Az 1918 Ęszi forradalmi események alapvetĘen megrengették, felforgatták a ma-gyar politikai és társadalmi intézményrendszert. A „régi rend” megítélése a nyil-vánosság széles köreiben jelentĘsen változott, az addigi szabályok, keretek, alá-fölérendeltségi viszonyok, eljárásmódok, a kommunikációs szokások jelentĘs me-tamorfózison mentek át. Nem maradhatott ki ebbĘl az oktatásirányítás, s az isko-lák igencsak tekintélyelvĦ világa sem. Általános történelmi tapasztalat, hogy a
557 Az 1919. augusztus 21-én Imre Sándor aláírásával megjelent 103188/919. V. sz. KM rendeletben olvashatjuk: „Elrendelem, hogy az ifjúság nevelésében tapasztalható rettenetes züllés okai isko-lánként megállapíttassanak. Erre a célra minden tanári testület 4-4 tanárt válasszon meg kebelé-bĘl bizottságul. A bizottságok elnökeit magam jelölöm ki egy másik iskola tanári testületékebelé-bĘl…
[A] készítendĘ jelentés végén javaslatokat várok minden bizottságtól a nevelési teendĘkre néz-ve”. (MNL OL K 592-1919-16-103188)
középiskolás korosztály, s az egyetemisták kisebb-nagyobb része a magyarországi forradalmi változások idején mobilizálódott. Így volt ez 1918–1919-ben is. Leg-inkább a fĘvárosi, városi felsĘkereskedelmi iskolák, reálgimnáziumok, gimnázi-umok tanulói exponálták magukat. A tanítóképzĘk ifjúsága sem maradt ki e fo-lyamatból, de – az esetek többségében – részvételének mértéke elmaradt az elĘb-biekétĘl, s különösen igaz ez az akkor már a képzĘs diákság többségét adó, nagy-részt egyházi tanítónĘképzĘkre.
Ahogy a II. 3. fejezetben szóltunk róla: a tanulók az osztályvizsgák s a képesí-tĘ vizsga írásbeli részének eltörlését, s a szóbeli vizsgák könnyítését/átalakítását kérték, s azt, hogy a tanítóképzĘsök számára is biztosítsák az érettségivel egyen-értékĦ bizonyítványt, ill. az egyetemi felvétel lehetĘségét. Ezért erre ismét nem térünk ki. Azt a különös helyzetet viszont meg kell említenünk, mely a franciák által megszállt Szegeden fordult elĘ. Ott ugyanis a katolikus tanítóképzĘ IV. éves növendékei „a direktóriumnál a vizsgálatok eltörlését kérték, s azt ki is eszközöl-ték. Így Ęk, mint a többiek részben osztálybizonyítványhoz, részben oklevélhez ju-tottak vizsgálat nélkül” – olvashatjuk a tanári kar késĘbbi jelentésében.558 Szege-den – ha igaz – tehát nemcsak a vöröskatonáknak állók jutottak ehhez a „kedvez-ményhez”, hanem a többiek is.
A vizsgákkal kapcsolatos kívánságaikon túl – több képzĘben – nagyobb bele-szólást igényeltek az Ęket érintĘ kérdésekbe, amihez nagyobb tájékozottságra, s bizonyos szervezeti háttérre is szükségük volt. Egyes témák bĘvebb tanulmányo-zásának lehetĘségét kérték, s lazítani kívántak az addigi iskolai, internátusi szabá-lyokon is.
A budapesti I. kerületi állami tanítóképzĘ tantestületének 1919. márciusi 12-i ülésén tárgyaltak a diákság – „megbízottai által” közvetített – kéréseirĘl, s hatá-roztak azokról:
„A tanári kar nem zárkózik el az ifjúság azon kérése, ill. kívánsága elĘl, hogy a dohányzás az ifjúságnak megengedtessék. … [A]tyailag tanácsolja, hogy a testi-leg fejletlenebbek, szervezetitesti-leg gyöngébbek ezt ne vegyék igénybe. Hasonlóképp kívánatosnak tartja, hogy részint higéniai szempontból, részint az intézeti rend szempontjából, ez a szabadban történjék, s hogy az ifjúság, mint egyebekben is, ebben is jóízlésének adja tanújelét. Az internátusi tanulók dohányzását a szülĘk beleegyezésétĘl kívánja függĘvé tenni.”
Nem zárkóztak el attól sem, hogy a vasár- és ünnepnapi kimenĘ meghosszabbí-tása érdekében az ebédet 12,30-ra helyezzék át, s a kimenĘt délután hatig engedé-lyezzék.
„Az óráknak egyhuzamban a délelĘtti órákra való beosztása, tekintettel az órák nagy számára, didaktikai szempontból aggályosnak látszik. Mindazonáltal
558 MNL OL K 502-1919-6-210666. a szegedi r. kat. tanítóképzĘ tanári testületének a „diákok züllé-sérĘl” a VKM-be juttatott jelentésében.
tekintve azon valóban figyelemreméltó társadalmi,559 közlekedési okokat, melyek a jelenlegi rendkívüli viszonyok között méltánylást érdemelnek, a tanári kar e kí-vánságot is megfontolás tárgyává teszi, és felkéri az igazgatót, szíveskedjék az összes számba jöhetĘ könnyítések figyelembevételével konkrét javaslatot tenni a tekintetben, nem lehetne-e a tanítási idĘszak délelĘttökre való korlátozásával leg-alább azt elérni, hogy a legtöbb délután szabad legyen.
A szociológiai ismeretek elsajátítása céljából tartandó elĘadássorozatra a taná-ri kar a következĘ tárgyak kereteit találja a legalkalmasabbnak: az alkotmánytani órák közül heti 1 órát; a közgazdaságtan óráit; a gyakorlati tanításra szánt idĘ cél-szerĦbb beosztásával nyerhetĘ heti 2 órát; ezenkívül a minden tárgy keretében a szükségesnek, vagy célszerĦnek látszó vonatkozásokat; végül alkalomszerĦ elĘ-adások tartását. Ezen elĘadássorozatok anyagának összeállítására a tanári kar Lechnitzky Gyula tanárt kéri fel”.560 A budai képzĘ tanári kara, tehát nemcsak, hogy „nem zárkózott el” a diákok kívánságai elĘl, hanem – ahogy a késĘbbiekbĘl kitĦnik, részben fenntartásai ellenére, a körülmények nyomására – érezhetĘen igyekezett azoknak megfelelni.
Hasonlóan reagáltak a budapesti képzĘk tanárai növendékeiknek a közgazda-ságtan, a legújabb kori történelem és irodalom, a kozmológia és az ember szár-mazása, valamint a gyermektanulmány iránti érdeklĘdésére.561 ElĘbbieket önkép-zĘkörön (majd késĘbb az iskolán kívül, szakszervezeti fórumokon) taglalták, az utóbbi ügyében a gyermektanulmányozókhoz fordultak. Nagy László intézmé-nyében a VIII. kerületi állami tanítónĘképzĘben nagyobb, az I. kerületi állami ta-nítóképzĘben kisebb igény mutatkozott erre.
1919. április 12-én alakult az „egyetemi és tanítóképzĘi ifjúmunkások gyer-mektanulmányi köre”, melybe május elejéig kb. 470 (elemi és polgári iskolai) ta-nító(nĘ)képzĘs lépett be. A középfokú intézetekbĘl a VIII. kerületi lányok mellett
559 A társadalmi okok között – egyebek mellett – a beszerzési nehézségek, a sorban állási kényszer, és az ifjúság vezetĘinek központi gyĦlésekre járásának szükséglete szerepelhettek.
560 BFL VIII: 130. a. 22. az 1919. március 12-i tanári értekezleti jegyzĘkönyvben. (Kiemelések tĘ-lem – D. P.) Lechnitzky Gyula felkérésével a tantestület bizonyos értetĘ-lemben „visszadobta a labdát”, amennyiben a késĘbbiekben több utalás is volt arra, hogy Ę lehetett e diáktörekvések támogatója/sugalmazója. Róla bĘvebben szólunk az V. 3.1.1. fejezetben.
561A budapesti VIII. kerületi állami tanítónĘképzĘ tanárainak 1919. november 26-i értekezletének jegyzĘkönyvében olvashatjuk: „Lajos Mária kérdést intézett a növendékekhez, hogy ’Mely tár-gyak iránt keltette fel a proletárdikatúra érdeklĘdésüket? A kapott válaszok alapján közli: 1. FĘ-ként az újabb kor története és irodalma felé fordult a figyelem. … 2. Valamennyien hiányát érezték a szociológiai és gazdasági ismereteknek. 3. Divatba jött az újságolvasás, alig volt nö-vendék, aki már rendszeresen ne olvasott volna lapot”. A szegedi katolikus tanítóképzĘ igazgató-ja, Becker Vendel is arról jelentett, hogy „növendékeink… a közgazdasági és politikai vonatko-zású tárgyak iránt nagy érdeklĘdéssel viseltettek”. (MNL OL K 502-1919-6-210666.) A kozmo-lógiai, s az ember származását érintĘ kérdések önképzĘköri tárgyalásáról a budapesti II. kerületi tanítónĘképzĘ önképzĘkörében lásd az alábbiakban az V.3.2. fejezetet!
mindössze 5 fiú akadt, a budai állami tanítóképzĘbĘl.562 S bár az alakuló ülésen Nagy László mellett felszólaló bölcsészhallgató Schmidt Ferenc „az addig rab-szolgaságban sínylĘdĘ gyermeki társadalmak felszabadításáról” gondoskodó taní-tókról beszélt, s arról, hogy „a vörös katona a külsĘ rendet szilárdítja meg, a jövĘ tanítója tegye ezt a belsĘvel, s lépjen be a gyermektanulmány vörös, forradalmi lobogója alá” – hetenkénti elĘadássorozatuk szigorúan szakmai jellegĦ volt.
Ranschburg Pál, Révész Géza, Nagy László, Domokos Lászlóné, Répay Dániel és Ballai Károly voltak az elĘadók.A gyermektanulmány bibliográfiájáról, az orvosi pszichológiáról, az alkalmazott és gyakorlati lélektanról, „a kölcsönös egymásra hatás törvényérĘl a gyermek fejlĘdésében és nevelésében” témáról, valamint az Új Iskoláról tartottak elĘadásokat.563A nagy érdeklĘdésre, s az elĘadótermek kor-látozott befogadóképességére tekintettel, idĘvel az egyetemisták és polgári iskolai tanítóképzĘsök mellett a IV. osztályos elemi iskolai képzĘsökre korlátozták az elĘadásokra bebocsáthatók körét.564
***
A bizonyos kérdések, diszciplínák iránti érdeklĘdésük mellett, volt ahol arról nyilvánítottak markáns véleményt, hogy mit nem kívánnak a jövĘben kötelezĘen tanulni. A diákság ilyen jellegĦ kívánságai régi-új szervezeti keretben jelentek meg a sárospataki állami tanítóképzĘ növendékeinek 1919. március 23-i szak-szervezeti alakuló ülésén. Ahogy errĘl a késĘbbiekben, a V. 2. 1. fejezetben rész-letesen szó lesz, a pataki képzĘ több fiatal tanára exponált szerepet vállalt az otta-ni szakszervezet, szociáldemokrata párt majd a direktórium magalakításában, ve-zetésében. Politikai ellenlábasuk, Hodossy Béla igazgató utóbb egy kihallgatás alkalmával úgy emlékezett, hogy – bár Ę volt addig az önképzĘkör vezetĘje is – a háta mögött Diószegi (Grósz) Mór növendék Székely Géza tanárral együttmĦ-ködve kezdeményezte az akciót, melynek során 1919. március 23-ára összehívták az addigi önképzĘkört szakszervezetté szervezĘ gyĦlést, anélkül, hogy Ęt errĘl ér-tesítették volna.565
Az ülés ránk maradt határozatai a következĘk voltak:
„Székely Géza tanár elvtárs [már március 23-án! - D. P.] és a vezetĘség indít-ványainak eredménye:
562 MNL OL P 1659. 2. t. és 3. t. 258–260.
563 AGY, 13. évf. 1919/1–3. sz. 11. és 113.
564 AGY, 13. évf. 1919/1–3. sz. 113.
565 MNL BAZML ZL VII. 2/b. 1920 – B 1870. az 1919. október 23-i tanúkihallgatási jegyzĘkönyv-ben.
1. Az „Ifjúsági ÖnképzĘkör” szellemi és anyagi egyesítése a szakszervezettel.
2. Követeljük az ifjúságra vonatkozó rendeletek közlését, miután egy ránk vo-natkozó rendelet nemcsak nem közöltetett, hanem ezzel ellentétben történt egy intézkedés. Kérjük megállapítani, hogy kit terhel a felelĘsség. Folyó hó 23-án a református növendékeket kényszerítették a ’sorban’ való templomba menés-re. A vallásoktatás eltörlése mellett foglalunk állást. Az egyházi éneket pedig csak azoknak tanítsák meg, akik ezt kívánják.566
3. Kérjük, hogy a helybeli villanyszerelési vállalatok útján legalább a dolgozó-szobákba vezessék be a villanyvilágítást, hogy ezáltal a tanulás lehetĘsége megadassék. Ha ez rövid idĘn belül nem volna lehetséges, akkor kérjük a sá-toraljaújhelyi petróleumgyárból a világító anyag beszerzését, mert az lehetsé-ges.
4. A fürdĘre vonatkozóan kérjük annak kijavítását, hogy ezáltal a növendékek legalább hetenként fürödhessenek.567
5. Miután sokan jöttek megszállt területrĘl, és a posta, a közlekedés nagyon rossz, kérjük, hogy a köztartás ismét lássa el a mosatást, mert a tiszta ruha életszükséglet.
6. A szolgák viselkedésével szemben is állást foglalunk. A növendékekkel szemben a legmesszebbmenĘ durvaságokat engedték meg maguknak. Továbbá az intézet tisztogatását hanyagul végzik.568 Ha ilyenek a jövĘben is elĘfordul-nának, követeljük az ilyen kötelesség nem tudó emberek eltávolítását.
A fenti pontokat a gyĦlés egyhangúlag elfogadta” – olvashatjuk a Molnár Já-nos elnök és Diószegi Mór titkár által hitelesített jegyzĘkönyvben.569
KésĘbbi kihallgatásai során Molnár János úgy emlékezett, hogy a szakszerve-zet már március 21-én megalakult, a IV. osztályosok tantermében, Diószegi Mór kezdeményezésére és Székely Géza tanár távollétében. Akkor választották Ęt
566 A budapesti II. kerületi állami tanítónĘképzĘben is látványosan csökkent a diákok vallásoktatás iránti érdeklĘdése. MNL OL K 502-1919-6-210666. a budapesti II. kerületi állam tanítónĘképzĘ tanári testülete választott bizottságának 1920. január 3-i jelentésében.
567 Ez az igény más intézményekben is felmerült. A budapesti VIII. kerületi állami tanítónĘképzĘ tanárainak 1919. november 26-i értekezletének jegyzĘkönyvében olvashatjuk: „A tanulóknak hetenként vagy kéthetenként legyen alkalmuk mérsékelt áron fürdeni, ne legyen azonban kény-szerfürdetés, mely nincs tekintettel a növendék egészségi állapotára”. (MNL OL K 502-1919-6-210666.)
568 A Tanácsköztársaság alatt ez több képzĘben gondot okozott. A magukat „proletárként az új ural-kodó osztály tagjaként” érzékelĘ cselédek, szolgák, kertészek több helyütt hanyagul végezték munkájukat, visszaszóltak nemcsak a diákoknak, tanároknak, hanem az igazgatónak is. Úgy, hogy több helyütt (pl. Csurgón) a tanároknak és a diákoknak kellett rendet tartani, takarítani.
(MNL OL K 502-1919-6-210666.) Ezeket a Tanácsköztársaság bukása után azonnal
elbocsátot-569 MNL BAZML ZL VIII. 65. 16. d. 727/1919. (Kiemelések tĘlem – D. P.) Lásd ehhez: Gecsényi ták.
L. 1968. 32.; Ködöböcz J. 1986. 194.
nökké, Diószegit titkárrá és Kovács Józsefet jegyzĘvé. A március 23-i ülésen Székely Géza csak az ifjúságot érintĘ rendeletek közlésének kérdéséhez szólt hozzá. A vallásoktatás eltörlésére vonatkozó javaslat Diószegi Mórtól származott.
Molnár János – állítólag – annyit tudott elérni, hogy „a vallásoktatás eltörlése” he-lyett „a kötelezĘ vallásoktatás eltörlése” szerepeljen a határozatban, hogy ezt ki-javítsák.570 (A ránk maradt példányon ez a javítás nem szerepel.) Állításait Kovács József is megerĘsítette, annyi különbséggel, hogy szerinte Székely tanár csak a tĦzifa beszállításának kérdéséhez szólt hozzá – ami viszont a jegyzĘkönyvben nem is szerepel.571
Az ülés elĘzményeivel, apropójával és következményeivel kapcsolatban Hodossy Béla igazgató tanúkihallgatásán így nyilatkozott: „Ez a szakszervezet az én tanárvezetésem alatt álló ifjúsági önképzĘkör helyébe lépett, melyet Diószegi javaslatára, megkérdezésem nélkül történt elmozdításom mellett, feloszlattak. … [S]zakszervezeti titkári ténykedésérĘl tudom, hogy Ę olvasta elsĘnek azt a kor-mányrendeletet, amely szerint az ifjúságot vallási aktusban való részvételre fi-gyelmeztetni nem szabad. Ez a rendelet egy szombaton érkezett ide a napilapok-ban, de miután hivatalosan még nem kaptuk meg, az intézet református vallásta-nára másnap a református ifjúságot az addigi gyakorlat szerint a templomba ve-zette. Én a rendeletet megérkezésével kedden tárgyaltattam le a tanári testületben, közben már Diószegi a szakszervezetben az ifjúságot emiatt felizgatta. KérdĘre is vontak és hevesebb összeszólalkozás is volt közöttünk. Egy része a szakszervezet-ben, ahol nekem meg kellett jelennem, igazolni magamat. Más része a tanárte-remben, ahol Székely Géza tanár kifogásolta eljárásomat. Általában annyit mond-hatok, úgy közvetlen tapasztalatból, mint egyes tanártársaim, így Kovács DezsĘ elbeszélése nyomán, hogy Diószegi a szakszervezet megalakulása óta állandóan olyan magaviseletet tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy az ifjúságban a ta-nári kar iránti köteles bizalmat és tiszteletet tönkretegye, és a Tanácsköztársasági eszme érdekében kifejtett tevékenységének következménye volt az is, hogy az if-júságnak több tagja beállt a Vörös Hadseregbe” – állította az igazgató úr.572
Székely Géza az ellene folytatott fegyelmi vizsgálat alkalmával kifejtette: „Az ifjúsági szakszervezetet nem én alapítottam. Az elsĘ alakuló gyĦlésen, mint ven-dég vettem részt. Különben is a szakszervezet megalapítása a növendékek divatos spontán elhatározása volt. A szakszervezeti titkár által támasztott anyagi követe-lések igazságosak voltak, mert az intézet igazgatója, ha arra anyagi fedezete van, mint volt is, köteles gondoskodni az intézet háló- és tantermeinek fĦtésérĘl, tisz-tálkodás szempontjából pedig a fürdĘszoba rendbe hozásáról, a szolgáknak a
570 MNL BAZML ZL VII. 2/b. 1920 – B 1870. Molnár János 1919. október 23-i és december 17-i tanúvallomásaiban.
571 MNL BAZML ZL VII. 2/b. 1920 – B 1870. Kovács József 1919. október 23-i tanúvallomásában.
572 MNL BAZML ZL VII. 2/b. 1920 – B 1870. Hodossy Béla 1919. november 22-i tanúkihallgatási jegyzĘkönyvében. (Kiemelés tĘlem – D. P.)
vendékekkel, mint leendĘ tanítókkal szemben való illendĘ viselkedésre való kiok-tatásáról. Azt hiszem e kívánságok nem forradalmiak. A helybeli gimnáziumban is akart alakulni szakszervezet. Az alakuló gyĦlésen jelen voltak az állítólag megmételyezett növendékeink. A gimnazisták egyes tanárok eltávolításáról kezd-tek tárgyalni. A tanítóképezdészek ezért a gyĦlést szó nélkül otthagyták. Az olyan szakszervezet, mint itt volt… nem lehetett mételyezĘ, ha a növendékek így visel-kedtek. Elrontott ifjúság nem így viselkedik! Az ifjúsági szakszervezet nem sok vi-zet zavart, ha valamit el is ért (fa, petróleum stb.) mind olyan dolgok, melyekhez való juttatás kötelesség is volt. Ezeket ma is csak helyeselni tudnám. Így kerülhe-tett az a lapszus a jegyzĘkönyvi kivonatba, hogy a fenti kívánságokat én indítvá-nyoztam volna, holott azokat csak igazságosnak tartottam és pártoltam. Különben nem a kívánságok fájtak, hanem… a hang. De Istenem, az idĘ, a hangulat olyan forradalmi volt, mely iránt a fiatalság, a sok népgyĦléstĘl elrontva, nagy fogé-konyságot mutatott. Hiszen közöttük mondhatni 80% leszerelt katona, sĘt paran-csoláshoz szokott tiszt volt (beszélve a III. és IV. évesekrĘl). A jegyzĘkönyvi ki-vonatot, melyet a tanári kar elé terjesztettek, nem én fogalmaztam, azért pedig nem felelhetek, amit mások csináltak” – hangsúlyozta a tanár úr.573
Az 1920 áprilisi fegyelmi vizsgálat során újra összecsaptak a vélemények.
Hodossy Béla Székelyt meggyĘzĘdéses szocialistának, ill. kommunistának nevez-te, s úgy emlékezett, hogy többször tett a vallás- és vallástanítás ellenes kijelenté-seket. Egy tanítási óra elĘtt beszélt a növendékeknek az ifjúsági szakszervezet szükségességérĘl.574
Székely Géza a korábban idézettekhez annyit tett hozzá, hogy „mikor az ifjú-ság meg akarta alakítani szakszervezetét, Rédei JenĘ direktóriumi tag [a
573 MNL OL K 502-1922-5-13156. Székely Géza 1920. április 10-i beadványában. (Kiemelés tĘlem – D. P.) A fentiek mellett a tanár úr kifejtette: „Az egész diktatúra alatt meghúzódva, és szemlé-lĘdve éltem. SemminémĦ megbízatást nem vállaltam, nem agitáltam. … Én, ki senkinek sem ár-tottam, sĘt másokon is segíteni igyekeztem, mint közönséges bĦnözĘ állíttattam és állok a vizs-gálóbizottság elĘtt. Tönkrementem anyagilag és szellemileg is, és most az erkölcsi halál állna elĘttem, mert akadt a karunkban olyan, ki egyéni érzékenységbĘl, felekezeti gyĦlölségbĘl, egyéni bosszúból nem átallott kiszolgáltatni hazám ellenségeinek, és a diktatúra bukása után egyik feljelentést a másik után tette. Három hónapig vizsgálati fogságban kellett szenvednem, de az ügyészség, belátva a vádak alaptalanságát szabadlábra helyezett”. (U. ott) A miskolci állam-ügyészség 19006/áü 1919. sz 1919. november 10-i határozatában ez áll: „Losonczy DezsĘ és Székely Géza sárospataki lakosokat azonnal szabadlábra helyezem, mert nem jelentkezik ügyük oly súlyosnak, mely további fogvatartásukat az eljárás befejezéséig, ill. az ítélethozatalig indo-kolná”. (MNL BAZML ZL VIII. 65. 16. d. 824-1919.) A VKM Scherer Sándor vezette fegyelmi vizsgálóbizottsága úgy ítélte meg, hogy Székely Géza „az ifjúsági önképzĘkört átalakította szakszervezetté, ennek tanárelnöke lett. … Elnöklete, irányítása mellett tárgyalta a szakszervezet a vallás kérdését. Ugyanez alkalommal követelték az intézet elöljáróságától a fĦtést, világítást és fürdést. A vallástanítás mellĘzését határozták el” –olvashatjuk az 1920. április 12-i összegzés-ben. (MNL OL K 503-1922-5-13156.)
574 MNL OL K 502-1922-5-13156. Hodossy Béla 1920. április 10-i kihallgatásának jegyzĘkönyv-ében.
taki képzĘ tanára] felkeresett és elmondta, hogy az ifjúság küldöttei nála jártak és felkérték, hogy jelenjen meg a délutáni alakuló értekezleten. Miután Ę nagy elfog-laltsága miatt azon nem jelenhet meg, megkért engem, hogy mint a tanári kar képviselĘje, én jelenjek meg. El is mentem, Az ifjúság kimondta, hogy a Comenius ÖnképzĘkört átalakítják szakszervezetté,… az elnök felkért engem, hogy ismertessem a kommunizmust. Erre én azt válaszoltam, hogy Ęszintén meg-vallom, a kommunizmust nem ismerem, tehát róla nem is beszélhetek, és az ifjú-ság lelkére kötöttem, hogy nekik kötelességük a tanulás, és hogy olyan tanítókká képezzék ki magukat, akik… a faluban a nép nevelését intenzíven gondozzák”- mondta a tanár úr azzal, hogy a követeléseket Diószegi Mór terjesztette elĘ, me-lyekkel „az igazgatót gondatlansággal vádolták”.575
A többi – korábbi növendék – tanú megerĘsítette, hogy Székely Géza egy elĘ-adásában beszélt az ifjúsági szakszervezet szükségességérĘl, s az alakuló ülésen a kommunizmusról; s azt is, hogy a szakszervezetben Diószegi Mór mellett Boll-mann JenĘ volt hangadó. Utóbbi a szakszervezeti viták során hangoztatta: Isten nem létezik, s „osztályharcot hirdettek a papság ellen”. A szakszervezetben ter-vezték, hogy „követelni fogják a vizsga és képesítĘ eltörlését, valamint azt, hogy az iskola vezetésébe beleszólhassanak”.576
További források híján577 ezen – semmiképp sem az igazság feltárását, hanem a jogszolgáltatás befolyásolását segíteni hivatott – ügyészségi, bírósági, fegyelmi tárgyalási tanúvallomásokra kell hagyatkoznunk a sárospataki képzĘ ifjúsági szakszervezetében történtekkel kapcsolatban. Annyi egyértelmĦ belĘlük, hogy a tanári karon belül kirobbant kérlelhetetlen politikai háborúság, melyrĘl az V.2.1.
fejezetben számolunk be, magával ragadta a tanulókat is. A várost irányító két fi-atal forradalmár tanárral a hátuk mögött olyan követelĘzĘ, arrogáns hangnemet engedtek maguknak ezek a hangadó diákok az igazgatóval s néhány másik tanár-ral szemben, amellyel másutt nem találkoztunk.578
Mindazonáltal az utókor számára készült értesítĘben a történtek közvetlen ta-núja, a Hodossy igazgató által hiteles forrásként említett Kovács DezsĘ tanár, im-már mb. igazgatóként 1926-ban, másként láttatja az 1919-ben történteket. A
575 MNL OL K 502-1922-5-13156. Székely Géza 1920. április 10-i kihallgatásának jegyzĘkönyv-ében.
576 MNL BAZML ZL VII. 2/b. 1920 – B 1870. Dudich László 1919. december 22-i, Elek Zoltán, 1919. december 2-i, és Bodon István 1919. december 17-i tanúvallomásairól készült jegyzĘ-könyvekben. MNL OL K 502-1922-5-13156. Részletek a tanítóképzĘ növendékeinek
576 MNL BAZML ZL VII. 2/b. 1920 – B 1870. Dudich László 1919. december 22-i, Elek Zoltán, 1919. december 2-i, és Bodon István 1919. december 17-i tanúvallomásairól készült jegyzĘ-könyvekben. MNL OL K 502-1922-5-13156. Részletek a tanítóképzĘ növendékeinek