A munkajogi szabályozáson alapuló kártérítési felelősség

Még a korábbi, tehát a magánjogtól a jelenleginél távolabb álló Mt.3. hatálya alatt születetett az a megállapítás, miszerint a munkajogi kárfelelősség „különlegességét az adja, hogy számos intézmény tekintetében látványosan eltér a polgári jog szerződésen kívül okozott kárfelelősségi megoldásaitól, de alaposabb elemzés után nyilvánvalóvá válik, hogy a munkajogi kárfelelősségi jogviszony dogmatikailag nem önálló, azaz lényegét tekintve nem különbözik a magánjog kárfelelősségi rendszerétől.”⁵⁷⁹ Mindez azon alapul, hogy már az Mt.3. is egyrészt átvette a polgári jogi kárfelelősségi okokat, másrészt ugyancsak mögöttes szabályként alkalmazta a Ptk.-t. Az Mt.4. a kártérítési felelősséghez kapcsolódóan általánosságban mondja ki, hogy mindazon kérdésekben,

577 Legutóbb például a magán intézmények alkalmazottai vonatkozásában szűnt meg a korábbi szabályozási elv, amely az oktatói és tudományos kutatói bérek alsó határát fenntartótól függetlenül egységesen rögzítette, ezzel a nem állami intézmények esetében teljes mértékben a piaci szempontokat helyezve előtérbe. Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi CCVI.

törvény 47. § b) pontja ugyanis hatályon kívül helyezte az Nftv. 36. § (1) bekezdését, amely kimondta, hogy a felsőoktatási intézményben oktatói, illetve tudományos kutatói munkakörben foglalkoztatottak munkabérét, illetve illetményét (a továbbiakban együtt: havi rendszeres járandóság) a költségvetésről szóló törvényben meghatározott egyetemi tanári munkakör 1. fizetési fokozatának garantált illetménye alapján kell megállapítani, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 2. számú mellékletének alkalmazásával.

Minthogy az Nftv. korábbi rendelkezése nem tett különbséget e szabály alkalmazása során az állami, illetve nem állami intézmények között, így 2015. december 31-ig az utóbbiak tekintetében is alkalmazandó volt a Kjt. melléklete. (RÓNAY ZOLTÁN 2016b, i.m. 147. o.) A szűkítés azonban csak a magán intézmények esetében valósul meg, mert – noha az Nftv. módosítása látszólag az egyházi fenntartású intézményekre is hatályos – a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény kimondja, hogy az egyházi jogi személy az általa vagy intézménye útján az állami vagy helyi önkormányzati intézmények által végzett feladattal azonosat ellátó egyházi jogi személynél az ilyen feladathoz kapcsolódóan foglalkoztatottak munkaviszonyának tartalma a munkabér, a munkaidő és a pihenőidő vonatkozásában a közalkalmazotti jogviszonyhoz igazodik, az ilyen foglalkoztatottakra az állami vagy a helyi önkormányzati intézmények foglalkoztatottaira vonatkozó központi bérpolitikai intézkedések azonos feltételekkel terjednek ki. [20. § (2) bek.]

578 KUN ATTILA: Az oktatói jogviszonyok egyes sajátosságai, in: HRUBOS ILDIKÓ – TÖRÖK IMRE (szerk.): Intézményi menedzsment a felsőoktatásban 2. Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesülete, Budapest, 2012. 427. o.

579 KISS GYÖRGY 2005, i.m. 265. o.

156

amelyekben sajátos rendelkezést nem tartalmaz, a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ez egy rendkívül széles kört jelent,⁵⁸⁰ és azt mutatja, hogy a munkajog e körben sem alakított ki önálló szabályozást, lényegében csupán a magánjogtól való eltérésekre szorítkozik. Ebből adódik, hogy a hatályos szabályozás a korábbinál is határozottabb polgári jogias szemléletet tükröz, és bár a hátrányosabb pozícióban lévő munkavállaló számára kedvezőbb szabályokat is tartalmaz, elmozdul a reparáció felé.⁵⁸¹ Emellett a teljes felelősséget megalapozó szándékos károkozás mellé a súlyos gondatlanság beemelése ugyancsak a polgári jog erőteljes hatását mutatja.⁵⁸²

Van olyan nézet is, amely nem csupán elmozdulásról vagy erős behatásról szól, hanem szinte egyenesen a tartalmi különbségek megszűnéseként értékeli a módosított szabályokat (e körben az előreláthatósági klauzulát hozva fel példaként).⁵⁸³ Lényegében a munkajogi kártérítés a munkavállaló oldalán kontraktuális oldalról kerül megállapításra, ezért feltételezi a munkaviszony fennállását, amely feltételre épül rá további szükséges elemként az azzal összefüggésben bekövetkező kár, a jogellenesség és az ezek közötti ok -okozati összefüggés.⁵⁸⁴ Egyes szerzők arra mutatnak rá, hogy a felelősségi szabályok polgári jogi alapokra helyezése épp a munkajog sajátosságának figyelmen kívül hagyását jelenti, a munkavállalói jogok háttérbe szorulása valósul meg a polgári jogias szemlélet erősödésével.⁵⁸⁵ Ugyanis azzal, hogy az Mt.4. „az adott helyzetben általában elvárható”

fordulatot használja, a polgári jogból átvett felróhatóságon alapuló felelősséget alkalmazza,⁵⁸⁶ ezzel lényegében objektivizálva a munkavállaló felelősségét.⁵⁸⁷ Álláspontom szerint e vélemények a contrario ugyancsak a munkajog magánjogi

580 Ptk. 6:518–6:534. § Ehhez kapcsolódóan lásd: BERKE GYULA – KISS GYÖRGY (szerk.): Kommentár a munka törvénykönyvéhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 539–541. o. Az eltérésekre lásd: SZŰCS PÉTER: A munka törvénykönyve 2012–1992. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013. 79. o.

581 KUN ATTILA: A munkavállaló kártérítési felelőssége, in: GYULAVÁRI TAMÁS (szerk.): Munkajog.

ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014. 333. o.

582 SIPKA PÉTER: Az új Munka Törvénykönyve felelősségi rendszere, figyelemmel az új Polgári Törvénykönyvre. Magyar Jog, 2013. évi 12. sz. 738. o.

583 LŐRINCZ GYÖRGY: Az új Ptk. alkalmazása a munkaviszonyra. Új Ptk. é.n.

(http://ptk2013.hu/szakcikkek/lorincz-gyorgy-az-uj-ptk-alkalmazasa-a-munkaviszonyra/4215, 2016.

március 7.)

584 NÁDAS GYÖRGY 2013, i.m. 79–81. o.

585 SIPKA PÉTER 2013, i.m. 738–739. o.

586 HAJDÚ JÓZSEF: A munkavállalói általános kártérítési felelősség szabályozása az új Mt.-ben: tények és kihívások, in: KUN ATTILA (szerk.): Az új Munka Törvénykönyve dilemmái című tudományos konferencia utókiadványa. Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2013. 115. o.

587 NÁDAS GYÖRGY: A kárfelelősség szabályainak változásairól, in: KUN ATTILA (szerk.): Az új Munka Törvénykönyve dilemmái című tudományos konferencia utókiadványa. Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2013. 104. o.

157

jellegének jelentős erősödését támasztják alá, mivel a károkozótól elvárhatóságban megnyilvánuló vétkességi fogalomtól a helyébe lépő általában elvárhatóságban testet öltő felróhatóság érdemben eltérő magánjogi jogintézmény.⁵⁸⁸ A vétkesség foka (szándékosság, súlyos vagy enyhe gondatlanság) ettől kedve csupán a felelősség mértékének (teljes vagy korlátozott) megállapításánál kap szerepet.⁵⁸⁹ A munkáltatói kárfelelősség körében ez jelenik meg a munkavállaló egészségkárosodásáért fennálló felelősségben, azt mutatva, hogy „az Mt. kártérítési szabályai sok tekintetben a szerződésen kívüli károkozás logikáját követik”.⁵⁹⁰

Ugyanez az elmozdulás érhető tetten abban is, hogy míg korábban a polgári jogi kárfelelősség munkajogi megjelenésének példájaként a vezető beosztású munkavállalók, valamint a vezetőkre irányadó összeférhetetlenségi szabályokat megszegő, illetőleg a versenytilalmi rendelkezésekbe ütköző magatartást tanúsító munkavállalók felelősségét említette a jogirodalom,⁵⁹¹ addig most már az Mt.4. szabályozása általánosságban hívja fel a Ptk. alkalmazását a kártérítés körében, és csak a kárfelelősség összegszerűségében állapít meg eltérő szabályokat. Ez alapján álláspontom szerint már megfordult az irány, a kártérítés a munkajogban is polgári jogi alapokon nyugszik, és csak a jogviszony sajátosságára tekintettel alkalmazott különös szabályként jelenik meg eltérő rendelkezés.

Így ebben is a Ptk.-Mt. lex generalis – lex specialis viszonyának példája világlik ki. Más esetben pedig olyan új jogintézmények jelennek meg az Mt.4.-ben, amelyek egyértelműen a Ptk. (mint újonnan elfogadott kódex) hatására kerültek beemelésre (pl. a már említett előreláthatósági klauzula).⁵⁹²

A Ptk. mögöttes jellege bizonyos elemeiben akkor is jelen van, ha az Mt.4. kifejezetten nem hívja fel az adott rendelkezést. Erre mutat rá Lőrincz György a vezető kártérítési felelősségét korlátozó munkaszerződési rendelkezés kapcsán, kimondva, hogy „jóllehet a Ptk. 6:152. § alkalmazását az Mt. kifejezetten nem rendeli, – szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés nézetem szerint semmis. Ennek

588 NÁDAS GYÖRGY 2013, i.m. 107. o., HAJDÚ JÓZSEF i.m. 115–116. o.

589 KUN ATTILA 2014, i.m. 337–338. o.

590 LŐRINCZ GYÖRGY: A munkaviszonyból keletkező kötelmek szabályozásáról. Gazdaság és Jog, 2014.

évi 12. sz. 4. o. (2014a)

591 FÉZER TAMÁS: A munkajog kárfelelősségi rendszere, in: FÉZER TAMÁS (szerk.): A kártérítési jog magyarázata. Complex Kiadó Jogi és Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2010. 430. o.

592 SIPKA PÉTER 2013, i.m. 736–737. o.

158

megfelelően az ilyen jellegű károkozásért való felelősség a vezető tisztségviselő esetében sem zárható ki.”⁵⁹³ Ez azt jelenti, hogy a jogirodalom elfogadja, hogy a Ptk.

szabályrendszere akkor is beleavatkozik a felek szerződéses viszonyába, ha azt az Mt.4.

kifejezetten nem írja elő. Tehát a szerződés magánjogi elve a munkajog kontraktuális jellegéből adódóan a kártérítés körében is erőteljesebben érvényesül, mint amennyire az a munkajog jogági elkülönüléséből következne. Emellett azokban az esetekben is, amikor az Mt.4. pl. „a szociális partnerek egymás felé fennálló kártérítési felelősségére sajátos szabályozást nem ad”, egyértelműen a Ptk. kártérítési rendszere lép be.⁵⁹⁴

Álláspontom szerint összességében elmondható, hogy a munkajogban szabályozott kártérítési rendelkezések három „ágon” gyakorlatilag a Ptk.-t emelik be: kifejezetten utaló szabállyal; a Ptk. rendelkezésével tartalmilag vagy alapelveit tekintve azonos saját rendelkezéssel; vagy pedig úgy, hogy szabályozatlanul hagyva egy területet, végső soron megteremtik a bírói gyakorlat számára a Ptk. alkalmazhatóságát. Ezekből adódóan ma már nem áll meg a munkajogi kárfelelősség elkülönült, önálló alakzata; egy lényegét tekintve polgári jogi – legfeljebb a munkajogi sajátosságok miatt némiképp torzult – alakzatról van szó.

Mindennek sajátos olvasata van a felsőoktatási intézményekkel fennálló foglalkoztatási jogviszonyok vonatkozásában. A felsőoktatási intézmények e fogalom tárgyalása során már részletezett rendeltetése nem elsődlegesen a munkaviszonyoknak elsősorban keretet adó vállalkozásokra jellemző bevételszerzés, hanem társadalmi kötelezettségvállalás. E közegtől pedig a Ptk. általános piaci szemlélete még távolabb áll, függetlenül attól, hogy egy felsőoktatási intézmény állami, és ezért a foglalkoztatásra is a sajátos eltéréseket mutató közalkalmazotti jogviszonyban kerül sor, vagy nem állami, és ezért a mindenkori Mt. hatálya alá tartozó jogviszony keretében dolgoznak az egyetem, főiskola alkalmazottai. Ez a sajátosság leginkább az oktatók és kutatók esetében érhető tetten.

593LŐRINCZ GYÖRGY: A vezető állású munkavállaló, in: KARDKOVÁCS KOLOS (szerk.): A Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2014. 389. o. (2014b)

594 LŐRINCZ GYÖRGY 2014a, i.m. 5. o. Példaként a sztrájkjog gyakorlásával okozott kárt hozza fel.

159 III.4.2. A kártérítési felelősség a Ptk. irányából

A Ptk. alkalmazottért fennálló felelősséget rendező szabályrendszere a kodifikációt követően csak két elemében változott, a munkajoggal való összefüggések körében pedig csupán a második elem bír jelentősebb relevanciával. Az első elem tekintetében érdemi eltérés nincs, ez egyértelműen igazolható a Régi Ptk. és a hatályos rendelkezések összevetésével. A Régi Ptk. 348. § (1) bekezdése azt rögzítette, hogy ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. E szabályt kellett alkalmazni akkor is, ha a szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. A Ptk. ezt a rendelkezést lényegében megtartja, szövege csak annyiban módosul, hogy munkaviszony helyett foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt említ. Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.⁵⁹⁵ A változtatás csak a kodifikáció szintjén szembetűnő, valójában azonban a jogalkotó a régóta kialakított – értelemszerűen kiterjesztő értelmezést elfogadó – bírói gyakorlatot emelte át a normaszövegbe.⁵⁹⁶ Itt jegyzendő meg, hogy a foglalkoztatásra utalás azt jelenti, hogy elegendő magának a jogviszonynak fennállnia, és a károkozó magatartásnak azzal összefüggésben megvalósulnia. A bírói gyakorlat és a jogirodalom is következetes abban, hogy a felelősséget nem zárja ki, ha az alkalmazott a jogviszonnyal összefüggésben, de nem munkakörében eljárva okozta a kárt.⁵⁹⁷ Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy e szabály a felsőoktatási intézmények tekintetében is értelemszerűen fennáll. Lehetetlen vállalkozás lenne megkísérelni azokat az eseteket, amikor egy egyetemi, főiskolai alkalmazott által harmadik személynek okozott kárért az intézménynek kell helytállnia. A vezetők esetében annyiban más a helyzet, hogy e minőségükben eljárva a károkozás ok-okozati elemei alaposabb vizsgálatot igényelnek.

Ilyen eset fordulhat elő egy olyan munkaügyi intézkedésből eredően, amelynek következtében az érintett munkavállaló (közalkalmazott) alapos kártérítési igénnyel lép fel. Ugyancsak felmerülhet ez a kérdés egy, az intézmény által használt ingatlanban bekövetkezett balesetből származó kár kapcsán, amennyiben abban a vezető intézkedési

595 Ptk. 6:540. § (1) bek.

596 OROSZ ÁRPÁD 2014, i.m. 176. o.

597 TÓTH ENDRE TAMÁS: Felelősség az alkalmazott, a tag és a megbízott károkozásáért, in: FÉZER TAMÁS (szerk.): A kártérítési jog magyarázata. Complex Kiadó Jogi és Tartalomszolgáltató Kft.

Budapest, 2010. 243. o.

160

vagy ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása is közrehatott. A kancellár egyetértési jogának megtagadása esetén meghiúsuló akár kutatási szerződés vagy pályázat is eredményezhet a külső partnerek számára, így harmadik személyeknek kárt.

A Ptk. rendelkezései között új elem az alkalmazott szándékos károkozása esetén a munkáltatóval való egyetemleges felelősségét kimondó szabály.⁵⁹⁸ Azaz az alkalmazott közvetlenül nem felel, csak ha szándékosan okozta a kárt (akkor is egyetemlegesen a munkáltatóval).⁵⁹⁹ Ezt az Mt.4. kárfelelősségi szabályaival együtt olvasva két következtetés vonható le. Egyrészt a Ptk. is kitér az alkalmazott kártérítési felelősségének szabályozására, ami eddig a munkajogi szabályozás privilégiuma volt, másrészt részben ahhoz igazodva a szándékos károkozáshoz köti a szigorúbb felelősséget.⁶⁰⁰ Amint arról már volt szó, az Mt.4. a szándékosan és súlyos gondatlansággal okozott kárért teljes felelősséget állapít meg, tehát a Ptk. nem teljes körben követi az Mt.4. logikáját. Ettől függetlenül ez azt is jelenti, hogy az Mt.4. eleve polgári jogias kártérítési szabályait maga a Ptk. szigorítja tovább, és terheli meg az alkalmazottat az egyetemleges felelősségből adódó közvetlen perelhetőséggel.⁶⁰¹ Álláspontom szerint e szabállyal a Ptk. is áttöri a munkavállalót gyengébb féli mivolta miatt védő, az Mt.4. hatályba lépésével egyébként is meggyengített falat. A két kódex szabályozásának iránya tehát egyfelé mutat, a munkavállaló felelőssége általános magánjogi felelősséghez közelítésének irányába.

Különösen szembeötlik ez a tendencia, ha a Ptk. kidolgozására irányuló szakértői javaslatot vizsgáljuk, amely szerint eredetileg az alkalmazott egyetemleges felelőssége két ponton is olyan feltételhez kötődött volna, amely szándékosság esetén is korlátozta volna annak terjedelmét. Az egyik, hogy az alkalmazottért való munkáltatói felelősség jogszabály által korlátozható lett volna, hiszen a tervezet még tartalmazta az egyetemleges felelősséghez kapcsolva a „jogszabály eltérő rendelkezése hiányában”

fordulatot. A másik egy többletfeltétel volt, amely nem csupán szándékosságot írt volna elő, hanem azt is, hogy a károkozó magatartást az alkalmazott jogviszonyával visszaélve valósítsa meg. Ezzel voltaképpen áttörte volna a felelősséget, és a nemzetközi irányok mentén azokban az esetekben, amikor az alkalmazott a kárt a jogi személy munkáltatóval

598 Ptk. 6:540. § (3) bek.

599 FUGLINSZKY ÁDÁM 2015, i.m. 424–425. o

600A szándékosság megvalósulhat egyenes és eshetőleges szándékkal is. Lásd: FUGLINSZKY ÁDÁM 2015, i.m. 439. o.

601 A Ptk. 6:29. § (1) bek. szerint egyetemleges felelősség esetén a teljesítés bármelyik kötelezettől követelhető.

161

fennálló viszonyt saját vagyoni gyarapodása érdekében visszaélés jelleggel felhasználva okozta, s ugyancsak szakítva a munkáltató és alkalmazott elválasztásának elvével, bevezette volna az alkalmazott közvetlen felelősségét az egyetemes felelősség jogintézményén keresztül.⁶⁰² A fentiektől eltérően az Országgyűlés végül is egy olyan szöveget fogadott el, amely sem a munkáltatónak az alkalmazottjával fennálló egyetemleges felelőssége jogszabály általi korlátozhatóságát, sem a jogi személyiséggel való visszaélés követelményét nem tartalmazza, önmagában a szándékos károkozás már elegendő az egyetemleges felelősség megalapozásához. Ezzel a törvényben a közvetlen felelősségi szabály a tervezetthez képest is még szigorúbb lett.⁶⁰³ Ez pedig egyértelműen a Ptk. és az Mt.4. kölcsönhatása (ti., hogy a magánjog hajlik-e el enyhébb irányú szabályozás felé a munkajog szociális szempontjai következtében, vagy a szigorúbb, a polgári jogi felelősség objektivizáló rendelkezései jutnak-e érvényre) helyett sokkal inkább a magánjog fölényére utal a munkajoggal szemben. Még akkor is, ha a gondatlanságot is magában foglaló vétkességhez képest a szándékosság szűkebb körben alapozza meg a felelősséget. Ehhez azonban mindig szükséges a károkozó munkavállaló esetében annak vizsgálata, hogy tudata mire terjedt ki: akarta a kárt, vagy annak lehetőségébe belenyugodott (eshetőleges szándék),⁶⁰⁴ vagy akár súlyos gondatlansága idézte elő azt. E körben tehát vizsgálni kell azt is, hogy az ok-okozati összefüggés megvan-e, illetve az előreláthatóság keretében azt is, hogy „milyen típusú és nagyságrendű kárt fogott át a tudata, illetve kellett volna előre látnia egy ideáltipikus, gondos személynek a károkozó helyzetében.”⁶⁰⁵ Ebben esetben ugyanis az egyetemleges felelősség alól mentesül. Fontos hangsúlyozni, hogy ugyanakkor a következő lépésben felmerül a munkáltató irányába fennálló kártérítési felelőssége is, tehát a kár megtérítése alól nem, csak a közvetlen perelhetőség alól mentesül. Ezek a szabályok kimondva-kimondatlanul elsősorban a pénzügyi visszaélésekkel harmadik személyeknek okozott szándékos kár megtérítését szolgálják. Elsőre a felsőoktatási intézmények esetében az ilyen típusú károk megvalósulása kevéssé tűnik reális feltételezésnek. Ha azonban arra gondolunk, hogy harmadik személyként károsult lehet a fenntartó, e szabály relevanciája már nem kérdőjelezhető meg. Elég itt akár a közbeszerzési szabályok szándékos

602 LÁBADY TAMÁS: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, in: VÉKÁS LAJOS (szerk.):

Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2008. 1135–1136. o.

603 LÁBADY TAMÁS: A deliktuális felelősség fontosabb változásai, in: VÉKÁS LAJOS – VÖRÖS IMRE (szerk.): Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluver Kft., Budapest, 2014. 285. o.

604 FUGLINSZKY 2015, 439. o.

605 FUGLINSZKY 2015, uo.

162

megszegésére utalni, amikor végső soron az államot mint fenntartót a tulajdonát képező vagyon csökkenésével éri kár.

Mindezek alapján az is látszik, hogy az alkalmazottért fennálló felelősséggel összefüggésben a Ptk. és az Mt.4. szabályozása szorosan összekapcsolódik,⁶⁰⁶ egy adott tényállásban akár az egyes tényállási elemek vonatkozásában párhuzamosan is funkcionálhatnak. Az nyilvánvaló, hogy az alkalmazottért való felelősség alkalmazhatóságának alapfeltétele, hogy a károsult külső harmadik személy legyen, ha ugyanis a károsult a munkáltató vagy másik munkavállaló, akkor az Mt.4. kárfelelősségi szabályai kapcsolódnak be.⁶⁰⁷ Nem kizárt olyan tényállás sem, amelyben a kár több személyt, a károkozó munkatársait és külső személyeket, vagy ezek mellett akár a munkáltatót is éri. Ezekben az esetekben a két kódexben rögzített kárfelelősségi szabály egyaránt alkalmazandó lesz.

III.5. Következtetések

A jelen fejezetben láthatóvá vált, hogy a vezetői felelősség természete általában véve is rendkívül összetett, hiszen a felelősségattribúcióból fakadó elemek végig jelen vannak nem csupán a vezetés pszichológiai elméleteiben és azok gyakorlati leképeződésében, de alkotórészei az etikai és a jogi felelősségnek is. A felsőoktatási intézmények vezetésében is tetten érhető mindez, azzal a különbséggel, hogy az elsősorban vállalatirányításra kidolgozott szociálpszichológiai modellek sajátosan érvényesülhetnek a felsőoktatás különös intézményi világában. A törvény az intézményi vezetőktől kötelező együttműködést vár el, amelynek teljesítése nem pusztán munkaköri feladat, abban pszichológiai tényezők is szerepet játszanak.⁶⁰⁸ A vállalatirányítás hagyományosan

606 Az Mt.4. és a Ptk. összekapcsolódása abban az esetben nem mutatható ki, ha nem tudni, ki volt a konkrét károkozó, azaz nem azonosítható a konkrét alkalmazott személye. (FUGLINSZKY 2015, 436. o.) Ebben az esetben álláspontom szerint a felelősség kizárólag a Ptk. szabályrendszerén nyugszik. Itt azonban nem dogmatikai okokból hiányzik a munkajogi felelősségi szabály alkalmazhatósága, csupán praktikus okokból, mivel hiányzik a felelősségi alakzat egyik lényeges alkotója, a károkozó. Ilyen esetekben persze erősen kérdéses, hogy a szándékosság egyáltalán mennyiben deríthető fel, de ugyanakkor véleményem szerint a konkrét alkalmazott azonosíthatóságának hiánya önmagában nem is zárja ki (pl. amikor az biztos, hogy a munkáltató informatikai eszközének szándékos használatával valamely nem azonosítható alkalmazott

606 Az Mt.4. és a Ptk. összekapcsolódása abban az esetben nem mutatható ki, ha nem tudni, ki volt a konkrét károkozó, azaz nem azonosítható a konkrét alkalmazott személye. (FUGLINSZKY 2015, 436. o.) Ebben az esetben álláspontom szerint a felelősség kizárólag a Ptk. szabályrendszerén nyugszik. Itt azonban nem dogmatikai okokból hiányzik a munkajogi felelősségi szabály alkalmazhatósága, csupán praktikus okokból, mivel hiányzik a felelősségi alakzat egyik lényeges alkotója, a károkozó. Ilyen esetekben persze erősen kérdéses, hogy a szándékosság egyáltalán mennyiben deríthető fel, de ugyanakkor véleményem szerint a konkrét alkalmazott azonosíthatóságának hiánya önmagában nem is zárja ki (pl. amikor az biztos, hogy a munkáltató informatikai eszközének szándékos használatával valamely nem azonosítható alkalmazott

In document SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar DOKTORI ISKOLA (Pldal 155-170)