat. Tehát az általános emberi kultúra részeként felfogott jog olyan jelenségkomplexum, viszonylag ö n á l l ó történelmi tényező, amely m a g a is ala-kíthatja a történelmet. A történettudomány s egy társadalmi-ontológiai rekonstrukció nézőpontjából persze világos, hogy n e m egyetlen t é n y e z ő által történő meghatározásra, hanem mindenekelőtt f o r m a a d á s ra, vagyis s z ű r ő s z e r e p re, és a szűrő közegén keresztül történő kiválasztásra, alakításra és sajátszerűvé formálásra g o n d o l u n k itt. Mindez tehát nem változtat a n n a k alapigazságán, h o g y a jogi k o m p l e x u s is -mint viszonylagos önállóságában és sajátszerűségében kifej-lődött bármiféle társadalmi komplexus - a környezetéből érkező kihívásokra a maga m ó d j á n válaszol. Környezetének k ü l ö n n e m ű ingereire tehát a maga egyneműsítő m ó d j á n , azok nézőpontjából így külső és idegen m ó d o n reagál. Ezzel vi-szont a külvilágból a változásra irányuló ösztönzések érvé-nyesülését s esetleges szétsugároz tatását vagy lefojtását maga is alakítja, hiszen viszonylagos önállósága és kifejlett sajátsze-rűsége képessé teszi arra, hogy saját rendszerébe beépítse, ö n n ö n szerkezetéhez és mozgásához igazítsa ezeket a változásokat. Hatás és visszahatás ilyen kifejlett önállósága pedig -különösen határhelyzetekben - az események jellegét, sőt végső kimenetét is megszabhatja.
Gondoljunk csak arra, hogy a KONFUCEánus hagyomány évezredek óta milyen megváltozhatatlanul s mégis milyen alkalmazkodóképességgel alakítja a jog felfogását s végső sorsát is Kínában vagy Japánban. Hiszen az alanyi jogosultság biztosításában testet Öltő, előzetesen minden részletében rög-zített, ezért megmásíthatatlanul határozott követelésekre épí-tett és ezeket a nyerés/vesztés alternatívájában perelő, s mind-ezek fényében c s u p á n végrehajtó-konkretizáló alkalmazást eltűrő és igénylő magatartás-szabályozás n y u g a t i mintája ma is gyakran a joggyakorlat peremvidékéről k ü z d az elismerte-tésért, noha a nyugati mentalitás elsajátíttatását célzó (és paradox m ó d o n a hajdani szovjetizálástól Kínában szintén 111
erősített) m o d e r n i z á c i ó s p r o g r a m közel egy é v s z á z a d a m á r é p p e n a KONFucEánus j o g e s z m é n y felváltását t ű z t e célként m a g a elé. Vagy g o n d o l j u n k arra, h o g y a bizánci és m o n g o l ö r ö k s é g vegyülése m i l y e n m a r a d a n d ó n y o m o k a t h a g y o t t E u r ó p a keleti r é g i ó j á n a k fejlődésében, m i n d e n e k e l ő t t a hata-lom k i z á r ó l a g o s s á g á b a n , osztatlanságában és k a r i z m a t i k u s g y ö k e r ű legitimációjában, a jog b á r m i n e m ű állami cselekvés-sel t ö r t é n ő a z o n o s í t á s á b a n , valamint - a sajátszerű önállóság kezdetlegességéből és ethosztalanságából is f a k a d ó a n - a t á r s a d a l m i és állami s z f é r a legalább ideologikus m e g k ü l ö n -böztetését biztosító jogi konstrukciók (például a „ t á r s a d a l m i s z e r z ő d é s " eszméje) kifejlesztésének hiányában. Vagy gon-d o l j u n k arra, hogy a z o k a z (ENGELS kifejezésével) b a r b á r korai szabadságjogok, a m i k e t az európai k o n t i n e n s a b s z o l u t i z m u sai sorra legyűrtek, m a j d u r a l k o d ó i kegy, a d o m á n y o z á s f ü g g -v é n y e i -v é tettek, m i k é n t m a r a d h a t t a k érintetlenül a b r i t jogfej-lődésben, és miként v á l t a k egy jogi garanciákkal erőteljesen oltalmazott jogi k u l t ú r a kifejlődésének alapjaivá, s így az a n g o l - a m e r i k a i jogfelfogás egyik l e g s z e m b e s z ö k ő b b jellegzetességévé. S talán n e m t é v e d ü n k n a g y o t , ha ezzel is ö s s z e f ü g -gésbe h o z z u k , hogy p o n t o s a n ez a jogi kultúra az, a m e l y i k m i n d e d d i g sikerrel k i k e r ü l t e a n n a k f e n y e g e t ő perspektíváját, h o g y önálló értékmegvalósítását egy külső, ö n k é n y e s akarat p u s z t á n eszközkénti kiszolgálására f o k o z z á k le, és e z é r t talán az a n g o l - a m e r i k a i jogi b e r e n d e z k e d é s a leginkább m e n t e s attól, h o g y maga is m e g i s m e r j e a jogpozitivizmus ö n p u s z t í t ó h a t a l m i kiszolgáltatottságát s egy politikai sugallattal közvet-lenül irányítható jogi g é p e z e t tragédiáját.
3. A jog mint történelem
Az e l m o n d o t t a k b ó l s z á m u n k r a kettős következtetés a d ó d i k . A m e n n y i b e n a jogot n e m eszközszerű létre meztelenítetten, h a n e m teljes valójában szemléljük, k i d e r ü l , hogy a j o g n a k van saját története is, és e saját történettel a jog is fellép a történelem formálójaként.
Emlékezetes, h o g y a m ú l t század k ö z e p é n a t u d o m á n y o s p o z i t i v i z m u s o k elméleti sivárságával és terméketlenségével s z e m b e n fogalmazta m e g MARX és ENGELS a t ö r t é n e t i s é g 112
p r o g r a m a d ó hitvallását: „Csak egyetlenegy t u d o m á n y t isme-rünk, a történelem t u d o m á n y á t ! " Nos, jócskán tévednénk, ha ebből valamiféle misztifikált, nagybetűs történelemre követ-keztetnénk - olyanra, amelyik önmagában elégségesen s befeje-zetten áll fenn, absztrakt transzcendenciaként szabva létünk-nek keretet úgy, hogy i m m á r semmiféle történés és e r e d m é n y nem állhat elő másként, mint ennek derivátumaként. Úgy vélem, a történelem v a l ó b a n történelmi felfogása a kifejl(őd)és és formál(ód)ás konkrét-egyedi alakulása történelmi logikájá-nak elsőbbségét szögezi le bármiféle apriorisztikusan eleve fennállóként hiposztazált belső-immanens logikával szem-ben. Ugyanakkor e felfogásban benne rejlik a történelmi meghatározódás összetettségének megsejtése - minden egy-irányú oksági determinizmussal szemben. Ma már tudjuk: a létezés ténylegesen lezajló kölcsönhatásokból tevődik össze, és az ezekből mindenkor alakuló összmozgás egyik m i n d e n -kori konkrét eredménye az is, hogy adott kölcsönviszonyban akkor és ott egyáltalán melyik oldal bizonyul majd erősebb-nek - LUKÁCS kifejezésével „túlsúlyosnak", azaz a kölcsönha-tásból a d ó d ó mozgás irányát és eredményét végső soron meghatározónak. És azt is tudjuk: a társadalmiasodás előreha-ladásával, a társadalmi mozgásban részt vevő komplexusok számának növekedésével és sajátszerű önálló válaszadás-módjaik kibontakozásával azt előre látni v a g y éppen előzete-sen megtervezni, hogy a d o t t folyamatban m i és miként gya-koroljon végső befolyásolást, biztonsággal bizonyára soha-sem lehetett, és mindenesetre a fejlődés mai fokán aligha — és egyre kevésbé - lehet. Ez pedig szükségképpen a h h o z a következtetéshez vezet, h o g y a társadalomban lezajló köl-csönhatások teoretikus rekonstruálásának egyedül sikerre ve-zető elméleti kerete a t o t a l i t á s szemlélet. A totalitásszemlélet a mindenkor előálló egészből indul ki a n n a k megállapítása érdekében, hogy ehhez a mindenkori egészhez vezető folya-matban mely tényezők is működtek sikerrel közre. És ebből indul ki annak utólagos mérlegelése érdekében is, hogy a kölcsönös meghatározódásnak a fentiekben jelzett folyamatá-ban a túlsúlyok és hangsúlyok voltaképpen mely ponton és milyen irányban is érvényesültek, miképpen helyeződtek át, merre és mennyire tolódtak el.
113
Érdemes lenne például elemeznünk, hogy a gazdasági szférának a MARxizmusok által különösen hangsúlyozottan tulajdonított kiváltságos szerep miképpen differenciálódik, halványodik vagy tűnik átmenetileg el a m á s o d i k világhábo-rút követően kettészakított országok, illetőleg a szocializmust saját életükben megszenvedő területek esetében. Hiszen a gazdaság (is) a társadalom berendezkedésének egyik részjel-legű mozzanata, következésképpen a politikától, a politika pedig (mindezekhez képest) külső erőviszonyoktól közvetlen m ó d o n feltételezett. Tehát a politika végzi el az alapvető váltóállításokat az első — vagyis az irányt kijelölő — szétágazá-soknál, és közreműködik m i n d e n rá következő későbbi - és továbbrendező - váltóállításnál is. Mindebben tehát nem arról van szó, hogy valamely egytényezős doktrínát egy másik egytényezős doktrína szimplicizmusával váltanánk fel, ha-nem arról, hogy eleve olyan összetett meghatározódással számolunk, amelyben egyébként általában túlsúlyosnak bizo-nyuló tényezők is kizárólag bizonyos feltételek megléte esetén juthatnak egyáltalán szerephez, míg esetleg m á s feltételek kizárólag ellentétes irányú (s így az előbbit kizáró) mozgást engednek c s u p á n érvényesülni. Márpedig ennek tisztázása azért is fontos, mert a politikum ilyen váltóállító és rendező szerepét nemcsak a társadalmak normális fejlődésében, d e esetleges válságba s o d r ó d á s u k során (sőt, ilyen válságaik kezelésében, alkalmazkodásra irányuló képességük alakulá-sában is) megfigyelhetjük.
Második következtetésünk a jogról mint a kultúra összete-vőjéről elmondottakból fakad, egyszersmind azonban a jog önálló szerepjátszása össztársadalmi méretekben vett viszony-lagosságához is közvetlenül kapcsolódik. Amennyiben ugyanis a társadalmi mozgásban olyan egyre összetettebb meghatáro-zódási folyamatokkal kell számolnunk, amelyekben a jog helyét tudatos tervezéssel egyre kevésbé jelölhetjük ki, vi-szont egyéb tényezők így a jogot könnyen és (legalábbis egy emberi élet időtartamával mérve) tartósan közvetlenül kiszol-gáló szerepbe kényszeríthetik, úgy a jogban testet öltő civili-zációs értékek védelméért, erősítéséért és továbbfejlesztéséért csakis a jogi kultúra gyökereinek mélyítése, az általános kultúrához f ű z ő d ő kapcsolatai szervesebbé tétele útján k ü z d
-h e t ü n k . Azt jelenti ez, -h o g y egy kellő civilizációs értékeket kellő szilárdsággal s kellő mélységű t á r s a d a l m i b e á g y a z o t t sággal ötvöző jogrend kiépítése n e m csak egyszerűen e s z k ö z -jellegű, a valamikori t á r s a d a l m i kihívás és a z arra a d a n d ó jogi válasz k o n k r é t egyszeriségében f e l o l d h a t ó feladat. H i s z e n egy ilyen jogrend felépítése egyidejűleg ó h a t a t l a n u l h a g y o m á n y -teremtés és k u l t ú r a a l a p o z á s is. Ez m a g y a r á z z a , h o g y ilyet hatalmi szóval n e m is h í v h a t u n k életre: jogi kultúra t e r e m t é s e csakis n e m z e d é k e k állhatatos - m a g á t a k u l t ú r á t m á r az érette folyó harc g y a k o r l a t á b a n is gyakorlottá t e v ő és a t á r s a d a l o m a l a p v e t ő kulturális értékeihez ezáltal is kapcsoló m u n k á j á nak gyümölcse lehet. A m e n n y i b e n tehát ilyen jogrendért k ü z -d ü n k , ú g y egyszersmin-d egy saját jövőjére sajátszerű értékei kibontakoztatásával felkészülő, s e n n é l f o g v a esetleges v i h a r a i optimális kivédését jogi h a g y o m á n y t a l a j á n biztosító k u l t ú r a kialakításáért is f á r a d o z u n k .
K o r u n k b a n és ez n e m feltétlenül m e g h a t á r o z o t t t á r s a d a l
K o r u n k b a n és ez n e m feltétlenül m e g h a t á r o z o t t t á r s a d a l