III. 3.2 . A szakmai felelősség tartalma
III.3.6. Munkáltatói jogkör gyakorlásával összefüggő felelősség
A szakirodalom a munkáltatói jogkör gyakorlóját a munkáltató képviseletében – a munkajogviszonnyal összefüggésben – jognyilatkozat tételére jogosult személyként azonosítja, aki gyakorolja a munkaviszonyból munkáltatót illető jogokat, és akit terhelnek e jogviszonyból eredő munkáltatói kötelezettségek.553 A szakirodalom arra is kitér, hogy a munkáltatói jog gyakorlása a jogviszony létesítésétől, módosításán át megszüntetéséig terjed, és felöleli a munkáltatás olyan napi szintű jogosítványait is, mint a különböző intézkedések megtétele vagy utasításadás.554 E jogkörök jelentősége miatt kiemelt fontosságú, hogy egyértelmű legyen a munkáltatói jogkört gyakorló kiléte, a konkrét személyre, illetve szervezetre is kiterjedően, különös tekintettel arra, hogy a jogok érvényesítésének és a kötelezettségek teljesítésének alanya adott esetben elválhat.555
BRIGITTA: A világ mi vagyunk.., Liber Amicorum Imre Vörös. HVG−ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014. 342. o.
551 SZAMKÓ JÓZSEFNÉ i.m. 125. o. A feladatok részletezését lásd ugyanitt 125–133. o.
552 Nftv. 13/A. § (2) bek. a) pont. A létesítménygazdálkodás mint nemzeti vagyonnal való gazdálkodás egyes kérdéseire lásd: BAKA LEVENTE – BOKOR ANDRÁS: A létesítménygazdálkodás újraértelmezése a közigazgatásban. Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás 2014. évi 1. sz., különösen147–148., és 156.
o.
553 MARENCSÁK ZSOLT: A munkaviszony alanyai, in: HAJDÚ JÓZSEF – KUN ATTILA: Munkajog.
Patrocinium, Budapest, 2014. 116. o.
554 MARENCSÁK ZSOLT i.m. uo.
555 KISS GYÖRGY: Munkajog. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 110−111. Kiss György ugyanitt részletezi a munkáltatói szervi minőség kritériumait.
149
Ezért is van jelentősége a Kjtvhr.-nek, amely a címével ellentétben nem csupán az állami, de három kérdés tekintetében a nem állami intézményekre is kiterjed.556 E jogszabály általában munkáltatóról rendelkezik, nem téve különbséget aszerint, hogy az adott kötelezettség a rektort vagy a kancellárt terheli-e. Itt azonban álláspontom szerint nincs kétség, az Nftv. e körben világosan és egyértelműen határolja el a két területet. Az állami felsőoktatási intézményben az oktatói, kutatói, illetve tanári munkakörben foglalkoztatottak felett a munkáltatói jogokat a rektor gyakorolja, mindenki más felett a kancellár a joggyakorló.557 A nem állami felsőoktatási intézményekben a rektor mint a szervezet első számú vezetője az, aki a munkáltatói jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének fő (és egyedüli) letéteményese.558
Azonban egy olyan összetett szervezetben, mint egy felsőoktatási intézmény, a munkáltatói jogok egy részét óhatatlanul nem kizárólag (személyesen) a rektor vagy a kancellár gyakorolja.559 A rektor munkáltatói jogkörébe tartozók esetében az oktatókat, kutatókat illető, a területre vonatkozó alapjogok érvényesülését biztosító – jellemzően – kari szervezeti jellegből, a kancellár működési területén a hatékony munkavégzés követelményével összefüggő szervezési racionalitásból következően biztosítani kell e jogkörök, illetőleg azok egy része átruházásának lehetőségét. Erre reflektálva – régi igényt kielégítve – módosult az Nftv. a két vezető részére felhatalmazást adva arra, hogy a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét utasításban szabályozza.560
A rektori, kancellári felelősség e tekintetben egyrészt a munkáltatói jogkörök megfelelő, törvényes gyakorlása, ennek keretében a munkáltatói kötelezettségek megfelelő teljesítéséről gondoskodás,561 illetve a jogkörátruházás rendjének kidolgozása,
556 Valamennyi intézmény esetében foglalkoztatási követelmény, hogy nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött munkakört kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező személy tölthet be (Kjtvhr. 2. §).
Amennyiben a felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszere többletkövetelményt nem határoz meg, az itt megállapított követelményeket kell alkalmazni a felsőoktatási intézményben kutatói munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak esetében (Kjtvhr. 6. §). Végül valamennyi intézmény számára korlátot jelent, hogy nem létesíthető foglalkoztatásra irányuló jogviszony olyan személlyel, aki egy éven belül a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság adott felsőoktatási intézményt érintő döntése meghozatalában részt vett (Kjtvhr. 7. §).
557 Nftv. 13. § (2) bek., 13/A. § (2) bek. e) pont.
558 KISS GYÖRGY 2005, i.m. 112. o., PRUGBERGER TAMÁS – NÁDAS GYÖRGY: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014. 139−141. o.
559 Lásd: MARENCSÁK ZSOLT i.m. 117. o.
560 Nftv. 24. § (7) bek.
561 Lásd részletesen: KULISITY MÁRIA: A munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek, in:
GYULAVÁRI TAMÁS (szerk.): Munkajog. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014. 235–246. o., PRUGBERGER TAMÁS – KENDERES GYÖRGY: A munka- és közszolgálati jog intézményrendszerének
150
közzététele, és a változások naprakész publikálása,562 annak érdekében, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy a jogszabályokban és belső szabályozókban rögzített jogkörök kit illetnek, kötelezettségek kit terhelnek.563 A felsővezetői munkáltatói jogkör gyakorlásához szorosan kapcsolódik az alaki és anyagi normák puszta betartásán és betartásán túlmutató humánpolitika, amely nézetem szerint magában foglalja az intézményben dolgozók vonatkozásában az adott esetben a jogszabályi rendelkezésekből fakadó hátrányos helyzet kompenzálását. Elég itt csak arra utalni, hogy a felsőoktatási intézmények tudományos kutatóinak munkajogi megítélése – az Ftv.1.-ben szereplővel részben, az Ftv.2. megoldásával szinte egy az egyben azonos módon – eltéréseket mutat az oktatókhoz képest, hiszen tevékenységük is szűkebb körű. Ez aztán számos olyan korlátozó rendelkezéshez vezet, amely egyes szerzők véleménye szerint diszkriminatív jegyeket mutat.564 Hasonló a helyzet, amikor az oktatók és kutatók foglalkoztatásának egyéb speciális eszközeit alkalmazza a rektor: több jogszerű megoldásból az intézmény és az érintett munkavállaló, közalkalmazott érdekeit egyensúlyban tartót kell választania.565 Emellett a hazai kancellárok munkáltatói felelőssége vonatkozásában is érvényes a német szakirodalom megállapítása, miszerint az egyik legfontosabb feladat a munkatársak motiválása, azzal, hogy az erre szolgáló elsősorban immateriális ösztönzőeszközök megtalálása és helyes alkalmazása is ide sorolandó.566 A magyar felsőoktatás pénzügyi helyzetében ugyanis egyelőre sokkal inkább reális lehetőség, hogy az akár hosszú távú, akár célhoz között, prémium jellegű anyagi elismerések helyett a munkatárs megbecsültségét kifejező, szakmai teljesítményét, intézmény iránti hűségét honoráló megoldásokra (kitüntetések, címek, illetve a kisebb pénzügyi terhet jelentő előre
kritikai és összehasonlító elemzése. Novotni Kiadó, Miskolc, 2009. 119–122. o., PRUGBERGER TAMÁS – NÁDAS GYÖRGY i.m. 199−202. o.
562 BREZNAY TIBOR: Munkajog. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 2004. 43−44. o. Ehhez illeszkedik az Nftv. 24. § (7) bekezdése, amely előírja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjében bekövetkezett változásokról – ideértve a munkáltatói jogok utasításban történő átruházását is – az érintettet közvetlenül írásban is értesíteni kell, és az utasítást szervezeti és működési szabályzattal azonos módon közzé kell tenni.
563 Kjtvhr. 3. § (1) bek. A Kjtvhr.-ből következő (egyetlen) ilyen – attól függően, hogy az adott munkakör melyik vezető alá tartozik, a rektort vagy a kancellárt terhelő – kötelezettség, hogy a munkakör betöltésére irányuló pályázattal kapcsolatos vélemény kialakításához – a pályázatnak a véleményező testület részére történő átadás napját követő első munkanaptól számítva – legalább harminc napot biztosítson.
564 NÁDAS GYÖRGY: A felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók munkajogviszonyának alapkérdései.
Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2009., 185–186. o. Lásd még ehhez: RAB HENRIETT – NÁDAS GYÖRGY: A kutatók munkajogi helyzete a felsőoktatásban. Munkaügyi szemle, 2005. évi 12.
sz. 49–50. o., valamint NÁDAS GYÖRGY: A kutatókra vonatkozó munkajogi sajátosságok. Sectio Juridica et Politica, TOMUS XXV/2. sz. 601–614. o.
565 Részletesen lásd: RÓNAY ZOLTÁN: Az egyetemi, főiskolai oktatók foglalkoztatásának néhány kérdéséről. Jogelméleti szemle, 2016. évi 2. sz. 147–161. o. (2016b)
566 PETER HANAU i.m. 175. o.
151
sorolás, vezetői megbízás) kell szorítkozni. Más kérdés, hogy a felsőoktatási intézmények mint munkahelyek hatékony és megfelelő színvonalú munkaerővel történő működtethetőségének országon belüli fenntartása, illetve azon túlmutatóan a hazai felsőoktatás versenyképességének érdemi javítása – középtávon – csak a materiális ösztönzőeszközök versenytársakét legalább megközelítő szintre emelésével biztosítható.
A két vezető hatáskörének már többször említett, nem kellően éles elhatárolása e körben is problémákat vet fel. Az Nftv. szerint az alaptevékenységnek megfelelő működésért fennálló felelőssége körében a rektor gyakorolja az oktatói, kutatói, illetve tanári munkakörben foglalkoztatottak felett a munkáltatói jogokat, míg a kancellár felel a munkaügyi és jogi tevékenységért, ami véleményem szerint magában foglalja a rektor munkáltatói intézkedéseinek szakszerűségéért való felelősséget is. Ez megfelelően kidolgozott eljárásrend és szabályozás mellett a kiemelt intézkedések (jogviszony létesítése, megszüntetése, módosítása) esetében még megvalósulhat, a kancellár
„megállíthat” egy jogsértő intézkedést, de a napi szintű működés keretébe illeszkedő intézkedések (pl. utasítás) törvényességének vizsgálatára gyakran lehetősége sincs a kancellári szervezetnek. Ez pedig a kancellár oldaláról kizárja a munkáltatói jogkör gyakorlás törvényességéért való teljes körű felelősséget. Ennek ellensúlyozására kialakulhat egy túlbiztosító rend, amely bonyolultsága és időigényessége okán viszont az alaptevékenységet fogja veszélyeztetni, amelyért adott esetben úgy merül fel a rektor felelőssége, hogy a problémát a kancellári kör idézte elő.
A munkáltatói jogkör gyakorlásával összefüggő felelősségtől nézetem szerint elhatárolandó a munkáltató kártérítési felelőssége, amely önálló alakzatként jelenik meg a szabályozásban. A munkáltatói kártérítési felelősség – különösen a felsőoktatási intézmények esetében – eltávolodik az egyszemélyi vezetők (rektor, kancellár) közvetlen felelősségétől, és objektív jellege miatt az intézményhez mint szervezethez, azaz a munkáltatóhoz kötődik.567
567 KISS GYÖRGY 2005, i.m. 105−108. o.
152
III.4. A jogi (kártérítési) felelősség hármas törvényi alapja a felsőoktatási