Alaptörvényi keretek - A kutatás normatív környezete

II.2. A kutatás normatív környezete

II.2.2 Alaptörvényi keretek

Magyarország Alaptörvénye X. cikke rendelkezik egyebek mellett a tudományos kutatás, az oktatás és tanulás szabadsága, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiájának kereteiről. E körben az Alaptörvény egyrészt deklarálja, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb

207 Az egyes kapcsolódó jogesetek elemzésére lásd: GARETH DAVIES: Higher education, equal access, and residence conditions: Does EU law allow member states to charge higher fees to students not previously resident? Maastricht Journal of European Comparative Law, 2005. évi 3. sz. 228. o., KIRÁLY MIKLÓS: Az Európai Bíróság ítéleteinek hatása a felsőoktatásra. Európai verseny – hazai teendők, in:

Liber amicorum. Ünnepi előadások és tanulmányok Harmathy Attila tiszteletére. ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2007. 106–109. o., SACHA GARBEN i.m. 99–136. o.

208 A tandíj mértéke megállapításának esetleges diszkriminatív mivoltához kapcsolódó esetekről lásd bővebben GARETH DAVIES i.m. 238. o.

209 ROLAND WINKLER: Der Hochschulzugang in Österreich. Zur Rechtslage nach der UG-Novelle 2005 und dem gemeinschaftsrechtlichen Diskriminierungsverbot. Österreichische Juristen-Zeitung, 2005. évi 22.

sz. 859–866. o.

szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát, másrészt kimondja, hogy tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A felsőoktatási intézmények esetében – a negyedik alaptörvény-módosítást követően lényegében a gazdálkodás és működés autonómiáját felszámolva – az Alaptörvény biztosítja a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illető önállóságot, de előírja, hogy szervezeti rendjüket törvény állapítja meg, az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között pedig a Kormány szabályozza, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli. Az Alaptörvény rendelkezései valamivel bővebbek, mint az Alkotmány szabályai, amelynek 70/G. §-a csupán annyit rögzített, hogy a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát, és szintén deklarálta, hogy tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.²¹⁰

Az Alaptörvény és az Alkotmány rendelkezéseinek összevetéséből – a jelen értekezés szempontjából – három következtetés levonása indokolt: egyfelől a tudományos kutatás, a tanítás és tanulás szabadsága, valamint a tudományos igazságok kérdésének eldöntése területén drasztikus eltérés a két alapnorma között nincs, így a szakirodalomnak és az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány vonatkozásában tett megállapításai e körben az Alaptörvény tekintetében is továbbra is felhasználhatóak.²¹¹ Szükséges azonban rámutatni, hogy bár a szakirodalom lényegében azonosként tekint az érintett alapjogoknak az Alkotmányban és az Alaptörvényben rögzített szabályozására,²¹² néhány apró megfogalmazásbéli eltérés lényeges tartalmi különbségekhez vezet. Az Alkotmányban szereplő fordulat, amely e jogok tiszteletben tartását és támogatását írta elő az állam számára, nem csupán tágabb volt az Alaptörvényben szereplő előírásnál, miszerint az államot azok biztosításának kötelezettsége terheli, de ez utóbbi a garanciák oldaláról nézve is szűkebb fogalom: csak az alapjog tárgyának szavatolási kötelezettségére utal, de annak kibontása, illetve e garanciák tartalma hiányzik. Ugyanígy az Alaptörvény a tudomány szabadságának csupán bizonyos elemeit biztosítja, ráadásul

210 ÁRVA ZSUZSANNA 2013, i.m. 144. o.

211 JAKAB ANDRÁS: Az új Alaptörvény keletkezés és gyakorlati következményei. HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2011. 214. o.

212 JAKAB ANDRÁS 2011, i.m. 213–214. o.

a kutatás szabadsága nem is pontos megfogalmazás, hiszen a tudományos gondolkodás és nézetek terjesztésének szabadságáról kellene inkább szólnia, minthogy a kutatás az ezek keretébe illeszkedő folyamat.²¹³

Másfelől a felsőoktatási intézmények autonómiája tekintetében – különösen az Alkotmányon alapuló, illetve ahhoz kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlat figyelembe vételével – felrajzolható az az ív, amely mentén a jogalkotó az intézményi autonómia zsugorításáig, horribile dictu csaknem teljes felszámolásáig eljutott. Jelen értekezésnek nem tárgya a felsőoktatási intézmények autonómiájának általánosságban történő vizsgálata, azonban a IV.1. fejezetben részletesen foglalkozni fogok e kérdéskörnek a felelősséggel való összefüggéseivel, hiszen ahogy azt hipotéziseim közt is felfektettem, ez a tetten érhető autonómiadeficit a megfelelő felelősségi szabályokkal kiváltható és elkerülhető lett volna.

Végül mind az Alkotmány, mind az Alaptörvény vonatkozásában szükséges leszögezni, hogy előbbi egyáltalán nem, utóbbi pedig csak utalás szinten tartalmaz olyan rendelkezést, amely az intézményvezetési felelősség megalapozását jelentheti. Azonban akárcsak a közösségi joganyag esetében, az alkotmányos, alaptörvényi keretek is alkalmasak arra, hogy az abban megfogalmazott alapértékek intézményen belüli – és az intézményvezetők hatáskörébe tartozó – érvényesülése a felelősségvizsgálat alapját jelentse. Az itt definiált szabadságjogok intézményen belüli érvényesülésének biztosítása ugyanis az egyetemek, főiskolák vezetőit terheli. Nem csupán az ún. akadémiai típusú vezetést, hiszen – és a IV.1. fejezetben kifejtettek szerint itt jutunk el az autonómia csaknem teljes felszámolásához – a tudományos kutatás és a tanítás szabadsága nem tud kiteljesedni, ha azt a működtetés indokolatlanul és szabályozott keretek nélkül akadályozza vagy ellehetetleníti. A nemzetközi szakirodalomban ismert olyan vélemény is, miszerint a tudomány szabadsága egyben szervezeti keret, amelyben az érintettetek, azaz a tudósok az egyetemen belül önmagukat koordinálják, ezért ebbe a rendszerbe semmiféle állami, kormányzati eszköz nem kerülhet bele.²¹⁴ Mindazonáltal az állami és az intézményi kormányzás között egyértelmű és szoros kapcsolat áll fenn, amelyek

213 KOCSIS MIKLÓS: A tudomány szabadságának új konstitucionális keretei. Közjogi Szemle 2011. évi 4. sz. 30–31. o. (2011b)

214 ROBERT UERPMANN: Rechtsfragen von Vereinbarungen zwischen Universität und Staat.

Juristenzeitung, 1999. évi 12. sz. 645. o.

világosan el sem választhatók.²¹⁵ A kormányzat által a működtetésért és eminensen a pénzügyekért felelős kancellár jogintézménye a hatályos normatív közegben azonban épp az előzőekben írt negatív következmények kiváltására alkalmas. Emellett pedig kifejezetten a kancellári kör felelősségét alapozza meg az Alaptörvény szervezeti rendre és különösen a gazdálkodás rendjére és annak ellenőrzésére felhatalmazó rendelkezése, amelynek címzettje a kormány. Nem véletlen, hogy a szakirodalom – még az alkotmányozási folyamat során – hivatkozott arra, hogy egy korszerű alkotmánnyal szemben jogos elvárás, hogy kitérjen az oktatás és a tudományos kutatás költségvetési hátterének biztosítására, akár a nemzeti jövedelem oktatásra és tudományos kutatásra fordítandó hányadának meghatározásával.²¹⁶

Az oktatásra vonatkozó, az Alkotmányban és az Alaptörvényben egyaránt lefektetett alapjog részben önmagában is érvényesül, s magában hordozza azt az államot terhelő kötelezettséget, amely az oktatáshoz való hozzáférés lehetőségének biztosításában áll,²¹⁷ s amelynek eszközei a felsőoktatás területén az egyetemek és főiskolák. Ezen alapjog szorosan összefügg a tanítás – középkori egyetemalapítási hagyományokban gyökerező – szabadságával, amely az egyházzal, majd az állammal szembeni védettséget jelentett a tudomány művelése során. Az állami szerepvállalás az intézmények finanszírozásában, az intézményrendszer működtetésében új dimenzióba helyezte e szabadságjogot, amely immár mint az állami szervezeten belüli intézményi autonómia jelenik meg.²¹⁸ Ezáltal az ezen intézményeket vezetők tevékenysége közvetve kihat az alapjog érvényesülésére.

Emellett az oktatáshoz való jogból további alkotmányos követelmények fakadnak, illetve az magában foglal az oktatás egyes területeihez szorosan kapcsolódó egyéb elemeket is.²¹⁹

215 Robert Uerpmann ezért az állam és az egyetemek együttműködéséből adódó problémák egyik lehetséges megoldásának az egyenrangú magánjogi felek közötti szerződéses viszony kialakítását tartja. ROBERT UERPMANN i.m. 647−649. o.

216 HAMZA GÁBOR: Észrevételek a készülő alkotmányhoz. Magyar Tudomány2011. évi 1. sz. 4. o.

217 Az Alkotmánybíróság az 1310/D/1990. AB határozatában levezette, hogy az állam a művelődéshez való jogot a felsőoktatás területén az egyes általa fenntartott oktatási intézményekbe való bejutás lehetőségének biztosításával, pozitív módon valósíthatja meg. Ugyanitt az Alkotmánybíróság azt is levezette, hogy az államnak a felsőoktatással kapcsolatos alkotmányos feladata a tanuláshoz való jog objektív, személyi és tárgyi előfeltételeinek megteremtése, fejlesztése és biztosítása – értelemszerűen az ehhez szükséges időtartam alatt és a rendelkezésre álló anyagi források függvényében. (ABH 1995, 579., 585–586.)

218 NAGY MARIANNA 2014, i.m. 371. o.

219 SÁRI JÁNOS: Alapjogok. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 268. o.

Hasonlóan kapcsolódik az intézményvezetői felelősséghez a tudományos élet szabadsága. E körben az állam feladata szintén kettős: a tudományos kutatás szabadsága biztosításának kötelezettsége terheli, amely magában foglalja a tartózkodást a tudományos kérdésekben (igazságban) való döntéstől és a tudomány eredményeinek megismerésének korlátozásától, emellett pedig az államot terheli a tudományos tevékenység, a kutatások támogatása.²²⁰ A tudomány szabadsága azonban nem csupán a tudósnak mint egyénnek az állammal, hanem az egyetemmel mint az állam intézményével szembeni védelmét is kifejezi, minthogy a tudomány szabadságát ezek az egyének hordozzák, ezzel biztosítva az egyetem működését.²²¹

Az Alkotmányból levezetett fenti értelmezéseket lényegében változatlanul irányadónak tekinthetjük az Alaptörvény vonatkozásában is.²²² Ebből következően érdemében változatlan az az intézményvezetőifelelősség, amely a tudományos kutatás és a tanítás szabadságának biztosításában áll. Ez a kötelezettség nem csupán az ún. akadémiai vezetőket (rektor, dékán stb.) terheli, de az állami egyetemeken a kancellárnak a működtetésre irányuló hatáskör gyakorlása során is tartózkodnia kell attól, hogy a hatékonyság és a felelős gazdálkodás elve érvényesítése során e szabadságjogok korlátozását megvalósító intézkedéseket hozzon. Minthogy állami felsőoktatási intézményekben az állam gyakorolja a fenntartói jogokat, a kancellár pedig lényegében a fenntartó képviselője az intézményben,²²³ a működtetés és a gazdálkodás során követendő, a tárgyalt alapjogokat tiszteletben tartó magatartásra az Alkotmány kapcsán már említett elvárt állami működés szolgálhat analógiaként.²²⁴ Azaz a pénzügyi, igazgatási döntéseknél a kancellár objektív szempontok szerint járhat el, az oktatás és a tudományos kutatás egyes elemeit, területeit csak annyiban preferálhatja, amennyiben

220 LÁNCOS PETRA LEA: A tudományos és művészeti élet szabadsága, in: JAKAB ANDRÁS (szerk.):

Az Alkotmány kommentárja II. Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 2611. o., SÁRI JÁNOS i.m. 275–276. o.

Sári János ugyanitt kifejti, hogy meg kell teremteni az állam tudományos semlegességében és támogatási kötelezettségében (amely alkalmas a semlegesség helyett preferálni egyes kutatási területeket, irányokat) megjelenő követelmény összhangját, amelynek eszközei lehetnek az autonóm működésű tudományos alapok, tudományszervezést ellátó szervezetek

221 ROBERT UERPMANN i.m. 644. o.

222 ÁRVA ZSUZSANNA 2013, i.m. 147−149. o.

223 Ugyan az Nftv. 13/A. § (4) bekezdése szerint a kancellár a felsőoktatási intézménnyel áll közalkalmazotti jogviszonyban, azonban felette a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja [lásd még Nftv. 75. § (2) bek.], kiválasztása és megbízása kizárólag fenntartói jogosítvány, abba a felsőoktatási intézménynek (sem a rektornak, sem a szenátusnak) érdemi beleszólása nincs, sem véleményezési, sem javaslattételi jogot nem gyakorol [vö. Nftv. 37. § (4a) és (5) bekezdés].

224 KOCSIS MIKLÓS: Felsőoktatási autonómia és alapvető jogok. Tudásmenedzsment, 2010. évi 2. sz.

81–82. o., LÁNCOS PETRA LEA i.m. 2616–2617. o., ÁRVA ZSUZSANNA 2013, i.m. 144–145. o.

arra az intézményi autonómia keretei között megszületett döntés feljogosítja. Az igazán nehéz kérdés az, a kancellár miként tudja az alapjogok és a gazdasági-igazgatási szakmai szempontok együttes, egymással összhangban álló érvényesülését biztosítani. Erősen aggályos, hogy e kényes egyensúly megteremtése és fenntartása iránti igényt mennyiben képes a kancellári megbízatás betöltésének törvényi feltételeit (ti. felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban, a központi vagy területi közigazgatásban szerzett hároméves vezetői gyakorlat és felsőfokú végzettség) épphogy csak teljesítő személy kielégíteni.

A fentieket árnyalja az Alaptörvény negyedik módosítása, amelynek köszönhetően – elkerülendő a későbbi (2005–2006 között a felsőoktatási intézmények széles körű autonómiáját rögzítő alkotmánybírósági határozatokhoz hasonló) normakontrollból következő fiaskót – a kormány nem csupán arra kapott alaptörvényi felhatalmazást, hogy felügyelje az állami intézmények gazdálkodását is, hanem hogy törvényi keretek között arra vonatkozóan szabályokat állapítson meg. A lényegében az Alkotmányban rögzítetthez hasonló alaptörvényi rendelkezésekkel ellentétes jogalkotás ütközött volna az Alkotmánybíróság gyakorlatával, ilyetén módon voltaképpen maga a X. cikk (3) bekezdés harmadik mondata is az Alaptörvény e körbeli eredeti szellemiségével ellentétes módosítást jelentett.²²⁵ Ugyanakkor pl. Jakab András ezt kifejezetten úgy értékeli, hogy az Alaptörvény e rendelkezésével a felsőoktatási autonómia határát a szervezeti és gazdálkodási kérdések jelentik, azaz e körre már nem került kiterjesztésre az önrendelkezés, és ezzel az alkotmánybírósági gyakorlatban is vissza-visszatérő autonómiaértelmezési dilemmák lezárhatóvá, egyúttal a felsőoktatási reformok lehetőségei kibővítetté váltak.²²⁶ Azonban e lehetőségekkel csak körültekintéssel élhet a jogalkotó, hiszen minél erőteljesebb a felsőoktatási intézmények átalakítása irányában folyó reform, annál fontosabbak az alapjogi szempontok.²²⁷ Nem meglepő, hogy az Alaptörvény negyedik módosítását követően újra felerősödtek a nemzetközi kritikák, amelyekre adandó válasz megalapozása érdekében a külügyminiszter által felkért nemzetközi szakértők álláspontja szerint a felsőoktatási intézmények szervezeti

225 KISS LÁSZLÓ: A jogrend új fundamentumai? In: KÉKI ZOLTÁN – NADRAI NORBERT (szerk.):

Jogi beszélgetések. 2013–2015. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, Kaposvár, 2016. 94. o.

226 JAKAB ANDRÁS 2011, i.m. 214. o.

227 MARTIN BURGI – ILSE-DORE GRÄF: Das (Verwaltungs-)organisationsrecht der Hochschulen im Spiegel der neueren Gesetzgebung und Verfassungsrechtsprechung, Deutsches Verwaltungsblatt. 2010. 18.

sz. 1127. o.

rendjének meghatározására adott törvényalkotási felhatalmazás nemzetközi összehasonlításban sem tekinthető rendkívülinek. Arra is rámutattak, hogy a „nemzeti jog európai standardoknak való megfelelőségének végső tesztje, mint mindig, az elfogadott törvényi szabályozásoktól, azaz a gyakorlati végrehajtástól fog függeni.”²²⁸ Más vélemény csupán lakonikusan leszögezi, hogy „[a] gazdálkodási jogkörök e szabályozása a kutatási és tanszabadság érvényesülését nem érinti.”²²⁹ A külföldi szakértők is külön kiemelik, hogy a gazdálkodás tekintetében adott felhatalmazás a kormány számára csak a közszféra részeként a központi költségvetésben meghatározott támogatásokkal működő intézményekre terjed ki.²³⁰ Ez a megállapítás álláspontom szerint azonban a magyar felsőoktatás működésének nem kellő ismeretéről tanúskodik, hiszen a nem állami intézmények is felhasználnak állami, azaz költségvetési forrásokat működésükhöz,²³¹ ezért e szempont nem lehetne elhatároló jellegű. Ennek ellenére a szakértői vélemény – az oktatás és kutatás szabadságára gyakorolt hatásokat leszámítva – nem látja problémásnak e megoldást. A szakvélemény támogató alapiránya mellett is megfogalmaz két, a megvalósítást tekintve lényeges szempontot: az alaptörvényi felhatalmazás alapján az alapjogokat nem veszélyeztető törvényi szabályozás alkotható meg, és végrehajtás foganatosítható, illetve ezzel szoros összefüggésben sem a szabályozás, sem a végrehajtás nem járhat az oktatás és kutatás szabadságának korlátozásával.²³² Ugyanis bár a szakirodalomban határozott az álláspont a tekintetben, hogy a gazdálkodási jogkörök a kutatási és tanszabadság érvényesülését nem érintik,²³³ ahogy arra e fejezetben már

228 FRANCIS DELPÉRÉE – PIERRE DELVOLVÉ – EIVIND SMITH: Szakvélemény a Magyar Alkotmány negyedik módosításáról, in: TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: Az alkotmányozás dilemmái. HVG–

ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2014. 197–198. o. Lásd még ehhez (illetve az Alaptörvényt inkább támogató külföldi kritikákhoz: HERBERT KÜPPER: Ungarns neues Grundgesetz von 2011 und seine Änderungen – Teil 1. Wirtschaft und Recht in Osteuropa. 2013. évi 12. sz. 353–360. o. és HERBERT KÜPPER: Ungarns neues Grundgesetz von 2011 und seine Änderungen – Teil 2. Wirtschaft und Recht in Osteuropa. 2014. évi 1. sz. 8–13. o.

229 GÁVA KRISZTIÁN: Az Alaptörvény módosításai. Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás, 2014. évi 2. sz. 41. o.

230 FRANCIS DELPÉRÉE – PIERRE DELVOLVÉ – EIVIND SMITH i.m. 198. o

231 Lásd pl. államilag támogatott képzési helyek.

232 FRANCIS DELPÉRÉE – PIERRE DELVOLVÉ – EIVIND SMITH i.m. 198. o., Ezzel egybecsengően írta korábban Ulrike Quapp, hogy akár az akkreditációs szabályokat is a tudomány szabadsága elvével összhangban kell megalkotni, azaz az állami irányítás és szabályozás kulcsproblémája, hogy e kötelezettségének az állam úgy tegyen eleget, hogy ezen alapjog ne sérüljön. ULRIKE QUAPP:

Akkreditierung: Ein Abgesang auf die Wissenschaftsfreiheit? Verfassungsmässigkeit der Akreditierung unter besonderer Betrachtung der rechtlichen Situation in Sachsen. Die Öffentliche Verwaltung. 2011. évi 2. sz. 69−70. o.

233 LÁNCOS PETRA LEA i.m. 2616–2617. o

utaltam és a IV.1. fejezetben bővebben is kifejtem, a gazdálkodás állami kézbe vétele alkalmas arra, hogy közvetett eszközökkel a tudományos autonómiát is korlátozza.²³⁴ Azonban az Alaptörvény nem csupán e kétes eredményre vezető felhatalmazó rendelkezésében, de az érintett alapjogok címzettjeinek és hatókörének meghatározása során is elhibázott, hiszen a tudomány szabadsága nem az intézményt, hanem a tudomány művelőit illeti meg, ezért az Alaptörvény szövegezésével ellentétben nem a kutatás tartalma és módszertana, hanem a tudományos önigazgatás az, amelyben a felsőoktatási intézmények számára szabadságot (autonómiát) kell biztosítani, mert ez vezet el az egyén szabadságjogainak érvényesüléséhez.²³⁵ Ugyanígy a gazdálkodási autonómia is alapvetően a tudományos érvényesülés garanciája, azaz minél szorosabb a kapcsolat a tudományos és a vállalkozási tevékenység²³⁶ között, annál nagyobb védelemre szorul az autonómia e téren is.²³⁷ Mindez annak tükrében is hangsúlyozandó, hogy az állami intézmények kormány által közvetlenül irányított kancellárjain keresztül megvalósuló, és a működtetés és gazdálkodás révén áttételesen a tudományos feladatellátásra is kiterjedő önigazgatás mennyiben elégíti ki az autonómia igényét.²³⁸ Rendszerszinten biztosan nem.

234 TÓTH JUDIT: A tudomány és a kutatás szabadsága. Jegyzet. Szegedi Tudományegyetem, Szeged, 2015. 25–26. o. (http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=57192 2016.06.01.), TÓTH JUDIT:

Tóth Judit hozzászólása Horváth M. Tamás Kié a közjog? c. bejegyzéséhez (http://www.kozjavak.hu/hu/kie-kozjog 2016.06.01.)

235 KOCSIS MIKLÓS 2011b, i.m. 34–35. o. Kocsis Miklós véleménye összhangban áll a külföldi szakirodalom megállapításaival is annyi, részben az eltérő szabályozásból adódó hangsúlybéli eltolódással, hogy az egyént és az intézményt egyaránt az alkotmányos alapjogok címzettjeként deklarálják. Lásd:

HANS-WOLFGANG WALDEYER: Die Professoren der Fachhochschulen als Träger des Grundrechts der Wissenschaftsfreiheit. Neue Zeitschrift für Verwaltungsrecht, 2010.évi 20. sz. 1280−1282. o., ULRIKE QUAPP i.m. 70. o. Érdekesség, hogy egyébként Klebelsberg Kuno maga is azt vallotta, hogy a szabadság a tudományos kutatás is igazgatás sikerének egyaránt nélkülözhetetlen feltétele. Hivatkozza: MAGYARY ZOLTÁN: A magyar tudományos élet közigazgatása és kormányzása, in: MEZEY BARNA (szerk.):

Magyary Zoltán – „A tudományos versenyben megállás nincs”. Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiadó Budapest, 2011. 36. o.

236 A pénzügyi jogi szakirodalom a vállalkozási tevékenységet mint az államháztartáson kívül finanszírozott források terhére végzett, a feladatellátási kötelezettségbe nem tartozó, haszonszerzés célú tevékenységet határozza meg. Ettől elhatárolandók az időlegesen felszabaduló kapacitásokat kihasználó tevékenységek, amelyek elsősorban az alaptevékenységre, de kivételesen nem kötelezően végzett tevékenységre is folytathatók, az alaptevékenységgel egyezően számolandók el, és nem irányulhatnak nyereség-, vagyon- és haszonszerzésre. Ha ezen tevékenységek során mégis nyereség képződik, akkor ha az abból adódott, hogy az előkalkulációhoz képest a bevétel és a költségek egymáshoz képest kedvezőbben alakultak, még nem beszélhetünk vállalkozásról, hiszen ez utóbbinál a nyereség eleve bekalkulálandó. (SZAMKÓ JÓZSEFNÉ:

Költségvetési szervek gazdálkodása és pénzügyei. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2015. 29−30. o.) A felsőoktatási intézmények esetében az elhatárolás a megrendelésre végzett kutatási tevékenységek esetében a legnehezebb, bár e körben gyakori, hogy tényleges nyereség nem képződik, a külső megrendelés csupán oktatók, kutatók foglalkoztatását, meglévő alkalmazottak jövedelmi viszonyainak javítását, eszközbeszerzést céloznak.

237 KOCSIS MIKLÓS 2011b, i.m. 34–35. o.

238 Érdemes utalni arra, hogy az Alkotmánnyal és az Alaptörvénnyel szemben a német alkotmányban a felsőoktatás autonómiájának önálló jelentése van a tudományos szabadság és a szervezeti autonómia

Az előzőekben bemutatott jogirodalmi megállapításokra, nemzetközi kialakult jó megoldásokra és részben az alkotmánybírósági gyakorlatra támaszkodva felvázolható a következő elvárható autonómiakövetelmény: Annak terjedelme akkor megfelelő, ha képes biztosítani az oktatás és tudomány szabadságával összefüggő alapjogok gyakorlását. Értelmezésemben a felsőoktatási intézmények autonómiája a velük jogviszonyban álló személyek alkotmányos alapjogából fakad, szabadságjogaik érvényesítését segíti egy szabályozási keretben, amely az intézményi önigazgatásra, az

In document SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar DOKTORI ISKOLA (Pldal 57-65)