A TITOE és a Bizalmi Tanács által már 1918. novemberében az akkor még mi-nisztériumi tanítóképzĘ ügyosztály vezetésére javasolt, országosan tisztelt szak-embernek, Farkas Sándornak e kihívással kellett szembenéznie, mikor – több hó-napos huzavona után,213 már a Tanácsköztársaság kikiáltását követĘen – az immár a felsĘoktatási csoport részévé vált osztály élére,214 az addig e posztot betöltĘ Schindler Artúr helyére215 kinevezték.
A korábban tanítóként, tanítóképzĘs tanárként, igazgatóként, a „Magyar Taní-tóképzĘ” szerkesztĘjeként, királyi tanácsosi címmel kitüntetett szakfelügyelĘként tevékenykedett, világot járt, református, „sovén magyar” Farkas Sándor216 aligha
212 Lásd: Pásztor J. szerk. 1959.
213 Egy Kunfi Zsigmond miniszterhez írt 1919. február 9-i feljegyzésében Imre Sándor – indirekt módon – támogatta Farkas Sándor kinevezését: „A tanítóképzĘintézeti tanárok tudomásom sze-rint közvetlenül Miniszter Úr elé terjesztették nemcsak ezt [tanítóképzĘs szakembert kértek az ügyosztály élére – D. P.] a kívánságot, hanem a személy nevét is, ezért ebben a tekintetben ja-vaslatot tennem nem szükséges” – írta a helyettes államtitkár. (RL C/39. 22. cs)
214 1919. március 31-én a KN 2239/1919. eln. sz. rendelettel szabályozta Kunfi Zsigmond a népbiz-tosság ügybeosztását. MNL OL K 802 KN 80. d. és egy újabb lista K 802-1919.- 21. t. sz. n. 2.
(81. d.)
215 1919. október 3-án Schindler Artúr a leváltásáról így számolt be a VKM vezetésének: „Farkas Sándor szakfelügyelĘ, Gönczy államtitkárral folytatott többszörös tárgyalás után, SzöllĘsi cso-portvezetĘvel megjelent az ügyosztályon és távozásomat kívánva, önmagát helyezte az ügyosz-tály élére. – Ugyanekkor a szakfelügyelĘség körébĘl Mészáros JenĘ berendelt igazgatót és Keszler Károly Balázsfalváról menekült tanárt magával hozta titkári, majd elĘadói minĘségben, kiknek segélyével ezentúl valamennyi tanítóképzĘ körébe tartozó adminisztratív, financiális és pedagógiai kérdéseket, osztályvezetĘ minĘségben, miniszteri, késĘbb népbiztosi kiadmányozási joggal intézett.” (MNL K 46-605. f. – II/5.b. TAGYOB) A Tanácsköztársaság bukása után át-menetileg posztjára visszahelyezett, jogászi végzettségĦ Schindler Artúrról – a miniszter felké-résére – Bibó István a következĘ jellemzést adta: „miniszteri szolgálatra sem elég képzettséggel, sem elég intelligenciával nem bír, nyugdíjazandó.” (RL C/39 26. cs. 308–329.)
216 Farkas Sándor (1869-1922) munkásságáról lásd: Keszler K. 1922/1–3. 3–4.; Mészáros J. 1923/4–
8. 38–42. Valamelyest Ę is érezte az idĘk szavát, hiszen 1918. december 13-án a TITOE
érte-felel meg a Tanácsköztársaság vezetĘ funkcionáriusairól kialakult sztereotípiák-nak.217 A történész mesterség/hivatás érdekessége, szépsége, hogy a források ala-pos tanulmányozása révén izgalmas, a közkeletĦ elképzelésektĘl, s a politikai-világnézeti szekértáborok egyszerĦsítĘ sémáitól igencsak eltérĘ históriák feltáró-ja, krónikása lehet. Különösen, ha olyan – a többoldalú forráskritika nyomán hite-lesnek ítélhetĘ – dokumentumokra bukkanhat, melyek fontos új részletekkel gaz-dagíthatják a Tanácsköztársaság alatt a tanítóképzés körül történtekrĘl alkotható képünket. Ilyennek tekinthetĘ az Imre Sándor hagyatékában fennmaradt „a taní-tóképzés ügyei a Tanácsköztársaság idején” c. a szerzĘ megnevezése nélküli be-számoló, melyen azonban több kézírás, és Imre Sándor ráírt megjegyzése (Farkas Sándor) tanúsítja, hogy azt KN ügyosztályának egykori munkatársai s vezetĘjük készítették. A „proletárdiktatúra” alatt történteket s a közvetlenül azt követĘ han-gulatot elénk táró írást lábjegyzetbeli kiegészítésekkel, valamint további doku-mentumrészletekkel – a lényeget nem érintĘ kisebb rövidítéssel – ajánljuk olvasó-ink figyelmébe:
„A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája az összes iskolatípusok között a ta-nítóképzést tette az elsĘ helyre. A Tanácsköztársaság vallotta, hogy a népmĦ-veltség megalapozója, irányítója, vezetĘje a tanító. A tanítóképzés átformálása ezért elsĘrangú és égetĘen sürgĘs szükség. Az átreformálás szempontjai a kö-vetkezĘk voltak: a) azonnal államosítandók az összes tanítóképzĘk, b) azonnal át kell szervezni azokat fĘiskolákká.218
E tervet a Tanácsköztársaság a következĘ módon akarta megvalósítani:
a) az államosításra államosító-bizottságot állított fel (E célra külön ügyosz-tály állott fenn),
kezletén a „Közoktatásügyünk egységes szervezésérĘl” címmel tartott elĘadásában így fogalma-zott: „Az oktatás ideálja az értékes egyén, a közoktatásügyé az értékes egyénekbĘl alakult állam.
Az iskola nemcsak a lelkileg és testileg összhangzatos egyén, hanem a gondolkodásban, csele-kedeteiben összhangzatos nemzet, s a nemzetekbĘl összetevĘdĘ emberiség kimĦvelésének alap-ja.” (MT XXXIV. évf. I. f. 1–2.)
217 Lásd ehhez pl.: Apor P. 2014.
218 A KN FelsĘoktatási Csoportjának vezetĘje, Fogarasi Béla a MTSZ FĘiskolai Szakosztálya elĘtt, 1919. június 17-én tartott elĘadásában kifejtette: „Mindenesetre minden tanítóképzés centruma az egyetemi tanítóképzĘ legyen. Ennek egyik szakosztálya adjon egységes, általános pedagógiai nevelést, ez adja meg az egységes tanítói kultúrát. A tanítóképzĘ fakultásnak ezen egységes bá-zisához csatlakoznak azután egyes intézmények, mint a középiskolai, a szakképzĘ, és a népisko-lai tanítóképzĘ fĘiskola. Ezeknek feladata, hogy az általános pedagógiai kultúrát felhasználva megadják a részletes tantárgypedagógiai képzést, melyre az illetĘ szakmában szükség van. Ily módon be lehet emelni az összes tagozatokat a fĘiskola keretébe és fenn lehet tartani azoknak speciális jellegét.” (RL C/39. 24/a. A fĘiskolai oktatás reformja. 6. Kiemelés tĘlem – D. P.)
b) azonnal likvidálni kell a felekezeti tanítóképzĘk vagyonát (E célra szin-tén külön bizottság állott fenn),219
c) A fĘiskolai átszervezés akként történt volna, hogy a tanítóképzĘ elsĘ-, másod-, harmad- és negyedéves növendékei azonnal osztassanak be a középis-kolák ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályaiba, s a fĘiskolai tanítókép-zés már 1919. szeptember havában megkezdendĘ. A tanári személyzet állami alkalmazottai közül az alkalmasok beosztatnak a középiskolákba, kiválóbbja a fĘiskolákba, a felekezetiek közül azok, akik az elĘírt nyilatkozatot aláírták, az államiakhoz hasonló módon alkalmaztatnak, a többiek pedig azonnal elbocsá-tandók.
A tanítóképzĘ tanárság a tervekkel szemben eszmélni kezdett, s vezetĘi azonnal szervezkedtek. E szervezkedés célja az volt, hogy megakadályoztassék a máról-holnapra történĘ fĘiskolai átszervezés, mely elĘre megállapíthatólag tanügyi csĘdöt és botrányt jelentett; hogy megakadályozza a tanítóképzĘk szel-lemének megfertĘzését, s végül megóvja saját élete anyagi feltételeit, mert hi-szen a jelenlegi tanárok nagy része kenyér nélkül maradt volna. A Tanácsköz-társaság ugyanis annyira nem bízott a tanítóképzĘ-intézeti tanárságban, hogy ennek szakszervezete ellen, a felvett jegyzĘkönyvek tanulsága szerint, vizsgá-latot indított, határozatait megsemmisítette s a tagokat ellenforradalmároknak minĘsítette.220
A tanítóképzĘ-tanárság vezetĘ férfiainak szervezkedése abban nyilvánult [meg], hogy a népbiztosság tanítóképzĘ ügyosztályának a vezetĘje állandó
219 Lásd ezekrĘl: a KN 13. sz. rendeletét. Petrák K. – Milei Gy. 1959. 24–26.; Jelentés a KN álla-mosítási és likvidáló osztályának munkájáról. MNL OL K 46-605.f. II/5. TAGYOB; Fazekas Cs. 1997.; 2000/5–6.; 2001.
220 A szakszervezeti szakosztály végrehajtó bizottságának 1919 áprilisi ülésén Palágyi La-jos elnök javaslatára elhatározták, hogy „a szakfelügyelet, a gyakorlóiskola, a vizsga-rend, a tanterv, tanmenet, tantárgyak reformja, az ifjúsági autonómia, a bürokrácia megszĦntetése” témáival kívánnak foglalkozni. ElsĘ elĘadójuk Farkas Sándor volt, aki a szakfelügyelet újjászervezésének kérdéseirĘl adott szakmai áttekintést. (A tanítókép-zĘ-szakosztály, 1919/8–9. 8.) A VKM-hez írt, az elbocsátása elleni 1922. február 16-i fellebbezésében Palágyi Lajos így írt a szakszervezeti szakosztály tevékenységérĘl:
„Reformjavaslataink mindig hazafiasok voltak, az 1868. évi népoktatási törvény alap-ján álltak. A szovjet pedagógia urai ezért javaslatainkat rendszeresen mellĘzték. Az egész képezdei tanársággal magyar szellemben dolgoztam együtt, a végsĘkig védve a védhetĘt. Mikor törekvéseink reménytelenségét láttam, lemondtam, s dacára a hozzám érkezett parancsnak, nem vontam vissza lemondásomat, s nem mentem többé a szak-szervezeti szakosztály gyĦlésére”. (MNL OL K 502-5-210; Lásd ehhez továbbá: A ta-nítóképzés 1919. 65. és az V.3.2. fejezetet.)
érintkezésben állott a vezetĘ férfiakkal,221 s az ügyosztály csak olyan rendele-teket adott ki, amelyeket együttesen megállapítottak. Az ügyosztály vezetĘjé-nek személyére és magatartására vonatkozólag egyébként szolgáljanak felvilá-gosítással a következĘ adatok: Farkas Sándor szakfelügyelĘnek a tanítóképzĘ ügyosztály élére való kinevezését, mint ezt a tanítóképzĘ-intézeti tanárok or-szágos egyesületének hivatalos közlönye a Magyar TanítóképzĘ 1918. novem-beri száma igazolja, a tanárság már 1918. évi november havában is kérelmezte.
A kinevezését a szakminiszterek: Lovászy Márton, Juhász [Nagy Sándor]222 és Kunfi [Zsigmond] ígérték is, de a megoldást a minisztérium átszervezésének ürügyével halogatták, s a beosztást a Tanácsköztársaság alatt Kunfi valósította meg, anélkül, hogy akkor már kérdést intézett volna Farkashoz.223 Közben azt is tudomására juttatták, hogy a szakfelügyelĘség meg fog szĦnni. Különben is Farkas már január végétĘl tényleg a minisztériumban volt foglalkoztatva.
Bár a Tanácsköztársaság a kezdet-kezdetén fényes kultúrát s benne magas rangú tanítóképzést ígért, Farkas nem volt hajlandó a beosztást vállalni, s csak a tanítóképzĘs vezetĘ tanférfiak unszolására, s ezeknek szolidaritásával foglal-ta el helyét, mint ezt a foglal-tanítóképzĘ-foglal-tanárság budapesti alkalmazotfoglal-tai s a vidék-rĘl idemenekült tanároknak Imre [Sándor] és Huszár [Károly] miniszterek-hez224 Farkasnak a Tanácsköztársaság bukása után való alkalmazása tárgyában beadott emlékirata225 is bizonyítja. Farkas ugyanis annyira távol áll az úgyne-vezett szabadgondolkodóktól, hogy soha, sem szabadkĘmĦves páholyoknak,226 sem radikális pártnak, sem a Galilei körnek tagja nem volt, ezek szervezetét, munkáját nem ismerte. Ellenben már 1919. évi július hó elsĘ felében esküt tett
221 Itt az ügyosztály munkatársai s a szakfelügyelĘk mellett Gerencsér István, Quint József, s más budapesti, ill. itt menekültként tartózkodó igazgatókra (Köveskúti JenĘre, Párvy Endrére stb.) utalhatott Farkas Sándor.
222 Juhász-Nagy Sándor a VKM-ben államtitkár volt. Lovászy Márton lemondását követĘen 1918.
XII. 23-tól 1919. I. 23-ig ténylegesen tárcavezetĘként mĦködött, majd a Berinkey-kormányban igazságügyminiszter lett.
223 Kunfi Zsigmond KN 2239/1919. eln. számú rendelete intézkedett a népbiztosság ügybeosztásá-ról, melyben Farkas Sándor „A fĘiskolai oktatás csoportjába” beosztott „Tanítóképzés” ügyosz-tály vezetĘjeként szerepelt. (MNL OL K-802. 80 d.)
224 Imre Sándor elĘbb a Tanácsköztársaság elĘtt helyettes államtitkárként, majd a diktatúra bukása után az elsĘ Friedrich-kormányban 1919. VIII. 7–15-ig „ügyvivĘ miniszterként” vezette a VKM-et. (RL C/39. 13. cs. az ügyvezetĘ kormány 1919. VIII. 8-i nyilatkozatának aláírásában) A második Friedrich kormányban 1919. VIII. 15. – XI. 24-ig a tárca vezetését Huszár Károly vette át, s amikor kormányfĘ lett, a VKM irányítását Haller Istvánnak adta át.
225 Lásd alább.
226 A Tanácsköztársaság bukása után annak elĘkészítésével vádolták a szabadkĘmĦveseket is. Ezért említette Farkas Sándor, hogy Ę más ismert tanítóképzĘs pedagógusoktól – pl. Bánóczi József-tĘl, Nagy Lászlótól és Lechnitzky/Lechnitzki Gyulától, Kárpáti Sándortól – eltérĘen soha sem volt páholytag. (A m. kir. Belügyminisztérium által kiadott szabadkĘmĦves névsor. MNL OL Szimbolikus Nagypáholy, P-1083. II/II. 10. 219. cs. 46. tétel)
Budaváry László kezébe, mint keresztényszocialista. E párt akkor volt alakuló-ban, s az ide való belépés a legveszedelmesebb ellenforradalmi tény volt.227
Farkas tehát, akit megelĘzĘleg állandóan úgy tekintett a Berinkey-miniszté-rium mint a tanítóképzĘ ügyosztály vezetĘjét, mert neki mutatták be a szemé-lyi ügyeket is, azzal a tudattal foglalta el helyét, hogy beosztása nem más, mint egy régebbi akta elintézése. Az ügyosztályvezetĘnek mindvégig segítĘtársai voltak a vele teljesen hasonló gondolkodású Mészáros JenĘ igazgató és Keszler Károly tanár, mint berendelt elĘadók, s az ügyosztály összes régi tiszt-viselĘi.
Az ügyosztály ezután hamar orientálódott. Igaz, hogy a Tanácsköztársaság élete, munkája gyors ütemben száguldott a züllés és az erkölcstelenség felé.228 Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az összes ügyosztály között ez az egy tartotta magát az Ęrületes forgatagban, melynek a Tanácsköztársaság szerint a legna-gyobb szerepet kellett volna vinnie a romboló munkában.
A tanítóképzĘ ügyosztály vezetĘjének és a vele szolidáris tanárságnak a módszere ugyanis az volt, hogy a reformokat húzza, halassza; avagy azokat úgy eszközölje, hogy általuk a legkisebb hiba követtessék el. Hogy ez a való-ság, a következĘ hiteles adatok bizonyítják: A tanítóképzĘ ügyosztály azzal az okadatolással, hogy a tanítóképzĘnek fĘiskolává való átszervezése csak akkor lehetséges, ha átszerveztetett maga a középiskola is, amelyre épülnie kell, el tudta halasztani a kétségtelenül tanügyi botrányt jelentĘ, s máról holnapra tör-ténĘ hirtelen reformot. E reform helyett jött az ötödik év tervezete,229 amelyet a silányul képzett tanítónemzedék ismereteinek, erkölcseinek átformálására ta-lán ma is jobb lett volna megtartani,… mert, amint hivatalos statisztikai adatok mutatják, az 1919/20. iskolai évben hazánkban, sajnos, új tanító generációra nem lesz szükség. Az ügyosztály most az ötödik évfolyam munkálatait mímel-vén értekezleteket tartott, de ezen mindig csak tanítóképzĘs tanárok voltak je-len, s így alaposan eltérítette magától a figyelmet.230
227 Ezen állítást más forrásunk egyelĘre nem erĘsíti meg. Igazságát valószínĦsíti, hogy Gerencsér István, aki szoros kapcsolatban állt Farkas Sándorral, bizonyíthatóan belépett akkor, s az is, hogy Budaváry László a fĘvárosi tanfelügyelĘségre berendelt, majd a Tanácsköztársaság által eltávolított tanítóként kapcsolatban állhatott Farkassal, s hogy állítása szerint 15000 embert szervezett be a keresztényszocialista pártba akkoriban. (Vidor Gy. szerk. 1921. 29. Lásd ehhez:
Budaváry L. 1919/38–44, 1920/18–20, 1920/27–28.; Gergely J. 1977. 137–147. és 1977/2. )
228 A diktatúra bukása utáni években a róla szóló hivatalos megnyilvánulások kötelezĘ
eleme volt e megfogalmazás. Lásd ehhez: Csunderlik P. 2019.
229 A 104064/1919. KN VI/2. számú rendeletre utalt itt Farkas Sándor. (MNL GYMSM SL VIII. 62.
149/1919.)
230 Imre Sándor feljegyzése szerint a Tanácsköztársaság bukása elĘtt, 1919. július 30-án széleskörĦ értekezlet volt a KN-ben a tanítóképzésrĘl Farkas Sándor aktív részvételével, de ennek akkor már semmilyen következménye nem lehetett. (RL C/39. 24/a)
Kiesett az érdeklĘdés középpontjából, s négy hónapig tartó élete alatt a kö-vetkezĘ intézkedéseket tette:
a) Kiadott tanügyi rendeletei a következĘk voltak: 1. a tanítóképzĘ-intézeti növendékek felvételének a tanítóképzĘ-tanári testületek kezébe való áttétele;231 2. a Tanmenet kötelezĘ erejének megszĦntetése,232 3. a különbözeti vizsgák egyszerĦsítése, 4. az elsĘ évre való felvétel felfüggesztése és az ötödik év megnyitása, 5./ a vizsgálatokra vonatkozó ideiglenes eljárás. E rendeletek233 közül az elsĘ hármat a jelenlegi kormány is elfogadta, a negyediket megsem-misítette. Az ötödikbĘl nem lett rendelet, mert a 31. K. N. számú képesítĘ-vizsgálatokra vonatkozó szabályzathoz az ügyosztálynak semmi köze. Az ügyosztály vezetĘjének javaslata, mint ez a hivatalos fogalmazványokból megállapítható, az volt, hogy teljes egészében maradjon meg a KépesítĘvizs-gálati Szabályzatban elĘírt befejezĘ képesítĘ vizsgálat. Itt újból hangsúlyozan-dó, hogy az ügyosztály minden javaslatát a tanítóképzĘ tanárság vezetĘivel együtt alkotta és hogy ez alkotások száma mennyire minimális volt, legjobban mutatja, a Tanácsköztársaság mĦködésérĘl szóló jelentés, mely a tanítókép-zést, ezt a különösen munkába vett intézményt, nem is említi.234
231 Lásd errĘl a KN 76259/1919. VI. b. számú rendeletet. MNL BAZML SL ZL VIII. 65. 16. d.
406/1919.
232 A budai állami tanítóképzĘ 1919. április 30-i értekezletén ismertette Quint József „vezetĘ tanító”
a KN 79137. sz. rendeletét a tanmenet kötelezĘ erejének megszĦntetésérĘl, s a helyi tanmenetek készítésérĘl. (BFL VIII. 130. a. 22.)
233 1919. október 3-i jelentésében Schindler Artúr errĘl a következĘket jelentette: „Rendeletet bocsá-tottak ki az I. osztály megszĦntetése és a szociális ismeretekben való alapos kiképzés céljából, az V. osztály felállítása tárgyában. A középiskolai érettségi vizsgát tett tanulók tanítóképzĘ-intézeti különbözeti vizsgálatát rendezték communista (Sic!) szellemben, mely burkoltan tanter-vi változtatásokat jelentett, amennyiben a tanítóképzĘ-intézeti tanter-vizsgák anyagából az úgynevezett nemzeti tárgyakat törölve a vizsgálatok anyagát a Tanácsköztársaság szellemében reformálta meg. A felvételeket az igazgatók hatáskörébe való utalása ügyében, a KépesítĘvizsgálatok újabb szabályozása tárgyában. A további intézkedések személyi vonatkozásúak.” (MNL OL K 46-605.
f. – II./5.b. TAGYOB 369. o.)
234 1919. május 26-án Kunfi Zsigmond népbiztos 3125/1919. eln. sz. rendeletében a munkások, ka-tonák és fölmĦvesek június elsĘ felére szervezendĘ kongresszusára beszámolót kért az ügyosz-tályoktól május 30-ig. Május 31-én készült el Keszler Károly megfogalmazásában, Farkas Sán-dor s egy harmadik személy aláírásával a beszámoló „a VI/2. ügyosztály (tanítóképzés) Tanács-köztársaság megalakulás óta végzett munkásságáról és a jövĘ teendĘirĘl”. „I. Végzett munkás-ság: 1. Átmeneti szabályozást nyertek: a/ az osztályképesítĘ és befejezĘ képesítĘ vizsgálatok; b/
a középiskolát végzett tanulók tanítóképzĘ-intézeti különbözeti vizsgálatai. 2. Új rendezést nyer-tek és decentralizáltattak a tanító- és tanítónĘképzĘ-intézeti felvételek. 3. Hatályon kívül helyez-tetett az oktatók egyéniségét korlátozó tanmenet kötelezĘ volta. 4. Szerveztettek: munkásiskolák ifjúmunkások számára (a régi ifjúsági egyesületek helyett) a budapesti tanító- és tanítónĘképzĘ-intézetekben. 5. Megtétettek a tanítóképzĘ modern (fĘiskolai) átszervezésének a jövĘ tanévre vonatkozó intézkedései. II. A jövĘ teendĘi: 1. A tanítóképzĘ fĘiskola szervezetének és tanterv-ének megalkotása (a tárgyalások már folyamatban vannak). 2. A tanítóképzĘ fĘiskola
tanköny-b) Tanulmányi tekintetben egyik legnagyobb sikere volt az ügyosztálynak, hogy az összes állami és felekezeti tanító- és tanítónĘképzĘ-intézetek vizsgála-taihoz felekezetileg kiválasztott, s mĦködĘ tanítóképzĘ tanárok küldettek ki.235 Erre eset a Tanácsköztársaság elĘtt nem volt. S hogy ezek az elnökök miként mĦködtek bizonyítják különösen az apácák által vezetett intézetek, s az a kö-rülmény, hogy az elnökök több helyen meglátogatták a püspököt, s egy helyen (Veszprémben) a vizsgálaton szentképeket osztottak ki. Három elnököt nem megfelelĘ eljárás miatt azonnal feljelentettek.
c) Azokban az intézetekben, így a budapestiekben is, melyekrĘl tudomást lehetett szerezni, mindenütt tanítóképzĘ tanár tanította a szociológiát, ezekbe az intézetekbe tehát idegen elem nem furakodott be.236 Így nem volt egyetlen intézetben sem nemi felvilágosítás; épségben maradt a hazafias szellem és az erkölcsös nevelés.
d) Az ügyosztályvezetĘ kezdeményezésére a budapesti tanítóképzĘ-inté-zetek tanárai együttes gyĦlést tartottak az ifjúsággal237 s így elejét vették annak a züllésnek, amely minden más iskolafajban megmételyezte az ifjúságot.238
e) Az ügyosztályvezetĘ, örökös veszedelmek között, tájékoztatta a vidékrĘl felmenekült testületeket a bolsevizmus átkairól, munkájáról: ilyen testületek a stubnyafürdĘi, a lévai, a losonci, a csáktornyai, a szarvasi s az esztergomi.
f) Az ügyosztályvezetĘ hihetetlen kerülgetéssel megakadályozta, hogy a ta-nítóképzĘ-intézeti tanári státuszban bárkit is elmozdítottak, vagy áthelyeztek volna. Pedig tudott dolog, hogy a Tanácsköztársaság a fĘváros összes elemi, polgári és középiskoláiból elmozdították az összes vezetĘket és mindenĦvé új embereket neveztek ki. Tehát e tekintetben is csak a tanítóképzĘ volt kivétel. A veinek tervezetei. 3. A tanítóképzés országosan egységes vezetésének szervezése és szabályozá-sa.” (MNL OL K-502-1919-VII. 5-98528; és Jelentés, 1919.)
235 Az 1919. május 21-i, a fĘvárosi tanfelügyelĘséghez intézett 94495/1919. VI. 2. sz. rendelet sze-rint ez csak részben sikerült, hiszen a volt országos izraelita tanítóképzĘbe – az addigi Alexan-der Bernát helyett – Gerencsér Istvánt küldték biztosul. (Szemre S. szerk. (1917–1928) 17.; BFL VI. 504./B) Lásd ehhez továbbá: Kulturális 1919/44. 4.; Tanügyi kiküldetések 1919/14. 2.
236 1919. május 7-én a KN ifjúmunkás propaganda osztályának hatáskörébe utalták az összes fĘvá-rosi polgári- és középiskolák és szaktanfolyamok szociológia oktatásának szervezését. EbbĘl maradtak ki a tanító(nĘ)képzĘk. (Propaganda, 1919/107. 5.; RL C/39. XLVII. k.) „A szocia-lizmus állami propagandája” csoport 4 ügyosztályának egyike volt az említett. A KN ezen cso-portjában 364-en dolgoztak, többen, mint korábban a VKM egészében, s a Tanácsköztársaság alatt 21.382.969 koronát költöttek ilyen célra. (RL C/39, 22/a. cs.)
237 Lásd errĘl kötetünk IV.2. fejezetét!
238 A Tanácsköztársaság bukása után minden tanító(nĘ)képzĘ intézetnek a VKM 103188/1919. sz.
és 164548/1919. VI. 2. sz. rendeleteire – tanári értekezleten – vizsgálnia kellett „az ifjúság zül-lésének okait”, „s a nemi felvilágosítás hatásait”, s ezekrĘl külön-külön jelentenie kellett a mi-nisztériumnak. (MNL OL K 502-1919-6-210666; K 592.-1919-16-103088; GYMSM GYL VIII.
55. a. 517/1919.; MNL BAZML SL ZL VIII. 65. 16. d. 463/1919.) E beszámolókról lásd köte-tünk IV.4. fejezetét!
budapesti angolkisasszonyok és a Ranolder-féle tanítóképzĘ-intézet igazgatói kérdését úgy oldotta meg, hogy az egyik élére odaállította Scherer Sándor, a másik intézet élére pedig Wágner János szakfelügyelĘket. S így egyik iskola élére sem került azokból az elemekbĘl, amilyenekkel megmételyezni akarták az összes fĘvárosi intézetet.239
g) Minden más területen megszĦnt az elsĘ felettes hatóság, így a tanfel-ügyelĘség, a kereskedelmi és középiskolai fĘigazgatóság. Ellenben teljes egé-szében megmaradt a tanítóképzĘ-intézeti szakfelügyelĘség és annak összes személyzete.
h) Az ügyosztály vezetĘjének elĘterjesztésére a Tanácsköztársaság ideje alatt összesen négy kinevezés történt. E kinevezések közül hármat az elĘzĘ kormány kezdeményezett, a negyedik egy hadviselt okleveles tanítóképzĘ-tanár kinevezése volt. E kinevezés az elĘzĘ kormány által gyakorolt precedens
h) Az ügyosztály vezetĘjének elĘterjesztésére a Tanácsköztársaság ideje alatt összesen négy kinevezés történt. E kinevezések közül hármat az elĘzĘ kormány kezdeményezett, a negyedik egy hadviselt okleveles tanítóképzĘ-tanár kinevezése volt. E kinevezés az elĘzĘ kormány által gyakorolt precedens