Morfológiai változások a kezelések során

A morfológiai jellemzést a 2.4.3. fejezetben ismertetett módszerekkel végeztem.

Valamennyi minta nitrogén gáz adszorpciós és deszorpciós izotermája alapján számítható a mintákon létrejövő adszorpciós kölcsönhatásból becsült BET fajlagos felület, BJH pórustérfogat és az átlagos pórusátmérő, melyeket 3.3-3. táblázatban foglaltam össze.

3.3-3. táblázat: A vizsgált minták BET fajlagos felülete, BJH pórustérfogata és átlagos pórusátmérője

Minta FBET, m²/g V1,7-300,cm³/g Dp,átl, nm

RP 0,16 0,00021 6,55

RP/M 0,18 0,00033 8,02

RPE 0,19 0,00067 9,16

RPE/M 0,10 0,00015 6,67

RPE/L 0,20 0,00071 8,33

RPE/LM 0,12 0,00018 7,20

RPE/S 0,48 0,00066 5,65

RPE/SM 0,20 0,00036 7,53

KMB 0,36 0,00113 8,24

KMB/M 0,14 0,00018 6,31

KMBE 0,30 0,00123 15,5

KMBE/M 0,13 0,00021 7,31

KMBE/L 0,21 0,00075 9,24

KMBE/LM 0,09 0,00016 7,92

KMBE/S 0,26 0,00119 17,2

KMBE/SM 0,09 0,00066 5,09

86

A minták izotermáinak lefutása mutatja a hiszterézis jelenségét, ennek megfelelően az anyagok 2 nm pórusátmérőnél kisebb ún. mikropórusokat nem tartalmaznak. Az átlagos átmérők alapján a mintákra a mezopórusok jellemzőek (2 nm < D_p,átl< 50 nm, IUPAC).

A pórustérfogat-eloszlás egyenletes, a pórusátmérő növekedésével a térfogat kis mértékben növekszik. Általánosságban elmondható, hogy a minták pórustérfogata kicsi, az átlagos pórusátmérő 50-80 Å, ami jó szorbens pórusátmérőt jelent, a fajlagos felület pedig relatíve kis értékű (FBET<< 300-1700 m²/g). Tekintve, hogy a BJH-elmélet henger alakú pórusokat feltételez, a pórusok kis magasságú hengerként képzelhetőek el. Ezen morfológiai jellemzők szerint a vizsgált minták adszorbensnek nem tekinthetők.

A lignocellulóz tartalmú alapanyagok elektronmikroszkópos képét a 3.3-9. ábra mutatja.

Az RP szivacsos, erősen tagolt szerkezettel rendelkezik. Az KMB-ot rendezetlen struktúra jellemzi.

A SEM felvételek alapján erőteljes különbség van a két anyag morfológiája közt.

3.3-9. ábra: RP és KMB elektronmikroszkópos felvétele

Ezeknek az anyagoknak a CA-as módosulatai is hasonló szerkezeteket mutatnak. Kis mértékű tömörödés figyelhető meg (3.3-10. ábra).

3.3-10. ábra: Citromsavval módosított RP és KMB elektronmikroszkópos felvétele

87

A 3.3-11. ábra mutatja, hogy az extrakció-lúgos előkezelés kombinációja milyen változást okozott a minták megjelenésében.

3.3-11. ábra: Extrahált és nátrium-hidroxiddal előkezelt RP és KMB elektronmikroszkópos felvétele

Az előkezelések hatására simább felületek láthatóak a kezeletlen anyagokéhoz képest, feltehetően a mélyebb részek változása miatt. KMBE/L-nél jól kivethető a rostos, szálas struktúra, bár a minta egészét tekintve csak szigetszerűen maradnak meg ilyen rendezett részek.

A CA-as módosítás RP esetén jelentős változást okozott a minta alaki megjelenésében. Az eddigi mintákkal ellentétben ezeket a felvételeket kompaktabb, tömörebb struktúra jellemzi.

A 3.3-12. ábrán már megfigyelhető, hogy az oldalrész is tömörödött a korábbi szivacsos megjelenéshez képest. A felszíni fotókon pedig jól körbehatárolt, mélyárkos szerkezet látható.

3.3-12. ábra: Extrahált, lúggal előkezelt és citromsavval módosított RP elektronmikroszkópos felvételei

KMBE/LM-nél durvább szerkezett alakul ki, amelyben a KMBE/L-hoz hasonlóan rendezetlen és rendezett részek váltakoznak (3.3-13. ábra).

88

3.3-13. ábra: Extrahált, lúggal előkezelt és citromsavval módosított KMB elektronmikroszkópos felvétele

Összegezve belátható, hogy az RP és az KMB morfológiája eltérő, a lúgos és CA-as kezelést követően ez az eltérés csak fokozódik. Ezek a minták összetételüket illetően nagyon hasonló felépítést mutattak, morfológiájuk azonban jelentősen különbözik. Ez magyarázat lehet a korábban tapasztalt eltérő fémion megkötési tulajdonságokra.

Kevés publikációban találhatóak elektronmikroszkópos felvételek, de Zhu munkájában (Zhu, Fan, & Zhang, 2008) szintén láthatóak hasonló mélyárkos részek a lúgozott CA módosított szójabab szalma felületén (3.3-14. ábra).

3.3-14. ábra: Vizes nátrium-hidroxiddal és vizes citromsavval módosított szójabab szalma elektronmikroszkópos felvétele (2000X nagyítás) (Zhu, Fan, & Zhang, 2008) 3.4 Laboratóriumi oszlopkísérletek eredményei

A folyamatos megkötési vizsgálatoknak, oszlopkísérleteknek két célja volt. Egyrészt az egyes minták oszloptechnikai alkalmazhatóságának megállapítását szolgálta, másrészt pedig a kapacitás meghatározását.

A 2.4.6. fejezetben leírtaknak megfelelően laboratórumi oszlopkísérleteket végeztem RP/M, RPE/LM, KMB/M, KMBE/LM jelű mintákkal, és összehasonlításként egy kereskedelmi forgalomban lévő gyengén savas C104 jelzésű (Purolite) ioncserélő gyantával.

89

A felsorolt mintákat oszlopba töltve az oszlop eltömődik, a mérés megoldhatatlan, ezért a mintákat formáltam. A vizes formálás során az anyagok duzzadnak, és a C104 kivételével a víz sárgás elszíneződése tapasztalható. A savas áztatásnál a RP/M és a KMB/M esetén a sósav sárga színű, zavaros oldattá változott, ezzel szemben a C104, a KMBE/LM és a RPE/LM esetén nem történt szemrevételezéssel észlelhető változás. A lúgos formálás a C104 kivételével valamennyi mintánál sűrű, zavaros oldathoz vezet, amelynek színe a RPE/LM-nél világos barna, a KMBE/LM-nél sárga, a RP/M-nél és a KMB/M-nél sötét barna. Az oldatok színének ilyen komoly változása az előállított minták könnyű oldhatóságára utal. a KMBE/LM-nél és a RPE/LM-nél látszólag csak a nátrium-hidroxid okozott jelentős kioldódást, de a RP/M és a KMB/M már savval szemben sem ellenálló. A minták kiindulási és formálás utáni száraz tömegének ismeretében számíthatóak a tömegveszteségek, ilyen módon a minták bomlásának mértéke számszerűen követhető. A 3.4-1. táblázat adatai azt mutatják, hogy még a kereskedmi forgalomban lévő ioncserélő anyagnál is van tömegveszteség. A RP/M és a KMB/M jelentős vesztesége alátámasztja a korábban tapasztaltakat, tehát ezek az anyagok gyakorlatilag elbomlanak a formálás során.

A KMBE/LM esetén ez a veszteség nem sokat csökken a KMB/M-éhez képest, ellenben a RPE/LM-nél jónak mondható az 50%-os érték.

3.4-1. táblázat: A minták tömegveszteségei a formálás hatására Minta Tömegveszteség (%)

RP/M 84

KMB/M 92

RPE/LM 50

KMBE/LM 85

C104 19

Az oszlopban hígabb oldatokkal kell dolgozni, mint a formálásnál, így 3 mol/l-es sósav helyett 2 mol/l-sel, 1 mol/l-es nátrium-hidroxid helyett 0,1 mol/l-sel, de belátható, hogy ezek a tapasztalt tömegveszteségek olyan nagy mértékűek, hogy jelentős csökkenésük kisebb koncentrációk alkalmazása esetén sem várható. Ezek a veszteségek pedig egyértelműen az oszlop eltömődéséhez vezetnének, ezért a további műveleteket csak a RPE/LM-kal végeztem el. A kapacitást meghatároztam a RPE/LM-re, formált a RPE/LM-re és formált, hidrogén-formára hozott a RPE/LM-re, az eredményeket a 3.4-2. táblázatban foglaltam össze.

90 3.4-2. táblázat: A mért ioncserés kapacitások

Minta Forma Q_M,O (mmol H⁺/g) Halmazsűrűség (g/ml)

RPE/LM H⁺-Na⁺ eltömődött 0,56

formált RPE/LM H⁺-Na⁺ 1,84 0,38

formált RPE/LM H⁺ H⁺ 2,79 -

C104 H⁺ 2,90* -

*3,80 mmol/g H⁺ elméletileg (Purolite, 2007)

A mintákat oszlopba töltve jelentős duzzadást tapasztaltam (2,2-szeres), feltehetően az oldószer adszorpciós-deszorpciós folyamatok miatt. A formálási eredmények alapján várható volt, hogy a RPE/LM-nél el fog tömődni az oszlop. A formált RPE/LM jól működik az oszlopban, egyenletesen áramlott a nátrium-hidroxid halvány sárga színnel. A formált RPE/LM hidrogén formára hozását is könnyen elvégeztem, a sósav színváltozását sem tapasztaltam. A vizes mosást követően az enyhén sárga színű nátrium-hidroxid effluenst is könnyen összegyűjtöttem. A számított eredmények alapján (24. egyenlet, 3.4-2. táblázat) a hidrogén formára hozott RPE/LM kapacitása jól közelíti az adott vizsgálati körülmények közt a kereskedelmi forgaralomban kapható gyantáét. A tapasztalatok alapján tehát a formázott RPE/LM oszloptechnikai célokra nyugvóréteges adszorbens-ioncserés töltetként jó kapacitással alkalmazható, duzzadása miatt azonban különleges vegyipari műveleti megoldást (kúpos készülék) igényel. A 3.3-3. táblázatot is figyelembe véve megállapítható, hogy 100 g kezeletlen repce pelletből ~17 g formált RPE/LM állítható elő.

3.5 Lebonthatósági vizsgálatok eredményei

A repcemag alapú minták lebonthatóságának jellemzésére szolgáló BOI5 vizsgálatot a 2.4.7. fejezetben leirtak szerint végeztem, eredményeit a 3.5-1. táblázat tartalmazza.

3.5-1. táblázat: Repcemag pellet és néhány származékának biológiai oxigénigénye Minta BOI₅, g/l (B_E)

RP 64,5

RP/M 17,5

RPE/LM 3,4

RPE/LM formált 2,9

Az adatok alapján azt feltételeznénk, hogy a minták kezelése jelentősen csökkentette a biológiai lebonthatóságot, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kezelt anyagok lényegesen kevesebb könnyen bontható részt tartalmaznak. Tehát nem a rost lebonthatósága romlott jelentősen a kezeletlen repcéhez képest, hanem az alkalmazott baktériumtörzsekkel lebontható részek mennyisége csökkent, amely kedvező termék tulajdonságot jelent, mert így

91

kevesebb a könnyen oldódó szerves alkotó a mintában, ami nehezíti az alkalmazást. Egyúttal megállapítható, hogy a RPE/LM és a formált, tehát oszlopban is alkalmazható RPE/LM BOI₅ értéke közt nincs számottevő különbség.

3.5-1. ábra: RPE/LM és a BOI mérőoldat biológiai oxigén igényének alakulása az 5 napos mérés alatt

A BOI értékek trendje a vártnak megfelelően exponenciális növekedést mutat.

A 3.5-1. ábrán látható, hogy a RPE/LM és a mérőoldat adatsora gyakorlatilag egybeesik, tehát a vizsgált minta nincs káros hatással a baktériumkultúrára. Az anyag egyértelműen biológiailag lebontható és nem toxikus.

0 5 10 15 20 25 30 35 40

0 2000 4000 6000 8000

BOI, mg/l (BK, BM)

idő, min

Mérőoldat RPE/LM

92 4 Összefoglalás

Doktori munkámban két mezőgazdasági hulladék: a repcemag-pellet és a keményítőmentes búzamag egyik lehetséges alternatív hasznosítási módját tanulmányoztam. A természetes rostok kémiai átalakításával kívántam értéknövelt termékeket, bioszorbenst előállítani és alkalmazhatóságát vizsgálni szennyezett vizekre.

Az őrölt alapanyagokat oldószeres extrakciót (n-hexán) és savas (vizes kénsav) vagy lúgos (vizes nátrium-hidroxid) előkezelést tartalmazó kombinált átalakításnak vetettem alá a citromsavas (CA) módosítást megelőzően. Az előkezelések célja az alapanyagénál ellenállóbb, reakcióképesebb vázszerkezet kialakítása volt, amelyre citrát, kationcserére képes funkciós csoportok építhetők a lignocellulóz alapú nyersanyag elérhető hidroxil csoportjainak citromsav-anhidriddel történő szilárd fázisú termokémiai észterezésével. Feladatom volt ezekre, a korábban ezen a területen még nem kutatott alapanyagokra a citromsavas reakció előállítási paramétereinek optimalizálása, a feltételezett reakció lejátszódásának igazolása, az előkezelések hatásának vizsgálata és a termékek jellemzése. Ezek a lépések a hasonló témájú irodalmi forrásokból gyakran hiányoznak vagy ellentmondásosak. Az alapanyagokat és a termékeket több módszerrel vizsgáltam, így követtem összetételüket, fémionokra vonatkozó adszorpciós és/vagy ioncserés hatékonyságukat (szakaszos és folyamatos rendszerben), morfológiai tulajdonságaikat, biológiai lebonthatóságukat.

A citromsavas reakció előállítási paramétereit optimáltam. Ez egyrészt gyakorlati jellegű volt, ami azt jelenti, hogy az irodalomban megtalálható kivitelezési módszereket az előkísérleteim során szerzett gyakorlati jellegű tapasztalatok szerint módosítottam (aprítás és keverés szárítás közben, oldat kíméletes rászárítása a szilárd anyagra). Másrészt paraméter optimalizálást végeztem 2-18 ml CA oldat/g száraz rost, 0,5-1 mol/l-es CA oldat, 90-160°C-os reakcióhőmérséklet és 40-180 min-es reakcióidő tartományokban. Az optimális alapanyag arány 10 ml/g vizes citromsav oldat : őrölt száraz rost lett, amelyet klasszikus egy változós optimalizálási módszerrel (OVAT) határoztam, mert „csak” közvetetten befolyásolja a reakciót. A folyadék-szilárd alapanyagok megfelelő aránya a homogén reakcióközeget biztosítja. Az optimális citromsav oldat koncentráció, a reakcióhőmérséklet és a reakcióidő meghatározása 2^P típusú teljes faktoros kísérlettervezéssel történt, értékeik: 1 mol/l-es vizes citromsav oldat, 120°C-os reakcióhőmérséklet, 120 min-es reakcióidő. A szakirodalomban nem találtam arra példát, hogy kísérlettervezést használtak volna bioszorbens előállítási reakciójának optimalizálására. A klasszikus módszerrel meghatározott optimumokhoz hasonló értékek alapján a módszert sikeresen alkalmaztam a repcemag maradék citromsavas

93

észterezésének optimalizálására, és a folyamatot befolyásoló paraméterekről pontos információkat szereztem az irodalmi kísérletszámoknál esetenként egy nagyságrenddel kevesebb kísérlet elvégzésével.

Az anyagok FT-IR spektruma, fajlagos felülete, pórusmérete, titrálási görbéje és szorpciós viselkedése alapján megállapítottam, hogy a kapott termékek elsősorban gyengén savas kationcserélőknek tekinthetőek kis adszorpciós képességgel.

Megállapítottam továbbá, hogy az ismertetett optimális paraméterek beállítása mellett citromsavval módosított rostok (RP/M, KMB/M) réz- és cinkionokra vonatkozó fémion megkötése Lagergren másodrendű kinetikai modell szerint játszódik le. A vizsgálati körülmények közt az egyensúly beállásához szükséges idő 90 perc. A szorpció időbeli lefutása a hőmérséklet 25°C-ról 60°C-ra való növelésével egyre kisebb fémion megkötési értékeket vesz fel. A rézionok megkötési értékei mindig magasabbak, mint a cinkionoké. A rázatott lombikos kísérletekkel 25°C-on felvett szorpciós izotermák (Langmuir) alapján az előállított bioszorbensek rézionokra vonatkozó szorpciós kapacitásai (RP/M: 142±2 mg/g;

KMB/M: 125±2 mg/g) kiemelkednek az ismert irodalmi értékek (3.2-2. táblázat) közül.

A poliszacharid szerkezet javítását célzó előkezelések hatása a poliszacharidok összetételbeli, morfológiai és a fémionokkal szembeni szorpciós hatékonyság változásában érezhető.

A rendelkezésemre bocsátott alapanyagok, az őrölt repcemag maradék és az őrölt keményítőmentesített búzamag kiindulási összetétele különbözik. Ez nem meglepő tekintve a magok feldolgozásának – sajtolás, illetve enzimes keményítőmentesítés – eltérő technológiai jellemzőit. A KMB strukturális poliszacharid tartalma közel négyszerese a repcemag maradékénak, és a vízoldható cukrok eltávolítása után is még közel kétszerese.

Fehérjetartalmuk kvázi azonos. Az előkezelések hatására a szerkezetek nagyon hasonló változásokat mutatnak. Az extrakcióval az n-hexán extraktívok távoznak. RP-nél a hexán extraktívok nagyobb mennyiségét a sajtolás után maradó trigliceridek okozzák. Az ezt követő mosással a vízoldható cukrok távoznak RPE esetén, KMBE-nél a korábban leirtaknak megfelelően a mosás nem okoz összetételbeli változást (m RPE, m KMBE). A savas előkezelés hatására csökkenő hamutartalom figyelhető meg mindkét esetben. A lúgos előkezelés (RPE/L, KMBE/L) során fehérjehidrolízis játszódik le, ami jelentősen csökkenti a fehérjetartalmat, körülbelül harmada lett az extrahált, mosott rostoknak (m RPE, m KMBE/KMBE). Ezzel szemben pedig szignifikánsan nő a cellulóz és a hemicellulóz mennyisége. Az extrakció-lúgozás után a rostok szerkezete nagyon hasonló.

94

Az előkezelések és a módosítások hatása a szorpciós hatékonyságra szakaszos körülmények közt vizsgálva meglehetősen változatos képet mutatott. Megállapítottam, hogy az egyes kezelések hatása a rostok fémmegkötő képességére nem általános érvényű, hanem alapanyag specifikus. A kationok megkötődésének sorrendje a RP és KMB származékokon:

Zn²⁺<Ni²⁺<Cu²⁺. A KMB fémion megkötése kisebb, mint a RP-é (KMB<RP), de a citromsavas módosítással ezek az értékek a többszörösükre növelhetőek. A CA módosítás hatékonysága KMB esetén jobban emelkedik, de a rostok természetes megkötését is figyelembe véve a citromsavval módosított RP fémion megkötése magasabb, mint a citromsavval kezelt KMB-é (KMB/M<RP/M). A tejsavgyári modell hulladék esetén az előkezelésekkel nem értem el a tanulmányozott jellemző jelentős változását, míg a bioüzemanyag gyártási hulladéknál az extrakcióval igen. RP esetén az extrakció és a savas/lúgos előkezelés eredményei azonban gyengébbek, mint önmagában az extrakcióé. Az észterezési reakció hatékonysága közel egyforma volt a kezeletlen és előkezelt KMB rostoknál (KMB/M~KMBE/M~KMBE/SM~KMBE/LM), ami magyarázható azzal, hogy az előkezelések sem okoztak változást a kezeletlen alapanyaghoz viszonyítva (KMB~KMBE~KMBE/S~KMBE/L). RP esetén a citromsavas reakció hatékonysága kimagaslóan jó az extrahált-lúgozott rostnál (RPE/LM). Ez a lúgos kezelés során lejátszódó fehérje hidrolízis következménye lehet, melynek eredményeként aminosav, dipeptid, polipeptid, nátrium sók kerülhetnek a folyadék fázisba. A szilárd fázis felületén megnövekszik a szabad hidroxil csoportok koncentrációjának értéke. A lúgos hidrolízis során a triglicerid maradékok is hidrolizálódnak, melyek eredményeként nátrium szappanok és esetleg glicerin jut a folyadék fázisba, és a szilárd felületen szintén növekedhet a szabad hidroxil csoportok koncentrációjának értéke, mely kedvező a citromsav reakció konverziója szempontjából. Ezek alapján a fémion megkötés a következő módon alakul például rézionokra:

RPE/LM >RP/M>RP (1,60; 0,97 és 0,22 mmol Cu(II)/g minta) és KMBE/LM >KMB/M>KMB (1,21; 1,17 és 0,10 mmol Cu(II)/g minta)

Bemutattam, hogy a kezelések hatására változik a rostok összetétele és változnak a fémion megkötési tulajdonságok is. Az összetétel változás ez esetben azonban jelentős tömegváltozással is jár, ezért ha a fémion megkötési értékek számításánál figyelembe veszem az 1 g vizsgált minta előállításához szükséges alapanyag mennyiségét, akkor az előállított módosulatok szorpciós hatékonyságának sorrendje így változik például rézionokra:

RP/M >RPE/LM>RP (0,87; 0,54 és 0,22 mmol Cu(II)/g RP) és KMB/M >KMBE/LM>KMB (1,48; 0,40 és 0,10 mmol Cu(II)/g KMB)

95

Tekintve, hogy az alapanyag olcsó hulladék, a vizsgált minta grammjára vonatkoztatott adatokat vettem figyelembe.

Érdekes tapasztalat, hogy a kezelések hatására hasonló összetételbeli változások történnek, de a KMB és RP származékok fémion megkötése alapanyag specifikus. Egyforma kezeléseken átesett KMB és RP minták fémion szorpciós hatékonysága teljesen eltérő. Ennek egyik magyarázata lehet a minták morfológiai megjelenése. RPE/L és KMBE/L minták elektronmikroszkópos felvétele is már nagyon eltérő, de az RPE/LM és KMBE/LM rostoknál szembetűnő a különbség. KMBE/LM-nál rendezett és rendezetlen részek váltakoznak, míg RPE/LM-nál jól körülhatárolt, mélyárkos szerkezet alakult ki, ami kedvező lehet a funkciós csoportok elhelyezkedésének, ezáltal a fémion-megkötőképességnek.

A RP/M, RPE/LM, KMB és KMB/M oszloptechnikai mérésekre nem alkalmas. Formálás, azaz a maradék, könnyen oldódó komponensek eltávolítása után azonban RPE/LM, mint formált és hidrogén formára hozott töltet kapacitása (2,79 mmol H⁺/g) azonos körülmények közt jól közelíti a kereskedelmi forgalomban kapható Purolite C104 jelű ioncserélő (GYSK) anyag kapacitását (2,90 mmol H⁺/g). Duzzadása jelentős, 2,2- szeres.

A biológiai lebomlás vizsgálat eredményei alapján a RPE/LM a víztisztításban elterjedten alkalmazott petrolkémiai eredetű ioncserélő műgyantákkal szemben biológiailag lebontható, és bomlásával nem gyakorol toxikus hatást a jelenlévő baktériumkultúrára. BOI értékét pedig sikerült csökkkenteni az alapanyagéhoz képest.

Összegezve elmondható, hogy repcemag maradék és a keményítőmentes búzamag hulladékokból, melyeknek jelenleg energetikai és takarmányozási hasznosítása ismeretes, réz-, cink- és nikkelionok megkötésére nézve kedvező tulajdonságokkal rendelkező biodegradábilis, biobázisú, gyengén savas ioncserélő anyagok állíthatóak elő. Az előkezelések hatása a poliszacharidok összetételének változására nagyon hasonló, a fémion-megkötőképességre és a morfológiára viszont alapanyag specifikus. Repcemag maradéknál célszerű elvégezni a hexános extrakciót, és a lúgos előkezelést is a citromsavas módosítás előtt. Formálás után ez az anyag oszloptechnikai célokra nyugvóréteges adszorbens-ioncserés töltetként jó kapacitással alkalmazható, duzzadása miatt azonban különleges vegyipari műveleti megoldást (kúpos készülék) igényel. Keményítőmentes búzamagnál az előkezelések nem szükségesek, csak a módosítás. A citromsavval módosított rostok (RP/M, KMB/M) kapacitás értékei kiemelkedőek, azonban sok könnyen oldódó szerves komponenst tartalmaznak, ezért alkalmazásuk szakaszos technikáknál ajánlott. A termékek előállítása során jelentős tömegcsökkenéssel kell számolni.

96 5 Irodalomjegyzék

Acar, F. N., & Eren, Z. (2006). Removal of Cu(II) ions by activated poplar sawdust from aqueous solutions. Journal of Hazardous Materials, 137, 909-914.

Aksu, Z., & Isoglu, I. A. (2005). Removal of copper(II) ions from aqueous solution by biosorption onto agricultural waste sugar beet pulp. Process Biochemistry, 40, 3031-3044.

AKTIVIT, K. (2008). Kommunális szennyvízek manometrikus BOI5-mérése OxiTop és OxiTop-CONTROL mérőrendszerrel. Részletes applikációs jelentések manometrikus BOI mérésekhez. Budapest.

Anastas, P. T., & Warner, J. (1998). Green Chemistry Theory and Practice. Oxford:

University Press.

Asadi, F., Shariatmadari, H., & Mirghaffari, M. (2008). Modification of rice hull and sawdust sorptive characteristics for remove heavy metals from synthetic solutions and wastewater.

Journal of Hazardous Materials, 154, 451-458.

Aspinnal, G. O. (1970). Chemistry of cell wall polysaccharides, The Biochemistry of Plants.

New York: Academic Press Inc.

Babarinde, N. A., Oyebamiji Babamola, J., & Adebowale Sanni, R. (2006). Biosorption of lead ions from aqueous solution by maize leaf. International Journal of Physical Science, 1, 23-26.

Bailey, S. E., Olin, T. J., Bricka, R. M., & Adrian, D. D. (1999). A review of potentially low-cost sorbents for heavy metals. Water Research, 33, 2469-2479.

Barrett, E. P., Joyner, L. G., & Halenda, P. P. (1951). The Determination of Pore Volume and Area Distributions in Porous Substances. I. Computations from Nitrogen Isotherms. Journal of the American Chemical Society, 73, 373-380.

Basci, N., Kocadagistan, E., & Kocadagistan, B. (2004). Biosorption of copper(II) from aqueous solutions by wheat shell. Desalination, 164, 135-140.

Bélafi-Bakó, K., Nemestóthy, N., Milisic, V., & Gubicza, L. (2002). Membrane bioreactor for utilisation of carbohydrates in waste streams. Desalination, 149(1-3), 329-330.

97

Bhattacharya, A. K., Mandal, S. N., & Das, S. K. (2006). Adsorption of Zn(II) from aqueous solution by using different adsorbents. Chemical Engineering Journal, 123, 43-51.

Brunauer, S., Emmett, P. H., & Teller, E. (1938). Adsorption og Gases in Multimolecular Layers. Journal of the American Chemical Society, 60(2), 309-319.

Calmon, C. (1986). Recent developments in water treatment by ion exchange. Reactive Polymers, Ion Exchangers, Sorbents, 4, 131-146.

Cséfalvay, E., Deák, A., Farkas, T., Hanák, L., Mika, T. L., Mizsey, P., és mtsai. (2011).

Vegyipari műveletek II., Anyagátadó műveletek és kémiai reaktorok. Budapest: Typotex Kiadó.

Egües, I., González Alriols, M., Herseczki, Z., Marton, G., & Labidi, J. (2010).

Hemicelluloses obtaining from rapeseed cake residue generated in the biodiesel. Journal of Industrial and Engineering Chemistry, 16, 293-298.

Fajd, E., & Marton, G. (2004). Strach citrate as an ion exchange material - preparation and investigation. Hungarian Journal of Industrial Chemistry, 32, 33-39.

Fan, L. T., Lee, Y. H., & Beardmore, D. H. (1980). Major chemical and physical features of cellulosic materials as substrate for enzymatic hydrolysis. Advances in Biochemical

Fan, L. T., Lee, Y. H., & Beardmore, D. H. (1980). Major chemical and physical features of cellulosic materials as substrate for enzymatic hydrolysis. Advances in Biochemical

In document Bioszorbensek előállítása mezőgazdasági hulladékokból származó, módosított cellulózrostok felhasználásával (Pldal 87-0)