Romániában 1918–1989
1. Az erdélyi sajtó az 1918–1940 közötti időszakban
1.2. Erdélyi magyar sajtókiadványok
Erdély egyesítése Romániával a sajtóviszonyokat is lényegesen megváltoztatta. A világháború előtti Erdélyben vidéki viszonylatban tekintélyes sajtó működött, így Trianon után a magát romániai életkeretben találó magyar nemzetrésznek fel kellett ismernie, hogy alkalmazkod-nia kell az új helyzethez, és az örökölt intézményeket alkalmassá kell tennie arra, hogy ki-sebbségi léthelyzetben is hatékonyan működhessenek. Mivel elsőként a sajtó intézményrend-szere épült ki, így a nyilvánosság vált az önszerveződő társadalom legfőbb belső hatalmává, egyszersmind az önvédelmi harc felvállalójává.5
A román uralom első időszakában az erdélyi lapok háború előtti hírszolgálata szinte telje-sen megbénult, és évekbe tellett, amíg magyar lapok ki tudták építeni előbb országos, majd nemzetközi hírhálózatukat.6 Másfelől a romániai magyar sajtó történetének első éveit a ked-vező anyagi lehetőségek jellemezték. A centrumtól, Budapesttől való elszakadásnak jótékony hatásai is voltak: létjogosultságot nyert az újságírói pálya, a korábban vidékiesnek számító lapok országos jelentőséghez jutottak.7 A húszas évek végéig egyfajta prosperálást tapasztal-hatunk, ami a szakma presztízsének növekedésében is megmutatkozott: 1924-ben megalakul az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró szervezet, és újságíróklubok jönnek létre Er-dély-szerte.8
Az 1918 utáni korszak egyértelműen a lapalapítások, lapvállalkozások kora. Azért is, mert a lapalapítások nem ütköztek különösebb nehézségekbe. A berendezkedő államhatalom min-dent elkövetett, hogy megkönnyítse a Romániához csatolt erdélyi magyar nemzetrész elsza-kadását az anyanemzettől.9 Az olvasás utáni vágyat az 1918 utáni első években elsősorban az
3 Mikó: 142.
4 Köpeczi: 1749.
5 Cseke (1997): 171–172.
6 Fleisz: 108 7 Bíró: 407.
8 Papp Z.: 48–49. Berey: 15.
9 Cseke (2003): 238.
új magyar sajtó elégítette ki, hiszen a magyarországi újság- és könyvbehozatal éveken keresz-tül szünetelt. A könyvolvasás a külföldi piac elérhetetlensége, majd drágasága miatt szűkebb keretek közé szorult, így a lapok igyekeztek átvenni az irodalmi, tudományos és művészeti kiszolgálás jókora hányadát is.10
A lakosság művelődési színvonalát tekintve megállapíthatjuk, hogy a statisztikák tanúsága szerint Romániában az írni-olvasni tudás szempontjából Erdély jóval a romániai átlag felett volt, csaknem 10%-kal haladva túl azt. Természetesen a Romániához csatolt területek régiói és 23 megyéje között is jelentős eltérések voltak. Így például a megyék viszonylatában nagy volt a különbség Arad (69%) és Máramaros (38%) között, a nagyobb területi egységek között pedig a Bánság állt az élen (71%).11
Monoki István 1941-ben tette közzé az 1919–1940-es időszak egészére vonatkozó sajtó-bibliográfi áját. A kötet bevezetésében a szerző összesítő táblázatokat közöl, amelyből meg-tudhatjuk, hogy 1919-ben 108 időszaki sajtóterméke volt Erdélynek, amiből 21 napilap. A számadatok 1940-re 186-ra, illetve 33-ra változtak. A korszak – a címek számát tekintve – legtermékenyebb időszaka 1930-ra és 1936-ra tehető, akkor az időszaki kiadványok száma folyamatosan 300 fölött mozgott. 1938-ra azonban már csökkenést tapasztalhatunk, amelyet az akkor életbe lépett szigorú sajtótörvénynek tudható be, amely elsősorban a politikai sajtó megjelenésére írt elő szigorú feltételeket.12
Míg a világháború előtt az erdélyi magyar sajtóban Arad és Nagyvárad játszottak vezető szerepet, a háború után rövidesen Kolozsvár lett a vitathatatlan központ. Az újságokon kívül itt alakultak ki a vezető magyar intézmények, és itt létesítettek konzulátusokat a külföldi államok bukaresti követségei.13
Monoki adataiból kiderül, hogy a 69 helység közül a legtöbb kiadvány Kolozsvárt jelent meg (457 cím), ezt pedig Temesvár (214), Nagyvárad (147), Arad (126), Marosvásárhely (93), Szatmárnémeti (84) követte. Az adatsor azért is érdekes, mert így érthetőbbé válik az, amit más szerzők a korabeli cenzúra működéséről állítanak. A cenzúra ugyanis elsősorban a határ menti városok és Kolozsvár lapjaira koncentrált, ahol sokkal több lap jelent meg, és így nemcsak a Magyarországról érkező revizionista gondolatokat lehetett mihamarabb kiszűrni, hanem egyúttal a lapok jelentős hányada is kontroll alá esett.14
1.2.1. A politikai sajtó
A politikai sajtó az önszerveződés egyik legfontosabb eszköze volt a két világháború között az erdélyi magyarság számára. Az új lapalapítások közül megemlítendő a Keleti Újság, mely-nek első száma 1918. december 24-én jelent meg Weiss Sándor szerkesztésében, első oldalán az azóta is sokat idézett szalagcímmel: Fehér zászlóval állunk előtted ismeretlen végzet. A lap kezdettől a román politikába való aktív beavatkozást hirdette. 1927-ben az Országos Magyar Párt birtokába került, s annak a hivatalos lapja lett. Az irányváltoztatás után a főszerkesztő
10 Berey: 11. Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2004. 74.
11 Fleisz: 81.
12 Monoki: V–IX.
13 Bíró: 479–480.
14 Monoki: V–IX. Papp Z.: 45.
Szász Endre 1939-ig, utána felelős szerkesztő Nyírő József lett. Mellette a kolozsvári napila-pok közül még kiemelkedett az Ellenzék, amelyet 1880-ban Bartha Miklós alapított, és 1944-ig folyamatosan megjelent. Politikai irányzata az 1920-as években a polgári liberalizmus, 1925-ben egy időre vállalta az OMP hivatalos irányvonalát, amikor azonban a magyar párt megszerezte a Keleti Újságot, az Ellenzék a román kormányzat felé együttműködést kereső Bánff y Miklós liberálisabb csoportjának orgánuma lett. A két világháború közötti időszak-ban mindkét újság az erdélyi magyar szellemi élet elismert tényezője volt.15
Mellettük hasonlóan országos jellegű napilap volt a Brassói Lapok, melynek főszerkesztője 1919-ig Szele Béla, majd 1938–1940 között Kacsó Sándor.16 A Brassói Lapok előnye volt, hogy Brassó politikailag kevésbé veszélyeztetett város volt. Kolozsváron, Temesváron, Nagy-váradon ott voltak a román főiskolások, akiknek „mindegyike egy-egy cenzor volt”, és reggel az első dolguk volt, hogy megjegyezzenek maguknak egy kisebbségi cikket. A revízió és az antirevízió kereszttüzében Nagyvárad, Szatmár és Arad sajtóját fokozottabban ellenőrizték.
De Brassó az ország belsejében volt, közel Bukaresthez, ezért olyan hangon és olyan meg-világításban írhatott egyes eseményekről, amire a megkötött kolozsvári sajtó képtelen volt.17 Brassóban kezdettől fogva enyhébben dolgozott a cenzúra, s a kiadó ezt ügyesen kihasználta:
azokat a témákat, amiket a többi helyi lap nem közölhetett, vagy nem mert közölni, a Bras-sói Lapok megírta. Emellett elsőrendű újságírókat szerződtetett, átfogó tudósítói hálózatot épített ki, nagyon jó fi zetéseket adott az alkalmazottaknak. Rendkívüli népszerűségre tett szert, s elsőrendű üzletnek bizonyult.18 Például a Brassói Lapok el tudta érni, hogy amíg Ko-lozsváron és a határszélen minden helységnevet csak románul lehetett leírni, a lap a magyar helységneveket használta, és ezért úgy tűnt, hogy merészebb magyar újság, mint az Ellenzék vagy a Keleti Újság.19 A kiadvány sikerét tükrözi, hogy voltak korszakok, amikor a lapnak Kolozsváron több előfi zetője volt, mint a helyi lapok közül bármelyiknek. A Brassói Lapokból Bukarestben, Konstancán, Galacon is több ezer példány kelt el.20
Szatmárnémetiben a legfontosabb napilap az 1929-ben meginduló Szatmári Újság volt, amely 1935-ben, a magyar helységnevek közlésének betiltása következtében Újságra változ-tatta címét. Jelentős orgánumoknak számítottak a két világháború között a Temesvári Hírlap, a Nagyvárad, a Nagyváradi Napló és az Aradi Közlöny.
A sajtó az iskolák és az egyházak mellett a magyar közművelődés fontos tényezőjévé vált, hatásuk kiterjedt a mintegy másfél milliós magyarság minden társadalmi rétegére. A vezető napilapok példányszáma 6 és 15 ezer között mozgott. A Brassói Lapok és a Keleti Újság legjobb időszakukban elérték a 15 ezres példányszámot, míg az Ellenzék példányszáma 10 ezer körül mozgott.21
15 Cseke (2003): 242. Mokcsay: 266–276. A Keleti Újságról ld. mek.oszk.hu/03600/03628/html/
k1.htm#Keleti%C3%9Ajs%C3%A1g. Az Ellenzékről ld. www.mek.oszk.hu/03600/03628/html/e.
htm#Ellenz%C3%A9k
16 A Brassói Lapokról ld. www.mek.oszk.hu/03600/03628/html/b.htm#Brass%C3%B3iLapok 17 Ligeti: 244–245.
18 Berey: 40.
19 Ligeti:245–246.
20 Uo. 244.
21 Bíró: 481.
1.2.2. Folyóiratok, egyházi és tudományos közlönyök
A sajtó decentralizációja miatt a két világháború közötti Erdélyben megjelenő folyóirato-kat egyes ideológiai törésvonalak választották el, így megjelenhettek a konzervatív, liberális-radikális polgári és a bontakozó munkásmozgalmakhoz kapcsolható, baloldali lapok is.22
A folyóiratok közül 1921-ben indult a Pásztortűz – irodalmi, művészeti és társadalompoli-tikai hetilap, az erdélyi magyar irodalom egyik legrangosabb fóruma, amely egészen 1944-ig jelent meg. A lapot Reményik Sándor szerkesztette, és a kolozsvári Minerva Rt. adta ki Ko-lozsváron.23 A marosvécsi irodalmi műhelyből kifejlődő Erdélyi Helikon havonta megjelenő szépirodalmi és kritikai folyóirat 1928-ban indult. Felelős szerkesztője eredetileg Kós Károly, a főszerkesztő mindvégig Kisbán Miklós (Bánff y Miklós). Indulásakor Áprily Lajos, 1929 júliusától Kuncz Aladár, 1931 októberétől Lakatos Imre, 1932 januárjától Kós Károly szer-keszti. A két háború közötti romániai magyar irodalom legrangosabb folyóirata lett; munka-társa volt a korszak csaknem minden számottevő írója. Ilyenformán a lap csakugyan sikerrel teljesítette feladatát: a két háború közötti romániai magyar irodalmi élet megszervezését.24 A Pásztortűz és az Erdélyi Helikon is az irodalmi transzszilvanizmus eszméjének hívei voltak, és az erdélyi helyi értékeket terjesztették.
A transzszilvanizmus eszméjének válságát vetítette előre 1929 őszén a Kuncz Aladár által kezdeményezett Vallani és vállalni vita, amely az Erdélyi Helikon hasábjain látott napvilágot.
Ennek keretében az erdélyi történelmi regény került kereszttűzbe, így Berde Máriának a vitaindító írása szerint az erdélyi írók a történelmi múltba menekülnek ahelyett, hogy az aktuális valóságot jelenítenék meg. Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyház püspöke, 1931-ben publikálja Magunk revíziója című írását, amelyben leszámol a Trianon előtti nem-zeti illúziókkal, és politikai realizmusra ösztönzi az erdélyi magyarságot. Öt évvel később Makkai lemond püspöki hivataláról és Magyarországra költözik. Az egész erdélyi magyar közéletre nehezedő, tűrhetetlenné vált hatósági nyomásról árulkodik Makkai nagy feltűnést keltett írása, amely a budapesti Láthatár folyóiratban jelent meg Nem lehet címmel 1937-ben.
Ebben Makkai összefoglalta nézeteit a romániai kisebbségi helyzetről, és arra a következte-tésre jutott, hogy nem lehet elképzelni „a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó el-rendezését”, mert „emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek tartja magát a kisebbségi
»kategóriát«”.25 Az egyre súlyosabb politikai légkörben, a romániai szélsőjobboldal látványos előretörése közepette, az 1937 októberében zajló Vásárhelyi Találkozó a különböző szemléle-tű erdélyi magyar ifj úsági csoportok cselekvési egységének megteremtésére irányult.26
Szintén a két világháború időszakában, 1926-ban indult Kolozsváron a jelenleg is léte-ző – 1940-től 1957-ig szünetelő –, az akkoriban baloldali eszméket felkaroló Korunk című folyóirat. Alapítója és az 1931. július-augusztusi számig szerkesztője Dienes László, aki 1929 januárjától Gaál Gáborral közösen jegyzi a lapot. Valójában Gaál 1928 januárjától társszer-kesztő; Dienes 1928 második felében Berlinbe távozott, és ettől kezdve Gaál mellett levelezés útján vett részt a szerkesztésben.27
22 Papp Z.: 45. Mikó: 190.
23 A Pásztortűzről ld. www.mek.oszk.hu/03600/03628/html/p.htm#P%C3%A1sztort%C5%B1z 24 Az Erdélyi Helikonról ld. www.mek.oszk.hu/03600/03628/html/e.htm#Erd%C3%A9lyiHelikon 25 A Nem lehet című írásról ld. www.mek.oszk.hu/03600/03628/html/n.htm#Nemlehet. Köpeczi: 1748.
26 Pomogáts: 9–12.
27 A Korunkról ld. www.mek.oszk.hu/03600/03628/html/k2.htm#Korunk
A már kisebbségi körülmények között felnőtt erdélyi egyetemisták és főiskolások indítot-ták 1930-ban az Erdélyi Fiatalok című folyóiratot. A László Dezső által szerkesztett lap már indulásakor a főiskolás kérdéseken túlmenően „a romániai új magyar nemzedék folyóirata”
akart lenni, bár ezt az alcímet csak 1934-ben vette fel. A különféle társadalmi kérdésekkel foglalkozó folyóirat a legtermékenyebb munkát a falukutatás terén végezte.28
Az 1935-ben induló Hitel kezdettől fogva szemben állt az Erdélyi Fiatalokkal. A lap tényle-ges szerkesztése Venczel József és Makkai László nevéhez fűződik, akik elégedetlenek voltak az Erdélyi Fiatalok tájékozódásával, s tárgyilagosabb szociológiai megvilágításban akartak írni. Az új számozással megjelenő Hitel a következő évben komoly negyedévi folyóirattá ala-kult át Venczel József szerkesztésében.29
A két világháború közötti korszakban nagy jelentőségre tettek szert az egyházi és vallásos lapok, melyek közül néhány még a háború előtt indult, s olykor több évtizedes hagyományra tekinthetett vissza: az unitárius Keresztény Magvető 1864 óta, az Unitárius Közlöny 1889 óta, a Katholikus Világ 1898–1946 között, a katolikus Hírnök 1900–1944 között, a Református Szemle 1900 óta jelent meg. A nevelésnek és iskolaügynek külön szakfolyóirata is jelent meg a római katolikus egyház felügyelete alatt: az Erdélyi Iskola (1933–1944), amelynek szerkesz-tésében püspökké választásáig Márton Áron játszott fontos szerepet.30 Népszerű volt továb-bá Benedek Elek gyermeklapja is, a Cimbora, amely 1922-ben indult. A tudományos lapok közül megemlítendő az Erdélyi Múzeum, a gróf Mikó Imre által alapított Erdélyi Múzeum Egylet folyóirata, amelynek új folyama 1930-ban indult György Lajos szerkesztésében.31