1948-ban elfogadták a kommunista alkotmányt, mely bevezető részében a keresztyénségre hivatkozott (!), és népi-demokratikus országként jellemezte Csehszlovákiát. A levéltitkot ugyan elismerte, de azt korlátozhatónak tartotta törvény által (6. §), a szólás- és sajtószabad-ságot ((19. §) is elismerte. Kimondta, nem engedélyezett a sajtó cenzúrának való alávetése (20. § (1)). Külön törvény rendelkezett arról, kinek van joga folyóiratokat kiadni és milyen feltételek mellett, főleg arra való tekintettel, hogy a sajtó esetében ne a haszon legyen a fő cél (20 § (2)). A szellemi alkotó tevékenységet is garantálta (21. §). Viszont a fi lmgyártás, terjesztés és nyilvános vetítés, a fi lmek behozatala és exportja az állam monopóliuma (22. § (1)), szintúgy a rádió és televízió működtetése (22. § (2)). A szabad gyülekezési és egyesülési jogot is biztosították (24. §).
A 245/1948 Sb. törvény alapján 1948. október 25-én a magyar nemzetiségű csehszlová-kiai lakosok visszakapták állampolgárságukat, ha 1938. november 1-én csehszlovák állam-polgárok voltak, állandó lakhelyük Csehszlovákia területén volt és nem vétettek a köztár-saság és annak népi-demokratikus rendje ellen.113 Formálisan tehát minden a legnagyobb rendben volt.
A maradék szólásszabadságot 1949 tavaszán szüntette meg a 94/1949 Sb. törvény a könyv- és kottakiadásról és terjesztéséről, a 95/1949 Sb. sz. törvény (a könyvkiadásról és terjesztésről, zeneművekről és egyéb nem periodikus kiadványokról) és a 184/1950 Sb. sz.
törvény a folyóiratok kiadásáról és a Csehszlovák Újságírók Szövetségéről. Hatályon kívül helyezték mind az 50 sajtóval kapcsolatos törvényt és jogszabályt az Osztrák-Magyar Mo-narchia és az I. Csehszlovák Köztársaság idejéből, valamint betiltották a magánvállalkozást a sajtó területén.114
Később a feszült nemzetközi helyzetre és a belpolitikai fejlődésre való tekintettel, a kor-mány 1953. április 22-ei rendelete alapján létrehozták az Állami Sajtóellenőrzést,115 mely
112 Az ellen is tiltakoztak, hogy tiltották a magyar nyelv használatát, a magyarokat kizárták a kommunista pártból, a tömegszervezetekből, bezárták a magyar iskolákat, megvonták a gyereknevelési segélyt és a nyugdíjat a magyaroktól, a magyar magán-, köz- és állami alkalmazottakat elbocsátották és a magyarokat kizárták a föld-osztásból. Uo. 90.
113 Šutaj: 276.
114 ES I. 311. ES IV. 123.
115 Štátny tlačový dozor – cenzúrahivatal.
szervnek feladata volt gondoskodni arról, hogy ne jelenjenek meg és ne terjedjenek állam-, hadi- vagy gazdasági titkot képező adatok.
A szocialista társadalom érdekeinek védelmét rögzítette az új 81/1966 Sb (17. §) számú saj-tótörvény, betartását egy központi állami szerv, a Központi Kiadói Igazgatóság,116 Szlováki-ában a Szlovák Kiadói Igazgatóság117 (18. §) ellenőrizte.118 Habár a közigazgatásban érvénye-sült némi kétnyelvűség, a nemzeti bizottságok gyakorlatában hivatalosan a településneveket szlovákul használták. A sajtó azonban a régi helyneveket alkalmazta. A nyelvhasználatot tör-vény ugyanis nem szabályozta.119 A Nemzetgyűlés 1966. október 25-én elfogadta a 81/1966 Sb. sz., a periodikus sajtóról és többi tömegkommunikációs eszközökről szóló törvényt.120
A szlovákiai magyar sajtó megindulása mindjárt az elején összefonódott az agymosással és a cenzúrával. Elsőként a Jó Barát című lap jelent meg Prágában (1948. július 28. – 1949. ápri-lis 10.), mely a Csehországba deportált magyarok számára készült. Pozitív szerepe volt abban, hogy segítette az elszakított családtagok megkeresését, azonban arra kívánta rávenni olvasóit, hogy telepedjenek le a cseh határvidéken és vállalják a munkát a mezőgazdaságban.121 Tehát az asszimilációjukat óhajtotta elősegíteni.
1949. november 19-én a Belügyi Megbízotti Hivatalban (BMH) tárgyalás folyt, Dr. Dani-el Okáli bDani-elügyi megbízott (miniszter) irányításával, mDani-elyen a magyar Dani-elvtársakkal közölték, Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP) Központi Bizottsága (KB) mellett Magyar Bizottság alakult, melynek többek között Lőrincz Gyula is tagja volt. Ennek a Bizottságnak a feladata volt, hogy a magyar kérdés megoldásánál segédkezzen, de tilos volt számára, hogy a magyar elvtársak körében kezdeményezően lépjen föl. Egy magyar folyóirat kiadásáról is döntöttek Az Új Élet címtervű nyolcoldalas hetilap megszervezésével Major Istvánt122 bízták meg, aki a lap politikai és ideológiai felügyeletét – tehát a cenzúrázást – is ellátta.123
A Magyar Bizottság bővített ülésén (1948. november 22.) dőlt el, hogy a lap neve – Major javaslatára – Új Szó lesz, a felelős szerkesztő pedig Lőrincz Gyula. Az ülésen arról is döntöt-tek, hogy a magyarok lakta területek helyi pártszervei „egy megbízható és odaadó magyar ajkú elvtársat nevezzenek ki magyar sajtóreferenssé”, aki a szerkesztőség és „a munkás- és paraszttömegek közötti levelezés megszervezését” intézi majd.124 A sajtóreferens meg majd
116 Ústredná publikačná správa 117 Slovenská publikačná správa 118 ES I. 311.
119 SNA Bratislava, f. Povereníctva vnútra, adm. Odb., kart. 1101. Správa a prieskumu používania maďarského jazyka v styku národných výborov s občanmi maďarskej národnosti a návrh opatrení na dôsledné dodržiavanie smerníc strany a vlády v tejto otázke, 11. 9. 1958 [Jelentés a magyar nyelv használatának felméréséről a nemzeti bizottságok és a magyar nemzetiségű polgárok között és javaslatterv a párt és kormány erre a kérdésre vonatkozó irányelveinek következetes betartására]. Idézi Šutaj: 277.
120 ES IV. 123.
121 Fónod: 144.
122 Major István (1887–1963) kommunista politikus, pedagógus, a Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója (1933–1935), 1938–1945 között a Szovjetunióban élt, a moszkvai és kujbisevi szlovák és magyar rádióadás be-mondója, a háború után a pozsonyi Pravda sajtókombinát igazgatója (1945–1951), Csehszlovákia magyarországi nagykövete (1951–1957) nyugdíjba vonulásáig. A CsKP KB tagja (1929–1931, 1949–1954) és az Szlovákiai Kommunista Párt (SzLKP) KB tagja (1950–1963). Többször volt parlamenti képviselő is (1925–1931, 1935, 1948–1954).
123 Popély (2008): 88–89.
124 Uo. 90–91.
cenzúrázza a levelezőket.125 A párttagság alapvetően fontos kritérium maradt az egész időszak alatt, amikor a párt irányította a sajtót.
Az 1956-os magyarországi forradalom eseményeit a szlovákiai magyarság is egyértelműen szimpátiával és nagy várakozással kísérte.
Az Új Szó főszerkesztője a fanatikus kommunista hírében álló Dénes Ferenc volt, akit a pártközpontban is igen megbízható elvtársnak tartottak. Elmarasztaló véleménye más ma-gyar szerkesztőségekre nézve is kellemetlen következménnyel járhatott. Dénes a forradalom-mal való szimpátia gyanújába keveredett beosztottait megbüntette, az Új Szóba rendszeresen író külsős munkatársakat pedig évekre eltiltott a lapban való publikálástól. Ez történt névro-konával, Dénes György126 költővel, a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztőjével, az irodalmi rovat szerkesztőjével (1951–1985) és Delmár Gáborral.127. Írásbeli megrovást kaptak azért, mert Mács Józseff el készült interjút sugározták, mely – úgymond – valótlanságokat, ér-telmetlenségeket és politikai tévedéseket tartalmazott.128 Mács visszaemlékezése szerint (2013.
november 14.), a rádióinterjúban azt fejtegette, hogy kevesebb szemellenzőséget vár el, ne olya-nok döntsenek irodalmi kérdésekben, akik nem értenek hozzá és távol állnak az irodalomtól.
125 Később történt, de az „éberség” folyamatosságát mutatja, hogy a Helsinki Zárónyilatkozat (1975. aug. 1.) aláírása után Geönczeöl Gyulával bent jártunk az Új Szó kassai fi ókszerkesztőségében. Szaszák György újságíró megkért bennünket, hogy írjunk az eseménnyel kapcsolatosan néhány sort, amit mint véleményt közzétesznek a lapban. Kapásból külön-külön írtunk egy féloldalnyi szöveget kézzel. Örömünket fejeztük ki, hogy a kérdéseket tárgyalással lehet megoldani a világpolitikában és nem háborúval. Véleményünk azonban mégsem jelenhetett meg a lapban. A pozsonyi szerkesztőség érdeklődött, hogy kik ezek, akik véleményüket leírták. Miután kiderült, nem vagyunk párttagok, nem juthattunk sajtónyilvánossághoz.
126 Dénes György (1923–2007) műfordító.
127 Delmár Gábor (1923–2009) az Új Szó külső munkatársa, a sakkrovat szerkesztője.
128 –lamér–: 16. A cikk tévesen azt tartalmazza, hogy Mács egyik írását sugározták.
A levél magyar fordításban jelent meg.
„Csehszlovák Rádió Körzeti Igazgatóság Bratislava, Zochova 3.
Kelt: Pozsony 1957. II. 2.
Dénes György elvtárs [soha nem volt párttag, ez szokásos megszólítás volt akkoriban – B. Z.], A magyar adás szerkesztője
Helyben
Tárgy: Írásbeli megrovás
A Csehszlovák Rádió munkarendjének XI/40/b paragrafusa alapján megrovással büntetem a magyar adás szer-kesztőjét, Dénes Györgyöt és a magyar adás szerkesztőségének helyettes vezetőjét Delmár Gábort a munkarend megsértéséért és a kötelező politikai éberség elmulasztásáért. Dénes György mint a magyar adás szerkesztője és Delmár Gábor mint a magyar adás helyettes vezetője 1957. január 1-én 17:30-kor közreadták Mács Józsefnek, az Új Szó szerkesztőjének a csehszlovákiai magyar irodalom távlataival foglalkozó anyagát. Az anyag valótlan állításokat, értelmetlenségeket és politikai tévedéseket tartalmazott. Ezen kívül a két megrovásban részesített személy elmulasztotta azt a kötelességét, hogy az anyagot leközlése előtt, bemutassa a Sajtófelügyelet Igazgató-sága (cenzori hivatal – B. Z.) szervének.
Ezt a büntetést nevelő eszközként alkalmazom, és ezért elrendelem, hogy az utasítást csatolják a káderanyaguk-hoz. Amennyiben a két nevezett személy az elkövetkező egy évben nem követ el hasonló munkafegyelem-sértést, káderirataikban a bejegyzés megszüntethető.
Szerinte azonban az interjú miatti elmarasztalás csak ürügy volt. Más ok miatt kívánták elle-hetetleníteni, csak azt, kényes volta miatt, nem kívánták nyilvánosság elé tárni.129
A cenzúra egyik formája volt a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja adásainak zavarása. Míg a két említett adó szlovák nyelvű adásainak műsorát szinte a rendszerváltás ide-jéig zavarták, a magyar adásokét már nem. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején viszont a magyar adókat is zavarták szlovák oldalon, hogy alig lehetett valamit hallani a zörejek és zakatolások miatt.130 Ezt nevezhetnénk hangcenzúrának.
Csehszlovákia és Magyarország 1951 végén vette föl a hivatalos kapcsolatot a zavarások, vagy ahogy ők mondták a „rádióvédelem” ügyében. Míg Magyarország területéről főleg a cseh és szlovák nyelvű adásokat zavarták, Csehszlovákia déli szomszédja területét szennyezte sípoló, zúgó, zakatoló zörejekkel. A zavarások 1952. február 6-án kezdődtek 00:00 órakor.
Szolnokon, Debrecenben és Székesfehérvárott működtek ilyen „cenzúraállomások”.131 Nem lenne teljes a korszak sajtóval kapcsolatos lehetőségeinek ismertetése, ha nem szól-nánk a cenzúra fellazításának sikeres akcióiról, melyeket az Egyesült Államok kezdeménye-zett. A Szabad Európa Bizottság (SZEB) akciójáról van szó. A SZEB 1950. július 4-étől New Yorkból, majd 1951. október 6-ától Münchenből megkezdte a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű rendszeres adásainak sugárzását.132 A cenzúra semlegesítésének ez egy hatásos módjá-nak bizonyult. A szlovákiai magyarok körében ennek hallgatása elterjedt volt.133
A SZEB már 1949-ben fölvetette, hogy nem csupán az éter hullámhosszán harcoljanak a szovjet zsarnokság ellen, hanem léggömbök útján kellene anyagot szórni a közép-kelet-euró-pai térségbe.134 Csehszlovákia irányába 1951 nyarán indult meg a léggömbök útra bocsátása a cseh-német határ közeléből. 1953 júliusában ezt követte a hasonló Prospero-művelet, majd 1954 májusa és augusztusa között a Veto-akció. Az első sikereken fölbuzdulva, 1954. október 1-én megindult Magyarország felé a Fókusz-művelet. Hat héttel később már kisalakú
újságo-129 1956 novemberében a szerkesztőségi gyűlésen Mács kifejtette, nem ért egyet a hivatalos állásponttal, mely szerint Magyarországon az ellenforradalmat a nyugati imperialisták robbantották ki. – Szerinte Magyarorszá-gon a Rákosi-Gerő klikk szektás-balos politikája és az erőszakos iparosítás okozta a mélyszegénységet.
Dénes Ferenc főszerkesztő vérben forgó szemekkel hallgatta a 25 éves, lendületes Mácsot. Ezt követően 1957 januárjában volt még egy éles összetűzésük, ami miatt a főszerkesztő kirúgta Mácsot. Majd hívatta és közölte vele, ha egy éven át jól viselkedik, akkor maradhat. Csakhogy ez nem ment, mert Dénes kitalálta, hogy a hely-neveket szlovákul kell írni a lapban. A Szlovák Írószövetség magyar tagozatának nevében Mács is tiltakozott.
Ez tehát „nem vallott jó viselkedésre”. Mennie kellett annak ellenére, hogy még Bacílek, a kommunista párt főtitkára is a magyar elnevezések megtartására hajlott, habár közölte, ebbe a párt nem avatkozik be, döntsenek belátásuk szerint.
Dénes rosszallóan állapította meg, hogy szerkesztőségének egyes tagjai „meginogtak, nacionalista jelszavak hatása alá kerültek”. Ezért Dénes egy magyar nyelvű elméleti pártlap megjelenését tartotta fontosnak (1956.
december 12–13.). Popély (2006): 223.
130 Tiltakozunk! Győr Sopron-Megyei Hírlap, 1956. november 1., 2. Tiltakozunk a Szabad Petőfi Rádió zava-rása ellen. Magyar Ifj úság, 1956. november 1., 2. In 1956 sajtója. Mindkét lap közli, hogy Balatonszabadiban bemérték a zavaróállomást, mely Pőstyénből sugározta a jeleket.
Viszont mindig maradt egy hullámsáv, melyet azért nem zavartak, hogy a magyar belügyi szervek és a külügye-sek zavartalanul hallgathassák a Szabad Európa Rádiót. Borbándi: 154–155.
131 Borbándi: 151–154.
132 Uo. 30., 44., 536. A cseh és szlovák nyelvű adásokat New Yorkból szintén 1950. július 4-től, Münchenből 1951 májusától sugározták. Uo. 24–25.
133 A félhivatalos álláspont a Szabad Európa Rádió hallgatásával kapcsolatosan az 1970-es években az volt, hogy hallgatni szabad, csak terjeszteni az ott hallottakat büntetendő.
134 Borbándi: 169.
kat is küldtek a célterületek felé. Ez az akció 1955 elején is teljes erőből folyt, sőt februárban már Lengyelországra is kiterjedt. A kampány kezdetétől 1955 őszéig mintegy 300.000 lég-gömb, 1951–1956 között 300 millió nyomtatványt, röplapot, újságot szállított a három em-lített ország területére. Az akció november közepéig folytatódott.135 Így juttatták el Nyikita Szergejevics Chruscsov titkos beszédét is szlovák és cseh nyelven.136
Az olvadás jelei már a ’60-as évek közepén jelentkeztek. Egy magyar ellenzéki csoport az Irodalmi Szemle című folyóirat körül kezdett kialakulni, de a Hét című hetilapban is viták in-dultak a magyar kisebbség helyzetéről, ami összefüggött a politikai olvadással. Ez a vita foko-zatosan átterjedt a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) berkeibe ugyanúgy, mint a Szlovák Újságírók Szövegségének magyar szekciójába is. A Csemadokban az első jelentős konfl iktus az 1966. decemberi IX. kongresszuson jelentkezett, amikor vita tárgya lett, hogy kinevezhetnek-e egy olyan főszerkesztőt, aki nyitottabb Csehszlovákia tör-ténetének korábbi szakaszainak átértékelése irányában.137
De a Csemadok képes, kulturális hetilapjában, a Hétben más is történt. Sokadik támadás indult a magyarok ellen, „hogy ebben a kicsire sikeredett országban, mi magyarok, vala-miféle idegenek, jöttmentek vagyunk” – írta Mács József138 író. – Mivel a Hét felelős szer-kesztőjeként dolgozott akkor, kitalálta, havonta egyszer tematikus számokat állítanak össze, melyek válaszolnak a gyalázatos és hazug támadásra. Így bemutatták a magyarok által lakott járások történetét, községeinek múltját, a járások történelmi és kulturális eseményeit, „jeles személyiségeit, akik megfordulnának a sírjukban, ha a jóistenke fülükbe súgná, hogy nekünk több mint ezeréves ittlétünket most azoknak kell bizonyítanunk, akik hajdan, az ő idejük-ben, még alig ébredező nemzetiség voltak.” A galántai járás bemutatásával kezdték139, majd a
135 Uo. 181–82. – Állítólag az egyik léggömb felrobbant és Dobronyán (Zólyom megye) súlyos égési sérülése-ket okozott. Szabó 5–6. Állítólag a szepességi Farkasfalván is hasonló eset történt, amikor 3 munkás megsérült.
Szabad Nép, 1956. október 26., 3. In 1956 sajtója. Pravda, 1956. november. 1. A pozsonyi lap még hozzáteszi, hogy a csehszlovák kormány emiatt tiltakozott az USA prágai nagykövetségén. A jegyzék kivonatos ismertetése után megjegyzi, hogy több ilyen tragikus esemény történt az év folyamán, konkrétumok említése nélkül. Pravda uo. A magyar külügyminisztérium is tiltakozott, azt állítva, hogy 1956. július 19-én a léggömbök repülőgép szerencsétlenséget okoztak. Uo. 181.
136 A beszéd 1956. február 25-én hangzott el, mely részben feltárta a sztálinista rémtetteket és terrort. A Bars-megyei Karvalyon is találtak ilyen nyomtatványt. Apám akkor ott régészeti ásatásokat folytatott és a munkások hoztak neki egy ilyen példányt, melyet valahol a környéken találtak. A 16 lapos nyomtatvány felváltva cseh és szlovák nyelven hozza a beszédet. Bevezetőjében Howard Fast, baloldali író levelét közli, melyet ő a kommunista New York Daily Worker c. lapnak címzett. Egy mondatot idézünk belőle a levél hangnemének érzékeltetésére: „Ez egy furcsa és rettenetes dokumentum, a történelemben tán nincs párja; nem lehet letagadni, hogy barbárságról és beteges vérszomjúságról számol be, mely a civilizált emberek gondolkodásának maradandó szégyene lesz.”
137 Šutaj: 280.
138 Mács József (1931–), az Új Szó szerkesztője (1952–1957), az ’56-os forradalom iránti rokonszenve miatt menesztették a pártlaptól. Ezután az Új Ifj úság kulturális rovatvezetője (1957–1960), a Hét társadalom-politikai rovatának szerkesztője (1960–1968), főszerkesztő-helyettese (1968–1970), majd leváltották és szakszerkesztő-ként dolgozott a lapnál. Fónod: 196.
139 Minden ilyen lapszám címoldalán feltüntették a járás térképét és egy fényképpel jellemezték a járást.
A cikksorozatot Kiszling Eleonóra és dr. Csanda Sándor, a nyitrai Pedagógiai Fakultás tanárai lektorálták. Az írások mottója egy Fábry Zoltán-idézet lett: „A jövőt a jelen valósága alakítja, és ez a jelen térben és időben csak a múlt és a jövő vissza- és előrefutó vonalán igazolhatja saját realitását. Aki a múlt összekötő vonalát elmetszi, sose érhet el a jövőbe.” Hét, 1966. február 6., 5–14.
dunaszerdahelyi140 következett, azután a komáromi,141 az érsekújvári,142 a lévai,143 a nyitrai,144 a losonci,145 a rimaszombati,146 a rozsnyói,147 stb. A Hét példányszáma látványosan növeke-dett. A kassai járással kívánták föltenni a koronát munkájukra. A kassai szám148 megjelenése után,
„Lőrincz Gyulának,149 a Csemadok országos elnökének az asztalán (…) megcsörrent a telefon, s a pártközpont egyik fontos embere raportra hívta a pártházba, s azt kérdezte tőle, tud-e arról, mi folyik a Hétben, milyen anyagok kerülnek havonta egyszer a lapba Beszélő múlt címmel?. Keres-ve sem találni benne szlovák múltat! (…) Nagy fejmosást kapott Lőrincz, azzal a végszóval, hogy azonnal intézkedjen. Rögtön irodájába hívatta a Hét főszerkesztőjét,150 és büntetésként kirúgatta a Csemadok Központi Bizottságából. A főszerkesztő meg szobájába kéretett engem, s miután közölte velem, hogy a Beszélő múltnak különösen a kassai száma miatt kitört a pártközpontban a vihar, az elvtársak csúnyán letolták, és én sem úszhatom meg szárazon, hiszen a Beszélő múltnak felelős szer-kesztője voltam. Tehát úgy büntet meg engem, hogy a sikeres munkámért megígért 1500 koronás pénzjutalmat nem utalja ki számomra. Ennél nagyobb büntetést nem is lehetett volna adni néhány héttel karácsony előtt.”151
Végezetül lezárva ezt a korszakot egy sajátos esetről is be kell számolnunk 1956-tal kap-csolatosan. A cenzúra exportjáról. Az 1956. november 4-iki szovjet beavatkozás után a ma-gyarországi újságíró-társadalom döntő része a forradalom és szabadságharc oldalán állt. Így a berendezkedő Kádár-rezsimnek „internacionalista” támogatást kellett nyújtani. Ezt Cseh-szlovákia is megtette, úgy rádióadásaival, mint sajtóval egyaránt. A „szolnoki” adó 1956.
140 Hét, 1966. március 6., 5–14.
141 Hét, 1966. április 10., 5–13.
142 Hét, 1966. május 15., 4–15.
143 Hét, 1966. június 19., 5–14.
144 Hét, 1966. június 17., 5–14.
145 Hét, 1966. augusztus 14., 3–15.
146 Hét, 1966. szeptember 11., 4–15.
147 Hét, 1966. október 16., 5–14.
148 Hét, 1966. november 20., 4–15. Ehhez még hozzácsatolták az eperjesi Caraff a-féle vérengzés történetét is (Eperjes fekete tavasza. Uo. 14–15.). Hozzá kell tennünk a teljesség kedvéért, hogy még megjelent az utolsó magyarok lakta járás, a tőketerebesi ismertetése is (Hét, 1966. december 18., 4–13.), de abban már a munkás-mozgalmi témák kaptak kimagasló szerepet. Ezeket korábban sem lehetett mellőzni (Királyhelmec az illegalitás idején (uo. 9.), Munkásmozgalom Kelet-Szlovákiában (uo. 10–11.), Az 1831. évi parasztfelkelés (uo. 13.). Ez utóbbi értékelését is a kommunista szempontok befolyásolták, de azért szó esett II. Rákóczi Ferencről, Erdélyi Jánosról, Dobó Istvánról, Buttler Jánosról és a zempléni fejedelmi sírról, melyet Fettich Nándor téves megálla-pítása alapján Álmos földi maradványaiként ismertettek (uo. 9., 12.).
149 Lőrincz Gyula (1910–1980) festőművész, grafi kus, újságíró, politikus, a felvidéki magyarság „rossz szelle-me”. 1939–1946 között Budapesten működött reklámgrafi kusként, majd Pozsonyba költözött. Abban az időben kapott különböző kommunista pártmegbízatásokat, amikor a magyarokat üldözték. Az Új Szó, Csehszlovákia Kommunista Pártjának napilapja élén állt (1948–1954, 1968–1975). A Csemadok országos elnöke (1948–1968), Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja (1953–1958), Elnökségének tagja (1955–1960).
Csehszlovákia Kommunista Pártja KB (1958–) és Elnökségének tagja (1964–1968), parlamenti képviselő, a prágai Nemzetgyűlés Elnökségének tagja (1969–), a Szlovák Képzőművészeti Szövetség elnöke és a Csehszlovák Képzőművészeti Szövetség alelnöke, számos kommunista kitüntetés birtokosa (Klement Gottwald-díj, Munka Érdemrend, Érdemek az Építésért, Érdemes Művész). ES III., 395.
150 Dr. Major Ágoston (1926–) a Hét élén 1961–1975 között állt.
151 Mács: 21–23.
november 4-én 4 óra 5 perckor kezdte meg adását. A feltételezések szerint Csehszlovákiá-ból Ungvárról, vagy mozgó katonai adókról sugározta műsorát.152 A megalakult kollaboráns munkás-paraszt kormány kérésére Szlovákiából négy vagy hat ideiglenes rádióállomás sugár-zott forradalomellenes műsorokat Magyarországra. Ezeket október 3-án és 4-én állították üzembe az államhatár mentén.153
„1956. október 28-ától néhány napon át az Új Szó két variációját adták ki. Az egyiket továbbra is a csehszlovákiai magyaroknak szánták, a másikat a magyarországiaknak.154 Emellett röplapokat szórattak szét Magyarországon – főleg Komárom és Nógrád megyében –, amelyeket megtévesztő módon a magyarországi forradalmi szervezetek nevében adtak ki. Az Új Szó különszámai – amelye-ket egészen november 30-ig lehetett olvasni Magyarországon – naponta több ezer, időnként tízezer példányban jelentek meg. Az újság általában kétoldalas volt, november 7-én és 25-én négyoldalas ünnepi változata is megjelent. A Magyarországra szánt kiadások cikkeit előzetesen megvitatták a pártközpont illetékes ideológiai osztályával:155 szó sem volt bennük a felvidéki magyarság álláspont-járól, egyszerűen a csehszlovák pártvezetés szólamait és nézeteit tolmácsolták.”156
Dénes Ferenc,157 az Új Szó főszerkesztője elemében volt, „hiszen a napilap
Dénes Ferenc,157 az Új Szó főszerkesztője elemében volt, „hiszen a napilap