területek pedagógusaival szemben
1.3. A magyar tanító(nĘ)képzĘk helyzetének alakulása a román megszállás alá került területeken
Sajátos szituációba kerültek az 1918 utolsó hónapjaiban román megszállás alá került magyar tanít(nĘ)képzĘ intézetek. EgyfelĘl helyzetük hasonló volt a többi megszállt területekéhez, amennyiben a „románok által megszállt területek összes népeinek teljes nemzeti szabadságára”, „az anyanyelven való tanulás jogának el-ismerésére” vonatkozó 1918. december 1-jei gyulafehérvári deklaráció nagyrészt a gyĘztes hatalmaknak szóló békeszerzĘdés elĘtti színjátéknak bizonyult.356 Való-jában Iuliu Maniu erdélyi kormányzótanácsi elnöknek a nagyszebeni II. román nemzetgyĦlésen tett kijelentése írta le valós törekvéseiket: „Erdély románná tétele a legközelebbi és legsürgĘsebb cél, amely nem ismer sem demokratikus, sem autonomikus akadályokat, sem pedig privilégiumokat”.357 E tendenciát érzékelve javasolhatta Imre Sándor VKM helyettes államtitkár 1919. március 18-án: „Leg-jobbnak azt tartanám, ha a minisztertanács állapítaná meg egy határozatban, hogy a magyar iskolák mĦködését mindenik megszálló fél lehetetlenné teszi”.358
Erdélyben is gyorsan szaporodtak ugyanis az erre utaló jelek. 1918. december 11-én a Kormányzótanács (Consiliul Dirigent) közoktatásügyi vezetĘje Vasile Goldis rendeletben deklarálta, hogy „az immár Romániával egyesült területek ha-tóságainak mindennemĦ egyházi, iskolai és kulturális ügyben megszĦnik a kap-csolata a magyar köztársasági kormánnyal és a magyar hatóságokkal”.359 A belg-rádi fegyverszüneti megállapodást nyiltan semmibevevĘ rendelettel összhangban rövidesen elkezdték az állami iskolák átvételét, s követelték a román nyelv és történelem tanítását. A csehszlovák hatóságokhoz hasonlóan semmibevették – a fentiekben már ismertetett – hágai egyezményt is.
1919. február 16-án Vasile Goldis Körrendeletben követelt hĦségesküt „a volt magyar állami iskolák tanszemélyzetétĘl”: „Mindenfokú iskolák, melyek a magyar államhoz tartoztak és közvetlenül a budapesti vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól függtek, tanszemélyzete tagjainak tudomására adom, hogy a hĦségesküt I. Ferdinánd ėfelségének, Románia királyának és a Román
355Borsody I. szerk. 1938. 109-110.; DREL I. 2. 37. d. 398/1935. és 75/1936., 201/1936., 40. d.
101/1937.; MNL FML VI. 501. 68. d.; MNL VeML XXVI. 65. 78. d.; Tömösközi F. 2018. 105-116. Nagy Sándorról lásd kötetünk V.2.3.2.1. fejezetét!
356 A román hatalomátvételrĘl és a magyar ellenállásról lásd: Romsics I. 2018. 165–179.
357 Egy a VKM-ben 1919 végén készült jelentésben idézik ezeket. RL C/39 26. cs.
358 MNL OL K 802-23t-1919-58-2012.
359 Idézi Szabó K. A. 2009. 72–73.
zótanácsnak folyó év február 28-ig tehetik le. Az eskü szövege a következĘ: ’Én N.N. hĦséget esküszöm I. Ferdinánd román királynak és a Consiliul Dirigentnek, hogy az ország törvényeit és rendeleteit betartom, feletteseimnek engedelmes-kedem, hivatali kötelességeimnek pontosan és lelkiismeretesen teszek eleget, az ország s a polgárok javát elĘmozdítom, s a hivatali titkot megĘrzöm, Isten engem úgy segéljen.’ Mindazok, akik ezt az esküt leteszik, a magyar állam területén élvezett jogoknak és törvényes javadalmaknak továbbra is birtokában maradnak.
Azok azonban, akik nem teszik le a hivatali esküt, úgy tekintetnek, mint akik ön-ként lemondtak viselt tisztükrĘl, elvesztvén minden jogot a fizetésre, kedvezmé-nyekre vagy nyugdíjra a román állammal szemben. Ezek nem kaphatnak sem-miféle hivatalt Románia területén360… Akik leteszik a hivatalos esküt, de nem ismerik a román nyelvet… kötelezve vannak azt egy éven belül szóban és írásban elsajátítani.”361
A magyar államnak korábban esküt tett pedagógusok – a békeszerzĘdés hiányában, és a magyar kormány tiltó állápontjának ismeretében – csapdahely-zetbe kerültek. Bárhogy is döntöttek (volna) azzal kényszerpályára kerültek (volna), kiszámíthatatlan következményekkel. A magyar egyházak erélyes til-takozása nyomán, az érvényítéséhez szükséges anyagi és emberi erĘforrások koncentrálásáig némi idĘt nyertek. Legalábbis a jelzett határidĘig általánosan nem került sor a rendelet végrehajtására, a kilátásba helyezett szankciók alkalma-zására.362 Így azután – bár a román törekvések egyértelmĦvé váltak, melyek követ-keztében az erdélyi magyar oktatásügy, s benne a tanítóképzés is rövidesen ka-tasztrófális veszteségeket szenvedett363 – az 1918–1919. tanévben ezek még ke-vésbé befolyásolták a tanító(nĘ)képzĘk mindennapi életét, mint a csehek által megszállt területeken.
Ezért az 1919 végi, 1920 eleji VKM jelentésekben arról olvashatunk, hogy „a románok kultúrpolitikája a múlt [1918/1919.] és a jelen [1919/1920.] tanévben a legélesebb ellentétet mutatja. A múlt tanévben Ęk voltak a megszálló hatalmak közt a legméltányosabbak, az iskolákat általában nem háborgatták. Meghagyták a
360 1919 májusától – a kolozsvári magyar egyetem megszĦntetésétĘl, elrománosításától – „élesítet-ték” e rendeletet, s az esküt tenni nem hajlandók „bárhol való alkalmazását” megtiltották. „A ta-nárok, tanítók százait, sĘt, ezreit bocsátják el állásukból, kergetik ki lakásaikból a románok, he-lyük vagy üresen marad s a magyar tanuló iskola nélkül áll, vagy pedig odaküldik a mĦveletlen, gyorskurzuson képzett tanítót és tanárt a kultúra színvonalának szörnyĦ romlására”- olvashatjuk Fábry Ignác, volt kolozsvári segédtanfelügyelĘ beszámolójában, ill. egy a VKM-ben készült összefoglalóban. (RL C/39. 26. cs. VIII-14. és 27.)
361 Idézi Szabó K. A. 2009. 73. (Kiemelés tĘlem – D. P.)
362 Szabó K. A. 2009. 74.
363 Erdély fĘtanfelügyelĘjének, Onosifur Ghibunak adatai szerint 1919 és 1924 között a román kor-mányzat bezárt, mĦködésétĘl eltiltott, vagy a nyilvánossági jogától megfosztott: 2070 népisko-lát, az összes 68%-át, 123 polgári iskonépisko-lát, az összes 62%-át, 46 középiskonépisko-lát, az összes 70%-át, 23 tanító(nĘ)képzĘt, az összes 78%-át, 27 kereskedelmi iskolát, az összes 93%-át. (Közli:
Jancsó E. 1934. 16. és 26.; Balogh J. 1996. 42.)
2 fĘigazgatót s a nem állami középiskolai igazgatókat is,364 de a nagyszebeni kormányzótanács egy-egy román ellenĘrt rendelt melléjük, aki a levelezést ellenjegyezte… Az eskü letételét is kívánták, de azután nem forszírozták. Így minden magyar középiskola békén befejezte a tanévet. A tanárok helyenként már nem kapták meg az illetményeiket.365 Az aránylag enyhe és méltányos eljárásnak egyedüli oka az volt, hogy a románoknak… nem állt rendelkezésére elegendĘ tanárság. KésĘbb azonban összeszedték a magyar iskolákba jelentkezĘ tanárokat, de mivel ezek száma is kevés, nyári átképzĘ kurzusokat szerveztek, ahol néhány hét alatt középiskolai tanárokká képesítettek végzett teológusokat, néhány félévet hallgató tanárjelölteket, sĘt egyetemet soha nem látott egyéneket… Mikor így kellĘ számú tanárról gondoskodtak, valóságos bestiális, a csehek brutalitását is megszégyenítĘ módon hazzáláttak az iskolák romanizálásához” -olvashatjuk a VKM középiskolai osztályának jelentésében.366
Azért kényszerültünk ennek bemutatására, mert a tanítóképzĘ ügyosztálytól hasonló nem áll rendelkezésre, s mert a birtokunkban lévĘ töredékes források szerint lényegében ez történt az erdélyi tanító(nĘ)képzĘkben is.367 Az erdélyi képzĘk többsége (a román nyelv és történelem egy-egy tárgyként való bevezetése mellett) még befejezhette az 1918/1919. tanévet. Bár a történelmi helyzet és a ro-mán hatóságok cenzúrája nehezítette a magyar VKM-mel való kapcsolattartást, szórványosan befutottak a tanítóképzĘkkel foglakozó ügyosztályra érdemi in-formációk is. Tanfi Iván a máramarosszigeti tanítóképzĘ igazgatója 1919. január 17-én táviratban jelezte: „a tegnapi ukrán megszálló csapatokat ma román meg-szálló csapatok kiverték, elfogták. A vasúti közlekedés január ötödike óta szü-netel. Hivatalos leveleket nem vesznek fel. Számadásomat, jelentésemet, ezért nem tudom elküldeni”.368 Rövidesen módot talált az igazgató úr a jelentéstételre.
Február 2-án a katonai szolgálatból visszatért 3 növendék felvételérĘl értesítette a minisztéiumot.369
A románok által 1919. január 16-án elfoglalt370 Déváról január 22-én jelentett Németh Sándor megbízott igazgató. „Intézetünk a román megszállás s az ezt
364 Lásd ehhez: RL C/39 22/a. cs. 553. sz. 1919. március 11. a fĘigazgatótól magánúton szerzett in-formáció alapján.
365 Pedig a magyar VKM rendszeresen átutalta a Consiliul Dirigent számlájára a megfelelĘ összege-ket. (Szabó K. A. 2009. 74.)
366 RL C/39 26. cs,
367 A jászberényi állami tanítóképzĘ tanári karának 1921. november 16-i ülésén Bodor Dénes mene-kült gyakorlóiskolai tanító elĘadta, hogy „miután 18 hónapig fizetéstelenül volt a megszállt terü-leten, s a kiállt szenvedések mellett anyagilag is teljesen tönkrement, s noha az oláhok három íz-ben törve lakására mindenébĘl kifosztották, visszamenĘleg semmiféle segélyíz-ben vagy kártalaní-tásban nem részesült”. (MNL SZML VIII. 52.a. 2. k. Kiemelés tĘlem – D. P.)
368 MNL OL K 502-1919-5-10758.
369 MNL OL K 502-1919-6-12826.
370 Fráter O. 2000.
követĘleg vármegyénk és városunk fölött is életbeléptetett román impérium átvételével válságos helyzetbe került. [Sic!] A tanítás elé ugyan nem gördültek leküzdhetetlen akadályok, s így a tanítást január 9-én megkezdhettük, mint ezt 9/1919. sz. a. már jelentettem. Azóta is folyt – az alábbi esetet leszámítva – háborítatlanul a munka. Növendékeink létszáma a forgalmi akadályok miatt megkésettekkel s a katonaságból visszatértekkel napról-napra emelkedik. A tanártestület teljes igyekezettel azon fárad, hogy a megcsonkított tanév hátralévĘ hónapjait a tanítás érdekében mennél jobban kiaknázza, s növemdékeinkre nézve a tanévet megmentse. Ezt utóbbi gondolat is irányította a tanártestületet azon eljárásában melyrĘl hĦ képet tár föl a tisztelettel idezárt 2. db. jegyzĘkönyvi másolat. Az azokban foglalt határozatok meghozatalában s az ott leírt eljárások következtében a magyar államhoz való hĦség, az eskü szentsége, másrészt kulturális munkánk: intézetünk mĦködése folytonosságának biztosítása voltak a testület szempontjai. Meg kellett tehát hajolnunk a hatalom elĘtt, hogy intéze-tünket a bezárástól megmentsük”- írta feljegyzésében az igazgató.
A mellékelt 1919. január 20-i tanári értekezleti jegyzĘkönyvbĘl kiderül, hogy aznap megjelent a mb. igazgatónál a budapesti tudományegyetemen végzett Dr.
Rosiu János, akit Dr. Vasincs Tamás vármegyei prefektus a román nyelv és tör-ténelem helyettes tanárává nevezett ki az intézethez. A tantestület erre kimondta, hogy „felettes hatóságának egyedül a magyar vallás- ás közoktatásügyi minisztert ismeri el, és az intézet belsĘ tanulmányi, szervezeti stb. életét érintĘ más helyrĘl jövĘ rendelkezések ellen tiltakozik. Ennélfogva tiltakozik az ellen is, hogy intézetünkben a román nyelv s román történelem román hatóság rendelkezése folytán taníttassék”. Az igazgató két tanártársával felkereste a prefektust, kifej-tette, hogy „a tanártestület politikai kérdésektĘl menten, csupán a kultúra folyto-nosságának biztosításáért dolgozik, s a fĘ célja, hogy az eredményes múltra visszatekintĘ intézetünk mĦködhetĘségét a jövĘre is biztosítsa”. Majd átadta a tanártestület tiltakozását a prefektusnak, aki válaszában hangsúlyozta: „a… ren-deletet a nagyszebeni kormány adta ki, s engem bízott meg annak végrehajtásával, s el vagyok határozva, hogy annak érvényt szerezzek. Arra hívom fel tehát az urakat, hogy ennek a rendelkezésnek tegyenek eleget, mert ellenesetben kész vagyok Rosiu tanár urat az intézetbe erĘszakkal is bevezetni, és ha ez sem hasz-nálna, az iskolát becsukatom.
Németh Sándor mb. igazgató erre kijelenti, hogy a prefektus válaszában fog-laltakat kényszerítĘ körülménynek ismeri el, s a rendelkezésnek eleget fog tenni”.
Majd a VKM-nek írt feljegyzésében hozzátette: „Hogy az impériumot tényleg gyakorló román hatóságok beérik-e csupán a fentebb jelentett intézkedésükkel, avagy még további követelésekkel fognak elĘállni, ezt e pillanatban természete-sen nem tudhatom. Jelentem továbbá, hogy BudapesttĘl és így a magyar közokta-tásügyi minisztériumtól szinte teljesen el vagyunk zárva. A cenzorok önkénye – úgy látszik – teljesen megakadályozza Miniszter Úr rendelkezéseinek idejutását, s
bizonyára a mi felterjesztéseink sem mind mennek keresztül. Ha tehát intézetünk jelentései vagy nem idejekorán, vagy egyáltalán nem jutnak Miniszter Úr elé, azért a felelĘsség az itt mĦködĘ cenzúrát terheli”.371 A valamennyi erdélyi taní-tó(nĘ)képzĘben megismétlĘdĘ – a megszálló hatóságokkal vélhetĘen elsĘ inter-akcióra – vonatkozó dokumentumok, valamelyest érzékeltethetik az olvasóval, hogy milyen légkörben próbáltak boldogulni az ilyen helyzetbe került magyar pedagógusok, legalábbis a tanév végéig.
Intézmények bezárására, vagy a képzĘk magyar jellegének beszĦntetésére, ill.
az új állam által történt átvételére inkább azt követĘen került sor.372 A dévai tanítóképzĘt 1919. október 12-én vette birtokába a román állam. Szabó K. Attilla könyvének két pontján két különbözĘ információt közöl annak sorsáról. A 221.
oldalon az áll, hogy az átvételkor román tannyelvĦvé alakították át. Ellenben a 83.
oldal szerint erre csak 1924-ben került sor.373
A székelykeresztúri képzĘ 1919. március 8-án került román állami kézbe. Az új tulajdonos által megkövetelt hĦségesküt letenni hajlandó tanárok374 egy év szünet után, az 1920/1921. tanévben már a román iskolarendszernek megfelelĘ képzĘként, elĘbb csak a román nyelvet és történelmet románul tanítva, majd kétnyelvĦ képzĘként magyar és román diákokkal, tanárokkal folytathatták munká-jukat.375
Három állami tanító(nĘ)képzĘ egyházi segítséggel kerülhette el – átmenetileg – a bezárást. Nagy Károly erdélyi református püspök és Boér Elek fĘgondnok már 1918. november 18-án feljegyzéssel fordultak Imre Sándor h. államtitkárhoz, melyben hangsúlyozták: „az új helyzetben a magyarság érdekei a magyar egyhá-zak autonómiájában lesznek legeredményesebben szolgálhatók”, s ennek meg-felelĘen egy sor javaslattal/kéréssel fordultak a VKM-hez.376 Az egyházkerület által jelzett segítĘkészség jeleként a sepsiszentgyörgyi állami tanítóképzĘ, miután épületeit elkobozták, a Református Székely Mikó Kollégiumban talált menedéket, majd 1923-ban a nagyanyedi tanítóképzĘbe helyezték át.377 Elvesztette épületeit a kolozsvári állami tanító- és tanítónĘképzĘ is. Ezért a két képzĘ a katolikus
371 MNL OL K 502-1919-5-15481. (Kiemelések tĘlem – D. P.)
372 Szabó K. A. 2000. 52–53.
373 Szabó K. A. szerk. 2009. 83. és 221. Bárhogy is történt, a tantestület jelentĘs mértékben megvál-tozott, hiszen 1919, december 28-ig a dévai képzĘbĘl hét tanár menekültként magyarországi be-osztásra jelentkezett a VKM-nél. (RL C/39. 26. cs. 1. 1919. december 28.)
374 Hárman biztosan nem tették le a románok által kívánt esküt, hiszen Magyarországra menekültek.
(RL C/39. 26. cs. 1. 1919. december 28-i VKM összesítésben. A székelykeresztúri képzĘ két egykori – egymással kibékíthetetlen viszonyban álló pedagógusa – Ferenczi István és Kovács Ábel, valamint (az idĘközben a máramarosszigeti képzĘt Kovácshoz hasonlóan, szintén megjárt) Csíky István a nyíregyházi állami tanítóképzĘbe kerültek. (MNL OL K 502-1923-7-76910.) Lásd róluk kötetünk V.3.1.4. fejezetét!
375 Szabó K. A. szerk. 2009. 760–781.
376 RL C/39. 22. cs. 1505/1918. sz.
377 Szabó K. A. 2009. 84. és 582.; Kováts-Németh M. 2018. 45.
leánygimnázium épületében folytatta munkáját az 1922-ben bekövetkezett bezá-rásukig.378
Több intézet viszont nem talált menedékre. 1919-ben bezárták a zilahi állami tanítóképzĘt és megszĦnt a lúgosi görögkatolikus magyar és román nyelvĦ képzĘ.
Román, ill. német tannyelvĦvé alakították a máramarosszigeti, az aradi és a temesvári állami, valamint temesvári római katolikus tanító(nĘ)képzĘket.379
Utóbbiak 1918 novemberétĘl elĘbb szerb, majd 1919. augusztus 3-tól román megszállás alá kerültek. Talán a térségre és a városra vonatkozó román követe-lések miatt, a megszálló szerb hatóságok – eltérĘen a mindenképp magukénak tekintett területeken folytatott (a következĘ fejezetben tárgyalandó) politikájuktól – „békén hagyták” a temesvári állami tanítóképzĘt. Legalábbis erre következtet-hetünk a temesvári tanfelügyelĘ egy 1919. január 20-i jelentésébĘl: az intézet internátusát „az 1918/19. iskolai év elsĘ felében több ízben meglátogattam és ott mindig rendet és tisztaságot találtam… [A] köztartásvezetĘ tanár a katonai szolgálatból elbocsáttatott és átvette az internátus vezetését. Kivüle Csányi László és Tabik Miklós nevelĘk, a gazdaasszony, 2 szolga, 3 cseléd és 34 növendék ét-kezik az internátusban. A közlekedési viszonyok miatt a felvett növendékek közül 3 nem jöhetett Temesvárra. Az élelmiszerek beszerzése sok akadályba ütközik ugyan, de eddig zavarok nem voltak. A lisztet 3 hónapra megkapta az intézet.
Burgonya szĦken van, mert a szükséges 35 mázsa [kg?] helyett csak 20-at kapott, a zsírszükségletbĘl pedig 180 mázsa [kg?] helyett csak 80-at.380 FĦtĘanyaghiány fenyegeti az intézetet. Az igazgató 852 Koronát még októberben megküldött a szénközpontnak, de a szén még nem érkezett meg. Az egészségi állapot kielégítĘ, spanyolbetegség nem mutatkozott”- olvashatjuk, a megszállást, megszállókat meg sem említĘ jelentésben, mely bármely a trianoni országrészen maradt képzĘ internátusáról is készülhetett volna.381 Ehhez képest hidegzuhanyként érhette Ęket a román megszállás alá kerülés, s az intézet tanítási nyelvének magyarról románra váltása, jellegének rapid átalakítása, s az ottani kultúrharc hevessége.
Egy a VKM-ben 1919 végén-1920 elején készült összefoglaló némi betekintést enged, az akkori ottani állapotokba: a magyar városok „magyar jellegét szeretnék a legdurvább eszközökkel, rövid néhány hónap alatt megszĦntetni. Szigorú bünte-tés terhe mellett elrendelik még Nagyváradon is, amely magyar nyelvterületen fekvĘ, 95%-ra magyar város, hogy minden boltfelirat, ügyvédi tábla kizárólag
378 Szabó K. A. 2009. 83–84.
379 Szabó K. A. 2009. 83-84., 377. Tanfi Iván máramarosszigeti igazgató az 1919/19120. tanévet már a budapesti VIII. kerületi állami tanítónĘképzĘben kezdte, egy kollégája pedig a gyĘri állami ta-nítónĘképzĘben. (BFL VIII. 131. 37-392. Az 1919. október 4-i jegyzĘkönyvben. MNL OL K 502-1919-6-211021/B.XIII.)
380 Az idézett dokumentumban mindkét helyen mázsa szerepel. ValószínĦleg elírás: mázsát írhattak kilogramm helyett.
381 MNL OL K 502-1919-5-15536.
román nyelvĦ legyen, nem törĘdve azzal, hogy azt úgyszólván senki sem érti meg. Ugyancsak Nagyváradon az állami középiskolákat romanizálták,382 éppúgy mint a színmagyar Szatmárt, továbbá Aradon és Temesvárt, ahol alig van román lakos.
Aradon az elvett állami iskolák helyett a katolikus hitközség állított sok száz magyar tanuló számára [lérehozott] magyar gimnáziumot a románok csend-Ęrökkel verték szét, a tanulókat s a tanárokat katonai törvényszék elé állították.
Temesvárt az esküt le nem tett tanárokat eltiltották attól is, hogy magánórák adá-sával tengessék életüket, eltiltották Ęket általában minden kenyérkeresettĘl, még a közönséges fizikai munkától is. Gyakori eset, hogy a tisztviselĘ, szívósan ra-gaszkodva a röghöz, magánvállalatokhoz szerzĘdik el, kisebb értékĦ szellemi, vagy akár fizikai munkát vállal. Ez sem segít. A románok megfenyegetik a vállalatot, s a hivatalnoknak mennie kell. Különben is, helyére, lakására szüksége van az új román tisztviselĘnek, tehát kiutasítják a városból, vagy a városon kívüli vincellérkunyhóban, présházban jelölnek ki neki helyet”.383 CseberbĘl vederbe kerülve, ilyen viszonyokkal kerültek szembe 1919. augusztus 3-a után a két temesvári képzĘ pedagógusai.384
Ez azonban már túlmutat a dolgozatban vizsgált 1918/1919. tanéven, ahogy az is, hogy 1919 ĘszétĘl folyamatosan zaklatták a magyar tannyelvĦ egyházi tanító(nĘ)képzĘket is. A Református Egyetemes Konvent már 1920. május 29-én aggodalmát fejezte ki a tanintézeteit, köztük a szatmárnémeti és a nagyváradi tanítónĘképzĘket ért támadások miatt, mert a román hatóságok „magyar nyelven és református szellemben való mĦködésüket minden módon megakadályozni igyekeznek”.385 Aggodalmuk megalapozott volt, a szatmárnémeti református képzĘt 1924-ben, a nagyváradit már 1923-ban megszĦnésre kényszerítették.
Hasonló sorsra jutottak 1924-ben a nagyváradi és szatmárnémeti katolikus tanítóképzĘk, s 1923-tól 1932-ig csak nyilvánossági jog nélküli magán intézetként mĦködhetett a nagyváradi katolikus tanítónĘképzĘ is.386 Így azután Erdélyben az 1919. évi 29 magyar tanítási nyelvĦ tanító(nĘ)képzĘbĘl 1924-re mindössze 6 maradt387…
382 A Református Egyetemes Konvent 1920. május 29-i ülésén a 62. pontként hozzájárultak ahhoz, hogy „a nagyváradi református egyház a román megszállás miatt átvegye a Nagyváradon idáig fennállott állami iskolákat, a fĘreáliskolát, leányközépiskolát, s ez intézeteket az egyházkerület által meghatározott feltételek mellett, mint saját maga által szervezett tanintézeteket, már a folyó iskolai évben megnyithassa”. (Egyetemes Konvent, 1920–21. 48.)
383 RL C/39. 26. cs. VIII-27.
384 A VKM 1919. december 18-i döntésével a temesvári pedagógusok közül hárman már a szegedi r.
katolikus tanítóképzĘben folytatták a tanítást. (MNL OL K 502-1919-7-211028)
385 Egyetemes Konvent, 1920–21. 49.
386 Szabó K. A. 2009. 83–84.
387 Jancsó E. 1934. 16. és 26.; Balogh J. 1996. 42.